T . kukacz kollega!
Valóban igaza van, az adatok korábbi időszakra vonatkoznak, a pontatlanság viszont önnél is nyomon követhető, ugyanis kifelejtette a 11% nyugdíj és eg.bizt. járulékot, valamint a havi fix összegü egészségügyi hozzájárulást ami 3800,-Ft. Ez alacsonyabb jövedelemnél több mint 54% tb jellegű elvonás. Ezeket a költségeket (+ mbér) úgy tudom kifizetni a bevételből, hogy előbb befizetem az Áfát.Nem értem hogy ez milyen tévútra visz? Én az előzőekben azt írtam, hogy tudok úgy állami bevételt produkálni, hogy egy fillért nem látok belőle sőt előfordulhat, hogy tényleges veszteségem van . Ha ön tényleg vállalkozó akkor megkérném, hogyha általánosít, akkor használjon többesszám első személyt, úgy sokkal hitelesebbnek tűnik.))))
("A vállakozó olyan fajta" helyett, mi olyanok vagyunk...)
Kedves Géza!
Fentartom azt a véleményem, hogy a kamatadó csak arra jó hogy drágítsa a hiteleket, ugyanis a betét és a hitel közti rést növeli és fékezi az egyébként szükséges pénzügyi folyamatokat. Ha belegondolsz a hitelkamat az adós szempontjából költség, tehát ha ennek mértéke kisebb akkor a külömbség itt jelentkezik, és mint nyereség itt adózik.
A feketegazdaságot nem lehet egy az egyben a "fehérbe" konvertálni, ugyanis nem biztos, hogy azokkal a paraméterekkel működni fog. Itt ugyanis szintén működik a kereslet, kínálat mechanizmusa, tehát ha a kínai maffia rendesen kivámoltatja a holmijait és a kereskedők minden fillérről számlát adnának akkor valószínűleg a piaci cuccok 50-100%-al drágábbak lennének, a kisemberek nem tudnák megfizetni és összeomlana az egész. A feketegazg. másik nagyobb szelete a lakossági szolgáltatások: A TV szerelő 50%-al többér dolgozik számlára akkor te is azt mondod, hogy nem kell szla. Igaz, hogy nem jut az államnak, de a lakosság széles tömegei "élvezik" ennek előnyeit. Mifelénk élénk mezőgazdasági tevékenység folyik, és ősz táján a kispénzű emberek elmennek napszámba dolgozni. Ismerve a mezg. jövedelmezőségét, egy közterhekkel megrakott napszámot egyszerűen nem bír el a foglakoztató, tehát vagy feketén, vagy sehogy.
Egyébként SZVM a feketepénzek a közhiedelemmel ellentétben nem tünnek el a gazdasági folyamatokból csak kihagynak egy-két lépcsőfokot. Pl. Van felesleges 2 ezer Ft-om, elhatározom , hogy leiszom magam és veszek egy üveg konyakot (jövedéki termék, lyó magas adótartalommal, ) de közben elromlik a TV-m, a szerelő elvisz a konyakra szánt pénzemet. A szerelő hazafelé menet vesz egy üveg konyakot és megissza. Mi történt? A konyakpénzem lement a feketegazdaságba, majd onnan gyorsan kifehéredett. CSupán annyi történt, hogy helyettem a szerelő rugott be. (sajnos)
szalai
A dolog elég bonyolult. Ha munkavállaló vagy, akkor nem számolhatod el a munkábajárási költségeidet (a benzint sem). Viszont ha ezt megtéríti neked a munkáltatód, akkor a költségtérítés 3 Ft/km-ig adómentes, efölött adózik. Ha nem téríti meg, megszívtad.
Ha útnyilvántartást vezetsz, akkor a hivatali út, az autó fogyasztási normája és APEH által közölt üzemanyagár (vagy számlával igazolt vételér) szorzatának mértéke fölötti benzinfogyasztás adóköteles jövedelem.
Ha vállalkozó (vállalkozás) vagy, akkor a teljes benzinköltségedet elszámolhatod, de a "magánhasználatra tekintettel" keletkező jövedelem után cégautó-adót kell fizetni. Sőt, értékcsökkenést is csak akkor számolhatsz el, ha megfizeted a cégautó-adót.
