Front, nyugtalanság, időjárás, túlpörgöttség, vagy éppen ki nem fáradás napközben? Sok oka lehet, szerintem érdemes azt megtalálni, mint rögtön elnyomni tested jelzéseit. Én mondjuk minden mesterséges szertől óckodom. Különben meg lehet, hogy csak egy átmeneti, magától múló időszak, ami miatt kár szennyezni a szervezeted.
Higgadtan kezeltem mert a bénulás alatti pániktól eltekintve soha nem hagyott bennem mély nyomot a dolog. Nem lettem depressziós, nem féltem elaludni stb. Egy idő után rájöttem hogy semmi bajom nem lesz tőle, megakadályozni/befolyásolni meg nem tudom, ha túl sokat mesélgetem mindenkinek akkor meg végképp hülyét csinálok magamból. Innentől kezdve 3 lehetőséget spekuláltam ki: 1. Gonosz szellemek látogatnak. - Szellemek nincsenek, miféle marhaság ez....? 2. Ufókok rabolgatnak - Ufók sincsenek, vagy ha neadjisten vannak is, miért pont engem b@szogatnának? - Na haggyuk má Ibolykát... 3. Lehet hogy agymra ment az X-Akták/E.T./Ghostbusters? Esetleg van valami zizi az agyammal. - Na ez a legvalószínűbb a három közül. Tehát attól eltekintve hogy sokat gondolgodtam rajta hogy ez vajon mi lehet, nem különösebben zavart ez a dolog. Néhány dolgot megfigyeltem amiből arra következtettem hogy ennek valami pszichés f@szságnak kell lenni: többnyire (voltak azért kivételek) akkor fordult elő ha egyedül aludtam - egyedül (!) ha a kutya bent aludt nálam, egyszer sem jelentkezett - tehát nem voltam egyedül (!) se napközbeni szunyáláskor, sem reggel, csak éjszaka - sötétben (!) szinte mindig ki voltam takarózva - védtelenül (?!) Namost én valami olyasmire gondoltam hogy lehet hogy ez ilyen kiskölyök koromból visszamaradt, saját szobába költöztetős, sötétben félős, egyedül aludni nemakarós, minden sarokban szörnyeket sejtős, ovis emlék- és félelemfoszlányok elszabadulása a tudatalattimból. Tehát hogy dolgok jöhetnek elő torzítva-színezve amiket a tudat már rég elfelejtett ugyan de valahol mégiscsak ott bujkál az idegsejetek mélyén.
Ebben az elgondolásban most némileg megerősített az oldaladon olvasott iromány a születéskori "emlékekről" (maszkos alakok, fognak, visznek, félelelem stb).
Tehát én így okoskodtam, kőkeményen racionalista/materialista ember lévén. És így már nem is olyan félelmetes. Hm?
Vagy ez hülyeség?
A másik kérdésedre válaszolva: Amikor egyszer (egyetlenegyszer) hagytam magam, hogy lássam mi lesz, teljesen elszabadult a pokol. Szó szerint. Ilyen lehet talán a Gyehenna. Megpróbálom leírni, nem biztos hogy teljesen érthető lesz: A zsibbadás teljesen elviselhetettlenné vált, majd átment égésbe és fel-le hullámzott bennem. Egyre jobban süppedtem az ágyba, levegőt nem kaptam. Teljesen papírvékonnyá lapultam és elkezdtem lefolyni az ágyról minden irányba. Aztán eltűnt az ágy és a semmiben lebegtem mint egy nagy palacsinta. Csak a sötét meg a zsibadás-fájdalom ami folyamatosan erősödött. Aztán elkezdtem nyúlni és csavarodni. Mint ahogy a ruhából kicsavarják a vizet. Na ez igazán sz@r volt. Végül azt éreztem hogy egy nagy lapos akármi (karok, test, fej minden nélkül; azok már régen eltűntek, leváltak és elúsztak a feketeségben, vagy beleovadtak a nagy laposságba) vagyok egyre jobban csavarodok és meggyulladok. Megyulladok és elégek. Lassan. Kis hamudarabokká válok és teljesen széthullok a semmiben.
Na ez már nagyon pánikolós téma volt, itt már megbántam hogy hagytam, kínlódtam is ezerrel hogy magamhoz térjek, vagy legalább történjen valami, ennél úgyis csak jobb lehet. Soha többet ilyet. Számomra ez volt a legdurvább, legemlékezetesebb.
