Keresés

Részletes keresés
Így működik

Bővebben az új keresőről

Delete 2001.01.03 Creative Commons License 36
Találtam egy ide kapcsolódó történetet. Valószínűleg kamu, de egész tűrhetően van megírva.

Apámat nem ismertem. Még egészen kicsi voltam, mikor lelépett. Azóta sem hallottam felõle. De nem is érdekel.
Anyám gyönyörû asszony. Ad magára, törõdik a külsejével. 24 volt, amikor megszült. 26, mikor apám elhagyta. Emlékeszem, sok udvarlója akadt volna, de amikor a dolgok kezdtek volna komollyá válni, õ mindig meghátrált. Engem halmozott el minden szeretetével. S bevallom, elkényeztetett. De jól megvoltunk. Nagyon jól. Csak mi ketten.
Mindig csodálattal néztem rá. Biztos voltam benne, hogy nekem van a világon a legszebb anyukám. Sudár termet, mosolygós, szép arc, fekete, göndör haj, fekete, szomorú szemek. Telt, asszonyos, ám mégis feszes keblek, karcsú derék, széles csípõ, feszes fenék, hosszú, izmos lábak. Még a korombeli fiatal fiúk is megfordultak utána az utcán, olyannyira vonzó volt.
Mióta az eszemet tudom, nálunk mindig természetes volt a szoros kapcsolat. Ölelések, puszik, simogatások. Szerettem, ahogy dédelget. Gyakran aludtunk el az ágyában, összebújva. Gyönyörû gyermekkorom volt.
Ám lassacskán kezdtem felnõni, kamaszodni. És a testi kontaktusok kezdtek számomra egyre kényelmetlenebbekké válni. Tizenegynéhányévesen az embert fokozottan érdekli a szexualitás. És engem rettenetesen zavart, hogy egészen másképp reagálok anya közeledéseire, mint régebben. Gátlásossá tett, hogy az ölelései, csókjai nemi izgalmat váltanak ki belõlem. Míg régen természetes volt, hogy otthon alsónemûben, esetenként meztelenül járkál, most zavarni kezdett a dolog, mert elõbb-utóbb magára vonta a tekintetemet, és nem úgy néztem rá, ahogyan egy gyermeknek az anyjára néznie illik.
Mikor ráébredtem a testiségre, és maszturbálni kezdtem, a fantáziáimba mindig bekúszott anya alakja. Emiatt bûntudatom volt, de hiába próbáltam elhessegetni, képe mindig vissza-visszatért. Megszoktam. És beletörõdtem.

Na, rátérek a konkrét eseményre. Bár nem könnyû errõl beszélni.

17 éves, langaléta kamasz voltam. Végre elkezdõdött a nyáriszünet. A haverokkal azt terveztük, hogy augusztus elején két hétre leugrunk a Balcsira, lazítani egyet. Ám ehhez pénz kellett. Nem kevés pénz. Viszont mi sosem voltunk olyan hajdenagyon elengedve lóvéval, ezért néhány hasonszõrû barátommal egy kis idénymunkát kerestünk magunknak. Egy építkezésre szegõdtünk, segédmunkásnak.

Nem akarok ebbe a részbe túlzottan belemenni, lényeg az, hogy baleset történt. Ostoba voltam, nem engedtem el idejében egy kötelet, amivel különbözõ dolgokat kellett felhúzni a tetõre, és az mindkét tenyeremrõl leégette, lehorzsolta a bõrt. Gyönyörû, hófehér „kesztyûket” varázsolt nekem a doki.

És hogy miért lényeges ez? Drága Emesém, gondolj csak a tisztálkodásra. Kénytelen voltam elfogadni, hogy anya fésül, õ mossa a fogam, öltöztet, vetkõztet, és… Igen, õ fürdetett. És tulajdonképpen itt kezdõdött az egész.

Ültem a kádban, anya a hátam mosta, én pedig zavarban voltam. Mi lesz, ha…
- Állj fel, hogy be tudjalak szappanozni.

Amikor a farkam kezdte el mosni, éreztem, hogy a vér odaözönlik, és merevedésem lett. Rettentõ zavarban voltam. Lopva rátekintettem anyámra, láttam, hogy lesüti a szemét, és elpirul, de azt mondta:
- Ne aggódj kisfiam, ez természetes dolog. Csak úgy reagál a tested, ahogy kell. Nincs semmi baj.
- Dehogynincs. - gondoltam magamban. - Ha tudnád, mit érzek. -

Aznap egész éjjel álló fasszal forgolódtam az ágyamban, s sajna bekötött kezeim miatt még könnyíteni sem tudtam magamon.

Másnap este már könnyebben viseltük a helyzetet. Viccelõdtünk, nevetgéltünk, de ott mélyen, a legbensõmben vad gondolatok kavarogtak. És azt vettem észre, hogy anya egyre többet, és alaposabban foglakozik a genitáliáim tisztogatásával.

Ahogy teltek a napok, úgy vált az esti fürdetés valamiféle rituálévá. Vetkõztetés, be a kádba, mosdatás, farok feláll, törölközés, öltöztetés.

