NagyonOff: Például, hogy az ajtóban álló igyekszik elnyerni a bentlévő szimpátiáját, és ehhez talán jobban illik, hogy az az ő nézőpontját veszi át (bejövök).
Ahol "Igen, tessék bejönni!"-vel válaszolnak, ott valószínűleg van annyi formai távolság a beszélők között, hogy talán egy csöppet indokoltabb nem azonosulni a bentlévő nézőpontjával, és talán a "Bemehetek?" mellett (a "Bejöhetek?"-kel szemben) valamivel több érv hozható így föl. De igazából ez már szőrszálhasogatás.
Igaz, ha ilyen formális a helyzet, és ha már ennyire pontosan akarja valaki elemzni a szituációt, lehet, hogy egy "Szabad?" még adekvátabb.
De tényleg, ezen itt a fórumban az ember elfilózik*, de a valós életben mindet használhatod, és a megszólítottnak/megkérdezettnek egyik alak sem tűnne fel (mint pl. nem megfelelő, stb.).
Amúgy egy ilyen szituációban (képzeljük el, hogy valaki a félig nyitott ajtóban áll, kicsit be is dugja a fejét) a "Bejöhetek?" a természetesebb - szerintem.
1. Nagyjából mindegy, az egyik azt sugallja, hogy a saját szemszögedből nézed a cselekvést (bemegyek), a másik azt, hogy a partneréből (bejövök).
2. Nem befolyásolja az angol. Legalábbis nem jobban, mint a latin, a szláv, vagy a német, amelyekkel sokkal tovább állt kölcsönhatásban a magyar nyelv.
(Megjegyzés: a vessző után csak akkor nem kell szóköz, ha egy számon belül használjuk, pl: π=3,14159, egyébként kell.)
A "Hallo,itt Magyarorszag" cimu tankonyvben van ilyen parbeszed.
A: Bemehetek?
B: Igen,tessek bejonni!
Szerintetek itt "Bemehetek" helyett "Bejohetek"is hasznalhato? Azt is hallottam,hogy a jon es megy hasznalatat az angol "come" es "go" is befolyasolja. Szerintetek korulberul mikor kezdtetek hasznalni a "jon" es "megy"-t ugyanolyan,mint az angol "come" es "go"?
Nagyon orulnek,ha valaki segithet nekem benne. Elore is koszonom!
Szerintem nyelvtanilag a japan nem nagyon nehez,de csak az a baj,hogy mi hasznaljuk a harom fajta betut,es ez okozhat sok problemat kulfoldieknek,akik tanulnak japanul. Foleg az egyik "kandzsi betu"(eredetileg az okori kinaibol szarmazott betu) nagyon nehez nekunk is!
Eddig sok magyarral talalkoztam,aki tanul japanul. Szerintem sok magyar nagyon ugyesen tud japanul. Foleg a kiejtesuk nagyon szep.
A japanban is van kettos tagadas,de talan az angol tudasom befolyasolja a magyaromat.
Mindenkeppen nekem el kell olvasnom sok magyar konyvet,hogy megjavitsam a magyaromat. Velemenyem szerint minel tobbet olvasok magyarul,annal jobban erthetek magyarul.
Ha segíthetek neked, ezt nem mondják így. A minden helyett semmilyen, semmiféle vagy hasonló, tagadó változat kell. Az angolban nincs kettős tagadás, a magyarban viszont van. De ilyen pici dolgoktól eltekintve jól csinálod, gratulálok.
sziasztok!! a kérdésem az lenne hogy ha pl egy foci játékos a saját kapujába lövi a labdát arra mondható-e hogy identitás zavara volt abban a pillanatban amikor ezt cselekedte
Nagyon szepen koszonom,hogy valaszoltal a kerdeseimre! Nagyon halas vagyok neked!
Az erdekes,hogy mind a harom szo kozott letezik ilyen kulobseg. Az biztos,hogy sokat tanultam toled is. Idegennyelv tanulasanak nincs vege(talan minden tanulasnak nincs vege,hat az igaz).
A magyar nyelv nem konnyu,de azert nagyon erdekes lenne tanulni. Addig tanulok magyarul,amig meg nem halok!
