A ló: Az ugor *loβз (*loγз) felmerült kapcsolatai (forrásai) közt megemlítik az északkelet-kaukázusi nyelveket: hinalug lak ’csikó; borjú’, avar thah ’csődör, mén’. Sőt felmerült, hogy a lett lops ’marha’, ill. az albán lopë ’tehén’ nem vonható-e ide. Mindennek lehetne olyan megoldása, hogy egy [kaukázusi eredetű] vándorszóról van szó, melynek nyugatra közvetítésében talán ugor csoportok [is] vettek részt.
P. S. A hinalug az ismertebb lezg nyelvvel rokon közelebbről. A kaukázusi avar (saját elnevezés: maarulal) Dagesztán legnagyobb őslakos nyelve, és az újkori névazonosságon túl nincs közük a pannóniai avarokhoz.
Sziasztok! Egy "szomszédos" topikban (növényneveink eredete) szembesültem egy kérdéssel, amelyre eddig nem leltem választ. A szó: csigakél. Ez egy fészkes növény, hozok is pár szót róla:
Erdei csigakél
Aposeris foetida L. – (Bojog, büdös bojtorján, büdös zörgőfű, csigakék; magőr, bűzmál. – Term. r.: Fészkesek. Compositae.) – Évelő. 5–30 cm. Tőkéje csonkavégű. Szára leveletlen. Rózsában álló tőlevelei ékformán keskenyednek, kaczurosak. Szára egyfészkű; fészke 6–10 pikkelylevelű, melyek termésben csúcsukon összecsavarodnak; virágai sárgák. Termése öterű. Minden része kellemetlen szagú. Terem árnyas erdőkben, főleg bükkösekben, hazánk keleti felének a hegyvidékén (Sáros vármegyétől). 7–8.
Köszönöm a választ! Ez felülmúlta minden várakozásomat! Illetve részben nem, mivel tudtam hogy pesszimista vagyok, tehát ezt beszámítva a realista/optimista énem más véleményen volt. Tetszik, hogy mások máshogy mondják ugyanazt.
A lovak váltását egyébként már a Perzsa Birodalmi Posta (c) alkalmazta, a görögök néztek is nagyot! Lehet hogy mások még hamarabb kitalálták, nem tudom, csak érdekességként írom.
Vérszem = vérbe borult szem. A szólás eredetileg a hirtelen indulat, nekibuzdulás okozta vérnyomás-emelkedést és ennek szembe tükröződő tünetét írja le.
A lóhalálában-hoz. A siető halála – mint a sietség „legfelsőbb foka” – a mi kultúrkörünkben régen létező toposz, gondoljunk csak a maratoni futóra, vagy a több nyelvben is ismert nyaktörő sebesség, nyakát szegi sietségében (vö. a. at break-neck speed, n. Hals über Kopf).
Itt jön közbe a Kis Ádám említette dolog: ha gyorsabbak akarunk lenni*, mint a maratoni futó, aki belehalt, mert túlfeszítette magát, akkor lóra kell szállnunk. Ahogy az ember is túlhajthatja magát, úgy a ló is túlhajtható, amely a motorizáció előtt a legnagyobb sebességet szimbolizálhatta. Az legújabb kori előtti (ill. arról szóló) irodalomban sok helyen találkozhatni azzal, hogy a lovakat azok haláláig lovagolják. Éppen ennek elkerülésére jött létre a lóváltás rendszere, amely a korábban említettem korai őstör. ulag ~ ősmong. ulağa szavakat is eredményezte.
A lóhalálában kifejezést így egyelőre nem találtam meg más európai nyelvben, tehát vélhetően magyar találmány (igaz, a keleti, pl. török nyelveket nem vizsgáltam meg), így hosszabb múltra is visszanyúlhat, akár a honfoglalás előttre is. [A történeti adatoknak azonban még nem néztem utána, így a korai előfordulás csak az általam vélelmezhető lehetőség.]. Azonban, mint fent leírtam, a mögötte álló képzetek széles körben elterjedtek, és gyakorlati tapasztalatokkal megerősített tényt fejez ki, így végül is a szólás beilleszkedik a kultúrkörünkbe.
(Az elszalad vele a ló szólás sajnos kiesett az emlékezetemből, így a tegnapi irodalmazáskor annak nem néztem utána).
