Ide szeretnénk gyűjteni minden hasznos(nak látszó) információt, tapasztalatot, kérdést, ami szükséges lehet a görögországi 246 kilométeres ultrafutóverseny teljesítésében. http://hu.wikipedia.org/wiki/Spartathlon
Hamár a versenyek kritériumait megbeszéltük, beszéljünk picit a versenyzőkről.
Nem tapasztaltam még, hogy magyarországon ultraversenyeken kértek volna orvosi igazolást a versenyzőktől. Pedig...
Pedig ki vállalja a felelőséget, ha baj van? Akad ember aki úgy áll rajthoz, hogy nemigazán van meg a fizikum, illetve hiányos, és inkább a szellemi síkon harcol. Ez a legveszélyesebb. Ámulok mikor 70 éves embereket látok ultratávon küzdeni. Egészséges ez? Nem, nem hinném. Tudják hogy mit csinálnak? Nagyon bízom benne.
Azzal, hogy a nevezéskor aláírattatom vele, hogy saját felelősségére indul még nem lettem nyugodtabb!
Jó lenne, ha orvosihoz kötnénk az indulásokat. Jó lenne egy alsó korhatár is. Felső nem. Ők már tudják mit, miért csinálnak. De ők is csak orvosival.
Mi folyamatos orvosi felügyelettel dolgozunk. Ez már ad valamilyen biztonság érzetet, de elsősorban ez a futó érdeke kellene hogy legyen.
Hogy is megy ez a nagy versenyeken? A rendező akármikor kiszedheti, ha úgy látja hogy bajban van. 4-5 óra után már sokan "bajban vannak".
Honnan tudjam, hogy felkészültek-e?
Tanusítsák. Sportorvosi igazolással.
Tökéletes a sportorvosi igazolás? Nem. Tudtok jobbat?
Mi történik ha megtörtént a baj? Volt már rá példa. Itthon még nem hallottam ilyenről, de nemrég volt az a japán maraton ahol megtörtént. Ki kell védeni.
Ahhoz képest van, akitől elkérik az 55 eurót... Tényleg jópofa ötlet egy 24 órás versenyt az szilveszter éjféli tűzijátékkal befejezni, de ami engem illet, a szilveszter mindig Zalaegerszegé :-) (A görög oldal kicsit haldoklik, az apollon.htm nélkül bejön valami - bár az is lehet, hogy a böngészőmben van a hiba.)
Ha már felmerültek a 24 órás versenyek, két ilyenre szeretném felhívni a figyelmeteket. Az egyik Ausztriában, a másik Görögországban lesz, és legjobb tudomásom szerint mindkettőn ingyenes a részvétel. Az osztrák versenyről (http://www.resnik.at/) már többeket értesítettem, az időpontja ugyan elég szokatlan, de nagyon barátságos társaság rendezi. A kiírásban szerepel ugyan nevezési díj, de én még a nyáron kaptam tőlük egy e-mailt, ami szerint meghívják a magyarokat a versenyükre. Azért, ha valaki szeretne elmenni, akkor kérem, hogy értesítsen engem is, és majd én is írok a szervezőknek. A görög versenyről (http://users.forthnet.gr/ath/baxevani/apollon.htm) nem sokat tudok, csak annyit, hogy tavaly Bérces Edit nyerte. Tőle lehet esetleg megtudni pontosabb információkat. Az Interneten levő kiírás szerint a verseny nevezési és szállásköltségeit Loutraki város önkormányzata vállalja magára. Ugyanitt rendeznek 7 napos versenyt is.
Nézegettem én is az eredményeket a honlapon, és valószínűleg egy elírás lehet:
A hatodik helyezett Pam Reed 134.43 mérföldet futott. A hetedik helyezett Kónya Ákos 134.46 mérföldet futott. Mindössze 48 méter különbség. De melyikük lehetett előrébb? :-)
A végeredmény mérföldben: 7. Kónya Ákos 216,398 kilométerrel.
