amit sokszor boldogan elhagynék. que muchas veces dejaría felizmente
S itt ez az élet,
Y aquí es la vida amit sokszor nem nagyon értünk még.
que muchas veces no comprendemos bien. Néha könnyebb lenne elmenekülni,
A veces más fácil sería escaparse, tiszta fénybe merülni,
en luz clara sumergirse, de a jel, ami szól
pero la señal que llama de a hang, ami hív,
y la voz que invita még nem mond semmit, meddig élek
aún no dice nada, hasta cuando viviré
s lesz-e út, hogy visszatérjek."
y si habrá camino para volver.
"Vannak azok a pillanatok, amikor már annyira csordultig vagy mindennel, annyira nem érzed a fájdalmat, a hiányt, a csalódást sőt, már az ürességet sem érzed. Vannak azok a pillanatok, amikor már csak nevetni tudsz. Nevetni a jón, a rosszan, nevetni azon, hogy mennyire pocsék is minden."
Hay momentos que ya estás tan harto de todo que ya no sientes el dolor, la ausencia, la desilusión, ni siquiera el vacío. Hay momentos que ya tan sólo reír puedes. Reírte de lo bueno, de lo malo, de lo feo que es todo.
sziasztok, autodidakta módon szeretnék elkezdeni spanyolt tanulni. van relaxa villám spanyolom, kreatív spanyol kezdőm, és colores nyelvkönyvem. fogalmam sincs melyik jobb.. szerintetek? vagy szerezzek be egy negyediket? köszi előre is...
Sziasztok, ezt a két idézetet le tudná nekem valaki fordítani spanyolra? Kösz!
"Hát itt ez a hely, amit sokszor boldogan elhagynék. S itt ez az élet, amit sokszor nem nagyon értünk még. Néha könnyebb lenne elmenekülni, tiszta fénybe merülni, de a jel, ami szól de a hang, ami hív, még nem mond semmit, meddig élek s lesz-e út, hogy visszatérjek."
"Vannak azok a pillanatok, amikor már annyira csordultig vagy mindennel, annyira nem érzed a fájdalmat, a hiányt, a csalódást sőt, már az ürességet sem érzed. Vannak azok a pillanatok, amikor már csak nevetni tudsz. Nevetni a jón, a rosszan, nevetni azon, hogy mennyire pocsék is minden."
Nemrég megvettem az Espanol.hu című könyvet (munkafüzettel), ám csak utólag derítettem ki, hogy kazetta is tartozik hozzá, ami sajnos már hosszabb ideje sehol sem kapható. Kérem, ha valakinek megvan, és eladná nekem, vagy más módon elérhetővé tudná tenni számomra a hanganyagot, írjon erre a címre:
Querido mexicano! lamento tu decisión, evidentemente la acepto pero no la comparto. Yo te traje hacia este foro, y seguramente te veré en el otro , o a nivel particular, pero me da pena no poder disfrutar y aprender de tu sapiencia. En mi caso particular ha tenido un fruto doble, me ha permitido leer cosas en húngaro, y a su vez recordar y/o aprender algo más de la gramática española. Como en el fondo sé que te gusta, espero que reconsideres tu posición, aunque a veces nos da la sensación que escribimos a lo tonto, pero siempre puede haber gente a la que le ayudas con tus conocimientos y también, aunque uno a veces es un poco soberbio y piensa que no aprende ya nada de nadie, siempre, sea de quien sea, algo se aprende.
Kedves Mindenki! Úgy döntöttem, elmegyek az Index-fórumról, nem látom értelmét tovább írogatni ide. Aki szeretné tartani velem a kapcsolatot spanyolügyben, a nyilvános e-mail címemen (mexicano.2010@yahoo.com) vagy a http://spanyol.avw.hu szótár fórumán megtalál. További jó fórumozást mindenkinek!
Az igazán érdekes kihívás majd a Pretérito perfecto simple (régebbenPretérito indefinido, de talán úgy könnyebben megjegyzed, hogy az olasz passato remoto megfelelője) lesz neked, ugyanis ez a "legrendhagyóbb" igeidő (viszont annyi előnye van, hogy a T/3. alakjából képezhető a subjuntivo imperfectója).
Ebben vannak az ún. erős igék, amelyeknél az E/1. és E/3. alak másodéles (és nem véghangsúlyos, ami a szabályos lenne).