Mikor végre a kötés lekerült a kezemrõl, én még mindig úgy tettem, mintha nagyon fájna. Gondolom sejted miért.

Végül aztán elérkezett az a nap, mikor is képes voltam egyedül tisztálkodni, ám ekkorra teljesen befészkelte magát az agyamba az a tudat; kívánom anyámat, õrületesen, eszeveszetten kívánom. Semmi másra nem tudtam gondolni, csak a puha, gyöngéd, meleg kezére, ahogy végigsimogatja ágaskodó farkam, tövétõl a hegyéig, óvatos masszírozással keni szét a szappanhabot a heréimen, végigsiklik fenekemen.

Nos tehát túl voltam az elsõ önálló fürdésemen, gyógykrémmel kenegettem a tenyerem, anya pedig, mint oly sokszor már, nem zavartatva magát elõttem, levetkõzött, s beállt a kádba, hogy letusoljon. Óvatosan sandítgattam oldalra, hogy ismét megcsodálhassam gyönyörû, érett asszonyi alakját, ám érezvén, hogy erekcióm támad, pánikszerûen kimenekültem a fürdõbõl, és bezárkóztam a szobámba. Bebújtam az ágyamba, magamra húztam a takarót, és maszturbálni kezdtem. Azaz pontosabban próbálkoztam, mert a tenyerem még mindig nagyon érzékeny volt, s így csak viszonylag hosszú idõ után következett be a magömlés. És épp, pont éppen mikor ejakuláltam, nyílt az ajtó, és belépett anya. Iszonyatos zavarba jöttem, éreztem, hogy elpirulok, és fogalmam sem volt róla, hogy mit csináljak. Anya persze elõször semmit sem vett észre, csak állt ott az ajtóban, testére egy törölközõ csavarva, egy másikkal a haját szárítgatva. Mosolyogva nézett rám.
- Kérsz egy teát, kisfiam?

Én csak elakadó hanggal hebegtem.
- Nnnn. Neee. Neem.

Gyanútlanul közelebb lépett, és pajkos hangsúllyal, szemöldökét tréfásan összehúzva rámszólt.
- Ricsikém, mi van veled? Csak nem egy leányzót rejtegetsz a takaród alatt? -azzal egyetlen gyors mozdulattal lerántotta rólam a paplant.

Egy percre megfagyott körülöttünk a levegõ. Feküdtem ott, kiszolgáltatottan, félig merev, ondós farokkal, és néztem, ahogy arca falfehérré válik. Pillanatok alatt megértett mindent, ahogy tekintete végigfutott rajtam, látta az állapotom, és az elõkészített papírzsebkendõket.
- Bocsáss meg kisfiam, bocsáss meg. – suttogta, és kifordult a szobámból.

Nem hiszem, hogy el tudnám mondani, milyen gondolatok kavarogtak a fejemben, miközben rendbe szedtem magam. Úgy saccoltam, kb. egy óra telhetett el, mikor halk kopogást hallottam.
- Bemehetek?
- Persze. - válaszoltam rekedten.

Halványkék selyemköntös volt rajta, kezében pohár, ha jól sejtem, konyakot tartalmazott. Tudtam, csak nagyon ritkán, ha valami bántja, akkor iszik.
- Ricsikém, beszélnünk kell.
- Mirõl, anya? – kérdeztem elcsukló hangon.
- Tudod te azt nagyon jól. – mondta, és leült az ágyam szélére.

Alig bírtam parancsolni magamnak, hogy ne nézzek az izmos, barna combjára. Kipécéztem magamnak egy pontot a szoba falán, és azt bámultam.
- Nézz rám kisfiam!

Kissé ködösnek tûnt a tekintete, gyanítottam, hogy nem az elsõ itala remeg a kezében.
- Elõször ismét bocsánatot kell kérnem az elõbbiért. Tényleg nem tudtam, hogy izé…
- Oké anya. El van felejtve.
- De nem szeretném, ha emiatt… Tudod, valamiféle gátlásosság, vagy ilyesmi. Szóval érted, ugye?
- Ne aggódj!
- Ricsikém, ebben a korban ez természetes és normális dolog. Nem lenne jó, ha bûntudatod, vagy szégyenérzeted lenne. Nekem viszont van. Bocsáss meg, kérlek.

Az utolsó szavaknál elhalt a hangja, és megjelent két nagy könnycsepp a szemeiben. Poharát két halk szipogás között kiürítette, letette az éjjeliszekrényre, majd azt kérdezte:
- Melléd fekhetek? Beszélgetünk? Tényleg nem haragszol?

Odébb csusszantam, és felemeltem a takarót. Mellém bújt.
- Nem is tudom, mit mondjak, kisfiam.
- Nem kell mondanod semmit anya, minden rendben.
- Köszönöm.