1 Steve Peterson Lafayette CO 43 USA 148.1285985 2 Roy Pirrung Sheboygan WI 57 USA 141.6681818 3 Alex Swenson Vashon WA 41 141.2189394 4 John Geesler St. Johnsville NY 46 USA 136.2829545 5 Sumie Inagaki Kasugai Ai 39 First Woman JAPAN 136.6888258 6 Pam Reed Tucson AZ 44 Second Woman USA 134.4333333 7 Akos Konya Oeanside CA 31 134.4643939 8 Joe Gaebler Reserve NM 28 USA 133.0390152 9 Danny Ripka Minneapolis MN 48 132.1611742 10 Masae Kamura Suginami To 47 Third Woman JAPAN 132.4850379 11 Ryoichi Sekiya Sagamihara Ka 38 JAPAN 132.4109848 12 Tomohiko Yaegashi Kasugai Ai 59 JAPAN 132.0882576 13 Rebecca Johnson Lafayette CO 36 Fourth Woman USA 130.9130682 14 Laura Nelson Woodstock VA 40 Fifth Woman 124.3172348 15 Wendell Doman Pleasant Hill CA 46 123.1221591 16 Ray Zirblis Northfield VT 51 118.5558712 17 Brenda Klein Reserve NM 37 Sixth Woman USA 114.6693182 18 Scott Ludwig Peachtree City GA 50 114.3842803 19 Ron Hamilton Concord CA 59 111.1136364 20 Robert Harris Oceanside CA 37 111.0799242 21 Ed Rousseau Minneapolis MN 66 110.2842803 22 Susan Lance Whitesburg GA 45 Seventh Woman 109.54375 23 Frederick Davis III Bedford OH 57 109.2649621 24 Carol O'Hear Seattle WA 30 Eighth Woman 107.6708333 25 Newton Baker Montpelier VT 63 106.2651515 26 Alex Morton Mt. Pleasant SC 56 106.0543561 27 Steven Funke Alta Loma CA 44 106.65 28 Jim Lawrence Seattle WA 35 105.1473485 29 Dieter Waltz Portola Valley CA 70 105.9515151 30 Ryoichi Sato Kawasaki Ka 43 JAPAN 104.4113636 31 Leon Rothstein Boise ID 48 104.2679924 32 Bonnie Busch Bettendorf IA 47 Ninth Woman 104.1410985 33 John Radich Monrovia CA 51 104 34 Walt Esser Cary NC 67 102.6206439 35 Michael Melton Jensen Beach FL 49 101.7359849 36 John Hagin Fort Collins CO 62 101.7297348 37 David Goggins Chula Vista CA 30 101 38 Leigh Corbin Murrieta CA 44 101 39 Al Barker Fayetteville GA 60 100.0710227 40 Peter Bakwin Boulder CO 43 USA 100 41 Stephanie Ehret Boulder CO 42 Tenth Woman USA 100 42 Junko Leerink Greenwich CT 46 Eleventh Woman JAPAN 100 43 Susan Solomon Nashville TN 36 Twelfth Woman 100 44 Kenneth Burns Hudsonville MI 70 98.10265151 45 Catra Corbett Fremont CA 40 Thirteenth Woman 96 46 Scott Browar Coarsegold CA 52 92.21477273 47 Gary Cross Douglas AZ 45 91 48 Mary Kashurba Somerset PA 49 Fourteenth Woman 90 49 Dale Sutton San Diego CA 66 88.24128787 50 Frank MacMillan Silver Spring MD 51 87.79829544
Tavaly több kört is futottam Sárvár előtt a Pentek Timing-gal, sajnos sikertelenül. Amikor megtudták, hogy magyar versenyre szeretnék árajánlatot kérni, azonnal a megfizethetetlen magyar Championchip képviselethez irányítottak. Több irányból próbáltam bekeríteni őket, de végül mindig oda jutottunk, hogy Dencséknél próbálkozzam.
Szépen le vannak szabályozva, hogy egymás területén nem garázdálkodhatnak.
