elveimet feladva, pár alapvető dologra felhívnám az illetékesek figyelmét, mielőtt szétvernék a társadalombiztosítást teljesen.
Talán ha az alapvető szakmai racionalitást figyelembe vennék. um.
Az egyenértékűség / ekvivalencia / fogalma több dimenzióban is használatos . Mit jelent ez a társadalombiztosítás szemszögéből nézve?
- jelentheti a kockázati díj és károk várható értéke közötti megfelelést / ez nem alkalmazható a tb. esetében / az állam szerepe nem kerülhető meg, az alábbiak miatt. most a "szolgáltatást" igénybevevők többsége , koruknál fogva , járadékaikat nem ezen az elv alapján fizették! befizetéseikből nem képeztek annakidején "biztonsági pótlékot" / a költségvetésben erre nincs is lehetőség / - bizonytalanság, a biztosítástechnikai kockázat ellensúlyozására szolgál.- / üzleti biztosítóknál ha nem kerül felhasználásra, a nyereség egyik forrása, a tb. esetében ez képezheti annak fedezetét, ha aktív korban munkanélkülivé válik, átmenetileg csökken a jövedelme, majd idős korban megnövekedett "kockázat" / szolgáltatás igény / anyagi fedezetét biztosítja. tb. esetében, ezt jogilag érvényesíthetik, ezáltal biztosítja az alkotmányban megfogalmazott ellátás folyamatos biztosítását.
- vagy a magasan képzett szakember munkakörülménye nagyobb biztonsági fokozatot biztosít, magas jövedelem szint mellett. Ugyanakkor egy alacsonyabb képzettségű polgár egészségére ártalmasabb - nagyobb kockázattal járó - munkakörülmények, alacsonyabb jövedelem realizálására van lehetősége. Tehát, az alacsonyabb jövedelemből, nem tudná fedezni a megnövekedett kockázat által emelt díjat.
A társadalomnak éppen ezt kell kiegyensúlyoznia / ekvivalensé tenni / , mivel az alacsonyabb képzettséggel bíró polgár is ugyanolyan szerves része a közösségnak, mint a magasan képzett.
Hogyan oldható meg?
Bruttó biztosítási "díj" -nemzetgazdasági szinten - valamint a ráfordítások egészének értékbeli megfelelősségét kell biztosítania.
Ezt figyelembe véve lehet érvényesíteni a "biztosítási elvet"
A bruttó díj egyik eleme a "gyógyító szolgáltatás ára" / orvosi ellátás, műtéti beavatkozás, kezelés, ápolás/ ezt mindenképpen alanyi jogon kell megkapnia minden állampolgárnak azonos szinten, az alkotmány értelmében / nemcsak a magyar, de az EU-s alkotmány is így rendelkezik erről /
Úgy a díj-részlet, mint a költségek tartalmazzák az üzemeltetési költséget. Tehát, az " üzemi költségek" a nem kimondottan gyógyító tevékenységek költségét is magába foglalja. Itt viszont, már lehet eltérés a szolgálataás szintje, szinvonala és annak teljes értékű "költségtérítése" között. Mivel egy műtét után, ezt a beteget sem lehet az utcára tenni, aki a minimumot, vagy semmit nem tud fizetni, őket is steril körülmények között, a mostani ellátási szinten /átlagon 6 kell ellátni. Viszont, aki az átlagtól többet fizet, a többletbefizetéseinek arányában / viszontbiztosítás útján / kapjon magasabb szintű ellátást. pl.. ne a legolcsóbb gyógyszert kapja Ő is, kapjon magasabb komfort fokozatot, több fogásos, minőségi étrend szerint választhasson az orvos által előírt étrend szerint - jelenleg is így van, csak az intézmény semmivel nem kap többet a többlet szolgáltatásáért a "biztosítótól" OEP-től - Mindennek fedezetét, a viszontbiztosító téríti a szolgáltatónak, a megfelelő teljes költségtérítéssel. / antiszelekciós veszély kiküszöbölése, mely adott esetben társadalmi feszültséget gerjeszt - senki nem veszi zokon, ha egy suzuki áráért nem kap sehol mercedest -
Mivel az eü-ben a kockázati díj és károk várható értéke közötti megfelelés az egyes biztosított kockázatokra azonnal értendő,kárösszeg / mely kollektívára / a biztosítási állomány egészére kihat. Mindenképpen figyelembe kell venni. - a lakosság ált. egészségi állapotának romlását az elmúlt 15 évben
-járványok
- tömegszerencsétlenség A fent említett okok a társadalom pillanatnyi helyzetében kihatással van azokra,visszavezethető az egyedi / individuális /egyenértékűség közvetlensége, ahol a díjak oly mértékben kockázatarányosak, hogy minden biztosított a saját kockázatával arányos díjat fizessen.
Üzleti biztosítónál alapkövetelmény!
Ezt nem lehet ma még Mo-on érvényesíteni a tb. esetében, ezért van szükség min. 15 - 20 év átmeneti időre.
Mi akkor a megoldás?
A kollektív egyenértékűség a kockázati díjak és a károk közötti megfeleltetést a kollektíva szintjén értelmezi. A kollektív egyenértékűség megvalósítása a gyakorlatban az úgynevezett elégséges díjat is jelenti, mivel ez a fenntarthatóság feltétele.
Mit kell figyelembe venni a tb-nél?
Az optimális " díj szinvonal" meghatározása, mivel most mindhárom jellemzi a magyar társadalmat. um.
1., az átlagosnak számító!? mi a kiindulási alap? a 13 vagy 16 millió forgalomba lévő "taj"-kártya? a járulékot fizetők száma? a járulékot koruknál, egészségi állapotukból kifolyólag nem képesek fizetni? a járulékot nem akarók fizetni?
2., az átlagot meghaladó? max. a járulék fizetők 10%-a! miért fizessenek többet?
