Kezdek félni. Komolyan. Hihetetlen, hogy a puszta véleménnyilvánításnak ilyen következményei lehetnek Magyarországon. Vajon a hetigennyes "sztárjait" is figyelmeztették már? Vagy Pongót a Big Brother házból? Persze ők nem Megyóról nyilvánítanak véleményt.
indifferens hogy kire mit mondanak, a velemenynyilvanitas ABSZOLUT jog
Tanulj még egy kicsit.
A véleményszzabadság csak az abszolutista felfogás szerint korlátozhatatlan (abszolút)jog. Mindenütt a világon korlátozzák, mégpedig akkor, ha egy másik alapjogot súlyosan sért:
1. az állami érdek (biztonsága, léte)
(pl. az állami titok indokolt alapja ezen alapjog korlátozásának)
2. társadalmi érdek
(pl. a KÖZREND és a közerkölcs védelme)
3. egy meghatározott csoport érdeke
(pl. a fajgyűlölő megnyilvánulások korlátozása)
Kedves Novicius,
az a baj, hogy amit írtál az itt nem releváns. Loppert ugyanis nem érintette a közösség egyes tahjait, nem volt alkalmas arra, hogy csoportokat társadalomellenes célok megvalósítására... és nem volt alkalmas arra, hogy mozgósítson. Az erőszak pedig elég messze áll az "áruló"-tól.
Ezzel szemben a regnáló miniszterelnök likvidációjára való állítólagos közösségi óhaj - no ez pontosan beleesik abba amit az AB gyűlöletbeszédként aposztrofált.
Akkor azonban nem indult közvádas eljárás a Magyar Hírlap cikkírójával szemben.
"Jogászfalkák lesik az alkalmat arra, hogy megsemmisítsék az alkotmányos jogaikkal élő keresztény értelmiségieket."
Mi a franc!? Duna-Novaek felvettek speakert cikkironak? :)
Loppert egy primitiv marha. Az ellene hivatalbol(!) eljarast kezdemenyezo meg alkalmatlan a feladatara. Az ugyet ez utan mar korrektul kezeltek. A buntetes kb. ket atyai pofon torvenyes megfeleloje.
a véleménynyilvánítás szabadságának igenis van határa, de ez szvsz igencsak bévül van azon. Legalábbis eddig ott volt...
Nem, nem volt ott. Legalább is nem hallottam, hogy Antallra, Hornra, Orbánra így üvöltöztek volna kidülledt, vérbenforgó szemekkel. Az áprilisi választások emelték be a hétköznapjainkba, azóta a könyvheti (!) rendezvényektől a temetőbeli megemlékezésig (!) "polgárjogot" nyert. Én már baromira unom. De hát "itt fogunk élni".
Tóth Mihály hozzátette: annak nincs jelentősége, hogy a miniszterelnök volt a bekiabálás célpontja
dehogynem.
nem veletlenul hivatkoztam a 36/1994-es hatarozatra az ugyanis azt irja, hogy a kozhatalmat gyakorlo szemelyek (es a kozszereplok) eseteben sokkal tagabb tere van a velemenynyilvanitas szabadsaganak, mint maganszemelyekkel szemben. minel magasabb poziciot tolt be valaki, annal magasabb. a politikai vezetokkel szemben pedig gyakorlatilag korlatlan a velemenynyilvanitas szabadsaga.
tovabba megjegyeznem, az AB tobb hatarozataban is hangsulyozta: a velemenynyilvanitas szabadsagara epul a demokracia, ezert barmilyen korlatozasa csak rendkivul indokolt esetben (mas alapjogok durva megsertesevel szemben) elfogadhato.
a rendzavarast EN nem erzem ilyen sulyos indoknak...
Bayer Zsolt számára egy komoly büntetés jöhet szóba:hétfőn, szerdán és pénteken a saját, Magyar Narancsban,168 Órában és Népszabadságban megjelent cikkeit kellene felolvasnia a Sajtóklub
közönségének, kedden és csütörtökön pedig angyalföldi, csepeli és köbányai választókkal beszélgetne a lumpenprolikról !