1. Steve Peterson, team USA, 121+ miles 2. Ryoichi Sekiya, team JAPAN, 115+ miles 3. Roy Pirrung, team USA, 114+ miles 4. Alex Swenson, 113+ miles 5. Joe Gaebler, team USA, 113+ miles 6. Sumie Inagaki, team JAPAN (women), 111+ miles 7. Rebecca Johnson, team USA (women) , 110+ miles 8. Akos Konya, HUNGARY, 108+ miles 9. John Geesler, team USA, 108+ miles 10. Pam Reed, team USA (women), 108+ miles 11. Masae Kamura, team JAPAN (women), 108+ miles 12. Danny Ripka, 107+ miles 13. Tomohiko Yaegashi, team JAPAN, 105+ miles 14. Wendell Doman, 103+ miles 15. Laura Nelson, (5th woman), 102+ miles 16. Peter Bakwin, team USA, 100+ miles 17. David Goggins, 100+ miles 18. Stephanie Ehret, team USA (women), 99+ miles 19. Robert Harris, 98+ miles 20. B renda Klein, team USA (women), 96+ miles 21. Junko Leerink, team JAPAN (women), 95+ miles
Ryoichi Sekiya, team JAPAN, 44+ miles Joe Gaebler, team USA, 41+ miles Steve Peterson, team USA, 40+ miles John Geesler, team USA, 40+ miles Roy Pirrung, team USA, 40+ miles Akos Konya, HUNGARY, 40+ miles Sumie Inagaki, team JAPAN (women), 40+ miles Ryoichi Sato, team JAPAN, 39+ miles Alex Swenson, 39+ miles Danny Ripka, 39+ miles Carol O'Hear, 39+ miles (2nd woman) Tomohiko Yaegashi, team JAPAN, 39+ miles Pam Reed, team USA (women), 38+ miles Wendell Doman, 38+ miles Glen Turner, 38+ miles Rebecca Johnson, team USA (women) , 37+ miles Peter Bakwin, team USA, 37+ miles David Goggins, 37+ miles Masae Kamura, team JAPAN (women), 37+ miles Stephanie Ehret, team USA (women), 37+ miles Laura Nelson, (6th woman), 37+ miles Junko Leerink, team JAPAN (women) 35+ miles
Hát, igen... 10 km után úgy beszúrt a térdem, hogy képtelen voltam folytani. Amikor hazafelé utazva a vonaton 2 körmömtől elbúcsúztam, akkor már éreztem, hogy ezt a sportágat nekem találták ki. (Az ezt követő egy héten belül még 3 szarudékostól megváltam.) Ekkor döntöttem el, hogy szuperhosszútávfutó leszek. Ezután kvalifikáltam magam a Spartathlonra. Harmadik magyarként (Sipos István és Kiskirály Ernő után) lefutottam. Csodálatos élmény volt. Hmmm... A nosztalgia. Jövőre 20 év után ismét le fogom futni. LE-FO-GOM-FUT-NI! Hmmm... Az eltökéltség. 20 évvel ezután ismét szeretnék célba érni a Spartathlonon. Hmmm... Ez az azonosulás és a remény. Ott kell lenni. Nem könnyű, de csodálatos!
A jegyzőkönyv megírásáig mér nem értek célba: ............39...Szőke Gábor....1964...HUN ............37...Serge Joubert...1950...FRA ............48...Ványa József....1959...HUN ............55...Pfahler Péter....1952...HUN
A versenyt feladták: ............67...Molnár Károly...............55 km után ............64...Janák Antalné...............45 km után ............61...Lőw András...................35 km után ............22...Franc Kaucic.................30 km után ............59...Kécza Árpád..................25 km után ............74...Simon László................10 km után ............70...Ratka Nikolova Elenska...5 km után
Már két versenybeszámolóval vagyok adós, ezért elhatároztam, amíg el nem készülök vele, másról nem írok. Hogy könnyebben tarthassam magam az elhatározásomhoz, nem is olvastam. Viszont hétfőn rátaláltam az IAU fejlesztésére, és felrúgtam az elhatározásomat. Azóta elég sok hozzászólás született. Még végig sem olvastam mindet, de a java részével nem értek egyet. Ezért megpróbálom összefoglalni a véleményemet.
