Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
Bocs, de a Vegát kifelejtettem. Nincs információm arról, hogy az orosznak lett volna Magyarországon Vegája. De nem is tartom valószínűnek, hiszen egy Vega komplexum drága mulatság volt ahhoz, hogy ilyen kis területre kettőt telepítsenek. Amikor a mienket telepítették, (1985 - 1986.) akkor azt mondták rá, hogy az egész tokkal, vonóval 15 milliárdba került. A hozzánk legközelebbi Vega komplexumok voltak Osztrava mellett, valahol Kassától keletre, a románoknál pedig valahol Debrecentől keletre. Arról nem is beszélve, hogy az egymás mellett lévő azonos technikák "belepofáznak" a szomszéd dolgába. Ami két évet a Vegánál eltöltöttem, azalatt a berendezésen egyszer sem láttam másik Vegát. Nem is indokolta semmi másik Vega meglétét, hiszen annak az eszköznek 255 kilométeren volt a megsemmisítési zóna távoli határa, márpedig az szinte teljesen lefedte az országot.
A felsoroltak közül Dunaföldvár stimmel, ott egy Csapatlégvédelmi rakéta dandár volt, KRUG technikávval felszerelve.Őszintén bevallom, a többiről nincs információm, de a Móri dandárról azt gondolom, hogy ha ott volt is valami, akkor az csak csapatlégvédelmi lehetett. Hiszen Etyek és Mór nincs nagyon messze egymástól és ilyen kis távolságra felesleges két egységet (ezred, dandár) telepíteni. Egyébként az érdekes, hogy a NATO szervezése miatt szép apránként áttértek a hadosztályról a hadtestre, az ezredről a dandárra, de a honi - esetükben használjuk inkább a települt kifejezést - légvédelemnél megmaradtak az ezred szervezésnél.
A repülőtereiket mindenütt kismagasságú technikával oltalmazták. Ha belegondolsz abba, hogy egy repülőteret leginkább úgy lehet tönkretenni, hogy a csapásmérő repülőgép végigrepül max. 50 méteren a betonnal párhuzamosan, és a nála lévő kazettát hosszában rászórja a pályára. Nos egy ilyen repülőtérnél azon érdemes leginkább gondolkozni, hogy hová építik a másikat. A közepes technika, mint például a Volhov, nem sokat ért 100 méter alatt, márpedig normális pilóta 100 méter fölé csak speciális helyzetben megy (pl. intenzív szárazföldi harctevékenység, élénk tüzérségi tűzzel). A kismagasságú technika kb. 30 méter fölött, egyes esetekben már 11 méter fölött használható volt. Az orosznak egyébként a repülőterek mellett a Nyeva egy korábbi változata volt, méghozzá a Pecsora - M, ami a Nyevától csak indítóállványban különbözött. A Nyevának négysínes indítóállványa volt lángterelő nélkül, A Pecsorához pedig kétsínes állványt használtak, mindkét indító pálya mögött volt egy önálló lángterelő. Egyébként van egy csomó különféle eredetű fotóm, majd egyszer kísérletezem egy nagyot, és néhányat közülük felrakok ide, már csak a látvány kedvéért is.
A félreértést okozó orosz objektum néhány kilométerre Alcsútdoboz felé volt, az út jobb oldalán. Ez egy orosz Volhov rakétaezred parancsnoksága és közvetlenjei voltak.
Érdekelne persze az is, amit a ruszki egységekről tudsz, persze csak ha a történelemórát befejezted.
Folytatván az előbbieket, először azzal kezdem, hogy hova kerültek a kismagasságú osztályok. Szentendrén, pontosabban Izbégen volt a laktanya, és az osztály a Lom hegyen települt. A következő kicsi elfoglalta a valamikori Únyi közepes osztály laktanyáját, a technikai terület pedig Tinnye mellett volt. Perbál és Tinnye között a műútról már messziről lehetett látni a tűzvezető lokátort. A következő osztály Biatorbágy mellett volt, az osztály pedig a Vasvári laktanyában lakott Budaörsön lakott. Volt egy kismagasságú osztály a Csepel szigeten, mégpedig Szigethalom mellett. A tököli repülőtérről felszálló gépek pont az osztály felett szálltak le - fel.