3., az átlagos alatt maradók? Mint azt látjátok, ma mindhárom jelen van a tb-ben.
Az eddig nyílvánosságra hozott "reform"? intézkedések a lakosság 2/3-át hátrányosan érinti, ugyanakkor a szolgáltatás szinvonalát a mostanihoz képest csökkenti ennek a rétegnak. A most átlagon felül fizetők is ugyanúgy alacsonyabb szintű ellátást kapnak. Hogyan akarják ezt elfogadtatni a társadalommal?
Mi akkor a megoldás?
A költségvetésből kivenni a tb-t. Állami tulajdonban, kötelezettség vállalás mellet / az alkotmány értelmében / a fent említett alapvető biztosítás szakmai kritériumoknak megfelelően működtetni.
Hogyan érünk el többletbevételt?
A társadalom 2/3-át , akik most kárvallottjai " a reform" elképzeléseknek nyertesévé kell tenni.
Hogyan?
A már említett "munkáltatói járulék felbruttósításával". az átlagot meghaladó fizetők részére, az átlag fölötti részért viszontbiztosítási szolgáltatást vásárol részükre és acsaládjuknak a "társadalombiztosító" / a nyugdíjbiztosító is lehetne biztosítási elven működtethető, ott is a munkáltatói járulék az egyénnek egyéni számlán, - a tőke évenkénti kamatjóváírással- örökölhetővé tételével /
Mit érünk el ezzel?
Megvalósíthatjuk az igazságos közteherviselés alapját mely a többlet járulék (díj) fizetéséért magasabb szinvonalú szolgáltatást biztosít azok számára, akik többet fizetnek. Ezzel, az átlagos ellátási szintet is emelni tudjuk. A háziorvosi ellátás kibővítése a "prevencióval" - már leírt formában- melynek költség fedezetét az egészségpénztárak adják. Ezzel, öt éven belül, a mostani "minimálbéresek" 60%-a magasabb járulékot fizetne, s ennek 50%-a a "maximum2 szolgáltatás járulék részét fizetné a rendszerbe. Ezáltal, a "szolidaritási alap" kevesebb igénylő részére magasabb szintű alapellátást tudna fedezni.
mellesleg, egy piac-komform adófilozófiát tudnánk a gyakorlatban megvalósítani a mostani sarcolás helyett. úgy is mondhatnók! motiváljuk a polgárokat a közteherviselés vállalására.
Nem az adóztatás mértéke, mibenléte a legnagyobb probléma.
Minden államnak szüksége van bevételekre, hogy a társadalmat a kor igényeinek megfelelően működtetni tudja. Erre szolgál-na a konvergencia program, melynek célja, az EU-n belüli társadalmi különbözőségünket közelíteni az átlaghoz.
Ugye, reformoktól hangos a közélet? Láttok itt reformot?
A legfontosabb teendő, most az lenne, hogy az állam átlátható, ellenőrízhető, elszámoltatható állami "közfinanszírozási" rendszert építsen ki. ennek hiányában semmi morális alapja nincs arra, hogy akárcsak egy fillérrel többet is elvegyen az emberektől.
A társadalombiztosítás, a közigazgatás reformja elengedhetettlen. Ennek kellene alárendelni a gazdaság versenyképességének javítását, s ezt csak és kizárólag az "adó" annak versenyképességet javító, átdolgozásával lehet-ne. Ezt tette most a kormány? - az adóemelések nem igazán alkalmasak erre.- A régi, többszörösen megbukott módszert erőltetik még mindíg.
Hogyan lesz ebből pénzügyi egyensúly?
Ahogy most nekiestek a tb-nek..... háát! abból semmi jó nem sül ki.
-fosszilis adó: ebben a témában nagyon jó lehetne kampányolni a dolog zöld céljával, természetesen ez a rendszer automatikusan felváltaná a meglévő zöld-energia támogatásokat, a vezérelv: ne vegyünk el egyik kézzel és osszunk a másikkal, hanem csak vegyünk, de csak attól akitől kell. A magyar kormányok eddig is rendkívül találékonyak voltak új adónemek bevezetésénél, kétlem hogy pont ez okozna akadályt
-adózás ágazatonként: nos ez viszonylag új gondolatom volt, nem elemeztem ki az ehez hasonló mellékhatásokat. Az tény, a termékek szállíthatósága azok saját piacán globális versenyhelyzetet teremt, tehát ott mindenképpen kell az alacsonyabb adókulcs, különben piacot veszítünk. Itt is az a vezérelv, hogy az adókedvezménynek a támogatást kell kiváltania, így nem fordulhat elő hogy hatalmas elánnal exportálunk olyan terméket, amit ha beleszámoljuk az adóból finanszírozott támogatást tulajdonképen önköltségi ár alatt adjuk... szerintem ezeket a játszmákat meg kéne hagyni más országoknak. Pl. támogassák csak a franciák a mezőgazdaságukat, akkor majd felvásároljuk az ő adóból támogatott termékeiket, mi meg az erőforrásainkat használjuk másra.
