Itt egy kép arról, hogy mi történik egy 20km átmérőjű aszteroida becsapódásakor. Az egyik hatalmas Csendes óceáni bazaltmezővel kapcsolatosan dolgozták ki az ábrát.
A nap vulkánjának eredetileg az Ararátot gondoltam, de aztán rájöttem, hogy ez szent hegy, úgyhogy Noirp asztala, ezért más tájakon keresgélek inkább. Úgyhogy végül is a Tahiti közelében levő Mehetia szigetére esett a választásom. A Csendes óceán közepéről még nem volt vulkán, úgyhogy épp itt volt az ideje egynek. Nos Mehetia egy hotspot vulkán. Nevezetességét az adja, hogy az a hotspot, amely alatta dolgozik, építette fel egykor Tahiti szigetét. Tahitin utoljára 600-800 ezer éve működtek vulkánok, azóta ez a sziget elúszott a hotspot tetejéről, amely jelenleg attól keletre található. Az óceán itt igen mély, több mint 4000 méter, tehát a hotspotnak itt igen komoly munkát kell ahoz végeznie, hogy szigetet építsen fel. Ez a hotspot jelenleg több tengeralatti vulkánt működtet a környéken, meglehetős gyakorisággal. Mehetia az egyetlen hely, ahol a vulkáni működés a felszínre jutott. A képen krátert nem látunk, csak annak a peremét, a kráter a túloldalról látszik jobban. Helyi Polinéz legendák alapján a vulkán utoljára az 1700-as években tört ki, a sziget jelenleg lakatlan. A vulkán, bazaltos lávája ellenére nem pajzsvulkán, de ez főleg annak köszönhető, hogy még nem fejlődött ki. Lávája a sziget kis mérete miatt hamar találkozik a vízzel, illetve nincs eléggé elszigetelve attól, ezért Stromboli jellegű kitörései is voltak a múltban a lávafolyások mellett.
A relatíve közelben még három másik hotspot is található, úgymint a Tuamotu hotspot ( a Tuamotu szigetekért felelős - errefelé volt a franciák atomkisérleti telepe), a Pitcairn hotspot (ez a hasonló nevű szigetet hozta létre - jelenleg egy McDonald nevű tengeralatti vulkánt épít a szigettől délkeletre) és a Marquiesas hotspot ( ez valószínűleg már leállt, elég gyenge volt korábban is, viszont ez arról híres, hogy itt fordult elő az a ritka esemény, hogy egy hotspot eredetű régen kialudt vulkán évmilliókkal később újraindult)
Amúgy nem az afrikai lemez bukik alá, hanem a két kontinens között egykor meglevő Thetis óceán aljzatából letöredező kis mikrolemezek. Ezek ugyebár egy csomó mészkövet, és egyéb üledékes kőzetet is hordoznak magukon, amelyek a mélyben megolvadva elandezitosítják, riolitosítják a feltörekvő lávát..
Hát szerintem a Lipari szigetek vulkánjai simán lemeztektonikai eredetűek, ami alatt azt értem, hogy az afrikai és európai lemez ütközése során az alábukó mikrolemezek elolvadásából tartják fel a működésüket. A Vezúv, Solfatara, az Albai hegyek, stb. ugyanez a tészta. Az Etna viszont minőségileg más, mások a működési jellemzői. Ezért szerintem és néhány más ember szerint is, az Etna egy olyan hotspot vulkán, amelynél van alábukó lemez hatás is, tehát kevert működésű. A tanulmányok szerint, a lávák tanulmányozása alapján a hotspot hatás lassan gyengül és erősödik a másik.
Ha az Etna forrópont-vulkán, akkor a Lipari-szigetek vulkánjai micsodák? Azok is a hotspottal vannak összefüggésben, vagy ők az afrikai lemez alábukásából nyerik az energiájukat?
Köszi Noirp a tartalmas és gazdagon illusztrált leírást a Fujiról, igen tetszett! Nem is tudtam, hogy három lemez határán van. És őszintén szólva én andezites vulkánnak gondoltam volna, nem bazaltosnak. Japán igen érdekes vidék! Aki még kedvet érez ilyen vulkánismertetők megírásához, örömmel vesszük. Én meg folytatom majd a nap vulkánja sorozatot, műholdképeken igazi csemegéket találtam. Persze csak munkanapokon, a hétvége a pihenésé! :-)
Tehát akkor, íme, a Fudzsijáma/Fudzsi-szan, nem felülnézetből ugyan, de ő az.
