Korábban már több topikon is szóba került az oszmán hadsereg felépítése, csatái stb.
Fogjuk most össze az ezzel kapcsolatos kérdéseket, véleményeket egy topikba.
"Szokoli Mehmed pasa a korábbi magyar történeti munkákban gyakran Szokolovics Mehemed pasaként van feltüntetve. 1579-ben merénylet áldozata lett. Ahogy a listát elnézem, ő volt az utolsó nagyvezír, aki 10 évnél hosszabb ideig viselte a hivatalát."
Corrigendum: leszámítva természetesen a korábbi hozzászólásaimban már említett Köprülü Fázil Ahmed pasát (nagyvezír 1661-1676) között, ill. Damad Ibrahim pasát(nagyvezír 1718-1730).
"Csak a pontosítás végett pár kigészítés: - alapvetően nem Szokoli, hanem Szokollu Mehmed - 1570-ben fogalalják el az oszmánok Ciprust, igaz Famagusta még egy évig ellenállt. Amúgy Ciprust Lala Musztafa fogalalta el, nem Szokollu - 1574-ben tuniszt Uludzs Ali foglalta vissza, nem Szokollu"
A mai török nyelvben Sokollu Mehmet, azonban a magyar történelmi munkákban általában Szokoli Mehmed szerepel. A régebbi anyagokban meg előfordul Szokolovics Mehemed is.
Én nem azt akartam állítani, hogy ő személyesen foglalta el Ciprust és Tuniszt, hanem hogy az ő hivatali ideje alatt.
"Szokoli Mehmed pasa (hivatalban 1565-1579): Bosnyák származású. Az egyik legtehetségesebb oszmán nagyvezír. Az 1552-es hódoltsági hadjárat idején ruméliai bejlerbej, az 1564-es vezírlista szerint már másodvezír. 1566-ban ő irányította Szigetvár ostromát az elagott Szulejmán helyett. 1566 és 1574 között az alkoholista II. Szelim idején gyakorlatilag ő irányította a Birodalmat. 1568-ban békét kötött az osztrák Habsburgokkal, 1571-ben elfoglaltatta Ciprus szigetét, 1574-ben Tuniszt.
Egy ideig még III. Murád szultán alatt is megőrizte hivatalát."
Csak a pontosítás végett pár kigészítés: - alapvetően nem Szokoli, hanem Szokollu Mehmed - 1570-ben fogalalják el az oszmánok Ciprust, igaz Famagusta még egy évig ellenállt. Amúgy Ciprust Lala Musztafa fogalalta el, nem Szokollu - 1574-ben tuniszt Uludzs Ali foglalta vissza, nem Szokollu
Egyébként érdemes még megjegyezni pár dolgot a Szokollu családról: Szokollu mehmed egyik testvére Klissa szandzsákbégje, majd bosznia szandzsákbég volt (Ferhád bég), másik testvére később Hercegovina és bosznia szandzsákbégje (Kara Szinán). Fiai: Hasszán (aleppói beglerbég), Kurd Kászim (boszniaia, majd aleppói beglerbég), Ibrahim Hán. Unokaöccsei: Lala Mehmed (anatóliaia beglerbég, 1604-1606 között nagyvezír), Szokollu Musztafa (defterdárkethüda Temesváron, majd füleki, klisszai szandzsákbég, végül budai beglerbég). Az előbb említett Lala Mehmed (ismerik Chainoglu, vagy Sokolluzade Lala Mehmednek is) fia, Deli Ibrahim kanizsai, boszniai, egri és ruméliai beglerbég volt, az ő utódai is errefelé voltak hatalmon még sokáig.
Érdekesség, hogy a család egyik ága több generáción át a peçi patriarchák voltak. Az első ismert személy Makariye, ő vagy testvére, vagy unokatestvére volt Szokollu Mehmednek. Az ő fia és unokája is a Peç-i patriarchátus élén álltak.
Szokoli Mehmed után már alig volt olyan nagyvezír, aki két évnél többet töltött volna a hivatalában.
Egy jellegzetes kivétel volt Nevsehirli Damad Ibrahim pasa, aki 1718 és 1730 között tizenkét kerek esztendeig vitte a hivatalt. Igaz, hogy neki könnyű volt, mert III. Ahmed szultán sógora (vagy veje?) volt.
