A modellt nem nekünk kell felépíteni? Nem az a lényege, hogy minden adatot összegyűjtve olyan modellt építsünk fel, ami a meglévő problémákra az optimális kockázati tényezőket adja? Ugyanakkor a modellbe ki kell építeni a visszacsatolásokat is, hogy állandó kontroll alatt tartva a modellt, a felmerülő problémákra (kockázati tényezőkre) megoldásokat tudjunk kidolgozni, hogy a megedett hiba határon belül tartsuk a kockázatot? Egy elméleti közgazdának, főleg ha az "kutató, tudós" nem ez lenne az elsődleges feladata?
Már megbocsáss, de milyen "kutató, tudós" az, aki csupán a meglévő modelleket tudja elemezni? ( a másik topicban most folyó vitából idézve, az ilyen "csak szerelő és nem mérnök".
Mindez, a mostani válság elkerülhető lett volna, ha a technika fejlődésével a közgazdaság is lépést tarthatott volna. A 2000. technológiai részvénypiac bedőlése a "kutató, tudós" közgazdákat nem kellett volna, hogy arra inspirálja, hogyan lehet kivédeni a hasonló kockázatokat? Konkrét helyzetekben, mint pl. az "elhíresült brókerbotrány" nem kellet volna, hogy elgondolkoztassa az elméleti közgazdákat azon, miért ios veszélyes a hasonló eset a makro közgazdaságban? Amikor nekiestek az állam lebontásának, nem kellett volna, hogy elgondolkozzanak azon, hogyan is értelmezik az "agyament politikusok" azt a szlogenjüket "az állam rossz gazda"? Miért kellene az államnak rossz gazdának lenni? Hogyan lehet a "skandináv modellben" az állam felelősen gazdálkodó gazda, aminek mára az az eredménye, hogy a mai válságos időben is képes több száz milliárdot "gazdaság élénkítő csomagban preventíve invesztálni, ahelyett, hogy válság kezelésre öntené a százmilliárdokat ész nélkül?
Véletlenül nincs összefüggés a hibásan értelmezett közgazda szerepe és a mostani válság kialakulása között? A közgazdának nem az a feledata, hogy mindenre kiterjedően a "pénz forgási sebességét" felmérje, annak folytonosságát biztosítsa? Ha ebben a "körforgásban" rés keletkezik, megszakad ( ahogyan a 2006-os magyar költségvetésben 1800 milliárd csak úgy "eltünt", "mint Petőfi a ködben" s az EU pénzügyi biztosa még így is elfogadta, már akkor tudva levő volt, hogy mindez a "globális pénzügyi káosz" válságot gerjeszt.. Még az sem tünt fel az illetékeseknek, hogy az európai bankok tavaly ilyenkor már egyértelműen a piaci értékük 50%-át, 1000 milliárd nagyságrendben elveszítették? A politikusok és a mellettük ténykedő szakértőknek még ekkor sem volt gyanús, hogy itt lenne az ideje tenni is valamit, amíg nagyobb baj nem lesz? Egyre inkább az a meggyőződésem, ha az EU így működik, akkor ez még a KGST-től is rosszabb, pedig eddig abban a tudatban voltam, hogy attól rosszabb már nem lehet )
Neked, nem borzolja az idegeidet, amikor azt hallod amit ma reggek is mondtak, msz: "szaggatják megint a forintot"?! Könyörgöm, körülöttünk már mindenki a válság kezelésének konkrét megoldásait végzi (sok esetben biztató vissza jelzések jönnek azt illetően, hogy legalább a további mnélyülést megakadályozzák, legalábbis fékezik azokat addig, amíg globálisan össze nem áll a "képlet". Ezzel szemben, a felelőtlen kormányt nálunk még mindíg csak "kiszivárogtat" intézkedéseket, ahelyett, hogy konkrét döntéseket hozna ( a kiszivárogtatások tárgyát illetően, naponta változtatnak annak tartalmán)
Csak azt ne mond, hogy a "közgazda" iylenkor mást nem tehet, mint széttárja a karját , s ami ennél is rosszabb, azokat hibáztatja, akik a modelleket alkalmazzák. Olvasva a hsz-eidet, egyre kétségbe esetten várom az ország teljes összeomlását. Komolyan gondoltad, hogy csak ennyit tehetünk?
Szerintem a modellekbe vetett hitet a visszacsatolás erősítette. Olyan értelemben hogy mindeki hasonló modellt használ, és ha mindenki modellje beruházást/vásárlást javasol, hát mindenki beruház/vásárol, és mindenkine igaza lett, itt a növekedés. Egy másik dolog a modellek optimizmusa, mivel a múltban általában növekedtünk, ebből mindenki további növekedést vár. Pl. az utóbbi kb. 30 évben növekedést a növekvő eladósodás vezérelte, az a gyanúm hogy a modellek az adósság szinttel nem foglalkoztak, vagyis azzal a helyzettel, amikor már a növekvő törlesztések miatt lassul a növekedés, vagy már beáll a csökkenés nem tudnak mit kezdeni. Most is sok helyen fél év múlva bekövetkező fellendülésről beszélnek (még az EB is...). A modell a régi világot írja le, miközben mi már egy új világban élünk. Vége a "fogyasztói" társadalomnak, eljött a "törlesztő" társadalom ideje :)
ez év januártól már nem játszik az olajáresés, 1% forintgyengülés az inflát 0.3-0.4%al nyomja. tehát a korábbi évek 250 es átlagához képest 300 ra gyengülő forint 6-8%os inflációs nyomást hoz. Kérdés, hogy a kereslet gyengesége mennyit vesz ki belőle.
