Valószínű, hogy összefügg, annál is inkább, mivel a magyar köznyelvben sem népnév és a legkevésbé sem dícsérő jelző a tirpák szó.
Szemléltető párhuzamként álljon itt az amerikai angol Hunky szó, amely eredetileg a Hungarian "becézése". Mai jelentését akkor nyerte, amikor az a "3 millió kitántorgott", akiknek többsége bár becsületesen dologozott, alatta volt az "amerikai középosztály" mércéjének, így 'magyar > magyar segédmunkás > ... > [kelet-európai származású] tahó (~ tirpák!)'.
Egy erdélyi gyerek mondta, hogy náluk (nem tudom, pontosan honnan származik) a türpák szó szemét, aljas embert jelent. Ez gondolom, szintén összefügg a tirpákkal...
OFF:
Önellenőrzésként utólag utána nézve a poplacsek szónak, annyiban korrigálnom kell, hogy jól lehet én a "Bob és Bobek" c. rajzfilmen nőttem fel, a cseh bobek még sem (első sorban) név, hanem 'gyermek, pöttöm ember' jelentése van. Egyébként a bob 'bab' szó becézése. Mint kiderült, ilyen formán a boblaček női párja a bobečka, vagyis olyan titkárnő, akit nem elsősorban a gyorsírásban szerzett jártasságáért alkalmaznak.
ON.
Porkoláb: Hogy némi aktuálpolitikai ízt vigyek a mondandómba, azzal kezdem, hogy a porkolábok és a polgárok ugyanarról a tőről fakadnak, ugyanis mind a pork-, mint a polg- mögött a német Burg 'vár' szó áll. A porkoláb 'börtönőr' eképpen a német Burg(leute)vogt 'várnagy' szó népisesítése és lefokozása.
Morkoláb: Van adatom, amely a német Markgraf 'őrgróf' szóból eredezteti. Mindenestre a morkoláb és a porkoláb szavak hathattak egymásra, mintegy "összenőttek": a morkoláb az első o-ját köszönheti a porkoláb-nak, amely viszont a -láb véget az előzőtől szerezte be. Jelentéstani magyarázatként álljon itt egy kis példabeszéd a saját családtörténetem ből. Anyámékat kisgyermekként a mokota vitte el, nagyanyámat kulákként a porkoláb: így vegyülhetett össze az őrgrófok letűnése után a morkoláb szó mai 'mumus' jelentése.
Markomann: A magyar nyelv szempontjából nem függ össze a fenti kettővel, bár ugyanaz a Mark 'ország(rész)' szó van benne, mint a Markgraf-ban (és a mai Danmark 'Dánia', valamint a korábban említett régi Ostmark 'Ausztria' nevekben).
A "mark", amiről nevüket kapták ('a "Mark"-ba tartozó emberek') az éppen általuk az i.sz. I. sz-ban néhaivá tett Bohémia (< latinosított germán < Boiohaemium, azaz a 'bójok [kelta törzs] otthona'), kb. a mai Csehország volt. Az elnevezés politikai eredetű és jószerivel csak latinul használták: ők maguk a szvébek részének tekintették magukat, de önálló politikai erőt képviseltek, önálló "mark"-juk volt, így pl. Marcus Aurelius is éppen az ellenük viselt hadjárat alatt halt meg. A VI. sz-ban települtek vissza a mai Bajorország területére a szvéb rokonaik mellé, lettek velük együtt bajuvár-ok (> Bayern ~ Bavaria) és váltak később németté. A magyarban ez a kifejezés ismeretlen, a betelepülők már a Schwab 'sváb', illetve később politikai célzattal felújított Bayer 'bajor' népelnevezéseket hozták magukkal.
Tirpák: Eredetileg nyírségi szlovák. Újabban a szidalom, de mégújabban az érdekeltek egyrésze kezdi ismét önmagára alkalmazni etnonimként (egyelőre leginkább csak szlovák nyelven). Mint szó a legnagyobb valószínűséggel a trpie?/trpký 'szenved, tűr; keserves, sanyarú' szavak továbbképzése a cseh eredetű -ák képzővel.
