Tulajdonképpen azzal szeretném kezdeni, hogy ki mindenkivel volt nagyon jó találkozni / megismerkedni / együtt futni. De ezt átugrom, mivel - szerencsére - nagyon hosszú lenne a lista.
Kellemes öröm-maraton terveztem, és lőn. Féltem ugyan végig, hogy mikor krepál be a meghúzodott lábam, de szerencsére kibírta végig. 3:26-ot futottam.
Volt még egy célom, hogy folyamatosan gyorsulva fussam le ezt a maratont, azaz, hogy a 10 km-es időim végig javuljanak. Végül ez csak 30-ig ment, bár az utolsó negyedén is bírtam volna szusszal, viszont már erősen bejelzett a lábam, hogy nem erről volt szó, ezért inkább visszavettem ... jobb a békesség.
Végül is a 10-eseket 5:00 - 4:49 - 4:47 és 4:55-ös átlagokkal futottam.
Gratulálok mindenkinek, és kétszeresen az elsőbálozóknak meg a PB-t futóknak.
Annyival azért kiegészíteném Anitát,h a "csak" rövidebb km lefutása, nem azt jelenti,h esetleg mindenkinek maratont kellene futni, mert csak az az igazi aki már lefutotta a maratont.
Az,h valaki lefussa, azt önmagának kell eldönteni. Attól még semmivel nem rosszabb, ha "csak" mondjuk 10km-t akar futni sokáig.
Az viszont igaz,h rettentő nagy késztetést érez az ember, ha olvassa a topikot:-)))
Kedves Drakulady, Altvizsla, efemm, és bármely akár read-only minimaratonos, maratonkás!
Nem hiszem, hogy magyarázkodnotok kellene vagy kisebbségi komplexusotoknak szabdna lenni. Sem amiatt, hogy -egyelőre- "csak" rövidebb távot futtok, sem pedig az idő miatt. Annyiszor leírtuk már, de nagyon igaz: mindenki így kezdi, kezdte. Én még így se. 2002-ben, miközben irigykedve bámultam a képernyőt, hogy úúúristen ezek itten maratont futnak, én magam nagyjából olyan 5×3-4 percet bírtam lefutni 1-2 perces sétákkal. Azt hiszem, olyan november eleje lehetett, amikor az első folyamatos negyedórát abszolválni tudtam. Emlékszek még az akkor érzett örömre is. Másrészről ez nem egy profi klub. Itt tökmindegy mennyi idő alatt teljesíted a távot. Lényeg, hogy magaddal elégedett legyél, és jól érezd magad a versenyen. Persze vannak közöttünk olyanok, akik néha-néha vagy rendszeresen önmaguk legyőzésére törekednek, de ez tök normális. Mások meg az örömért teszik. Vannak gyorsabbak és lassabbak. Mert így kerek a világ.
Úgyhogy ezúton Nektek külön gratulálnék! :-)
És kedves Altvizsla, és mindenki, aki nem mer odajönni!
A narancspóló (ha jól rémlik) azért lett kitalálva, hogy jól felismerhetőek legyünk. Mi nem mehetünk oda mindenkihez többezer ember közül, hogy bocs, nem Te vagy Altvizsla? :)) Viszont ha odajöttél volna, és bemutatkozol, hogy "Sziasztok, én vagyok Altvizsla", akkor szerintem nagyon sokan képben lettünk volna, hogy Te vagy az, aki kékkel ír, sokat ttúrázik, és nemrég elkezdett futni is, és nagyon lelkesen csinálja :-))) Szóval bátran és nyugodtan. Sztem senkit nem zavartak még el a Futóbolondok!! :-)))
Ui.: Én nagyon tisztelem a ttúrázókat. Szerintem sokkal nehezebb -és lényegesen tovább tart- legyalogolni 20-30-42km-t (nem beszélve a hossazbb távokról), mint lefutni. És mint családtag (Night a setét, aki időnként meg-megjelenik a ttúra topikban, az öcsém) én is érintett vagyok kicsit a dologban.