Hosszú ideig feküdtünk így, fejét a vállamon nyugtatta, én pedig haját, homlokát, arcát simogattam, tudván mennyire szereti. Lélegzete egyenletessé vált, azt hittem elaludt. Talán így is volt. Mocorgott kicsit, köntöse szétnyílt, alig takarta formás kebleit, s én csak bámultam azt a csodaszép völgyet. Kezem bátortalanul lesiklott az álláról a mellkasára, ujjaimmal ott köröztem a kulcscsontján, majd egyre lejjebb, épphogy a bimbóit nem érintve. Valami rózsaszín köd lepte el az agyam, nem is tudtam mit csinálok. Abban a hiszemben, hogy alszik, óvatosan kivettem a feje alól a kezem, majd leemeltem róla a paplant. Szeme csukva maradt. Remegõ kézzel kioldottam a köntösének övét, és széthajtottam. Csodálva bámultam nagy, kerek melleit, melyek épp csak alig ereszkedtek meg, épp csak annyira, hogy a nagy udvarú bimbók nem a mennyezet felé meredeztek, hanem kissé oldalra. Hasa határozottan laposnak tûnt, csak alapos megfigyeléssel lehetett néhány ráncot felfedezni rajta. Dús, fekete, göndör, bikinivonalra fazonírozott szeméremszõrzete láttán már nem bírtam magamnak megálljt parancsolni, simogatni kezdtem ezt a gyönyörû testet. Épp csak az ujjaim hegyével, lassan, finoman, gyengéden, nehogy felébresszem. Olyan lágy és sima volt a bõre, akár a bársony. Nem, ezt nem lehetett bírni, csak egyetlen csókocska a mellbimbójára, aztán irány a WC, muszáj újra kivernem a farkam. Ráhajoltam, ajkaim közé vettem, egészen finoman, szinte alig érintve.
- Ezt nem lenne szabad. – hallottam meg anyám suttogását.

Megdermedtem. Azt vártam, hogy eltaszít magától, ám e helyett beletúrt a hajamba, és rányomta a fejem a keblére.
- Ezt nem szabad, kisfiam! – zihálta, de amikor éreztem, hogy a mellbimbója megkeményedik a számban, elvesztettem a maradék önuralmamat is, és csókolni, nyalni kezdtem, eszeveszetten.
- Nem szabad, nem szabad, nem szabad! – skandálta anya, de semmi olyat nem tett, amivel megállíthatott volna.

Éreztem, hogy átszakad bennem egy gát, és ez az érzés erõt adott. A puncija felé csúsztattam a kezem, s õ önkéntelenül is szétnyitotta combjait. Amikor középsõ ujjam megérintette a csiklóját, felnyögött. Éreztem, hogy nedves, tanulmányoztam már könyvekben a nõi test anatómiáját, hát tudtam nagyjából, hogy mit hol kell keresni. Finoman simogatni kezdtem a szeméremajkait, míg teljesen ki nem nyílt, aztán ujjamat apró mozdulatokkal a hüvelyébe csúsztattam.
- Nem szabad, nem szabad. – suttogta állhatatosan, de testének reakciói, ahogy megemelte a csípõjét, hogy mélyebben bele tudjak nyúlni, egészen mást mondtak. Szám a mellén, szívtam, szopogattam, ujjammal pedig a G pontját kerestem. Olvastam már róla, elméletben egyszerûnek tûnt, de a gyakorlat... Az más.

Hirtelen kifordult a karjaim közül. Azt hittem, elrohan. Ehelyett azonban hanyatt fordított, leráncigálta rólam a gatyám, keresztülvettette rajtam a combjait, elkapta a farkam, magába igazította a végét, és ráhúzta magát. Olyat éreztem, mint azóta sem, soha. Elmondhatatlan.

Mindössze négyszer, vagy ötször mozdult rajtam, s én egy artikulálatlan üvöltéssel elélveztem. És bõgni kezdtem. Anya rámhajolt, haja sátrat borított arcunkra, s lecsókolgatta könnycseppjeimet, majd ajka rátalált ajkaimra, én pedig, mint ahogy éhezõ koldus veti rá magát az odadobott élelemre, úgy csókoltam vissza.

Egy darabig ringatózott még rajtam, aztán lecsusszant rólam, kezei közé vette a farkam, és szopni kezdte, erõsen vadul, mélyen, s ennek hatására a szerszámom újra kõkeménnyé vált. Néztem, ahogy a számomra a világon legjobban szeretett lény ajkai a péniszemre tapadnak. Szopott, járt a feje föl s alá, egészen a tövéig benyelte, egyik kezével rásegítve a mozgásra, másikkal a golyóimat masszírozva.

Amikor érezte, hogy altestemet megfeszíti a közeledõ orgazmus, kivette a szájából, csak a kezével dolgozott, egyre gyorsabban, egyre erõsebben markolva. Azt hiszem, látni akarta, mikor kitörök. Az elsõ hullámban érkezõ spermaadag az arcára fröccsent. A második már a szájába, mert épp azon volt, hogy újra bekapja. A következõ hullámok már mind a forró, nedves ajkai közé spricceltek. Csak szopta anyám a farkamat, már-már fájdalmat okozva az orgazmustól érzékennyé vált péniszemnek, de mint késõbb rájöttem, azért tette, hogy megõrizze a merevedésem.

