Keresés

Részletes keresés
Így működik

Bővebben az új keresőről

dolna 2008. márc. 16. Creative Commons License 26372

Bocsánat, kedves Midász király, Téged elfelejtettelek köszönteni, pedig milyen jó,

hogy ismét "látlak".:-)

***

 

Csoóri Sándor: Virágvasárnap

 

Valahol most egy tulipán-szájú
kicsi szamárka ordibál,
hátára odaképzelem magam
s vagyok Jézus király.
Förgeteg-fehér szilvafák közt
máris a borhegyre megyünk,
hozsannázó bokrok fölött
apostol-felhő jön velünk. –
Jártak itt ólom-zord hadak,
állkapcsukat a sár fedi,
sisakjukon, mint sastojáson,
tapos a kis csacsi. –
Gyerünk, csöpp állat, fönn a pincék
homályában bort nyakalunk,
s kőből kihasított fejű
rokonokkal dúdolgatunk:
 
  „Szent István, térdepelj közénk,
  magyarok térítő királya,
  nagyobb király térített minket,
  idők vasából koronája.
 
  De itt vagyunk, de megvagyunk,
  nézzük, hogy nő a völgyi búza,
  s a szőlővirág hogy kígyózik
  fölrepedt, égő homlokunkra.”
 
Így éneklünk, s az ördöglábú
asztal lesz majd a nagydobunk –
parasztok és Jézus király,
így mulatjuk majd ki magunk.

 

Előzmény: Midász király (26361)
dolna 2008. márc. 16. Creative Commons License 26371
Szervusz, kedves Székicsér! Örülök, hogy ismét itt vagy:-)

Előzmény: Székicsér (26366)
Székicsér 2008. márc. 16. Creative Commons License 26370
Csukás István - Isten megnyomja a tavasz-gombot

Isten megnyomja a tavasz-gombot,
s a régi verkli pattogva beindul,
a rigó kiköpi a téli szutykot,
csőrt csücsörít s fütyül bolondul,
a rügyek apró rajzfilmgyárak:
megrajzolják a millió levelet,
szuszog, dohog a vakondjárat,
megindul a forgalom odalent,
a nárcisz kis pöckét kinyomja,
a kapkodva vetkőző égre mereszti,
a vadrózsának tavalyi a rongya,
hullna már, de még nem ereszti,
dagad az akác nyakán az ér,
az éltető nedv lüktetve kering,
bámulok a kertben ösztövér
apadó hitemel, s megtelek megint
együgyű csodával, éltető nedvvel,
s kinövök a földből, mint a bokrok,
s motyogom, vén bolond, gyermeki hittel:
jól van, isten, kapsz egy libacombot!

 

Minden kedves verskedvelőnek és megkülönböztetett szeretettel Dolnának szép vasárnapot kívánoK! (Ennyi "diszkrimináció"megengedett! Ugy-e Kedveschek?)

dolna 2008. márc. 16. Creative Commons License 26369

 

Meliorisz Béla: Mintha hinni akarnám

különös mondatok foglya vagyok
s fogalmam sincs mi lesz velem

gyanítom az élet elől nincs menekvés
de mint rejtőzködő angyal
talán régi szerelmek vigasza óv majd

nyugtalan sirályokat sejtek időnként
a végtelen üvegén megtörő
álomszerűen elhaló hangokat

mintha hinni akarnám
nincs is oly messze a tenger

Székicsér 2008. márc. 16. Creative Commons License 26368
 

Jókai Anna

Ima - virágvasárnap alkonyán

 

Istenem.
Az az alkony.
A földbe döngölt örökzöldek.
A már üres úton horpadt pléhdobozok zörögnek.
Hasadt nejlonzacskók a bokrokon fennakadva.
Köpésbe ragadt csikkek a taposott fűben.
Istenem.
Ez a piszkos alkony
a hamis csillogású nappal után -
Mert semmi sem volt a híg fényben valódi:
sem a csődület, sem az ujjongás,
sem az integető pálmaágak
sem a fejhangon intonált hozsanna.
Egy álságos jelenet mozgatott bábjai voltunk.
Nem itt dőlt el a sorsunk.
Istenem.
Alkony van.
Kivérzett eufória.
A tömeg berekedt.
Vedel, zabál:
vacsorál.
a Tévé elé ül.
Új üvöltésre készül.
A "feszítsd meg" élvezetesebb.
A kereszthalál érdekesebb.
Istenem.
A nagypéntek a valóság.
Nem csap be engem.
A virágvasárnap illuzióját
engedd elfelednem.

dolna 2008. márc. 16. Creative Commons License 26367



Sértő Kálmán (Bisse, 1910. okt. 29. – Gyalu, 1941. jún. 16.)

