A Magyarulezben időről-időre visszatérő téma a településnevek helyhatározó-raggal történő toldalékolásánk dilemmája. Nincs kedvem visszakeresni, de a lényeg mintha az lett volna, hogy hazai települések esetében főszabályszerűen -on, -en, -ön (Kajárpécen, Cégénydányádon), ezzel szemben a külföldi településeknél — szintén főszabályszerűen — -ban, -ben dukál (Bécsben, Koppenhágában, Madridban, Fokvárosban, Sydney-ben). Az előbbi főszabály alól kivételt képeznek (pl.) az m-re, n-re és ny-re végződő településnevek: Debrecenben, Hatvanban, Sopronban, Esztergomban, Nagyvázsonyban.
Ezzel mutat korrelációt a homonim (duplex) Velence településnév kérdezted toldalékolása: mivel a hazai Velencén van nyaralóm, most is Velencére utazom a hétvégére <--> mivel az itáliai Velencében drága a szállás, Velencébe utazva nem ott helyben szállok meg, hanem a szomszédos Mestrében.
A rumci emlegette Szentpétervár esetében a Székesfehérvár, Kolozsvár, Gyulafehérvár, Kaposvár stb. analógiás hatása miatt van eltérés a főszabálytól. Az elcsatolt országrészek területén fekvő települések esetében is következetesen érvényesülnek a főszabályok: Érsekújváron, de Nové Zamkyban, Kolozsvárott vagy Kolozsváron, de Clujban vagy Cluj-Napocában stb. Bécsújhelyet talán annyira a "magunkénak érezzük", hogy a főszabály ellenére magyar településnevek módjára toldalékoljuk, az -en és -re ragokkal.
Ellent kell mondanom. Ez a hosszú alakulat szókapcsolat. Ugyanis a szemantikai feltétel (általában) csak akkor számít, ha mindkét alkotóelem egyszerű szó. Ha akár a jelző, akár a jelzett szó összetétel (és nem szótározott kivételről van szó, amelyek tipikus köre a két egy szótagú szóból álló utótagúak alcsoportja), rendszerint különírjuk az -Ó képzős igenévi jelzős szerkezeteket.
Ne haragudjatok lehet ,hogy én nem emléxem rá az iskolából de miért így mondjuk?: Magyarországon :Megyek Velencére Olaszországban: Megyek Velencébe És még sorolhatnám: Pl. Bécsbe,Milánóba.....stb. De itthon: Pestre, Kecskemétre stb....?
Az eredeti verzió volt a helyes: az ázsiaivadkutyakölyöknéző-ablak összetétel egybeírandó. Ahol az –ó/ő képzős melléknévi igenév nem arra utal, hogy az igei alappal megadott cselekvést ténylegesen végzi a minősített személy, dolog, hanem az igenév ’valamire való’ jelentést hordoz, ott egybeírjuk. Ezek szerint: Az ázsiaivadkutyakölyök-néző látogatók az ázsiaivadkutyakölyöknéző-ablakon keresztül tekinthetik meg a nemrég született ázsiaivadkutya-kölyköket.
A képző, illetve hogy a rag és jel nem számít. az világos. A "hagyomány" és a sok találat zavart meg - bár tudom, a gugli nem helyesírási szótár, és sokszor a nem helyes alak van többségben. Azért köszi a megerősítést.
szoba-hőmérsékletű: mert 3 szóból álló összetétel, az -ű képző, és így 7 szótagos szobahőmérsékleten: mert az -en nem képző, hanem rag, azaz a ragtalan szótő csak 6 szótagos
Hát, azt bizony a szabályok szerint úgy látom, valóban kötőjelezni kéne. (OH.: hőmérséklet-csökkenés, hőmérséklet-ingadozás) Viszont a szabály betartása nem kötelező, szóval nyugodtan írhatod egybe a "hagyomány" vagy jobb érthetőség nevében.
Sziasztok! Lenne egy kérdésem a 6-3-as szabállyal kapcsolatban, eléggé elbizonytalanodtam: az rendben van, hogy a szobahőmérséklet 6 szótag, de nem igazán tudom eldönteni, hogy a hőmérséklet az önálló alak, vagy pedig hő+mérséklet, azaz összetétel. A szó inkább toldalékolt alakban fordul elő: pl. szobahőmérsékletű vaj, szobahőmérsékleten tárolt bor stb. S mivel az első példa képző, már 7 szótagú lenne... Akkor most szoba-hőmérsékletű (kb. 5 találat a Google-on) vagy szobahőmérsékletű (sok találat)? Itt az egybeírtat aláhúzza az ellenőrző, a kötőjeleset nem. Úgy érzem, elvesztem...
No, ez a helyzet, amiről többször beszéltünk, tehát az, hogy a helyesírási szabályzat a kötőjel használata tekintetében merevebb, mint a spontán nyelvhasználat. Amúgy szerintem ez alapvetően tipográfiai kérdés, ha nyelvileg közelítjük meg, itt vessző lenne indokolt: tilt, tűr, támogat.
A felsoroltad esetek nekem az AkH inkonzisztenciájáról tanúskodnak.
Persze. De annál egy fokkal erősebb érveim is vannak. 1. A nagykötőjel a legkorlátozottabb használatú írásjel, és ilyen használata nincs tételesen felsorolva a helyesírási szabályzatban (igaz, a gondolatjelnek se, de az sokkal szabadabb használatú írásjel). 2. A kiskötőjel három tételre vonatkozó használatát a 100. b) pontja zárja ki [ehhez képest a 100. a)-ban van egy ellenpélda, igaz, az kötöttebb, fixebb dolog]. 3. A szabályzat szövegében elég sok hasonló eset van, és egy nagykötőjeles eset (51.) kivételével mind gondolatjeles [6., 9., 14. d), 25., 27. b), 28., 30., 45., 157. b)].