Az IMFnek hozni kell júniusra a 6.5%ot, szeptemberre a 6.3%ot.
Ha portfolio kiáramlást szenvedünk, és beragadunk 300 felé és utána jön egy olajáremelkedés, akkor vége a dalnak.
Én sem gondolom, hogy lesz megint fékbehúzás. Az MNB egyik legutóbbi tanulmányában mintha számoltak volna a rövid távon akár 300 Ft/Euro szint fölé való forintgyengüléssel...
Nem hinném. Barcza pl. azt mondja, a keresleti nyomás a gyenge forintnak köszönhetően (importtermékek drágulnak) enyhül. Mondjuk érdekes egy érvelés, mert két ellentétes hatást vet össze.
Szerinted nem a jelenlegi helyzetben nem teljesen mindegy, mennyi a magyar alapkamat? Ha te külföldi befektető lennél és látnád a világgazdasági összeomlást, ami éppen folyik, akkor nem teljesen mindegy, hogy 6-10-13 vagy esetleg 15%-ot fizet a magyar állam kamatként?
Egyreszt nem tudom, hogy Merton maga is reszt vett-e a donteshozatalban, masreszt szvsz tisztaban volt o is a modell korlataival, de en ketlem, hogy ezek a dontesek szigoruan ezekre a modellekre epultek volna.
Oké, hogy a tőzsde nem folytonos piac, de hát majdnem folytonos, nem? Az a baj, hogy ezt még a modell megalkotói se értették, vagy legalábbis kezdetben nem értették. Ezt bevallom, nem ertem...
A modell feltételeinek a megsértése egy robusztus modellnél azt jelenti, hogy a modell predikciói nem pontosan valósulnak meg. A modell nem volt robusztus, a feltételeinek a részleges megsértése nem oda vezetett, hogy a predikció nem pontosan valósult meg, hanem hogy egyáltalán nem valósult meg. Mivel a kérdéses döntéshozatali mechanizmusban Merton is részt vett, ezért kénytelen vagyok feltételezni, hogy ő maga sem értette meg pontosan, milyen típusú kockázatot vállaltak, tehát, hogy a modelljének a korlátai azok mennyire durván érvényesek.
Az atombomba a relativitáselmélet fényes sikere, mivel a modellt használva sikerült valamit létrehozni. A bankcsőd meg a modell kudarca, mivel a modellt használva sikerült tönkremenni. Nem tudom, érthető-e a különbség. A kerdes csak az, hogy valoban a modell okolhato-e a kudarcert, vagy a hibas emberi dontesek.
Az atombomba a relativitáselmélet fényes sikere, mivel a modellt használva sikerült valamit létrehozni. A bankcsőd meg a modell kudarca, mivel a modellt használva sikerült tönkremenni. Nem tudom, érthető-e a különbség.
Lehet, persze, hogy csak az a gond, hogy a döntéshozók nem értik a modelleket rendesen, legalábbis nem annyira, mint mondjuk a mérnökök értik a fizikát.
A modell megértése azt jelenti, hogy nem használod olyan eseményekre, amikre nem érvényesek az előfeltevései. A probléma, hogy de mégis használnod kell. Egy modell nem mondja azt, hogy hasznalnod kell ot. Leirja korlatozottan a valosagot, de nem mondja azt, hogy neked ezt kell hasznalnod, az mar a te dontesed, mit hasznalsz. Vannak a valos dontesekre kitalalt egyszeru modellek is egyszeru huvelyujj-szabalyokkal, amik vagy mukodnek vagy nem, de en az elmeleti modellekrol beszelek.
Oké, hogy a tőzsde nem folytonos piac, de hát majdnem folytonos, nem? Az a baj, hogy ezt még a modell megalkotói se értették, vagy legalábbis kezdetben nem értették. Ezt bevallom, nem ertem...
Egy szazeves napi idosorban nehany outlier nem hatarozza meg az idosor altalanos tulajdonsagait. Emellett a gyenge autokorrelacio miatt a hatasuk is hamar eltunik.
Elég egyetlen outlier ahhoz, hogy csődbe menjél. De az SPX-re kiszámolták, hogy ha az index harminc évvel ezelőtti értékét minden nap a napi százalékos ármozgással mozgatunk, kivéve a tíz legnagyobb napot, akkor az index értéke a duplája lenne (lett volna) a 2006-os tényértéknek. A legnagyobb nap pl. a 87-es tőzsdekrach volt, és nem tűnt el a hatása húsz év alatt sem.