Nekem ez a PLUS volt az első maratonom, minden várakozásomat felülmúlóan sikerült, előzetesen 3:50 körüli eredményt vártam magamtól. Az időjárás tökéletes volt, először is nagyon örültem, hogy hűvös volt, másrészt esett az eső, szinte az összes nyári hosszúmat esőben futottam, úgyhogy a mai hazai pálya volt számomra.
Én is a CSERMANEK-féle taktikát választottam, az első km 5:15-re sikerült, meg is ijedtem, mert a taktikám szerint 5:30-ban akartam menni 30-ig, de nagyon jól éreztem magam, így aztán eldöntöttem, én bizony most bevállalom. Végülis be is jött, 30km-nél még úgy tűnt, akár a 3:30 is meg lehet, a rendezőktől folyamatosan kérdeztem, hogy mennyire van előttem a kéklufis iramfutó, de senki nem tudta megmondani, utána érezni kezdtem a fáradságot, meg a motivációm is csökkent. 6km-kénti részidőim a következők szerint alakultak:31:51/ 30:33/ 29:39/ 29:16/ 29:54/ 32:01/ 33:50. Végső időm 3:38:10 lett (FM 1:46:45). Ahhoz képest, hogy a NIKE-n 1:52:02 futottam, most mindkét fele ettől jobb lett (a második 1:51:25). Kérdés: akkor most mennyi a FM PB-m?:)
Azt hiszem, a kilométergyűjtésénél módosítani kellene a szabályokat. Konkrétan az önkéntességre gondolok, merthogy néhányan szépen termeltek péntek-szombaton, de nem érnek időben haza, hogy hétfő estig beírják. Javaslom emiatt a kilométereik kérdezés nélküli beszámítását a szomszéd topik listája alapján. :-) Balázs pl. eléggé ráutaló magatartást tanúsított amúgy is. :-)
Most csak röviden, próbálok, hamar ágyba bújni, hogy holnap ne úgy nézzek ki, mint aki ma maratont futott :-)))
Ami engem illet, ezekszerint pontosan V42 ellentéte voltam ma.
Nem futottam egyéni csúcsot :-) Nem győzött a kisördög, de kompromisszum született, és olyan egyenletes 5:30 körüli tempóban kocogtam végig a maratont. Sok-sok ismerrőssel találkoztam, sokat beszélgettem, szépen ügyesen, okosan frissítettem, mindvégig jól ment, jól esett a futás, mosolyogva értem célba. Ahogyan terveztem. Az eső sem annyira zavart, mint máskor szokott. Igaz, nem esett nagyon durván. Csak annyi, hogy néhol zsebrevágtam a szemüvegemet, azokról a szakaszokról csak homályos vizuális emlékeim vannak :)
Az időm: 3:50:30 (1:56:00+1:54:30, vagyis a második fele lett a jobb, sőt a három maratonom közül ez lett a legjobb második fele :-))))
A lábam viszont most nem 100%-os, a bokám elülső része fájogat, ha hajlítom. Most kezelem, remélem, hamar elmúlik.
Én is gratulálok minden indulónak!! És köszönök minden szurkolást, buzdítást! Jól esett!! :))
Köszönet a fáradhatatlan szurkolásért: igazi David Copperfield voltál, ahogy mindenhol felbukkantál, egy időben több helyen! :)
Minden minimaratonistának, váltósnak, maratonistának Bp.-en és Kassán nagy gratuláció!
A PB-sek (akik MÁR írtak: Kivi, Baloo, CSERMANEK, eLM, TÉZÉ, petami, V42 515 és a többiek) exkluzív társasága külön csoport: ők igazán tudnak valamit... :)
obor: a somlóid a rajt előtt és ma délután is doppinglistára kerülhetne, olyannyira finom volt!
petami: kösz a társaságot, vidámságot hoztál a távba.
Lelkiismeret: nagy voltál, nyomtad keményen, más érzés volt így a futás, kösz!
Mindenkinek szeretnék gratulálni! Jó volt nektek ma szurkolni!!!
