Sólyom László köztársasági elnök Horn Gyula - szerinte nem megfelelő - nézetei miatt tagadta meg a volt miniszterelnök kitüntetését. A gondolat- és véleményszabadság a demokrácia alapköve, erre épül az egész rendszer. Ezentúl tehát valakit a nézetei miatt hátrány érhet Magyarországon?
asszem, ehhez nincs mit hozzátenni, híven tükrözi a politikuosk IQ-ját. Ami elszomorít, hogy ugyanez látszik meg a mai magyar közállapotokon.
Azér, ettől ez az ország, valóban többet, jobbat érdemelne. Ezt, minden elfogultság nélkül mondtam. Most, ezek után csak abban reménykedem, hogy nemcsak a hazai ellenzéki médiát, hanem a nemzetközi sajtót is kitiltották a rendezvény közvetítéséről. Gondolj bele, mekkora égés lenne ez megint ennek az országnak.
Nagy európai államférfinak nevezte a 75 éves Horn Gyulát, volt miniszterelnököt Hans-Dietrich Genscher egykori német külügyminiszter a politikus tiszteletére születésnapja alkalmából a Budavári Palotában adott fogadáson péntek este.
"Nagy európai államférfi, aki megnyitotta a kapukat. Horn Gyulának helye van az európai történelemben, és ez az, ami számít. Horn Gyula élvezi a német nép háláját" - mondta az a német Szabad Demokrata Párt (FDP) tiszteletbeli elnöke, aki 18 évig volt külügyminiszter.
Karsten Voigt, a német szociáldemokraták (SPD) egyik vezető külpolitikusa, jelenleg a német-amerikai kapcsolatok koordinátora nyilatkozatában azt emelte ki, hogy Horn Gyula hatalmas érdemeket szerzett Magyarország NATO- és EU-integrációjában.
Voigt a Horn Gyula személyét övező jelenlegi vitákra és a magas állami kitüntetés megtagadására utalva annyit jegyzett meg, hogy nem lehet rendben a demokratikus politikai kultúra ott, "ahol a konkurenciaharcot összetévesztik a politikai hadviseléssel. Mindaddig, amíg nem különböztetik meg a politikai konkurenst az ellenségtől, a politikai kultúra bajban lesz" - jegyezte meg.
Csányi Sándor a legmagasabb elismerésben részesíti Horn Gyulát
2007.07.06 15:33
Dr. Csányi Sándor, az OTP Bank elnök-vezérigazgatója, egyetértésben a bank legfelső vezető testületeinek tagjaival, az OTP Bank által adományozható legmagasabb elismerésben, Fáy András-díjban részesíti Horn Gyulát 75. születésnapja alkalmából.
Hirdetés
Horn Gyula 1994 és 1998 között a Magyar Köztársaság miniszterelnökeként kormányának megalakításától kezdve a szakmai közvélemény jelentős részének ellenvéleményével szemben következetesen támogatta az OTP Bank privatizációs stratégiáját. Horn Gyula személyes döntésének jelentős szerepe van abban, hogy megvalósulhatott az a privatizációs modell, amellyel mára az OTP Bank a volt szocialista országok egykori állami pénzintézetei közül egyedüliként független maradt, meghatározó szerepet vállalt a pénzügyi szolgáltatások színvonalának emelésében, valamint a magyar tőkepiac kialakulásában és fejlődésében.
Az 1995-ben lezajlott első, majd a további, 1997-es és 1999-es nyilvános tőkepiaci kibocsátások sikere bizonyította a privatizációs stratégia megalapozottságát, egyben kivívta a nemzetközi tőkepiaci és pénzügyi körök elismerését is.
Amint a rangos brit pénzügyi szaklap, a Euromoney fogalmazott "az elmúlt évtizedben az OTP Bank átalakulása valószínűleg a legnagyobb üzleti sikertörténet volt Kelet Európában."
Az eredményes privatizációs folyamat teremtett alapot ahhoz, hogy mára az OTP Csoport a közép-kelet-európai régió meghatározó pénzügyi vállalata, amely 9 országban mintegy 1,300 bankfiókon és az elektronikus csatornákon keresztül 11 millió ügyfelet szolgál ki, kapitalizációja meghaladja a 12 milliárd eurót. A bankcsoport magyarországi és nemzetközi sikerei közvetetten az ország elismertségét erősítik, amelyben ily módon a korábbi miniszterelnök szerepének jelentősége elvitathatatlan.