De a risk management-ben eddig elért fejlődésnek részben a következménye, hogy a teljes amerikai (és brit, stb.) pénzügyi rendszer a csőd szélére került, ugyanis a modelleket valós üzleti döntéseknél használták, és a modellek megalkotói (ha már a szakma többi részéről nem is beszélünk) ebben legalábbis nem voltak vétlenek. Ez egy eleg meresz kijelentes. Kb olyan, mintha Einstein relativitaselmeletet hibaztatnad az atombomba miatt.
Egy modellben nincs aprobetus resz, max vki nem erti teljesen a modellt.
Alapvetően teljesen igazad van.
Csakhogy.
Én köznapi nyelven beszélek, nem tudományos nyelven, és köznapi állításokat teszek. Hétköznapi nyelven a "modell nem működik" azt jelenti, hogy "nem lehet bankok üzleti terveire használni abban az értelemben, mint ahogyan mondjuk a fizikai modelleket lehet repülőgépek terveire", semmi mást.
A modell megértése azt jelenti, hogy nem használod olyan eseményekre, amikre nem érvényesek az előfeltevései. A probléma, hogy de mégis használnod kell.
Ki látott már pontszerű testet? Hát egyenes vonalú egyenletes mozgást? Mégis tudjuk használni a newtoni modelleket is egész sok mindenre. A közgazdasági modellek felhasználhatósága ennél némileg korlátozottabb, és ennek oka egyszerűen az általuk leírt vagy leírni próbált rendszerek komplexitása.
Namost, ha ezt a komplexitást valaki nem érti teljesen, akkor nem érti azt sem, hogy a modell mennyire használható a modell feltételeinek adott szintű megsértése esetén. Oké, hogy a tőzsde nem folytonos piac, de hát majdnem folytonos, nem? Az a baj, hogy ezt még a modell megalkotói se értették, vagy legalábbis kezdetben nem értették. Pedig okos emberek voltak.
A fizikai modellt is használod, noha nincs pontszerű test, nincs nulla ellenállású vezeték, nincs törhetetlen kétkarú emelő, stb., de érteni kell, hogy mennyire használhatod. A közgazdaságtannak szvsz itt még van hova fejlődnie.
Ha a modelled nem kezeli az outliereket (márpedig elvi okokból lehetetlen, hogy kezelje), akkor a modelled a gyakorlati élet szempontjából rossz. Mi az, hogy elvi ok? Az okok matematikaiak, nem elviek. Az outlierek modellezesere hasznalnak pl vastagfarku eloszlasokat. Mandelbrot jott elo vele eloszor, o stabil eloszlasokat javasolt ertheto okok miatt, viszont ezekkel csak baj van momentum konvergenciak es egyebek miatt. Jelenleg inkabb t eloszlast vagy normal mixeket hasznalnak, amik nem tokeletesek persze, de ez van.
Az outlierek határozzák meg az életünket. Ez igy nem igaz. Egy szazeves napi idosorban nehany outlier nem hatarozza meg az idosor altalanos tulajdonsagait. Emellett a gyenge autokorrelacio miatt a hatasuk is hamar eltunik. Persze, mindenki emlexik ezekre, de modellezes szempontjabol nem annyira fontosak.
Amennyiben nem alkalmas az opciók értékének meghatározására, és amennyiben ráadásul még a piaci opciós árazást is rosszul írja le. Ez volt az elso modell, ami adott egy modszert opciok arazasara. Nyilvan nem tokeletes, de jelentos ettol meg.
Tehát ha van egy tudományos modelled, akkor az még az irányítószámnál is jobban horgonyozza a gondolataidat, ezért lehet, hogy a modell nélkül jobban élhetsz mégis. Ez lehet, hogy igy van, de megegyszer: ez nem a modell hibaja, tehat magat a modellt nem hibaztathatod ezert. Egy tudomanyos modellt nem az alapjan itelunk meg, hogy mikepp "horgonyozza" a gondolataidat, hanem elsosorban matematikailag, vagy statisztikai eszkozokkel. Tehat nincs koztunk nagy ellentet, csak mas a nezpontunk.
Viszont ha a modelleket megalkotó tudósok se mentesek e hibától, akkor azért mégiscsak lehet valami népfelvilágosító hatása annak, ha minden lehetséges fórumon kivastagítva írjuk le azt, ami a modellben az apró betűs rész? Egy modellben nincs aprobetus resz, max vki nem erti teljesen a modellt.
A BS-modell jelentosen hozzajarult ahhoz, hogy az elmult kb 30 evben hatalmas fejlodes tortent a derivativokban, a risk managementben, stb.
A modell tudományos erényeit nem kell ecsetelned. Kétségtelen, hogy néhány évszázad múlva ha még lesz emberiség és pénzügyi matematika, akkor azon belül a BS modell valahol az ókori görögök ekvivalense lesz.
De a risk management-ben eddig elért fejlődésnek részben a következménye, hogy a teljes amerikai (és brit, stb.) pénzügyi rendszer a csőd szélére került, ugyanis a modelleket valós üzleti döntéseknél használták, és a modellek megalkotói (ha már a szakma többi részéről nem is beszélünk) ebben legalábbis nem voltak vétlenek.