-hiteladó:
Egy néhány százalékos hiteladó nem lehetetleníti el a hitelfelvételt, csak megdrágítja. Olyan ez, mintha hitelfelvételkor magasabb lenne a kamatszint mint betét képzésekor. Ez vagdossa a bankok meglévő profitját (ami szvsz amúgy is helyes). Itt vissza kell utaljak a szociális gondoskodás általam szivesen látott likvidálásának. Meg vagyok róla győződve, hogy az állam szociális gondoskodása neveli ki azt a felelőtlen gondolkodást, ami a fogyasztási hitelek térnyeréséhez, a megtakarítások, és a gyerekvállalás csökkenéséshez vezet. Az emberek bíznak a közös-kalap rendszer örkkévalóságában, és olyan kockázatokat vállalnak fel, amit egyébként nem tennének. Az a meggyőződésem, hogyha a szociális biztonság pilléreit, mint az állami egészségügy, és nyugdíjrendszer lebontjuk, akkor az emberek megtakarítási hajlandósága a sokszorosára nőne, ami nem függ össze szorosan a betétekért kapott kamattal, mert az emberek vész esetére halomzzák fel a pénzt, nem a kamat kedvéért. Vagyis, a hiteladó ugyan megnehezíti a hitelek felvételét, lakosság és vállalkozások számára egyaránt, viszont a kisemberek által gyűlytött biztonsági tartalék szerepét képező betétek kamata akár egészen alcsony is lehet, ami kompenzálja a hiteladó jelenlétét. A lakosság eladósodási hajlandóságát a személyes kockázatok megléte amúgy is erősen csökkenti, mindez a hiteladóval együtt a pénzt a fogyasztási hitelek felől áttereli a vállakozások felé.
Visszaigényelhetőség viszont pl. pont azt eredményezné amit írtál: csalnának vele.
-fogyasztás adóztatás:
elviekben nem értek egyet a progresszív jövedelemadóztatással. Ez egy buta teljesítmény-pusztító rendszer, ahol a napi 8 óra munkából az első 3 nem adózik, a második 3 adózik 20%-ot, az utolsó 2-meg 40%-ot, és akkor még nem számoltunk a tb-vel. Ezt a rendszert le kell cserélni valamire, mivel az áfakulcsok és az szja változtatása nem 2/3os törvény tudtommal, ez mindig mozgástér a kormánynak hogy szakítson a szocialista hagyományokkal...
Sajnos a jelenlegi költségvetési helyzetben az adópolitika nem a kkv-k finanszírozási képességeinek javítását célozza. A költségvetésnek bevétel kell, mégpedig minél előbb, hogy a hiányt minél kevesebb külső forrásból fedezhesse. Azért el lehet gondolkodni a következőkön:
- Évek óta azonos gyakorisággal fizetnek a vállalkozások különféle adókat, nominálisan megszabott értékhatárok szerint. A határértékek inflációs kiigazítása több pénzt hagyna a vállalkozásoknál.
- Az önfoglalkoztató kicsiknél nem használjuk ki az alanyi ÁFA mentesség EU normáját.
- Jelentéktelen adónemekkel, olyanokkal, amelyek beszedése többe kerül, mint a befolyó összeg, nem kellene feleslegesen terhelni a vállalkozásokat.
Ezek nem járnának különösebb költségvetési kiadással, ellenben javítana a kicsik tőkeerején és komfortérzetén.
A vállalkozásokkal nem elvárt adót, hanem árbevételi sávonként illetéket kellene fizettetni az államigazgatás használatáért / adó- és járuléknyilvántartás, stb./. Ez bizonyára nem lenne alkotmányellenes.
A társadalombiztosítás az EU-ban kiemelt állami feladat.
" Az ekvivalencia elve kollektíven, az állomány egészére érvényes, egyedileg - nem"
ez a tb. lényege.
Természetesen a közgazdaságot, s a piaci törvényszerűségeket érvényesíteni lehet, de csak "viszontbiztosítás" szerint. Az állam szerpvállalását nem szüntethetik meg. Érvényesíthetik a többlet befizetés után járó +szolgáltatást / motiváció / Ugyanakkor, ne feledkezeek meg mekkora kockázatot rejt magában egy "átmenet nélküli" piaci váltás ezen a területen / min. 15 - 20 év átmeneti idő, amíg a "biztosítási elv érvényesülhet ezen a területen, de az állam elsődleges szerepét nem adhatja át senkinek /
tág lehetőségek kínálkoznának a kormány/politikusok számára, nem értem, hogy miért a legroszabbat erőltetik? / habár, politikusoktól mit várhat az embör? /
"Az Audi a GDP 4,5 %-át adja, teljes TA kedvezménnyel, és több ilyen is van még. Ha ezeket kivesszük, nagyságrendekkel megugrik a tényleges adóterhelés. "
Ugye, a szolidaritási adóval éppen ezt próbálta a kormány: hogy nem a TAO kulcsot emeli 16-ról 20-ra, hanem azt mondja, hogy van +4% külön adó, amivel szemben nem lehet kedvezményt érvényesíteni. Erre jön az Audi, hogy oké, de akkor ő a jövő évi Xmilliárd forintos beruházást biztosan nem ide hozza. Mit lehet csinálni? Ha "kivesszük" ezeket a kedvezményeket, akkor a multi odébbmegy. A filozófia most az, hogy inkább ne fizessen társasági adót, de:
- legalább foglalkoztat, a dolgozói után fizeti az SZJA-t, TB-t,
- a dolgozó fogyaszt, amiből lesz áfa meg jövedéki adó,
- van alvállalkozója, aki fizet társasági adót is.
És nem mellesleg: addig is kisebb a munkanélküliség, nagyobb a GDP, javul az infrastruktúra.
Amit meg a magyar vállakozásokról írsz, az gondolom igaz, én is így sejtem. De hogy lehetne ezen változtatni az adózás módszereivel?
Na, ezek már tényleg érdekes, koncepcionális ötletek.
- fosszilis termékek jövedéki adója: ugye, ilyesféle dolog már van, az ásványiolaj termékeket terheli jövedéki adó. Egyébként elvben elképzelhető. Egyes elemeihez kellhet elég bonyolult EU-s procedúra, vagyis nem csak a magyar kormányon múlik, hiszen a jövedéki adó EU szinten alapjaiban harmonizált rendszer. De persze a magyar komránynak is lenne joga felvetni módosításokat - csak éppen szerintem kb. 5 év alsó hangon, mire ezekből lenne valami, ha egyáltalán.