Szorgalmas ténykedésének hála, hamarosan eloszlott a testemben a kielégülés gyönyöre, és újra lángra kapott a vágy tüze. Felemelkedtem, és szelíd erõszakkal hanyatt fektettem anyát. Azt hiszem, megérezhette, hogy most én akarom õt kényeztetni, mert elengedte magát, teste elernyedt, szemét lehunyta, és nem mozdult. Elõször az arcát, homlokát kezdtem puszilgatni, lágyan, finoman, ajkaimmal alig érintve. Nyelvem hegyével végigsimogattam szájának finom ívét, majd haját félresimítva a fülcimpáját harapdáltam gyengéden. Anya mellkasából halk sóhajtások buktak fel, kalandozó ujjaim érezték, hogy mellbimbói megkeményednek.

Lejjebb csúsztam, csókoltam, körbenyaltam a bimbóit, majd hasát csókolgattam, köldökébe merítettem a nyelvem, combjait simogattam. Felfedeztem csípõjét, medencéjét, bebarangoltam bõrének minden négyzetcentiméterét, csak csókolgattam, fáradhatatlanul, lábujjait szopogattam, kiélveztem testének minden ízét, illatát. Azt hiszem, órákon át tudtam volna még babusgatni, kényeztetni, de anya elvesztette a türelmét.
- Gyere már kisfiam, nem bírom tovább. – szólt, és széttárta a combjait.

Nem kérettem magam, belenyaltam a vágy nedveitõl csillogó puncijába, aztán lábai közé kúsztam, és farkam végét a szeméremajkai közé irányítottam. Lassú, apró, ringatózó mozdulattal hatoltam belé, egyre mélyebben és mélyebben, és minden kis döfésem egy-egy apró sikolyt csalt anya szájára.

Felemelte lábait, a vállamon nyugodott a vádlija, így egészen mélyen, teljesen tövig belé tudtam nyomulni. Hüvelyizmait ráfeszítette a farkamra, s én úgy éreztem, hogy a mennyekbe kerültem.

Szeretkeztünk, lassan, hosszan, gyengéden, túlvilági mámorban. Ajkunk csókban forrt össze, anya nyelve táncot járt a számban, édes-sós veríték borította el a testünk. Nem tudom mennyi idõ telhetett el, nem voltam tudatomnál, csak élveztem, elképesztõen élveztem ezt a hihetetlen gyönyört.

Anya lélegzete egyre hevesebbé vált, éreztem, hogy izmai megfeszülnek, s hallottam, ahogy a fülembe lihegi:
- Gyorsabban kisfiam! Kérlek!

Fokoztam az ütemet, s közben arra koncentráltam, nehogy hamarabb süljek el, mint ahogy elérkezik a megfelelõ idõ. Néhány perc után anya egyre mélyebb lélegzeteket vett, zihálni kezdett. Belemarkolt a hajamba, csípõmozdulatai felvették a ritmust az én lökéseimmel, szeme elhomályosult. Ösztönösen éreztem, hogy itt az idõ, hát szabadjára engedtem a szenvedélyt. Anya beleharapott a nyakamba, körmeit a hátamba mélyesztette. Elemi erõvel tört ránk az orgazmus, szinte majdnem egy pillanatban. Testünk egymásnak feszült, mindketten üvöltöttünk a gyönyörtõl, rángatott az élvezet, egymáséi lettünk testestõl-lelkestõl. Fiatalságom minden energiájával spricceltem bele az ondómat oda, ahol annak idején megfogantam, s hihetetlenül boldog voltam. Ez szavakkal nem elmondható.

Amikor már teljesen kiürültem, és mindkettõnkben elcsitult a gyönyör, fáradtan lihegve lefordultam anyáról. Õ hátat fordított nekem, én mögé fészkelõdtem, úgy, mintha az ölemben ülne, spermámtól csúszós-ragadós farkam a fenekéhez tapadt, haját, fülét, arcát, nyakát, felkarját cirógattam. Így aludtunk el.

Már pirkadt, mikor arra ébredtem, hogy anya zokog.
- Mi a baj? – kérdeztem suttogva.
- Nagy hibát követtünk el Ricsikém. – válaszolt szipogva. – Ennek nem lett volna szabad megtörténnie.
- Tudom. De annyira kívántalak.
- Én is téged. De ez bûn.
- Miért? Szeretjük egymást, még ha nem is úgy. Tudom, hogy ezt nem szabad, de annyira jó volt.
- Soha többé nem történhet meg! Érted?
- De…
- Semmi de! Soha többé! És senkinek nem beszélhetsz róla.
- Tudom, de…
- Istenem, kisfiam, mit tettünk? – zokogott fel újra.

Nem tudom miért, de újra merevedésem támadt.
- Kérlek anya! Csak még egyszer! Csak egyetlenegyszer! – könyörögtem, és hóna alatt átbújtatva a kezem, megmarkoltam a mellét.
- Nem lehet! Nem! - suttogta elhaló hangon, s fészkelõdni kezdett az „ölemben”, egészen addig, amíg álló farkam be nem csusszant a puncijába.