Egyébként ez a legszebb paragrafus:
"Nem számít költségnek - az e törvényben meghatározott kivételektôl eltekintve - azon kiadás, amely a magánszemély személyes vagy családi szükségletét részben vagy egészben kielégítô termék vagy szolgáltatás megszerzése érdekében merült fel."
Valóban indokolt, hogy a munkaerő újratermelésének és rendelkezésre állásának szükséges költségei ne adózzanak. Ez bizony nálunk is így van: a létminimum környéki jövedelmek gyakorlatilag adómentesek. Természetesen az SZJA-törvény soha nem a hivatalos létminimumszámításokra hivatkozik, de ha megnézitek a törvény változásait, mindig is összhangban volt vele. A "rendeletalkotó" gyakorlatilag a létminimumot ismeri el a munkaerő újratermeléséhez szükséges költségnek.
A munkaerő újratermelési költségeinek tételes elszámolása előtt azonban néhány komoly elvi akadály áll. A vállalkozások elméletileg nyereségérdekeltek, tehát érdekük a költségek alacsonyan tartása. Ezzel együtt sem ismer el a társasági adó törvény minden költséget, amit pedig a számviteli törvény elismer. A munkavállaló ezzel szemben nem a "nyereségét" figyeli (nem is tudná), hanem az életminőségének maximalizálásában érdekelt - ami a fogyasztás (tehát a költségek) maximalizálását jelenti különféle időtávokon.
Nem hiszem, hogy egyszerűbb vagy igazságosabb lenne egy olyan adórendszer, ahol minden munkavállaló gyűjti a költségeit. Ennél ésszerűbbnek tűnik, ha a törvény előírja, hogy milyen esetekben kell a munkáltatónak megtérítenie a munkaerő rendelkezésre állásának költségeit (utazási költségek, étkezési hozzájárulás, táppénz, munkaruha, védőfelszerelés stb.), amit aztán részben vagy egészben el is számolhat költségként.
Szeretném megjegyezni, hogy a vállalkozók sem számolhatják el adómentesen a munkába járásuk költségeit. Emögött szerintem csak fiskális - és nem mondjuk adófilozófiai - megfontolások állnak, ami azt jelenti, hogy idővel megváltozhat a szabályozás.
Kedves Szalai!
Kiegészítés: nálunk most nincs kamatadó, a Horn-kormány törölte el. Én véletlenül ezzel jól jártam, de nem tartom igazságosnak. Ha valaki bármely munkával pénzt keres, kell adóznia - ha a pénzéből származik jövedelme, nem. Ez szerintem igazságtalan, bár kellemes.
Ha Németországban betétkönyvet veszel, belepöcsételik: "A tőke jövedelme adóköteles." Ha őket nem tette ez eddig tönkre... (Nyilvánvaló persze, hogy csak a reálkamatot lehetne erkölcsös megadóztatni, azaz, ha pl. 10%-os infláció mellett valaki 9,5% kamatot kap, annak nem jövedelme, hanem vesztesége van, a kamatadó ilyen esetben disznóság lenne.) Azt is lehetne csinálni, hogy csak egy bizonyos pénzösszeg fölött vessék ki, stb. Veszélye is lenne persze az ilyen megoldásnak, a tőkekimenekítés. Ez nagy méreteket öltött Németországban is, elsősorban Luxemburg irányába. Sokak szerint a luxemburgi főpályaudvaron fel is kellett volna állítani az ismeretlen német adócsaló emlékművét (szép aktatáskás ember lett volna rajta), annyira jól járt ezzel Luxemburg. Az igazságosság sajna nem mindig fizetődik ki.