Dr. Csányi Sándor elnök-vezérigazgató és az OTP Bank vezető testületei ezúton is köszönetüket fejezik ki Horn Gyulának, és köszöntik 75. születésnapja alkalmából a Magyar Köztársaság volt miniszterelnökét.
Nem hittem volna, hogy az Ellenzeki Kerekasztal egyik oszlopos tagja, az Alkotmanybirosag elso elnoke fogja koztasasagunkba visszahozni a Gondolatbün uldozeset. Persze ezt is csak szelektiven: a nyilas eszmekkel valo szimpatizalas nem gond, csak a pufajkas nosztalgia uldozendo.
” A baj ott van, hogy a kormányoldaltól már gyakorlatilag csak ezt hallod. Mintha semmi másról nem is szólt volna a dolog, csak bűnöző fasiszta hordák randalírozásáról és a jó pufajkások harcáról.” Ebből persze egy árva szó sem igaz. De ha úgy gondolod, hogy mégis: ugyan idézz már be valami effélét, persze hiteles forrásból ha kérhetném, ne a Magyar Nemzet, vagy a Demo(csok)rata című ujságnak látszó tárgyból!
Mint egyszerű örök pártonkívüli választópolgár, enyém a tévedés joga. Simicska szerint állampolgári jogon még hülye is lehetek... :-)
A kérdés Bibóról szólt, a topik pedig a köztársasági elnökről (vs. Horn). Hagyjuk az SZDSZ ügyeit más topikra. A húgyosforradalom azután végképp távol áll a mostani témánktól.
” Kir érdekel, hány hetente üléseznek? Ebben kell mérni a teljesítményt?” Hát ha nem érted, akkor elmagyarázom. Persze ennek csak akkor van értelme, ha a szabadság és a demokratikus jogállam need is ugyanolyan mindent felülíró értékes drága kincs, mint nekem. Tehát: Ha valaki szanzsén lekezelő vigyorral a pofánkba vágja, hogy ha a házszabály, vagy az alkptmány azt írja elő, hogy az Országgyűlés hetenként ülésezzen, AZT ÚGY KELL ÉRTENI, HOGY HÁROM HATENKÉNT! Hogy miért? Azért mert én az Istentől felkent vezérkirályminiszterelnök ÚGY AKAROM ÉRTENI! Na mármost: ha ezt így lehet érteni, akkor mi állja az útját annak, hogy holnapután kijelense: A NÉGYÉVENKÉNTI VÁLASZTÁSOKAT ugyanezen okból ÚGY KELL ÉRTENI, HOGY TIZENNÉGY, esetleg HUSZONNÉGY évenként kell választásokat tartani? És akinek ez nem tetszik, az a magyar nép ellensége és mint ilyen felkoncolandó!!! Nos? Akkor ennek mi áll az útjában tessék mondani?
Biztos annyival többet tett az országért Nagy Imre?
Nem, de nem találom összemérhetőnek őket. Fogja még Sólyom unokája koszorúzni Horn teljesen megérdemelt szobrát és értetlenül fogja szemlélni a most történteket.
Inkább az osztrák példa ihlette, gondolom. Tudomásom szerint _semmilyen_ bíztatást nem kapott Nyugatról, sőt, a forradalom idején az amerikaiak nagyon bizalmatlanok voltak, sima kommunistának gondolták, akit el fog söpörni a vihar.
Ami az orosz jelenlétet illeti, van egy érdekes politikai-erkölcsi kérdés.
Nagy fiatalon vérmes kommunista volt, állítólag GPU-ügynök is. Aztán reformkommunista lett és a nemzeti függetlenség híve. Ennek jegyében október 31-én egyoldalúan bejelentette a VSZ-ből való kilépést. Ezzel objektíve eldöntötte a szovjet beavatkozás- be nem avatkozás kérdését. (Nem, messze nem csak rajta múlott, de rossz helyzetfelmérésről tanúskodó, az adott pillanatban értelmetlen politikai lépés volt. Bár erkölcsileg támadhatatlan.) A szovjet csapatok bevonultak, Kádárék kivégezték.
Horn fiatal korában vérmes kommunista volt, reformkommunista lett. Aztán 1990. márciusban ő írta alá a teljes szovjet csapatkivonásról szóló szerződést. Aztán egy demokratikus választás után miniszterelnök lett, és semmivel sem viselkedett kevésbé demokratikusan, mint az elődje vagy az utóda, sőt.