* A gyakorlatban hosszabb távon az ember gyorsabb, mint a ló. Ez azonban a közfelfogásban nem ismert, csak újkori „tesztek” derítették ki. Így végül is a lovat könnyebben lehet halálra hajszolni, mint az embert.
> gyanítom, hogy a retúr helyett alkották meg e jelentését pontosabban visszaadó szót.
Meglehet. A "retúr" szó jelentése azonban alighanem a magyar nyelvben szélesedett 'menettérti'-vé: vö. franciául a retour csak a "térti" (=vissza) utat jelenti, a "menettérti" pedig franciául mintha "tour et retour" lenne.
A "térti" szó(elem) egy másik, nem kevésbé bürokratikus alkalmazása: tértivevény.
A tér 'más irányban megy tovább' szavunknak a teker szavunkkal együtt valószínűleg egy ótörök előzménye lehet. Türk tegire- 'körül', oszmán török devir- 'forgat', altáji tér- 'fordít, visszatér', ezekből feltételezni lehet egy *tekir 'fordul(ás)' alakot. Ezt erősíti a térül-fordul kifejezésünk is.
Jól érzed a megy > menet és tér > téret szóképzést is. Így menet-téret-i > menettérti. Mivel a vasúti közlekedés kezdete egybeesett a nyelvújítás végével, gyanítom, hogy a retúr helyett alkották meg e jelentését pontosabban visszaadó szót.
A menettérti szót próbáltam ma valakinek megfejteni, mivel a TESz.-ben nincs benne (nem találtam). Az oda és vissza jelentésű tagokat így véltem megtalálni benne: oda: menet (= menés)
Ki viszi Hamarabb Levelem Prágába? Száz arany, Meg a ló, Teste fáradsága
írja Arany!
Ez utal arra, hogy abban a korban a ló kihasználása a sebesség mértéke is volt. A legmagasabb díjú expressz küldemény eléréséhe nyilván néhány pacit halálra kellett hajtani.
Mostanában kezd elterjedni a környezetemben a 'sovány malac vágtában', ami lassan kiszorítja a 'lóhalálában'-t. (igazából már el is terjedt az utóbbi 20 évben, a sereg óta)
Na, ez milyen társadalmi változásokat tükröz ? ;-)
Komolyan gondoltam a kérdés, egyébként egy kínai szófordulat kapcsán: "lovon hozom", pl. pincér a vendégeknek - vagyis rögtön. Erről ugrott be a lóhalálában. Mi pedig egykor lovas nép voltunk, kiváncsi voltam, hogy milyen régiek az általam felsoroltak. De ha nagyon sok meló van vele, hagyd. A ló szó megnyugtatóan régi, viszont a többi kapcsán "pesszimista vagyok".
Mert abban nem ш (s), hanem щ (scs) van. Ennek megfelelően a, fa a ploscsagy-ból kivesszük a sagy-ot, akkor *plosc marad, vagyis a mai nyelvben placc. Q.E.D.
Talán elmúlt már az az éra, amikor domináltak itt a viccszerű hozzászólások, akár komolyan gondolták az érdekeltek, akár ironikusan, mint te.
Én mindenesetre komolyra veszem. A ló ugorkori szó, rekonstruált alakja *luβз (*luγз). Távolabbi eredete vitatott, egyesek egy mongol ulağa ’váltóló’ (< őstör. ulag ’váltóállomás’ < ula- ’kiterjeszt, meghosszabbít, told’) etimonhoz kötik, de ez erősen vitatott.
A szólásokhoz irodalmazni kell, ha egyáltalán találok róluk valamit.
A pásztoróra irodalmi tükörfordítás a német Schäferstunde, vagy ennek mintája, a francia heure de berger alapján. Ezek a kifejezések a rokokóban (XVIII–XIX. sz.) keletkeztek, amikor a klasszikus ókori pásztorköltészet „felújításával” divatba jött a pásztoridill, nem csak a költészetben, de a képzőművészetben is. Ennek a rokokó pásztoridillnek kifejezetten erotikus felhangjai voltak: a pásztoróra is azokat az órákat jelölte, amikor az idilli pásztor a természet ölén enyeleghetett a kedvesével.
a borovi alapját képező bor nem fenyő, hanem fenyőerdő. A borovi fenyő, a lentebb olvasható magyarázat szerint homogén fenyőerdőből származó fenyő. Ennek azt hiszem, van jelentősége, mert a vegyes erdőből való fenyő másképp csomósodik (ágak)
Az oroszban is létezik боровья сосна.