Csak érdekesség, hogy mint ilyen összefügg a trpaslík 'törpe' szóval, melynek töve ugyanaz a 'megkeseredett > töpörödött > törpe (növésű) > törpe (mesefigura is!)' jelentésátvitelnek megfelelően.
OFF:
Az ahoj poplacsek esetében az itt található értelmezésre gondolsz (Ahoj poplacsek ribijata ~= hasta la vista, baby)?
Ha igen, akkor azt tudom mondani, hogy ez valaha egy Markos-féle kabaré része lehetett:
* Ahoj: Ez rendben van: szlovákul egyfajta 'szia'. Egyébként magyarul is így kell köszönni, ha megközelítünk egy hajót.
* poplacsek: Ez eredileg cseh és b-vel van: Boblaček és tulajdonképpen a Bobek név egy hiperbecézése. Ahogy aztán Herr Spie nejéből nálunk is spiné lett, úgy a cseheknél is 'pajtikám' jelentést vett fel és így lett a közép-európai univerzum része. De ma már csehül is eléggé "archaikus".
* ribijata: Számomra ez nagyon hasonlít, az orosz rebjonok 'gyerek' szó többes számára: rebjata. Ez egyébként hasonló szerepet tölt be oroszul, mint csehül a boblacsek. Íme egy Viszockij-strófa, mely mottó is lehetne "Nyet, ribjáta, nyet fszjo tak|, nyet fszjo tak, kak nado." (dallamtartó fordításban:) "Nem, haverok, nincs az úgy, | nincs az úgy, mint kéne".
(N.B. Egyébként nem láttam szlovákul az "Elektromodulator dva" c. filmet.)
ON:
Tárgyi tudásomat a könyvtáramtól kölcsönzöm, mely most messze van. Mivel a napokban többször, máshol figyelmetlennek bizonyultam, a markomann ~ markoláb ~ porkoláb problémára némi irodalmazás után szeretnék visszatérni.
A móc-ot már éppen megírtam önként, és feltöltésre várt, amikor elolvastam a hozzászólásodat. Az abban szereplő pótkérdésekkel kiegészítettem a soros zöngeményemet.
Néhány hegyvidéki népnév: Móc: Szűkebb értelemben az Erdélyi Érchegységbe való, tágabb értelemben erdélyi román. A román moţ 'móc' szó átvétele.
Hucul: (Sajátos) Ruszin, kárpáti ukrán (népcsoporthoz tartozó). Jelenleg is élő néprajzi megnevezés, mely az ukránon keresztül a románból ered. Hucul lovakat -- melyek kistermetűek és a honfoglaló magyarok feltételezett lófajtájához hasonlóak -- az Aggteleki Nemzeti Parkban is tartanak génmegőrzés végett.
Gorál: Elsősorban a Tátrában és a Beszkidekben élő lengyel (l. góral) népcsoporthoz tartozó. Szlovák vonatkozásban hegyvidéki szlovák (szlk. horal), zógenante "hegyitót". Mindkét névértelmezés jelentése: hegyi (ember).
Néhány nem semleges népnév a tőlük gyarkran hallott szavak alapján: Digóvulg.: Olasz. Az északolasz digo (irodalmi olasz dico) 'mondok, mondom' szóból
Nyustyuvulg.: Román. A nu ştiu 'nem értem, nem tudom' kifejezésből.
Egyéb Székely: Etimológiája inkább "nemzetpolitikai" mint nyelvészeti probléma. A megoldás függ ugyanis attól, hogy hunoknak tartjuk-e őket, más, elsőnek honfoglaló magyaroknak, kabaroknak, vagy csak (pl. a hajdúkhoz hasonlóan) "utólag" összeállt népcsoportnak.
