Khmm. Lehet, hogy igaza van...? Végülis igen, igaza van. Akkor mi legyen?
Szerintem, ha az utóbbi idők tendenciáit nézzük, nagyrészt kitalált sztorik vannak a topicban. Ha viszont csak a megtörtént esetekre szorítkoznánk, már nem lenne sehol ez a fórum-téma. Szerintem jöhet tovább a fikció (olyan ez, mit egy reklámkampány a topicnak), én pl. már kaptam levelet: a sztorim kapcsán eszébe jutott valakinek egy-két emlék. Szerintem éppen ez a lényege az egésznek, ezek a történetek ösztönzik az olvasókat, valós emlékeket is előcibálhatnak belőlük. De ha többen gondolják, nyitható egy külön "gay-fikció topic", csak szerintem annak az eredménye az lenne, hogy ez a jelenlegi és az új is eltűnne.
Tudom, hogy ti (a torzskozonseg), rajongtok minden tortenetert, ami itten leirodott es leirodik. De en azt vettem eszre, hogy megint csak a "kemeny mag" maradt koztunk, ebben a temaban.
En nem nyilatkozok masok neveben, ugyhogy ez csak a sajat velemenyem: akkor volt a leglatogatottabb a tema, amikor real, echte, valos sztorik mentek es nem vegtelen hosszu fikciok. Elvegre ez a Koleszos homosex ELMENYEK foruma. Annyi gay oldalon van "tortenetek" rovat, hogy tok felesleges errol temat nyitni a forumon.
Nyugodtan elkuldhet mindenki a szarba a velemenyem miatt, de szerintem maradjunk megint a regi temanal. Megha kevesebb is lesz a termes.
Egyelore en nem irok semmit, ugyanis nekem (sajnos) nincs tobb koleszos homosex ELMENYEM (lsd. 601-611), de figyelem a fejlemenyeket.
ui: Az a 'bizonyos' buli elsullyedt, vagy csak a fu alatt folyik a szervezes?
Hm. Még csak a harmadik részt olvastam el, de máris elfogott a kísértés, hogy feltegyem a Dankelora. Megengeded, Benjamin?
(http://www.extra,hu/dankelo Két történet... helyett Három... lenne.) Nagyon az én lelkivilágomhoz közelálló sztori. :-)
Dan
Az olvadozó gyertyacsonkról leperdülő viaszcsepp egy Krisztus-ikonra hullott. Végigszántotta az arckép homlokát és megállt a sszemben, majd vérré válva folyt tovább. Ekkor az arc másik szeme is megtelt vérrel és a vérfolyam végigcsorgott a képen. Miklós rettegve állt a képpel szemben, arcát aranyra festette az ikon fölé helyezett gyertya. Nem akarta látni-hallani, ahogy a vér a padlóra cseppen, de nem tudott elmozdulni, csak behunyta a szemét és a fülére tapasztotta két tenyerét. Egy idő múlva mégis szembe mert nézni a borzalommal és látta, hogy a vércseppek virágszirmokként hullottak a földre. Felnézett a Krisztus-ikonra, amely már teljesen tiszta volt és az arc valami túlvilági erőt sugárzott. A tekintet olyan éles és kifejező volt, hogy Miklós belezuhant, majd felébredt.
Mivel szombat volt, egész nap István szülinapi összejövetelére készülődött.