A leggyakoribb rendhagyó igék (a szabályszerűségekre szerintem rá fogsz jönni egyből):
"Valahol mintha azt olvastam volna az errar ige kapcsán, hogy nem kezdődhet hangsúlyos e-vel spanyol szó (talán Király Rudolf nyelvkönyvében), de lehet, hogy rosszul értettem. Majd megnézem újra. Azt hittem egyébként, ezért van ékezet az "estás", "está" alakokon és E/1-ben is ezért estoy, mert így tud a végére esni a hangsúly."
Hát ennek bizony nézz utána jobban, mert marhaság. :-))) Hiszen miért ne kezdődhetne, eleve a kétszótagú, e-vel kezdődő szavaknál az a természetes, ha az első szótagra esik a hangsúly.
Az estòy, estás, está stb. igénél pontosan azért van ékezet, mert a szó végére esik, és az ékezettel éppen a kivételeket jelölik a hangsúly statisztikai szabályszerűsége alól.
Az estar (< STARE) ige azért véghangsúlyos, mert az elején lévő e- csak egy ún. kötőhang, amely a st- "kiejthetetlenségének" feloldására szolgál, ami már megvolt a beszélt latinban is, csak nem írták (az Itáliában talált "elvétett" feliratok tesznek rá tanúbizonyságot). Így van a portugálban, a katalánban, a franciában (csak ott az -s- kiesett), a szárdban, és így volt a régi olaszban is (per isbaglio). Az olaszban azért nem maradt meg, mert az olasz az előtte álló szó magánhangzós végződésével akadályozza meg a mássalhangzótorlódást:lo spagnolo (és ezért nem *il spagnolo).
A keveredés már a beszélt latinban megvolt, ugyanis nem tudták, hogy melyik szó kezdődött írásban valóban i-vel és melyik s+msh.-val, ezért van pl. az olaszban — hiperkorrekcióval — storia (< HISTORIA, vö. ósp. estoria, sp. historia), Spagna (< HISPANIA, vö. sp. régi helyesírású Hespaña, ma España), spiegare (< EXPLICARE) stb., vagyis a beszélők azt hitték, hogy a szókezdő i-/e- ezekben a szavakban csak ejtéskönnyítő hang (a H- pedig már a klasszikus latin korban sem ejtődött).
De hozhatnék példát a franciából is: école (< *escole < SCHOLA), étoile (< *estoile < STELLA), écrit (< *escrit < SCRIPTU) stb., a szárdból: istare stb.
Csak hobbiból. :D Érdekességként, hogy mennyire tökéletesen lehet vajon egy ilyet megcsinálni, és egy régi számítógéptípusra ilyet írni szintén érdekesség. Érdekelnek a nyelvek és a programozás is kicsit. Gyakorlati haszna valóban nincs túl sok, legfeljebb átfogóbban fogom majd látni a spanyol igeragozást. Esetleg majd ha kész lesz a program, írhatok róla valami elemzést, hogy mi mit csinál, mire miért van szükség, és így a spanyol igeragozás összefüggései is átláthatóbbak lennének.
Valahol mintha azt olvastam volna az errar ige kapcsán, hogy nem kezdődhet hangsúlyos e-vel spanyol szó (talán Király Rudolf nyelvkönyvében), de lehet, hogy rosszul értettem. Majd megnézem újra. Azt hittem egyébként, ezért van ékezet az "estás", "está" alakokon és E/1-ben is ezért estoy, mert így tud a végére esni a hangsúly. :D De akkor tévedtem.
A Verbixet ismerem, van szabad letölthető változata is, több száz nyelvet tartalmaz az adatbázisa. Szóval igazából nem értem, hogy miért írsz külön programot, amikor már írtak erre tökéleteset :) Persze ha ez neked gyakorlás vagy valamilyen számtech-vizsga része, akkor nem szóltam. :)
Az u-ból soha nem is lesz ue, mivel az ue a latin rövid (nyílt) o folytatása. Az egyetlen kivétel a jugar (juego), de igazából az sem kivétel, mert a latin IOCARI igéből származik, csak az o bezáródott.
A diftongus kezdetben csak helyesírási kérdés volt, mivel valamivel jelölni kellet az "ízes" o-t. Az olasz az uo-t választotta, a román az oa-t. De lényegében ez egy zártan induló és nyíltba átmenő o volt, aztán miután megjelent a helyesírásban, akkor kezdték tudatosan ue-nek, uo-nak ejteni.
---
"Amúgy ha a kijelentő és a kötőmód jelen idején sikerül átküzdeni magam, akkor a többi igeidőben ennyi bonyodalom már nem várható?"