De például a bioetanol jövedéki adómentessége (szemben a hagyományos, kőolaj alapú üzemanyagokéval) éppen ebbe az irányba mutat. Jó, tudom, az energiatermelés lenne a nagy kérdés.
Még valami: ez azért persze azt jelentné, hogy az amúgy sem jelentéktelen energiaárak felszöknének. Hiszen ettől még az újratermelődő energia ára nem lenne olcsóbb, csak a fosszilis energiáé drágább.
- adókulcs ágazatonként.
Nem is tudom. Egyrészt a "szolgáltatások" részt vszínűleg alaposabban ki kellene bontani. Végülis például az innovációnak, kutatás-fejlesztésnek szerintem legalább akkora nemzetközi versenye van, mint a répatermelésnek, és legalább annyira megérdemli az alacsony adózást.
Az általánosabb gondom: sosem érzem jól magam, ha az állam túlontúl beleszól a gazdaság természetes szerkezetébe. Lehet ezért engem nem szeretni, de nekem fura, ha az állam mondja meg a gazdálkodóknak, mik a "támogatandó", vagyis alacsonyabb adóterhű ágazatok, és mik az adókötelesek. Továbbá: kijelez az adókikerülésjelzőm. Konkrét ötleteim még nincsenek, de ha komoly eltérések lennének egyes ágazatok adókulcsaiban, biztos, hogy nagyon sok lenne a csalás, adókikerülés, átszámlázás, miegymás. Mindneki próbálná az alacsonyabb kulcsú tevékenységek felé beállítani a saját tevékenységét.
- hiteladó:
érdekes ötlet. Nem lehetetlen adóval büntetni a hiteleket. Igazából az a helyzet, hogy első körben a hitelek támogatásának csökkentése lenne értelmes. Hogy nézne már ki, hogy egyik kezével az állam támogatja a hitelfelvevőket (kamattáomgatás), másikkal meg megadóztatja őket. Mondjuk, ma már elég komolyan vissza is nyestek ezekből a támogatásokból.
Ami viszont a piaci alapú hiteleket illeti... hát, nem tudom. A vállalkozások működésének természetes motorja a hitelfelvétel. Ha ezt adóztatod, akkor az új vállalkozásokat, befektetéseket teszed lehetetlenné, mert csak az fog tudni vállalkozásba kezdeni, akinek megvan hozzá a tőkéje. Tehát éppen hogy a kockázati tőke befeketetések ellehetetlenülnének.
Ha viszont azt mondod, hogy csak a lakossági hitelfelvételt adóztatod, akkor meg mindenkit megint a "kényszervállalkozás" felé terelsz. Majd nem Kovács úr veszi fel a hitlelt, hanem a Kovács és tsa Kft. A bank meg boldogan asszisztál hozzá, hiszen különben elveszítené az ügyfeleit.
A betétek adóztatása... nos, ez régi kérdés. Igen, a megtakarításokat ösztönözni kell. Másrészt viszont tényleg furcsa, hogy abban az adórendszerben, ahol a jövedelmet adóztatjuk, ott a passzív jövedelmek (kamatok) nagy részét miért hagyjuk ki a buliból.
- közszolgáltatásokból kivonulás
Ez kevésbé adó kérdés, de hát igen, egyetértek. Egyébként a magánnyugdíjpénztári rendszer éppen erre való, hogy az én korosztályom már ne az állami nyugdíjtól függjön. Csak éppen az még ötven év, mire az utolsó állami nyugdíjas is kihal. (Ha jól emlékszem, talán '98 körül vált kötelezővé a pályakezdőknek, hogy magánnyugdíjpénztárba lépjenek?)
- fogyasztás adóztatása
Hát, olyat is lehet. Egyébként persze ma is a lakosság kb 50-50%ban adózik a fogyasztás és a szerzett jövedelem után. De azért ebben van nagyfokú szociális érzéketlenség. Ugyanis a TÉNYLEGES minimálbérből élő (gyári kismunkás) ma nem fizet személyi jövedelemadót, de fogyasztani ő is fogyaszt. Ha a fogyasztás adója emelkedik, akkor ő többet fizetne, míg a jövedelemadók csökkenésével az ő amúgy is kvázi 0 adója nem csökkenne tovább.
Egyébként az USA már évek óta fontolgatja a "Fair Tax" bevezetését. Csak éppen a kongresszusban évről évre blokkolják a kezdeményezést. Ez valami olyasmiről szólna, hogy lenne USA-szintű forgalmi adó. Ezzel együtt megszűnne az USA-szintű jövedelmadó. Minden család pedig visszatérítést kapna: a keresők és eltartottak számától függően megkapna minden család annyi adóvisszatérítést havonta, ami egy minimális fogyasztói kosár adótartalmát fedezné. Így a minimálkeresők továbbra sem lennének adóztatva.
-áfa kulcsok
Megint csak EUs témában (is) taposunk, azt az EU szigorúan szabályozza, mire lehet az általános (vagyis maximális) kulcsnál kisebb áfát alkalmazni. Szerenécsre alapvetően ugyanazokat az elveket követik, mint te: gyógyszerek, alap fogyasztási cikkek, stb.
A félelem csak az, hogy az erős adókulcs különbségek azok bonyolítják az adórendszert, és teret adnak csalásra. Ha minden egységes kulccsal adózik, akkor nincsen mellébeszélés, hogy az én árum az most gyermekruha vagy felnőtt, vagy éppen ásványvíz vagy üdítőital, vagy mondjuk gyógyszer vagy izomfejlesztő testépítőknek.
Szerintem arányaiban kevesebbek. Nincs gondom a multikkal, sokkal inkább a kkv-k tőkehiánya aggaszt. Az Audi a GDP 4,5 %-át adja, teljes TA kedvezménnyel, és több ilyen is van még. Ha ezeket kivesszük, nagyságrendekkel megugrik a tényleges adóterhelés. Tőkehiányos kkv pedig nem tud alvállalkozni, mert nem tudja a termelését több hónapra megfinanszírozni.