A magyarazatod nagyon jol ertheto nekem is. Nalunk is eddig nehany magyar nyelvtanrol szolo konyveket adtak ki,de szerintem minden kiadott konyv csak alapveto fogalmakkal foglalkozik,ugyhogy ha valami ismeretlen fogalmakat konkretan szeretnek megtudni,akkor nekem kell kerdeznem valakitol,aki tud magyarul az anyanyelvkent.
A "megint" a leginkább köznyelvi, az "újra, újból" szerintem nyelvújítás korabeli, mára bizonyos kontextusokban van egy kis negatív töltése, az "ismét" a legirodalmiasabb, legválasztékosabb, ma a legkevésbé használt. Amúgy nagyjából jelenthetik ugyanazt. :)
Nagyon jó a kérdés. Nagyon hasonló a három szó jelentése, és sokszor mindegy, hogy melyiket használjuk. Van néhány helyzet, amikor mégsem.
Egyetlen fontos különbséget látok: Az "újra" lehet igekötő is, és ilyenkor azt jelenti, hogy úgy ismétlünk meg valamit, hogy az eredeti eredményt eltöröljük. Ha valamit újraírok, akkor már egyszer megírtam, de az nem lett jó, ezért azt kidobom, és megírom még egyszer. (Kb. az angol "re-" előtagnak felel meg.) Ezzel szemben ha megint írok, vagy ha ismét írok valamit, az csak annyit jelent, hogy tegnap is írtam, meg ma is. (tehát, mint az angol "again".) Ilyen értelemben használható az újra is (nem igekötőként), de ritkább.
A többiek lehet, hogy ennél pontosabban is le tudják írni a különbséget. Minden jót! vrobee
Nekem van egy kerdesem. Szerintetek van valami kulonbseg "ujra""megint" es"ismet" kozott? Nekem van nehany magyar-angol szotaram,de nem jol ertettem a kulonbseget.
Ha van valami kulonbseg koztuk,legy szives megmondani nekem. Elore is nagyon szepen koszonom a segitsegedet!
Egy sincs, ami szótagszámban és elrendezésben, hangrendben és bármiben (mind az alapszóra, mind a képzeményre vonatkozván) egyezne a kultúra-kulturált párossal...
Nem speciális szakszöveg, de abban egész biztos vagyok, hogy senkit nem tudnék meggyőzni arról, hogy ismertebb személyiség nevét "facsarjuk ki". (Ezért tartom elavultnak ezt a szabályt, mert addig nagyon jó, amíg távoli császárokról meg szamurájokról kell irkálni. És nem érzem, hogy ezen a ponton eltérni a helyesírástól "hamis" megoldás volna.)
Ez nem elégséges ok elvben arra, hogy ne magyaros átírást használj (speciális szaxövegben, ha mindent Hepburnnel írsz, hát lelked rajta, de ezt leszámítva az, hogy mi van az útlevelükben, csak jogi szempontból érdekes).
Köszönöm. (Nem amerikai emigránsokról van szó, de használják a nevüket latin átírással, mint sokan mások - feltehetően az útlevelükben is úgy van benne.)
Peiping (péj-pinn), nem Peking, Ez egy közbülső név volt a Peking és a Bei-jing (Pej-csin) között, nem?
Most megnéztem az angol wikipédián, aszonnya: "Twice in the city's history, the name was changed from Beijing (Peking) to Beiping (北平 Pinyin: Beiping; Wade-Giles: Pei-p'ing)This occurred first under the Hongwu Emperor of the Ming Dynasty, and again in 1928 with the Kuomintang (KMT) government of the Republic of China.[6] On each occasion, the name change removed the element meaning "capital" (jing or king, Chinese: 京) to reflect the fact the national capital had changed to Nanjing. The city's name was also twice changed from Beiping (Peiping) to Beijing (Peking). This occurred first under the Yongle Emperor of the Ming Dynasty, who moved the capital from Nanjing back to Beijing, and again in 1949, when the Communist Party of China restored Beijing as China's capital after the founding of the People's Republic of China."
„ha magyar szövegben »angolosan« van egy japán név, akkor szerintetek hogyan célszerű a vezetéknév és a keresztnév sorrendje?” Rövid a válaszom: hamisból bármi következhet. Nálam nem fordulna elő magyar szövegben Hepburnnel japán név (amerikai emigráns természetesen igen). Amúgy ha már Hepburnnel van, vsz. még nagyobb kavarodást okoz, ha nem idegenes a névsorrend.