A) Valóban csak osztályon felüli ellátással (vagy annak ígéretével) lehet a futókat elcsábítani egy-egy versenyre? Szerintem a futóknak nincsenek extra igényei. Egyáltalán nem kell őket/minket tejben-vajban füröszteni. Nézzük meg közelebbről ezt a meghökkentő állítást.
Sokan szeretünk teljesítménytúrákon futni. Ezeken nincs öt kilométernként frissítőpont, és ezt a szervezők bátran vállalják is. Ezért a résztvevők önellátásra rendezkedek be. Amikor az egyik pecsételőnél a pecsét mellé a pontőr előhúz még egy csokoládét is, én érzem magam megajándékozottnak és hálatelt szívvel gondolok a szervezőkre. Egészen más szívvel gondoltam a Bécs-Budapest szervezőire '93-ban. Azt írták frissítés 10 km-től 5 km-enként. A hivatalos menü mellé egyéni frissítők is leadhatók. Mivel akkor már negyedszer indultam el egyéniben, és nem volt aki kísérjen, kis zsákkal - benne ruha, étel - mentem. Nem így Csamangó Feri bácsi. A második napon valahol a Hanságban összetalálkoztunk és mentünk együtt. Beszélgettünk, jó kedvünk volt. Már nagyon várta, hogy 65-höz érjünk, oda küldte a palacsintáit. Ahogy közeledett 65 és egyre inkább látszott, hogy a kihalt, késő őszi síkságon bizony senki és semmi sem vár minket úgy nőtt bennünk a feszültség. Végül rátaláltunk egy kis fémtáblára az útpadkába szúrva. Rajta a 65-ös szám. És sehol senki. Sehol semmi. Feri bá' ezt meglátva megállt és tele torokból ordított: "HOL A PALACSINTÁM?!??". Nem egyszer, nem kétszer. Próbáltam rábeszélni, van nálam csokoládé, keksz egyen, aztán menjünk tovább, de ő csak ordított. Végül otthagytam szegényt, mert reménytelenül nem tudtam rajta segíteni. Onnantól egyedül, elég nyomott hangulatban mentem tovább. Feri bá'-nak voltak extra igényei? Feri bá' hajszolta bele szerencsétlen szervezőket egy teljesíthetetlen ígéretbe? Feri bá' egyébként nem indult volna el a versenyen? Feri bá' egyéni csúcsot futott? Feri bá'-nak szép emlékei lettnek a versenyről? Feri bá' jövőre elhívta a barátait is? Feri bá' a következő évben is rajthoz áll? Nem. Nem. Nem. Nem. Nem. Nem. Nem. Mi is történt valójában? Szerintem a szervezők úgy gondolták az ultramaraton olyan, mint a maraton, csak egy kicsit nagyobbra nőtt. Ha maratonon öt kilométerenként van frissítés, akkor nekik is úgy kell csinálniuk. Illetve elegendő csak igyekezniük úgy csinálni. A másoktól eredő katasztrófákért (Miért nincsenek sűrűbben a falvak a Hanságban?) ők nem felelhetnek. Pedig a futók a mogorvára fagyott pontőr kihűlt teája helyett szívesebben választanák a következő falu meleg fogadtatását. Tehát sokkal egyszerűbb lenne levetni azt a kényszerképzetet, hogy "komoly verseny"-en 5000 méterenként van itatás, etetés; és ehelyett őszintén bevallani, hogy itt meg itt lesznek frissítők - mert így a szervezőknek egyszerűbb - és azok tényleg ott is vannak. Nincs annál rusnyább dolog, mint a kiszolgáltatott futókat becsapni.
Tehát a futók az extra ellátás helyett sokkal inkább azt igénylik, hogy a szervezők emberszámba vegyék őket, és amit megígérnek azt meg is tartsák. Nem kell több.