Leginkább török eredetű szónak tartják, de egyértelműen elfogadott etimológiai nincs; egy pár valószínűségi sorrendben. Egyesek szerint a székely eredetileg a négy lábán és esetleg a homlokán is fehér ló (a török etnonimek közt nem ritkák az állatnevek; a lófők leszármazottai egyébként is hasonló színű lovakon szolgáltak még a XX. sz. elején is). De eredeztetik az eszkil onogur etnonimből is. Valamint van híve -- kevéssé valószínű eredetként -- a településrendszer (azaz a székek) alapján képződött névnek is.
Rakúsko: Cseh eredetű, a Rakousy név átértelmezése. Ez utóbbi is használatos a mai csehben 'szűkebben vett Ausztria' értelemben, de egyben az ausztriai Raabs an der Thaya település neve is. A pontosebb etimológiát illetően időt kérek, nem találtam eddig forrást. Egy biztos: nem a reich szó áll mögötte, ha jól emlékszem egy kisebb népesség/terület nevének kiterjesztése az egészre.
Marót: Moravai, morva. Az ószláv moravici szóból származik. A végső c > t változást ugyanaz okozta, mint a němici > német estén: a XI. sz. előtt még nem létező c hangot mással kellett helyettesíteni. Ez a morva nem tévesztendő össze a mai morvákkal: a Szvatopluk-féle Kárpát-medencei szláv népességet jelölte.
Kedves Pivovar!
Az 1873-as Ballagi-féle "A magyar nyelv teljes szótára" még élő szóként hozza a burkus-t. Íme a szócikk kimásolva (még a rosz helyesírása is "eredeti"/)
"Burkus, f. porosz (brandenburgus). —, mn. á. é. rosz, vásott, pajkos; burkus gyerek."
Hm, a burkus király... gyakori szereplője volt a meséknek. Nem nagyon tudok gyakori kapcsolatról brandenburgi uralkodókkal - én inkább Habsburgot sejtettem mögé (Habs-burgus). Hát mégsem az...
Burkus: Porosz. Amikor Hohenzollernek a XVII. sz. közepén a Brandendurgi Választófejedelemséget egyesítették a Porosz Hercegséggel, a "porosz" nevet adták az új királyságnak. A magyarok viszont a másik államrész nevéből képzett latinos brandenburgus-t rövidítették le előbb -ra, majd burkus-ra.
A porosz egyébként a litván és lett mellett egy balti népesség volt a mai Gdansktól keletre kb. a mai Kalinyingrádi Kerület területén. Itt volt a német lovagrend állama, mely világi hercegséggé válva felvette a beolvasztott balti prúsas törzs nevét, melynek latinos Borussi alakja magyarosodott porosz-szá (vö. Borussia Mönchengladbach).
Várkony: Avar. Eredete vitatott, de a legvalószínűbb az alábbi. Azok az avarok, akik Európába érkeztek, két törzscsoport szövetsége alatt egyesített "népszövetség" volt. Az egyik törzs a var volt (melyből közvetlenül származik az avar név) és nem tudjuk, hogy milyen származásúak voltak. A másik törzs neve hjón volt, vagyis maguk a hunok (pontosabban a hunok által korábban összekovácsolt népesség leszármazottai). Ennek megfelelően az avarokat var-hun-nak is nevezték, melyből magyarosodhatott a várkony.
Nándor: Bolgár-török. A mai Belgrádot Nándorfehérvár melett Bolgárfehérvárnak is hívták. A név onnan származik, hogy a honfoglaláskor Belgrád a Dunai Bolgár Birodalom nyugati végvára volt és maradt még több mint száz évig. A bulgárok Bizánci Birodalomba olvadásával a népnév viszonylag hamar elavult.
Rumén: Mai is használatos elsősorban nyelvészeti munkákban a román nyelv megkülönböztetésére a román = 'újlatin' nyelvektől. Mindkét névalak román eredetű: a rumén egy korábbi, míg a román a modernebb nyelvállapotnak megfelelő átvétel.