Meddig élne ez a "kis beteg" ?!
Ezexerint van határa a véleménnyilvánítás szabadságának?
Vajon hol van az és ki határozta meg a határvonalakat?
Nagyon szellemes, amit írtál, de sajnos ennek megvannak a jogi értelmezése:
"A véleményszabadság végső határa - az Alkotmánybíróság 1992-es határozata alapján - éppen a gyűlöletbeszéd, amely az AB szerint már nem a köznyugalmat, mint elvont, általános entitást sérti, hanem - statisztikai átlagban - érzelmileg érinti a közösség egyes tagjait, alkalmas arra, hogy egyes csoportokat társadalomellenes célok megvalósítására mozgósítson, illetve arra, hogy e csoportok céljaikat erőszak alkalmazása útján érjék el."
Egyetértek a topic címével, csak eggyel több A betű van benne mint kéne! :)
Egyébként én nem pártolom, hogy ezért eljárás induljon, bizonyára csak túlbuzgóságról van szó. Én voltam már Megyó beszédet hallgatni, ott is volt hátul egy arctalan, aki beszólt párszor. Megyó először ignorálta, majd miután mindenki hátrafelé figyelgetett, visszaszólt. "Látják, ők már csak ennyien vannak!" Nagy röhögés, a provokátor csendben maradt. Ennyi. Gondolom megszokta, mint sok más közszereplő is, hogy senki előtt nem titok a világnézete, és ez van akikből reakciókat vált ki :)
No, hát ez a Nehéz-Posony egy nehéz eset. Két mondatban összekever mindent.
"az egyetemista a lealacsonyító, sértő kifejezés használatával túllépte a véleménynyilvánítás szabadságának határát. "
Ezexerint van határa a véleménnyilvánítás szabadságának?
Vajon hol van az és ki határozta meg a határvonalakat?
Az én tippem: a Köztársaság Téren kívül, szerdánként és péntekenként délelőtt 10-től 12-ig van a határa, onnantól határátlépés.
További tippeket kérek!
A lealacsonyítóról már nem is beszélek, nem alacsonyodok le odáig, hogy egy Nehészdsz-Posonyval vitatkozzak.
Ez a Tóth Mihály büntetőjogész is nagy "ész" lehet, az ő elvei alapján ugyanis egy szinházban, vagy egy focimeccsen sem lehetne fütyülni. No persze én értem, hogy az eftárs, csak az ő mocskos dolgaik miatti tiltakozást kifogásolja. Pedig van megoldás: nem kell hazaárulónak lenni, és akkor nem fognak hazaárulózni.
Egyébként ennek a Medgyessy (Bárdossy) Péternek, aki belekeverte az országot ebbe a most készülődő új világégésbe, mikor lesz a főtárgyalása? Remélem, olyan esélyei lesznek, mint Szálasinak.
Nehéz-Posony István ügyvéd szerint az ügynek semmi köze a szólásszabadság kérdéséhez, ugyanis a fiatalember a kulturális esemény tervezett és várható rendjét zavarta meg a bekiabálással, függetlenül annak tartalmától. Felhívta arra a figyelmet: az egyetemista a lealacsonyító, sértő kifejezés használatával túllépte a véleménynyilvánítás szabadságának határát.
Tóth Mihály büntetőjogász, egyetemi oktató ugyancsak arra hívta fel a figyelmet, hogy minden rendezvénynek megvan a maga rendje, és ahhoz a véleménynyilvánítás szabadságának semmi köze. Kifejtette: a véleménynyilvánításnak megvannak a maga keretei, és ebbe nem tartoznak bele a szabályos rendezvények, színházi előadások, beszédek, ünnepi rendezvények. Példaként említette, hogy aki egyházi rendezvényen vagy színházi előadáson valamilyen trágár vagy másokat zavaró kijelentést tesz, azt eddig is felelősségre vonták szabálysértés miatt.