Jó volt látni a pillanatnyi mosolyt ,a hálás fáradt,tekinteteket,a kéz jelzéseket, köszi a pacsizásokért.
Ezek kárpótolnak ,hogy nem futhattam veletek,de még is részese voltam egy remek maratoni távnak!!
Sziasztok Fennt van 651 kép a mai versenyről. A 23-as kilóméterkőnél készült mind. A jelszó "Rock and roll" www.amti.hu Személyesen csak iSTVánt és Robogót ismertem fel, mert sokat ugrabugráltam, jól el is fáradtam. Köszi a sok mosolyt, integetést.
Az eredmény egyszerre örömteli és mégis azt hozza ki belőlem, mintha megbuktam volna a "vizsgán". Bár az éves -és főképp a nyári-őszi viszonylatban- a heti 10 kilik után komoly problémák, behalás és megmagyarázhatatlan faölelgetések nélkül, ugye Lelkiismeret... :) , csak a frissítőhelyeken gyalogolva (ahol mégis mindig leittam magam az édes izolöttyel), majdnem két egyforma félmaratonnal értem célba 4:36-tal, az utolsó 5 kilin kimondottan erősnek, vidámnak érezve magam, gyorsítva, mégis...
Mégsem vagyok büszke a mai napra, még gondolkodom az egészen.
Képek azért jönnek, most töltődnek, a nagy fejbenfutásom mellett Leander valódi fotókat produkált... :)
Monkey, nélküled nem lett volna az a mai nap, ami: még sokszor fogom megköszönni a -nemcsak- "futó" társaságod! :)
Megvan/megvolt a 3. maratotom, ami egyben (nem kevés javítással az áprilisi linzi-hez képest) PB, mégis azt mondom, nem ez a maraton volt, amit örökre el fogok zárni a szívemben. A végére fizikailag és lelkileg is kikészültem.
Előkészületi részletekkel most nem untatnálak Benneteket. A feleségem és a két nagyobbik gyerkőcöm elindultak a 9.40-es maratonkán, a fiam 21:19-et futott, a feleségem és a nagyobb lányom kb 28:30-at.
Rajt előtt még összefutottam Lótifutival, majd beálltam a 3.00-3.30-as zóna végéhez. Tervem PB volt, 3:30-on belül szerettem volna futni, azaz kb 4 perccel jobbat, mint áprilisban Linzben. Az időjárás jó volt (a hőmérséklet), de nekem most nemigen tetszettek a gyülekező felhők.
Az első 10-12 km-en nem volt baj, bár éreztem, hogy nem esik annyira jól a futás, mint a NIKE-on. Akkor 10 km-hez 45:40 körül érkeztem, most 47:55-nél, ami - tekintve a hosszabb távot - egyáltalán nem baj. 12-13-tól kezdtem érezni, hogy a jobb lábammal baj lehet.
A 15-16 körüli fordítónál láttam előttem fordulni amat-ot, bár Ő szerintem nem vett észre engem. A szigeten elfutottam az FB balerina mellett, aki nekem nem fedte fel, ki is Ő, igaz, én sem kérdeztem. Szintén a szigeten egyszercsak egy bokorból becsatlakozott mellém Csermanek, akivel kb 200 m-t futottunk együtt, aztán én lemaradtam, bár kb 30 km-ig 200-300 méterrel futottam mögötte. Már Csermaneknek is említettem, ha baj lesz, az a térdemmel lesz. Nos, bejött, de nem úgy, ahogy számítottam rá. Kb 20-tól végig fájt, nyilalt a jobb térdkalácsom, de szerencsére a szokásos sarokemelős technikával sikerült elérni, hogy a célig kihúzzam. A probléma az volt azonban, hogy nem csak a jobb térdem fájt, hanem az egész jobb lában, a vádlimtól a cömbtövemig. Ha két ballábam lett volna, lehet, még mindig futnék, da mivel a jobb most a rosszabb volt, a futás második fele maga volt számomra a szenvedés. Folyamatosan dilemmáztam, feladjam, ne adjam fel...