A fenti dualizmus meg van pl. az angol nyelvben is: Rumania/Romania, melyet ott még a romák (Romany) is "súlyosbítanak".
Talján: Az olaszok "eredetibb" megnevezése az italian(o) szó magyarosítása eredményeként. (Azért "eredetibb", mivel az olasz régente mindenféle újlatint jelentett, ezek közül is kiemelten a vallonokat.)
Magyar: A 7+1 honfoglaló törzs közül azon kisebbséghez tartozik, melynek neve finnugor alapról magyarázható.
Ennek ellenére létezik török etimológia, amely két, egyaránt 'ember' jelentésű szó összetételének tartja. Azonban nemigen található még egy példa az ilyen fajta névadásra.
A 'beszélő ember' már gyakoribb típusa az önelnevezéseknek. Finnugor alapon egy ilyen jelentésű konstrukcióból, a man'c' ('történet, monda') + eri ('ember') összetételből vezetik le. Az első tag a két legközelebbi rokonunknál is megtalálható: ez adja a manysi népnevet, a chantiknál pedig a manyty, monyt ill. mosz frátrianeveket (frátria ~= nagycsalád ~= törzs).
Ha már a német etnogenezis szóba került, van több német etnikumunk:
Szász: A germán sahs 'kétélű kard' szóból származik és egy törzsszövetség kedvenc fegyverükről vett önelnevezése volt. Ezek a törzsek ún. északi-tengeri germánok voltak, vagyis az angolokkal és frízekkel álltak közelebbi rokonságban, és nem a délgermán németekkel.
A szászok eredeti szállásterülete a mai népet tengerparti sáv volt a dán félszigettől a frízekig és az egyik legjelentősebb germán etnikumot alkották: népfeleslegeüket többször kibocsátva több nép(csoport) létrejöttét alapozták meg.
* Alsószászok: A törzsnépesség "magva" az eredeti helyen maradt, és ők alkotják az Alsó-Szászország népességének többségét. Itt frank befolyásra "németesedtek" el. A flamandok (ill. mai hollandok) is tulajdonképpen frank-szász "keveréketnikum".
* Nyugati szászok: A szászok jelentős része azonban a rokon angol és jüt törzsekkel együtt áttelepült a Brit Szigetre és együtt alkották meg a mai angol nép angol-szász alapnépességét. (Az angolok és jütök eredetileg a dán félszigeten éltek [vö. Jylland 'Jütföld']). Érdekes, hogy a szorosan vett angol törzs neve akkoriban engel volt, míg a szászokat létrehozó törzsek közt szerepel az enger.
* Felsőszászok: Az Drang nach Osten során (vagyis amikor a németek a szállásterületeiket a szlávok rovására keletre tolták a mai etnikai határokig) a telepesek egy jelentős része a szászok közül került ki. Így ők adták a mai Szász-Anhaltba ill. Szászországba települt etnikum megnevezését, jóllehet igen erősen keveredtek más németek csoportokkal.
* Egyéb (pl. magyarországi) szászok: Magyarországon két német csoportot illetnek szász néven: az erdélyi és a szepességi szászokat. Ezek a csoportok azonban nem szászok, elnevezésük alapja és etnogenezisük hasonló a felsőszászokéhoz, míg etnikailag inkább a mai frank (Svájc és Alsó-Szászország között beszélt) nyelvjárásterülethez köthetőek.
Sváb: A név hátterében a szvéb etnonim áll, amely elsőként nyugati-gót törzs megnevezéseként bukkan fel, majd egy törzsszövetség neveként (ennek voltak tagjai egy ideig a longobárdok is). A szvéb törzsek a markomannokkal együtt a mai Svájc és Dél-Németország területén települtek meg (ahol a markomannokra "átszállt" a korábban ott élt Bavarii kelta törzs neve, v.i. a bajor).
