Az ott szereplő bölcsesség nem azonos az Igével, hiszen a bölcsesség a Példabeszédek könyvében női formát ölt (v. ö. 7, 4, a héber chokma szó nyelvtanilag nőnemű), és úgy nő fel, amint azt az emberen látjuk: kialakul, mint az emberi egyén (23. v. a héber szerint) megszületik (24. v.), mint gyermek játékkal mulat (30. v.), végül mint felnőtt az igazak bizalmasává lesz (31. v.) és fellép mint tanítónőjük (31b és 1—3. vv.). A bölcsesség tehát itt sem egyéb, mint az öröktől fogva létező, isteni, nem teremtett bölcsességnek költőileg megszemélyesített, fokozatos megvalósulása, megnyilvánulása a teremtett világban, kezdve a káosz embrionális állapotától egészen a befejezett világ koronájáig, az ember fiáig.
A bölcsességnek a Példabeszédek könyvének 8. részében található megszemélyesítését egyes teológusok Krisztusra való utalásnak tekintik, s mint ilyet a Szentháromság ószövetségi bizonyítékaként tartják számon. Ugyanakkor tudjuk, hogy az ariánusok is előszeretettel használták ezt a szakaszt, mivel Krisztus teremtett voltát látták benne bizonyítottnak. A Péld 8 patrisztikus értelmezése valóban Jézusra érti a szöveget, az “alkotás” szót pedig “fölé helyez” értelemben használja. Athanasziosz különösen a 25. verssel védekezik, mely az alkotás szóval ellentétben a születést hozza, hasonlóan a Zsolt 110,3-hoz. Csia Lajos ugyanakkor a Szentlelket látja megjelenni ebben az igeszakaszban. Az igehely azonban problémás, egyáltalán nem nyilvánvaló, hogy akár Jézusról akár a Szentlélekről lenne itt szó. A héber nyelv ismeri a nyelvtani nemeket. A Példabeszédekben a megszemélyesített, teremtett, nőnemű Bölcsesség beszél hozzánk. Ezt maga a szöveg is megerősíti. A Péld 7,4 szerint “mond a bölcsességnek: nővérem vagy te, az eszességet ismerősödnek nevezd.” “Én, a bölcsesség együtt lakom az okossággal.” (Péld 8,12). Nehéz elképzelni, hogy ebben a kontextusban hogyan lehetne a bölcsességet azonosítani Isten Fiával, hiszen akkor ugyanazon logika szerint ki lenne az eszesség, okosság? A Péld 9 szerint a Bölcsességnek lányai vannak, vajon őket kivel “azonosíthatjuk”? Ha más nem, ez mutatja, hogy itt valóban példabeszédről van szó, semmi többről. Sőt, ellenpárja is van a Bölcsességnek: a “balgaság fecsegő asszonya” a Péld 9,13-ban. Nem lehet tehát ebből az igéből Isten, vagy Szent Fia lényére következtetni, különösen más, világos igehelyekkel szemben.
A messiási utalások az Ószövetségben vagy teljesen egyértelműek (pl. Ézs 53), vagy ha nem is teljesen világosak, az Újszövetség egyértelműen Krisztusra vonatkoztatja őket (pl. ApCsel 2-ben Péter beszédében stb.). A Péld 8-at azonban sehol senki nem alkalmazta az Újszövetségben Jézusra, és Salamon sem utal rá, hogy többet kellene a fejezetbe belelátnunk a bölcsesség leírásánál. Épp ezért, bár szép párhuzamnak tűnik a Jézussal való azonosítás, a bibliai alapot mindenképp nélkülözi.
A 9. fejezetből kiderül, hogy miért hasonlít annyira a bölcsesség leírása Jézushoz (pl. aki a bölcsességet követi, az életet találja meg, és kegyelmet kap stb.). Itt ezt írja Salamon: “A bölcsesség kezdete az ÚRnak [JHVH-nak] félelme, és a Szentnek a megismerése ad értelmet” (Péld 9:10, MBT). A bölcsesség megtalálása tehát nem más, mint Istent félni és megismerni. Az Újszövetségben ennek módja pedig a Jézusban való hit. Ezért olyan hasonló a bölcsesség leírása Jézus szerepéhez. A Biblia magyarázza a Bibliát elv alapján (nem pedig ‘a hagyomány magyarázza a Bibliát’) a bölcsesség itt nem Jézus, hanem ahogy Salamon beazonosította: egy olyan viselkedés, melyet az istenfélelem és az istenismeretre való törekvés jellemez.
