A Chronometer szvsz. nem egyenlő a COSC-val, a Grand Seikonak saját chronometer minősítése van, ami szigorúbb a COSC-nál. Minden Grand Seiko "chronometer" de itthon nincs GS. azt japánból kell, hozni, vannak vintage Chronometer "sima" Seikok de azokból a szép GS árban van szintén. Én a Spring Drive-ot automatának nevezném, és az pedig messze tudja a chronometerrel kapcsolatos elvárásokat, azok pedig itthon is kaphatók, persze nem olcsó mulatság.
Nem akarlak elszomorítani, de nem gyakori. Talán a Grand Seikok COSCosak. Azok ára magas és itthon nem lehet kapni. De a Seikosok megmondják. Én nem vagyok ezek szakértője.
A lényeg a Rolex nem csinál üveg hátlapot, csak aftermaker létezik belőle. A kilincskerék teflonbevonata meg megmaradt. Már az 1950es években megjelent. Ez egy védjegy azóta.
Teflon bevonat. Elvileg csökkenti a kerekek kapcsolódási veszteségét, másfelől kiváló felületvédelmet ad. A gyakorlati jelentősége persze nagyon csekélyke - de mára a márka egyik védjegyévé vált.
Ha már a lilaságnál tartunk... Van ennek valami haszna? Vagy csak kitalálták a főfejesek, hogy áh legyen lila hagy nézegessék az üveghátlapon keresztül?
„A múltban nagyon sok másolat és hamisívány készült…”, és ma még több.
Nem tudom mi a végzetséged, nem is érdekel, azt viszont remélem, nem jogász, vagy művészettörténész, és nem a Zeneakadémián végeztél.
A hivatalos, azaz engedélyezett műtárgymásolás, meg régi iparág, csak meny el a Szépművészeti ókori szobortárába. Anno, amikor az emberek még nem utaztak ilyen könnyedén, nagy igény volt rá. De nem tudom eléggé hangsúlyozni ezek dokumentált, engedélyezett másolatok.
Én hivatalosan engedélyezett hamisítványról nem tudok, de nyitott vagyok minden új információra. (Erről a Rolex által engedélyezett, ETA belsős kirakati darab jutott az eszembe.):(
A hamisítványok megítélése nem ily laza és nem is új keletű, valamint nem Stradivari úr, vagy más érdekérvényesítő képességén múlik.
Tételezzük fel, van egy 18.sz.-i Stradivári hamisítvány a tulajdonomba és el szeretném adni.
Valamikori készítője, megrendelője, hamisításért már nem vonható felelősségre. Mostanra ez a tárgy ipartörténeti érdekességé vált. Ha az eladása nem eredetiként történik, akkor nincs akadály, de ettől ez egy 18.sz.-i hamisítvány marad. Ha eredetikén akarom eladni, akkor egyértelműen jogsértést követek el.
Viszont, ha holnap veszek az ecserin egy kimustrált hegedűt, és ebbe beleragasztok egy papírost, hogy ez Stradivari, a technikai kivitelezés minőségétől függetlenül hamisítást követek el. Lehet rajta mosolyogni, hogy ezzel kit lehet megtéveszteni, de nem az számít.
Mára a replika kontra hamisítvány, egyértelmű és jól elhatárolható fogalmak, és ez igaz az órákra is. Még ha a hamisítási bizniszben érdekeltek szeretik is összemosni e kettőt.
Azért ez nem ilyen egyszerű. A múltban nagyon sok másolat és hamisívány készült mindenféle engedély nélkül. A mai korszerű adatrögzítési technikák, fényképezési módszerek segítségével elvileg technikai akadálya nem sok van egy replika elkészítésének. Művészi akadály pedig minden korban megvolt, és ezt ma is csak avatott művészek képesek áthidalni. Sok esetben bizony a "másolat" jobb is lehet, mint az eredeti. Gondolj csak Faludy Villon-fordításaira. Ez is egyfajta "replika", csak más aspektusban.