"Képzeld, Juli, a hülye bátyám szerelmes lett Pistibe! Hihihi!" Linda és Juli elkezdett kuncogni. A parkban ültek két egymás melletti hintában. "Ez meg hogy lehet, mit jelent?" - így Juli. "Nem tudom, de a naplójában olyanokat írt, hogy <átölelnélek és soha nem eresztlek el…> meg ilyenek…" Juli elgondolkozott. "Nem gondolod, hogy ezt jelenteni kellene a plébánosnak? Ez gusztustalan. Talán majd ő meggyógyítja valahogy." Linda közbevágott: "Ne! Megölne Miki, ha tudná, hogy elolvasom a naplóját. Te vagy a legjobb barátnőm, megbeszéltük, hogy mindent elmondunk egymásnak." Juli továbbra is a gondolataival játszott: "De buzik nem járhatnak templomba! Ezt a bátyám mondta és ő otthon van az ilyesmiben, nem véletlenül ő az ifjusági csoport vezetője… lehet, hogy neki kellene szólnom." Linda rájött, hogy nem kellett volna kiadnia a báttyát és felpattant. Juli elé lépett és feszülten a szemébe nézett. "Ha akárkinek elmondod, többé nem beszélek veled. Érted?" Erre Juli: "A bátyámnak kötelességem elmondani, ha a bátyád egy hülye buzi és úgy ministrál!" Akkora pofon csattant Juli arcán, hogy a lendülettől hosszú haja az arcára hullott. "Ne merd elárulni őt!" Erre Juli kiszállt a hintából és elrohant, Linda pedig csak állt az üresen lengedező hinták mellett és elsírta magát.
A buli a szokásos unalom volt, a két fiú alig várta, hogy eltakarodjanak a többiek. Miután az utolsó vendég is elhagyta a házat, Pisti anyja megágyazott a két fiúnak. A nő kicsit zavarodott volt a képesújságok miatt amit pár napja talált a fiánál, de eldöntötte, még nem tesz semmit, amíg nem tudja, miről van szó pontosan. Mikit helyes, rendes srácnak tarotta, aki jó hatással van a fiára. Miután megágyazott a kihúzható ágyon, elment lefeküdni.
Miki és Pisti boxerre vetkőzött, majd Miki az ágyra döntötte párját. Hosszan csókolóztak és simogatták egymást mindenhol. Mikor Miklós magához tért a kellemes kábultságból, már mindketten meztelenek voltak, ő a falnak dőlve ült, miközben Pisti a farkát szopta, amely keményen ágaskodva csúszott ki-be szerelme forró ajkai között. Magához húzta Pistit és a fülébe súgta: ''Kész vagy rá, akarod még?" Válasz helyett István hanyatt feküdt és magára húzta Mikit. "Akarlak… magamban érezni." Miki felhúzta Pista lábait és elezdte nyalogatni a bejáratot. Pista felnyögtt és magához nyúlt. Miután elég nedves lett a bejárat, Miki finoman hátrafeszítette István lábait és pozícióba helyezkedett. Óvatosan megpróbált behatolni, de nem ment. Erre István odanyúlt és finoman magába vezette a faszt. Felszisszent, fájt neki. Egy percig így maradtak, amíg megszokták ezt a merőben új, de annál izgatóbb pozitúrát. Pisti megarkolta Miklós fenekét és mozgásra ösztönözte. Lassú tempóben kezdték, miközben Miki párja arcában gyönyörködött, aki behúnyt szemmel, némán élvezkedett. Lassan belejöttek a tempóba, egyre jobban kívánták a dolgot. "Gyorsíts…" Miki farka már tempósen járt ki-be, Pisti közben vonaglott a kéjtől és meredt, ugráló farkához kapott. "Keményebben!" Miklós hátán megjelentek az első verejtékcseppek, miközben egyre keményebben baszott. Pisti közben a lökések ritmusára verte a farkát és lábait Miki vállára helyezte. A végbele kellemesen zsibongott, a prosztatája már bejáratott úton vágódott neki Miki dorongjának. Már remegtek a kéjtől, amikor ütemre lüktetve megindult Pisti magömlése és olyan élvezetben részesült, hogy alig bírta visszafolytani azt a kis sikolyt, ami feltört belőle. Utána érezte, hogy kellemes forróság önti el belülről a fenekét, majd Miki kimerülten rárogyott. Lihegve feküdtek egymáson. Hajnalig beszélgettek.
Az elkövetkező héten szinte kínszenvedés volt minden perc, amit távol töltöttek egymástól. Az egyik hétköznapi miseszolgálat után még beöltözve a közösség klubhelységében rendezkedtek a ministránsok. Pár perc múlva Miki és Pisti azt vették észre, hogy mint egy varázsütésre egyedül maradtak. Pista körülnézett az üres helységben, de figyelme elkerülte a résnyire nyitva maradt ajtót. Odalépett Mikihez és hosszan megcsókolta. "Menjünk, ne itt!" Mondta Miki és elindultak kifelé a helységből.