Biztos annyival többet tett az országért Nagy Imre?
A konzervatív oldalon akkoriban sikk volt liberálisnak lenni. Ma már nem azok, sőt az SZDSZ-től is igyekeznek ezt a világnézetet elvitatni. Ha a JEL már nem az, akkor olyan eszme nem is létezik ... vagy ha mégis, hát bizonyosan nincsen szükség rá.
Ehhez csak annyit fűzök hozzá, hogy nem igazán érdekel az Orbánozás. Tőlem aztán szidhatod, amennyit akarod, nem sajnálom. Megéri a pénzét ő is.
Ha időnként mégis védem, az maximum azért van, mert tele van a tököm azzal, hogy a kormány balfaszságait az állandó "Az Orbán még rosszabb lenne." szöveggel mentegetik.
Vissza a kérdéshez. Emlékeim szerint nem. Amire nincs elfogadható mentségük, hisz csak azért csinálták, hogy keresztbe tegyenek a kormánynak.
Van ilyen eset, mikor az ellenzék akadályoz meg valamit, de nem ez az általános. A kormány szeret mindent rákenni az ellenzékre, a helyzet viszont az, hogy már hatodik éve folyamatosan kormányoznak, de eredményt felmutatni nem tudnak, csak mocskolódást.
Az nem reform, hogy vizitdíjat vezetnek be. Már az is vicces, hogy azt mondják, ettől visszaszorul a hálapénz. Lófaszt. Ettől az még megmarad. Ráadásul ez csak egy apróság.
Igazi reform az lenne, ha végre bevonnának mindenkit az adózásba, és megszüntetnék az ingyensegélyt, és sok százezer egyébként munkaképes ember eltartását. Ennek viszont jele sincs.
Vissza kellene szorítani a korrupciót, de ennek sincs jele. Persze érthető, hisz ők maguk a korrupció.
Segíteni kellene az embereknek abban, hogy a munkájuk által legyenek kilátásaik. Meg kellene teremteni a munka becsületét.
Wittner Máriát, Rácz Sándort megértem, ha egyetlen szavukkal sem azonosulok. Nippek a tükrösszekrényben. A szélsőjobb is erőtelen. Az a masszív, világnézet nélküli bolsevizmus borzaszt el, amit a Fideszben vélek látni. Az a tömény kádárizmus... :(
A természet törvénye alapján egyre kevesebb közöttünk azok száma, akik valóban átélték az eseményeket. A kádári oldal 33 éven át egyedül mondta a maga igazát és az apolitikus tömeg fülében az szépen meg is maradt. A rendszerváltás utáni konzervatív kormányok nem, vagy csak félszívvel vállalták fel '56-ot; szocik pedig igyekeztek nagyokat hallgatni róla. A felkelők tetemes része a megtorlás elől Nyugatra menekült, ők tehát ma könnyűszerrel hitelteleníthetők ("nem voltál itt, amikor az ég zengett, hallgass!"). Akik itthon maradtak, már eleve megtanulták a hallgatást és azt gyakorolják ma is. Az a két-háromszáz, aki mégis megjelenik a nyilvánosság előtt, ezek után már könnyűszerrel szétröhöghető.
November 1-3 között Budapesten teljes nyugalom, kvázi álmos csend volt. Szabadon lehetett közlekedni a városban (én is elmentem megnézni apámmal a Köztársaság téri ásatásokat), kinyitott a boltok egy része. Azután vasárnap hajnali öt óra körül szarrá lőtte a várost a szovjet hadsereg. Ma is hallom a lánctalp-csikorgást... :((((
Mit mondjak? Legyenek örökre átkozottak? Mi a szart ér...
Jó lenne tudni, mit akar. Mert a fő problémán, vagyis azon, hogy kb. kétmillió adófizető tartja el a maradék lakosságot, ő sem változtat semmit. Pedig ehhez képest a többi tétel smafu.
Emellett ő is fenntartja a kommunista örökséget. Az alanyi jogon járó családi pótlékkal, a segélyezéssel, a választások előtt bedobott 13. havi nyugdíjjal. Szép dolog reformokról áradozni, de ő is csak arra volt képes, hogy a választások előtt osztogatással szavazatokat vásároljon, és hogy véletlenül se csökkentse az állam által eltartott, ezért könnyen megvásárolható emberek számát.