Zsák Sirák Néhány éve találtam egy kiadványt: Maácz Endre: A térképek névrajza. Kézirat. Felsőoktatási Jegyzetellátó Vállalat, Budapest, 1953. 172 lap.
Ez egy belső terjesztésű, stencilezett anyag, térképészeknek (volt ám fegyelem: minden egyes oldalon olvasható volt az oldalt készítő gépírónő névjele is; az OSZK-ban amúgy hozzáférhető, de talán külső raktárból kell berendelni). Akkor ugyanis a földrajzi nevek helyesírása még nem szerepelt a helyesírási szabályzatban. Hihetetlen nyalánkságok vannak ebben a remekműben. Ebből idéznék (pontosabban az ebből készült jegyzeteimből; igen, jól látjátok, német–magyar átírási szabályzat is van benne):
[64--65] Katonai térképeken a külföldi neveket kiejtés szerint, a magyar ábécé betűivel írjuk, ha nagyon eltér, az írásképet is feltüntetjük, de csak latin betűs írás esetében. [66] csehszlovák: ä=e, č=cs, ď,Ď=gy, ě=je, l'=lj, ň=ny, ô=o, ou=ó, ř=zs, s=sz, š=s, ť,Ť=ty, ů=ú, ý=í, ž=zs; a szlovákban a d, n, t után ha e, i következik, d=gy, n=ny, t=ty; a csehben ě és i előtt ugyanez; ch=h [67] orosz: a, b, v, g, d, je, zs, z, i, j, k, l, m, n, o, p, r, sz, t, u, f, h, c, cs, s, scs vagy ss, [kimaradt], i, j (csak bizonyos esetekben), e, ju, ja, jo; je, jo, i, ju, ja, lágyságjel előtt t, d, n helyett ty, gy, ny; jo helyett o zs, cs, s, scs után; je szó elején és magánhangzó után je, különben e; a lágyságjelet szó végén és mássalhangzó előtt nem tüntetjük fel, de ha lágy magánhangzó következik utána, akkor j; az -ogo, -ego birtokos ragot -ovo, -evo-nak írjuk át; a keményjelet nem vesszük figyelembe román: a, b, d, e, g, (h), i, (k), l, m, n, o, p, r, t, u, v, z -- marad; ă=e; â,î=i; [68] c=k (e, i előtt cs, ha köztük h is van, akkor a ch=k); g=g (e, i előtt dzs, ha köztük h is van, akkor gh=g); h többynire néma, kivéve a görög, török vagy más idegen eredetű szavakban; i=i szó elején, ha utána mássalhangzó következik, illetve szavak belsejében, ha mássalhangzók között áll, ha viszont szó elején magánhangzó követi, vagy a szavak belsejében magánhangzó szomszédságában áll, akkor j, a szó végi i-t elhagyjuk (ha kettő van, csak a másodikat); j=zs; k ritka, de k; s=sz; ş=s; ţ=c; oa, ea, eu, ou -- így is írjuk át (kivéve, ha az ea e-je c vagy g után áll); [69] szó elején e=je; ch=k szerbhorvát: č=cs, ć=ty, đ,Đ=gy (gj, dj is), s=sz, š=s, ž=zs, lj marad, nj marad; -ac, -ak, -grad végződésű szavakat á-val írjuk át
német: -- általában az egytagú szavak magánhangzója, ha egy mássalhangzó követi, akkor hosszú, egyébként rövid [70] (Bád, Dorf); -- két szótagú szavakban az első magánhangzó általában hosszú, ha hangsúlyos, és egy mássalhangzó követi (ez általában alkalmazható a több szótagú szavakra is, bizonytalanság esetén azonban inkább hagyjuk el az ékezetet); ä=e, aa,ah=á, ee,eh=é, äh=é, ie,ih,ieh=í, oo,oh=ó, öh=ő, uh=ú, üh=ű, au=au, eu,äu=aj, ei,ai=ej -- a, e, i, o, ö, u, ü, mint a magyarban ch=h; ck=kk; s szó elején vagy két magánhangzó között z, egyébként sz, szó eleji sp=sp, st=st; ss=sz,ssz; ß=sz; sch=s; ts,tz=cc; tsch=cs; v=f; w=v; y=i,j; z=c; ph=f; qu=kv; b, d, f, g, h, k, l, m, n, p, r, t, mint a magyarban szó végi en=n elválasztás, mint a magyarban, de a st, ch, scg, ß, qu sosem választható el Nem