Nem fejtettem ki világosan, hogy jön ide a feketegazdaság. Egyszerű: Ha annak egy részét "kifehérítenék", az állam plusz adóbevételhez jutna, ami lehetővé tenné, hogy az átlagos adószint csökkenjen. (Ez eléggé nyilvánvaló, persze a megvalósítása nem a legegyszerűbb.) Az átlagos adószintet pedig nemcsak úgy lehetne csökkenteni, hogy mindenkinek elengedünk mondjuk 5%-ot, hanem úgy is, hogy a bérből és fizetésből élők is leírhatnának költségeket. (Például: egy mérnök, tanár, orvos a szakkönyv árát, a nyelvtanfolyam vagy egyéb továbbképzés tandíját, bárki a munkábajárás költségeit stb.
Kedves Szalai!
A vállalkozókkal kapcsolatos adatokat nem ismerem (pontosabban csak a kis (magyarul kényszer-) vállalkozókét, ennek a szférának nagyon jó az adózási helyzete. Magam is mellékállású vállalkozó vagyok és mondhatom, hogy TELJESEN TÖRVÉNYESEN adózva, ha az ember csak kb. az átlagbért keresi meg ilyen módon, szinte mindent leírhat (lakásrezsi, autóhasználati átalány, stb.) Nem véletlen, hogy ennyi "vállalkozó" van nálunk, magam is azért dolgozom mellékesen vállalkozóként, mert ez tényleg kedvező (pedig én mindig adok számlát, az én területemen nem is tehetnék mást.)Valószínű, hogy a nagyobb vállalkozóknál más a helyzet, de pl. a havi 20 ezerből élő taxisokra vagy fodrászokra gondolva...
A befektetési adókedvezmény - bocs, hitel -(az adó feléig) magyaroknak is jár, bár az új kormány ezt csökkentette. Akinek van esze és kis megtakarított pénze, szép adóhitelt kaphat vissza. Jó, ez csak kölcsön, de igen kedvező dolog. (Kamatmentes kölcsön, akár korlátlan időre.)
Én elég sokat foglalkozom az adózás kérdésével, külföldön is adóztam, hidd el, a magyar adótörvények kisember-ellenesek. Én magam ezzel személyesen nem járok rosszul, de igazságtalannak tartom.
T.Szalai'
Mint gyakorló vállalkozó hadd jegyezzem meg, hogy előzőekben leirt számai erősen pontatlanok. /pl. A munkáltató csak 33% TB-t fizet, +4% munkaadói jár. +1.5% szakképzésijár., az ÁFÁ-t meg ne keverje a bevételbe, mert az tévútra viszi/.
Tapasztalataim szerint Mo-n az a baj, hogy sok vállalkozó /ha már mutat ki egyáltalán nyereséget/ cége eredményét rögtön jövedelemként ki akarja venni, azaz el akarja költeni. Nem gondol arra, hogy ez lehetne fedezete a fejlesztéseknek, arra hitel kellene, de ki ad /joggal/ ilyen szemlélet mellett hitelt ... Hány olyan céget ismerek, ahol 5-6 éves számitógépet használnak, de a tulaj 1-2 évente cseréli a "cég" autóját, mindez mellett panaszkodik, hogy nem kapott hitelt gépvásárlásra.
A vállalkozó olyan fajta, aki minden kiadást szeretne azonnal költségként elszámolni, de a bevételeit csak bizonyos határok között, csak egy adott adóalapig /lásd PM jövedelemhatárok/. Néhány éve a nagyértékü tárgyi eszközök egyösszegü elszámolhatóságának évében milyen boldog volt sok vállalkozó, hogy nincs adóalapja, a következő évben meg csak nézett ki a fejéből, hogy mitől lett ilyen nagy adóalapja, hát más módon gyorsan eltüntette.
A költségként elszámolható kiadások érdekes részei az adótörvénynek, de sajnos erre MO-n komoly szükség van , mert akkor nálunk a kerti uszoda mellett még a nagymama fogsora is a cég müködése érdekében felmerült költség lenne /ami egyébként könnyen levezethető/.
Én nem szeretek állandóan panaszkodó ügyfelekkel dolgozni, és hálisten miótta egyre több külföldi megrendelés van, hát elmondhatom, hogy ég és föld a külföldi és magyar megrendelő /nem nagycégekre gondolok/
Üdv.Kukacz
Kedves Géza!