Delete 2001.01.02 Creative Commons License 35
Helló.
Új vagyok a HUSZban, és ezideig csak olvastam, olvasgattam a hozzászólásokat, és egynémely téma nagyon tetszik. Hogy miért ebben a topikban szólok hozzá először lényegileg, azt ne kérdezzétek, nem tudok rá válaszolni.

Tehát! Alapvetőleg 1et értek robbantómesterrel, olyan dolog ez, amit mindenki tabuként kezel, és mélyen eltemeti magában. Azért én emlékszem még azokra a pillanatokra, mikor apu térdén lovagolva kellemes bizsergést éreztem a lábaim között, vagy mikor meglestem a szüleimet szeretkezés közben, és rettentő féltékeny voltam anyámra, és nagyon szerettem volna a helyében lenni. És emlékszem arra is, ahogy tizenévesen igyekeztem mindig valami indokot találni, hogy bemenjek a fürdőszobába, amikor az öcsém fürdik, és lopva rápillanthassak a fütyijére. Vagy amikor párnacsatáztunk, és játékosan birkóztunk, és megéreztem néha, hogy merevedése van, bizony illetlen gondolatok jutottak eszembe. Aztán emlékszem arra is, hogy mikor elkezdtem nőiesedni, akkor mindig igyekeztem úgy intézni, hogy megmoshassam anya hátát, és ezek az érintések is izgalmat okoztak. Később pedig, mikor már "nagyobb" lettem, akkor megpróbáltam úgy intézni, hogy amikor maszturbálok, akkor az öcsém kileshessen, és amikor úgy gondoltam, hogy épp kukkol, akkor az mégjobban felizgatott.
De szerintem ezek nem beteges dolgok, épphogy természetesnek kellene vennünk őket. Csak hát annyira belénk van nevelve a tiltás e téren, hogy ha megtörténik is valami, azt igyekszünk elfelejteni, és meggyőzni magunkat, hogy nem is történt valójában semmi.
Ennyit akartam mondani.

Közellenség 2001.01.02 Creative Commons License 34
Az alföldön úgy hírlik, nagy divatja volt a szülő-gyermek közti szexnek. Odavalósi nagyapám igen brutális és iszákos ember hírében állott [sőt...], a család mégse szólt egy rossz szót sem, mert az ilyesmiktől irtózott. És ahogy elolvasom az itteni "izgi" dolgokat, kezdem érteni, miért. :))) A drága lord ha felbukkan, lenne egy gonoszka megjegyzésem, de így több hónap távlatából már hiábavalónak érzem. ;)))
Delete 2001.01.02 Creative Commons License 33
Az őszinteség jegyében: azt hiszem igazad van.
Előzmény: Törölt nick (32)
Törölt nick 2001.01.02 Creative Commons License 32
13 éves koromban, idült kíváncsisággal felvértezve benéztem egyszer-kétszer anyám takarója alá, miközben Ő mélyen aludt. A látvány lenyúgöző volt, ami ott rejlett, s hát mi tagadás, felizgatott...
Az egyik ilyen alkalommal, miután meggyőzödtem róla, hogy elég mélyen alszik, felbátorodtam és finoman felhajtva a takarót - becsúsztattam először csak az ujjamat, majd nagy nehezen, de sikerült beigazítanom a fütyköst is. Furcsa volt,
szégyelltem magam. Néhány mozdulat után abbahagytam, és többet nem próbálkoztam. Anyámmal nem. A következő évek múlva történt a már felcseperedett húgommal. Egyszerúen betoppantam a fürdőszobába, miközben épp állva tisztálkodott a kádban. Hogy miért mertem szexuálisan közelíteni felé? Észrevettem, hogy tekintetével lopva érdeklődik a gatyámban dudorodó "valami" iránt. Néhányszor pedig szerintem készakarva többször is kivillantotta fejlődő domburalatait előttem.
Aki azt állítja, hogy soha egyetlen egyszer sem legalább csak megkukkolta a nővérét, hugát, anyját, stb...
Szerintem az hazudik. A gyermek szexuális érdeklődése először a saját ellenkező nemű szülője iránt támad fel. Természetesen csak nagyon burkoltan és kis fokban. Ezt is csak a nagy Freud mondta...
Előzmény: Törölt nick (31)
Törölt nick 2001.01.02 Creative Commons License 31
Nos, én elmondom.
Előzmény: Master Szaki (1)
Nyomkereső 2000.05.31 Creative Commons License 30
KÁGÉ,

én nem a meiotikus, rekombinációs mutációra, hanem az egyszerű pontmutációra gondoltam, de vágülis ennek semmi jelentősége.

Szaki nem nagyon érti ezt a témát, de ezen ne húzd fel magad szerintem. Jó?

