A '90-es évek (!) elejétől volt a Hirdetés nevű újság, hetente 3 alkalommal (hétfőn szerdán és pénteken), amiben mindenféle hirdetést fel lehett adni, először négy, majd kettő, a végén egy kuponnal. A hirdetett különböző dolgok különböző egynemű csoportokba voltak osztva, az 1., ha jól emléxem, az ingatlan volt, és így tovább, a 32. rovat volt az Olvasók rovata, ahova mindenféle üzit lehetett küldeni. Ebből kialakult egy társaság, amely sajátos álneveken (akkor még nem volt ez a szó használatos: 'nick') írt egymásnak.
Ezek közt volt irodalmi igényű is, meg egyszerű üzenet is, álnéven is, meg rendes néven is. Meg olyan is volt, akinek több álneve volt. Hamar kialakult egy igen sajátosan szerveződő és kommunikáló laza közösség a rendszerváltás felszabadult "mámorában" - ez volt a Harminckettes rovat, és az oda írók a 32-esek, vagy rovatlakók.
A társaság rendszeresen rendezett VT-ket, azaz "világtalálkozókat", ahol olykor száznál többen is összejöttek (én egyszer sem voltam). Az internet előtti korban, papír alapon, egy-kéthetes reakcióidővel kialakult egy sajátos fórum, chat, ami az akkori viszonyok közt egy nagyon sajátos kulturális képződmény volt, és vagy 10 évig élt is, pontosan nem tudom mikor maradt abba, de akkor biztosan, amikor a Hirdetés vagy 12 év után mexűnt létezni.
2005-ben az egyik 32-es létrehozott egy internetes fórumot (ezt szoktuk veszpréminek nevezni), ahol összejött ennyi év után vagy 10-20 régi rovatlakó, ebből váltunk mi ki 4-en és jöttünk át ide, abba a fórumba, amit már '99-ben létrehozott egy régi társunk, csak feledésbe merült, s mi felhoztuk. Ezen kívül is van még vagy két fórum, de tudtommal nem, vagy csak alig működik. Az iwiwen nemrég kezdett összejönni a társulat egy része ismét.
Azért szoktuk mondani, hogy nyílt a fórum, és bárki jöhet, mert ez a régi Hirdetés hagyománya, hiszen azt is bárki megvehette: az index is nyitott. Nyilván ez a forma nem egészen ugyanaz, mint ami volt az újságban: nincs terjedelmi korlátozás, ott volt, hiszen egy kupon 150 karakter volt, és jó ha egy hét múlva jött rá a válasz, vagy még később... ma meg jó esetben azonnal... Ott könnyebb volt átugorni a nem neked szóló szöveget, itt nehezebb, itt sokkal kompaktabb a társaság és a diskurzus, ott szinte áttekinthetetlen volt, márcsak azért is, mert sokan sok álnéven írtak, olykor saját maguknak is, az 'ellenség' megtévesztésére. És hát itt azonnali moderáció is van, ami ott nem volt, és nagy háborúk voltak, mire valakit kitilltottak..., ha egyáltalán. Én is egy ilyen majom miatt hagytam abba: beleuntam az örökös dumájába.
Úgyhogy ős-32-es itt mi vagyunk négyen: T.Bolygó, Prucika, Benson, Symbian és persze Wsthajni, aki sajna elmaradt az utóbbi időben. De miután ez egy szabad és nyílt társulat, mostmár mindenki, aki ide jár és rendszeresen rész vesz a diskurzusban, 32-es...
A választ - részben megkaptad Briantól,legalábbis a "kemény magot" (hehehe) illetően.
A szám,a 32, az már kultikus körünkben.
Egyszer volt,hol nem volt, még az Óperenciás tengeren is túl,volt a Hirdetés újság.Ami biz 3x jelent meg egy héten,és volt annak egy "Olvasók fóruma" című rovata, szám szerint a 32-es.
Abba írtunk,és volt,h. akár 2 hetet is kellett várni,míg megjelentek a kuponkáink.
És emlékszem is már,milyen jót derültem,h.TéBé, a magyarszakos melléütögetett, s majd így marad fenn örökre az emlékezet számára az első kuponkája,itt!:-)
Azért ezt igazán jó lenne megünnepelni,nem gondoljátok?
Újakkal kiegészülve,akár a Margitszigeten,jó idő esetén,a nagyréten...
Hát hogyne tudnám, Senhora Prutziga: április 4-én, jeles napon..., íme a bizonyíték, és T.Bolygó volt az úttörő, aztán én, aztán Te, s negyediknek jó Symbianunk, aki most dógoz, mint güzü (nem gizi).
Szerintem is! Persze van aki nem hiszi, de ez a lényegen nem változtat. Az út ki van jelölve végig kell csinálni és talán jó ha időnként azt hisszük, hogy bármi is rajtunk múlott.
Ha magyar szöveg stilizálásáról van szó, abban jó vagyok ..... nem vagyok sem író, sem költő, sem bölcsész ...... ezzel arra célzok, hogy nem lopom el más alkotását (ha az lennék, akkor sem:)
A hit nem véd meg a sinusgörbétől ..... ebben hasonlítunk (máris egy közös pont:)
Én is hiszek abban, hogy lesznek még szép napok és jó dolgok az életemben. a
meglévőkön kívül is, amiket nem mindig értékelek kellőképpen. Sajnos hangulatember vagyok, de amíg tudok a lököttségemen nevetni, addig nincsen nagy baj:)
