Alzinger Steinertal riesling smaragd 2007
Első benyomásként rendkívül könnyed hatású, karcsúnak tűnő bor, ami mégis szinte szétszálazhatatlanul összetett. Ha csak a struktúrát nézem a közepes test mellé a szó szoros értelmében vett vibráló savgerinc társul, nem ír le magas, könnyen követhető görbét, nem hagyja , hogy felüljünk a hátára, és magával ragadjon, hanem folyamatosan cikázik, oszcillál, mindig jelen van, ott ahol kell, a bor egészének rendkívül élénk, életteli, izgalmas miliőt biztosít, úgy hogy a komplexitás mellett mégis háttérben marad. Aromavilága meglehetősen összetett. Érdekes jelenség, amikor hűvősebb (citrusok)ill.. melegebb tónusú gyümölcsös jegyek(barack, kiwi, trópusi gy.) váltakoznak egymással, és karonöltve az elmaradhatatlan szárazan köves csípős ásványos karakterrel a fent vázolt tipusú savérzethez hasonlóan vibráló koreográfia szerint jelentkeznek, újabb és újabb kombinációkban, gyakorlatilag folyamatosan változik.(szénsavassága csökkentével is más-és más arcát mutatja) A bor részletei rendkívül össszecsiszolódtak, magasabb szinten megvalósuló egyensúlyt, harmóniát nehéz lenne elképzelni. Az is érdekes, hogy bár aromagazdagsága kétségtelen, mégse tűnik annyira direkt bornak, nem kellőképpen figyelemre hangolt fogyasztó esetleg több koncentrációt igényelne, valamint egyértelműbb magávalragadást, a figyelem közvetlenebb vezetését. Ha sikerül ráhangolódni, akkor gyakorlatilag hiba nélküli tökéletes száraz fehérbor. 9p
Van arra racionális magyarázat, hogy a VillaTolnay 2004-es "Bandérium" fantázianevű itala miként kerülte el a minőségellenőrzést, és hogy miért nem indult a borászat ellen kártérítési perek sokasága?
Csak, hogy valami pozitív is legyen. A lengyel Wino magazin 2009. évi "legjobbjai": http://www.magazynwino.pl/pl/119_grand_prix/521_wina_roku_2009.html
Rozé kategóriában: első/arany St. Andrea, második/ezüst Frittmann. Ja, a szöveg lengyel
Biztosan így lehet, a nyugati piacokat ennyire sem ismerem. Ugyanakkor találkoztam olyan magyar borásszal, akit a lengyel partnerek nem fizettek ki. Bár ez lehet régió független is.
Alapvetően egyetértek a Lengyelországról írottakkal. A magyar borok "jó híre" inkább a 40 év feletti korosztályban van benne. A fiatalobbak már "újvilági befolyás alatt állnak". Ha visszaemlékszem az elmúlt évekre, akkor kb. 5 évvel vagyunk lemaradva a lengyel piacon a chilei, spanyol, argentin, stb. boroktól. Most kereskedelmileg értve. Úgy 2003-2006. között volt, hogy sikeresen a vörösborok felé terelték a fogyasztókat. Nem egy lengyel ismerősöm, barátom nem iszik mást már, csak vöröset. Az árazás: sok az alsópolcos magyar bor és ezek nem jók. A normális kategória a helyi viszonylatban drága (~40 PLN és felette), vagy legalábbis erős nemzetközi versenyben van (25 PLN-től jó chilei, olasz, spanyol borokat lehet kapni). Sokan az olcsó bort (10PLN alatt) keresik (bolgár, román és magyar) és megfelel nekik. Aki többet ad érte, az a fentebb említett választékból meríthet.
Ízlés: Az én tapasztalatom az, hogy az újviláginak mondott ízvilágot kedveli a többség. A könnyebb vörösek és fehérek kevésbé kedveltek. Érzékenyek a savakra (ízben és függetlenül a tényleges analitikai értéktől). Pl. a Heimann Baranya-völgyi kékfrankost megitták, de nem kérték, hogy küldjek még. Inkább Günzer cabernet-ből. Szóval a sűrűbb, nehezebb vörösek és fehérek lehetnek ma jobban kedveltek.
Szeretik a jó bort, de inkább még divat a fogyasztása, mint a hétköznapok része. Mindez saját tapasztalat, ismerősökön, barátokon és egy-két varsói borboltoson keresztül.
az igaz, hogy ha rést kell keresni a falon akkor azt a prémium fehéreknél lesz. Ennek talán az is az oka, hogy a prémium fehérborok a nemzetközi piacon nem éppen olcsók
nem akarok ma mindenben ellentmondani Neked hidd el :)) de a magyar prémium fehérek versenyképesek a világban. (már amelyik megüti a prémium szintet nemcsak minőségben hanem árban is)
én nagyon más tapasztalatokkal rendelkezem. nyugati és skandináv országokban VAN kereslet koomoly borok iránt, de pl Lenegyelo-ban negatív élémnyeim voltak tavaly. egyszerűen nem felkészült még a piac a jó magyar borokra. érdekes módon az érdeklődő borkedvelők, újságírók még jobban is mint a kereskedők, importőrök.
Az olasz ruhák is túlárazottak és ugyanazt a minőséget megkapod Kínából :)
A magyar borok egy része persze ezzel együtt valóban túlárazott és prémium vörös és száraz fehérek a külföldi piacon nem versenyképesek. De vannak nem a hipersznob, celebborászatokon túl is élet :) Pont a Köpcös és a Légli Géza azok akik cosnt nélkül az eszembe jutnak.
Volt ott valami séf (tulaj?) váltás ősszel, lehet ez annak a következménye?
Ránéztem köpcös szaki boraira a lentebb linkelt oldalon, a cimkéhez ezúton is gratulálok! Továbbá, ha azt a színvonalat legalább hozzák a borok, mint amit a néhány évvel korábban kiosztott "demó" palackok, akkor rendben vannak beltartalom szempontjából is.
Ha már szóbajött: Patricius - Tokaji Sárga Muskotály '08: Illatban sokat ígérő, a megszokott száraz tokaji jegyek közé már-már nyakas-szerű reduktív frissességre utaló illatok keverednek. Kis képzavarral élve: Olyan az illat, mint egy épp szétharapott szőlőszem íze:)
Ízben is ez a kettősség jön le nekem, keveredve némi szép ásványossággal, olajossággal is, bár ez inkább már a lecsengés/utóíz szekcióban jelntkezik. Itatja magát, nemkicsit:) Van rajta egy "Pannon bormustra csúcsbor '09", de vagy én szoktam meg a jót, vagy...;) mindenesetre egy erős 5p jár neki.
Nekem sajnos az a tapasztalatom, hogy bort exportálni nyugat felé nem egy nagy üzlet. Az árverseny nagyon durva és járulékos költségek csak nehezítik a dolgot. Igazán komoly lehetőség a nyugati exportban csak hatalmas mennyiségnél és alázóan alacsony áraknál van. Persze a prémium kategóriában, elit gasztróban kivételek vannak.
Exportban szerintem az orosz, lengyel és baltikum vonalon érdemes gondolkodni
Nem vagyok en akkora majer, hogy nekem barki bort kuldjon ingyen kostolni....:)
Magamnak vasarolom a bort...En csak az adatokat/informaciot szeretnem beleverni a buyer fejebe, s O, illetve a boraszatok inteznek egymas kozott. (Marahogy en ezt elkepzelem...)