Igen, van némi fogalma erről! És olyan valami is van, ami megmagyarázhatatlan kapocs Isten és köztem.
Én is kérdeznék. Van-e olyan pillanat az ember életében amit elérhet, ha elég sokat tanul, vagy is részévé válhat-e a tanultaknak és már a tanultak "szelleme" irányítja lépteit, gondolkodását?
Ha teremtmény, hogyan lehetnek a teremtmények Őáltala? Hogyan lehet az egész Teremtés Őáltala, hiszen az Isten egyedül teremtett - ő maga mondja. Mégis Jézus által lett minden (a MINDEN az MINDEN) teremtmény, Föld, bolygók stb.. Mivel a teremtmények is Jézus által vannak, így Ő maga hogyan lehet teremtmény? Tán magát teremtette meg?
Válaszolj kérlek, ahogy az Ige írja, az Ige által lett minden, akkor Ő hogyan lett? Hiszen teremtmény nem lehet, mert teremtmény nem Teremt. Márpedig a Teremtés Őáltala lett.
Mutass egy példát, ahol egy teremtmény ÁLTAL lett vmi teremtve?
Egyedül JHVH a Teremtő. Mégis Jézus ÁLTAL van minden!
Hogy is van ez?
JHVH átadta teremtői hatalmát addig egy teremtménynek, hogy Jézus megteremtse a többi teremtményt?
Köszönöm a választ!
U.I: Gratulálok a racionális gondolkodáshoz, ami nem fér a fejedbe, azt Isten nem tudja megtenni. Szép
Szerintük Jézust az Atya szülte, pedig az Atya hímnemű, de ha szülte, akkor nő. Mindezek ellenére nincs neme Istennek...... Jézusról azt állítják hogy nem teremtmény, hanem Isten. Viszont ha nem teremtmény, és az Atyának nincs neme, akkor hogyan lett Jézus ??
"No nem kell szektás módon rögtön máshová kapdosni"
Ez annyira kínlódós beszólás. Érveléskor mindenki szokott máshová "kapdosni", Józsika. Te is.
Vagy nálatok a magas lovon ez nem szektás szokás ?
Amit szabad a katolikusnak azt nem szabad Jehova Tanújának, mert az azonnal szektás ? hmmmmm? :))))))
A magyarázkodásoddal nem mész semmire, a bírák istenek voltak, mert megvolt a hatalmuk; tehát volt példa arra a Bibliában hogy ember is lehetett isten. Vagy úgy gondolod hogy a bírák és Mózes is Isten volt ? :))
1. Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge. 2. Ez kezdetben az Istennél vala. 3. Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett.
Na akkor én most visszakérdezek. Ugye szerintetek Jézus teremtmény. Az Atya teremtette, de ugyebár ahogy Isten mondja Ő teremtett mindent egyedül, így Krisztus nem teremtett. Ellenben az Ige azt írja, hogy Krisztus által lett MINDEN és NÁLA nélkül semmi nem lett ami lett. Ez azt hiszem egyértelmű. Na már most. Krisztus által lett MINDEN: minden ami földön, mennyben, föld alatt van. Az Egész Univerzum Őáltala lett és Őrá nézve lett. Mindem teremtményt Ő teremtett maga, hiszen Őáltala lett. A kérdésem, hogy mivel Ő maga is teremtmény, hogyan teremthetett, vagy akkor a visszakérdezés: Ő saját magát teremtette meg? Mivel Ő maga is teremtmény szerintetek, és ugye a teremtmények Őáltala vannak. Semmi teremtmény nem lett nélküle (vagyis Ő maga se).
Éppenséggel oda van írva, a szövegértési problémákról nem én tehetek: a Fiú született, nem pedig teremtetett, mint ahogy a Zsidókhoz írt levél 1. fejezetében is szépen le van írva.
...de valamit nem árt ha szemelőt tartunk, Ő is teremtménye az Atyának!