Tóth Mihály hozzátette: annak nincs jelentősége, hogy a miniszterelnök volt a bekiabálás célpontja, mint elmondta, ha más politikussal vagy bármelyik színésszel kapcsolatban tették volna ezt, ugyanígy el kellett volna járni.
A volt alkotmánybíró azt is kiemelte, hogy a közélet szereplőinek nagyobb türelmet kell tanúsítaniuk az őket érő, mégoly erőteljes megfogalmazású kritikákkal szemben is.
o mar csak tudja, a 36/1994. sz AB hatarozatban "expressis verbis" le van irva.
Jog a tapshoz és a füttyhöz
Zlinszky János: A szólásszabadság demokratikus és alkotmányos alap
2002. november 8. (5. oldal)
Megyeri Dávid
Ha a kormány az úgynevezett uszító beszéd szankcionálására olyan tervezetet alkot, amelyben nem tartja tiszteletben a szabad véleménynyilvánítás demokratikus szabadságjogait, az Alkotmánybíróság valószínűleg alkotmányellenesnek fogja nyilvánítani azt – fejtette ki lapunknak Zlinszky János. A volt alkotmánybíró azt is kiemelte, hogy a közélet szereplőinek nagyobb türelmet kell tanúsítaniuk az őket érő, mégoly erőteljes megfogalmazású kritikákkal szemben is. Utalt rá: nem szabad összekeverni a társadalomellenes cselekményekkel a mindenkori kormányzati többséget érő bírálatokat. A szocialista kormányzat az SZDSZ-es politikusokat, illetve Mécs Imrét a 301-es parcellában ért október 23-i bekiabálások miatt súlyosan akarja szankcionálni a sarkos állampolgári megnyilatkozásokat, s törvényjavaslatot készít elő az úgynevezett uszító beszéd szankcionálására. Alkotmányjogi szempontból megalapozottak lehetnek-e az ilyen törekvések, hiszen a gyűlöletkeltést a magyar jogrendszer már most is bünteti?
– Nem ismerhetem azokat az elképzeléseket, amelyeknek mentén meg akarják alkotni az úgynevezett uszító beszédet szankcionáló törvényt, de itt nyilván két alkotmányos szempont ütközik. Az első, amit az Alkotmánybíróság állandóan alapjognak tekintett és korlátozhatatlannak, az a véleménynyilvánítás szabadsága. Tehát ha valaki közéletről, politikai programról vagy közéleti vezető emberről véleményt kíván nyilvánítani, vagy általában a közéletet érintő kérdésben akar megnyilatkozni, akkor ez a vélekedése szabad és nem büntethető.
– Igaz, a szocialista, illetve baloldali liberális politikusok 301-es parcellabeli október 23-i megemlékezéseit már tavaly is komoly felzúdulás kísérte sokak részéről, ám az is igaz, hogy a tömeg kritikai észrevételei meglehetősen nyers formában öltöttek testet.
– Annak idején az Alkotmánybíróság szembesült a köztisztséget viselő szereplők megsértésével, és akkor még vitatkoztunk is azon, hogy vajon meg lehet-e kívánni a véleménynyilvánítás során egy bizonyos politikai kultúrának a betartását. Az Alkotmánybíróságnak az volt a véleménye: az állam azon a címen, hogy valaki modortalan, nem megfelelő kifejezéseket használ, nem korlátozhatja a véleménynyilvánítást. Tehát a véleménynyilvánítási szabadság egy demokratikus jogállamban alaptétel, és ennek korlátozhatósága csak ott létezik, ahol mások magánszféráját sértik.
– Csakhogy a baloldal szerint itt éppen ez történt, s nem csupán a vélekedés szintjén hangzottak el mondatok, hanem tényként állították be az elmarasztalásokat.
