A Kr. e. XIII. században rejtélyes új nép tűnt fel a Volga és a Duna közötti térségben. Kevéssé látszik hihetőnek, hogy az említett szkíta közösség légüres térben, ősnemződés útján keletkezett volna, mégis, némely modern szerző – a régészeti leleteknek, a történeti, nyelvi adatoknak fittyet hányva – szinte ezt sugallja. Kik voltak ők, akiknek nevét az ókori görögök nyomán aztán még seregnyi hasonló életmódot folytató, lovas harcmodort űző etnikumra alkalmazták? Csak úgy hipp-hopp ott termettek a semmiből a mai ukrán és dél-orosz sztyeppéken és a történelem színpadán? Szerencsére nem mindenki hisz a hús-vér szereplőkre ráerőszakolt fantasztikus mendemondákban. A lakatlan pusztákon való gondviselésszerű megjelenés tézisét a mélyrehatóbb történeti elemzések halomra döntötték. Kiderült, hogy a szkíták emlékanyaga a Hettita Birodalom etnikumainak hagyatékával mutat szinte a végletekig menő hasonlóságot. Csakhogy a hettiták állítólag „kihaltak”, köddé váltak. Előbb az ún. tengeri népek Kr. e. XIII. századi támadásai züllesztik szét a birodalom államgépezetét, majd Kr. e. 717-re utolsó támaszpontjukat, Karkemiš városát is beveszi II. Šarru-Kenu asszír király. Valóban így történt? És mi következett azután? A topic erre és a hasonló kérdésekre keresi a választ. A már létező Kik voltak a szkíták? rovat tágabban értelmezett szkítaságával szemben azonban – elkerülve számos félreértést – ezúttal csak a „valódi” szkítákra koncentrálunk, azokra, akik előbb Anatóliában, majd a Kr. e. XIII. századtól Kelet-Európa pusztaságain éltek. Elképzelhető, hogy közülük is csupán a „basziléioi”, azaz „királyi” csoport volt azonos a korábbi kis-ázsiai birodalomszervező hatti néppel. A többi sztyeppei szkíta közösséget talán a hajdani birodalom behódolt vagy csatlakozó népei és a helyben talált őslakosság adták.
Mint látható egyébként, a Tamany-félsziget északi partján ömlik az Azovi-tengerbe. De még előtte két ágra szakad, s az északabbit, amely elkerüli tamanyi partokat, Protokának hívják.
Köszi! Az ábrák nagyon jók, a fordítás viszont trehány… Pl. R. Hollét ír Renate Rolle helyett, nyilván összekeverve a szerző nevét egy másik mű kiadójának (a baden-badeni Holle) nevével.
Mitanni és a Hatti Birodalom népei közt – elsősorban a hurrik révén – nagy volt az átfedés.
Szkíta sírkő állat- és fegyvermotívumokkal egy arzáni kurgánból (Ujuk folyó völgye, Tuvai Autonóm Köztársaság, Oroszország), Kr. e. VII–VI. század
Renate Rolle: Die Welt der Skythen – Stutenmelker und Pferdebogner: Ein antikes Reitervolk in neuer Sicht; C. J. Bucher, Luzern–Frankfurt am Main, 1980, 44. o.
Szarvasok aranylemezen egy vasfokos nyeléről a szkíta Kelermesz-kurgánból (Kubán folyó melléke, Oroszország), Kr. e. VI–V. század
Karl Jettmar: Die frühen Steppenvölker – Der eurasiatische Tierstil, Entstehung und sozialer Hintergrund; Holle, Baden-Baden,1964, 35. o.
Mitanni pecséthenger lenyomata gömbfejes fúrótechnikával szkíta szarvasokkal Bet Šeánból, Kr. e. II. évezred első fele
Barbara Parker: Cylinder Seals from Palestine; in: Iraq XI, 1949, 40. kép; Dominique Collon: Cylinder Seals in the Ancient Near East; British Museum Publications, London, 1987, 63. o., 249. kép
Mitanni népeihez köthető pecséthenger lenyomata Bet Šeánból; Kr. e. XV. század
Az általam idézett szöveg is elkülöníti, annak ellenére, hogy beismeri, hogy a "hatti" és a "hettita" népnév azonosítása máig vita tárgya.
Azt nem is vitattam, hogy a hattiból kialakult egy birodalmi köznyelv (közlekedőnyelv vagy lingua franca, ha úgy tetszik), de ha ezt hettitának nevezzük, akkor nyugodtan lehet még mindig hattinak is nevezni, mint ahogy a korai, a Halüsz folyó menti területen élő népet is lehet egyaránt hattinak és hettitának is nevezni a hódítások kezdete előtt.