B) Miért viselkednek olyan furcsán a futók a versenyen? Szemetelnek, néha lökdösődnek, van aki sugárban hány és még csak nem is lassít [http://www.ingnycmarathon.org/news/gallery_women.php], más meg pohár vízzel próbálja leöblíteni a hasmenését a lábáról miközben nyomja a pályacsúcs-tempót [http://www.uta-pippig.com/]. Szerintem a hétköznapi életben egyébként normális emberekből akkor sem jön elő az állat, ha rajtszámot tűznek magukra, csupán szeretnék a lehető legjobb eredményt elérni. Ez akár furcsa is lehet egy külső szemlélő számára.
Nekem nem nő meg a kedvem a szemeteléshez pusztán azért, mert rajtszám van rajtam. Mindössze szeretnék a versenyen hatékonyan futni. Ebbe nem fér bele, hogy a pár méteres frissítőasztal előtt fejezzem be az evészetet, ivászatot. Egyrészt kell a hely a társaimnak, másrészt inkább haladnék. Ezért jöttem. Tehát felkapom az asztalról, amit tudok és megyek tovább. Végül ott marad a kezemben a göngyöleg. Nézek jobbra, nézek balra, hol lenne a helye. De a megfelelő távolságra nincs szemetes. Sőt később sincs szemetes. Így leteszem a poharat a sövényre. Onnan az legurul a porba. Közben érzem, a fejemben nő a disszonancia: ugyanis rajtszámosan is úgy gondolom, szemetelni nem szép dolog - ezt a poharat valakinek fel kell majd szednie; sejtem a szervezőknek nem lesz futónként 150-180 poharuk, tehát a porból recikálják a poharamat. (Volt már olyan 24 órám, ahol miután ilyen pohárból ittam kénytelen voltam gyorsabb tempót nyomni, hogy elérjem a wc-t. Lekéstem.) Azzal igyekszem nyugtatni magam, hogy a szervezők tehetnek róla, ők kényszerítenek bele, hogy így viselkedjek. És tényleg, ha lenne egy méretes kartondoboz alkalmas helyen (inkább kicsit később, semmint a kelleténél korábban) minden poharamat oda dobnám - nekem is érdekem tisztább pohárból innom. Onnan a szervezők is könnyebben hasznosíthatnák. De sajnos nem így szokott lenni. És míg egyre több energiámat veszi el, hogy redukáljam kognitív disszonanciámat, a pálya szélén a szervezők is dohognak - joggal -, hogy milyen szerencsétlenek, már megint mekkora bunkók jöttek el az ő kiváló versenyükre.
C) Átbogarásztam az IAU tervezetét. Nekem úgy tűnik már leírása előtt megfogadták Szabolcs javaslatát: a futók minősítsék a versenyeket, ne egy távoli hatóság. Az, remélem nyilvánvaló, hogy kell valami szakmai minimum, hogy egyáltalán futóversenyről beszélhessünk. (Arról, hogy mi ennek a minimumnak a mértéke egy kicsit később.) Ezt a minimumot természetesen mindhárom kategóriától megkövetelik. Tehát a lényeg a kategóriák közötti eltérésben rejlik. És ott az elért eredményeket találjuk. Vagyis a futók és szervezők közös munkájának hitelesített lenyomatát. Igen az eredmények közös eredmények. Erről meg szoktunk feledkezni, mert ez így túl bonyolult. Pedig triviális: ha nem elég hosszú a frissítőasztal, ha szűk a pálya, ha ferde, egyenetlen a talaja, ha a kanyarok nincsenek egyértelműen kijelölve, ha valamit megígértek a szervezők, de nincs és ezért hiányzik, akkor a futó képtelen ugyanabból az erőfeszítésből olyan eredményt kihozni, amit ideális munkatársakkal kihozhatna. Ha valahol a szervezők úgy gondolják, nekik a futókkal kell küzdeniük ahelyett, hogy a futókért küzdenének, oda inkább nem megyek vissza versenyezni. Természetesen létezik még saját kísérő is. Ők sok terhet