Mai értelemben sváboknak a svájci németektől a bajorokig élő népességet értjük, akiknek a svájci németekkel együtt alkotják a mai értelemben vett alemann nyelvjárásokat. A régi névhasználat ennek pont fordítottja volt. (A frankok ernyője alól kikerülő alemann etnikum elsvábosodott.)
A magyarországi németek túlnyomó többségét svábként ismerjük ("dunai svábok"). Azonban csak kevesük valódi sváb (pl. a szatmáriak azok), a többiek bajorok és egyéb "ausztriai" etnikumhoz tartoznak. Ilyen értelemben a sváb csak felnémetet jelent, szemben a középnémet "értelmű" szász-szal.
Osztrák: Az illető terület egy részét még a frankok szervezték meg először a morvák majd a magyarok elleni védelmül, és nevezték el Ostmark-nak, v.i. keleti őrgrófságnak Később az aleman Luxemburg család, majd a bajor eredetű Habsburgok bitoka lett. Ők tették az őrgrófságot birodalommá: Ostreich. Ez az alak volt a magyar név alapja akár önálló magyar fejleménynek tekintjük azt, akár cseh eredetűnek.
Osztrák etnikum egyébként máig nincs: az itt található stájer, karantán, tiroli törzsek valaha a markomannok részét képezték, így tulajdonképpen "bajorok". (Érdekes párhuzam a cseh-szlovák viszonnyal.)
Egészen a napjainkban nyert valódi egységet kifejező szóvá a német, lásd Magyarországon is inkább svábok, szászok, stb. voltak eddig. Így a magyar krónikák is megemlékeznek bajorokról, burgundokról és az egyéb számtalan kisetnoszról. Ezek között voltak az alemánok is, amely megnevezést a frankok egyes csoportjai viselték. A magyarok bejövetelekor a frankok alkották a "németek gerincét", fennhatóságuk kiterjedt a Dunántúlra, de még a nyitrai egyház is frank ellenőrzés alatt állt. A frankok aztán eltűntek a német kohóban és lassan előkerülnek a flamandok, Plattdeutschok.
Az eredeti frank törzsterületek a német törzsek nyugati szegélyére estek, ezért "adhatták" ők a nevüket franciául (allemand), spanyolul (alemán) és portugálul (alemăo) az egész németségnek. Sőt ez a terminus jelenleg is a középnémet nyelvjárások közös megnevezése a nyelvészeti szakirodalomban.
A tedesco viszont olasz elnevezés. Őszinte leszek, a szó eredetét nem tudom, bár a teuton meglehetősen gyanús (pl. a hangzóközi zöngésedés egészen olaszos szokás, vö. lago < lacus).
az "alamánok" mintha a Képes Krónikában is előfordulnának, attól lehet ez, hogy a latinba is beszűrődött, ami ma a franciában maradt meg, vagy Kálti volt egy kicsit franciás...?
Dutch: mindig is sejtettem, hogy "a holland angolul német" ;-)
Vend: A 6-os hozzászólásban már egy utalás szintjén érintve. A német Wend szó átvétele (ld. még Windischgrätz), mely a német nyelvterületen élő szlávokat, utóbb csak inkább a lausitzi szorbokat és a szlovéneket jelölte. Nálunk ez utóbbiakra használták, ma már leginkább az Őrséggel határos Vendvidék etnikumának és kulturájának megnevezése.
Eredete a vened ~ venét népnévre megy vissza, amely eredetileg egy az idoeurópaiak által már itt talált népet jelölhetett. Mindenesetre idővel megtaláljuk a mai Franciaországban és Britanniában kelta törzsek neveként (vö. Gwyneth walesi név), Olaszország környékén a latinnal rokon törzsek megvezéseként (vö. Veneto és Venezia), Skandináviában germán törzsnévként (vö. Vendsyssel) és az Baltikum környékén a szlávok elnevezéseként (vö. Wenden: Cesis régi német neve).
Ez utóbbi adott alapot arra, hogy a németek a későbbiekben a nyugati szlávok megnevezéseként használják, a finnségi népek pedig az oroszokat jelöljék vele (pl. finn venäläinen, észt vene(lane)).