Ezt írod erre a megjegyzésemre: "Éppenséggel nem. Hiszen Ő Isten egyszülött Fiában, "aki az Atyától született az idő kezdete előtt. Isten az Istentől, Világosság a Világosságtól, valóságos Isten a valóságos Istentől, született, de nem teremtmény, az Atyával egylényegű; és minden általa lett."
Hát itt ledobta az agyam a láncot!!!!! :o
Ugye nem gondolod komolyan, hogy az Atya Jézust szülte?????
Mert ha nem szülte, nem teremtette, hogyan lett Jézus?????
Ne akarj már szőrszál hasogató lenni! Mi ha nem teremtmény Jézus????
"No nem kell szektás módon rögtön máshová kapdosni. A Jn 10,30 környékén van elegendő támpont: a hallgatóság azonnal megértette, hogy Jézus nem puszta erkölcsi vagy akarati egységet állított közte és az Atya között, hanem többet: egységet az istenségben. Ezt mondták: "[...] te ember létedre Istenné teszed magadat." És az Úr nem kezdte magyarázgatni, hogy csak céljaik egybehangzásáról beszélt, hanem jellegzetes rabbis válaszában még meg is toldotta egy kihívással: "Nincs-é megírva a ti törvényetekben: Én mondám: Istenek vagytok? Ha azokat isteneknek mondá, akikhez az Isten beszéde lőn (és az írás fel nem bontható), arról mondjátok-é ti, akit az Atya megszentelt és elküldött e világra: Káromlást szólsz; mivelhogy azt mondám: Az Isten Fia vagyok?!" - Vagyis az Írás tekintélyét fordította ellenük, befogta a szájukat, és helybenhagyta istenségének állítását.
A 82. zsoltár nem "szült istenekről" szól, hanem olyan földi bírákról, akik csak e funkció okán viselték az Isten nevét. Hamisan ítélnek, nem értenek, sötétségben járnak, végül pedig meghalnak. Ezek tehát nem istenek, hanem emberek. S mikor Jézus ezen igehelyre hivatkozott, csak azt állította, hogy embert istennek nevezni nem példa nélküli, tehát őt e jogcímen még megkövezni sem lehet. De nem állította, hogy az ő istensége ugyanaz volna, amint a zsoltárban költőileg megszólított bírák "istensége."
Jó nagy különbség van az úgynevezett istenek istensége és az Atya, Fiú és Szentlélek közös természete között, és én csakugyan nem vagyok hajlandó ez embert istenné tenni az utóbbi értelemben. Vannak olyan igehelyek, ahol istennek vagy isteneknek nevezi az embert az Írás: "Istenévé teszlek a fáraónak és Áron lesz a prófétád," "Istenek vagytok," "Jahve ítél az istenek közt." E helyeken semmiképpen nem ugyanannak a természetnek a birtoklásáról van szó, hanem valamiféle viselt méltóságról. Ez meg is látszik abban, ahogy másutt Jahve az idegen isteneket magához képest semmiknek állítja: ők nem teremtették a világot, nem kősziklák, és így tovább. Ugyanígy az általa megítélt "isteneket" is halandónak mondja és megfeddi a zsoltárban. Az énáltalam itt alapul vett istenségfogalom szükségképpen magában foglalja az imádhatóságot is, csakúgy, mint a teremtőséget. Ebben az értelemben viszont az ember nem Isten (és sosem lesz az), míg a Fiú az (és mindig is az volt).
Az "Istenek vagytok" hivatkozás szerintem célt tévesztett, az eredeti zsoltárszöveg egészen más értelmű, Jézus pedig nem az emberek, hanem a maga istenségét védelmezte a ráhivatkozással, az eredeti szövegről meg csak azt mondta, hogy Istennek lettek nevezve. Hogy eredetileg gúnyosan, analóg módon (nem szó szerint), esetleg más értelemben hangzott el a zsoltárban szereplő mondat, arról nem szólt."
"Ha a THEOSZ- HÓ THEOSZ megkülönböztetésre akarsz ráhajtani, akkor figyelmedbe ajánlom, hogy noha ezt megkülönböztetést már Áriusz is használta állításának alátámasztására. Csak arra nem tudott felelni a níceai atyáknak, hogy a Szentírás hogyan süllyedhetett bálványimádásba, amikor egy embert következetesen kis istennek állít be."