Gyál mellett volt a következő osztály. Ezen kissé pontosítani kell, mert a lakótelep Budapest XVIII. ker. Szövet utcában volt, a laktanya még Budapest területén, de a tüzelőállás már kint volt a városon kívül. Az utolsó kismagasságú osztály Kerepes mellett települt. A 3-as útról lehetett látni a technikát. Az osztály a Nagytarcsai laktanyában volt elhelyezve. Nyeva osztályból tehát ez a 6 darab települt. Persze nem egyszerre ment a dolog, először csak Tinnye, Bia és Szigethalom állt fel. A maradékot 1978 októberében hozták létre. A közepes, akkor még Dvina technikával felszerelt osztályok a régi tüzelőállásban voltak. A közepes rakétaosztályokat 1978-ban kezdték el átfegyverezni az új, SZ-75M2 Volhov technikával. Még abban az évben az első áttelepülés is megtörtént, a közepes osztály Únyból Zsámbékra költözött. 1980-ban Verőcéről Szentendrére települt át egy osztály. Izbégen volt a laktanya, Piliszszentlászlótól északra (Urak asztala) pedig a tüzelőállás. 1981. januárban Börgöndről Pilisszentkeresztre települt át a következő osztály. A soron következő A Vértesacsai osztály volt, akik pechükre maradtak a régi laktanyában, a tüzelőállást viszont áthelyezték Etyekre. Ezt az állást ott lehetett megtalálni, ahogy kijöttünk a falumól Alcsútdoboz felé, ott volt a terület a falutól néhány kilométerre, az úttól balra. Nagyon jól lehetett látni a faluból, és az útról is. A félreértést okozó orosz objektum néhány kilométerre Alcsútdoboz felé volt, az út jobb oldalán. Ez egy orosz Volhov rakétaezred parancsnoksága és közvetlenjei voltak. Folytatom tovább. A Vácegresi osztály következett, akik szerencsétlenségükre ugyancsak megmaradtak a régi laktanyában, ám a technikát áthelyezték Fót mellé. Dunakesziről Fót felé menet nagyszerűen lehetett látni a technikai területet. Utolsónak a Gyömtői rakétaosztályt helyezték át a Felsőpakoncs mellett épült tüzelőállásba, az osztály pedig a Gyáli kismagasságú osztállyal lakott egy laktanyában. Így végül is már majdnem mindenki megtalálta a helyét. A dandár parancsnoksága 1979-ben a Kinizsi laktanyából átköltözött a Vasvári Pál laktanyába Budaörsre. 1981-ben Érd mellett (Az M-7-ről nagyszerűen lehetett látni) megépült a dandár új vezetési pontja. A dandár parancsnoksága mellé felállítottak egy rádiótechnikai zászlóaljat, aminek egy századát jól lehetett látni az érdi harcállásponton, a dombok tetején. 1979-ben a volt Gyömrői osztály területén megalakult egy újabb technikai osztály így a örgöndi alakulattal együtt már két helyen végezték a rakéták tárolását és felkészítését. 1980-ban átvettük, majd beüzemelésre került egy autumatizált vezetési rendszer (VEKTOR-2 VME), ami alkalmas volt tizen... kis és közepes rakétaosztály, egy VEGA nagyhatótávolságú komplexum, valamint jó néhány vadászrepülő kötelék vezetésére. A dandár a valamikori Vértesacsai tüzelőállás területén telepített egy megerődített tartalék vezetési pontot is. Ezzel tulajdonképpen véglegessé vált a 11. vegyes honi légvédelmi rakétadandár felállítása. Az tortára a hab akkor került fel, amikor az újonnan megalakult, és átfegyverzett osztályok végrehajtották az első éleslövészetüket. A lövészetek több ütemben, 1979-ben, 1980-ban, 1982-ben és 1983-ban megtörténtek. Ettől kezdve hosszú ideig nem történt változás a 11. vegyes dandár életében. A változások a 104. ezredet, a 2. légvédelmi hadosztályt és a 105. ezredet érintették. Ám erről majd legközelebb írok. Mára ennyi elég volt.