Nem sajnáltatni akarom a vállalkozókat, csak a tárgyilagosság kedvéért írom ide a következőket:
Ma Mo.-gon a munkaadó tb. befizetése bruttó mbér 44% ami magasabb mint a legmagasabb szja. adókulcs és a kettő összege (sztk+bruttó bér) után lehet fizetni 25% Áfát. Tehát, ha van 1000 Ft bevételem, ebből 200 Ft áfa 245 Ft sztk.555 Ft alkalmazotti bruttó bér, tehát úgy tudok 1000Ft-ból 445 Ft állami bevételt produkálni hogy 1 (azaz: egy) Ft-ot nem látok belőle. (A felvett összeg után természetesen a munkavállaló is adózik) Természetesen ez átfordulhat abba az állapotba is hogy maga a vállakozás veszteséges és mégis tetemes adófizetési kötelezettsége van. Persze ezek a nagyobb elvonások, emelett még van jó néhány fizetési kötelezettség is. Persze ha marad saját részemre is pénz, ezután is be kell fizetni az Áfát, 54 % sztk, és természetesen szja-t is kell fizetni.
Költségelszámolás: egy vállalkozás igazi kiadása nem a papir ceruza, wc papir, hanem a fejlesztési költségek. Állóeszköz (30eFt-tól) 7 év alatt irható le az adóalapból, beruházás (épület) 20 év alatt számolható el. Tehát nekem az adózott jövedelmemből kell beruházni, aminek évi 5 %-át tudom leírni az adóalapból úgyhogy ez is inkább az államnak üzlet.
A befektetési kedvezmények bizonyos feltételekkel külföldi befektetőknek jár .
Nem tudom, hogy most van-e a bankbetéteknek kamatadója, régebben volt nálunk is, (20%) amiről a betétes nem is tudott, mert a bank eleve a nettó kamatot számolta el. Az ilyen jellegű adó arra lyó, hogy a hiteleket megdrágítsa, és ezt Széchenyi óta tudjuk, hogy igen káros a gazdasági fejlődésre.
A fentieket figyelembevéve nem tudom miért kisemberellenes az adórendszer?
Mi köze ennek a feketegazdasághoz ? Ha jól tudom, ott a munkaadó és a munkavállaló sem adózik.
Nem túl vidám a helyzet. Ebben egyetértünk.
szalai
Teljesen jogosnak tartanám, hogy a munkavállaló is elszámolhasson költségeket. Egy példa: Németországban a munkábajárás költségei elszámolhatók (a munkahely és a lakás közötti távolságtól függő átalányban.) Ugyanott a szakkönyvek, szótárak, tanfolyamok, stb. árait is levonhatja a dolgozó az adóalapjában, hasonlóan ahhoz, ahogy nálunk a vállalkozók tehetik költség formájában.
Erre mondhatnánk azt, hogy miből térítse vissza az állam, hiszen kevesebblenne az adó! - Sajnos ma nálunk teljesen egyenlőtlen a terhek megosztása. A bérből és fizetésből élők aránytalanul többel járulnak hozzá az állam fenntartásához, mint a vállalkozók ill. módos rétegek.
Németországban pl. elképzelhetetlen olyan nagyvonalú befektetési adókedvezmény, mint nálunk van.
Németországban és Kanadában és sok más országban is megadóztatják pl. a tőzsdei árfolyamnyereséget és a banki kamatot (legalábbis a kedvezőbb konstrukciók kamatát, nem a látraszóló betétek utáni minimális kamatot).
Összefoglalva: nálunk sokkal kisember-ellenesebb és a gazdagoknak kedvező az adórendszer, mint az általam ismert nyugati országokban.
Vegyük még ehhez hozzá a fekete gazdaságot...
Nem túl vidám a helyzet.
SzVM ez a dolog munkavállaló, munkaadó és az állam közötti alku kérdése. A munkaerő mint áru jelenik meg a piacon értékét a munkabér és egyéb juttatások (!) határozzák meg, kereslet, kínálati alapon. Ettől a piaci értéktől nem nagyon szabad eltérni, mert csődöt, vagy munkaerő elvándorlást okozhat.