138°45' K , 35°21' É . Magassága:3776 m. (A fő kráter 700 m átmérőjű és 200 m mély.)
Elég színes életrajza van; de mivel 3 kéreglemez, az Eurázsiai(Amurian)-, Filippínó-, Ohotszki(Okhotsk)-lemezek találkozási pontja fölött fekszik, ez érthető. Rétegvulkán, sőt, rétegvulkánok rétegződése.
Először két aktív vulkán, az Asitaka-jáma és a Sen-Komitake működött itt; ezek andezites tűzhányók voltak. Alattuk harmadkori tengeri üledék található. Sen-Komitake öregebb, mint félmillió év. Rá következett a Komitake, már bazaltvulkánként; Komitake után, részben az ő kúpjára épült föl, Kr. e. 80 000-10 000 között a Kó-(Ó/Agg)Fudzsi, majd Kr.e.5000 után a Sin-(Új) Fudzsi. Ezek is bazaltvulkánok.
Itt látható egy keresztmetszet a mai felállásról:
Működésük hosszú nyugalmi periódusokkal váltakozott/ik: Sin-Fudzsi utolsó nagyobb kitörése 1707-ben volt (vlacko is említette). Azért csendesnek nem mondhatnám kitöréseiket: nyomukban a lapillitől az 50 cm-es bazaltbombáig töménytelen sok piroklasztikus anyagot lehetett találni. Lávafolyásokból is tekintélyes mennyiségeket adtak; a mostani kúp igen nagy részét teszik ki a Kr. e.11000-4500 közti olvadékfolyamok.
A mai vulkán működésében még kb. 60 parazitakráter is résztvesz.
A felszínre kerülő anyag bazalt, összetételéről különösebbet nem írnak, ezért az átlagértékeket mondom: szilíciumdioxid 45-55 m/m%; vas(III)-oxid 15 m/m% körül (ez az, amire vlacko már gyanakodott, ld. a műholdképes hozzászólást)és a nátrium, kálium, kalcium, magnézium oxidjai.
Még egy kép a fő kráter környékéről (szintén sok vörös, talán vastartalmú kőzet látható rajta, de a széleken ott a hósapka is).
A Fudzsiról szólva az'szem fontos kiemelni, hogy a japán kultúrában milyen nagy szerepet játszik, nemzeti jelkép; vallásos kultusz és sok műalkotás köthető hozzá. A nemzeti vallás, a sintó írásai szerint "az élet szent vizének őrizője", Sengen istennő székel a fő kráterben. (A hegy déli oldalán vannak gyógyforrások, talán ez is adja a vallásos tisztelet alapját.)
Az 1820-as években Kacusika Hokusai készített a hegyről híres és igen szép fametszetsorozatot: A Fudzsi 36 nézetből . Itt van egy nézet. Én is elnézegetném...
Itt v'ok! Délelőtt 11 körül 3/4 órányi tücsközéssel megírtam egy hozzászólást, amiben bennefoglaltatott a Fudzsi a geológiától a teológiáig; oszt mikor elküldtem volna, connection refused , elszállt az egész. Most újraírom.
Két megjegyzés: a piros láva valójában nem izzó friss lávát jelöl, hiszen a Fuji az 1700-as években tört ki utoljára, ez valószínűleg a műhold hamisszínes képfeldolgozása miatt lehet piros, esetleg a kőzet jelentős vasoxid tartalma miatt. Másrészt bár a Fujinak általában hósipkája van, de a kép valszleg egy forró nyáron készült, mindenesetre a hósipka nem látszik. Ez viszont a pozíciója alapján egészen biztosan a Fuji, a képet a GMAPS Pedometerrel szedtem le.
Nem értem a hotspot térképek miért nem raknak az Etna alá hotspotot, amikor a jellege is totál olyan, tanulmányok is vannak róla számosak, azt valahogy mégis mindig lemarad....