An ancient language of Central Anatolia. It seems to have been the original language of the area around the city of Hattushas (modern Boğazköy) before it was conquered by the Hittites and became the capital of their empire. It is erroneously called "Proto-Hittite" by some, but the name should be avoided. The language was replaced by Hittite, but remained a liturgical language for the Hittites. Hattic is, unusually for the area, largely prefixing, and though attempts have been made to link it to some of the Caucasian languages spoken today, its relationships remain unclear. 2nd Millennium BC
Ha jól értelmeztem hozzászólásaitokat, a fenti szöveg, hogy úgy mondjam, félrevezető? Mert egyértelműen elkülöníti a hatti nyelvet a hettitától!
Az általad felsorolt népmozgásokat kicsit későinek tartom, ha hettitákról van szó. Van egy bevonulás valamivel korábbról (Magyarország története I.)
Az i. e. XVI-XV. századtól kezdve (a nagyalföldi) déli tömb területén elterjedt a ló felszerszámozásának anatóliai módja és vele együtt az anatóliai típusú felszerelés: csontból faragott szíjelosztók, díszkorongok, díszített agancs zablapálcák. - Bronzöntő műhely minden jelentősebb tellen volt. A telepekről kivezető utak mentén vagy a telepeket övező magaslatokon voltak a temetők, amelyek a sok évszázados használat következtében olyan nagy kiterjedésűek, hogy sírszámukról fogalmunk sincs. A rítus valamennyi déli eredetű népnél zsugorított, többnyire meghatározott tájolású, a férfiak és nők számára eltérő temetkezési szokásban jelenik meg. A halottakat ünnepi ékszerdíszben temették el, edényekben élelmet helyeztek melléjük. … Keramikát, csonteszközt, bronz ékszert és fegyvert, arany ékszert - művészetileg is déli példaképeikhez kapcsolódva - egyaránt az égei-anatóliai eredetű spirálmintákkal díszítettek."
Itt nem történnek drámai változások, csak csendben zajló átalakulás. A változás mégis nyilvánvaló. Ebben az időben Anatóliában a Hétországi (hettita) birodalom történetének első szakasza zajlik, amely a nyugati szakirodalom egybehangzó állítása szerint indoszkíta eredetű uralom volt. A Hettita birodalom tehát szkíta eredetű, - nekik indoeurópai, nekünk édes ragozó nyelvű testvérünk - és a temetkezéssel kapcsolatosan is rájuk jellemző az, amiről itt olvasni lehet. A spirálok megítélésében a Magyarország története erősen téved, az a Kárpát-medence újkőkora óta jelen van itt, ezért azt a bronzkor közepén nem hozathatja ide mással, még egyszer. Mivel azonban a szkíták anatóliai hagyatékáról van szó, akiknek a spirál szintén ősi jogos tulajdonuk, most e részletkérdésben nem érdemes vitát nyitni. Érdemes leszögezni viszont, hogy a változás nagy dúlások nélkül is bekövetkezett, sőt bizonyos folyamatosságra is gondolhatunk. A Kárpát-medence és a Hettita birodalom kapcsolatáról viszont kézzelfogható adatokhoz jutottunk - a Magyarország története c. könyv szerzői akaratának ellenére. A szkíták beáramlása a Kárpát-medence területére így folyamatosnak tekinthető.
„Mondjátok csak, a hatti és a hettita az nem két különböző nép.”
The Hittite kingdom, or at least its core region, was apparently called Hatti in the reconstructed Hittite language.
Vagyis a Hettita Birodalmat, legalábbis annak központi területeit hettitául „Hatti”-nak nevezték. Ahogy a szumír területeket is „Szumír”-nak hívták. Nemcsak látszólag („apparently”). Ez egy alattomos beszúrás. Ha egyszer a hettita szövegekben „Hatti” szerepel az állam neveként, akkor azt az államot úgy is hívták.
The Hittites should be distinguished from the Hattians, an earlier people who inhabited the same region until the beginning of the 2nd millennium BC and spoke a non-Indo-European language – conventionally called Hattic.
A hettitákat tehát megkülönböztetik a korai, nem indoeurópai nyelvű hattiktól. Nézzük meg, milyen alapon.