A másik oldala a dolognak, hogy az államnak szüksége van adóbevételekre, mondjuk kb. 3000 milliárd Ft-ra és ez az adó nagyrésze a kereskedelemben forgalmazott termék termelése közben keletkezik, és ha az ebben résztvevőket adójóváírásban részesíti, akkor egyszerűen elesik ettől a bevételtől. Igaz hogy mindenki eleget tesz a számlaadási kötelezettségnek, csak ebből a pénzből nem sokat lát az állam, ugyanis a munkaadó is gyorsan alkalmazott lesz saját vállakozásában, a nyereséget munkabérként felveszi, és megélhetési költségként,
kiadásként elszámolja.
Az, hogy a munkába járás költségét nem lehet elszámolni, ez lehet hátrány a messzebb lakók részéről, de ez egyéni mérlegelés tárgyát képezi, hogy ennek ellenére elvállalom ezt a munkát, vagy közelebb keresek állást esetleg kevesebb pénzért.
Az államnak az adott kedvezményt valahonnan pótolni kell, hacsak nem akar szűkebb költségvetésből gazdálkodni.
szalai
Ön írja:
"2. A munkaerő, mint áru a munkavállaló oldaláról közelíthető meg ily definitíve. A gond ott jelentkezik, ha a munkavállaló árunak érzi magát. Ő nem az, hanem termelő egység, aki produktumot, árut hoz létre. A mikrogazdaságtani megközelítésben áldozatot hoz a termelés érdekében, ennek az áldozatnak a haszna, azaz az eladott termékbő befolyt bevétel (annak egy része!) lesz az áldozatának a jutalma, azaz a bére."
Én úgy gondolom, hogy a munkavállaló nem magát érzi árúnak, hanem a munkáját. A munkavállaló, ha a különbözo szabályokban nem is így írják le, valóban vállalkozó, a munkáját adja el. Rendben van, a bevétele a bér. Csakhogy költségei is vannak. Ha speciálisan a közalkalmazottakat nézem, akkor az egyik legnagyobb költsége a munkahelyre való eljutáshoz feltétlenül szükséges utazási költség, Ez nem elhanyagolható, hiszen egy évben ez azonos nagyságrendu az egy havi bérével. Sok mintát nem tudok prezentálni, de Franciaországban ez a költség levonható az adóalapból ( Büdzsé '99 [1998-10-15 22:49:00]). Vannak munkahelyek (nem a pénzügyi ágazatra gondolok), ahol úgy követelik meg a jó megjelenést, hogy a ruha árát nem finanszírozzák. Mi ez ha nem a munkavállaló vállalkozásával kapcsolatos költség? Nyilván még lehetne sorolni költségeket, mint ahogy a vállalkozóknak kitaláltak egy csomó elszámolható költséget, de minek? A lényeg az, hogy a költségek levonásának lehetelenné tétele az adóalapból súlyos diszkrimináció azokkal szemben, akik a munkájuk eladásával vállalkoznak. Még egy elonye lenne, ha levonható lenne a költség. Ez azt jelentené, hogy a munkavállalók is, akiknek tetemes a száma, számlát kérnének.
Kedves HJM & Desider!