A nap vulkánja a Nyamuragira Kelet Afrikában. Amint tudjuk, Kelet Afrikában egy igen erőteljes riftesedési folyamat figyelhető meg, amely során a kontinens keleti része lassan le fog válni és önálló szigetet fog képezni az Indiai óceánban. A leválás első jelei nyilvánulnak meg a friss hasadékvölgyben elhelyezkedő tavakban, amelyek igen mélyek, hosszan elnyúlnak a hasadékban. Ezen hasadékvölgy északi részén figyelhető meg egy északra továbbnyúló vulkáni vonulat, amely aztán a összefut a tanzániai másik vonulattal, amely távolabb húzódik a hasadékvölgyektől, és a Kilimandzsáróval kezdődik. Ennek tagja volt a már Noirp által tárgyalt Ol doinyo Lengai. A mi vulkáni ívünk ezzel szemben beljebb van a kontinensen, Ruanda és Kongó határán, de a vulkánok nagyon hasonló jellegűek mint a másik ívnél. Mindkét vonulatra a híg, alacsony hőmérsékletű és viszkozitású alkáli bazaltlávaárak jellemzőek. Igaz ez a Nyamuragirára is, amely egy pajzsvulkán, a tetején egy hatalmas kráterrel, északra a Kivu tótól, nem messze Loma városától. Aktualitását azzal nyerte el, hogy épp a napokban tört ki. A közeli Loma abszolút lúzer helyen fekszik, ugyanis úgy a Nyamuragira, mint a Nyiragongó lávaárai rendszeresen elérik, lakónegyedeket döntve romba. A Nyamuragira kráterében sokáig lávató volt található, jelenleg a Nyiragongóban találunk ilyet. A lávája erősen sötét szinezetű, és viszonylag alacsony hőmérsékletű. Alacsony viszkozitását az oldott alkálifém tartalomnak és az alacsony szilíciumdioxid szintnek köszönheti. Ezért nappal a láva feketén folyik, míg éjszaka halványan izzik. Magassága 3058 m.
A nap vulkánja az oregoni Crater Lake, más néven Mazama hegy. Ez a vulkán egy óriási kitörést produkált i.e. 4850-ben, amely méretében legalább akkora volt, mint a Krakatau 1883-as kitörése. A robbanásnak tanúi lehettek az ekkor már a környéken megtelepedett indián törzsek. A piroklasztit ár egészen Kanadáig elért. A kitörés nem robbantotta szét a hegyet, de mivel teljesen kiürítette a magmakamrát, alátámasztás híján a hegy jelentős része egész egyszerűen belezuhant. Ez a rész tehát nem vulkánkitörés volt tehát, hanem egyszerű hegyomlás, a végeredmény pedig egy 5 km átmérőjű 600 m mély tó. Idővel a tóból kiemelkedett egy kisebb vulkáni sziget a közepén kráterrel, a Wizard Island. Ez elég régen történt, a vulkán i.e 2290-óta gyakorlatilag alszik. A hegy andezitos,riolitos, dácitos felépítésű rétegvulkán volt eredetileg, és meglehetősen magas... A tó az egyesült államok legmélyebb tava.
Mivel az Andokból még nem volt vulkán, és a terület ebből a szempontból erősen frekventált ezért a nap vulkánja az igen szép és szabályos alakú equadori Sangay. A vulkán 5230 m magas, és folyamatos működésben van. A vulkán az Andok belső oldalán található, és jellemző rá, hogy a hegyről induló iszapárak és lavinák rendszerint eljutnak Amazóniába, az alföldi területekre. Ennek oka főleg a hegy magassága, és oldalainak meredeksége. Andezit vulkánról van szó, lávája tehát nem jut messzire, főleg ennek köszönheti szép kúp alakját. A múltban átesett néhány robbanásos kitörésen amelyek levitték a hegy csúcsát, de ezek után mindig újraépült. Az andok vulkánjait az a folyamat táplálja, mely során a pacifikus lemez szép lassan becsúszik a délamerikai kontinens alá. A becsúszás helyén egy mély óceáni árok van. A becsúszó lemez magával visz a felszínén egy rakás óceáni üledékes kőzetet, amelyek beoldódnak a lávába, ez változtatja a bazaltot andezittá...