Mostanában elég rosszul alszom, folyton felébredek és nem tudok vissza aludni. Altató tablettán gondolkodom, van tapasztalata valakinek ilyen szerekkel kapcsolatban? Olyat hallottam róla hogy nem álmodsz ha ezzel alszol. Igaz ez? Vagy csak nehezebben emléxik az ember ilyenkor?
Tudom, de pont ez az hogy ha álmodsz kb 5 percig valós időben, akkor álmodban ezt sokkal többnek érzed, egy egész hosszú történet lejátszódhat pár perc alatt... Itt meg fordítva volt.
Ja, nem akarom a joga stilus nevet reklamozni, de kesobb ahogy sok mas meditaloval beszelgettem, kiderult masoknal is eloszokott fordulni ez az AP, sot, meg kulon nevet is adtak neki. Szinten kabszert sosem latott embereknel.
Nekem az ilyen AP-im kellemesek, es tobbnyire delutan, altalaban meditacio utan szoktak elofordulni, amikor utana lefekszek, es neha elalszom. Kezdetben egyebkent ugy vettem eszre, hogy akkor voltak szinte rendszeresen ezek az AP elmenyeim, amikor a nadhi szodhana, azaz valtott orrlyuku legzest hosszabban gyakoroltam. 1-1.5 orat. Kesobb mar nem kotodott az AP ezekhez a hosszabb pranayamakhoz, volt, hogy csak faradt voltam delutan, ledoltem, kicsit szunyokaltam, es jott az AP. Ejszaka nekem nem szokott ilyen lenni.
Az egyik utolsonal volt, hogy delutan ismet elbobiskoltam, es megint arra eszmeltem, hogy ott fekszem az agyon, de nem tudok mozdulni. En neha hozzam kozeli embereket is szoktam ilyenkor magam korul erezni, de van ugy, hogy idegen lenyeket, az elso miatt ez ugy gondolom, hogy a tapasztalo egyen altal generalt elmeny. No, szoval, ott fekszem, es ereztem, hogy a lakasban felelmetes idegen elolenyek vannak. Ijeszto lett volna, de azonnal elkezdtem mondani a meditacio kozben is hasznalt mantramat. :) Amit hasznalok, isten szent nevei, idegen osi nyelven. Ennek a hatasara minden ijeszto, es felelmetes letforma eltunt a lakasbol, es azt ereztem, hogy az egesz lakas tiszta, ugymond szattvikus (ertsd spiritualisan tiszta) legkorrel telt meg. Kesobb amikor felebredtem, es visszagondoltam az esetre, kicsit buszke voltam magamra, hogy ilyen jol megoldottam a helyzetet, haha.
Egyebkent ahol tanultam meditaciot, ott mondtak ilyen legenda szeru dolgokat, hogy a meditalo embereket a rossz szellemek elkerulik. Ebben lehet, hogy van vmi, annyi biztos, hogy a tudatot kitisztitja az ilyen jellegu gyakorlas.
Kivancsi lennek, akiknel ez elofordul, ok mit tapasztaltak, hogy milyen allapotban fordul naluk elo ez a jelenseg? En ugy tapasztaltam, hogy akkor, amikor alapvetoen minden retegemben felvagyok toltve energiaval, tehat egy pihentebb idoszakom utan vagyok, azonban az utolso par nap a felszinen a fiziologiamban egy faradsagot ideztem elo, vagy sokat mozogtam, keveset aludtam, vmi ilyesmi.
Csoki evessel egyebkent lehet eltuntetni az allapotot, stabilizalni a fiziologiat ilyen esetben, legalabbis en kaptam ilyen tanacsot, de, hogy oszinte legyek, nekem kellemesek ezek az elmenyeim, plane mert utana sokkal frissebbenek erzem magam. Szuper frissnek.
Nalam ezekben az esetekben szoktak gyakran elofordulo elemek lenni ebben az alomban, az egyik pl. a lebeges erzete volt, sokszor ugyereztem, hogy felemelkedik a testem, kb. fel, 1 meterre a talajtol.
Hangokat is szoktam hallani, erinteseket is a testemen, de ezek nem szoktak felelmetesek lenni. Ilyenkor altalaban probalok fokuszalni a korulottem levo dolgokra, probalok korbe nezni, de ez nagy erofeszitesbe kerul, es igazabol nem megy, vagy a kep elveszti elesseget pl. amikor abba az iranyba akarok nezni, ahonnan hallok vmit, vagy ahol erzem, hogy van vmi.