A magyar vállalkozási struktúra amúgy is beteg, a multik után nagyon kevés a kis és középvállalat, a javarészt önfoglalkoztató mikrovállalkozásokból pedig túl sok van. Ezeknél még egy pályazat megírásához is hiányzik a megfelelő felkészültség.
- az államnak ki kellene vonulnia a közszolgáltatások biztosításából, különös tekintettel a nyugdíjrendszer- egészségügy párosra. Ezeket piaci alapon, versenyeztetve kell működtetni. A tulajdonos kérdése szerintem mellékes, a kórházak lehetnek állami tulajdonban is, a lényeg hogy versenyezzenek, és még inkább lényeg hogy a közszolgáltatásokért helyben kelljen fizetni, a valós költségeknek megfelelően, nem pedig adóként egy közös kalapba dobálva a pénzt.
- végre kell hajtani egy komoly súlypont-áttolást a lakosság adóztatásában, meg kellene változtatni az adóztatás filozófiáját, és a jövőben deklaráltan nem a jövedelmet adóztatjuk, hanem a fogyasztást. Ennek megfelelően hasznos lenne egy egységes, mindenkire kivetendő 15%-os SZJA, és egy két vagy inkább 3 kulcsos áfa.
* Az áfán belül az legalacsonyabb kulcs vonatkozna a gyógyszerekre, a gyerekneveléssel kapcsolatos termékekre (nonszensz dolog lenne pl. pelenkát és tankönyvet 30% áfával büntetni)
* a középső kulcs vonatkozna a létfentartás alapvető kellékeire, élelmiszer, energia stb. Ennek az áfakulcsa valahol 25-35% között legyen
* a legmagasabb kulcs a nem létfenntartást szolgáló termékek, és a szolgáltatások többsége, ennek az adókulcsa 40-45% között legyen.
Azért ilyen magasak ezek a kulcsok, mert itt kettős cél van:
- a fogyasztás átterelése megtakarításra
- az import adóztatására, jelenleg ugyanis a helyi termék előállítását a cc 55-70%os szja+tb terhelte munkabérből lehet előállítani, miközben az import a forrás ország adóterheit szenvedi csak el (ami jóval alacsonyabb)
- pótolni kell a csökkenő szja okozta bevétel kiesést
Szerintem a gazdaság szabályozásának legkézenfekvőbb eszköze az adóztatás. Sokkal praktikusabb támogatások folyósítása helyett az adókulcsok variálásával szabályozni, ez jelentékenyen csökkenti a korrupció lehetőségét, kevesebb bürokrácia kell az üzemeltetésével, nincs lehetőség kivételezni stb.
Az adókkal való szabályozásról két konkrét ötletem van:
- a fosszilis nyersanyagokat a kibányászás/behozatal pillanatában vissza nem igényelhető jövedéki adót kell kivetni, ami így a fosszilis energiát a megújuló energiaforrásokkal azonos szintre drágítja. Az így befolyó adójövedelmeket a munkabér adóterhének a csökkentésére lehet fordítani, így a versenyképességet vissza lehet nyerni.
- az egyes gazdasági ágak között különböző társasági adókulcsokat kellene érvényesíteni. Vagyis az ipar/szolgáltatás/mezgaz között kellene az adókulcsokkal differenciálni, azt is olyan módon, hogy az ipar kapjon alacsonyabb kulcsokat, másodsorban a mezgaz kapjon adókedvezményt, tehát a legmagasabb kulcs a szolgáltatásokat érintse. SZerintem erre azért van szükség, mert az ipar/mezgaz olyan termékeket állít elő, amelyek a globalizált világpiacon szabadon szállíthatóak, exportálható, importálható ezért ezekben sokkal erőteljesebb verseny van, ami eleve csökkenti a profitot, kiszorítja a magyar termelőket.
ja és van egy harmadik is:
- a kamatadót nem a betétesre kell kivetni, a megtakarítást büntetve, hanem fordítva: a hitelfelvételre kellene kamatadót kivetni, tehát aki kölcsönt vesz fel, az a piaci kamat megfizetésén felül még egy kamatadót is ki kell fizetnie. Ez szerintem azért fontos mert meg kell állítani a társadalom és az állam rohamos eladósodását, és át kell "programozni" a populációt megtakarításra. Ennek az adónemnek szerintem konkrét hatása lenne hogy szűkíti a likviditást, fékezi az inflációt, ugyanakkor nem emeli a forint árfolyamát...
Az "én" 2007-es előrejelzéseim tartalmazzák. Azokban a "társasaági adó" típusú bevételhez összeadtam a tervezett Tao, társas vállalkozások szolidaritási adója, és a banki különadót. Hmmm, az iparűzési adó kimaradt, merthogy csak a központi költségvetést és a TB alapokat néztem át, az önkormányzatokét nem.
Ami a KKVkat-multikat illeti: hát, a csuda tudja. Nem vagyok benne biztos, hogy azonos módon KELL kezelelni őket. Lehet, hogy a munkahelyek, vagy akár a GDP nagy részét is helyi cégek, azon belül talán KKVk adják. Ilyeneket szoktak mondani, lehet, hogy igaz. Nem tudom.
(Egyébként ha valaki megnézi a KKV-k mai, EUs definicióját, akkor vicces, mert számunkra már óriásvállalatnak tűnhet, ami az EUnak még mindig KKV. Ha jól emlékszem, a KKV kategória felső határa a 250 alkalmazottat foglalkoztató, 50 millió eurós (tehát kb. 12 milliárd forintos) éves forgalmú, kb. 40 millió eurós (tehát kb. 10 milliárd forintos) mérlegfőösszegű társaság).