Előzmény: Zsonát (26363)
Székicsér 2008. márc. 16. Creative Commons License 26366
 

Rónay György :
Amikor a fákat kivágták

Aznap a madarak késő estig zokogtak,
a stiglic jajgatott, rémülten verte szárnyát,
s harkálylelke sokáig kisértett még a lombnak,
amikor a fákat kivágták.

Hány évtizedbe telt, míg ilyen nagyra nőttek;
míg fölénk boltozódott terebély lombjuk áldón!
S pár óra lám elég volt, hogy elpusztítsa őket:
kivágták valamennyit egyetlen délutánon.

A tiprott harcmezőn zöld vértócsák a lombok,
a holt gigászok fölött emlékük gyásza reszket.
Jajszó nélkül állták a fejsze-sorsot,
és mind egy szálig odavesztek.

Gyérülnek erdeink, fogyatkoznak a fák.
Lesi a fejsze már a jegenye sudarát.
Hány tölggyel leszek árvább hány lombbal még kopárabb
míg egy szép napon engem is kivágnak.

Tüzelhet már a nap, nem véd meg tőle árnyék.
Lomb többé nem fedez, csak a hiánya fáj még.
De néha valami zsongást hallani éjjel:
a holt fasor beszél egy álombeli széllel.

Mint koporsón a rög, úgy csattognak a fejszék.
Döbbenten néztem a gesztenyék pusztulását.
Félig-meddig az én életemet temették,

amikor a fasort kivágták.
dolna 2008. márc. 16. Creative Commons License 26365

Kedves Faparazsa!

Köszönöm szépen, de nem hiszem, hogy több figyelmet érdemelnék, mint bárki más ezen a topikon:-)

***

 

 "Minden megtudható egy emberről, a jelene, a múltja, jövője, tán a fontosabb titkai is - csak az nem, hogy mitől lát benne csodát egy másik."

 

Szuromi Pál

Előzmény: faparazsa (26362)
dolna 2008. márc. 16. Creative Commons License 26364

Szervusztok!:-)

***

Ady Endre: A mosti március

Szeretett és dalolt márciusok
Hervadt bokrétáját bedobom
Űzetve és, hajh, már nem űzve,
Ebbe, a ma mindent beharapó,
Rettenetes, fekete tűzbe
S így üdvözöllek, mosti március.

Sokszoroztam nagy emlékeidet,
Álomjáró és csoda-hivő
Szívvel tapostam sugarakban,
Harcoltam az örömös Jövőt
És most, miként te, úgy maradtam:
Üszkös-bénán, szép, mosti március.

Mi lesz, ha a hívőség megszakad?
S az emberek nagyon keserűn
Néznek a márciusi napra?
Zászlózott, híres, nagy céljait
Az Ember gúnnyal megtagadja?
Rettenetes a mosti március.

Ejh, legyen a sugár mégis a Napé
S tapossanak benne víg fiúk
Olyan hittel, mint én tapostam
S, ó Sors, hittetni tovább is akarj
Vidámitóbb, más márciusban
S én elbocsátlak, mosti március.