Az imperfectóban csak három rendhagyó ige van, pontosabban egy és két fél. :)
A ser létigének era, eras, era, éramos, erais, eran.
Az ir igének iba, ibas, iba, íbamos, ibais, iban, de itt csak a -b- megőrzéséről van szó a szó rövidsége miatt).
A ver igénél veía, veías, veía, veíamos, veíais, veían, ez viszont abból adódik, hogy eredetileg veer (< *veyer < VIDERE) volt — vö. leer, creer.
A futuro simple és a condicional simple ragjai a főnévi igenévhez kapcsolódnak, mivel eredetileg a főnévi igenév + haber összevont alakjairól van szó (cantaré = cantar+he, cantaría = cantar+había), más kérdés, hogy néhány igénél a főnévi igenév rövidül:
caber > cabr-
decir > dir-
haber > habr-
hacer > har-
poner > *ponr- > pondr-
poder > podr-
saber > sabr-
salir > *salr- > saldr-
tener > *tenr- > tendr-
valer > *valr- > valdr-
venir > *venr- > vendr-
és ezek származékaiban, kivétel a bendecir és maldecir, ahol szabályosak (bendeciré, maldecirás stb.). Amint láthatod, a -d- csak egy ejtéskönnyítő hang likvida és -r- között, a magánhangzó-kiesés miatt.
---
"Szerintem ott hiba van ebben, hogy mivel nem kezdődhet hangsúlyos "e"-vel spanyol szó, nem kellene a kétszótagú, "e"-vel kezdődő igéket "ye" változás nélkül kiírnia"
Ezt most nem egészen értem. Miért ne kezdődhetne hangsúlyos e-vel szó? eres, éramos, entro, echan (igék), élite, éxito, éxtasis stb. (főnevek), stb. Az e > ie pedig szintén nem törvényszerű, és semmi köze a szótagszámhoz, hanem attól függ, hogy a latinban rövid volt-e az -e- a tőhangsúlyos alakokban.
Most a "descubrir" igén gondolkodtam el. Itt sem lesz az "u"-ból "ue". Túlzás lenne általánosítani, hogy az "-ir" végű igéknél nincsen o (u) -> ue változás? Szóval nem igazán lehet összefüggést találni az igecsoport és az "ue" hangváltozás között? Nekem az "-er" végűeknél tűnik a leggyakoribbnak az "ue" tőhangváltás, de véletlen is lehet, hogy főleg ilyen igékbe botlottam.
Amúgy ha a kijelentő és a kötőmód jelen idején sikerül átküzdeni magam, akkor a többi igeidőben ennyi bonyodalom már nem várható? :D (Imperfecto, futuro, condicional jóval egyszerűbbnek tűnik, a többin még nem gondolkodtam el.)
Itt egyébként van egy on-line spanyol igeragozó oldal, bármilyen, akár fiktív spanyol igét is be lehet írni és elragozza, csak a végződés stimmeljen (pl. akár szkafander - szkafando, szkafandes ...) Szerintem ott hiba van ebben, hogy mivel nem kezdődhet hangsúlyos "e"-vel spanyol szó, nem kellene a kétszótagú, "e"-vel kezdődő igéket "ye" változás nélkül kiírnia. Bár úgy látom, az egyetlen ilyen valós ige, az errar esetében is létezik a "yerro" mellett az "erro" is, ezt eddig nem tudtam.
Visszatérve egy kicsit -g-re, a tengo és a vengo azért nem lett *tiengo és *viengo, mert bizonyos — eredetileg palatális vagy palatalizált (-ll-, -ch-, -ñ-, -ng-) — csoportok környezetében nem lett a rövid e-ből ie, az olaszban pedig csak nyílt szótagban fordulhat elő a ie, ott meg azért nem. De pl. az aragóniai dialektusban tiengo. :)
1. Igen. Ennek az az oka, hogy a -ger, -gir végű igék (és az összes szó, amelyben ge-, gi- van) ún. "kultizmusok" vagyis a latin írott nyelv útján meghonosodott igék, és ebben az esetben a kiejtés az írás szerint történik (az eredeti latin ge-, gi- a spanyolban [j-] lett, hangsúlytalan szótagban el is tűnhetett: GYPSU > yeso, GELU > hielo, GERMANU > *iermano > hermano, PLAGIA > playa, GENTE > ósp. yente — majd visszavették a művelt gente alakot).