Rendkívül népszerűtlenek voltak mind a ketten, mert dőzsölő, pazarló életmódjuk mellett a birodalom dolgait elhanyagolták, miközben a nép nyomorgott.
Az 1730. évi isztambuli janicsárlázadás és népfelkelés során megölték.
Ahogy elnézem a listát, még a bosnyák származású Herszekli Ahmed (Hersekli Ahmet) pasa is ötször volt nagyvezír, ő azonban nekünk magyaroknak hál' Istennek jóval kevésbé ismerős.
Az albán származású Kodzsa Szinán (Koca Sinan) pasa is csúcstartó volt abból a szempontból, hogy öt ízben viselte a nagyvezíri hivatalt: 1580-1582, 1589-1591, 1593-1595, 1595 és 1595-1596.
Azon kevés nagyvezírek közé tartozik, akik természetes halállal haltak meg.
Nekünk magyaroknak a hosszú háborúból, elsősorban a gyurgyevói csatából lehet ismerős.
Szokoli Mehmed pasa a korábbi magyar történeti munkákban gyakran Szokolovics Mehemed pasaként van feltüntetve. 1579-ben merénylet áldozata lett. Ahogy a listát elnézem, ő volt az utolsó nagyvezír, aki 10 évnél hosszabb ideig viselte a hivatalát.
Bocs a tárgyi tévedésért, de Káldy-Nagy könyve könyvtárból volt kölcsön, így nem tudtam belelapozni.
Nagy Szulejmán néhány híresebb nagyvezíre, akik a magyar történelemben is szerepet játszottak:
Pargali Damad Ibrahim pasa (hivatalban 1523-1536): görög rabszolgafiú volt, akit Szulejmán már akkor megkedvelt, amikor még csak trónörökös volt. Kiváló képességű, ravasz diplomata és államférfi volt, de a hadvezetéshez szinte semmit sem értett. A Mohács utáni időkben gyakran feltűnik a magyar töri lapjain is, elsősorban a tárgyalásoknál a birodalom képviselőjeként. Beárulták Szulejmánnál, hogy összeesküvést sző ellene, a szultán hosszas vívódás után kivégeztette kedvenc nagyvezírét.
Hadim Szülejmán pasa (hivatalban 1541-1544): ő volt a nagyvezír Buda elfoglalásakor és az 1543-as szultáni hadjáratkor.
Damad Rüsztem pasa (hivatalban 1544-1553 és 1555-1561): Nagy Szulejmán veje. Egy szörnyen kapzsi és irigy, a hivatalára teljesen alkalmatlan ember. 1553-ban a szultán kénytelen volt leváltani a Musztafa trónörökös meggyilkolása miatti hatalmas népharag miatt. Két év múlva azonban felesége, Hürrem intrikáinak hatására újból kinevezte. A szultán kedvenc vejének még azt is elnézte, hogy a birodalom törvénbyeit megszegve hatalmas személyes vagyont gyűjtsön össze. 1561-ben természetes halállal halt meg.
Kara Ahmed pasa (hivatalban 1553-1555): Albán származású. 1552-ben másodvezírként ő irányította a hódoltsági hadműveleteket. Rüsztem leváltása után került a helyére 1553-ban. Tehetséges hadvezér volt. 1555-ben Hürrem intrikái miatt végeztette ki a padisah, hogy helyet csináljon a vejének, Rüsztemnek.
Szokoli Mehmed pasa (hivatalban 1565-1579): Bosnyák származású. Az egyik legtehetségesebb oszmán nagyvezír. Az 1552-es hódoltsági hadjárat idején ruméliai bejlerbej, az 1564-es vezírlista szerint már másodvezír. 1566-ban ő irányította Szigetvár ostromát az elagott Szulejmán helyett. 1566 és 1574 között az alkoholista II. Szelim idején gyakorlatilag ő irányította a Birodalmat. 1568-ban békét kötött az osztrák Habsburgokkal, 1571-ben elfoglaltatta Ciprus szigetét, 1574-ben Tuniszt.
Egy ideig még III. Murád szultán alatt is megőrizte hivatalát.
Egyszer olvastam valami oszmánokkal foglalkozó könyvben, hogy a nagyvezírek általában igen rövid ideig, átlagosan kb. 3-4 évig voltak hivatalban.
Ráadásul a legtöbbjük nem is természetes halállal halt meg...
