Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
Ezek erősen poltáj adatoknak tűnnek. Olvastam akkori könyvet a '82es háborúról,az adatok köszönő viszonyban sem álltak a valósággal. Legjobb tudomásom szerint 0 volt az erdmény,míg a könyv olyan 2:1et hozott ki a zsidók javára. Ha jól emléxem,elveszett a teljes szíriailégierő elveszett,+ az összes SAM.
Pontosan már nem emlékszem, de ha a légvédelmi rakéta és tűzér alegységek, valamint a vadászrepülők harci hatékonyság tekintetében elérték a 25-30 %-os találati arányt, az már komoly veszteségnek számít a légi ellenség részéről.
Ha jól emlékszem, Vietnámban a repülősök messze elmaradtak a várakozásoltól.
A vietnámi tapasztalatok szerint egy célt átlagosan 8 db. rakétával semmisítettek meg. Ez ha jól számolom 12,5%-os megsemmisítési valószínűség. Ami szerintem reális is. A tűzcsapásban indított rakéták számát tekintve 1-3 db rakéta indítását írja elő a lőszabályzat, de hogy egy célra mennyit indítottak azt alapvetően a rendelkezésre álló rakéták száma, illetve az elöljáró határozta meg. Vietnámban nem a klasszikus osztályokkal tevékenykedtek. Általában 3 db, esetenként kevesebb indító állvány ált rendelkezésre. Ennek oka a folyamatos helyváltoztatás volt. Szállítási problémák miatt alkalmazták a három indítóállványt. A másik három már a következő tüzelőállás felé mozgott. Illetve az idők folyamán (mert az ellenség is talált) fogytak az állványok is. Mivel ezeket a tapasztalati dolgokat volt szerencsém tanulmányozni ezért emlékszem így. Hozzáteszem ismereteim egyre kopnak, ezért ha valamit rosszul írtam nyugodtan javítsatok ki. Egyébként ha valaki emlékszik a VSZ gyakorlatokra kiadott útmutatójára, amiben figyelembe vettek egy csomó megsemmisítési lehetőséget befolyásoló tényezőt ott is (legalábbis emlékeim szerint) olyan 0,18-as megsemmisítési valószínűséget írtak.
Én rakétára számoltam,nem ütegre. Amúgy a rakéta sincs ingyen. Rosszabb aránynál már nem is lenne értelme fenntartani a rendszert. A 82es zsidó háborúban minden eredmény nélkül lövöldöztek.
"1 indítás alatt az SA-2 -nél elvileg 3 rakétát kell kilőni."
Nem véletlenül volt a Dvina 1 célcsatornás, 3 rakéta csatornás komplexum.
Alaphelyzetben 1 célra három rakétát KELLETT indítani. Korlátozni lehetett az indított rakéták számát (egyel), ha a cél mozgásparaméterei bizonyos feltételeket kielégítettek, illetve akkor, ha a csapásban résztvevő célok száma olyan magas volt, hogy 3 rakéta alkalmazásával nem lett volna elegendő a rakéták száma. De egy darabra elvileg nem lehetett korlátozni, hiszen az egy rakéta 75 %-os hatásos megsemmisítési valószínűsége igen vékonyka volt. Azt nagyon könnyű volt kicselezni.
Vietnam Air Losses: United States Air Force, Navy and Marine Corps Fixed-wing Aircraft Losses in Southeast Asia 1961-1973 (Paperback) by Chris Hobson (Author)
Onnan vettem az 1000 indítást,hogy a Linebacker 2ből dereng annyi hogy az elején 500 rakéta volt,a végére meg elfogyott. Tehát 500at indítottak. Kész. 2 Linebacker volt,az 1000 rakéta. Na most lehet hogy összesen a 2 alatt 40 repülőt lőttek le,akkor 4%. Az összes 10% fölötti eredményt annyiba veszek,mintha a Pravdában olvastam volna. Líbiában pl. a mi általunk telepített rendszer 1 repülőt tudott lelőni. Nem is fizették ki.
Ezt én mondtam,de csak a tényleg padlót fogott repülök és a kilőtt rakéták emlékeim szerinti arányából. kb. 1000rakéta/20-25 repülő a 2 Linebacker alatt.