Nagyon emberi a magyarázat.
A Zsolt82:6-ban a bírákat és a 2Móz7:1-ben Mózest miért nevezi istennek ?
Hogy ez ne látszon bálványimádásnak, nálatok ez is nagybetűvel van írva ? :)
Ez nem bálványimádás, hanem tárgyilagosság és tény. Istenné avatni aki nem Isten, az csúnyán alaptalan felmagasztalás, Józsika......
Ez a nem Isten, hanem Isten Fia érv mindig megmosolyogtat. Mit szólnál ha én azt mondanám neked: te nem vagy ember, te csak ember fia vagy, te magad nem vagy ember, hanem csak egy ló vagy.
Jézus emberfiának is neveztetik, mégis ember, nemde?
Ha a Fiú valóságosan fia Istennek, akkor ő maga is Isten lehet csak, ugyanúgy ahogy a lónak ló lesz a fia, az embernek ember, a kutyának kutya.
Jézus mint a Fiú, az Emberfia és az Isten Fia
A Biblia "istenfiaknak" (héber b'né Elohim) nevez angyalokat (Jób 38:7, Zsolt 36:9) és Isten "fiának" nevezi a zsidóságot kollektíve, mint egész népet (Hós 11:1). Ugyanakkor egy zsidó sem nevezhette Istent személyesen az ő saját apjának, mint aki magától Istentől származik, mert ezzel magát is Istenné tette volna (vö. Jn 10:33).
Jézus két sajátos kifejezéssel utalt önmagára: ő az "Isten Fia" és az "Ember Fia". A "… fia" szerkezet más nyelvekhez hasonlóan többnyire a héberben is rokoni viszonyt fejez ki (pl. Jóna fia, Simon), de sajátos héber nyelvtani jelenség is, amely nem rokonít, hanem minősít, például "az engedetlenség fiai" (Ef 2:2) azok, akik engedetlenek, ahogy a "halál fia" pedig halott.
Egyrészt tehát amikor Jézus "az Ember Fiának" vallotta magát (Mt 16:13), ez először is azt jelenti: "aki Ember". Másodszor, ez a kifejezés egy ószövetségi apokaliptikus látomás alakja, aki "a Hatalmas jobbján ül", és aki a földre visszatérve a népek királya lesz (Dán 7:13-14 vö. Mt 26:63-66, 25:31). A reakciókból ítélve Jézus kortársai pontosan értették, hogy az Ember Fia címmel Jézus milyen hatalmat igényel magának.
Másrészt Jézus "az Isten Fiának" is vallotta magát, ami azt jelenti: "aki Isten". Az Atyához való viszonyát tekintve ő Isten egyetlen Fia (Jn 3:16; "egyszülött" = egyetlen), ezért ő a Fiú (1Jn 1:3, 2:22-24, 3:17, 4:9,14, 5:12 stb.), akinek Isten személyesen a saját Atyja (Mt 11:27, Lk 10:22, Jn 10:32-38), aki által az Atya tanít és cselekszik (Jn 14:10-11). Mint mondta: "minden, ami az Atyáé, az enyém" (Jn 16:15), hiszen "én és az Atya egy vagyunk" (Jn 10:30). Jézus önmagáról tett kijelentéseit a zsidók azért értették úgy, hogy "ember létére Istenné teszi magát" (Jn 10:33), mert a szavait ószövetségi és héber füllel nem is lehetett másként érteni.
Megjegyzendő, hogy az Újszövetség szerint a hívők is "Isten fiai" (Gal 3:27), de míg A Fiú eleve, örökké, saját természete szerint Isten, a hívők az ő isteni természetének – jellemben, halhatatlanságban, dicsőségben – csak a részeseivé válnak az Isten kegyelméből (2Pt 1:4, 2Kor 3:18, 1Jn 3:2, 1Kor 15:53-54).
"Ebből éppenséggel nem következik az, hogy csak az Atya lehetne Isten, hiszen a Fiút is Istennek nevezi a Biblia számtalan helyen (pl. Mt 1:23, Jn 1:1,18, 10:30, 20:28, Róm 9:5, Fil 2:6, Kol 2:9, Tit 2:13, 1Jn 5:20, 2Jn 9)."