Kíváncsi vagyok, hogy a lista adatai alátámasztják-e ezt a megállapítást.
Én úgy tudom, hogy Köprülü Fázil Ahmed pasa a maga 15 éves hivatali idejével (nagyvezír 1661-1676) valóságos csúcstartó volt.
A magyar töriben járatosak kedvvéért: ő volt az, aki 1663-ban bevette Érsekújvárat, 1664-ben pedig elvesztette a szentgotthárdi csatát, 1672-ben pedig elfoglalta Podólia tartományt, amely az Oszmán Birodalom utolsó európai területi gyarapodása volt. Kíváncsi vagyok, hogy ő milyen halálnemmel végezte vajon.
Az ő utóda volt a nagyvezíri hivatalban az a Kara Musztafa pasa (nagyvezír 1676-1683), aki 1683-ban Bécs alatt a pusztulásba vitte az oszmán hadsereget.
A rum=görög, az arnavut=albán, gürcü=grúz, ermeni=örmény, çerkes és abaza észak-nyugat kaukázusiak.
Az "akibeti" oszlopnál található hogy hogy végezték:
idam=kivégzés
ecel=a török szótáram szerint azt jelenti hogy "az élet vége, halál", nem tudom biztosan hogy itt konkrétan mit jelent, természetes halált?
suikast=merénylet
azil ve idam=elbocsátás és kivégzés
Savaşta şehit=háborús mártír
Azil, haciz, sürgün ve idam=elbocsátás, jószágvesztés, száműzetés és kivégzés (erre a Bahadırzade Arabacı Ali pasára nagyon pikkelhettek)
istifa ve ecel=felmondás és halál
linç azt hiszem 1értelmű
Sürgünde ecel=száműzetésben halt meg (?)
Çatışmada şehit=összecsapásban lett mártír
ezeket sikerült megfejtenem.:)
a fejlevágósdiról jut eszembe, a Habsburg barát Fekete Iván/Jovan Nenád is úgy végezte, hogy a fejét Bécs felé fordítva tűzte ki Szapolyai Budán 1527-ben, bár már szerintem hamarabb is szokásban lehetett nálunk a dolog (Koppány felszeletelése?)
Lehet, hogy Kodzsa Ali pasa, de ez a név sem biztos, csak az alábbi szituáció.
Szulejmán szultán uralkodásának első 2-3 évében trónkövetelő fivéreivel kellett megküzdenie.
Ha jól emlékszem, Szulejmán ezt a Kodzsa Alit (?) nevezte ki nagyvezírnek a nyugdíjba küldött Piri Mehmed pasa helyére. Az új nagyvezír azonban titokban együttműködött valamelyik trónkövetelő fivérrel.
Erre mondják azt, hogy belesz...ni abba a kézbe, amelyik etet:)))
Meg is lett az eredménye, szulejmán rövid úton kivégeztette új nagyvezírét.
Egyébként maga a sztori Káldy György Szulejmán szultánról írt könyvében található, amely egész jó kis könyv a maga nemében:)
Az oszmán hadszervezet ismertetésénél nem hagyhatjuk ki a birodalommal függő viszonyban lévő országok "csatlós" haderejét sem.
Mindenekelőtt a krími tatár kánság seregei tartoznak ide. A krími tatár kánok háborúk alkalmával 10, sőt néha akár 20 ezer fős könnyűlovasságal szálltak hadba a padisah oldalán.
Ide tartoznak a moldvai és havasalföldi román fejedelemségek főleg könnyűgyalogos hadseregei is. A románok a török birodalmon belül nagyobb önállóságot élveztek, mint a szerbek, pl. 1711-ig a Diván jóváhagyásával saját maguk választhattak fejedelemet.
A román fejedelemségek hadai azonban a török hadvezetéstől komoly harci feladatokat nemigen kaptak. Fő feladatuk általában az volt, hogy a Déli-Kárpátok szorosain át Erdélybe betörve elvonjanak bizonyos ellenséges erőket a fő hadszíntérről.
I. Ulászló fejét nem egy mézes üvegben hurcolták körbe a birodalomban?
A sztyeppén dívott az a szokás is, hogy ivókupát készítettek a legyőzött ellenség fejéből. Erre elég sok példa ismert. Pl. Szvjatoszláv kagán (!) is így végezte, a besenyők jóvoltából. A hunogur Baján kagán is ivókupát csináltatott a gepida Kunimund fejéből (nemsokára a longobard Alboin kapta meg néhai apósa eme ereklyéjét)...
