Keresés

Déjá vu! Mert már előző este is láttad, nem? ;)

:) Nem voltál hosszú!
Nekem is volt egy ilyen "csücsim" anno.
Az pedig férfiing gallérja volt (ugyanis apukám mellett, a pizsama gallérját morzsolgatva aludtam el néhány éves koromig)és "déjának" hívtam, csak azt ne kérdezzétek, hogy miért! :))

Keresztfiamnak van egy kedvenc kis takarója, aminek van egy csücske (a "csücsi"), amit nagyon szeret. Ül vasárnap az ölemben, mondom neki:
- Te kis csücsis!
Mire ő:
- Nem vagyok csücsis, hanem Sz... Kristóf Bálint Büdöstojás Tóbiás! :))

Ez már OFF, de az addig rohangáló, rosszalkodó és éppen a játékát elvevő nővére miatt síró kiscsávó első szóra lenyugodott és az ölembe ült...szülők csak néztek én meg dagadtam a büszkeségtől. Aztán meg jött a nővére is, ő is az ölembe kéredzkedett, majd 3x elolvastatták velem a Hófehérkét. :))
Bocs, ha hosszú voltam :)

Örüljetek, hogy megértitek!!!!
Nekem néha, még most is fordítanom kell a családnak - a 25 éves fiam hadarását!

Tudod, anyai megérzés...:)

Na jó! Nem szemtelenkedek tovább. A gyerek zseni és kész! Mint minden szülőnek minden gyereke...:))

Akkor hogy jöttetek rá? Leírta? :))

Nem, egységesen beszél:) Csak ha azt is az ő kiejtésével írom le, nincs ember, aki rájön, mit akart:)

De a dejek szejpít, ast med tistán monta? :)))

Azt se tudtam, de polifenol...ról még nem is hallottam, és kiderült, hogy nics is ... :))

Én is csak a gyerektől hallottam..:)))... igaz, én világ életemben utáltam a kémiát...

Azt tudtad?

Utánanéztem: lehet, hogy azért nem tudtam, mert fenil, ahogy azt Jani helyesen írta!:))

Szégyellem magam! Ezt a polifenoloxidázt még én se tudtam. Talán vissza kéne adni enyém vegyész diploma... :(

Nem zseni,de mindent megjegyez.:)

Ma reggel elesett, beütötte a fejét. Felvettem, simogatom a kis fejét:
Casca: - Itt ütötted be?
Dóri: - Nem, a konyhakövön.

:)))

Az nem volt OFF :-)

És a monofeniloxidázt is tuggya?
Grat a kölökhöz.
:))

Nagynéném (kémiatanár), együtt főzött a lányommal(2,5). Krumplit pucoltak, a hámozott krumplit vízbe tették...és közben beszélgettek... belépek a konyhába:
- Anaa, vidázni tell, mert ha nem tesszük vízbe, jön a polifenoloxidáz és barna lesz a tumpi.:)

Hiába, lassan ovis lesz a kölök, ideje, hogy tisztába jöjjön ezzel..... :))

(Ilyenkor mindig rá kell döbbennem, hogy egyedül az én tudásom szab határt a gyerek fejlődésének.. olyan az agya, mint egy szivacs.. de ez OFF)

Ezt már nekem is mondták a gyerekeim :-)

Haladéktalanul be kell szerezni egyet! Rengeteg strapától megkiméli a szülőket! :)9

Aluljáróban fekvő koszos bácsi = hajlékony

Boriska (8 éves):
- Anya, van itthon értelmes szótár?
- Micsoda?
- Akkor értelmetlen szótár?
- Ahá! Értelmező szótár! Az nincsen.

Lányom még nem nagyon tud ragozni. Csuklok helyett azt mondja: csuklaszok. Olyan is volt már, hogy tégem. Viszont ma megtanulta az S betűt. Már csak a j, gy, ö, ü és az r van hátra.

Nálunk volt vendégség és ilyenkor a két sógornőmmel a konyhában szoktunk kikötni pletyizni kicsit,gyerekek,férjek nélkül.Kihessegettük a legnagyobbat is,a 12 éves leányzót és utána az anyukája/sógornőm/suttogva mesélte,hogy milyen ciki volt,mert hát a kiscsaj egyik nap "rajtakapta" őket/szülőket/.Másik sógornőm kissé emeltebb hangon megkérdezte:
-És mikor volt ez?
Erre egy vékonyka hang a konyhaajtó felől:
-Tegnapelőtt!

