Szeretném népszerűsíteni a nézeteimet a Szent Inkvizícióról. Szerény véleményem szerint, ellentétben a mapaság népszerű elméletekkel, az inkvizíció logikus és szükséges intézmény volt a középkorban. Nemcsak arról van szó, hogy az akkori közfelfogás szerint teljesen elfogadható volt, hanem arról, hogy akkoriban nem volt lehetőség másképp szabadítani meg a társadalmat a kártékony elemektől, amiket akkoriban "eretnekeknek" hívtak. Manapság, amikor minden sarkon rendőr áll, és a bűnüldözés hatékonyan működik, sőt, az őrülteket is jól elkülönített helyen tartják, könnyen papolhatunk az inkvizíció kegyetlenségéről. Akkoriban viszont nem voltak intézmények és módszerek a társadalmat bomlasztó egyének ilyen módon történő hatékony megfékezésére. Ezért nézeteim szerint az inkvizíció igencsak hasznos mozzanata volt a keresztény Európa történelmének.
(Már elnézést a ki nem mondott trágárságért, de tőled nem ezt vártam!)
Hát nem onnan. :D
Meg van írva, hogy az ember gonosz ifjúságától fogva. Tanultam történelmet általánosba és középbe is, de fősuli után is sokat olvastam. Rengeteg ember volt olyan bő 1000 éve, mint Koppány. Az ősi vallásokban nincs olyan, hogy "amit akarsz hogy veled cselekedjenek, te is azt tedd másokkal." Emiatt sok ősi vallás inkább állati, mint emberi. Az ősmagyar vallás sajnos az én olvasatomba nagyon állat volt.
Szerinted milyen világ képes szülni olyan inkvizíciót amiben van vasszűz és más falánkságok?
szerintem sokan túl nagy hangsúlyt fektetnek a túlkapásokra...
Meg ugye van az az érdekes kérdés, hogy az RKE mimódon tudja mi a helytálló hitbeli dolgokban, HA az RKE 1000 tévtanítást prédikál a szószékről. Krisztust háttérbe szorítva, minden mást előtérbe.
Mivel elsődlegesen a HGY-és topicban főtémává vált egy vitaszálon, így felhozom és elmondom, hogy én sose voltam katolikus. Hágyébe keresztelkedtem, evangélikusokhoz konfirmáltam.
és szerintem, már amennyit tudok ebben a témában.
Szerintem 90-95%-ban gonosztevőket égettek, öltek meg.
5-10% akiket úgynevezett "hitbeli dolgok" miatt. Husz János ugye pl. Galileo Galilei műveit égetni szintén f*sság.
Nade talmudot és koránt égetni az szerintem helyénvaló. Főleg miután a talmud annyira félrement az évszázadok alatt, hogy má köze nincs a Tórához. Szerintem.
és ha nincs Inkvizíció, akkor a gond az, hogy Istennek túl nagy a kegyelme. Túl sokat enged meg és mindig késik a földrengés, cunami. én Isten helyében tizedelném a "hosszan tűr" periódust. II Péter 3,9
A negyedik keresztes hadjárat el se jutott a Szentföldig, helyette lerombolták Konstantinápolyt, és legyilkolták a keresztényeket, evvel utat nyitva az iszlám terjeszkedésnek.
Ha nem lettek volna keresztes hadjáratok, akkor Európa ma moszlim földrész lenne.
Hm... hát ez mondjuk elégé sántít. A helyzet ugyanis az, hogy az un. kereszteshadjáratok még véletlenül sem valamely terjeszkedő muszlim nagyhatalom megállítására indultak. (illetve amelyek igen, azok szegények egy kivételével gyászos véget értek)
A szent földi kereszteshadjáratok esetén szó sem volt valamilyen támadás megálításáról. A Fatimidák (akiktől a keresztesek elvették Jeruzsálemet) jószerivel addig nem is nagyon hallottak a nyugatról, amíg a franjok meg nem jelentek a kapuk alatt.
A szeldzsukok apró részemírségekre bomlott fejedelmségek voltak...
Hm... egyébként pont a keresztes hadjáratok hatására alakultak ki az Közel-keleten olyan stabil politikai képződmények, amelyek aztán huzamosabban is fentmaradtak, így hódításra is képesek voltak. (mamlukok, aztán az oszmánok).
A hispániai keresztes hadjáratok olyan időszakban kezdődtek, amikor az Almohadok már jó ideje folyamatosan szorultak vissza a félszigetről. (a hispániai előrenyomulás már jó 300 évvel korábban véget ért)
A dél-francia, vagy a baltikumi kereszteshadjáratoknál, vagy a husziták elleni hadjáratoknál ugye eleve fel sem merül az iszlámos téma. (és szegény Bizáncról se feledkezzünk meg... mondjuk Bizánc végleges meggyengítése éppenhogy elősegítette később az oszmánok felemelkedését.)
Kifejezetten a un. iszlám előrenyomulást megállítandó keresztes hadjáratból négy volt, mind a négy az oszmánok ellen, és mind a négy magyar vonatkozású. Az elsőt Zsigmond vezette és Nikápolynál ért gyászos véget. A második várnai csatvesztéssel végződött...