Német: Eredete a szláv Nemec etnonim, amely néma (értsd: érthetetlenül "makogó") embert jelent.
Zsidó: Ószláv szó átvétele, ott görög eredetű és jelentése 'júdeai'.
Cigány: Tulajdonképpen ismeretlen etimológiájú megnevezés, amely a Balkánon alakult ki. Egyesek a görög athinganosz 'érinthetetlen' szóból eredeztetik.
Elnézést, az előző hozzászólásomat nem akartam telehesen "bekövéríteni"...
Teuton ~ Deutsch ~ German: A teutonok és németek összekötése utólag történt.
Mindként név alapja a közgermán theoda 'nép' szó. Anno sok germán törzs nevezte magát "nép"-nek, és így több germán törzs latin neve lett T(h)eutones: ez ilyen értelemben egyszerűen 'germán'-t jelentett. A germánság egy nagy csoportja számára továbbra is ez maradt a törzsek feletti közös önelnevezés, ld. deutsch, duitsch, düüts. De ne feledkezzünk el arról, hogy tulajdonképpen nincs olyan, hogy német: ez csak a rendelkező bajorok, stájerek, (új)poroszok, szászok stb. valamiféle közös kulturális tudatának fedőneve.
A latin auktoroknál ugyanakkor a germánság közös elnevezése Germani, amely mögött a germán harimann harcos szó szó. Eredetileg ez csak az idegenekkel leggyakrabban találkozó "társadalmi osztály" megnevezése, de a francia allemand név alapja is. És természetesen az angol German-é is, bár ez utóbbi "tudós szó", az eredeti a Dutch, amely 'holland' értelemben maradt fenn.
Teuton ~ Deutsch ~ German: A teutonok és németek összekötése utólag történt.
Mindként név alapja a közgermán theoda 'nép' szó. Anno sok germán törzs nevezte magát "nép"-nek, és így több germán törzs latin neve lett T(h)eutones: ez ilyen értelemben egyszerűen 'germán'-t jelentett. A germánság egy nagy csoportja számára továbbra is ez maradt a törzsek feletti közös önelnevezés, ld. deutsch, duitsch, düüts. De ne feledkezzünk el arról, hogy tulajdonképpen nincs olyan, hogy német: ez csak a rendelkező bajorok, stájerek, (új)poroszok, szászok stb. valamiféle közös kulturális tudatának fedőneve.
A latin auktoroknál ugyanakkor a germánság közös elnevezése Germani, amely mögött a germán harimann harcos szó szó. Eredetileg ez csak az idegenekkel leggyakrabban találkozó "társadalmi osztály" megnevezése, de a francia allemand név alapja is. És természetesen az angol German-é is, bár ez utóbbi "tudós szó", az eredeti a Dutch, amely 'holland' értelemben maradt fenn.
Rác: A Szerb Királyság XIII. sz-i központja Ras volt (ma: Novi Pazar), mely az ország akkori magyar elnevezésének alapjául is szolgált: *Rászország > Rácország. A népnév ebből keletkezett később elvonással.
Biboldó, kokeró: Nem is magyar, nem is igazán népnév.
Bibildó a cigány biboldo 'kereszteletlen' szóból. Már a cigányban van 'zsidó' jelentése.
Kokeró: (I) Legvalószínűbben a cigány xoxel (x ejtése, mint a német ch) 'hazudik' szó továbbképzése, jelentése 'hazug; szemfényvesztő'. A magyar argóban nyerte el mai jelentését, mint a cigányok gúnyneve. Feltételezhetően ugyanezen szó "népies" átértelmezése a hóhányó.
(II) Egyesek szerint az alapja a német Gaukler 'mutatványos; szemfényvesztő' szó, melyből a magyar kókler is képződött. (Ebben az esetben is gúnynév.) Az sem lehetetlen, hogy a német gaukeln és a cigány xoxel szavak összefüggenek.