Az olaszban sem a kiejtés igazodik a helyesíráshoz, hanem a beszélt latinban a ge, gi szótag palatalizálódott, kiejtése [gje], [gji] > [gye], [gyi] volt. Ezt a spanyol továbbvitte, az olaszban és a románban még előrébb került a képzés helye és affrikatizálódott, így lett [dzse], [dzsi], ahogy az ófranciában és az óportugálban is, ami az utóbbi kettőben később réshanggá vált ([zse], [zsi]).
"Vannak még egyéb cseles mássalhangzók -ar, -er, -ir előtt, melyek kiejtése más magas és mély magánhangzó előtt. Itt is mindig a kiejtéshez való hűség a mérvadó, hogy mindig ugyanúgy kelljen kiejteni egy adott hangot?"
Igen, a szabályos igéknél a tővégi mássalhangzó megy végig, függetlenül attól, hogy mély vagy magas magánhangzó követi a ragozás során, s ehhez a helyesírás igazodik. A legegyszerűbb, ha megjegyzed az alábbit:
que, qui, ca, co, cu
gue, gue, ga, go, gu
ce, ci, za, zo, zu
ge, gi, ja, jo, ju
cue, cui, cua, cuo
güe, güi, gua, guo
Pl. explicar 'magyaráz' (a tompa ékezetekkel a hangsúlyt jelöltem, egyébként nem kell):
Arra figyelj, hogy ha a főnévi igenév végződése -jar, -jer, -jir (nem tudom, hogy az utóbbi létezik-e egyáltalán), akkor a -j- nem válozik a helyesírásban, ugyanis az állhat e, i előtt is (a z-vel ellentétben, amely csak a, o, u és msh. előtt, ill. szóvégen állhat: luz 'fény' > luces 'fények', lucecita 'fényecske, fénysugár').
2. Igen. Nem tudok kivételről.
3. Nem, a salir (salgo) és a valer (valgo) rendhagyóak ebből a szempontból. Pl. anhelar > anhelo, anhelas stb., volar > vuelo, vuelas stb. stb.
A tőmagáhangzó-váltás az egyéb tőbeli változásoktól független. A tőhangváltás ugyanúgy megjelenik a kötőmód jelen idejének tőhangsúlyos alakjaiban (E/1—3. és T/3.), mint a kijelentő mód jelen idejében.
Azoknak az igéknél, ahol tővégi mássalhangzó változik, vagy -g- ékelődik be, ott a kijelentő mód jelen idejű alakja alapján ez végigmegy a kötőmód jelen idejében.
Az e > i esetében a megfigyelésed, azt hiszem, korrekt:
Ígérem, titeket is engedlek szóhoz jutni, de még néhány kérdés.
1. A -gir végű igéknél kivétel nélkül minden igénél "j" lesz a "g"-ből mély magánhangzó előtt? Tehát minden esetben a kiejtéshez igazodik a helyesírás? Vannak még egyéb cseles mássalhangzók -ar, -er, -ir előtt, melyek kiejtése más magas és mély magánhangzó előtt. Itt is mindig a kiejtéshez való hűség a mérvadó, hogy mindig ugyanúgy kelljen kiejteni egy adott hangot?
Azért is kérdezem, mert az olaszban néha a kiejtés igazodik a helyesírásohoz, mégpedig az -ere végű igéknél. Pl. a "leggere" (olvasni) "gg"-jét "ddzs"-nek kell ejteni, de E/1-ben "leggo" lesz, kiejtésben is "gg", nem "ddzs". E/2-ben "leggi", ennek kiejtése már "leddzsi". A spanyolban ilyesmi nincs? Az olaszban az -are végű igéknél viszont nem a helyesírás, hanem a kiejtés a mérvadó. Így a "-gare" végű igék a kiejtés megőrzése érdekében magas magánhangzó előtt "h"-t toldanak be, pl. fizetni=pagare, ennek ragozása jelen időben: pago, paghi, paga; paghiamo, pagate, pagano. Így a rag előtti hang minden személyben "g" marad.
2. az -acer, -ecer, -ocer, -ucir végű igék kijelentő jelen E/1-ben "-zco" végződést kapnak. (Erről már beszéltünk az "inkoatív" igékkel kapcsolatban.) Ez minden igénél így van? Vannak kivételek?
3. Az -alir, -aler végű igék mind "g"-vel bővülnek kijelentő jelen E/1-ben a rag előtt (pl. salir - salgo)? Vannak kivételek?
