Szép sárga a lombszíne az asiminádnak, csodálatosak az őszi lombszínek, főleg ha még a nap is süt, ámbár ha az idő borús akkor olyanok mintha a nap sütne. Ez a kép is mesés.
Az Adams kép asszem, tölgy, de amit nem értek: az enyves égernek még sosem láttam ilyen lábacskáit (légzőgyökereit), amilyen a képeden van, a mocsári ciprusnak viszont annál inkább... Vácrátóton, az arborétumban még többet is. És hát a törzs is igencsak tipikus...
Hálából próbálok feltenni néhány képet, de nem tudom milyen lesz a minőség. = Ez most csak kísérlet. Az eredeti diáról kellett volna de ahhoz nincs tech. háttér.
"A teremtés hajnalán az elsõ fa a Baobab fa volt. Õt követte a sudár és kecses pálmafa. Amikor a Baobab fa meglátta a pálmafát, rögtön sírni kezdett; hadd lehessen magasabb... Eztán feltûnt a tûzvörös juhar lángoló virágaival, és a Baobab fa rögtön irígy lett a csodás virágokra. S végül, a Baobab fa megpillantotta a fönséges fügefát, és csümölcsökért fohászkodott.
Erre az istenek nagyon dühösek lettek, megfogták a Baobab fát, kitépték a földbõl és fejre állítva újra elültették, hogy végre elhalgasson."
Nna, hát ezér' néz ki így szegény Adansonia digitata... :)))