Sokszor volt kezdetben, hogy probaltam megmozdulni, aztan nagy nehezen osszejott, felkeltem, aztan rajottem, hogy ez meg mindig az AP resze. Aztan ez megismetlodott vagy 3-4 szer, mire tenyleg magamhoz tertem. Most mar meg tudom kulonboztetni azt az erzest, amikor tenyleg kijovok ebbol az allapotbol, ez egy sajatos erzessel jaro atmenet. Igazabol mostmar ha elofordul, akkor nem felkelni akarok, hanem inkabb korulnezni, de mint mondtam, ez nem nagyon megy.
Ketszer volt egyebkent egy masfajta elmenyem. Itt kepek, vagy cselekvesek tengereben szinte repultem, de ugy, hogy en nem voltam reszese ezeknek a torteneseknek, es engem se lattak abbol a vilagbol, amin igy keresztul szaguldottam. A tudatom valahogy vegigsiklott vmi idegen mas vilagon. Mindket esetben probaltam lassitani ezt a repulest, es kapcsolatba kerulni azzal a vilaggal, amin a tudatom szinte keresztul repult, de mindket esetben az lett ennek a vege, hogy kiestem ebbol az allapotbol. Mindenesetre, semmi mashoz nem hasonlithato erzes volt.
Ja, sose szedtem semmilyen drogot sem, alkoholt sem iszom, 7-8 eve mar szilveszterkor is kihagyom a felpohar pezsgot is. Kitoltom, de ott szokott maradni a poharban, a testem tiltakozik, kell a halalnak.
A bárban amikor az ügyfélszolgálatossal beszélt, nem úgy tűnt hogy nem ő irányítja. A barátnőjét is "feltámasztották", igaz csak utolsó kívánság volt, de nem hiszem hogy annyi pénzből amennyi volt neki, csak ennyire tellett. Az volt még furcsa hogy gyorsabban telt "odakint" az idő mint amennyire érzékelte. Na de mind1, ez csak egy film :) Azért elgondolkodtató, még egyszer biztosan megnézem...
Egyszer nekem is volt ilyen élményem... De én nem a bénulástól akadtam ki (bár az is iszonyatos volt), hanem attól a "valami"-től, ami fekete ködként fölém úszott és folytogatott... Egy jó darabig azt hittem, hogy a gonosz volt maga. Ma már azt gondolom, hogy - bár nem kizárt - de ennek a legkisebb a valószínűsége. Inkább, hallucináció, látomás, álom vagy ilyesmi...
Nem tudom, talán igen. De mivel irányított, kontrollált álom volt, amit felügyelt a cég, tehát nem biztos hogy sikerült volna, hagyták volna, hiszen az kvázi szerződésszegés lett volna. Nem?
a rémálmot elűzhette volna.
Szerintem nem. Mivel nem tiszta lelkiismerettel ment bele az egészbe (tehát tudat alatt lebegett egy nagyon nagy, fájdalmas probléma), ezért előbb-utóbb valahogy úgyis feltört volna az "árnyékvilágból"...
Akkor jó, ha elolvastad, az speciel egy elég jó összefoglaló írás, én is onnan tudom, amit tudok :)
A kérdéseid nem hülyeségek, a téma nyitott. Itthon tudtommal senki nem foglalkozik a témával komolyabban, külföldön is csak néhányan. Ahogy számomra kiderült a lefordított szövegekből, kezd nekik összeállni a kép, de sok esetben ők is csak találgatnak, elméleteket állítgatnak fel.
Az meglepett, hogy képes voltál ennyire higgadtan kezelni ezeket az élményeket. Vagy csak utólag? Ha nem indiszkrét a kérdés, mi történt akkor, ha az elalvás közbeni zsibbadás során hagytad magad sodorni az eseményekkel?
Bár én nem éltem át ennyire "súlyosan" a dolgot, csak megbénultam néhány alkalommal felkelés közben vagy éjszaka, hallucinációim sem voltak ilyen tisztán, de én is majd összecsináltam magam az első alkalmakkor, annyira el se tudtam képzelni, hogy miről van szó. Aztán amíg többek közt rá nem találtam erre a fórumra, én is valami rossz álomnak véltem. Nem beszéltem erről senkinek, nem akartam, hogy még hülyébbnek nézzenek :), aztán utóbb egy haver egy sörözés közben elkottyantotta, hogy ne nézzem hülyének, de néha felébredéskor nem tud megmozdulni. Mondtam neki, öreg, üdvözöllek a klubban :) Szóval biztosan sokan élnek át ilyesmit, de csak kevésszer és a legtöbben el is felejtik. Végülis maga a bénulás még a laikus számára is érthető, ha egy kicsit utánaolvas, haamr rájön, hogy nagyon leegyszerűsítve a tudat hamarabb ébred, mint a test. De a tiédhez hasonló, ennyire rendszeres, durván élénk hallucinációkat biztosan sokkal-sokkal kevesebben élnek át, ebből a szempontból egyedibb és érdekesebb eset a tiéd.