Zsonát 2008. márc. 16. Creative Commons License 26363

Sértő Kálmán: Törökös köszöntés nőnek

Madárfüttyre ébresszen minden reggel,
Kacagó szemed azt mutassa,
Hogy szép álmod volt, míg az Isten
Sakkozott fenn a csillagokkal.
Készülj a boldog mosdás után
Válladat szemektől őrizni,
Sietve egyed a gyümölcsöt,
Mert záporos csókodra várok.
Ha borús lenne a délután,
Mosakodj reménység vizében,
Hogy élted alatt fent az égen
A Hold még sokszor teljen, fogyjon.
És hidd el mindig a mesémet,
Hogy rózsát verő zápor után
Szeretnék Néked csókjaidért
A szivárványra hintát kötni.
Bízzál a szemem sugarában,
Meséld el még a macskának is,
Hogy rám vársz, ha csak egy percre is
Virágot hozni elfutottam…

Várpalota, 1930


(Forrás: Sértő Kálmán: Hírért megszenvedtem. Versek, napló és elbeszélések. [szerk. Medvigy Endre és Tüskés Tibor]. Budapest, Püski Kiadó Kft., 1996. 12.)
faparazsa 2008. márc. 16. Creative Commons License 26362

Kedves Dolna.A megszolitas nem veletlen reszemrol ;)

 

 

Midász király 2008. márc. 15. Creative Commons License 26361
Szervusztok Kedveschek!
Egy kis virágvasárnapi előzetes. :) További szép estét mindenkinek!



TŐZSÉR ÁRPÁD
Virágvasárnap

Virágvasárnap, nyit a barka,
a paták alatt mirtuszág,
jön, jön, aki megbocsátja
az Ember pluralizmusát.

S a költőét, ki fölöttébb zagyva,
minden tagja defektus,
víz van benne meg tövis van rajta -
formátlan-formás kaktusz.

Nyujtózik erre, nyujtózik arra,
keresi, ami nincs: önmagát,
s honnan is tudná, hogy ilyenkor isten
fuvogatja, mint szél a fát.

Minden tövise, pozsgája, ága
formába meredt taktus,
de így legalább a puszta is
egészen élhető traktus. -

Virágvasárnap, nyit a barka,
paták alatt akantusz.
Jön, jön az Egy, ki megbocsátja
a költőnek, hogy ő kaktusz.

Zsonát 2008. márc. 15. Creative Commons License 26360


Chiara Lubich (1920-2008): A modern idők vonzóereje

Íme a modern idők nagy varázsa:
behatolni a legmagasabb szemlélődésbe
és megmaradni elvegyülve
a többi között,
ember ember mellett.

Még többet mondanék: beleveszni a tömegbe,
hogy átitassuk az istenivel,
mint a kenyérdarab
elázik a borban.

Ennél is többet mondanék:
részeseivé válni Isten terveinek
az emberiséggel,
fénykévéket vetni a tömegre,
és ugyanakkor megosztani az embertárssal
gyalázatot, éhséget, ütéseket,
kérészéletű örömöt.

Mert a mi időnk
és minden idők vonzóereje
nem más, mint az elgondolható
legemberibb és legistenibb:
Jézus és Mária,
Isten Igéje mint az ács fia,
a Bölcsesség Széke mint családanya.


(Ford. Tomka Ferenc)


(Forrás: Chiara Lubich: Ha tüzet gyújtanánk. Róma, 1972. 7.)

dolna 2008. márc. 15. Creative Commons License 26359

 "Elszaladtam", de  elfelejtettem elköszönni...

További szép estét, pihentető éjszakát kívánok mindenkinek!

 

 

Szabó Lőrinc: Fényszárnyú szó

A tűnődés, mely fájt, vagy jólesett,
s mert segítette az emlékezet,
kezdte szavakká alakítani
a világomat. Mihelyt valami
rajz őrizte, kép, megfogalmazás,
rabom maradt az illanó varázs,
és arany lett a nap boldogtalan
bánata, boldog, teltfényű arany.
Ezért szerettem meg a verseket,
ezért aggattam tele csüggeteg
lelkemet mások örömeivel:
s hogy én is írtam, így vesztette el
különbségét jó és rossz: gyönyörű
lehet a kín, s nem én vagyok - a mű,
a vers a fontos! És ez, ez nevelt
félre: lassankint jobban érdekelt
az életnél a róla mondható,
a fényes Napnál a fényszárnyu szó.

 

dolna 2008. márc. 15. Creative Commons License 26358

 

 

Meliorisz Béla: Játsszák

 

az egymáshoz simuló kövek némák
jól érezve egymást
a hallgatástól súlyosan
csak játsszák a némát

 

dolna 2008. márc. 15. Creative Commons License 26357

 

Meliorisz Béla: Szép

szépek a versek
a meg nem írtak
a semmibe hulló
rejtelmes mondatok
szép a némaság
ha azzal többet mondhatok

dolna 2008. márc. 15. Creative Commons License 26356

 

 

Kassák Lajos: Az én madaram

 

Nem nyitom szét az ujjaimat
egy madár ül a tenyeremben
elrepülne.