Nyomi

Előzmény: KÁGÉ (27)
Master Szaki 2000.05.31 Creative Commons License 29
Szerintem senki sem feküdt le a saját testvérével. Ez hülyeség. Arról viszont halottam, hogy apa a lányával. Vagy anya a fiával. De ez sem említődött meg.
Előzmény: KÁGÉ (27)
Master Szaki 2000.05.31 Creative Commons License 28
Csak arra lennék kíváncsi, hogy ha az ikrek teljesen "egyformák" akkor miért különböznek annyira egymástól? Anyajegyek, hang, újlenyomat s.t.b.

Érdekelne a véleményed.

Előzmény: KÁGÉ (27)
KÁGÉ 2000.05.31 Creative Commons License 27
Rendben van, és sem vitázom veled. További jó szórakozást!

(azért azt még nem bírom kihagyni, hogy a mutáció a megtermékenyítés előtt, az ivarsejtek képződésekor a történik, nem pedig az embriófejlődés során. Csak ha valakit érdekelnek a tények is. Ettől persze ne változzon a te véleményed, hiszen mindenki tudja, hogy a Föld lapos!)

Előzmény: Master Szaki (25)
Master Szaki 2000.05.31 Creative Commons License 26
Nyomkereső : Nalátod. Én is pontosan ezt mondtam. :-)))))
Előzmény: Nyomkereső (24)
Master Szaki 2000.05.31 Creative Commons License 25
KÁGÉ
Nem vitázom veled. A lényeg az, hogy nekem van igazam.

Csak 1. : "Az előbb bemutattam, hogy kb. 10^-300 a valószínűsége annak, hogy az emberiség története során valaha is született két testvér, akiknek 100%-ban azonos a génállománya. Ugyanekkora a valószínűsége a 0%-os azonosságnak is. "

SOHA nem mondtam, hogy 100% ill 0% os a hasonlóság. ÉN AZT MONTAM, hogy KÖZÖTT. Olvasni tudni kellene.

Előzmény: KÁGÉ (19)
Nyomkereső 2000.05.30 Creative Commons License 24
Kedves KÁGÉ,

"Az egypetéjű ikrek genetikai állomány 100%-ban azonos." - írod.

Kihagytad a mutációt... :-)

Csak kötözködöm, ugye nem bánod?

Tényleg, nincs kedved egyet poolozni? Nem géneket! Billiárd.

:-)

Nyomi

Előzmény: KÁGÉ (19)
KÁGÉ 2000.05.30 Creative Commons License 23
Adva van egy fiú ikerpár, A és B; meg egy lány ikerpár, X és Y.

A és X gyerekei genetikailag testvérei B és Y gyerekeinek. És mindketten "édes"testvérei A és Y gyerekeinek meg B és X gyerekeinek.

Üdv

KÁGÉ

Előzmény: EDE (22)
EDE 2000.05.30 Creative Commons License 22
Hi

ÉS ha egy egypetéjű fiú ikerpár elvesz egy ugyancsak egypetélyű ikerpár lányt feleségül, akkor a gyerekeik testvérek vagy unokatestvérek?

KÁGÉ 2000.05.30 Creative Commons License 21
Lord!

Ha nem zavar a dolog, én kíváncsi lennék a részletekre is. Nem perverzitásból, csak kiváncsiságból. Menni idősek voltatok, milyen neműek vagytok és pontosan mit csináltatok? Ki vette észre, hogyan reagált? Mit gondoltál erről akkor (ha még emlékszel), és mit gondolsz most?

Üdv

KÁGÉ

Előzmény: lord (18)
KÁGÉ 2000.05.30 Creative Commons License 20
bocs, a végén eszúrtam a dőlt betű feloldását...
Előzmény: KÁGÉ (19)
KÁGÉ 2000.05.30 Creative Commons License 19
Szerintem nem Off (de ha gondoljátok, abbahagyom)

Mester Szaki!

Az egypetéjű ikrek genetikai állomány 100%-ban azonos. Pont. Nincs tól-ig. Azért hívják őket egypetéjűnek, mert egyetlen petesejtből lettek mind a ketten (vagy többen).

A testvérek genetikai állománya 50%-ban azonos. Pont. Matematikai értelemben van tól-ig, de gyakorlatilag nincs. Nyomkereső majd kiszámolja neked, hogy mekkora a szórás (paraméterek: kb 80 000 lókusz van, mindegyikbe 50%-os valószínűséggel kerül azonos, 50%-kal különböző gén. Az azonosság várható értéke 50%, kérdés az, hogy mennyi a szórás).

Az, hogy a bonobóval 98,8 %-ban azonos a génállományunk, a gombákkal meg 60%-ban az egy másik dolog. Ebben az esetben arról van szó, hogy ha az emberiség génállományát pooloznánk (vagyis vennénk az összes olyan génszakaszt, ami emberekben előfordul), és a bonobók génállományát is pooloznánk, akkor a két halamazban levő gének 98,8%-ban azonosak lennének.

Tételes cáfolatok:

Olvass vissza! Én nem azt írtam, hogy 100%-ig azonos a genetikai állományuk, hanem azt, hogy 100% és 0% között azonos testvérek között.