Tehát a hatvanas évek közepénél tartottam. A kezdetekhez képest annyi változás történt, hogy a rakéta osztályok állománya addigra megszokta a munkát, a napi robotot, és a rendszeres készültségi szolgálatokat, valamint azt, hogy az egyébként telepítettnek tervezett technikát lépten - nyomon odébb kellett pakolni. Ugyebár az "ellenség" tökéletesen tisztában volt az eszközök pontos helyével, és a szigorú rezsim intézkedések ellenére nagyon sok mindent tudott. Bizonyos dolgokat valoszínűleg jobban, mint az üzemeltető technikus. Arra tehát fel kellett készülni, hogy amint kitör valami háború féle, akkor az első az, hogy egy jól irányzott kiserejű atomcsapás, és az adott helyen máris nyitott a légvédelem, és máris megvan a légifölény. Ezt kivédendő valamennyi rakéta osztálynak kijelöltek egy, esetleg töb tartalék állásterületet, ahová adott esetben át lehetett települni. Ezt az akkori technika paraméterei és különféle normaidők szerint 1,5 - 2,5 óra alatt lehetett megcsinálni. hogy pontosabban fogalmazzak, a technika menetkésszé tétele 2,5 óra, a harckésszé tétele 1,5 óra alatt ment. A régi öregek mesélték, hogy annyit gyakorolták az áttelepülést, hogy a telepítés a vége felé már 40 perc alatt is ment. A harckésszé tétel és a menetkésszé tétel közötti időkülönbség abból adódott, hogy a tűzvezető lokátor (PAA kabin) antennáinak tápvonalrendszerét meglehetősen macerás dolog volt rendesen elpakolni a tároló ládákba. Nagyon óvatosan kellett vele bánni, mert az a vékony, vörösréz falú szögletes cső nagyon sérülékeny volt.
Jó néhányszor kimentek éleslövészetre is, amit eleinte a román tengerparton csináltak, később pedig az akkori Szovjetúnióban történt. Eloszlatnék egy esetleges félreértést. Ez a lövészet nem a Kara - Kum sivatagban történt. A lőtér a Kaszpi tótól (Asztrahánytól) északra volt kb 200 kilométerre, a Volgától pedig keletre kb 100 kilométerre. Érdekes, hogy a laktanya és a technikai eszközök még az Orosz köztársaság területén volt, de a nagyobb hatótávolságú eszközökkel át lehetett lőni Kazahsztánba. Persze kit zavart ez akkor, hiszen ott volt vagy 600 kilométer hely. A SZU felbomlása után azért is szűnt meg a lőtér, mert nem tudtak megyegyezni az anyagiakon. A vége felé már svájciak, németek és más egyebek is jártak oda lőni, és természetesen ezt nem ingyen tették.
A legelső komoly változás az volt, hogy 1966-ban megszűnt a Táborfalvai, 1967-ben megszűnt az Aszalói rakétaosztály. Hogy mi volt a felszámolás oka, azt nem tudom. A racionalizálásban, korszerűsítésben nem hiszek, az egyszerű ok szerintem a bennünket örökké sújtó csóróság volt.
1967-ben az addig Börgöndön települt Légvédelmi Kiképző Központ áttelepült Debrecenbe. Börgöndön megmaradt egy TÜSZ és egy harci osztály. A maradék helyet elfoglalta az akkor megalakult Csapatrepülő Hadosztályparancsnokság, a közvetlenjei és egy helikopter ezred.
A legközelebbi komoly változás 1977-ben következett be, amikor a 11. ezredből megalakult a 11. rakétadandár. Átalárendeléssel a dandár átvette a Budapest körül települt összes közepes rakéta osztályt, amiknek akkor még többször korszerűsített Dvina technikájuk volt. A maradék - a délen települt osztályok - a 104. ezredre maradtak. Ebben az évben kezdték el telepíteni és hadrendbe állítani az SZ - 125M Nyeva technikával felszerelt kismagasságú osztályokat.
Nem-nem,ez a cikk(ami nekem van)az Új honvédségi Szemle 1999-es egyik számából van kifénymásolva...ez 14 oldal,de a Múltunkban lévőre a bibliográfia 30 oldalt jelez..:)
A Múltunk 2000/2 negyedévi számában van egy cikk Pataki Istvántól "A Magyar országon állomásozó szovjet csapatok létszáma,állomáshelyei és teljes kivonása" címmel..nincs meg véletlenül,esetleg meg tudod szerezni?Utánanézek én is..
Azt hittem, hogy azt tanulmányoztad nemrég...