Nálatok, de az Ige tanúsága szerint istennek.
" 1Jn 5:20, 2Jn 9)"
Trükköscsalás, a'la Józsika:
"Ám tudjuk, hogy az Isten Fia eljött, és értelmi képességet adott nekünk, hogy megszerezzük az igaznak ismeretét." (1Ján5:20)
Hol látod te itt azt, hogy Jézus Isten ??? Itt Jézus, mint az Isten Fia van leírva.......
"Aki előretolakszik, és nem marad meg a Krisztus tanításában, annál egynél sincs ott Isten." (2Ján:9)
Hogyan képzelted ide bele, hogy Jézusról itt Istenként beszél az író ? Jól látható hogy itt sem Isten Jézus. Miért erőlteted ??????
A Biblia 100%-ig Istentől ihletett?
A válaszuk:
Azt fogják mondani, „Igen! A teljes írás Istentől ihletett.” Még a Bibliából is idézni fognak, ahol Pál pontosan ezt mondja Timóteushoz írt második levelében, annak 3. fejezetének 16. versében. Talán még egy boldog mosolyt is megengednek maguknak, amiért közvetlenül a Bibliából mutathatták meg neked a választ.
Az igazság:
A vers, amit mutattak neked, valódi jelentésének figyelembevétele nélkül volt idézve.
Csak igazán kevés ember gondolkozik mielőtt idéz. Ha találnak valamit, ami elég közelinek tűnik ahhoz, amit hisznek, nincs ami eltéríthetné őket attól, hogy idézzék. Lássuk csak mit is jelent valójában ez a passzus.
Hogy igazán megérthessük ezt a részt, tudnunk kell ki írta, mit akart ezzel mondani, és mit gondolt, első olvasói mit értenek majd ezalatt.
Ki írta? Jehova Tanúi abban hisznek, hogy ezt a bekezdést Pál írta egyik levelében tanítványának, Timóteusnak.
Mit értett Pál ezalatt, hogy ’teljes írás’? Úgy értette az egész Biblia? Sok ember véli így. Pedig Pál ezt nem mondta. Nem mondta, hogy „A teljes Biblia Istentől ihletett.”. Azt mondta „A teljes írás Istentől ihletett.”. Szóval visszatérve a kérdésünkre, mit értett Pál ezalatt, hogy „a teljes írás”?
Néhányan azt mondanák, „De a ’teljes írás’ azt jelenti ’teljes írás’, nem érted?”. Mondd, „Úgy értsem, hogy a hindu írások, a buddhista írások, a muzulmán írások, a keresztény írások és minden más írás Istentől ihletett?”.
Azt fogják mondani, „Nem, mert Pál nem mind ezekre gondolt.”. Ám ettől újból feltesszük a kérdést, „Mire is gondolt pontosan Pál?”.
Ha ennél a pontnál azt mondják, „Az egész Bibliára.”, ez visszavet minket a beszélgetés elejére. Csak mondd, „Úgy érzem körbe jutottunk. Már megmutattam, hogy Pál sohasem mondta, hogy „Az egész Biblia.”.
Most segítened kell megérteni nekik, hogy a szöveg, amit neked mutattak, ki lett ragadva a környezetéből. A vers elszigetelt formában más jelentést mutat, mint amit a szerzője szándékozott. Hogy meglássuk a helyes összefüggést, olvassuk el újból a verset, ez alkalommal az előtte lévő verssel kezdve. Íme a 15. és 16. versek:
15 …És hogy csecsemőkorodtól ismered a szent írásokat, amelyek képesek bölcscsé tenni téged a megmentésre a Krisztus Jézussal kapcsolatos hit által.
16 A teljes Írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra… (2 Timóteus 3:15-16)
A másképp említetteken kívül a tanulmány minden Biblia idézete A Keresztény Görög Iratok új világ fordításából valók; ezt a Bibliát használják a Jehova Tanúi.
Magyarázzuk el nekik, hogy ha megnézik az azt megelőző verset (2 Timóteus 3:15), rájönnek, hogy Pál a tanítványához, Timóteushoz beszélt az írásokról, melyeket gyerekkora óta ismer. Ez határozottan nem lehetett az egész Biblia. Az egész Biblia akkor még nem volt kész.