szabály alapján csak úgy, későbbi példában Hütldorf [71--72] Földrajzi térképeken csak idegen írásrendszerről írunk át. [73] Kivételek: A Kínai Népköztársaság a hivatalos kínai postaatlasz szerint: Peiping (péj-pinn), nem Peking, Tientsin (tjen-cin), Changchuu (csann-cun), Fuchow (fucsóu), Tsingtao (cinn-táo). Shanghai (sann-háj), Macau (makáu), Wenchow (vön-csóu), Nanking (nan-tyinn), Kwangchow (kuann-csóu). Japán: româji írásmóddal, angolosan: s=sh, dzs=j, j=y, v=w, c=ts, sz=s, cs=ch (Tokyo, Yokohama, Nagasaki...) "Korea helységneveinek írása meglehetősen bonyolult. A koreai nyelv kiejtése annyira különleges, hogy annak megközelítő rögzítésére sincsenek megfelelő latin betűink. Legcélszerűbb tehát, ha a Szovjetunió közvetítette alakjukban közöljük e neveket. Pl.: Szöul, Taezson, Puszan, Tegu, Csocsivon, Jongdok, Csonan, Szuncson, Szoszan, Mokpo."
Végezetül egy témába nem vágó bölcsesség a 74. lapról (még egyéb finomságok is vannak, de azok nem vágnak témába, és nem is viccesek): "A rohamosan fejlődő technika és a munkaidő gazdaságos kihasználása hozta magával, hogy térképeink rajzolt írását nyomdai írásokkal helyettesítjük. Alkalmazásuk arra is módot nyújt, hogy a térkép névrajzát a rajzolt írásokban kevésbé gyakorolt kartográfusok is gyorsan, szabatosan és egyöntetűen készíthetik el. Tagadhatatlan, hogy kifejezés és szépség tekintetében a szedett írású térkép nem vetekedhet a kézzel megírt térképpel, mert a rendelkezésre álló kevés változatú írásfajták és -nagyságok gondos kiválogatásuk és ügyes elhelyezésük mellett sem illeszkednek olyan művészies tökéletességgel a térkép minduntalan váltakozó, hol ritka, hol sűrű síkrajzi részleteihez, azonban ha a szedés kéziratának összeállításától kezdve a szedett betűk nyomatának felragasztásáig a legnagyobb körültekintéssel és szabatossággal járunk el, akkor a térkép névrajza esztétikai szempontból is megállja a helyét."
A Zsák Sirák (és a Szécsényi!) bizony releváns abból a szempontból, hogy rámutat: a személynevek helyesírásánál a nyilvánvaló kiejtés bizony nem tartozik a legfontosabb szempontok közé, sokkal inkább számít az, hogy ő maga - ahogy Teve írta- ill. azonos nyelvű környeze.
Amikor ez az átírós szabály létesült, akkor talán még a "hogyan használja ő maga/mások latin betűvel?" kérdés kevésbé lehetett értelmes, mint ma - ahogy az egységesítési törekvések is mutatják. (Tudtommal a Hepburn félig-meddig hivatalos.)
Igen, a WP szempontjából tett kijelentéseket értem, csak sajnos nem tudom felhasználni. Természetesen nekünk is a magyar olvasó fontos, ha egyszer magyarul írunk, de valszg. a közönség más - szóval nem fogjuk a magyar helyesírás szabályai szerint átírni a japán neveket, az valószínű.
---
Akkor visszatérnék az eredeti kérdésre: ha magyar szövegben "angolosan" van egy japán név, akkor szerintetek hogyan célszerű a vezetéknév és a keresztnév sorrendje?
Ha ez komoly aggodalom, szerintem el lehet oszlatni a bús felhőket: erősen valószínűtlen, hogy a "Peking" forma bármi másnak adja át a helyét. ;) Elvileg erről a Földművelésügyi Minisztérium kötelékében repülő tárcaközi Földrajzinév-bizottság van hivatva dönteni, de szerfölött valószínűtlen, hogy ilyesmire adják a fejüket. :)