Szívessen nincs miért. Csak most jöttem haza Gimes várról, ebben az évben készítünk valami új meglepetést. Nemtudom hogy már kiadtak a Fülek vár kalauzot, de kimegy, vagy már kint van magyar nyelven is.
Ha már középkori rablólovagok tanyáiról írunk, mindenképpen érdemes megemlékezni a Trencséntől északkeleti irányban, a Vág folyó nagy kanyarulatában közelében magasodó Hricsó {Hricov} váráról.
Most kiragadnék egy részletet a távolba vesző múltjából.
A mohácsi vész utáni belháborús időszakban Podmaniczky János és Rafael nagyurak Szapolyai János király pártját fogták. Hűségüket uralkodójuk számos váruradalommal jutalmazta, így pl. a dunántúli Palota vára mellett kezükre került Hricsó is. A fivérek János király halála és Buda török általi megszállása után Habsburg Ferdinánd király zászlajához csatlakoztak. Mellette persze folytatták bűnös üzelmeiket, a környékbeli lakosság sarcolását, kereskedők kifosztását. Sőt egy 1551-es irat szerint "Hritschof" várában uraik parancsára Münzer Tamás, Pluto Szaniszló és Schadek András 300 dukát értékben magyar, 200 dukát értékben bécsi denárt készítettek. De ezen kívül vertek cseh garasokat is. A hamis pénzek olyan zavart okoztak a közforgalomban, hogy a népek végül már az eredeti pénzeket sem akarták elfogadni.
Mivel a Podmaniczky-fivérek fiúutód nélkül múltak ki a világból, minden birtokuk a királyi Kamara kezelésébe jutott vissza.
Néhány kép a sziklaszirtet koronázó várromról. Sajnos napjainkig gazdátlanul pusztul, félelmetesen növekvő repedések szövik be rongált falait.
Találtam egy szlovák nyelvű oldalt, ahol pályaudvarok archív fotóit mutatják be. Igaz, hogy a fotómasina fókuszában elsősorban az akkori idők legmodernebb eszközének számító vasút állt, de a háttérben ott magasodik egy-egy várrom.
A csütörtöki és pénteki napokon került megrendezésre Fülek {Filakovo} városában az a konferencia, amelynek elnevezése: "Várak régészeti feltárása és műemléki felújítása Honttól Zemplénig a határ két oldalán". A szervezők nem titkolt szándéka, hogy az Északi Várak Útján Kulturális Útvonal várait egy nemzetközi {magyar - szlovák} kimondottan a középkori várakat úti célként ajánló projekt alapjait teremtsék meg.
Érdemes végigböngészni a kétnapos esemény programját, ahol jól ismert várak mellett a szélesebb közvélemény előtt ismeretlen helyszínekről is szót ejtettek a szakemberek.
A teraszos szőlőhegy, a mögötte lévő hegyről is beszéltem, mivel az is a képen. van. Sajnálom, ha félreérthető voltam, de még mindig ajánlom azt a könyvet, amit említettem, ott részletesebben és látványosabban le van írva minden.
Na akkor most mi? Szőlőhegy, vagy a vár egykori része?
A vár mellett az a Cserák-hegy, ennek déli lankáján terül el az említett sziklás-teraszos maradvány (a sziklákat turistatérképek is jelzik). Mivel annyira különáll a magas sziklán épült vártól, nem hiszem, hogy annak része. Inkább teraszos szőlőművelés lesz (főleg, mivel konkrétan ezt keresve egyes netes oldalakon is ezt találtam). Azért kérdeztem rá, mert úgy tűnt, mintha egykori épületmaradvány lenne, és nem borítja be teljesen a lankát (igazából csak annyi az egész, ami a képen is látható).
Ezt nem tudom,viszont a vártól délre,kb 1.5km-re van a Szentiváni földvár csekély maradványa. Egy fenyvesekkel tarkitott dombon van. tudom,nem ez volt a kérdés,de gondoltam megemlitem.
A háttérben az a hegygereinc a Tó-hegy, mely 3 hegycsúcsot foglal magába. Egyes részein a mai napig erősen rongált 1 méter magas szárazon rakott kőfal van. A sánc eddig felmért hossza - amit lehet látni a felszínen - 1650 méter. Az amit te feltettél szőlőhegy volt, és teraszosan alakították ki a hegyoldalt.
Valaki segítene nekem? Boldogkővár aljában, a vártól keletre mi ez a romnak kinéző, lépcsős-sziklás valami? Az egykori fal maradványa lehet, vagy csak ilyen sziklás a talaj? (Egy-két barackfa van itt is, mint a nyugati oldalon, bár nem olyan tervszerű, és lejjebb ültetvények.) Sajnos a régi térképek a várban nem adtak sok útmutatót, és a neten sem találok semmit róla.
Azért azt javallom, együtt örvendezzünk, hogy ismét jutott pénz néhány középkori várunk kutatására és megóvására. Akik pedig most kimaradtak, ne adják fel!
Baráti tanács: lottózzon mindenki.
-- Először is, ahogyan a szlogen mondja, bármikor nyerhet! -- Másodszor: a Nemzeti Kulturális Alapot a lottón befolyt összegből támogatja az állam. Tehát végül is a kedves szerencsejátékosok adják össze a pénzét.
Imhol egy {öreg}legény, aki már feladta {e-mail}levelét a bándi várúrnak, készen állva, hogy éjt nappallá téve magába szívja a nagyérdemű várbaráti egyesület tagjainak tudását + gazdagítsa a helybeli korcsmárosok erszényét! :-)
"Ízlések és pofonok különbözőek" -- ez így van a várrestaurálásban is. Szerencsére már kezd elmozdulni a szakemberek álláspontja az 1960-as évekbeli vasbeton - központúságtól a középkori várakra oly jellemző kő alapanyag felé.
A helyreállítások méretében és a a felhasznált anyagok tekintetében soha nem lesz egyetértés. A várromok megerősítés és kiegészítések nélkül előbb vagy utóbb kőkupacokká válnak,sajnos. Vitányért is biztosan kapkodni fognak,mikor már minden jelentős fala ledől.
Viszont a budai vár legrégebbi épületrésze, az István-torony csak feltárt alapfalainak konzerválásával lett bemutatva a nagyközönségnek. Ennek az 1686-os ostromban súlyosan megsérült, majd a barokk palotaszárny emelésekor teljesen lebontott objektumnak bármiféle felmagasítása már tényleg a spekuláció műfajába tartozott volna.
Ha már a rekonstrukciókról beszélünk -- ami véleményem szerint az építész elképzelését jelenti a középkori állapotokról -- érdemes felidézni a budai vár restaurálását a második világégés utáni időszakban. Gerő László és társai, nem szégyen ezt leírni, itt szerezték meg azokat a tapasztalatokat, amikkel a későbbiekben végigvitték az 1950 -60-as évek nagy várhelyreállítási hullámát.
Pl. maga Gerő írja le, hogy az első tervét, ami nagyon visszafogottan akarta renoválni a vár déli részét, a Rákosi kormány kiérkezett tagjai erősen kritizálták, mivel nem volt "igazán várszerű". Furcsa fintor, de a Halászbástyára hivatkoztak, ami egy XIX. század végi "giccs" {szerintem}.
Így született meg a második terv, ami már a vízszintes falsíkok vonalából több helyen kiugrasztotta az egyes védőműveket. Ha belegondolunk, ez inkább hasonlított az eredeti, középkori állapotokhoz.
Tavaszi életképek Hegyesden és Tátikán