 

Költészetem
ez a madár
őrizem
mint egyetlen kincsemet.

dolna 2008. márc. 15. Creative Commons License 26355

Köszönöm. :-)
Már azt hittem, haragszol valamiért...

 

Előzmény: Yvy (26354)
Yvy 2008. márc. 15. Creative Commons License 26354
Neked is. :-)


Előzmény: dolna (26351)
dolna 2008. márc. 15. Creative Commons License 26353
összeugrott..:-(
elnézést.
Előzmény: dolna (26352)
dolna 2008. márc. 15. Creative Commons License 26352

Szép ez a vers. Köszönöm, kedves Zsonát.:)

Váci Mihály: Még nem elég
/részletek/
...
Nem elég álmodozni,
Egy nagy-nagy álom kell!
Nem elég megérezni
de felismerni kell!
Nem elég sejteni,
Hogy milyen kor jön el;
Jövõnket? tudni kell!

Nem elég a célt látni;
Járható útja kell!
Nem elég útra kelni,
Az úton menni kell
Egyedül is! Elsõnek,
Elöl indulni el!
Nem elég elindulni,
de mást is hívni kell!
S csak az hívjon magával,
Aki vezetni mer!

Nem elég a jóra vágyni:
A jót akarni kell!
És nem elég akarni:
De tenni, tenni kell!
A jószándék kevés!
Több kell:- az értelem!
Mit ér a hûvös ész?!
Több kell: -az érzelem!
...

Előzmény: Zsonát (26346)
dolna 2008. márc. 15. Creative Commons License 26351
Legyen szép a Te napod is, kedves Yvy!:-)

Radnóti Miklós: Március

Lúdbőrzik nézd a tócsa, vad,
vidám, kamaszfiús
szellőkkel jár a fák alatt,
s zajong a március.
A fázós rügy nem bujt ki még,
hálót se sző a pók,
de futnak már a kiscsibék,
sárgás aranygolyók.
Előzmény: Yvy (26339)
dolna 2008. márc. 15. Creative Commons License 26350
Milyen igaz! Köszönöm /ezt is:-)/.

Erről ez jutott eszembe:

"Ha nem érzel magadban szeretetet embertársaid iránt, akkor ülj csendesen, foglalkozzál a magad dolgával, amivel akarsz, csak az emberekkel ne."

Lev Tolsztoj
Előzmény: faparazsa (26336)
dolna 2008. márc. 15. Creative Commons License 26349

Ismét nekem...?

Csak hangosan gondolkodom: lehet, hogy költői a kérdésem..., vajon minek köszönhetem ezt a sok szépet?

***

"A szeretetnek melege van a természet hidegében,
világossága van az élet sötétségeiben,
és a szeretetnek ajkai vannak,
amik mosolyognak velünk az örömben,
és lecsókolják könnyeinket a fájdalomban."

Gárdonyi Géza

Előzmény: faparazsa (26335)
dolna 2008. márc. 15. Creative Commons License 26348
Kedves Faparazsa, ha rákattintok a képre, szépen olvasható a szöveg.
Köszönöm.

***
"Nincs nagyobb boldogság, mint ha szeretnek bennünket embertársaink, és úgy találjuk: jelenlétünk hozzájárul ahhoz, hogy jól érezzék magukat."

Charlotte Bronte

:-)
Előzmény: faparazsa (26333)
dolna 2008. márc. 15. Creative Commons License 26347

Szervusztok!:-)

***

 

 "Üdvözlégy születésed napján, magyar szabadság! Először is én 
üdvözöllek, ki imádkoztam és küzdöttem éretted,

üdvözöllek oly magas örömmel, amilyen mély volt a fájdalmam,

midőn nélkülöztünk tégedet!
Oh szabadságunk, édes kedves újszülött, légy hosszú életű e földön,

élj addig, míg csak él egy magyar;"

 

/Részlet Petőfi naplójából/

Zsonát 2008. márc. 15. Creative Commons License 26346

 

Dutka Ákos: Március 15

A rög alatt most megmozdul a mag
S a sziv alatt az örök gondolat,

Hogy itt e rögből egy darab vagyunk,
Rajta nőttünk és általa vagyunk.