A harmadikat Kapisztrán János és Hunyadi Nándorfehérvárnál 70 évre valóban megállította a török előrenyomulását.
Az utolsó próbálkozás pedig 1514-ben volt.... hm... a mindenki által ismert eredménnyel.
Látom, nem találsz olyan részt az írásban, amit vitatható lenne, mert mellébeszélsz. Senki nem mondta, hogy Galileinek imsernie kellett volna Einsteint.
Ugy erted, hogy el kene fogadnom a vadlot sajat allaspontjat perdontonek, mondjuk a kereszteshaboruk ideologiajarol?
Nem azt mondtam, hogy fogadd el feltétel nélkül a katolikus álláspontot, csa annyit, hogy mérlegelj és ne higgy el mindent, ami az Egyház ellenségei mondanak.
Ha nem lettek volna keresztes hadjáratok, akkor Európa ma moszlim földrész lenne.
Akkor is amikor azt halllom az egyik kozeleti szereplotol, hogy eszebe ne jusson az ellenfelenek onmerenyletet szervezni, mert o szolt es ettol a ponttol minden feleloseg mar az ove.)))
Nem kell elhinni a modernista-liberális propagandistáknak mindent. Bemásolok Galilei ügyről egy cikket, amely reményeim szerint, ad néhány szempontot ahhoz, hogy átértékeld az inkvizícióról kialakított álláspontodat.
Galileo Galilei
A hit és értelem közötti viszony egyházi értelmezése jóval II. János Pál pápa legújabb enciklikája előtt, már 1870-ben, az I. Vatikáni Zsinaton megfogalmazást nyert. E szerint: „Hit és értelem nemcsak, hogy soha nem mondhatnak ellent egymásnak, de még kölcsönösen segítik is egymást, hiszen a valódi értelem bebizonyítja a hit alapjait, és a hit fényétől megvilágítva kidolgozza az isteni dolgokról szóló tudományt, míg a hit felszabadítja és védi az értelmet a tévedésektől, azonkívül sokfajta felismeréssel ruházza fel. Ezért messzemenőkig hamis azt állítani, hogy az Egyház az emberi művészetekkel és tudományokkal szemben ellenállást fejt ki; sokkal inkább a legkülönbözőbb módokon pártolja és támogatja őket. Hiszen se félre nem ismeri, se meg nem veti azokat az előnyöket, melyek belőlük az emberek életére származnak; sokkal inkább azt állítja, hogy miként ők Istentől, a tudományok Urától erednek, oly módon vezetnek, ha helyesen alkalmazzák őket, Isten kegyelmének segítségével Istenhez. Azt se tiltja meg, hogy ezek a tudományok saját területükön belül saját elveiket és saját módszerüket alkalmazzák; azonban ezen indokolt szabadság elismerése mellett is buzgón ügyel arra, hogy ezek az isteni tanításokkal ne ellenkezzenek, és ezáltal tévtanokat ne tartalmazzanak, vagy saját határaikat áthágva ne sajátítsák ki és ne keverjék össze azt, ami a hité.” (DH 3019) Ez a magatartás világos és egyértelmű, és az Egyház mindenkor eszerint viselkedett. A legjobb példa erre Galileo Galilei esete, melyet mindig felhoznak, mikor az Egyháznak a tudományokkal szembeni szűklátókörűségét akarják bizonyítani, ami természetesen az említett SPIEGEL cikket is áthatja. Hogy „Galilei, a tudomány mártírja” mítoszt „mítosztalanítsuk”, elegendő ehelyütt a Münchenben 1998-ban megjelent „A legismertebb tévedések lexikonját” idézni: „Ellentétben a szerencsétlen, csak néhány évtizeddel előbb máglyán elégetett Giordano Brunoval, Galilei egész életében jó viszonyban volt az állami és egyházi hatalmakkal. Galilei legnagyobb ellenségei világi kollégái, az egyetemi katedrán oktató professzorok voltak, nem pedig az egyházi szószéken prédikáló szerzetesek. Elsősorban a többi fizikaprofesszor gúnyolódásától és nem az Egyháztól való félelme miatt mert csak ötvenen felül nyíltan kiállni Kopernikus tanai mellett; és amikor a Jupiter holdjait felfedezte, fizikus kollégái megtagadták, hogy belenézzenek Galilei teleszkópjába. Ezzel szemben az Egyház feltűnő toleranciával bánt a különcködő toszkánai fizikaprofesszorral; a pápa kihallgatáson fogadta, a jezsuiták még ki is tüntették tudományos munkásságáért, és ellentétben a világi tudósokkal a jezsuiták hagyták magukat a tények (azaz a Jupiter bolygói) alapján meggyőzni, hogy a ptolemaioszi világkép tudományosan nem tartható tovább. Csak amikor Galilei a ptolemaioszi világképet nemcsak hamisnak, hanem ezen túlmenően sajátját az egyedüli igaznak kiáltotta ki, (ami nem igaz, miként ezt legkésőbb Einstein óta tudjuk), lett az Egyháznak ez a toleranciája komolyan próbára téve. Hiszen Galilei elveit munkahipotézisként minden