Amikor kiléptek a folyosóra egy ököl csapott Pisti arcába. Miki megdermedt a rémülettől, az ifjúsági csoport három tagja várt kinn rájuk. "Hülye buzik!" - sziszegte gyűlölettel Juli bátja és gyomorszájon rúgta Mikit, aki összegörnyedt és Pisti mellé zuhant, akinek az orrából már ömlött a vér.
Azok kedvéért, akik a melóhelyen unatkoznak (hozzám hasonlóan), most teszem közzé a folytatást! Utána pár nap kimarad, mert mással kell foglalkoznom, ezen felül várom a további visszajelzéseket... akár ötletet is adhattok, de azt mailben (interaktív-homo-szappanoera:o)!
A két fiú az atyára meredt, majd egymásra. „Öltözzetek fel rendesen és gyertek át a paplakba. Ott fogunk beszélgetni arról, hogy mi történt itt az elmúlt percekben. Azt ajánlom, ne futamodjatok meg, vállaljátok a tetteiteket!” – mondta szigorúan László atya.
László a maga 26 évével elérte azt, hogy a hívek mégsem nézték kis tacskónak. Beszédei meggyőzőek, világosak voltak, némi rebellis felhangokkal, amelyeket az öregek nagy nehezen lenyeltek, a fiatalok pedig rajongtak érte.
A két fiú lehajtott fejjel kullogott az ifjú pap után, aki a templom melletti paplakba tartott határozott léptekkel. Amikor a kispap lakrésze elé értek, az megkérte őket, hogy várjanak kint pár percet, amíg összeszedi a gondolatait és felkészül a gyónásra.
László fekete reverendájában az íróasztala mögött foglalt helyet. Kezeit összekulcsolva csendben ült egy percig, igyekezett elgondolni, mit tegyen. Ezután behívta a fiúkat és leültette őket az íróasztala túloldalára. „Kezdjétek!” A két fiú mormogni kezdte: „Gyónom a Mindenható Istennek és neked lelkiatyám…” László közbevágott: „Hagyjuk a szokásos szöveget. Szexuális érintkezésbe léptetek az előbb a templomban?” A két fiú egymásra nézett, majd a kérdő tekintetű papra. Miklós zavartan bólintott egyet, István remegő hangon igennel válaszolt. „Nos, akkor hallgassatok végig nagyon figyelmesen!” – kezdte László atya. „Mesélek egy kicsit. Egyszerű, becsületes szülők neveltek fel engem és a bátyámat. Nem volt könnyű sorunk, de panaszra sem volt okunk. Valamennyire ismerem és megértem azt ami történt veletek, mégpedig azért, mert a bátyám meleg. Hosszú órákat beszélgettem vele, sokat vitatkoztunk, veszekedtünk, de végül megértette velem, hogy mi is ez és azt, hogy ez nem megvetendő dolog, csak egyszerűen... más. A legviccesebb az, hogy nem is tudom, szegény szüleimnek melyik volt nagyobb csapás. A bátyám homoszexualitása, vagy az, hogy én a papi hivatást választottam… Tudom, az egyházunk vaskalapos és lassan fejlődik ebben a témában. Az viszont, amire én felesküdtem, az a szeretetből, megértésből épített birodalom, Isten birodalma. Ez a szeretet alapú filozófia pedig nem engedi meg, hogy megvessek embereket csak azért, mert éppen a saját fajtájával bújik ágyba. Egyszó, mint száz, nincs bajom azzal amit tettetek. Ami viszont felbőszít, az a tény, hogy ez a templomban történt.” – közben a szekrényhez lépett és elővett egy törülközőt és két pár száraz zoknit, majd odadobta a két srácnak. „Sokat gondolkoztam azon, milyen penitenciát szabjak ki azért, mert egy szent helyen engedtetek testi vágyaitoknak. A legkézenfekvőbb az lenne, ha pár hétre, hónapra eltiltanálak titeket a ministrálástól. Ezzel viszont semmit nem érek el, csak azt, hogy soha nem tértek vissza közénk. Arról már nem is beszélek, hogy feltünést keltene a hiányotok és meg kellene magyarázni. Úgy fogtok vezekelni, hogy még többet kell segítenetek a templom körül, hogy jobban megbecsüljétek ezt a helyet. Most pedig feloldozlak titeket az Atya, a Fiú és a Szent Lélek nevében. Ámen. Mehettek haza és engem pedig a gyónási titok kötelez. Boldogok lehettek egymással, de tartsátok be a szeretet törvényeit és tiszteljétek a szent helyeket.”