A nap vulkánja a németországi West Eifel vulkanikus mező. It amolyan klasszikus értelemben vett vulkáni kúpokat, lávaömléseket nem találunk. Ellenben egy egész sereg robbanással keletkezett krátert igen, amelyekben szép kis tavacskák foglalnak helyet a helybéliek nagy örömére. GoogleEarthról nézve igen jópofa ez a seregnyi kis tó, amelyek meglehetősen mélyek. Az itt történtekre két magyarázat létezik. Európának ettől a részétől nem egészen idegenek a riftesedési folyamatok. Tudni kell, hogy az északi tenger egy ilyen folyamat eredményeképpen nyílt ki, s a folyamat kezdetén 100 millió éve Skóciában és a Skandináv félszigeten akkora tűzhányók voltak, mint a Kilimandzsáró. Peter Francis "Vulkánok" című könyvében azt feltételezi, hogy a Rajna völgye határozottan árkos süllyedés nyomait viseli magán. Az Eifel vulkanikus mező a Rajna tőszomszédságában fekszik. Namos a feltételezés arról szól, hogy ez a riftesedési folyamat nagyjából véget ért, de még egy két utóhatás lehet, többek között az, hogy ezen a vidéken vékonyabb a szárazföldi kéreg, és amikor a talajvíz leszivárog, akkor ott gőzzé válva a felszínen robbanásos krátert vág, magával ragadva némi mélységi kőzetet. A másik elmélet egy gyenge hotspot meglétét gyanítja, a kráterek képződése megegyezik az előbbi verzióval. A robbanások egyébiránt meglehetősen erőteljesek voltak és lesznek. Az utolsó ilyen i.e. 8300-ban volt, de tekintve a terület történetét, biztos hogy ez még folytatódni fog. Érdekessége a területnek, hogy az itt felszínre került mélységi kőzet nagyon nagy kovasav (a riolitnál is nagyobb) és vastartalmú. ( ez utóbbi nem általános a vulkánok között), ilyen szempontból ez a terület unikum.
Izland egy meglehetősen különleges jelenség a vulkánok világában. Egy óceáni hátság tetején fekszik, emellett egy hotspot is fekszik alatta, amely szintén különleges, amenniben a hőmérséklete kisebb, mint a többi hotspoté, emellett viszont igen bőségesen szolgáltat lávát. Talán csak Hawai mérhető hozzá. Namost Izlandon két jól megfigyelhető vulkáni vonulat van. Az egyik Észak-déli irányú, s nagyon aktív, a másik kelet-nyugati irányú. A legaktívabb vulkánok a kettő metszésében vannak. A sziget nyugati felén kevesebb és csendesebb vulkán van, itt található pld. a Snaefells is, amely Verne "Utazás a föld középpontja felé" című művében a lejáratot rejti a földalatti világba.
Ezen kívül megfigyelhető egy harmadik övezet is, amely Izland déli részén húzódik, ezek nehezebben illeszthetőek vonalra . Ez a "vonal" kb. derékszöget zár be az Atlanti hátsággal, s kis szigetek is alkotják, úgymint a Vestmannaeyjar szigetek vagy éppen pld. a Surtsey, de a főszigeten található a legtöbb tagja. A két sziget ennek a tartománynak a keleti részén van, izlandtól délre.
Ez az övezet a történelem során viszonylag nyugodtnak volt mondható, ám a 20. században aktivizálódott. Először Surtsey szigete született meg 1963-67-ig, majd 1973-ban Hemaihey (sajnos ezeket az izlandi neveket nem tudom pontosan idézni) szigetének vulkánja. Ez egy kisebb város közvetlen szomszédságában van, és itt debütált az a módszer, hogy a lávaár felületét vízsugárral hűtve az megállítható, eltéríthető. Ehhez persze az kellett, hogy a láva nem magasról zúdult alá, hanem tengerszintről indult, és relatíve lassan. Ami Surtseyt illeti, itt is volt láva, de mivel a sziget az óceán alól született, ezért a láva nagy része kölcsönhatott a vízzel, és a kemény bazaltnál puhább tufás kőzetek keletkeztek. A kitörés későbbi fázisában lávaárak is megjelentek. Kezdetben egy kráter emelkedett csak ki, a sziget stabilizálódásával aztán több kráter is megjelent. A kitörésnek a kiemelkedési fázisa hatalmas hamu és gőzfelhővel járt, ez később stromboli típúsú pöfögős működéssé változott, néha lávaárakkal. A növényzet a hideg és a humusz hiánya ellenére meglepően hamar megjelent, elsősorban zuzmók és mohák formájában. A vulkán 67 óta nem tört ki, pedig nem ártana, ugyanis a hullámzás és egyéb eróziós folyamatok erősen koptatják a sziget puha bazalttufás, horzsaköves anyagát. A nap vulkánja a Surtsey tehát Izlandtól délre. Magasság 154 méter.
de szeretnék ismeretterjesztést hallani. az ember így van ezzel. nézi a képeket, látja mi folyik, de szereti hallani a narrátort, ahogy osztja az észt.