Az előbb bemutattam, hogy kb. 10^-300 a valószínűsége annak, hogy az emberiség története során valaha is született két testvér, akiknek 100%-ban azonos a génállománya. Ugyanekkora a valószínűsége a 0%-os azonosságnak is.

Ebben az ikrek is benne vannak. Ugyebár nekik 100% vagy majdnem 100%, mert nem tökéletesen azonosak.

Az egypetéjű ikreknek 100%-ban azonos, mert ők egy darab megtermékenyített petesejtből fejlődtek ki mind a ketten. Olyanok, mint neked a bal és a jobb kezed. A kétpetéjű ikrek pedig olyan testvérek, akik egyszerre születtek. De genetikai értelemben testvérek.

A normál tesók között pedig ennél jóval kevesebb, de NEM 50% ahogy te mondtad.

Ez még önmagaddal is ellentmodás, az előbb azt mondtad, hogy a testvérek 100% és 0% közötti arányban rendelkeznek azonos génkészlettel...

Az unokatesóknál A lehetséges legnagyobb genetikai azonosság 50%, ha a szüleiktől azonos géneket örököltek amik azonosak voltak a szüleikben. Tehát maximum 50% és min 0% Itt is az iker szülőket lehet példaként említeni.
A szülők azonos génállománya esetén ez MAX : 50% vagy kevesebb.

Az unokatestvérek közötti genetikai azonosság 25%. Ha a testvérek közötti azonosság kiszámítását már érted, akkor HF ennek kiszámolása.

Olyan, hogy iker szülők gyermeke, nem létezik. Az egypetéjű ikrek ugyanis szükségszerűen azonos neműek...

Üdv

KÁGÉ

lord 2000.05.29 Creative Commons License 18
izgalmas.

kicsik voltunk, tudatlan próbálkozás volt és csak jóval később tudtam meg, hogy ezért bizony vaskos bűntudatomnak kell lenni. van is. :(

off
morzsa-kukac, ne a mailboxomat cseszegesd, légyszi. itt is elregélheted, hogy mi a gondod.
on

Előzmény: Master Szaki (16)
Master Szaki 2000.05.29 Creative Commons License 17

Világos! :-)))
Előzmény: Nyomkereső (13)
Master Szaki 2000.05.29 Creative Commons License 16
Lord
De milyen élmény? Mondanál valami konkrétat?
Előzmény: lord (12)
Nyomkereső 2000.05.27 Creative Commons License 15
OFF

Keves princess,

Nem, ez nem az én szakmám. Még azt sem állítanám, hogy túl sokat értenék hozzá.

Ennek ellenére megpróbálom megvilágítani a látszólagos ellentmondást.

Egy gén az nem "egy darab" genetikai információ. A nukleotidok tripleteket alkotnak, azaz 3 db. nukleotid egymás után egyértelműen meghatároz egy aminosavat a 20 féléből, melyek összekapcsolódva majd az állati fehérjéket fogják felépíteni.( A tripletre azért van szükség, mert 4 fő nukleotid alkotja a DNS láncot, és 20 fehérje egyértelmű kódolásához 4 bázis kevés, 2 helyiértékkel számolva 4 a négyzeten, tehát 16 még mindig kevés, a triplat azonban 4 a harmadikon, tehát 64 fehérje kódolásához lenne elegendő.) Namost. A DNS tulajdonképpen nem tartalmaz mást, mint a fehérjék felépítésére vonatkozó információt. Az emberi testben levő egyéb anyagcserefolyamatokat (a fehérjék anyagcseréjét is) fehérjék szabályozzák. Végső soron tehát, ha a fehérjéket egyértelműen meghatároztuk, az anyagcserefolymatokat határoztuk meg. Génnek azt a triplet-csoportot nevezzük, mely egy teljes fehérjét, ha úgy tetszik, egy tulajdonságot határoz meg. Eddig középiskolai(!) tananyag.

Az evolució egy olyan cucc, hogy a dolgok egymásra épülnek. Nézzünk egy példát. Az amőbának mint tudjuk, állábai vannak, melyekkel körülfolyja ez endocitozissal bekebelezendő baktériumokat. Az amőba egysejtű. Tök régóta létezik, az evolució igen kezdeti szakaszán alakult ki. Ennek ellenére az állábait mozgató aktin és miozin fehérjék semmiben sem különböznek az emberi aktin-miozin-től. Ez több milliárd éve változatlan. Ha pl. ez a gén mutál, (nem a hangja változik, hanem a nukleotidok sorrendje, azaz mutáció...) az erősen gázos, mert működésképtelen fehérjék jönnének létre, melyek nem funkcionálnának. Másik példa lehetne a mitokondriális fehérje-csoport, mely szintén az állat- és növényvilág szétválása óta változatlan. Ha megváltizna, megszűnne a sejtlégzésnek az a formája, mely lehetővé teszi az állati sejtek működését és energiaellátását. (AMP-ből ATP szintetizálódik a protonpumpa segítségével.)