– A véleménynyilvánító nyilatkozat fogalmát az Alkotmánybíróság határozata értelmében tágan kell értelmezni. Tehát nem grammatika kérdése, hogy valaki tényállítást tesz vagy véleményt nyilvánít. Nagyon sokszor úgy fogalmaz valaki, mintha tényállítás hangozna el, de az állítás voltaképpen csak egy pejoratív megítélésnek a stilisztikai becsomagolására szolgál. Ha azt mondjuk egy közéleti szereplőről, hogy szamár, akkor ez nem annak a tényállítása, hogy ő egyike a kisebb teherhordó állatoknak, hanem, hogy ő nem kellő alapossággal rendelkező ember. Mivel a vélemény egyéni, tehát azt a tartalmára való tekintet nélkül védi az alkotmány. Más a helyzet a tényállításokkal. A tények vonatkozásában a jóhiszemű és az igazsághoz hű magatartás alkotmányos kötelesség.
– Sokan azonban éppen azt kifogásolják, hogy a mostani kormányzat a tények, s azok bizonyítása terén kevésbé aggályos, ha a polgári kormányzat, illetve a szimpatizánsi kör megítéléséről van szó, s ez szintén a társadalmi megbékélés ellen hat.
– A közéleti embernek a közéletben felelősséggel kell részt vennie. Tudatosan valótlant állítani senkinek sem szabad. Ha nem biztos abban, amit tényként állít, meg kell jelölnie ezt a bizonytalanságot – úgy hallottam, az hírlik stb. –, abban az esetben pedig, ha valaki egyáltalán nem biztos abban, hogy a tény igazságtartalma megfelel a valóságnak, de hivatása szerint a tájékoztatás a feladata, akkor nem elég, hogy nem tudva állít valótlant, hanem a lehetőségeihez képest ellenőriznie kell a tényadat igazságtartalmát. És ebben az esetben az információkötelezett embertől még az is elvárható, hogy kiegyensúlyozottan tájékoztasson, tehát féligazságot sem közölhet. Úgyhogy a teljes igazság a követelmény. A politikusok is ebbe a kategóriába tartoznak, rájuk fokozottan érvényesek az alkotmányos elvárások.
– És ha baloldali politikusok úgy ítélik meg, hogy a magánemberi tisztességüket vonták kétségbe?
– Ezt sem feltétlenül a büntetőjog eszközeivel kell védeni. Az Alkotmánybíróságnak és általában a jogállami bíróságoknak az az álláspontja, hogy a büntetőjog nehéztüzérségét csak ritkán kell felvonultatni ilyen esetekben. A büntetőjog olyan durva eszköz, mint az elefánt a porcelánboltban, amikor a politikába avatkozik. Annak idején Sólyom László azt mondta, hogy a nem kellő formában előadott vélemény önmagát minősíti. Persze tudni kell azt is, hogy régi tradíciójú jogállamokban is mondanak igen durva dolgokat egymásnak a közéletben részt vevők, anélkül, hogy az oldal, amelyiknek éppen a kezében van a hatalom, rögtön büntetőügyet akarna mindebből kreálni. Az Alkotmánybíróságnak az az álláspontja, hogy a közéleti embernek többet kell elviselnie, mint az egyszerű magánembernek – mert az, hogy róla a vélemények ütköztethetők legyenek, a hatalmi helyzeténél fogva közérdek –, így a hatalmon lévőknek is többet kell eltűrni, mint a kisebbségben lévőknek. Amikor a kisebbségi jogok országgyűlési biztosa érzékeny a kisebbségeket sértő általános elmarasztalásokra, akkor voltaképpen a többségnek a nagyobb tolerancia iránti kötelezettségére hívja fel a figyelmet.
– Valóban folyik a politikai adok-kapok, ám az érdekesség az, hogy a hatalmon lévők éppen a politikai megbékélés jegyében kívánnak drasztikusabb eszközökhöz nyúlni.