vehetnek le a szervezők válláról, nagy mértékben segíthetik a saját futójukat. Ha egy futó úgy érzi, hogy a szervezők nem azt, vagy nem annyi munkát fektetnek bele a közös erőfeszítésbe, amennyit kellene, akkor nem megy el legközelebb. Ez még nem is olyan nagy büntetés. A szervezők számára a gond ott kezdődik, hogy a csalódott futók ritkán szokták magukba fojtani bánatukat, meg egyébként is beszélgetnek a futók egymással. És vagyunk annyira jóban egymással, hogy ne olyan versenyeket ajánljunk, amikben csalódtunk. Ilyen helyzetben már érthető a riadalom: "[Hogyan] Próbáljak meg kiállítani 5(!) embert aki legalább 224-et vagy 194-et tud férfi ill. női magyar mezőnyből hogy ezüst minősítést kapjon a versenyem!?" Én is böngésztem a tabellát. A tabella szerint legtöbbre tartott egyéni csúcsomat olyan versenyen értem el, ahol nem volt kísérőm. Tényleg nem is kellett, a szervezők ideális körülményeket biztosítottak. A tabellában csak egy dolog szomorít el. Szemmel láthatóan megfeledkeztek az idősebbekről. Egy korosztályos világcsúcs jobban emeli egy verseny fényét, mint a szezon addigi legjobb eredménye. A második számít a pontozásnál, az első - ha kellően idős az illető - sajnos nem. Úgy látom az IAUnak ennél a versenyminősítésnél a szabályok kiötlésében és a könyvelésben van szerepe. Éppen ott, és éppen annyi, ahol és amennyi egy szakmai szervezetnek kell hogy legyen. Ezzel elkerülhetik azokat az aggályokat, amelyekről Guszti írt a 100 km-es férfi országos csúcsunk kapcsán.
D) És ezzel el is érkeztünk a pályahitelesítéshez. A pályahitelesítés célja, hogy mindenki nyugodt lehessen a futók lefutották azt a távot, amit az eredménylistában olvashatunk. Mi kell ehhez a garanciához? Először is egy szabványos mérő. Ezt az utcai maratonok rohamos elterjedésével párhuzamosan megnyugtatóan megoldották: Jones számláló (Jones Counter) a neve. De itt még nem ért véget a feladat. Ugyanis leginkább a verseny előtt szokás lemérni a pályát. Ezért egyértelmű jelek kellenek, hogy a verseny napján azonosítható legyen az az útvonal, amit olyan pontosan lemértek. És végül úgy kell kijelölni a pályát, hogy minden versenyző számára is egyértelmű legyen hol vezet a lemért űtvonal. "Nagy" maratonoknál végig fut egy kék csík. Tehát bármilyen pontosan mérik is ki a pesti félmaraton távját, ha a rakpartokra le- és onnan felvezető kanyarok nincsenek egyértelműen kiszalagozva, akkor a futók levágják a kanyarokat, oda a hiteles eredmény. Itt érdemes rögtön külön választanunk a ponttól-pontig és a körözős versenyeket. Ugyanis egy félmaraton nem sokat sérül 3-4 kanyartól, de egy körözős 200-240 kanyar levágásától már igen. Tehát messze nem elég az, hogy "van egy hiteles pályánk". Azt a pályát évről-évre meg kell találni és ki kell jelöni úgy, hogy minden futó minden körben megtalálhassa. Sőt rá kell kényszeríteni a futókat, hogy minden körben meg is találják. Egy atlétapályát ritkán szokott az önkormányzat újra aszfaltozni, átszabni. Én az ötévenkénti felülvizsgálatot, a jelek megújítását egyáltalán nem tartom adminisztratív túlkapásnak.
Végezetül egy rövid példa arról, mekkora hatása van annak, hogy nagyobb nyilvánosság előtt is lehet beszélgetni, ráadásul az nem száll el olyan könnyen. Magyarán az ilyen topikfélék, mint ez is, amit éppen olvasol egyáltalán nem lebecsülendők.