De félre az okoskodással!

A lényeg az, hogy sokkal több fehérje, azaz tulajdonság létezik, mint azt a laikus sejteni merné, következésképp ha csak kis része változik is, az számodra sokat jelent. (Képzeld el a jéghegy csúcsaként mondjuk.) Ráadásul az emberi viselkedést nem csak genetikus, hanem környzeti, kulturális meg ezerféle dolog alakítja.

Tehát: nyugodt szívvel elhiheted, hogy a csimpánz és az ember teljes génkészlete 99%-ban homológ. Ha a különbségekről beszélünk az emberek között, akkor a 0 és 100% közötti skálát voltaképpen csak a fennmaradó 1%-on belül vizsgáljuk. Illetve vizsgálják azok, akik ezzel foglalkoznak...

Az én foglalkozásom számítógépekhez köthető, se orvos se tudós nem vagyok. Ezért minden valódi szakembert kérve kérek, nézze el nekem a pontatlan, pongyola megfogalmazást.

Üdvözlettel:

Nyomkereső

ON

Előzmény: Törölt nick (14)
Törölt nick 2000.05.27 Creative Commons License 14
Ez azért érdekes, mert én azt olvastam, hogy a legközelebbi főemlőssel, a nem tudom mivel, kb 98,8%-ban közös a genetikai állományunk. Ha valakit érdekel a téma, utána nézhetek, de a maradék 1,2% kicsit kevésnek tűnik, hogy mindenki beleférjen. Végülis Nyomkereső ez a te szakmád ...
Előzmény: Nyomkereső (13)
Nyomkereső 2000.05.26 Creative Commons License 13
Szakikám,

néhány év SOTE-s múlttal bátran állíthatom, hogy bármely élőlényre nyugodtan elmondható, hogy a genetikai állományuk 100% és 0% közötti részben azonos, nemcsak a testvérekre.

Sőt, továbbmegyek: kérlek szépen, az élesztőgombával is kb. 60%-ban azonos a génkészleted, egy csimpánzzal pedig több, mint 99%-ban azonos.

Csak a miheztartás végett: ez a genetikai azonosság még nem vitt rá arra engem, hogy akár gondolatban lefeküdjek a testvéreimmel, igaz, mindkettő fiú, és én is az vagyok...

A tabu nem a genetikai ismeretek miatt alakult ki. Ez kulturális dolog. De azért ezt eddig is tudtuk...

üdv

Nyomi

Előzmény: Master Szaki (11)
lord 2000.05.26 Creative Commons License 12
Ezt jól félrevittétek fiúkák :)) Ennyire ciki a téma? Nehogymá' a genetikától függjön kit kívánsz meg vagy kivel kefélsz. ;) Szerintem is inkább kulturális tabu az egész (ami némely kulturában felülírja, néhol mgerősíti a biológiai késztetést.)
Én már egyszer nyitottam hasonló témájú topicot, de ott sem volt hajlandó senki színt vallani.

Nekem spec. a testvéremmel volt ilyen élményem (vértestvér, öcsém).

Master Szaki 2000.05.26 Creative Commons License 11
KÁGÉ
Olvass vissza! Én nem azt írtam, hogy 100%-ig azonos a genetikai állományuk, hanem azt, hogy 100% és 0% között azonos testvérek között. Ebben az ikrek is benne vannak. Ugyebár nekik 100% vagy majdnem 100%, mert nem tökéletesen azonosak. A normál tesók között pedig ennél jóval kevesebb, de NEM 50% ahogy te mondtad.

Az unokatesóknál A lehetséges legnagyobb genetikai azonosság 50%, ha a szüleiktől azonos géneket örököltek amik azonosak voltak a szüleikben. Tehát maximum 50% és min 0%

Itt is az iker szülőket lehet példaként említeni.
A szülők azonos génállománya esetén ez MAX : 50% vagy kevesebb.

Tehát nekem volt igazam. :-)

KÁGÉ 2000.05.26 Creative Commons License 10
Off

Populációgenetikából írtam a diplomamunkámat... Régen volt, azóta teljesen más dolgokkal foglalkozom, de az alapokra azért még emlékszem.

Üdv

KÁGÉ

Előzmény: JiG (9)
JiG 2000.05.25 Creative Commons License 9
Latom, itt nagyon profi emberek vannak...

Szoval a human genomban kb65000-80000 gen van, de ehhez meg hozza kell szamolni a mitokondralis geneket is. (bar ez csak 37) (reszletezzem?:)

Ha valakit jobban erdekel a tema megprobalok szivesen valaszolni.

(Egyebkent KAGE, te honnan vagy ennyire informalt?)

JiG

KÁGÉ 2000.05.25 Creative Commons License 8
Igen, ha az apukád és atesvére egypetéjű ikrek, akkor az unokatestvéreddel genetikailag ugyan annyira vagy rokon, mint ha féltestvérek lennétek.
Előzmény: Julis (6)
pavlov kutyája 2000.05.25 Creative Commons License 7
A végén még feltünik itt öreg gazdám is ;-)