... sajna nekem csak a 90-es allokációs tábla, a kivonulási adatok, és pár infó van a 89-es egyoldalú haderő csökkentésről (keverésről).
..csak nem a Varga József által írt "Légvédelmi tüzér- és rakétacsapatok második világháború utáni története"
Hpasp!
A Múltunk 2000/2 negyedévi számában van egy cikk Pataki Istvántól "A Magyar országon állomásozó szovjet csapatok létszáma,állomáshelyei és teljes kivonása" címmel..nincs meg véletlenül,esetleg meg tudod szerezni?Utánanézek én is..
Hát sajnálom, de sehogy. Ezt a könyvet nem adom ki a kezemből. Az ilyesmire az emer jobban vigyáz, mint a "feleségére és a szamarára". A folytatás nem marad el ma sem, kis türelmet kérek.
Mellesleg megjegyzem, hogy "véletlenül" a kezembe került a magyar légvédelem hivatalos története a megalakulástól napjainkig, tehát eztán nemcsak a saját emlékezetemre vagyok utalva. Majd folytatom.
Egészen pontosan 12 évre szólt, és a rossz nyelvek szerint 12 évet is lehetett kapni érte, de hát a sorkatonákkal ezt minden bevonulás után aláíratták, és ezután már csak a parancsnoktól függött, hogy a teljes állománnyal mit csinált. Általában "biztos, ami biztos" alapon rendszeresen elkapták a teljes álloományt, közte a hivatásosokat is.
Sajnálom, de amikor azt a térképet láttam, az 1987-ben volt, ráadásul egy igen kis méretarányú térkép, amin a csapatjelekhez tartozó településeket nem is nagyon lehetett felismerni. Engem is mindössze a sávok ragadtak meg, mert azok világosan voltak ábrázolva.
Láttam már légifelvételeket ezekről a területekről, de azok 1 : 10 000 méretarányúak voltak, vagyis 1 valós kilométer megfelelt a felvételen 10 centiméternek. Magyarán, ezeknél a FÖMI légifotóknál lényegeseb részletesebbek voltak.
Aszalón sajnos soha nem voltam, ezért arról nem tudok mondani semmit. A táborfalvai területet meg egyszerűen el tudom magyarázni. Ahogy a -ös főúton meértél Táborfalvára, pont a falu szélén volt egy laktanya. Ott egy raktárbázis volt, azt hiszem, ruházati. Ott a laktanya előtt közvetlenül nyílt egy aszfraltozott út, és azon kellett elindulni. Aztán egyszer csak elfogyott az út, és máris ott voltunk. Az osztály felszámolása után nem volt teljesen használaton kívül, hiszen a 104. ezred még nagyon sokáig használta kiképző bázisnak.
Mellesleg megjegyzem, hogy "véletlenül" a kezembe került a magyar légvédelem hivatalos története a megalakulástól napjainkig, tehát eztán nemcsak a saját emlékezetemre vagyok utalva. Majd folytatom.
..folytasd!A bekötött szemmel olvasott irományból idézhetnél(hátha kilestél a szemtakaród alól!:)),esetlegesen települési helyek,technika korszűsítése,új tüzelőállások,rak.osztályok megjelenése... ..."a volt tüzelőállásokatmég a hetvenes évek végén is fel lehetett ismerni,legalábbis az avatott szem tudta miről van szó..." ...láttad a légifotókat lentebb(377,383,385)? ..Aszalót,Táborfalvát eltaláltam? Üdv!
érdekelnének az "élményeid"Szszállással kapcsolatban,amúgy tényleg jól láttad a fotón, az egyik személyi bunker bejárata van(csak ezt lehetett kinyitni kézi erővel, a többi be volt ragadva!) ..kérdés:a bejárat felől menve egyenesen az úton,elhagyva az épületek előtti gazt,jobb kéz felé vezett(a"főút"-ról)egy aszfaltozott "ösvény,az a PU helye volt?Az ott készült képek ..ez is személyi bunker volt? ..ebben a romos épületbelsőben volt a HÁP?
Sziasztok!