1:40:05 körül jártam a táv felénél, nem sokkal ezután kezdett rá újra az eső. Nekem ez nagyon nem jött be.
32-36 között eléggé mélyponton voltam, úgy éreztem, szinte cammogok, illetve botorkálok a béna jobb lábammal. A 36-os frissítő volt az egyetlen, ami kifejezetten jól esett, innen egy kicsit magamhoz tértem, és ismét 5 kicsivel 5 perc alatti km-ket futottam. Valahol ezen a környéken döngetett el mellettem TÉZÉ. A Nyugati felüljáron NAGYON-NAGYON SOKAT LENDÍTETT M. SACI lelkesítése, köszönet Neki.
A végén, az utolsó 1-2 km-vel nagy gond már nem volt, legalább is akkor nem, így saját mérés szerint 3:24:10-zel futottam be, ami 9 és fél perccel jobb, mint Linz volt. De... akkor vigyorogtam a célbaérkezés után, most viszont szinte zokogtam, annyira ki voltam bukva. Szavakkal nemigen tudom leírni, a jobb lábam fájdalma, a folytonos dilemma a feladásról mennyit ki vett belőlem...
Mit ronthattam el?
- nem futottam hosszút a verseny előtt 3 héttel (az ekkori max 26 km volt, e fellett utoljára aug 6-án futottam a Bükkben)
- túlfutottam magam szeptemberben (407 km)
- nem jól kajáltam a héten? (péntekre már szénhidrát volt tervezve, de céges rendezvény miatt hús, zsír stb. is bőven volt az ebédben)
- nem jól frissítettem? (8-nál, majd 16-nál ittam vizet, 20-nál Gatorade, utána 24-28-32-36-40 víz, 26 körül egyetlen szelet Norbi ápdét cerbona) - ennek ellenére nem éreztem eléhezve magam
Ha van ötletetek a fenti kérdésre, ossztáok meg velem... Van két hetem, hogy a BBP-ig belülről összerakjam magam...
A végére mégegyszer: lehet, hogy hülyén hangzik, hogy egy PB után (ami közel 10 perces javítás) ilyeneket írok, de sajnos eléggé negatívan éltem meg a mai napot.
Aki ma futott, annak nagy gratula, és külön köszönet az FB szurkolók kitartásáért, buzdításáért!!!
Negativumok: A váltóhelyen csak 4 WC volt, ezért óriási sorok voltak előtte. És legalább a Lánchidnál lehetne valami ruhatár. Enélkül egy csomóan röghözkötöttek voltak, 3-4 ember csomagjára vigyáztak az esőben. Meg is irom a BSI-nek, hátha jövőre bővitik a szolgáltatást.
Futólag pár szót a mai versenyről. A program eléggé pörgősre sikeredett. Tegnap a korábbi vonattal akartam indulni, de aztán inkább maradtam a gép mellett a későbbiig (mivel -balazs- elég jól kihasználta a rendelkezésre álló időt - kiérdemel egy TB legtaktikusabb FB címet? :-) -, sajna a végéről így is lemaradtam egy kicsit). Aztán Budán számottevően növeltem heti futóedzéseim számát, ugyanis a Moszkva téren a 6-os villamos - eléggé el nem ítélhető módon - az orrom előtt bezárta az ajtót. No nem baj, a Széna térre egyszerre érkeztünk, bár most nem rólam mintázták volna a szabályos közlekedő szobrát. Kis kavarodás után este 10-re érkeztem meg, hogy elfogyaszthassam a hivatalos TP menüjét. Reggel mellőztük a túl korán kelést, leparkoltunk a Lánchíd