Bebek portya
Szendrő - GÁT - NYEREG - Szuhogy
Sajnos, novemberben még nem volt ütemes menetrend, ezért kicsit nehezen indult a túra.
Vonattal Miskolcig, onnan busszal Szendrőig.
Mivel útba esett, a cukrászdában kezdtem a felkészülést.
A cukrász nagy túrabarát, tudott a VITÉZLŐ túráról. Kicsit beszélgettünk, majd irány a hegy.
Az új, P+ jeleket követtem, a KISÁLLOMÁS-tól. Egy helyen volt bizonytalanság, ott, ahol keresztezi utunkat egy szekérút, egészen pontosan a mi utunk belefut a kerresztező útba. Van egy szekérnyom felfelé, de jobb a béke, észak felé fordultam, majd pár száz méter után jött keletről a szekérút, ezen tovább, felfelé, és már ott is volt a tiszta jel.
Emelkedett rendesen!
Végre erdő, kényelmes erdei utakon baktattam, néha gaztenger körülöttem, de a jelek biztonsággal vezetnek.
Az út egyre hangulatosabb, szép erdők, sok-sok avar.
A Z+ jel balra el, majd elkezdünk hullámvasutazni. Hatalmas karókon vannak a jelek.
Újra erdő, végre ereszkedünk.
Kb. 6 kilométer lehetett a P-/P+ jelek találkozásáig.
A P- jelek egy fokozatosan szélesedő völgybe vezetnek, jobbra-balra hatalmas sziklák, de ez csak egy oldalvölgy.
Az attrakció kicsit később.
Szédítő mélység, mohás sziklák, elérjük az "alsó" pontot. Itt a P- Váraszó felé el, helyette a Z- jeleket kell követni, leginkább a patakmederben. Víz nem volt, járható volt a meder, pici sár, sok-sok kő.
Nehéz leírni a völgyet, csodás. Szédítő a mélység, fenségesek a zöld kövek. Karsztvidék ez a javából!
Hatalmas szikla miatt kanyarodik a patak, majd újabb "tisztás", itt is tábla, és egy hatalmas sziklatömb.
Nem hasonlítható a Rám-szakadékéhoz, hisz ott vulkanikus kövek vannak, ezek medig mészkövek. De igen nagyok!
Csúszós sziklákon kell menni, bokagyilkos.
Mintegy 2 kilométer után szemben egy oldalgerinc, ezt törte át a patak. A patak medre hatalmas körben megkerüli az oldalgerincet, az átbukó víz, feltételezem hóolvadás után vízesésként éri el az alsó völgyet. Most nem volt víz.
A kód rendben van.
Hatalmas kerülő után visszalátunk a völgybe, a patakban már van víz, emelkedünk rendesen. Sok-sok átkelés, sok-sok szikla. Még mindig magasan fenn van a völgy pereme!
Egy oldalvölgy után picit magasabban, oldalazó ösvényen folytatjuk, Nehéz szakasz. Csúszik rendesen. Föl-le, föl-le, a jelek tökéletesek, még szalagokat is találtam.
Balra tisztul a völgy érkezik egy széles oldalvölgy. A patakon itt át kell kelni (át lehet már lépni, és nincsenek sziklák).
A cserjés, bozótos ösvényen emelkedünk, míg végre fák. Átbújunk egy "alagúton", majd beérünk egy É-D irányú völgybe. Ennek közepénél indul a Z+ jelű út.
Mi jobbra kapaszkodunk ki a völgyből, a peremén futó szekérútig. Végre fix út a lábam alatt.
Fárasztó volt kissé!
A szekérút továbbra is emelkedik, közel 400 méteres a hegy, melyet le kell küzdenünk.
Ballagott az idő rendesen.
Lefelé kissé belehúztam, majd megkönnyebbültem, mikor elértem az aszfaltcsíkot.
Az út a Rudabánya felé menő üzemi, aszfaltos úton folytatódik, jobbra, a völgyben Alsótelekes, balra indul az út Szuhogy felé.
Azt hittem, már nem lesz emelkedő, de tévedtem.
Előbb egy völgy, jobbra, fenn a vár, melyet ezúttal kihagytam, majd egy rövid kapaszkodó után végre erőteljesen irány lefelé.
Iparkodni kellett, mert megvettem az IC pótjegyet.
Hatalmas ereszkedés után egy kis futás, az első busz előttem 100 méterre el, de volt másik. Ez munkásbusz, de meneterend szerint közlekedik.
Maradt pici idő Szendrőn, majd irány Miskolc.
20:00 után nem sokkal értem haza.
A legnehezebb pont meglett, dönteni kellett a hogyan tovvábbról.