Hittites or (more recently) Hethites is also the common English name of a Biblical people (חתי or HTY in the consonant-only Hebrew script), which are also called Children of Heth (בני-חת, BNY HT). These people are mentioned several times in the Old Testament, from the time of the Patriarchs up to Ezra's return from Babylonian captivity. The archaeologists who discovered the Anatolian Hittites in the 19th century initially believed the two peoples to be the same, but this identification is still disputed.
Az Ószövetségben az „iszonyat fiai”-nak is mondják őket. Ebben a dokumentumban a pátriárkák korától „az Írástudó” (Ezra) Babilóniából történő visszatéréséig gyakran kerülnek szóba. A héber „Heth” etimológia egyébként hasonló ahhoz, mint amit az avarokkal kapcsolatban terjesztettek a középkorban: hogy tudniillik nevük azonos volna a ’kapzsi’ jelentésű latin „avarus” szóval (ami mellesleg illett rájuk, figyelembe véve, mennyi aranyat kipumpoltak pl. a bizánciaktól).
Most jön azonban a lényeg: Azok a régészek, akik a hattikat a XIX. században felfedezték, a hatti és a hettita népnevet eleinte azonosnak gondolták. Az idézett honlap szerint „ezt az azonosítást még vitatják”. Ami önmagában is érdekes. Még különösebb azonban, hogy – mint fentebb láttuk – ennek ellenére az összefoglaló elején a szerzők azt sugallják, mintha a „hatti” és a „hettita” népnevek mögött rejlő etnikumok különböző volta kész tény, megfellebbezhetetlen történeti igazság volna.
The Hattians were an ancient people who inhabited the land of Hatti in Asia Minor in the to 2nd millennia BC. They spoke a non-Indo-European language of uncertain affiliation called Hattic (now believed by some to be related to the Northwest Caucasian language group). They eventually merged with or were replaced by the Hittites (Hittites: the language of the Hittites and the principal language of the Anatolian group of languages), who spoke the Indo-European Hittite language.
Ki kell itt emelnünk, hogy a „bizonytalan hovatartozásúnak mondott nem indoeurópai” hatti nyelvet egyesek az északnyugat-kaukázusi nyelvi csoporttal hozzák összefüggésbe. Emlékeztetünk arra, hogy a méltatlanul elhallgatott Mészáros Gyula ugyancsak ezen népcsoport körében végzett helyszíni nyelvi vizsgálatokat, ami után megállapította, hogy a hatti nyelv legközelebbi élő rokonai ezek körében, elsősorban a päkhi (ubüh) népnél keresendők. „…a Maeotis keleti partvidékének és a Kubán-medencének eme čerkes, abcház és päkhi nyelveit az antik irodalmi hagyomány még a Kr. u. I. században is kifejezetten skytha nyelv néven ismerte. Plinius ebben a korban a Tanais folyónak skytha nyelvi Sin(us) nevéről tud. Az is köztudomású volt még ebben a korban, hogy a Maeotis-tenger Temarunda nevét szintén az ún. skytha néptörzsektől nyerte” – írta 1938-ban.
Arra pedig, hogy a hattikat beolvasszák vagy felváltsák a hettiták („they eventually merged with or were replaced by the Hittites”), semmi szükség nem volt, miután a „hettita” csupán egy enyhén torzult változata a „hatti” népnévnek.
A hettita nyelv indoeurópaiságának cáfolatára majd igyekszünk még kitérni.
The Hattians may have been connected, in language and proximity, to the Khaldi/Kardu. The Khaldi (and the related Khalib/Chalybes) are considered to have been one of the oldest Ibero-Caucasian (possibly West Kartvelian) tribes (4th–2nd millennium BC), the oldest indigenous population of the south-eastern shore of the Black Sea. The modern name of the South Caucasian ethnic group inhabiting this area is Laz (or "Chani" in Georgian). They may also have been related in language and proximity to the Hattians…
Vagyis a hatti a káld (kárd) néppel, ill. a dél-kaukázusi nyelvekkel is rokonságban áll. (Vö.: galdu, azaz kaššu; kurd, kár, hurri, khaldaiosz stb.)
Forrás:http://www.absoluteastronomy.com/reference/hittites
Murgovita (70. hsz.): „Te vagy Kadasman? Végülis mindegy, de nem a kérdésre válaszoltál. Hettita-hatti azonos népről szól a topik, erre elmagyarázod nekem az 560-as szkíták érkezését.”
Igen, én vagyok Kadasman-Turgu.
Eredeti kérdésed ez volt (45. hsz.): „Hol helyezhető el időben a hattiak megjelenése Magyarországon? Behatárolható-e a letelepedésük?”
