Hát az a kritérium jó kérdés, főleg, hogy mondjuk Olivia Wilde a 6. kép jobb szélső ruhájában vonult az Emmyn :), tehát feltételezem, a kategória oda-vissza átjárható :).
Már épp belenyugodtam, hogy én már sosem leszek csodaszép ruhás királylánymenyasszony, de ezek után újra feltámadt bennem a vágy, hogy férjhez menjek (mindig csak a ruha és a tánc miatt akartam): http://velvet.hu/blogok/tejbenvajban/2009/09/23/gyonyoru_eskuvoi_ruhak_sikitsanak/
Bár azt még nem tudom, hogy mi a kritérium, amitől az estélyiből menyasszonyi lesz.
Ó, ezeket a kérdéseket nem a családtagok teszik ám fel! :)
Erre eddig még nem gondoltam, de ebből a szempontból is jó ötlet volt a 12 fős násznép (ebből 4 gyerkőc) :D
Egyébként azt el is felejtettem mesélni, hogy a vőlegény tanúja a húga lett volna. Sajna a szertartás előtt 10 perccel derült ki, hogy egy hónapja lejárt a személyije :)
Ne is mondd :) De tudom ám, hogy az a fél év se nyugiban telik majd, hiszen ott lesznek az "és ugye szoptatsz?" "van elég tejed?" kérdések és a kedves megjegyzések ("nem kéne ennek a gyereknek már átfordulnia?", "az enyém ennyi idősen már járt/mindent evett/az egyetemre felvételizett" stb stb ) :D
Egyébként könnyen elképzelhető, hogy hamarosan hozhatja a levest az uram a börtönbe... ha még egyszer valaki megkérdezi, hogy "akkor most már jön a baba?", tuti kinyírom! :) Eddig a "mikor lesz már az esküvő"-kérdést feltevők megúszták... de már azt is nehezen viseltem :)
Egyébként könnyen elképzelhető, hogy hamarosan hozhatja a levest az uram a börtönbe... ha még egyszer valaki megkérdezi "hogy akkor most már jön a baba?", tuti kinyírom! :) Eddig a "mikor lesz már az esküvő"-kérdést megúszták... de már azt is nehezen viseltem :)
No, itt vagyok :) Összességében pozitív a mérleg ÉLN-ügyben :) Az idő pont addig volt jó, amíg kellett. Mire végeztünk az ebéddel, szakadni kezdett az eső, így a kis vadasparki séta elmaradt, de sebaj. Legjobban a csokromnak örültem, az pont olyan egyszerű, ámde szép lett, amilyet szerettem volna. :) A torta is fini volt azért :)
Nos, reklamálni kell, mert talán legközelebb, másnál figyelnek, ha kivered a balhét és vissza kell fizetniük a pénzt (vagy egy részét). Ne legyetek nyuszik. 2009-et írunk.
Balekok vagyunk :( M. (vőlegény) szaladt el érte... igazából mindegy, hiszen nem valószínű, hogy csináltak volna vele valamit, az meg kizárt, hogy előlről kezdték volna :) Sebaj, azt kívánom magunknak, hogy ez legyen a legnagyobb bajunk! :) Bár jelen pillanatban a hidegfront eléggé zavar... megérkezett a migrén is :( Remélem, legalább holnap jól leszek :)
Megvan az első bosszúság :( Remélem, több nem lesz! A tortát végül a Horváth Cukrászdában rendeltük meg. Lerajzoltuk az elképzelést, amit hozzá is tűztek a megrendelőlaphoz. Sajnos egyáltalán nem olyan, mint amit szerettünk volna :((((( Csupán annyit csináltak, hogy egy téglalap alakú tortát bevontak fehér marcipánnal, fekete marcipánból kivágtak három db puzzleformát és rátették a tetejére :((( Egyáltalán nem olvad egybe, teljesen semmitmondó lett. Ilyet talán én is tudtam volna. Okosabb lett volna maczyt megkérni ;-)
Én is ufó lennék. Úgy gondolom, hogy aki fontos, és olyan szintű a kapcsolat, annak ki lehet találni valami személyeset. Bíznék az emberekben, hogy van annyi intelligenciájuk, hogy nem vesznek 435. kávéskészletet. Eddig ahova ajándékot vettünk, mindig sikerült valami olyat kitalálni, aminek örültek.
Ettől még lehet valahogy másképp is csinálni, szerintem. Az, hogy pénzt kérnek barátoktól, nekem fura. Végtére is arra hívják meg az embereket, hogy velük örüljenek az ÉLN-n, nem?
Én most pl. azon lepődtem meg, hogy az örömanya azt mondta, hogy ugyan a rokonoktól pénzt kérnek a lányáék, de tőlünk, barátoktól mégsem, inkább személyeset. Nekem praktikusabb lett volna a pénz.
Ha belegondolsz, mostanság a házasodók egy jó része már évekig együtt élt és/vagy évek óta háztartást vezet. Tehát már mindenük megvan a szokásos ajándékokból - ágynemű, kávéfőző -, amikért a nászajándék, mint olyan kialakult. A személyes dolgok jók, de én azon vagyok, hogy ha sokat szánok valakinek, akkor azt "értelmesen" szeretném adni, olyanra, amire szükségük van. Ha ez pénz, mert céljuk van vele, akkor azt. Ha háztartási eszköz, akkor adjanak listát, mi-milyen. Ha semmi "hasznosat" nem szeretnének, akkor azt mondják meg. (Annyi pénzt elköltenek arra a párok, hogy jót mulassunk az esküvőjük örömére, hogy nem bánt, ha gyakorlatilag ennek a belépőjét kell megfizetnem.) És emellé még mindig elfér valami személyes.
Most pl. előreláthatólag a boros-pezsgős készletet választom - mert nem bírom ki, hogy ne valami hasznos legyen -, viszont fogom majd az üvegfestő készletem, és személyessé teszem.
Körkérdés. Mi vagyunk az ufók, hogy nem szívesen adunk pénzt nászajándékba jómódú barátainknak?????? Egyre több - szinte mindegyik - barátunk pénzt kért mostanában, a meghívón is rajta van általában, nehogy valami hülyeséget kapjanak máááár. El kéne fogadnunk, hogy ez mostanában már normálisnak számít? Rajtunk kívül senki nincs ezen megütközve a társaságból, szinte örülnek, hogy nem kell ajándékon törni a fejüket. Én úgy örültem a nászajándékoknak, pedig mindenkinek megmondtuk, hogy ne adjanak semmit, max sorsjegyet. Mégis kaptunk sok-sok szép dolgot, mindegyikről tudom, hogy ki adta. Talán csak egy urnára hasonlító váza volt a melléfogás :)))))