"Csak éppen Nagy Imre ötven elmúlt, élt a Szovjetúnióban, ismerte őket. Horn Gyufa meg 25 évesen semmit nem tudott minderről, csak azt, hogy a bátyját megölték. ezt valahogy mindenki elfelejti."
gyufa 75 éves. és most is azt mondja, ő a jó oldalon állt.
Biztos, hogy volt sok ilyen is. A baj ott van, hogy a kormányoldaltól már gyakorlatilag csak ezt hallod. Mintha semmi másról nem is szólt volna a dolog, csak bűnöző fasiszta hordák randalírozásáról és a jó pufajkások harcáról.
Megéri az, hogy pár hétig ne a "reform" legyenek a fő téma azt, hogy bemocskolják a forradalom emlékét?
Nyilván találkoztál már vele, hogy Nagy '55 tájától irogatott és az írásai ki is kerültek Nyugatra. Nagy jövőt látott az "el-nem-kötelezett" országok (India!) mozgalmában, amiről mi ma már tudjuk, hogy rakat kaka volt, de az akkor ott még nem volt tudható.
Hruscsov november 1-3 között végigkoldulta a szocialista tábort (inkuzíve Tito) eszmei támogatásért, tehát ez a meccs október 31-én még nem volt egyesélyes. Nem tudhatjuk, hogy Nagy Imre kapott-e egy komoly nyugati (és ENSZ) bíztatást, amit azután a másik fél - például a közel-keleti fordulat miatt - nem akart vagy nem tudott teljesíteni. Valamire kalkulálnia kellett, hiszen a rendelkezésére álló fegyveres erő jelentéktelen, részben demoralizált volt; az oroszok pedig még el sem hagyták az országot (illetve már meg is kezdődött a friss beáramlás). Szvsz még kardinális feltáratlan titkok vannak ez ügyben.
"A lakosság nagyobb része valóban ezt élte meg. Aki nem lett gyártulajdonos, az az elbocsátások rémével, 38%-os infációval és más rémségekkel szembesült. Azt pedig nehéz egyszerű fejjel végiggondolni, hogy a néhány évvel korábbihoz nincsen visszavezető út... :("
A lakosság nagy része most is ezt éli meg. Létbizonytalanság a köbön. Bármikor kirúghatnak, de ha van munkád, abból se nagyon tudsz megélni.
Van, ami nem változik.
De el kellene dönteni végre, hogyan tovább. Most valahol középen táncolunk, és bár nagyon úgy tűnik, hogy itt tombol a kapitalizmus, mégsem tudunk megszabadulni a kommunista gyökerektől. Itt lenne az idő a döntésre.
Vagy csináljunk megint kommunizmust, és lötyögjünk a langyos vízben, aztán vagy ránk szakad az egész vagy nem.
Vagy csináljunk kapitalizmust, ahol a többség szívni fog kegyetlenül, és valószínűleg csórón, megkeseredett bérrabszolgaként fog megdögleni, míg páran fel tudnak emelkedni.
Az a "kiegyezés" a kommunisták totális győzelme volt felettünk.
Inkább így: Az a kiegyezés a "kommunisták" totális győzelme volt felettünk. Az osztályvezetők kiegyeztek a helyetteseikkel. MSZMP-tag volt szinte mindeki, aki szerette a tűz melegét. Mutatóba is alig volt közöttük valódi kommunista. Azoknak a maradéka most Thürmernél nosztalgiázik.
Kádár alatt jobb vót, hozzuk vissza a szocikat!
A lakosság nagyobb része valóban ezt élte meg. Aki nem lett gyártulajdonos, az az elbocsátások rémével, 38%-os infációval és más rémségekkel szembesült. Azt pedig nehéz egyszerű fejjel végiggondolni, hogy a néhány évvel korábbihoz nincsen visszavezető út... :(
Akkor gondoltam először, hogy ez az ország menthetetlen.
Akkor sem lett volna menthetetlen, ha valóban ráomlik a szocializmus. Csak kicsit tovább tartott volna kimászni a romok alól...
És azóta is hallok ilyen szövegeket. Pedig majdnem 20 év telt el.
Mit igérhet tisztességgel egy bármilyen szinezetű kormány egy mai 50-60 évesnek? Húsz év múlva meghaladjuk Nyugat-Európa mai életszinvonalát? Legyen boldog?