Miklós és István köszönetett mondott és megkönnyebbülve ölelték át a papot, majd elmentek.
A héten nem nagyon beszéltek egymással, szégyellték magukat. Viszont, ahogy teltek a napok, újra csak egymásra gondoltak és elfogta őket a vágy. Vasárnapra a misén már vadul bámulták egymást. Összemosolyogtak és már a másik puszta jelenlététől beizgultak. A szertartás végén, mint az őrültek, úgy futottak ki a templomból. László atya elmosolyodott, amikor látta elszelelni őket. Ugyanakkor a pap tudta azt is, hogy a szerelemben neki soha nem lesz, lehet része – ez most először fájdalmasan hasított tudatába.
Szélsebesen futottak az erdő felé, mellettük vadul csapkodtak az ágak, szédítő sebességgel rohantak a fák, valahol messze kutyák csaholtak. Miki és Pisti szervezetében szédítő intenzitással tomboltak a hormonok, a vágy útra indult: az agyuktól lefelé kéjes mosolyt fakasztott, végigfutott a testükön, hátukon, leért az ágyékukba, ahonnan elrugaszkodva tovább cikázott. Egy domboldalon lefarolva a patak partjára értek. Pisti a lendülettől fél lábbal bele is gázolt a patakba. Miki nevetve kisegítette, magához rántotta és vadul csókolózni kezdtek. Forgott körülöttük a világ, a nyár végi szél tépkedte a fákat, a madarak, bogarak és az egész természet örjöngött, érezvén a közelgő változást, az őszt. Ebben a pezsgő közegben, a gyors sodrású patak partján a két fiú vadul simogatta egymást. A nadrágon keresztül már birtokba vették, tapogatták egymás lüktetve meredező hímtagját, miközben egymás arcát falták telhetetlenül. Pisti megragadta Miki sliccét, kigombolta, lehúzta a cipzárt és lerántotta alsógatyával együtt a nadrágot, miközben térdre rogyott. Mint a nyíl, úgy pattant elő Miki meredt farka. Pisti mohón rászívta magát, miközben a karjaival átölelte párját. Miklós közben túrta, dorzolta István haját, gyengéd kézmozdulatokkal ösztönözte tovább a szopást. Pisti mohón falta, szívta a gyönyörű faszt, miközben érezte a vágy cseppjeinek ízét a szájában. „Elélvezek!” – hörögte Miki, erre István, amikor robbanásig dagadt szájában a farok, jó erősen megszívta többször, miközben a jókora adag sperma egyenesen a torkába zubogott. Ezek után a remegő térdű Miklós lerogyott a fűbe és magára húzta Pistit, aki közben lerántotta a rövidgatyáját.