Magam részéről a délszláv eredetet látom valószínűnek, de fenntartom, hogy a magyarba a németből jöhetett. Nem látom teljesen világosan, de úgy tűnik, Szlovéniában van Borovi helynév is (hegy? völgy?) , ami szintén lehet forrás
Őszintén, most értesültem a „borovi fenyő” létezéséről. Először is utána kellett járnom, mi ez. A legbővebb infót itt találtam: <http://www.freeweb.hu/tetofedes/fafajtak.htm>. E szerint
„Erdeifenyő (Pinus sylvestris L.) Kereskedelmi elnevezések: borovi fenyő, Kiefer, Forche, Föhre, Europeaan Redwood, Baltic Redwood, Scots Pine, Szoszna obüknovennaja. [...] Az ilyen széles évgyűrűjű erdeifenyőket gyakran "répafenyő"-nek nevezik (pl.: az óceáni klímán gyorsan növő "belga fenyő", vagy az alföldi erdeifenyő). A sűrűbb, egyenletes, keskeny évgyűrűjű erdeifenyőt nevezik általában "borovi fenyő"-nek (pl.: a Nyugat-Dunántúl egyes tájairól, vagy Észak-Európából származó erdeifenyő). Megjegyezzük, hogy a fakereskedelemben ma minden erdeifenyőt borovi fenyőnek hívnak.”
Ezzel együtt sem jutottam dűlőre. A fő problémát számomra az okozza, hogy felülreprezentáltnak látom a magyar előfordulásokat a Google-n, még az angol nyelvű adatok többsége mögött is magyar szerző áll. Emiatt nem tudom kizárni, hogy magyar fejleményről van szó. Ebben az esetben pedig a borovi lehetne valami Borov helynévre utaló jelző (mondjuk innen voltak az első szállítmányok).
Ezzel együtt talán a szláv jelző félfordítása valószínűbb (és a magyar ekkor is lehetne centrum, és ez lenne a felelős pl. a szóvégi -ý > -i változásért). Mivel erdeifenyőről van szó, itt kizárnám az orosz, mert ott a сосна utal erre a fajra, pl. сосновая доска ’erdei fenyőből készült deszka’. Ugyane miatt a többi keleti szláv nyelvet is. Maradtak a déli és a nyugati szláv nyelvek (a lengyel kivételével), itt a borov(i/ý) stb. Kérdés, hogy a déli Balkánon lassan, sűrűbb évgyűrűkkel nőnek-e a fenyők: emiatt talán valószínűbb az északias, vi. cseh-szlovák.
A többes számú szláv főnévből való eredet is lehetséges, bár kevesebb realitását látom, mint az előzőnek, mert vélhetően kevesebb olyan faanyagot tartalmazó szállítmány érkezik a fatelepekre, amelyen (amely szállítólevelén) többes számban áll a szláv bor szó, mint amennyin melléknévi formában. A többes számú főnévi eredet esetén viszont csak a szerb-horvát jöhet szóba.
A paprika ázsiai eredetű és nem amerikai. Forrás: Kiszely István: A magyarság eredete II. köt. 691- 695 Az ősmagyarok konyhája.
Dr. Mándy: Hogyan jöttek létre kultúrnövényeink? 1972 2. jav. kiadás
Capsicum annuum L. csak mint kultúrnövény ismeretes: az indiánok ősi termesztett növénye Dél-Mexikó és Közép-Amerika I. géncentruma, XVI. sz. II. felétől termesztik hazánkban
Egyébként magam is kíváncsi vagyok LvT véleményére, addig jobb híján az enyém: igaza lehet Kis Ádámnak a német eredetben. A németbe viszont inkább a csehből kerülhetett (vagy szlovákból, de ott nem találtam pontosan ezt a szót). Cseh bor (borový les) 'fenyőfa' (anyag), borovice 'fenyő' (növény).
Bocs, lejjebb írtam az orosz kiegészítést, és kétségtelenül nem részleteztem ezt a dolgot.
Az orosz боровой szó jelentése: fenyőerdei, ugyanez a szó az ukránban боровий. Tehát, az első beíró véleményétől eltérően ez nem többes szám, hanem birtokos melléknév, ahogy vélted.
