A pianet penditö szivacsa gyárilag egy szabadalmaztatott viszkózus szilikonolaj olajjal volt átitatva , és szervizkönyve évenkénti "olajozást" ajánlotta, különben
elvesztette a "cuppantási" képességét, illetve inkább szó szerint elporladt.
mint ahogy az alábbi képen látható, és a bör darab
a rezgönyelvre ragadt.
A tulajdonomban levő pianet n-ben /Beatles változat/ le lett cserélve , egy szilikon gumiból készült készlettel , ezt nem kell kenegetni és őrők élet+1 nap
" A Hohner-Pianet esetében nem szilikonozni kellett és nem a bőrt.....ellenkezőleg! A hangszer úgy szólalt meg, hogy egy ragcsos szivacsdarab rácuppant a hangzó lemezre (hasonló apró behangolt rezgőlemezkékre mint a harmónium nyelve!), majd a billentyű lenyomásakor az "elcuppanás" adta a rezgést!
Pár napig lehetett használni, aztán az adhezíves ragcsos szivacs bekoszolódott."
Csak egy tisztelet teljes kérdés, a Rhodes húrkészleten mit is értesz?
Más
Billgab, sporttárs azon kijelentésével , hogy a Rhodes hangszerek legnagyobb hiányossága a mechanika beállíthatatlansága , szerintem is sajnos igaz / pláne ha költséghatékonyan ,megélhetési javitóként próbálod a hangszert reparálni/
Olyanok mint a régi Orosz barkácsgépek, nagy nehéz , tulméretezettek voltak , és csak be kellett fejezni öket, de aztán örök élet... De talán ezért is igazán szerethetök, mert mindig lehet öket babrálni,javitgatni.
a képen egy 1969-es bass piano eredeti "gyári" állapotában / a precizitás még látszatát is elkerülték/ . Mivel magamnak csináltam majdnem három hónapig játszogattam mire ki lettek cserélve a billentyü vezetök, a kalapácsok müanyag csuklói fémből készültekre /ugy lett maratva/ cserélve / nem kovájognak a kalapácsok/ Filcezés , kalpács gumik cseréje és rengeteg szöszmöszölés.
Tudnék róla mesélni. Nem mindegy, hogy a J-alakú húrt hol pengeted meg, tengelyirányban van-e a pick-up, lapjával vagy élirányban csiszolod a húrt a freki miatt. Eszetlen dolgokat mutatott az öreg. Persze ültem a nyakán, de akkor még a tranyós orgonákat javítottam, és rendkívül érdekelt a pengetett (ütött) elektromechanikus hangszerek világa ( Claviset, Clavinet, Rhodes). Valahol van egy Fender-zongora szervízkönyvem, amit Pici fanyalogva visszautasított, ott vannak a ródok! felkiáltással. Bezzeg New Yorkban megvette egy szutykos garázsban a Rhodes maradék húrkészletét, nem tudta, hogy nálam is előfordult :-)) Felejtős történet.
Egy régi történet : Valamikor a 70'-es években többször voltam Cser úrnál, akinek a Rákóczi út végén volt a harmonika-javító műhelye. 1938-ban (a falon bekeretezett amerikai patent szerint) megalkotta a Csernofon nevű hangszerét. A lényege egy hosszú acéltőke volt, amelynek furataiba csavaros szorítópatronokkal voltak a J-alakú acéllemezek befogva, és egy finom angol-mechanikás kalapácssor ütötte őket. Kézzel tekerte a pick up-okat, és egy tüneményes Hohner oszcilloszkópos hangológéppel hangolta őket. Több akkori banda használta a hangszereit (Theatrum, Pleszkán Frigyes...), és egy pár tranzisztoros erősítőcske ment ki egy Tuchelre. Valahol van egy zacskó J-húrom, mert érdekelt a dolog, bár akkor egy D 6-osom volt, és az öreg mester panaszkodott, hogy a Fender megcsinálta a hangszerét, független húrfelfüggesztéssel. Az Ő hangszere termikusan eszelősen stabil volt (ezt klímakamrás frekvenciamérések is tanúsították), mert az egybefüggő acéltőke hőtehetetlensége biztosította a nagyon széles hőfoktartományban történő üzemeltetést.