további nélkül elfogadták volna, de végső igazságként nem. Ehelyütt az Egyház saját kompetenciáját látta sérülni; így amikor Galilei Kopernikus rendszeréről a figyelmeztetések ellenére egyre határozottabban mint ‘bizonyított igazságról’ nyilatkozott, holott erre bizonyítékokat felhozni nem tudott, reagált az Egyház a maga részéről is elég túlzóan egy dekrétummal, mely a föld forgásáról szóló tant ‘hamisnak és a szent tanítás minden pontjának ellentmondónak’ jelentette ki. Galileit magát azonban nem fogták perbe. Se könyveit be nem tiltották, se a hatalmasokhoz való viszonyát nem gátolták komolyan. Ha ezekután elveiről mint teóriákról és nem mint végső igazságokról beszélt volna, nyilván soha nem került volna sor a római inkvizíció elé való nevezetes megidézésére. Ezt az idézést egy újabb könyv megjelenése váltotta ki, melyben Galilei továbbra is, minden figyelmeztetés ellenére, abszolút igazságokról írt. Az idézést 1632 októberében kézbesítették, de Galilei betegsége miatt csak 1633 februárjában utazott Rómába, ahol először a firenzei követ vendégeként a Villa Mediciben lakott, majd később, a tényleges eljárás alatt, 1633. április 12-től június 22-ig, a Vatikán egyik háromszobás lakosztályában, szolgával és kertre néző ablakokkal. Se nem börtönözték be, se nem kínozták meg. Mint minden zseniális embernek, Galileinek is mindig nehezére esett, hogy kevésbé tehetséges kortársait komolyan vegye. Valószínűleg inkvizíciós eljárásakor is abból indult ki, hogy néhány vitás részlet tisztázása után, melyet a buta bíborosok nem érthetnek meg, hazaküldik őt. Csak minekutána az egyáltalán nem is olyan buta inkvizítorokat semmilyen tudományos érvvel nem lehetett eltéríteni attól, hogy Galilei tiltott módon és hamisan abszolút igazságokról írt, került Galilei pánikba; talán eszébe jutott Giordano Bruno, vagy csak nyugalmat akart – bárhogy is történt: felszólítás és külső nyomás nélkül egyszerűen teljes egészében visszavonta tanait. Az ítélet engedetlenségre szólt. A büntetés a hét bűnbánó zsoltár 3 éven át történő heti elimádkozása és börtön volt, amit azonban Galileinek soha nem kellett letöltenie. Az eljárás után a toszkánai nagyherceg vendégeként, majd a sziénai érseknél, végezetül mint állami nyugdíjas egy kis faluban, Arcetriben élt, ahol háborítatlanul tovább végezte kutatásait 1642-ben bekövetkezett haláláig.” (Lexikon der populären Irrtümer, 131.oldal) Az Egyház szerepe tehát semmi esetre sem volt olyan dicstelen és „tudományellenes”, mint ahogy azt mindig ábrázolják. Sokkal inkább arra törekedett, hogy a hit és a tudomány közötti harmóniát bizonyítatlan hipotézisekkel ne tegyék könnyelműen kockára, valamint, hogy a tudományt esetleges tévtanoktól, melyek az elsietett következtetésekből eredhetnek, megóvja. Ha Galileit a figyelmeztetések mérsékletre vezették volna, soha nem került volna sor az Egyház és a természettudomány közötti „szakadásra”. Nem az Egyház felelős ezért az évszázados disszonanciáért, hanem Galilei és még inkább azok, akik őt – mondjuk ki nyugodtan – saját egyházellenes céljaikra használták fel.
Haha! Ezen jót nevettem:)) 10 éve járok rendszeresen hittanra,minden vasárnap ott vagyok a templomban és egyházi iskolába járok,és mint hívő ember mondom neked,hgy ennél nagyobb baromságot,még akkor sem mondhattál volna,ha szépen kérlek rá. Képzeld csak el: mire mennénk ma ha nem lettek volna anno az olyan tudósok,mint pl Kopernikusz,Galilei,Giordano Bruno? Mondd már meg nekem légyszives! Valósznűleg lett volna újab,persze,de tudatom veled,hogy 1834-ben az inkvizíció még működő intézmény volt és ha azt nézzük nem biztos,hogy minden ilyen elmének maradtak hírnökei,és ki tudja,hogy hány zseniális tudóst itéltek máglyahalálra...lehet,hogyha nincs inkvizíció,akkor már 1500-ban alkalmaztak volna villamos áramot...ki tudja? Mindenesetre, azt tudnod kell, hogy ez nem a belső rend megszilárdítása,hanem az állam és az egyházi szervezetek feltétlen, abszolút uralmának megszilárdítása volt a cél,az általuk dilettáns, rendszerbomlasztó eretnekeknek nevezett emberek eltüntetésével. Az, hogy a nép tehetett feljentést,csak egy jól megrendezett álca volt,amit a kor korlátolt elméje nem tudott felfogni. Kicsit változtass szerintem a nézeteiden...