A Biblia alapvetően két részből áll. Az elsőt Ószövetségnek, a másodikat Újszövetségnek hívják. Az Újszövetségi rész számos könyve Pál halála után íródott. Pál nem mondta Timóteusnak, hogy Timóteus gyerekkorától ismer könyveket, amelyeket még meg sem írtak, ugye?
Hogy megmutathasd hány könyvet nem említ itt Pál, kérd meg vendégeidet, hogy nézzék meg a Biblia könyveinek jegyzékét, ami a Bibliájuk végén található. A szokásos 1984-ben kiadott zsebkönyv kiadásban ez az 1546. és 1547. oldalakon található. Most nézd meg velük az 1547. oldalt, ami a Görög keresztény iratok listáját mutatja. Ebben a táblázatban a könyvek írásának megközelítő dátumai a negyedik oszlopban találhatóak. A 2. Timóteus levél írásának megközelítő dátuma i. sz. 65 (vagyis Krisztus után, de a kortárs felhasználók jobban kedvelik az i. sz.-t a kr. u. helyett). Most láthatjuk, hogy számos könyv jóval később íródott, mint ez. Tekintsük meg az Újszövetség könyveinek eme listáját szerzésüknek becsült évével együtt, ahogy abban a táblázatban is van:
Jelenések i.sz. (kr.u.) 96
János i.sz. (kr.u.) 98
1 János i.sz. (kr.u.) 98
2 János i.sz. (kr.u.) 98
3 János i.sz. (kr.u.) 98
Nyilvánvalóan Pál nem mondta Timóteusnak, hogy tartson ki a fenti könyvek mellett, amelyek nem is léteztek akkoriban.
Továbbá számos más könyv az i.sz. 65 évhez túl közel lett írva ahhoz, hogy Timóteus gyerekkora óta ismerje őket. Ezeket meghagyom számodra, hogy felfedezhesd látogatóiddal.
Ebben az írásban Pál az Ószövetségről beszél Timóteusnak, amit Jehova Tanúi Héber-arámi iratoknak neveznek. Ezek az ősi iratok a legrégebbi formában amiben csak léteznek ma héber, arámi és káldeus nyelvűek.
Egy probléma, hogy bár Timóteus ismerte ezeket a könyveket, nem azok eredeti nyelvén, hanem görög fordításban (az Ószövetség akkori görög fordítását Septuagintának nevezzük). A görög fordítás úgy háromszáz évvel Krisztus előtt készült, hogy lehetővé tegye a héberül olvasni nem tudók számára is, hogy profitálhassanak az iratokból. Ezt a változatot olvasták a korai keresztények, akárcsak Timóteus. És Pál is ezt mondta neki, hogy emellett a könyv mellett tartson ki.
De ez gond? Igen! Dupla gond. Először is mert a fordítás több pontban eltér az eredetitől. Melyik könyvet kell Istentől ihletettnek tekintenünk – az eredetit, vagy a fordítást? Ez komoly dilemma elé állít bennünket. Ha a héber eredeti Istentől ihletett, akkor a görög fordítás hibás. De ha a görög hibás akkor Pál tévedett, mikor ihletettnek nevezte – kivéve ha Pál úgy gondolta, hogy ez a könyv még Istentől ihletett attól, hogy tartalmaz hibákat.
A második probléma az, hogy a Septuaginta görög változat héttel több könyvet tartalmaz, mint a héber változat. Ez a hét könyv benne van a Katolikus Bibliában, de nincs benne Jehovai Tanúinak Bibliájában. Viszont benne voltak az iratokban, melyeket Timóteus gyerekkora óta ismer. És Pál azt mondta, mindez ihletett.
Ha Pálnak van igaza, akkor Jehova Tanúi tévednek. Ám ha a Jehova Tanúinak van igazuk, akkor Pál téved, még ha megtalálható a Jehova Tanúinak Bibliájában is.
Ha te hiszel Pálnak, akkor meg kell értened, hogy Pál csak a görög Septuaginta Ószövetségről mondta, hogy ihletett. Pál nem mondott többet ennél, és hiba lenne azt mondani, hogy hiszel egy embernek, majd szavakat raksz a szájába.