környékén, V.Péter célba vette a rajthelyet, V.Balival vártuk a fellépésünket. Sepi csatlakozása után végigtapsoltuk a Lánchídnál 20 perc alatt áthaladó mezőnyt (érdekes volt, hogy a záróbusz előtt gyalogoltak a hídra felvezető emelkedőn, 3 km után...), aztán mentem bemelegíteni. Túlzásba nem vittem, de azért bő 10 percet kocogtam. Egész héten elég pocsékul éreztem a lábaim (fáradtak..., tán sok neki a minden hétvégére verseny szisztéma?), nem tudtam, hogy fog menni. Mire váltásra került a sor, elkezdett cseppenni az eső (egy másik váltó embere elég jól meg is csúszott a fékezésnél), de aztán szerencsére kifutottam belőle. Kicsit gyorsabb voltam a tervnél, 3:50 körüli, de eléggé szóródó km-ek. Folyamatosan előztem a mezőnyt, ez sem igen segített, hogy az ideálisnak elgondolt 4 perces tempóra beálljak. A frissítőállomásoknál kicsit ittam, sajna az ekidenes váltóhelynél balkézre sodródtam a frissítőátvétellel, borult is a pohár... No mindegy, kaptam második lehetőséget. A rakpartra fordulva Amtibácsi szolgáltatta a zenét (elég jók voltak végig a zenészek) és fényképezett (szerintem pont a km-táblánál akart "lekapni", és ez nálam a részidőszertartás helye :-)), aztán előrenézve megpillantottam sanyarú jövőmet: nagyon látszott, hogy a belvárosban esik. Addig nem is volt nagy gond, amíg nem alakultak ki a pocsolyák az úton, utána már kényelmetlen volt kerülgetni. Az utolsó két frissítőnél már nem ittam, elég volt a fentről és lentről érkező víz. Érdekességek: a Szabadság-hídra eső km-em 4:47 lett, ami kissé túlzás. Jobb lábamat megint (másodjára) megnyomorgatta a cipő, de kiderült, hogy a nyelvelcsúszás a probléma. Most rendesen befűztem a nyelven lévő kis fülbe is, talán jobb lesz. Ha nem, akkor a biztos(tűs) megoldást alkalmazom. Összességében így is alig léptem túl az 1:24-et (szemben a tavalyi 1:27-tel, akkor talán okosabb voltam), aztán a többiek majd később elmesélik a részleteket, de lényeg, hogy 4-5 perccel jobbat mentünk a tavalyinál. Miután tavaly a csapateredménynél csak egy perccel futottam rosszabbat Újvidéken, remélem, hogy ezt idén is sikerül teljesítenem, és akkor meg leszek elégedve az őszömmel :-) (Jut eszembe, nem gondolta meg magát valaki, és jönne Újvidékre? Szállítmányozást vállalok! :-)) A vonatot kényelmesen elértem (5 perccel indulás előtt felszálltam úgy, hogy hevenyészett öltözést tudtam csak végezni előtte), a befutócsomagot a sör és a csipsz kivételével elfogyasztottam (2 üdítő, tábla csoki, műzliszelet), de most már nagyon érzem a vacsoraidőt, lassan ideje lesz hazamenni. :-))
S természetesen mindenkinek gratulálok aki futott, és nem egésznapos tévézéssel töltötte a hétvégét ! A gyerekeknek meg mégnagyobb gratula ! Hogy lehet olyan gyorsan egy gyereknek a jóval kisebb lábakat kapkodnia hogy felnőtt tempó jöjjön ki belőle...