Miklós nyurga, magas növésű srác volt, erősszálú, barna hajjal és kék szemekkel. Alkata vékony volt, de teljesen arányos. A hasa picit izmos, a feneke szép kerek, a bőre hófehér, a szája izgatóan formás, bíbor vörös volt az izgalomtól. Pisti Szintén barna hajú, nagy barna szemekkel. Ő középtermetű volt, kissé kreolabb bőrű, sportosabb felépítésű, haja kissé göndörkés. Ahogy egymáson vonaglottak, élvezettel szívták be egymás szagát, amely az izgalomtól egyre erősebb lett. Ebben az illatban benne volt még az ifjúság, a gyermekkor dió-pézsma szerű, kicsit érdeskés illata, viszont ott volt már a férfi verejtékének kesernyés keveréke is. Orrlyukuk kitágult, vadul lihegtek. Külső szemlélő számára, mintha két kis kölyöktigris játszott volna a fűben. „Annyira szeretlek…” – mondta Pisti, mire Miklós fordult egyet, hogy István legyen alul. Végigcsókolta az egész testét, a nyakától lefelé haladva, a hasát, egész az ágyékig. Utána a comb belső felétől szántott felfelé a nyelv egész a herékig. Onnan is továbbhaladva végignyalta a szívverésre rángatózó faszt, majd tövig a szájába csúsztatta. Pisti extázisban vonaglott és körülbelül fél perc múlva elélvezett.
Hazafelé, amíg még az erdőben voltak, átkarolták egymást, vagy fogták egymás kezét. „A jövő héten születésnapi bulit tartok.” – mondta István. „Nincs kedvem nagy társaságot hívni, de szeretném, ha te nálunk is aludnál.” „Ez klassz lesz!” – reagált Miki. „Mondd, szerinted helyes az, amit mi teszünk?” – kérdezte Pisti. „Nem tudom, de nem is érdekel… ahogy az atya mondta, csak a fontos dolgokra koncentráljunk…”
Miközben ezeket mondta, Pisti anyja a takarításnál egy köteg fiú-pornó magazint talált a fiú ágya alatt, Miki 10 éves húga, Linda, egy Pistinek írt szerelmes levelet olvasgatott a bátyja naplójában. László atya pedig szobájában a két fiúra gondolt, akik szemében először meglátta az ösztönös, igaz, tiszta szerelmet. Élvezettel végigsimította a reverendája alatt húzódó erős, férfias testét, majd a könyvtárszobába indult.
"Azt szeretném, ha a buli éjszakáján megdugnál." - közölte István Miklóssal.
háááát....én már láttam TÉNYLEG jóképű papot...igaz, az IGE miatt annyira nyál-álszent-kenetteljes volt....de hátha a cella magányában előjön valódi nje, a test tüze kivetkezteti magából, a heréit feszítő vágy miatt...
fehérhusi? de, az is nagyon jó....de egy kis változatosság...bár valami szép szál arab legény sem ártana :))) tiszta interracial sex...na jó, ázsia kimarad, de az nem is baj! :)
Pluto!
Te nyertél! Erre a sikerélményhiányra nem tudok semmit mondani. Egyébként tényleg kevés a sikerélményem. De ez a 800. tényleg a véletlen műve. Nem vártam rá, mehogy azt hidd! Utólag vettem észre. Komolyan.
P
ejnye-bejnye coito! Te kis perverz! Nem tudom, hogy mit eszel a négereken. A fehér husi már nem jó? Bikás papok pedig szerintem nincsenek. Csak kiéhezettek. Tényleg, a papok vajon hogyan vezetik le a feszültséget?
p
Bocsi, Misi nevét az utolsó pllanatban változtattam Pistire, mert elég nagy kavarodás lett volna a Miki-Misi-nevekből. Úgy tűnik, egy helyen mégis benne maradt az a qrva Misi-név. Bocsi. Holnap délelőtt (ha minden jól megy) következhet a folytatás...
Nem tartottam a 800. uzenetre igenyt, csak figyelmeztettem mindekit, hogy akinek keves a sikerelmenye, az most beirhatja magat a forum tortenelmebe, mint a 800. uzenet iroja.
Nem egy jubileumi szam, de legalabb kerek. :)
hm....szóval mi is van a gyónással...az egy nagyon érdekes dolog lehet.... :)
..de csak essenek néha egymásnak!!!!nem kell a sok tömjén mindíg. a kis tinik úgyis vérmesk, és mindent azonnal akarnak ;) UFF!
nem lehetne néhány keménykötésű, bikás papot is belevinni?mármint a friss fiúka-husitól külön...mondjuk konferencia egy afrikai országban...néhány néger bika is becsusszan ... :)))
Ez igen. Gratulálok. Valami hasonló megtörtént Velem is, ha esetleg elolvasod a hozzám tartozó topicot. (Ez most nem a reklám helye.)