Ma reggel a boltban az olajok és a majonézek között fölfedeztem néhány kis ampullát. Rajta a varázsszóval: Kikkoman. Rögtön átéreztem, hogy végre megfogtam a Jóisten lábát. Nem, nem. Nem egy nagy hatalmú cég mindent elsöprő reklámhadjárata ért el hanem beugrott egy kis induló: [http://yoga.at.infoseek.co.jp/flash/kikkomaso.swf]. Természetesen létezik ilyen, hogy: [http://kikkoman.co.jp/] meg: [http://kikkoman.com/] . Meg az üvegen ilyeneket olvashatok: "A világszerte ismert szósz hírnevét többek között hosszú hónapokig tartó érlelésének és kizárólag természetes összetevőinek köszönheti.", vagy "Over 300 years of excellence". Szegény marketinges guruk nem is tudják, hogy már egy ideje nem ők mozgatják a világot a cégközpontból...
András talán arra utal, hogy egy neves magyar ultrafutó egyszer azt mondta, hogy azért nem indul a Spartathlonon mert az a verseny a pénzes japán turisták kirándulóhelye.
A zene témában is elmondanám a véleményemet. Az emberek zenei ízlés rendkívül széles skálán mozog. Nem tudok elképzelni olyan zenét (zenei kollekciót), ami a nagy többségnek megfelelne. Arra, hogy mindenkinek, nem is gondolok. Én a magam részéről megoldom mp3 lejátszóval. Lehet, hogy csak én hallom, a Metallicától, hogy So what!, de talán jobb is, mást könnyen lehet, hogy zavarna, az én köridőmön tuti farag egy percet. Ráadásul felül tudom 'írni', ha a rendezők véletlenül a Balázs Pali cédét nyomnák be. Szerintem az a zene, ami Sárváron volt, teljesen megfelelő, ha jól emlékszem, csak a rajthely környékén lehetett hallani, elég is volt. Annyit mindenki elvisel, akinek több zene kell, az úgyis a saját válogatását hallgatja.
Úgy látom, mire nekem lett időm foglalkozni a dologgal, addig itt minden elcsendesedett, pedig nem lenne rossz néhány kérdésre válaszolni. Az egyik mindjárt a körszámlálás: nekem idén nem volt gondom vele (tavaly eggyel mellément szerintem), és átnézegettem a beszámolókat: 12 hosszabb-rövidebb beszámolót olvastam át, ebből 3-nál volt szó problémáról, két esetben meg sem említve a szervezőknek, tehát eleve kizárva a korrekció lehetősége. Minden esetben 1-1 körről van szó, egyszer plusz, kétszer mínusz előjellel. (Nem tudom, a rendezők készítettek-e valamilyen részletesebb, pontosabb statisztikát?) Ez, ha úgy nézzük nagyon sok, ha másképp akkor nem annyira. Tény, hogy tökéletességről nincs szó, kérdés, hogy milyen ráfordítással lehetne jobbá tenni. Kis adalék ehhez: érdeklődtem a véleményetekről, hogy milyen létszámmal tudjátok elképzelni ezt a bő km-es körpályát, mert szerintem ez a legutóbbi 100 körüli induló már igencsak megtöltötte szerintem. (Választ továbbra is várnék!) Nos a saját esetemben nyugodt szívvel rátettem fél km az eredményemre a külső íven haladás miatt, de szerintem másoknál (különösen gyorsan haladóknál) ez 12 óra alatt jóval több lehet 1 km-nél. Előállhat tehát az a helyzet, hogy kínosan ügyelünk a pálya kimérésére és a körök számolására, csak nem tudjuk biztosítani, hogy a futók valóban ezen a pályán haladhassanak. Más. Tiszteletre méltóak az erőfeszítések a körszámlálás technikai megoldására, de mellékesen a személyi feltételek is felderítésre kerülnek? Lenne olyan vállalkozó személy, aki az egzisztenciáját erre tudná alapozni? Nem hinném, hogy annyira sima lenne a szállítása, használata, hogy csak úgy bevágnák a többi kellék mellé és aztán minden szép... Aztán mint a kapitalizmus