Én pedig Kaktusz vagyok. Eddig 8 félmaratont futottam, ez volt a 2. legjobb idő, úgyhogy elégedett vagyok. A részletekkel nem untatlak Titeket. :-) ... Köszönöm Édesanyámnak, hogy vigyázott a gyerekekre, Árnikának, hogy reggel időben elkészült, Chinonak a tetkót, F Zsoltnak a csomagmegőrzést és a társaságot, Snecinek és Papamacinak az ordibálást a váltóhelyen (megjegyzem a budi elég jól hangszigetelt :-)), a szembejövő FB-knek az üdvözléseket, Ironmariannak a kiséretet... Remélem, nem felejtettem ki senkit. Nem mondom, hogy nélkülük nem sikerült volna, de igy legalább még jól is éreztem magam. :-))
Előszőr is a legfontosabb: le a kalappal az előtt aki megcsinálta a maratont. Én futás közben gondoltam végig milyen lehet 42-t futni, amikor alig mennek a lábam alatt a km-ek. Hogy ez az utcai számláló eljusson egyszer 42-ig azt most még el sem tudom képzelni. Reggel szerencsére már semmi baja nem volt a vádlimnak. Diem-mel és efemm-mel találkoztam a rajtban. Az első 3 km úgy éreztem jól ment, aztán úgy éreztem elkezdtem cammogni. Fogalmam sem volt milyen gyorsan haladok. Aztán a végén nagyon örültem mert az érzésre lassú tempóm, gyorsabb lett mint terveztem, vagyis 35:11 alatt teljesítettem ami 4:41-es kiliket jelentett. Nagyon boldog voltam ! A célban végre megismertem Mosolygóst és Drakulady-t, ezért tényleg érdemes volt befutni a célba. Sajnos menet közben senki hátán nem volt 10228-as rajtszám, hiába forgattam a fejem, fittyet hányva az út egyenetlenségeire :(( Utána pedig majdnem 3 órán keresztül álltam a célnál és figyeltem a befutókat, úgyhogy aki 2:22-5:22 között teljesített azt mind megnéztem. Így a hétvégi családi kiligyűjtésünk 92.5 km lett, ez viszont alulmaradt a bevállalt 100-tól.
Futóbolondok: reggel láttalak Titeket a Múzeum lépcsőjén. Gondoltam odamegyek. Lehetséges bemutatkozás: "Sziasztok, én vagyok altvizsla". Lehetséges válasz: "Ki az az altvizsla ?". Aztán nem mentem oda :( Komolyan: láttalak titeket, de szorított az idő, majd legközelebb. Viszont gyakorlom a who-is-who alapján az élőben látott arcok beazonosítását. Palacsintasütést nem gyakorlok.
Hellósztok hivatalosan 12,6 kili kb 1:20 alatt nemhivatalosan 42,195 4:42:53 ami majdnem 12 perces PB javítás. :) Köszönet a szurkolóknak nagyot alakítottak. részletek holnap vagy holnapután. :)
Én most Árnika vagyok, csak ez a nick van kéznél. ... Szóval én, Árnika , nagyon elégedett vagyok magammal. Igaz, hogy csak rövidet futottam, de álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen készülés mellett közelebb leszek az 5, mint a 6 perchez. Az itthoni 6-7 perces km-ek után ez az 5.08-as átlag nekem még mindig hihetetlen. Köszönhetem ezt először is Papamacinak és Lótifutinak, akik megadták a lendületet az elején, aztán Obornak, aki bevitt a végén. 12,6-nál azt sem birtam mondani, hogy köszi, meg további jó futást, úgy kihajtott, bocs ezért, Obor. Végül köszönet Snecinek, aki segitett üvöltözni Kaktusznak, akire 3-4 percet kellett a váltásnál várni, ugyanis az eredménnyel őt is sikerült meglepnem... Most hulla fáradt vagyok, és őszintén csodálok mindenkit, aki azután, hogy én lerogytam a célban, még tovább futott úgy 30 km-t. Gratulálok nektek!
Üdvözlet a futóknak! Jó kis versenyt futottunk ma, nem sok teher volt a vállamon, hiszen semmi maratoni szempontból említésre méltó edzést nem végeztem. Így az erőbeosztásra kellett figyelnem, nem is tudtam, mire számíthatok. 1:34-en belül futottam az első felét, majd lassultam bőven, de nem zavart, jól éreztem magam, csak lecsökkent a lépéshosszom. 3:19 lett, végül is elégedett vagyok vele.
Jó volt érezni, hogy a futók nagy családjához tartozom, sok ismerőssel gratuláltunk egymásnak, ha volt miért, ha nem :-). Vagyis persze, hogy volt, hiszen elindultunk, sőt, még célba is értünk. Aztán kisétáltam szurkolni a későbbi befutóknak, nagyon lelkesítő érzés volt, mint mindig. Örülök, hogy indultam.
Köszönet a szurkolóknak, noha Hivert szívesebben látnám a női élmezőnyben, mint a pálya szélén :-)