:-))))

vero

A fiamat a Sims játék világosította fel. Azt mondta egyszer (6-7 éves lehetett), már tudja, hogyan lesz a kisbaba.
" Láttam a Sims-ben, mama,ha egy néni meg egy bácsi pucéran bebújik a paplan alá, utána megszületik a kisbaba."

Valami indiános történetet olvastam a fiamnak (kb. 3 éves lehetett). "...és akkor az indián fűbe harapott." Történet vége, gyerek gondterhelten bolyong a lakásban, látszik rajta, hogy erősen gondolkozik valamin.Egyszercsak kibukott belőle a NAGY kérdés:mama, miért esznek az indiánok füvet?

Kislányom, mikor olvasni tanult:
házastársi keksz
tarpista sajt
Maszat tévé ( Msat)
:)

Közben eszembe jutott még néhány, saját gyerekkoromból.

No, a háttértörténet: Líbiában voltunk 3 évet a nyolcvanas években, a magyar kolónia akkora volt, hogy volt rendes alsótagozatos magyar suli, de felső már nem.
Ennek következtében az utolsó évünkben angol iskolába jártam (ami rendesen megalapozta azt, amivel ma a kenyerem keresem, de ez OFF).

Naszóval, voltam kemény 10 éves, mikor odakerültem, jó banda gyűlt össze, kissé nemzetközi, éééés mit tanulnak meg ilyenkor egymástól a jó kisgyerekek? Úgy bizony, a bazmegezést, szép angolul.
De: cserébe mi is (merthogy volt rajtam kívül egy másik magyar srác) tanítottunk nekik szép magyar kacskaringókat (na, azért nagyon durvákat nem), és hát az egyik ilyen, ami akkoriban valamiért nagy sláger volt, az a "f@szkalap" volt.

Igenám, de tanulékony skót osztálytársunk rögtön elkezdte mondogatni mindenkinek, a lányoknak is. Nem értették persze, de kötelességünknek éreztük felvilágosítani, hogy nem egészen helytálló a dolog ebben az esetben, ugyanis a lányoknak...khm...szóval más van.
David azonban bámulatos tanulékonyságról és kombinálási képességről tett tanúbizonyságot, ettől kezdve a lányoknak csak azt mondta, hogy "p...nakalap"

Na, ezen órákig fetrengtünk a röhögéstől a másik magyar sráccal.... :-))))

Ja, ami meg magyarul volt iszonyat röhejes, az a kis sütemények angol neve: a cookie.
Persze erről sem mulasztottuk el tájékoztatni angol osztálytársainkat, márminthogy ez magyarul mit takar.....

Ó, a régi szép gyerekkor.... :-))))

;-)))

Ha Gergő akkor tudta volna, hogy később kamatostul visszakapja Dórika ;)))))

:) Ez aranyos!
Nálunk ez a két ikerpárnál sokkal "morbidabban" zajlott le:
Miközben Dórika "felfedte" kételyeit a "különbözőségről", Gergő (aki persze az az ijjesztgetős fajta) közölte, hogy:
" NEKTEK IS VOLT, csak az álommanó elvitte" :(
Természetesen a Dóri reakcióját, "mécses" és lelkitörését nem volt könnyű orvosolni... :))

Családi legenda: óvodában mindig eljön az az idő, amikor a gyerekek felfedezik, hogy a kisfiúk és a kislányok nem egészen egyformák. Valahogy ekkortájt történhetett, hogy (anyu elmondása alapján) egy délután megállás nélkül ott sündörögtem körülötte, látszott is, hogy valami nagyon böki a csőrömet, de valahogy nem sikerült belekezdeni. Anyu meg nem firtatta nagyon, gondolta, úgyis el fogom mondani, min agyalok. Hosszas morfondírozás után előálltam a farbával:

- Anyu, te tudtad, hogy apu fiú?

Valószínűleg volt némi sejtése róla... :D