Igen, én hangzása-mechanikája alapján próbáltam besorolni... de csak kapargatom a felszínt, azt hiszem. Még csak pár hónapja kezdtem el ismerkedni az elektromechanikus hangszerekkel, úgyhogy érdeklődve olvasom az okosságokat! ;)
Ha funkció szerint nézzük, a Rhodes nem a cselesztát váltotta ki. Azt gyakorlatilag nem is használták. Nem véletlenül hívták fenderzongorának! :-)
Csak később a CP sokkal zongorásabb hangú lett. Az LGT-n kívül pl. Roger Chapman mögött hallani derekas mennyiségben, de a nyolcvanas évek közepi Deep Purple-Jon Lord is ezen nyomta.
Van a CP-nek előzménye kettő is 1931-ből: Vierling-Förster Electrochord, Neo Bechstein flügel.
Az Orivohm azért voly különösen gonosz mûszer félvezetõs szempontból, mert egyrészt elég magas feszültséggel (3 V) mér ellenállást, másrészt x1 Ohm-os állásban 300 mA-t csorgat át a mérendõ komponensen. Ha egy tranzisztor addig nem volt zajos, akkor utána már biztosan az... Gyors ellenõrzésekhez a x100 Ohm-os állást lehet használni. Csöves rendszerekhez viszont verhetetlen, mert jól viseli, ha pl 3 V-os állásban kap egy 500 V-os pofont és mérõszuronnyal 1000 MOhm-os bemenõ ellenállást tud. Én nagyon szeretem, az enyém egy elsõ szériás példány 1952-bõl.
Igen ez a rajz az , csövoltmérövel való mérés részemröl biztos hogy nem lesz, mert csak édesapámnak volt ilyen szerkentyüje , de én meg elkótyavetyéltem:)))
A korrekt megoldás zajra válogatni a tranzisztorokat és lehetõleg nem megmérni õket Orivihm-mal :-))) Kevésbé igényes megoldás T2 kollektor-bázisa közé egy pár száz pF-es kondi...
Jöhet a rajz, most épp úgyis várok, hogy száradjon egy ragasztás. Most raktam össze egy "tranzisztortemetõt", egy Yamaha YC45D-t, de a pedálja borítása is repedt és nem akarom úgy visszaadni, régi kedves barátomé.
Elég sok germánium tranyóm van, még '58-ban kezdtem az "ipart", azóta gyûlik... Ha bármi kell, szólj, megnézem, és ha van, szívesen adok.
Hát, valahogy fel lehet állítani egy efféle összehasonlítást. Mindenesetre a CP-70/80 egyértelműen az akusztikus zongora elektromos megfelelője. Azonban tudni kell hogy mechanika tekintetében a Wurlitzer áll a második legközelebbi helyen. A mechanikája egy speciális kivitelű félangol mechanika, hasonló repetíciós tulajdonságokkal mint pl. egy pianínó. billentése jóval könnyebb de a lényeg hogy kifejezetten zongoraszerű a játékérzete. Ez már csak azért is van így, mert a Wurlitzer is egy zongoragyár volt eleinte és később kezdtek el elektromosodni.... A Rhodes, a Hohner mechanikailag jóval "primitívebb" megoldásokat alkalmazott, ami valószínűleg abból adódott hogy nem alkalmaztak zongorához értő hangszerészeket, Harold bátyánk meg marhára nem vágta a billentyűs hangszereket.... Én a Rhodes, Electra Piano mechanikáját nem nevezném azért kalapácsmechanikának, bár van kalapácsfej benne. Mivel ezen hangszerek javításával foglalkozom, elmondhatom hogy ezen hangszerek legnagyobb hiányossága a mechanika beállíthatatlansága. Sok Rhodes zongorát javítottam már pl. és elég sokat lehet szívni vele. ha az ember ki akarja hozni belőle a legtöbbet. Egy zongorakészítő által megkonstruált mechanikán mindent nagyon precízen be lehet állítani, viszonylag könnyen. Ezért szeretem pl. nagyon a Wurlit, ilyet is használok. Na meg a hangját is imádom...