Aha, voltam már az egyik oldaladon (gugli találat az "alvási paralízis"-re) de nem ástam mélyre mert pont arról nem találtam ott semmit ugyhogy már nyomtam is a back-et. De most jobban megnézve csinos kis gyűjteményed van a témában. Beleolvasgattam, és ennek fényében baromira nem különösek az élményeim. Ahogy nézem teljesen ismert dolog mind. Tán az egész nem egyéb mint némi pillanatnyi idegi-ingerületátviteli(?)-melfánksön? Semmi poszttrauma, semmi elfojtás, semmi "anyukámnemszerettazélettemtömeggyilkosállat" csak egy kis üzemzavar? Érdekes. És ez előidézhető akaratlagosan? A topic címe miatt kérdezem. (csak mert ha igen akkor biztosan összeomlik az LSD piac höhö)
Azt hiszem (vagy legalábbis úgy emlékszem), hogy rajtad kívül még nem találkoztam senkivel, aki ennyire tökéletesen, tisztán és szinte minden részletre kiterjedően megélte az alvási bénulást. Az én élményeim ehhez képest semmik, persze ezzel nem azt mondom, hogy irigyellek értük. Igazán rémületes lehetett mindez, főleg úgy, hogy fogalmad sem volt arról, mi történik.
Amennyiben továbbra is érdekel a téma és még nem jártál volna arra, a blogomban (hphp.blogol.hu) van némi anyag ebben a témában és onnan a lényegesebb külföldi oldalakra is eljutsz, ha megbirkózol az angollal. Kinti kutatók a tíz ujjukat megnyalnák egy ilyen részletes és érzékletes, tankönyvbe illő beszámoló után.
És köszi, segítségeddel sikerült beazonosítanom a kérdéses műsort is :)
Tegnap éjjel néztem a natgeot és erről az alvási paralízis dologról volt egy műsor. Én totál ledöbbentem, ui. nekem évekig heti rendszerességgel volt ilyen "élményem", de soha nem hallottam róla hogy ez egy ismert és dokumentált jelenség pláne hogy külön neve is van. Pedig anno jónéhány embernek meséltem, de mindenki csak nézett nagyokat. A tegnapi filmen felbuzdulva rákerestem guglival sok érdekeset olvastam, így jutottam ide is.
Tehát én a következőképpen éltem meg: 1. tipus - Hetente előfordult. Szinte kizárólag lefekvés után jelentkezett, már-már elaludtam és elkezdett beúszni valami álom. Aztán abban a pillanatban minden tagom zsibbadni kezdett. Persze egyből "éber"(?) lettem de mozdulni már nem bírtam. Egyre jobban zsibbadtam, mintha hangyák korzóztak volna az izmaimban. Ha mozdulni próbáltam nem ment. Szememet kinyitni nem tudtam. Iszonyatosan majréztam és próbáltam arra koncentrálni hogy legalább a szememet kinyissam hogy lássam mi történik körülöttem. Percekig kínlódtam így mire nagynehezen elmúlt és körbenézhettem. Persze semmit nem láttam soha. Eleinte iszonyatos volt átélni de később már megszoktam hogy ez van. Furcsa módon soha nem tulajdonítottam nagy jelentőséget neki. Egyszer megpróbáltam menni az élménnyel, hadd vigyen, de azt még az ellenségemnek sem kívánom ami akkor történt...