Élvezettel olvastam az írásodat. Igen hatásos a fogalmazás. Hidd el, ez nem csak fikció, mert vannak akik ehhez hasonló élményeket átéltek ama szentelt helyen. Én csak tudhatom.
Köszi ezt az élményt.
szia Benji
tok jo, de van egy kis gond: ki az a Misi? Utána lódult egyet..... kezdetű bekezdés 6. sorában. Amúgy nagyon jó, csak így tovább. De szvsz a lassú becserkészést jobban szeretem annál, mikor nekiesnek a másiknak. Te?:-)
üdv
McP
Tömör falak, vaskos oszlopok, gyertyák, tömjén, a felajánlás előtti csendes áhítat. Díszes oltár, kereszt, pompázó papi ruha és a szentély két oldalán sorfalat álló 12 ministráns, fehér, combközépig érő felsőrészben és fekete, bokáig érő alsórészben.
Az egyik ministráns, Miklós elgondolkodva bambult maga elé és érezte, hogy a tömjén tömény szagától lassan elbódul, megfájdul a feje.
"Mi a fenének vagyok én itt?" – kérdezte magától. Körülnézett társain és az egyiken megállt a tekintete. "Na persze, hát ezért…" Megint feltámadt benne az iszonyú lekiismeret furdalás. Ott állt a szentélyben, 16 éves volt és tudta, hogy azért őrizte meg a templomi szolgálat rutinját, mert így egy órán keresztül bámulhatja Pistit, a haverját. Közben általában elragadja a képzelete a mise monoton révületében és olyan tisztátalan, édes gondolatok, képek rohanják meg, hogy már attól félt, egyszer rászakad a szent mennyezet.
A mellette álló könyökét a bordái közé vágta, ez húzta vissza a valóságba. Pillanatokon belül visszatért a rutinba és az oltár egyik oldalához lépett, letérdelt és megragadta a kis párnán nyugvó csenettyűt. A koreográfiának megfelelően a szentély túloldalán álló István ugyanígy tett az oltár másik oldalán. Ilyenkor a két szegletben térdelő ministránsnak teljes összhangban, egyszerre kell cselekednie. A két fiú egymással szemben térdelt és tekintetük a másikat figyelte. Közben az oltárnál zajló jelképes metamorfózist kísérő, több ezerszer hallott liturgikus szöveget figyelték. A megfelelő pillanatban a két ministráns óvatosan megemelte a csengettyűt a párnácskáról, vigyázva, nehogy idő előtt megszólaljon, majd egy bólintásra háromszor egyszerre megcsendítették az eszközt. Ezek után várva a következő alkalmat, csak térdeltek és egymásra figyeltek. Pisti rámosolygott a szemben térdelő Miklósra, mire őt elöntötte a forróság.
A liturgia után Miklós zaklatottan öltözködött a sekrestyében, miközben lopva oda-oda pillantott a cipőjét húzó Pistire. Tekintete végigszántott megfeszülő combján, a domborodó fenéken és az előre dőlő, arányos felsőtesten végigfutó csigolyákon. A sekrestyében ilyenkor elég nagy zűrzavar, ezért István igyekezett kijutni a kis helység fojtogató szorításából. Igyekezett nem Miklósra nézni, miközben elment mellette és végigsimította annak hátát. Mire Miklós hátranézett ő már eltűnt.