– Más kérdés és az érem másik oldala, hogy a társadalom működésének békésnek kell lennie. Ez nem azt jelenti, hogy mindenki jámbor, mint a birka, viszont erőszakos eszközöket érdekérvényesítés céljából senki nem vehet igénybe. És aki ilyet alkalmaz egy jogállamban, az az állam rendes működése ellen vét, mert az erőszak eleve jogilag szankcionált. A modern államok inkább visszafogják a büntetőjogukat.
– A dolog pikantériája az, hogy éppen azok szeretnék erőteljesebben szankcionálni a tőlük eltérő szóbeli megnyilatkozásokat, akik magukat szabadelvűnek, toleránsnak tartják.
– A közéletben résztvevőkkel szembeni igazságelvárás azt igényli, hogy ha valaki meg van arról győződve, hogy a szabadságkorlátozás és az erőszak ellene van a jogállamnak, akkor ez ellen ne csak akkor tegyen, ha ellene lépnek fel, hanem akkor is, ha a politikai ellenféllel szemben történik ez. Jó példa erre a Voltaire-i mondat, amely szerint „életem végéig küzdeni fogok a vallásos meggyőződés ellen, de kész vagyok meghalni azért, hogy másnak lehessen ilyen meggyőződése”. A másság tiszteletének – amit olyan sokat emlegetünk ma – az általános etikai tartalma az, hogy nemcsak az én másságom fogadandó el, hanem a másik mássága is. Mégpedig azonos mértékben. Nem azonos értékeléssel, hanem azonos szabadságigénnyel. Nyilvánvaló, hogy értékeket ütköztetünk, megpróbáljuk egymást meggyőzni, de a kisebbséget nem szoríthatjuk le a közélet teréről, hanem hangot adunk neki, készek vagyunk a felvetéseit megfontolni. És türelemmel veszünk tudomást arról, hogy neki is van véleménye, és joga van annak terjesztéséhez.
– Többek szerint félő, hogy „uszítónak” minősülhetne a jövőben minden politikai nagygyűlésen elhangzott mondat, hiszen a jog eszközeivel lehetne kapcsolatot felfedezni egy beszéd és egy későbbi tett között.
– Ebből a szempontból a nagyon kiélesedett és elszemélyesedett politikai viszonyok között különösen vigyázni kell arra, hogy az eszköztár valóban csak a társadalomellenes és nem a többségellenes és kormányellenes, vagy bizonyos személyek ellen irányuló vélemények hangoztatása, netán érzelmek felkorbácsolása terén legyen szankcióra kész. És minél kisebb az eszköztára a kisebbségnek – mivel nincsen hatalmon –, annál inkább kell, hogy a politikai agitáció eszközével élni tudjon a maga véleményének érvényesítésére. A mostani helyzetben ötven és valahány tized százalék választotta a kormánypártokat, az ütközések tehát még sokkal élesebbek.
– Mi lehet az alkotmányjogi következménye, ha az ön által említetteket nem figyelembe véve hoznak meg egy ilyen jogszabályt?
– Amennyiben valóban hoznak egy ilyen törvényt és mérlegelés alá eshet, hogy egyik oldalra rá lehet nyomni a stemplit, a másikra nem, akkor azt az Alkotmánybíróság valószínűleg alkotmányellenesnek fogja nyilvánítani. A jelenlegi törvény is szankcionálja a nagy közönség előtt közvetlen indulatot kiváltó megnyilvánulásokat. Nem az első eset, hogy politikust lehurrognak, ha beszél, jobboldali politikusokkal is előfordult. Hogy ez mennyire indokolt, az más kérdés, de ha valaki magas pozícióban van, ezt le kell nyelnie, nem lehet elvárnia azt, hogy a tömeg udvariasan hajbókoljon. Ha tapsol vagy fütyül, mindegyikhez joga van. Ha előírjuk neki, hogy mit csináljon, akkor baj van. A múlt gyakorlatában voltak ilyen helyzetek, ne kívánjuk vissza azokat.