Nem bizony. Ilyen eset is van a praxisomban. 1985. év elején - hogy, hogy nem - én lettem a dandár SZVM (Szocialista VersenyMozgalom) vizsgabizottságának vezetője. Azóta sem értem, hogy miért pont én, hiszen a dandárnál éppenséggel lett volna éppen elég léhűtő. Sorra kellett járni az osztályokat és a sorkatonákat szépen levizsgáztatni. Megérkeztünk az illetékes osztályhoz, ahol a parancsnok engem különösen örömmel üdvözölt. Mondja, hogy nem látják az akárhány fok, akárhány kilométeres állócélt. (Minden osztálynak volt ilyen, a Börgöndi osztálynak a Tatabánya feletti turul szobor /0 fok, 60 km/ a Pilisinek meg a Kékes. Az adótornyon direkt volt egy saroksugárzó, ami csak erre a célra szolgált.) Mondja tovább, hogy látszólag minden stimmel, mégsem látják az állócéljukat. Megyek a PV kabinba, ahol nem volt technikus, csak egy továbbszolgáló törzsőrmester főkezelőnek. Tudni kell, hogy nem sokkal azelőtt hozták vissza a komplexumot átalakításból. Kérdezem a srácot, hogy frekvenciák rendben? Rendben. Azért kíváncsiságból rámértem néhányra, valóban stimmeltek a frekik. Vevőérzékenység jó? Jó. Kicsengés mekkora? Meg van a rendes érték. Kérdezem, hogy telepítés után mit csinált a kabinnal. Bemérte a kabint PAB-2-vel. Na azt hogy csináltad? Elmesélte rendesen a tájolás részleteit. Na és hogy állítottad a megmért szögre a kabint? Hát az áramszedő oszlop tetején tekerte a tájoló csavarokat. (Volt bent két csavar, egy durva és pontos, azokkal lehetett a meghajtó rendszertől függetlenül állítani a kabint, vagyis azzal tájoltunk. Na és az áramszedő burkolatát leszedted? Nem. Ezek szerint a rögzítő csavart sem oldottad fel? Miért, az hol van.
Na műszereket elő, kivételesen még URH rádió is került, hogy ne kelljen oda - vissza rohangálni, és betájoltam a komplexumot. Nem volt egy egyszerű dolog, mert bizony elég párás a levegő. Mindenesetre mebértem nekik három távoli és három közeli tájoló pontot. Ezután hálából előkerült egy rendes demizson és egy jó ásonyomot lepusztítottunk belőle. A végén annyi energiám még volt, hogy a jegyzőkönyveket alá tudjam írni, de részemről a vizsgáztatásból nem sok minden lett.
"Így mindegy, hogy a PV-t mire tájolják, az egyirányba nézés biztosított."
Persze nem árt rendesen betájolni, mert akkor a lokátorok, esetleg AVR mind egy irányba néz. Persze ha az egész miskulanciát egységesen eltájolják vagy 20 folot, akkor az nem rossz, csak értelme nincs.
Persze,hogy elfogadom amit írtál,hisz az idő múlásával minden nagyon gyorsan változott.Érdekességképpen leírnám neked,mivel nekünk vaspatkós,spiccvasas csizmáink voltak,a kabinra és az antennéra/balkonra/csak a kabinhoz rendszeresített gumitalpu szerelőcipőben mehettünk.Ez 2okból kellett,egyrészt nem karmolásztuk össze a festett felületet,másrészt nem csúszott .
Igen kellemetlen helyzetbe hozott a sz.gépem,mert a kisbetűk után minden állítás nélkül nagybetűvel kezdett írni,máskor pedig nem küldte el a megírt szöveget,csak az üdvözlést.
Való igaz,hogy az a PAkabin még nem az volt,amin te járhattál,bánatomra nem is tudok róla egy eredeti fényképet keríteni,pedig nagyon szeretném.
Mindezt Én elhiszem neked, de amit leírtam az igaz! éas ahogy olvastam sok helyen nem mentek fel a kanik, nem tudom miért. Tudom a "kutyaólat" később tették a PA-ra. Azok a kabinok is PA-k voltak csak egy picivel későbbiek mint amin Te szolgáltál!Mint leírtam tájolni sokféleképpen lehet, de ez volt a leggyorsabb. Bár ha a szdpk nem sokat törődött a pontos tájolással, akkor nem igen foglalkozott vele, akkor tájoltak kisegítőre. Ez a pk-nak volt könnyebb! Üdv!