haszonélvezői elcsodálkozhatunk, hogy hogyan lehet egy alig pármilliós rendszer egy napi használatáért több százezer forintot elkérni. Többször szóba került a rohonci verseny, az ott mérő osztrák cég (http://pentek-timing.at/) tán még közelebb is van Sárvárhoz, mint Budapest. Megkérdeztétek már, hogy náluk milyenek a kondíciók? Rohoncról még pár szót (bár nem tudom, hogy véglegesen múlt időt kell-e velük kapcsolatban használni), jó volt az időmérés, a frissítés, a hangulat. A pálya minden szempontból szörnyű. A zenét a pálya két végén "nyomták", így egy percig az egyiket, egy percig a másikat, a közte lévő időben pedig mindkettőt élvezhettük. Az az egy perc sok volt, ha nem tetszett a szám, és kevés, ha tetszett (ez volt a ritkább eset). Gesztusok ide vagy oda, nekem egyszerűbb, ha nincs zene. A tábla téma: hát úgy nézem rám ragadt a dolog :-)) Igazából csak általánosságban gondoltam, amit írtam, de ha valóban szükség van rá, vagyok olyan "bolond", hogy megcsinálom. Csak akkor legyen előtte valaki, aki megmondja, hogyan is nézzen ki az egész, mert attól piszkosul morcos lennék, ha nekem kellene kitalálni, aztán utólag senkinek sem tetszene... (Ha lesz 3 ember, akinek tetszik, már hajlandó vagyok megcsinálni. Örömmel, jókedvűen, nem kényszerből :-)))
Érdekes és tartalmas vita alakult egy versennyel kapcsolatban, de én igaz a saját amatőr és örömfutó mentalitásommal kicsit másképp látom a dolgokat.
A legfontosabb és leglényegesebb, hogy megfizethető áron ott lehetek és futhatok. Még egy reggeli vonattal is odaérek és utána haza is tudok jutni, ez más versenyeken szinte megoldhatatlan. Pl.Zalaegerszegre is emiatt nem mentem el, mert sok lett volna két éjszakai szállás plusz költsége, a Tisza tóhoz is csak saját autóval tudtam eljutni, szerencsére voltunk rá többen.
Mind mennyiségben, mind minőségben nekem az eddigi versenyeken itt volt a legjobb a frissítés. Virsli volt és igaz 1-2 percre meg kellett állnom miatta, de ez itt nálam belefért. igaz én nem versenyzem mással, csak mindig magammal.
A körszámlálás valóban kényes kérdés, de ez egy pici hiba ami abból fakad, hogy emberek vagyunk hibázhatunk. Abban biztos vagyok, hogy sehol sem tud senki kiállítani 20-25 olyan embert körtszámlálni kik teljes felelősséggel el fogják látni ezt a feladatot. sajnos az adott emberanyaggal kell dolgozni. Ha választani lehet én is inkább futok, mint ott fagyoskodok a hidegben egy helyben 25-26 órán át. Én is meg vagyok győződve arról, hogy egy körrel kevesebbel lettem regisztrálva, de mert ez nálam egy apróság, nem tényező nem reklamáltam. nem mindegy, hogy 107 vagy 108 kilcsi szerepel a jegyzőkönyvben. Ott voltam futottam, jól éreztem magam ez a lényeg, a saját naplómban úgyis azt vezetem amit én számoltam.
Lehet, hogy a parkoló autók néha akadályoztak valakiket, engem egyszer sem az egész verseny alatt, igaz országút mellett edzek rendszeresen, megszoktam még a kamionok sokszor bunkó sofőrjeit is. Lettem már árokba zavarva, de most nem ez a kérdés. Ha a saját kisérő autóink útban vannak akkor hogy lehet elvárni egy idegentől, hogy akceptálja a rendezvényt és álljon arréb. Neki ez csak egy olyan tényező mely a mindennapjait zavarja.
Nincs olyan verseny ahol nem lehetne hibát találni, de szerintem az általam ismert versenyek között az egyik legjobb volt. Ha jövőre "csak" ugyanebben a minőségben rendezitek meg én akkor már elégedett leszek.