Szerda este Miklós elvállalta azt a nemes feladatot, hogy a plébánia által megrendelt virágokat kicseréli az egész templomban. Szívesen kezdett hozzá, megnyugtatta az üres, visszhangos tér, amelyek felerősítették gondolatait, miközben mechanikusan tevékenykedett az oltárokon lévő vázák körül. Ahogy szokta ilyenkor, tovább vívódott magában. Próbálta értelmezni a pár hónapja felszínre tört újfajta vágyait – amelyek meglepő módon Istvánra összpontosultak és egyáltalán nem illettek ebbe az ősidők konzervált leheletét őrző közegbe. Úgy érezte tehetetlen a testi vágyakozás ellen, ami szinte egyfolytában ott zakatolt az agyában, amelyben a kamaszkor szédítő hormonadagját szállító véranyag lüktetett. Teljesen belefeledkezett a liliomok rendezgetésébe, amikor egy vázával a kezében hirtelen Istvánba ütközött az üres templom közepén. A váza kicsúszott a kezéből és iszonyú, visszhangos robajjal robbant szét a márványon, vizet, üvegcserepet és virágokat lökve szerte-szét. A két fiú csak állt egymással szemben - tekintetük a másik szemébe fúródva, miközben a vaskos falak ide-oda dobálták a térben a csörömpölés felhangjait.
"Bocsánat, hogy rád ijesztettem…". Miklós nem válaszolt, csak letérdelt és elkezdte összeszedni a roncsokat. Pisti szintén letérdelt segíteni. Most ismét egymással szemben térdeltek, csak ezúttal pár centiméter választotta el őket. Mindketten szigorúan a földre szegezett tekintettel kapkodták össze a cserepeket. "Hozom a partvist…"-kezdte Pisti, amikor hirtelen vékony ívben vér spriccelt az orra elé a márványra. "Hát ez nem igaz! A rohadt életbe!"-szisszent fel Miklós. A földön egy recés üvegcserép pörgött, a szegélye véres volt. "Várj, gyere velem a sekrestyébe, kimossuk a sebet!" István ekkor megfogta Miklós kezét, akit áramütésként ért az érintés, amely gyengéd és törődő volt. Kézenfogva vezette el István a sebesültet a sekrestyéből nyíló vizesblokkba. Ott alaposan kimosták a tenyér külső élén vágott sebet, miközben egyfolytában valahogy egymáshoz értek. A jelenet bensőssége teljesen magával ragadta a két fiút. Egy tükrös szekrényben még ragtapaszt is találtak. Utána feltakarították a roncsokat.
"Azért jöttem, mert fel kell próbálnom az új szerelésemet, mivel az előzőt kinőttem. Elvileg ide van készítve a szekrénybe…." -kezdte István. "Rendben, én meg megyek vissza, van még pár üres váza." -így Miklós és visszhangos léptekkel visszatért a főhajó padsorai közé.
"Egy kis segítségre lenne szükségem-gem-gem-gem-gem!" Hallatszott a sekrestyéből kibukfencező visszhang. Miklós remegő kézzel az utolsó csokor liliomot is behelyezte a vázába és bizonytalan léptekkel elindult. "Nem tudom hátul bekötni ezt a rohadt szoknyát, segíts már légyszives." - kérte Pisti zavart, remegő hangon. Megfordult, Miklós pedig mögé lépett és elkapta a két hátsó kantárt. Pisti lépett egyet hátra és finoman összesimultak. A fekete alsórész lehullott lábáról a földre. Egyszerre hajoltak le érte. Amikor István szembefordult társával, megállt az idő egy pár másodpercre, amíg a két vészesen közeli arc között robbanásig gyülemlett a feszültség. Szemek, nedvesen csillogó ajkak, dermesztő csend a félhomályban.
Utána lódult egyet körülöttük a szoba, ahogy egymásnak estek, zavartan, remegve, de iszonyú intenzitással csókolták egymást. Pisti hanyatt dőlt és Miklós vadul rányomult, miközben a földön kapálózó lábak odébb rúgták a földre hullott fekete szövetet. Párzó mozgást imitálva dörgölőztek egymáshoz a hideg kövön, miközben vadul falták a másik nyelvét. Pillanatok alatt megmerevedett a nadrág mögött két egymásnak feszülő hímtag. Pisti kapálózó lábával felrúgott egy széket, amiről óriási csattanással a földre esett az aranyozott füstölő és szagos hamuval árasztotta el a levegőt. Miklós felhúzta Pisti testén a combig érő fehér, keményített felsőrészt és az alatta lévő pólót és visszhangos lihegések közepette belenyúlt az alatta vonagló fiú alsójába. hangosan felnyögött és ez arra buzdította Miklóst, hogy lerántsa róla a nadrágot. Misi felült és remegő kézzel, de határozott mozdulattal elkezdte kigombolni Miki nadrágját és elővette a nedvesen meredező faszt. Egymással szemben ülve elkezdték verni egymásnak, közben csendben lihegve egymás szemébe néztek. Mindenről elfeledkeztek, ami körülöttük volt.