Elég világosan leírtam a magyarországi letelepedés időrendjét (46. hsz.): „Oscar Montelius svéd régész szerint pl. már a Kr. e. XIII. században megjelentek ezek a déli eredetű embercsoportok a Kaukázusban. Mások inkább csak XI–X. századot szoktak írni. A szakirodalom rendszerint a Kr. e. VI. századra helyezi a szkíták megjelenését a mai Magyarország területén, az igazán nagytömegű hatti elvándorlás észak felé valóban nem sokkal előbb, a VIII–VII. században volt.”
Az idézett szöveg melyik részét nem érted?
A magyarországi hatti letelepedés nyugati határa a kutatások jelen állása szerint a nyugati határrész volt, tehát ennél nyugatabbra már nem nagyon mehetnének a magyarországi nyomokat kutatva az ásatók. A válaszban direkt kiegészítettem a lelőhelytérképet Velem-Szentvid és Sé települések feltüntetésével, miután a 24. hozzászólásban már bővebben idéztem egy ismeretlen, Ilon Gáborra hivatkozó szerző beszámolóját az itteni szkíta leletekről. De ha ez sem elég, olvasd el még egyszer a 45. hsz.-ban idézett Ilon-féle összefoglalót a magyarországi szkíta lelőhelyekről.
Vagyis szerintem a kérdésre válaszoltam. Olvasási nehézségekkel ne hozzám fordulj.
„Honnét jött, aki jött? Inon szerint a tieid az északkeleti Balkánról jöttek 560-ban. Van adatod rá, hogy ezek hettiták vagy hattik voltak?”
Erről szól a topik. Ilon egyébként ezt írta: „A szkíta kor (kb. Kr. e. 6–5/4. század) újabb, keletről (Erdélyből, a Kárpátok szomszédságából és Északkelet-Balkánról) érkező, kocsizó, pikkelypáncélos csoportok megjelenésével hozható összefüggésbe.”
Ehhez ráadásul hozzáteszi: „A korszak első, teljességre törekvő időrendjét Párducz Mihály dolgozta ki; eszerint a magyarországi szkíta kor 560 körül, az északkeleti-Kárpátok hágóin történő bevándorlással kezdődött.”
Semmi olyasmit nem írt, hogy a szkíták csak a Balkánon keresztül érkeztek volna. (Egyébként pl. a hellének is több úton vándoroltak el Kis-Ázsiából, úgy, hogy egy részük ottmaradt Anatólia nyugati partvidékén.)
Még néhány kép a sokarcú Kubánról
A Kubán és mellékfolyói
A csendes Kubán
Vihar a Kubánon
A vadregényes Kubán folyó
Kurgán a Kubán mentén
A Kubán folyó síksága: a hatti kivándorlás szempontjából kulcsfontosságú vidék (a bal fölső sarokban)
A Kubán folyó
Arany szarvas
Arany pajzsdísz
Sztyeppei szkíta arany plakett
Szkíta plakett
Arany szarvas
Az 1993-ban alapított filmművészeti Aranyszarvas-díj
Kétfejű ragadozó madár 
Szeldzsuk kétfejű sas
Az osztrák címer
Hatti dombormű, Kr. e. XIV–XIII. század
Anatóliai hatti szarvasábrázolás
Hatti szarvasok Alaça Hüyükből (Törökország)
Szarvas a pazürüki hettita kurgánból (Altáj hegység)
Hatti szarvas (középütt :) ) Kis-Ázsiából
Hatti szarvas Anatóliából
Szkíta arany szarvas a Kul-Oba kurgánból (Krím-félsziget, Ukrajna)
Ún. szarvaskő (оленный камень) az Ujuk folyó völgyéből
277 x 38 x 27 cm
Sok rovásírásos kő van fenn a neten ugyanerről a lelőhelyről
Szkíta sírkő állat- és fegyvermotívumokkal egy arzáni kurgánból (Ujuk folyó völgye, Tuvai Autonóm Köztársaság, Oroszország), Kr. e. VII–VI. század
Szarvasok aranylemezen egy vasfokos nyeléről a szkíta Kelermesz-kurgánból (Kubán folyó melléke, Oroszország), Kr. e. VI–V. század
Mitanni pecséthenger lenyomata gömbfejes fúrótechnikával szkíta szarvasokkal Bet Šeánból, Kr. e. II. évezred első fele
Mitanni népeihez köthető pecséthenger lenyomata Bet Šeánból; Kr. e. XV. század