A Jehova Tanúinak többsége nem tudatosan, de ezt teszi. Annyira hisznek az Őrtorony tanításaiban, hogy feltételezik ezeknek a tanításoknak a Bibliából kell származniuk. Sajnos a Biblia gyakran eltér az Őrtorony tanításoktól. Amiről az imént beszéltünk az erre egy példa. Bár az Őrtorony azt tanítja, hogy a Biblia 100% Istentől ihletett, a Biblia csupán annyit mond, hogy az Ószövetség Istentől ihletett. A Biblia nem mondja azt, hogy az egész Újszövetség rész Istentől ihletett. Amennyiben Jehova Tanúi azt választják hitül, amiben hisznek, el kell fogadniuk, hogy az egy ember gyártotta tanítás.
A Biblia nem tanítja, hogy az egész Újszövetség Istentől ihletett. És ez egy elég lényeges része a Bibliának.
Azt sem tanítja a Biblia, hogy az Ószövetség héber szövege ihletett. Pál fönt említett kijelentése csupán a görög változat ihletettségét bizonyítja. Viszont Jehova Tanúi nem követik a görög változatot, mert felismerték, hogy nincs semmi értelme elhanyagolni az eredetit és a fordítást követni. Így ők joggal a héber szöveget választották. Csakhogy ez a választás ellentétben áll azzal, amit Pál mond a Bibliájukban! "
Akkor másképpen kérdezem. Tudod-e, hogy mikor, és hogyan alakult ki a mai Bibliai Kánon? Hogyan született meg az a "könyv gyűjtemény", amit te feltétlenül elfogadsz, és mint végső tekintélyre hivatkozol?
(2Timóteusz 3:16) "A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a kiigazításra, az igazságosságban való fegyelmezésre".
Benne van a versben "Istentől ihletett" még ha emberek írtak is. Átvitt értelemben mondhatjuk azt, égből pottyant Istentől kaptuk. Az alapján fogadom el, hogy mely könyvek kerültek bele a Bibliába, ami alapján elfogadom azt is, hogy Isten tudta kiket válaszon népének. Isten akarata irányítása alapján! Ha meg tudta íratni, akkor tudhatta mi kerüljön bele is. Nem írja semmi mi szerepeljen a Bibliába, de ezzel az erűvel Te is írhatnál bele. Ha Isten vezette a kezüket az íróknak, akkor azt is tudhatta kinek nem vezette.
A Biblia első szavai ezt mondják: „Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet” (1Móz 1:1). Isten az, aki megteremtette a világmindenséget. Más helyeken pedig arról olvasunk, hogy Ő egymaga alkotott meg mindent, és nem volt segítőtársa: „Én, az ÚR, alkottam mindent, egyedül feszítettem ki az eget, magam tettem szilárddá a földet.” (Ézs 44:24; lásd még: Neh 9:6; Zsolt 102:26; Ézs 45:12, 18; Csel 7:49-50; 17:24; Zsid 11:3). Fontos észrevenni, hogy Isten azt mondja: egyedül teremtett meg mindent, nem volt segítőtársa, és senki, aki vele lett volna, amikor megalkotta a világmindenséget.
A teremtési beszámolóban mégis érdekes részleteket vehetünk észre. Először is, a Szentlélek megjelenik a teremtésben, mint aki aktívan részt vesz benne: „Isten Lelke lebegett a vizek fölött” (1Móz 1:2). Ezen túlmenően láthatjuk, Isten hogyan alkotta meg az embert: „Akkor ezt mondta Isten: Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá: uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az állatokon, az egész földön és mindenen, ami a földön csúszik-mászik. Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket.” (1Móz 1:26-27) A szövegben többes számú kifejezéseket találunk: alkossunk, (a mi) képmásunkra, hozzánk.
Beszélhet itt Isten az angyalokhoz? Nem, hiszen az angyalok nem teremtettek semmit, itt pedig Isten a teremtésre irányuló felszólítást tesz.
Vagyis Isten többes számot használ a teremtéskor, de másutt azt mondja, hogy Ő egymaga teremtett mindent.
Vagy nézzük a bűnbeesést az is érdekes.
A bűnbeesés után Isten ezt mondja: „Azután ezt mondta az ÚRisten: Íme az ember olyanná lett, mint miközülünk egy: tudja, mi a jó, és mi a rossz” (1Móz 3:22).