De viszont: ezek a KKVk jó részt akkor is itt lesznek Magyarországon, ha komolyan kell adózniuk. Viszont a multikkal más a helyzet: ha túl magas az adóteher, hát odébbállnak egy országgal. Vagy egy kontinenssel. Vagyis, még ha ez egyébként nem is szép dolog, de lehet logika abban, hogy a nagyberuházóknak (akik nyilván inkább a multik, mint a kis hazai cégek) külön kedvezményeket adjunk. Ha adót nem is nagyon fizetnek (így; de persze fizetnek a foglalkoztatás után az éppen általad emlegetett baromi magas járulékterhet), de hozzák a GDP-t, a foglalkoztatást, javítják a külker egyensúlyt, alvállalkozókat generálnak itthon.
Amúgy meg azért kis vállalkozásoknak (közepesebbeknek tényleg kevésbé) van elég sok kedvezménye idehaza is. EVA, vagy 10%-os társasági adó, KKV adó kedvezmények, KKV pályázatok és támogatások. Lehet, hogy ez arányaiban kevesebb; ezt nem tudom.
Még valami: szépek a társasági adó átlagos mértékei kis hazánkban, de nem tudom, hogy tartalmazzák-e:
1. 2006.szeptember-december vonatkozásában a kiegészítő ( külön ) adót, ami 4 %.
2. A befizetett iparűzési adó kedvezményét, ami ugyan csökkenti a társasági adó alapját, de befolyik az önkormányzatokhoz.
3. A GDP jelentős hányadát adó multik ( pl. Audi ) külön kormányrendelet szerinti kedvezményét, amelyek az adó hatálya alá tartozók 99 %-át nem érintik.
Ha ezt lebányásszuk a statisztikáról, kiderül, hogy a magyar kkv-k igen hátrányos helyzetben vannak uniós versenytársaikkal szemben, amelyre már vezető EU tisztségviselők is figyelmeztettek.
Ha összeadjuk a munkáltatói és munkavállalói járulékokat, 8,1 %-os többletelvonás van Magyarországon. Ezt értem én az élőmunka többletköltségén, amelyet az SZJA különbözete sem tud kompenzálni. Ha majd meglesznek a 2006. évi statisztikák, attól tartok, hogy az évközi adóváltozások ezt még kedvezőtlenebbül alakítják át. Véleményem szerint így szembemegyünk a nemzetközi tendenciákkal.
Attól tartok, h a redisztribúció mértékét nem a bevételek gdp-aránya adja+, hanem az elosztásé, hisz a különbözet előbb-utóbb visszafizetendő hitel formájában rejtőzködik.
Nehéz dolgok ezek. A fő probléma a friss adatok beszerzése - ilyenjeim nekem sincsenek. Az OECD oldaláról letölthető a legutóbbi, 2005-ös kézikönyvük adóstatisztikákra vonatkozó adatai, de ha jól látom, ezek az adatok 2002-esek, azóta pedig sokat változott a dolgok folyása nemcsak nálunk, de más országokban is.
Azért:
Ekkor Magyarországon az újraelosztás mértéke (össz adó / GDP) 38.3%; OECD átlagban 36.3%. EU átlag 40.6%. Ezzel mi középtájt állunk: 11 országban volt magasabb elvonás, 18 országban alacsonyabb.
Adószerkezetről (az össz adóbevételek százalékában):
SZJA: Magyarország 20.3%, OECD 26%.
Társasági adó: Magyarország 6.2%, OECD 9.3%.
Termékek és szolgáltatások adói (pl. ÁFA): Magyarország 37.4%, OECD 31.9%.
TB és járulékok, munkavállalói: Magyarország 6.2%, OECD 8.3%.
TB és járulékok, munkaadói: Magyarország 23.8%, OECD 13.6%.
Vagyis: Magyarországon alacsony az OECD átlaghoz képest a költségvetés adóbevételein belül a személyi és társasági jövedelemadó aránya, de még a munkavállalók járulékterhe is.
Magas viszont a forgalmi adók aránya, és legfőképpen a munkaadókat terhelő járulékteher.
Próbáltam hasonló számítást készíteni a frissen tárgyalandó 2007es költségvetés tervezetéből is, de persze elég nehéz (egy csomó adóról nem tudok dönteni, hová számoljam). De kb:
SZJA: 17%; Társasági adó: 8%; forgalmi adó: 34%; TB (munkaadó): 27%; TB (munkavállaló): 9%. Ha jól értem.
Régen volt itt mozgás. A baj az, hogy Magyarországon az OECD átlaghoz képest még mindíg nagyobb az adóelvonás mértéke a GDP-hez viszonyítva. A másik probléma, hogy nem mindegy, hogy az adóbevételekből milyen arányban részesednek a forgalmi, jövedelem és vagyon típusú adók. Míg a nálunk fejlettebbeknél a forgalmi és a vagyon típusú bevételi adók arányai ( nem a mértéke ! ) magasabbak, Magyarországon a jövedelemhez kapcsolódó adók és járulékok magasak. Ez megnöveli az élőmunka költségeit, amivel a szomszédos országokéhoz képest csökken a versenyképességünk. Fejlett feketegazdaságunk okán szintén célszerűbb lenne a forgalmi és a vagyon ( pl. ingatlanadó ) típusú adókat emelni, ám ennek láthatóan a kormányzat éppen ellene tesz. A 15 %-os ÁFA kulcsának emelése nem ezt a kört célozza.
Ezt persze a tavalyi 25>20 változás miatt értettem. A 20/15-tel szeirntem kb. átlagos, az egységes 20-as kulccsak a némileg magas kategóriába tartozunk.