2. tipus - Ez ritka volt. A forgatókönyv: Éjjel felébredek. Fekszem a hátamon. (_mindig_ a hasamon alszok, nem tudok háton aludni). Nem nyitom ki a szemem, mert tudom hol vagyok: éjjel van, fekszem az ágyban csak magamhoz tértem kicsit, mindjárt visszaalszok. Szóval teljesen képben vagyok hogy mi a pálya(már amennyire az ember képben lehet félálomban, de gondolom értitek hogy mire gondolok). Aztán jön a zsibbadás. Próbálok hasra fordulni hogy kényelmes legyen, ne zsibbadjak. Persze nem tudok, ezzel egy időben elindulnak a hangyák. ÉS AKKOR BUMM ELKEZDŐDIK! Egy másodperc alatt totál éber leszek, de teljesen béna, a tagjaim már szinte fájnak a zsibbadástól. Ekkor valami rátelepszik a mellkasomra. Nagyon nehéz. Elkezdi az arcomat birizgálni ez kicsit csiklandós. Aztán egyre jobban eldurvul a dolog. Elkezdi ütni az arcom egyre erősebben, a mellkasomra akkorákat vág hogy úgy érzem kiszakad a tüdőm, fojtogat, úgy dobál és rángat az ágyban mint egy rongybabát. Próbálok védekezni de ugye hiába. A szememet sem bírom kinyitni. Üvöltenék mint a sakál de az sem megy. Tudom hogy a szomszéd szobában is alszanak, és egyből itt lennének, de nem megy. Nem tudom a számat kinyitni. Míg ez a valami megpróbál széttépni, a tudatom(én) a testemmel küzd hogy mozgásra bírja hogy legalább védekezni tudjak. Persz ezalatt végig a ott van legdurvább halálfélelem amit valaha is volt szerencsém átélni. Aztán egyszercsak mintha elvágták volna. Vége. De érzem hogy még ott van az a valami a szobában. Összeszedem magam, felnyúlok az éjjelilámpát felkapcsolni. Nem ég. Felpattanok az ágyból. A szobai lámpa sem ég. Ki az étkezőbe, ott van a legközelebbi villanykapcsoló. Kirontok mint Zrínyi, végig a fal mellet, megvan a kapcsoló, csatt. Nem ég. Rettenetesen sötét van, szinte semmit nem látok. A valami már jön utánam. Nem hallom, nem látom, hátra sem merek nézni. Csak érzem. Nyüszítek a félelemtől. Tovább megyek a fal mellett tapogatózva végigbotladozok az egész lakáson, a villany sehol sem működik és a lakás töküres. Aztán feladom. Bőgve lekuporodok a sarokba, a valami jön...és nincs tovább. Reggel felébredek az ágyamban. _Kipihenten_ Semmi rosszekedv vagy valami. Csak némi megkönnyebbülés.
Persze ez egy kivonatos vázlata a dolognak, időnként voltak a falból kinyúló kezek, suttogások (á'la Herripotter), csámcsogás, szuszogás a sötétben. Ufókkal soha nem találkoztam. Soha nem hittem hogy elraboltak. Betudtam egy f@sz álomnak mindig. Soha nem drogoztam, alkoholproblémáim sem voltak. Pszichiátrián kivizsgáltak 1x (pályaalkalmassági), azt mondták hogy menthetetlenül normális vagyok. Nem hiszek túlzottan a sem természetfelettiben, sem az ufókban. Utólag mindig az volt a legidegesítőbb hogy teljesen relisztikus volt minden, nem tudtam szétválasztani hogy mi az ami tényleg megtörtént és mi az amit álmodtam. Álomnak túl valós, valóságnak túl álomszerű.
Elnézést kérek mindenkitől ha túl terjengős voltam de jó volt így leírnom, mert most már látom hogy talán nem vagyok teljesen egyedül ezzel a dologgal. Ez egyébként úgy 21-22 éves koromban teljesen megszűnt, ma már csak nagyon ritkán jelentkezik, és nagyon könnyen elmúlik. Legalább most már tudom hogy ez az alvási paralízis. De azért én inkább nem megyek vele, az mindig rosszul sül el. Üdv mindenkinek.
National inkább..Nem tudom, hogy ugyanebben a műsorban volt-e, vagy csak az agyam kötötte össze, amikor egy "kísértet járta" házat vizsgáltak, és kiderült, hogy az adott helyen nagyon nagy volt az elektomágneses sugárzás értéke, ami az elektromos hálózatnak volt közönhető.
Egyébiránt nem emlékszel pontosan, melyik műsor volt? spektrumon, natgeon sokszor ismételnek. Már olvastam olyan elméletről, amely ezeket az élményeket a Föld mágneses mezejének változásaival hozza kapcsolatba.
Hitem szerint a tudatos álmodás segít abban, hogy a való életet jobban éld, de nem helyettesíti azt. Hálát is kell adnunk, ha a tudatunk nem enged beljebb az asztráldzsungelbe, mint ahonnan saját erőnkből ki tudunk jönni. Ez nem csak játék,és szórakozás. Egyébként az első és legfontosabb lépés ahhoz, hogy megerősítsd a tudatod, hogy szembe nézel a rémálmaiddal. Utána lehet játszani, de akkor már az egész nem erről fog szólni.