Lengyel: A lengyel Lędzian törzs nevéből valószínűleg orosz közvetítéssel. A lengyelek önelnevezése a Polian törzs nevéből származik (innen voltak az első lengyel királyok). Ez utóbbiból cseh közvetítéssel alternatív népnév keletkezett: polyák.
Jász: Az alánok középkori önelnevezéséből (ász) orosz közvetítéssel. (Az alán név jelentése 'előkelőek', míg az oroszból elterjedt oszét szó a grúz ovszeti-ből származik, melynek töve [ovsz-] szintén az ász név átvétele).
Kun, palóc: A kun elnevezés a kipcsak-török Qún törzsnévből (qú = 'sárgás, szőke, fakó') származik (vö. latin Cuni). Egy hasonló nevű törzsnév (Qumandur) az alapja a gyakoribb latin Cumani varánsnak, valamint a magyar komondor szónak.
Szláv nyelvekben nevük rendszerint Polovec, melynek magyar átvétele a palóc elnevezés.
Nem rokonok, csak a megnevezést sózták rájuk. Ez egyébként nem ritka jelenség, néhány példa az ilyen névadások közül:
- Hungarus (magyar) > onogur (nyugati török törzsszövetség neve)
- francia (újlatin) > frank (germán törzs)
- vend (szlovén) > venét, problémás nép(ek) a kelet Mediterraneumban (vö. Venezia), ill. a Baltikumban
- bolgár (szláv) > bolgár (török törzsszövetség neve)
- Bohemus (cseh) > kelta törzs
- helvét (svájci) > kelta törzs
- belga > kelta törzs
- bajor > kelta törzs
- porosz (német) > szláv nép
- jenyiszeji szamojéd (ket, paleoszibériai nép) > uráli népcsoport
nem szólva a motiváltabbakról, pl. makedón, brit.
Ne feledd el, mi is türkök voltunk Európa szemében, pusztán azért, mert onnan jöttünk, mint a türkök és úgy viselkedtünk mint a türkök. A szláv "teutonok" esetén is hasonló lehetett a helyzet. A teuton törzsek közel éltek az Északi tenger keleti medencéjéhez, ahonnak a szlávok is kirajzottak. Az akkori civilizált világnak pedig igencsak egyformának tűnhettek.
Tót: Eredetileg a teuton törzsnév átvitele. A középkor folyamán a Sclavonius megnevezés magyar megfelelője: ennek megfelelően minden szláv, illetve szűkebben a történeti Magyarország területéhez kapcsolható szláv neve. A későbbiekben a latin szó és annak honosított szlavón formája egyre inkább csak a déli-délnyugati szláv etnikumot, míg a tót az északi magyarországi szlávokat kezdte jelölni. Manapság semleges használata a magyarországi (ezen belül leginkább alföldi) szlovákokat jelölheti.
Oláh, olasz:
I. Mindkét megnevezés a kelta Blachus törzsnévből származik. Ez a megnevezés idővel átszállt a pannóniai - kárpát-medencei frankokra. A név magyar hangalakja a blak, a szláv megfelelő a vlach. Ugyanakkor Anonymus korában már a romanizált népeket, így a románokat is, jelölte. A korai középkor folyamán nem volt ritka Magyarországra a francia (vallon), olasz parasztok betelepítése. Ezeket is vlachoknak hívták, avagy szláv többes számú alakban vlasinak vö. -olaszi végű településnevek). Ezen szavak kezdőhangja a magyarban vokalizálódott és két legközelebbi újlatin etnikum külön megnevezéssé vált (oláh = román, olasz = itáliai).
II. A fentiekkel szemben vannak olyanok, akik az oláh/olasz népnevet a barluq török törzs nevéből származtatják. Ezek Asparuch vezetése alatt a dunai bolgárokkal együtt, azok részeként jöttek a térségbe. Ennélfogva eredetileg a nándor népnév szinonimája lett volna (ld. Nádorfehérvár ~ Bolgárfehérvár).