Száz titka, nedve még bennünk kering,
Daloltunk, sirtunk s rög leszünk megint,

Magyar mezőn egy múló kis halom,
De repültünk egy bátor dallamon,

Mit zengve hoz a márciusi szél
És vele dobban szivünkben a vér,

A vér, amelyet érlelt annyi nyár,
Kalászba szökkent magyar napsugár.

Anyád porában most mozdul a vér
S indul feléd az új magyar kenyér.

Lélekké válik benned majd a rög,
Mely véred, hazád, sirod börtönöd,

S benned dalolja örök dallamát
Anyád a rög, hogy ez a föld hazád.

1939


(Forrás: Dutka Ákos: Kallódó dallamok. Budapest, Magvető Kvk., 1970. 167.)

Zsonát 2008. márc. 15. Creative Commons License 26345

Flórián Tibor: A föld nem ad hazát...

A föld nem ad hazát,
a haza nemcsak kert,
nemcsak erdő
– levele lehullhat
s újra nő –
nem tó és nem völgy,
a haza a haldokló szívében,
s egy néma virágban is testet ölt.

A haza nemcsak nyelv,
a gyerek-szájú reggel
hiába köszönt rád magyarul,
ha idegenek lesnek rád
a kóbor éjben,
vadul.
Hiába állnak köréd,
nem védenek meg
emlékeid:
a hársak és a jegenyék.
Hiába zúgja föléd
hangos örömét
a magyar március,
az októberi jaj
is hiába sír,
s hiába szaval,
hasztalan hallod
a korbácsként suhogó
szavakat.

Hazát nem ad
egy ünneplő terem,
hol köréd állnak a magyarok.
Hazát nem ad
a cserkészek sátora,
sem az ünnepi ruha.
A zászló is hiába lobog
a színpad két oldalán,
s ha megszólal, valahol
a harang
– a messzi téren át –
még nem hordja köréd
a hazát,
csak hívását szórja rád,
hogy szétvesse
szíved falát,
és elindulj keresni
az elveszett Hazát!



(Forrás: Hazátlanul. Emigráns költők antológiája. Alföldi Géza, Fáy Ferenc, Flórián Tibor, Kannás Alajos. Pomáz, Kráter Műhely Egyesület, 2005. 150-151.)
Yvy 2008. márc. 15. Creative Commons License 26344
Tóth Árpád

ARANY FELHŐ

Arany felhő az égen,
Hova száll, hova száll?
Fekszem az esti réten,
A fűvön, a setéten,
Hallgat a táj.

Arany felhő az égen
Tova száll, tova száll,
Egy szív az esti réten,
A fűvön, a setéten,
Hallgatva fáj.
Yvy 2008. márc. 15. Creative Commons License 26343
Szakáli Anna: Szavak bársonyával

Szavak bársonyával mondom neked,
hogy önmagam legyek,
ezerszer és százszor,
minden fontos találkozáskor,
hogy e világból nyomtalan
el ne múljam, kijövök a fényre,
hát megadom magam.
Veletek vagyok, de még fázom…
mi oly egyszerű, azt magyarázom;
embernek lenni nem könnyű,
és ha arcomra kiül a keserű,
olykor fáradt, de mosolygó derű,
ne nézzetek zavartan rám,
mert egy vagyok közületek,
ki sokat szenvedett, szenved ma is,
mert próféta sok van, sok a hamis.
Vártam, hogy köztetek lehessek.
De szó-falat építek magam köré,
és fő gondom az, vajon te,
mit mondani szeretnék, érted-e,
hogy a földi lét, mily nagy ajándék,
s bölcsen élve, a legszentebb játék…
Vajon találtok a szavakban újat, kedveset,
mely a szívekig elvezet?
Kétségek gyötörnek…
Szavak bársonyos varázsán túl
- igaz történet ez, nem álom -
itt vagytok velem, ez a sok ember!
Istenem! Most megsimogattál áldó kezeddel