A későbbiekben azonban Nagy Szulejmán már nem bánt ilyen kesztyűs kézzel a nagyvezíreivel. Ha jól emlékszem vissza Káldy könyvére, négy vagy öt nagyvezír halála is szárad a lelkén: Kodzsa pasa, Ibrahim pasa és Kara Ahmed pasa, akiknek a neve most így fejből beugrik.
A maga korában ez nem számított annyira barbár és primitív szokásnak katonáéknál:) Inkább csak furcsának. Azt, hogy néhány korabeli forrás az ilyenféle "kedves és szép néphagyományt" megbélyegez, talán annak az eredménye, hogy akik írták, főként humanista műveltségűek voltak. Nekik minden primtivínek és brutálisnak számított, ami kissé erőteljesebb, de megszokott katonai tevékenység volt. De ez csak szvsz:)
Hogy a janicsárok kaptak-e nyugdíjat, azt nem tudom.
A kiöregedett nagyvezírekat azonban, ha éppen nem vették a fejüket vagy nem küldték őket száműzetésbe, nyugdíjazták.
Nagy Szulejmánról írja Káldy György, hogy mindjárt az uralkodása kezdetén nyugdíjba küldte az apjától "megörökölt" nagyvezírt, az öreg Piri Mehmed pasát.
Állítólag nem egyezett az elképzelésük a birodalom vezetését illetően...
azért nekem rémlik olyan is, hogy a martalócok nem egyszer magyar szolgálatban is osztották a népet meg az igét. Ha keresztény zászlók alatt dugták a nőket, akkor már nem voltak undorítók???? :o)))
ja meg, olyanról is hallottam, hogy dicső magyar végvári vitézeink fosztogattak, sőt akár meg is erőszakoltak hódoltsági nőket. De a legszebb az, hogy talán pont Pápa váráról maradt fel olyan adat, hogy mikor Bethlen szolgálatába átállt a vár, akkor az őrség, aki addig a hódoltsági magyar lakta falvakat sanyargatta, hirtelen a Pápától északra és nyugatra lévő településekre vetette rá magát.
Képzeld, nagy nemzeti hősünk, Bethlen Gábor erdélyi fejedelem nem átalkodott török csapatokkal szövetkezni és azzal fosztogatni a királyi Magyarországot... :o) Meg is lett az eredménye: Amikor Bethlen csapatai másodszor indultak Bécs ellen, szemben az előző hadjárattal, amikor a királyi magyarországi várak olyan nagy lelkesedéssel nyitották meg kapuikat, másodjára már nem annyira lelkesedtek az erdélyi és török fosztogató katonák látán és zárva is maradtak azok a bizonyos várkapuk...
Hát a háborút és a harcolók magatartását nehéz megítélni szimplán nemzetkarakterológia alapján...
A bácskai és bánáti svábság likvidálása sem volt gyönge.
OFF:
Te Éberhard!
Ez a gyomorszájig kigombolt szőrös mellkas honnan jött neked a képbe?
Csak azért mert én is láttam egy ilyen képet egy 1848-1849-el fogalkozó festészeti kiállításon.
Elvadult, vérszomjas sötét tekintet, kigombolt ing, szőrös mellkas, ócska török stílusú pisztoly, rövid kard - ezek voltak a szerb martalócok 1848-ban a Délvidéken.
Ha má belekapttál a kiseggitö alakulatok felsorolásába, ne hagyd ki a szerb martaloccokat sem. Ez a szirszar csöcselék népség keresztény létire nem szégyenlette magát a török hadcseregbe beállni. Fosztogatásra, gyujtogatásra és rablásra használta őket a török hadsereg. Szörös mellükön az ing tejjesen ki volt gombolva a gyomorszájukig, fegyverüket inen onan lopkották össze. Általába török stilussu kardjuk volt, szélrs görbe pengéjü. Szivessen erőszakkolták meg a nöket is. Fuj undoritto egy banda volt.
A hadrendezőkről, az ún. jaszaulokról még nem volt szó.
Ők segédkeztek a tiszteknek a csapattestek elrendezésében, ostromok és támadások esetén pedig vízilóbőrből készült korbácsaikkal "ösztönözték" gyorsabb haladásra a hátramaradókat.