Határozottan. Sose vettem még a fáradtságot, hogy igazán összehasonlítható adatokat túrjak elő, de ahogy bennem él a kép: magyarországon alacsony a társasági adó, ma már elfogadható mértékű az áfa, elég magas az SZJA, és különösen magas az össz "payroll" típusú adó (vagyis mindaz az össze, amivel a munkaadónak több költsége van, mint ami ténylegesen a munkavállaló zsebében köt ki).
Bulgária 10 százalékos társasági adót tervez, ezzel a legalacsonyabb szintet állítanák be Európában, miközben több nyugati ország a 20 százalékos szint közelébe próbál felülről eljutni.
Újabb társaságiadó-csökkentési hullám söpör végig Európán, az elmúlt napokban több országban is a cégek nyereségadó-terheinek mérsékléséről jelentek meg hírek. A legmerészebb bejelentés alighanem Bulgáriában hangzott el, ahol az öreg kontinens legalacsonyabb adókulcsának bevezetését tervezik: a jelenlegi 15 százalékról 10-re vinnék le a profitok után a kincstárba fizetendő részt. Jordan Conev, a kormánykoalíció kisebbik pártjának (MRF) helyettes vezetője szerint a szófiai kabinet abban bízik, hogy "Európa legvonzóbb befektetési célországává" válhat az intézkedés révén Bulgária - idézi őt a Reuters. A tervre azonban még a kormány sem bólintott rá.
Szlovéniában viszont a múlt héten első olvasatban már a parlament is döntött annak az adócsomagnak az elfogadásáról, amely a jelenlegi 25 százalékról 2010-re több lépésben 20-ra csökkenti a társasági adó kulcsát. 2007-re 23 százalékos mértékről született megegyezés. Délnyugati szomszédunknál egyébként általában véve is könynyítenek az adóterheken a következő években - az STA hírügynökség által ismertetett csomag szerint a topjövedelmek személyi jövedelemadó-kulcsa például 50 százalékról 41-re csökken jövőre, az adómentes jövedelemhatár pedig 11 százalékkal, évi 2800 euróra emelkedik.
Görögországban is tovább faragnak a társasági adón, 2007-ben már csak 25 százalékos lesz az idei 29 százalék után, pedig tavaly még 32 százalékos volt a kulcs. Hollandiában Jan-Peter Balkenende kormányfő a közelmúltban újraválasztási kampánya részeként jelentette be, hogy a most 29,6 százalékos társasági adó jövőre 25,5 százalékra mérséklődik. Ezzel a holland ráta alacsonyabb lesz, mint a szomszédos nagy EU-tagállamok bármelyikében, s így a Bloomberg által idézett szakértők szerint tovább javul a holland gazdaság versenyképessége. A társaságiadó-csökkentés napirenden van Európa legnagyobb gazdaságában, Németországban is, ahol a koalíciós partnerek elvileg már megegyeztek, hogy a mostani 38,3 százalékos terhelést 30 százalék alá viszik.
Ezekre a példákra is hivatkozik Richard Lambert, a brit gyáriparosok szövetségének (CBI) éppen száz napja hivatalban lévő új főtitkára, amikor a társasági adó jelenleg 30 százalékos kulcsának csökkentését szorgalmazza a szigetországi vállalatok számára. Lambert szerint azért van szükség a lefaragásra, mert szórványosan már elkezdtek kitelepülni a cégközpontok Nagy-Britanniából, és "el kellene kerülni, hogy a jelenség tömegessé váljék" - idézi a The Times. A Google például nemrég jelentette be európai központjának Londonból Dublinba költöztetését, ahol a társasági adó 12,5 százalékos. Lambert azonban úgy véli: a brit pártok vonakodnak lejjebb vinni az adókat, pedig eddigi tapasztalatai szerint a vállalatok éppen erre vágynak a leginkább.
Most akkor találjuk ki: mostanában már adóemelést csinálnak a fejlett országok, vagy éppen nagyarányú adócsökkentésre készülnek?
Bocsénat, hogy a csapos közbeszól, de eszembe jutott nehány - esetleg megfontolásra érdemes - szempont...
1.) Kécsségtelen, hogy ennek az adótörvénymódosítoknak akad nehány alkományellenesnek tűnő aspektusa, azonban arra mindenképp tessenek figyelemmel lenni, hogy az esetleges megsemmisítő határozat az Alkotmánybíróság részéről lehet ex tunc, vagy ex nunc hatályú. Közérhthetően fogalmazva, lehet visszamenőleges hatályú, vagy jövőbeli hatályú.
Ettől függetlenül az Alkotmánybíróság határozatáig nevezett közterheket fizetni köll, lévén hatályos normaszöveg írja elő. Ebből következőleg a közelfeladat annak megóddása, hogy lehetőség szerint mégse kölljön. Erre számtalan lehetőség mutatkozik, de ezek inkább egyedi jellegű megoldások, ezér'most inkább nem taglalnám, leginkább azért nem, mer' nincs kész normaszöveg, amire alapozni lehetne.
2.) Jónéhány eleme a csomagnak nemcsak az Alkománnyal megy szembe, hanem több pontján a juniós közösségi joggal is. Ezzel viszont még óvatosabban köll bánni, mer' a Junióban nemigen szeretik a pofánkat, ezért kiszámíthatatlan módon fognak reagálni.
a.) Első lehetőség, hogy Kovács Lászlónak - az Unió adóbiztosának - köllene elkenni Gyurcsány pofáját a közösségi joggal ellentétes törvénycsomag miatt. Ennek valószínűsége nullánál több, viszont jelentősen rongálja, hogy az MSZP-n belüli belharcok miatt nem biztos, hogy Kovács élből, pároslábbal esik neki a miniszterelnöknek - pedig megtehetné. Ugyanakkor az sem kizárt, most bosszulja meg, hogy elüldözték a Junióba.
b.) Második lehetőség, hogy a Junió diszkréten félrenéz a kissé karcos törvénycsomag felett, pusztán azért, hogy a kőccségvetési hiányból valamennyit képes legyen lefaragni a kormány.
c.) A b.) lehetőséget gyengíti, hogy esetleg mégse néz félre Herr Almunia, felrúgja a csomagot, mer' akkó' bittos nem fog műxeni a magyar konvergencijaprogram, így a kohéziós alapokhoz nem fér hozzá Magyarország, és azt a pénzt saját liblingjeik között oszthattyáxét.