Én Szabadszálláson, az MN 2067 lérak. osztálynál voltam 1987-88-ban, elég jól ismertem az „A” területet és a „HÁP”-ot. A „HÁP”, ahol szolgálatot adtam, egy földszintes épület volt, nem az általatok felfedezett „bunker”. Szerintem Ti az egyik személyi fedezék maradványait fényképeztétek le, amit eredetileg az Indító rendszer rakéta rátöltő rajainak alakítottak ki. De volt ilyen fedezéke az Irányító rendszer és a Vezetési század állományának is. Az én időmben az egyik kantinként funkcionált, helyi viszonyok között „fényűzően” berendezve. Ezeket az óvóhelyeket a technikát védő földsáncok külső oldalába süllyesztették, egységes előírások szerint. Zsiliprendszer, szűrő-szellőztető berendezés, stb. De maga a „HÁP” egy földszintes ház volt, előtte egy betonból készült, hullámpala tetővel ellátott „tornác” volt. Az Irányító rendszer kabinjai ez elé voltak beállítva, egy megfelelően kimélyített területen, így a kabinok padlószintje a „HÁP” padlójával azonos magasságon volt, kis hidakon léphettünk be a harcvezetési és a műszerkabinba. (Félpótkocsik farral a „HÁP” felé beállítva.) Nem hiszem, hogy sok izgalmas dolgot lehetne a szakaszfedezékekben találni…
Valóban megvoltak ezek a sávok, és nemcsak a Vegánál. Annak idején láttam egy térképet a honi légvédelem diszlokációjáról, és az annyira titkos volt, hogy sötétben is csak bekötött szemmel lehetett megnézni. Még a "Szigorúan titkos!" minősítést is felülmúlta a minősítése.
Utoljára állt fel a Miskolci légvédelmi Hadosztály alárendeltségében a 105. honi légvédelmi rakéta ezred. Az ezred Miskolcon települt, a vezetési pontja Lillafüreden, a technikai osztálya pedig Pingyomtetőn volt. Az osztályaik Szakáldon, Tardonán, Cserépfalun és Aszalón voltak.
Így állt fel tehát a magyar alárendeltségü honi légvédelem Magyarországon, legalábbis a rakéta osztályok.
Megjegyezném, hogy korábban olvastam egy rövid polémiát az üteg - osztály dologról. Az alegységek közül a raj volt a legalsó, majd jött a szakasz. Utána már volt különbség, mert a következőt a gyalogos századnak, mindenféle tüzér pedig ütegnek nevezte. a következő fokozat gyalogoséknál a zászlóalj, tüzéréknél pedig az osztály volt. Az ezred és a dandár már minkettőnél azonos. Egyébként érdekes, hogy a honi légvédelmi rakéta osztályoknál nem nagyon használták az üteg megnevezést.
Vissza az eredeti témámhoz:
A felállított osztályoknak 1962-ben kellett az első éleslövészetet végrehajtaniuk. Ez valahol a román tengerparton történt, és a célanyag tekintetében nem csináltak nagy gondot. Ejtöernyővel ledobtak valami saroksugárzót, aztán hagy szóljon. Az első lövészeten részt vett a parancsnokságokon túl Börgönd, Nógrádverőce, és Miskolcról is volt ott valaki, de pontos adatot nem tudok.
Az első összeállításra az volt a jellemző, hogy osztályonként egy kupacba rakták a laktanyát, a tiszti lakásokat és a technikai területet. ("A" tüzelőállás; "B" rakéta tároló, telephely - többnyire egy kupacban -; "C" laktanya, tiszti lakótelep). Természetesen mindezt valahol kint a tanyán, és csak néhány osztály volt viszonylag közel valamelyik településhez. Annak idején valaki tréfásan jegyezte meg, hogy az állam egyszerűen megoldotta a hadiözvegyek és hadiárvák dolgát, mert egy atomcsapás az osztályra és mindenki odalesz. Én valahogy nem találtam viccesnek.
A hatvanas évek eső felében történt az első változás. Valami haderő korszerűsítés keretében felszámolták az aszalói és a táborfalvai osztályokat. Hogy ebben mi volt a logika, azt nem tudom, mindenesetre megtörtént. A volt tüzelőállásokat még a hetvenes évek végén is fel lehetett ismerni, legalábbis az avatott szem tudta, miről van szó. Ezzel együtt valóban csináltak némi korszerűsítést is, ugyanis az eredeti ötkabinos Dvinákat lecserélték korszerűbb háromkabinos Dvinára. Folyt. köv.