Ki az a mi? Isten soha nem használt többes szám első személyt, amikor Önmagáról és a teremtményeiről beszélt, ezért kizárhatjuk, azt az állítást, hogy itt az angyalokat kellene beleértenünk a többes számba. Maga a történet mondja el, kire utal a „mi”. Sátán, kígyó képében arra biztatta Évát, hogy egyen a tiltott fa gyümölcséből, és azzal érvelt, hogy: „jól tudja Isten, hogy ha esztek belőle, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: tudni fogjátok, mi a jó, és mi a rossz” (1Móz 3:5).
Ha az ember eszik, olyan lesz, mint Isten, tudni fogja, mi a jó, és mi a rossz. Miután evett, JHVH mondta: olyan lett az ember, mint miközülünk egy. Vegyük észre a logikai összefüggést a két vers között: ha eszik, olyan lesz, mint Isten (egyes számban). Miután evett, olyan lett, mint Isten (többes számban).
Nézzük meg Sodoma és Gomorra ítéletét:
„Az ÚR pedig kénköves tüzes esőt bocsátott Sodomára és Gomorára, az ÚRtól, az égből” (1Móz 19:24). Mit mond ez a vers? JHVH kénköves tüzes esőt bocsátott a két városra JHVH-tól. Ki? JHVH. Honnan? JHVH-tól.
vagy nézzük meg a prófétáknál:
„És mondá az Úr a Sátánnak: Dorgáljon meg téged az Úr, te Sátán; dorgáljon meg az Úr, a ki magáévá fogadja Jeruzsálemet”. Zak 3:2
Mindkét helyen, ahol Károli az „Úr” szót használja, a héberben a JHVH név áll.
"Csakhogy Jézus az Atyára úgy utalt hogy az Isten......Pl Ján20:17"
Ebből éppenséggel nem következik az, hogy csak az Atya lehetne Isten, hiszen a Fiút is Istennek nevezi a Biblia számtalan helyen (pl. Mt 1:23, Jn 1:1,18, 10:30, 20:28, Róm 9:5, Fil 2:6, Kol 2:9, Tit 2:13, 1Jn 5:20, 2Jn 9).
Éppen azért, mivel a Fiú az Atyához képest nem egy másik Isten, hanem csak egy másik személy, de ugyanazon egy Istenségen belül. Profánul megfogalmazva: másvalaki, de nem másvalami.
Ha a THEOSZ- HÓ THEOSZ megkülönböztetésre akarsz ráhajtani, akkor figyelmedbe ajánlom, hogy noha ezt megkülönböztetést már Áriusz is használta állításának alátámasztására. Csak arra nem tudott felelni a níceai atyáknak, hogy a Szentírás hogyan süllyedhetett bálványimádásba, amikor egy embert következetesen kis istennek állít be.
Pl. a Jn 1,18 ("Istent senki nem látta") a theosz-t (ill. hát itt "theon"-t) névelő nélkül használja, mégis világosan Istenről van szó. Még a jehovisták saját fordítása is "Istent" hoz. Ezzel eleve megdől a logikájuk. De ez csak egy példa a sok közül.
Jézusra ezenkívül használják a „ho theosz” kifejezést is: Pl. Jn 20,28; Róm 9,5; Zsid 1,8; vö. még Tit 2,13; 1Jn 5,20; 2Pét 1,1.
"Krisztus feje nem lehet saját maga..........."
Senki sem mondta, hogy saját magának lenne a feje. Jézus nem abban az értelemben Isten, hogy ugyanazon személy lenne, mint az Atya, ő nem az Atyaisten, hanem tőle különböző, de szétválaszthatatlan (Jn 10:30, 14:8-11) személy.
"Te mint háromgenerácios jehova tanuja azt kérdezted,hogy hol van az Igében az,hogy egyszulott Isten."
4. generációs, de mindegy!
Tudom jól, hogy hol van az Igében az hogy Jézus isten, csak a Te Igédben nem voltam biztos, mire alakozod, azaz honnan veszed. Bevallom felmerült bennem azaz gondolat is, hogy az ÚVF-ből szemezgetsz néha, ha érdeked úgy kívánja.