Kivágódott a vizesblokk ajtaja és szinte beborult a két fiú. Pisti a hideg csempének nyomta Miklóst, miközben vadul smároltak. Már csak a zokni volt mindkettejükön. A sarokban, kis zuhanytálcában temérdek virág volt beáztatva. „Már olyan rég kívánlak…!” – lihegte Pisti Miklós szájába. Miklós erre megfordította a helyzetet és Istvánt nyomta neki a falnak, miközben vadul verték egymás farkát. „Most végre…” – de már nem tudta folytatni. Szorosan összedörgölőztek, miközben egymás fenekét markolászták. A nyelvek végigszántották az arcot, a nyakat, a fület, és a mellbimbókat. Lehengeredtek a földre és vadul tekeregtek egymást falva, míg végül oldalt fekve 69-es pózban elkezdték vadul szopni egymást. Mindkettejük feneke ide-oda vonaglott, a gyönyörű hátukon rítustáncot jártak az izmok. Mohón szopták a másik robbanásig duzzadt farkát, vadul cuppogtak, a nyáluk a földre csorgott. Egyre inkább fokozták az iramot, már-már baszták egymás száját.
Egyszerre élveztek el, mohón nyelték a másik spermáját. Mozdulatlanná dermedtek. Felültek, és egymásra néztek. Miki szája szélén egy spermafonal indult el, ami végigcsorgott a nyakán, majd megállt. Egy percig csendben ültek egymással szemben a vizesblokk kövén. Majd István odahajolt Miklóshoz és végignyalta a nyakától az ajkakig érő ondófonalat, majd nyelvével az ajkak közé hatolva elkezdtek őrölni a csúszós, olajos nedvvel a szájukban. Ekkor meghallották a kongó lépteket, amelyek a kis fürdőszoba felé vezettek.
A kilincs lassan elfordult és László atya lépett be. Elégedett volt, mert friss virágok illata töltötte be a templomot. Dudorászott magában. Megmosta a kezét és kiment.
Egy fél perc múlva négy pár vizes zokni toccsant a csempézett padlón. A két mezítelen fiú mászott ki az elfüggönyzött zuhanytálca mögül. Kilopóztak a sekrestyébe és felkapták magukra a ruhájukat.
"Akartok gyónni?"- kérdezte László atya, aki karba font kézzel állt egy ideje a sekrestyét és a szentélyt elválasztó ajtóban.
Amennyiben van rá igény és a vélemények erre ösztönöznek, folytatása következik.
Nos, McPeter, a Te kedvedért közlöm a sztorit. Előre bocsátom, hogy az egész egy fikció, amely egy eléggé érdekes, ellentmondásos szituációból indul ki. Mivel fontos valamennyire leírni ezt a szituációt, nem fog "azonnal ömleni a geci" (hogy coito-t idézzem), de azért remélem, unalmasra sem sikeredett...
Van egy kis bajom az írásaiddal. :-)
Először is: olyan hatással vannak rám, hogy nem bírom öket egyszerre végigolvasni, mert közben ... hát, közben csinálnom kell valami feszültséglevezetöt. :-)
Másodszor: én is szoktam irogatni, de hát ilyen magasfokú irodalmi müvek mellett elmegy a bátorságom, mert én nem tudok ilyen jól írni. De sebaj, olvasni úgyis jobb szeretek, pláne ilyen jókat! Szóval le a kalappal előtted!
DE! Az utóbbi idők termése (amit csak most tudtam bepótolni) úgy általában véve is igen jó volt, mindenki története nagyon tetszett, és nagyon 'élvezetem' mindenféle értelemben öket.
Csak így tovább, fiúk!