Elvben Magyarországon is elszámolhat bizonyos költségeket a munkavállaló (lásd. adóbevallás vonatkozó részei), de ez még inkább igaz, amikor a munkavállaló formálisan vállalkozóként kapja meg a munkát. Ez az olyan "Mikiegér" Kft.-k környékén, mint az enyém teljesen szokványos és elterjedt formája a dolgozók alkalmazásának. Ezzel a technikával ugyanis számottevően nő - törvényesen - a munkavállaló által elszámolható költségek tömege, nekem, mint munkáltatónak azonban változatlan a munkaerő megvásárlásának költsége. Azt hiszem, hogy ez a technika, valójában jól helyettesíti a fekete munkát, mert ily módon a munkáltató könyvelése teljesen tiszta marad, azaz nincsenek veszélyes és törvénytelen trükkök benne. A munkavállalóra van innentől kezdve bízva, hogy elcsalja-e a saját közterheit vagy sem. Azaz mennyire tartja meg nettónak a kapott bruttó összeget - ehhez a számlára történnő kifizetés után a munkáltatónak semmi köze. Van azonban egy másik, lényeges előnye ennek az alkalmazási formának: a munkavállaló tényleg a bruttó összeget kapja kézhez, tehát megszűnik a munkáltatót és a munkavállalót terhelő legnagyobb és a jelenlegi adórendszerben tényleg antagonisztikus ellentét, ezáltal lényegesen nő az alkalmazás hatékonysága. Ugyanis tapasztalatom szerint (csak a nagyságrendet érzékeltetem) az alkalmazott munkateljesítménye 55 egységnyi kézhez vett nettó munkabér után, többnyire megfelel az 55 egységnyi pénznek és abszolút nem érdekli, hogy a munkáltató számára 100 egységnyi bér és járulékai formájában megjelenő költséget jelent, azaz 100 egységnyi költségnek megfelelő teljesítményt vár el. Ha vállalkozóként kerül alkalmazásra a munkavállaló, akkor neki kell magának befizetnie a TB-t (mind a két részt: amit a munkáltató fizet és amit a bérből kell levonni), SzJA-t, Szolidaritási járulékot, szakképzési hozzájárulást, stb. Innentől kezdve, ha becsapotnak is érzi magát, dühe nem rám irányul (mert megkapta a kialkudott összeget), hanem az adó, TB rendszerre zúdítja. Ha úgy tetszik a mindenkori kormányzatra. Tehát a munkáltató szemszögéből nézve erre a problémára van ma Magyarországon jogszerű megoldás.
A fekete munka egy teljesen másik kategória, ugyanis ebben az esetben a munkáltató számszerűleg is olcsóbban jut a munkaerőhöz, viszont esélye sincs a dolgozónak arra, hogy az eleve nettósított jövedelméből adót, TB-t fizessen.
"...A vállalkozás működteti a gazdaságot, mert megtermeli azt amire a fogyasztónak (munkavállaló) szüksége van..."
A vállalkozó működtet és ezért mag is kapja a "profitot", DE nem Ő termel, hanem a "munkaerő áru".
(Szerintem a profit nem a forgalomból, hanem a munkával előállított új értékből származik.)
S végül a válalkozó semmire sem menne a "munkaerő áru" nélkül, dolgozhatna egyedül.
Ezért(szerintem) méltánytalan és igazságtalan, hogy csak a vállakozó számolhatja el a költségeket.
A "közjó"-ról meg jobb ha(most) nem is beszélünk mert az nálunk most minden csak nem éppen jó.
A kérdés létjogosultsága nem ott kérdőjeleződik meg, hogy a termelő egységnek vannak költségei. Ez egyértelmű. A munkás költsége nemcsak a bére, hanem a zuhanyozákor felhasznált víz költsége is (ld. még J. M. Keynes "bruttó jövedelem" felfogását).
Az ebből adódó kötségelszámolás nálunk is működik, a gond azonban ott van (és lassan sejtem, hol a bibi), hogy a munkaadó költségelheti le az egész bulit. De Istenem, ő még beruház is, gépeket vásárol, amellett hogy munkabért fizet ki. A vállalkozás működteti a gazdaságot, mert megtermeli azt amire a fogyasztónak (munkavállaló) szüksége van.
Véleményem szerint úgy gondolod, hogy a munkavállaló adó és TB terhei magasak és nem tud keresletet indukálni. Nos, ez igaz. De az adórendszerünk sajátossága, hogy a fentebb említett bruttó értéket csak a munkaadó tudatja le költségként.
Ha kisebb az adó és a TB (amelyhez a munkaadó egyaránt hozzájárul), akkor nincs közjó (eü, oktatás, rendőrség, ha-ha) és erre bizony szükség van. A nagy váltás anno ezért tett jót a vállalkozóval, mert ő máshonnan kezdé építkezni a szép jövőt (tabula rasa), míg a munkavállaló továbbra is a béréből kénytelen megélni ebben az otromba, torz és módfelett érzéketlen közjó-rendszerben.