Nézem alaposabban, valószínűleg csak a takaró designja más... de a megfigyelés akkor is áll. A pianet leírást kösz, érdekes szinte minden klasszikus akusztikus billentyűs hangszernek megépítették az elektromechanikus "megfelelőjét"?
Hogyan lenne korrekt egy ilyen összehasonlítás? Orgona - Hammond Zongora - Yamaha CP-70 Cseleszta - Fender Rhodes Csembaló - Pianet? Wurli?
Nocsak. :) Érdekes, hogy időről időre változhatott kicsit a konfigurációja, a kis példányszám ellenére. Ennek a lábában a fotó alapján például csak két hangszórót sejtek, míg az enyémben négy van. Láttam már fotót pl. más kinézetű kapcsolókkal... mintha csak beletették volna ami a kezük ügyébe akadt a gyárban.
az electra elektromos kapcsolási rajza , és a rhodes suitcas elöfok erösitjében, hasonlóságok fedezhetök fel , hogy mér???
A germániumtranyós idõkben nem sok mozgástere volt a tervezõnek. Jobbára a félvezetõgyártók által javasolt sémákból építkeztek (nomeg aztán persze loptak is...), amik viszont a kompenzálások miatt eléggé hasonlóak voltak.
Sajnos Pianetet közelről még nem láttam, de fotók alapján gondolom annak nincs kalapácsmechanikája, ezért írtam, hogy az Electrának viszont van. Magyarázatképp összehoztam egy kis sematikus ábrát (Paint rulz... bocs :) ). A mechanika tulajdonképp nagyon primitív: a billentyű kétkarú emelő, ezen fekszik a kalapács egykarú emelője. A rezonátorra mért ütést "lendületből" viszi be, utána visszahuppan a billentyű végére, így nem tompítja le a rezgést.
A fotón a rezonátor + pickup kombó, a fölső csavar éppen nem ér hozzá a rezonátorhoz, intonálni lehet vele valamennyit. Hangolás mint a Wurlinál: páka + reszelő... én nem mertem bevállalni, profira bíztam. :)
"...kalapácsmechanikával IS rendelkezik..." Szóval rendelkezik más jellegű hangképző mechanikával is?
Valóban különleges, ritka darab. Ahogy hallgattam a mintát, a Hohner pianetre hasonlít. lehet hogy ugyanaz más dobozban? Az elég kompakt, hordozható méretű.
mint ahogy az alábbi képen látható, és a bör darab 
A korrekt megoldás zajra válogatni a tranzisztorokat és lehetõleg nem megmérni õket Orivihm-mal :-))) Kevésbé igényes megoldás T2 kollektor-bázisa közé egy pár száz pF-es kondi...
és azt is árulják ...
ez a kis csunya az M
Sajnos Pianetet közelről még nem láttam, de fotók alapján gondolom annak nincs kalapácsmechanikája, ezért írtam, hogy az Electrának viszont van. Magyarázatképp összehoztam egy kis sematikus ábrát (Paint rulz... bocs :) ). A mechanika tulajdonképp nagyon primitív: a billentyű kétkarú emelő, ezen fekszik a kalapács egykarú emelője. A rezonátorra mért ütést "lendületből" viszi be, utána visszahuppan a billentyű végére, így nem tompítja le a rezgést.
A fotón a rezonátor + pickup kombó, a fölső csavar éppen nem ér hozzá a rezonátorhoz, intonálni lehet vele valamennyit. Hangolás mint a Wurlinál: páka + reszelő... én nem mertem bevállalni, profira bíztam. :)