A probléma az, hogy az óra "replikák" szinte kizárólag hamisítási célból készülnek, és egy Rolex óra hírnevét még egy rosszul elhelyezett felirat is súlyosan beárnyékolhatja. Pontosan ezért lépnek fel olyan határozottan ellenük. Szvsz egy kínai Rolex nem fog vevőt elcsábítani a Rolex butikoktól:-) Viszont a márka imidzsét bizony rongálja!
Egyébként a hamisítvány az hamisítvány, akár engedéllyel, akár engedély nélkül készült.
Említetted, hogy ismerősöd a Vaterás Deckerantik. Ránéztem a kollekciójára és meglehet, hogy érdeklődője lennék hamarosan. (Mivel nem vagyok fenn a Vaterán, ezért csak ilyen kerülő úton, ha ott nem kél el a cucca.)
Szóval, ha vagy vele olyan nexusban, eljuttanád az elérhetőségemet neki, mondván, hogy keressen fel valami versenyképes ajánlattal ? Ezt : oystercsigaindexpöttyhu
Ezek a műtárgyak nem a levegőben lebegnek, valakinek vagy valakiknek a tulajdonában vannak.
Tehát nem úgy működik, hogy ma gondolok egyet, és holnap lemásolom, vagy lemásoltatom őket.
Először, a tárgy tulajdonosától engedélyt kell szerezni, ha ez megvan, akkor a másolatokra (replikákra) vonatkozó szabályok betartása mellet készülhet csak el a tárgy kópiája.
Ezek a szabályok az eredeti tárgy tulajdonosát is kötik. Tehát ha úgy dönt, elkészítteti a tulajdonában lévő tárgy másolatát, az említett előírásokat neki is be kell tartania.
A másolat (replika), tehát egy engedéllyel készült tárgy, ami nyomon követhető, és tudható róla másolat volta.
A hamisítvány meg engedélyek nélkül készül, és megítélése független attól, minőségileg mennyire közelíti meg az eredetit.
Bizonyos szakmákban szigorúbban szabályozzák ezt a kérdést, más szakmákban kevésbé szigorúan. A "replika" elkészítése önmagában még nem bűncselekmény. Azáltal válik azzá, hogy a vevők megtévesztésére alkalmazható.
Egy 1720-ból származó Stradivari hegedű lemásolása, "kópiázása", "replikázása", hű utánzatának elkészítése egy szakmai feladat. Ugyanez érvényes mondjuk Michelangelo "Dávid"-jának lemásolására is, ami olyannyira nem bűn, hogy ki is van állítva. Vagy a "Pieta" a Vatikánban. Mind a négy látható verziója replika.
Akkor válik bűncselekménnyé a replika elkészítése, ha az az eredetit meghamisító szándékkal készül, a vásárló megtévesztésére, aki különben nem venné meg. Ha ez vállaltan egy másolat, és nem alkalmas az eredetivel való összetévesztésre (márpedig az itt jelenlevő szakmai "elit" kiváló képviselőinek többsége szerint a R, B, PP,O, stb. replikák az avatott szem számára egyértelműen megkülönböztethetőek az eredetitől), akkor ÁLTALÁBAN NEM BŰNCSELEKMÉNY.
Azonban a svájci óragyárak egy része (Rolex, Breitling) deklaráltan kiálltak a hamisítványok ellen, mert anyagi, erkölcsi érdekeiket sértik. Bizonyos országokban (elsősorban Svájcban például) az ilyenfajta hamisítványok birtoklása, és árusítása is bűn. Mindenütt, ahol a svájci óraipar önérvényesítő potenciája el tudta ezt érni. Moldáviában nyílván nem, és VateraLandon sem:-)
Ha pl. egy gagyi kínai szaron Rolex felirat díszlik, az már önmagában kimeríthet a hamisítás fogalmát, és ílymódon bűncselekmény.
Ha azonban egy hegedűben "Stradivari" feliratú címkejelzés látható, és azt nem az öreg Antonio mester készítette, senki sem fog rendőrért kiáltani, mert az öregnek így holtában nincs ilyen erős érdekérvényesítő képessége. Viszont, ha ezt a hegedűt eredeti Stradivari-hegedűnek adták el jó pénzért, az már a vásárló megtévesztése, tehát bűn.
Apropos, tudjátok, mi a "trade" szó eredeti jelentése? :-)