(Előrebocsátom, nem vagyok közgaszdász, csak egy "műszaki értelmiségi".)
Írod:
"...A gond ott jelentkezik, ha a munkavállaló árunak érzi magát. Ő nem az, hanem termelő egység, aki produktumot, árut hoz létre. ..."
Elfogadva, hogy "termelő egységről" beszéhetünk, akkor is van létjodosultsága a kérdésnek, hiszen a termelés folyamatában a "termelő egységnek" is vannak költségei.(pl.: üzemenyag, javítás és karbantartás, biztosítás stb.)
Ismereteim szerint a "nyugati" gazdaságokban jónéhény helyen elismerik a "munkaerő árú mint termelő egység" költségeit és az adózásnál ezt el is lehet számolni.
Ezért - ha megengeded - ezt az érvrelésedet nem tudom elfogadni.
(Ennyivel kérem nem lehet megúszni! ;-) )
1. A vállalat és vállalkozás munkaadóként definiálható és csak költségeket tud produkálni. Az pesze nem mindegy, hogy hány munkavállalót alkalmaz, de termelő tevékensége ezen erőforrás megléte nélkül elképzelhetetlen.
2. A munkaerő, mint áru a munkavállaló oldaláról közelíthető meg ily definitíve. A gond ott jelentkezik, ha a munkavállaló árunak érzi magát. Ő nem az, hanem termelő egység, aki produktumot, árut hoz létre. A mikrogazdaságtani megközelítésben áldozatot hoz a termelés érdekében, ennek az áldozatnak a haszna, azaz az eladott termékbő befolyt bevétel (annak egy része!) lesz az áldozatának a jutalma, azaz a bére.
3. A piacról kiszorulás csak alulkereslet esetében képzelhető el. A strukturális munaknélküliség réme (vas-aczél ország) a legfontosabb probléma. Ha képzett a mnkaerő, akkor az felhasználható, további termékek előállítására és meg kell jutalmazni. És valahol itt kezdi elérni a farkát a kígyó, mert ha bért kap akkor nőni fog a kereslete, és ezt új árukkal kell kielégíteni, amihez megint azokat előállító munkaerő kell...
4. A költség és a munkabér túldefiniáltan van előadva (szociális érzékenységtől sem mentesen, ami nem baj), de a kettő nem ugyanaz, messze nemugyanaz.
5. A számlaadás problémája némi elgondolkodási időt engedélyez. Ugyanis itt már nem a közgazdász szól belőlem, hanem az, aki tudja és ismeri a magyar szokásokat. A szokás a kiskapuzás. Adórendőrség ide, kemény állami kéz oda, liberalizmus amoda a magyaroka nem erre vannak kitalálva.
szabika írja a Büdzsé '99(1999-02-26 14:09:21) topicban:
"...A vállalkozásoknál, vállalatoknál szinte csak költség van a munkavállalóknál szinte csak adóköteles jövedelem TB-vel s egyéb adókkal tűzdelve. ..."
Régóta foglalkoztat a kérdés engem is. (Diolen-nek már jeleztem is az egyik zongorrahajjigálláson).
Tényleg?
A "munkaerő mint áru" költségeit miért nem lehet elszámolni?
Hiszen van költség bőven. A "munkaerő" ha nem tud megélni (enni, lakni, közlekedni, közüzemi számlákat fizetni stb) előbb-utóbb kiszorul "piacról" és szociális problémává válik. Továbbmegyek. Tanulás és képzés, pihenés és rekreáció nélkül a "munkaerő áru" értéke tovább csökken.
Az adózás szempontjából oly fontos "számlákkal" sem lenne gond, ha ezek a költségek elszámolhatóak lennének, így mindenkinek elemi érdeke lenne a "számlaadás megkövetelése és kikényszerítése", ergo csökkenhetne a "fekete gazdaság" aránya is.
Na vitaindítónak tán ennyi is elég.
Várom mindenki érdeklődő véleményét. (Az "anyázásokat" kéretik kerülni.)