3.) Végközvetkeztetés: kéretik nem az Alkotmánybíróságra és a Juinóra alapozni, hogy úccse engedik, arra tessenek készűnni, hogy azonnali ellenszert köll feltanánni e sarcok ellenében. Nem nehéz feladat, jelen állás szerint már közel tucatnyi akad, de a végleges normaszövegig várni köll, mer' még bezárják a leheccséges kiskapukat.
errefelé, nagyon sokan keresnek, vagy kapnak munkát legálisan 62500-125000 forint között
Igen. Éppen ezért jár automatikusan a járulékalap visszatornázása a tényleges jövedelem szintjére, ha ezt közlöd az adóhatósággal. Egyébként az én jósvénám azt mondja, hogy a gond ott lesz, hogy majd a formán megy a vita, hogy milyen levelet kell írni az APEHnak, mivel augusztus 31-ig biztos nem lesz rendszeresített formanyomtatvány, ha egyszer a törvényt is csak július elején akarják megszavazni.
Aki meg elfelejt időben bejelenteni... nos, annak rossz lesz.
most meg megbüntetnek érte, ha nem veszed ki a jövedelmed osztalék ágon, pláne ha eredménytartalékba helyezed.
Nem vagyok nagy számviteli tudor, de szerintem a házipénztári adó csak a készpénzállományt adóztatja, vagyis amit ténylegesen is cash-ben, magadnál tartassz. Ha beteszed bankszámlára, máris nem adóköteles. Tehát nem vagy köteles kivenni osztalékként. (Ugye az adóalap: átlagos napi készpénz záró-egyenleg, csökkentve amivel csökkentve).
Mégegyszer, szerintem a valódi elv nem a vagyon adóztatása (nevetséges, miért pont a készpénzvagyont, a bankszámlát meg miért nem?); hanem a valószínűleg már privát célra felhasznált, névleg még a házipénztáradban lévő összeg megadóztatása. Ami bankban van, az nyilván nem ez a kategória, hiszen az tényleg meg van, ott, a banknál.
Nem is ez a gondom, hanem az, hogy errefelé, nagyon sokan keresnek, vagy kapnak munkát legálisan 62500-125000 forint között. Ez nem Pest. Asszem mi itt az EU-átlag 38%-án vagyunk GDP termelő képességben, vagy hogy a francba hívják, míg Pest 80% fölött van, ehhez mért bérekkel és kereslettel.
A másik bajom a házipénztár adó, mert egyfelől nehezítették pár éve az osztalék előleg kivételét, (teljes leltár és mérleg után lehet, ami kiskereskedelemben több telephellyel .....) most meg megbüntetnek érte, ha nem veszed ki a jövedelmed osztalék ágon, pláne ha eredménytartalékba helyezed.
Ezen a mondtaon akadtam ki.
(Milyen alapon?)
"
éves átlagban a napi kézpénzforgalom kétszeresét meg nem haladó méretű házipénztárat a vállalkozás mindennapi működéséhez szükséges készpénz-állománynak tekinti, amelyet nem is adóztat, azonban az e határt meghaladó méretű házipénztárt vagyonnak minősíti, amelyhez az Alkotmány 70/I. §-a alapján közteherviselési kötelezettséget társít.
A rendszer még ennél is őrültebb. Semmit nem kell bizonyítani. Csak kérni kell, hogy nem a minimálbér kétszerese, hanem a minimálbér után akar a munkáltató járulékot fizetni, mivel csak annyi a tényleges fizetés, és automatikusan jár a járulékkedvezmény. A kérelmet, azt hiszem, idén még augusztus 31-ig kell benyújtani.
Az elvi cél valami olyasmi, hogy jól elszégyelli majd magát az az igazgató vagy vállalkozó, aki milliókat keres, de csak a minimálbér után (esetleg egyéni vállalkozóként törvényesen) vall járulékot; és befizeti a dupla minimálbér után járó járulékot is. Vagy hogy attól foggnak az ilyenek félni, hogy az APEH majd jól megvizsgálja, hogy téyleg csak minimálbért fizetnek-e?
Szerintem egy ekvésbé hangoztatott cél lehet még, hogy sokan elfelejtik bejelenteni időben, vagy egyszerűen nem értik meg/nem hallják időben, hogy be kell ezt jelenteni, és marad nekik a dupla járulék.
Nálam például az alkalmazottak nem kapnak zsebre, a fizetésük szerződés alapján és a Békés megyei színvonalon. Most nekem azt kell bebizonyítani hogy nem adok zsebbe vagy azt kell bebizonyítanom, hogy nem tudom kifizetni a 126E forintokért a plusz járulékot? Vagy azt kell bebizonyítanom, hogy egy 8 osztályos pakolónak miért nem adok többet hivatalosan mint a minimálbér?
Mert én eddig úgy gondoltam, hogy az az adó a minimálbéren bejelenetett kényszervállalkozók vagy vállalkozók plusz járuléka és nem egy legális munkáltató plusz sarca, újabb büntetésül mert alkalmaz valakit?
Tisztában van azzal Gyurcsány és Veress, hogy itt Békés megyében, mennyivel alacsonyabb az átlagbér, mint az országos átlag? Az ún., versenyszféráé is. Itt a minmálbér kétszerese nagyjából az átlagbér, de ezt csak a közszolgák fizuja húzza fel.
Itt kivetni a minimálbér kétszeresére a járulékokat?????
