Sziasztok, engedjetek meg, hogy egy szamitogepes grafikus is belekotyogjon a temaba...
Anno a Kirakatsuliban mi is tanultunk betutortenet, tipografiat (alapok: Szanto Tibor konyve + vegigkormoltuk a fontosabb torteneti betuket), es engem is lesujt az, ami manapsag a DTP es a szamitogepes grafika korul tapasztalhato. Voltam jelenkezni nemreg egy tekintelyes kuncsaftokkal rendelkezo studioban, ahol a probanapomon a szemkozti DTP-s gyerkoc eppen egy meghivot allitott ossze: monitoron eloallitott virtualis arany hatteren szoszmotolt Kid tipusu betukkel...!!!!!!!!!! (ismeritek? Iszonyatosan gagyi gyerekbetu...) Ekkora baki lattan kisse elszegyelltem magam - Kolcsonos egyetertessel nem mentem vissza tobbe oda... Es a megrendelok is tovabb nehezitik a helyzetet: tapasztalat, hogy a giccsre harapnak, (izelito: Chi. magazin), es az ember hiaba szallit jo terveket, nem tudja oket eladni. Egyszoval korben forog a dolog es amig a nyomtatvanykultura radikalisan meg nem valtozik, addig nincs sok esely arra, hogy grafikusi berkekben javuljon a helyzet.A honlapozas a legveszesebb, errol bovebben irhatok, ha valakit erdekel. Eszmeletlen, hogy vegzett grafikusok kezei kozul milyen munkak kerulhetnek ki...
En szemely szerint a kalligrafiaban lennek erdekelt, de csak egy helyen tudom ertekesiteni a tudasom: egy egyetem diplomait irom kezzel immaron 4 eve. Na, az jo dolog.
- A nyomdaipari szakközépiskolába milyen szempontok és tudás alapján válogatják a tanulókat? Vizsgálják például a rajztudást, szín- és arányérzéket?
- Annak, hogy a koreldrósok tarolnak a szakmában az is oka, hogy a megrendelők zöme is igénytelen. A Sam "kedvenc" névjegykártyájára hajazó küllem tetszik nekik és _bármi_ áron (elnézést özv. Bármi Áronné tasztaltárstól :o) ) az olcsóságra törekednek.
r_b.
Sam, Szedő Tördelő,
elhúzzátok a mézesmadzagot, aztán közlitek, hogy legfeljebb antikváriumban (vagy ott sem) lelhető fel a könyv. :o) Azért felvésem a noteszembe, hátha vannak még csodák. (A Virágvölgyi előző, a Tölgyfa '98 által kiadott kötetét is hiába kerestem tavaly óta, egészen mostanáig. Vadászlistámon van még: Kolossa Tamás - Szilágyi Tamás: Színes nyomda az íróasztalon avagy DTP mindenkinek; Print Consult Kft., 1996, 1990,- Ft)
A Stílusgyakorlatokra fáj a fogam, de húzós az ára.
"a betűkeverés, betűhasználat elég nehéz eset. Egyetlen szakkönyv sem ajánl rá receptet." - az már nem a tanulható része a mesterségnek, hanem a tehetség, rátermettség, érzéke van hozzá fogalmába tartozik, meg gyakorlat is kell hozzá. Ha ehhez is mindenki értene, akkor most nem lenne okod morcogni a koreldrósokra.
tisztelettel
r_bendegúz
Hm. Most majdnem azt írtam, hogy könyvből nem lehet megtanulni. (Ami úgy egyébként félig igaz.)
Igen, Virágvölgyi könyve egy-két dolgot felfed. Megjelent még egy (talán amerikai) szerző könyve azt hiszem Stílusgyakorlatok címmel. Otthon megvan, mert gyűjtöm a szakmai könyveket.
Aztán antikvár könyvként talán kapható a "Laptervezés, tipográfia". Vagy szintén régi Hildegard Korger Schrift und Schreiben csodálatos könyve.
A gond a többi résszel van. Ezekhez kell a gyakorlott "öreg" igazából már nem is kellene az idézőjel (amit írtam az nem idézőjel), mert tényleg öregnek számít a szedői múlttal rendelkező korosztály. Pl. a betűkeverés, betűhasználat elég nehéz eset. Egyetlen szakkönyv sem ajánl rá receptet.
Azt szeretném leszögezni, hogy a fejlődni, így tanulni vágyó szakmán kívülivel nincs problémám. A friss szakmunkással, aki igen nagyra tartja magát, és senkire sem hallgat (nemhogy olvas) viszont már van.
Radics - Ritter: Laptervezés, tipográfia.
Sajnos nem lehet kapni már antikváriumban sem, az enyémet meg a világ minden kincséért sem adnám ki a kezemből. :)
Dr. Zolcsi, ( ;o) ha már le-menőügyvédeztek, akkor ez a megszólítás kijár)
"Ott nem tanítják, hogy a névjegy információt hordoz, és könnyen olvashatónak kell lenni?"
Minden bizonnyal tanítják, de a tanítvány eleresztette a füle mellett.
"Bodoni" - vajh miért a Times terjedt el fő betűtípusként és miért nem a Bodoni? Pedig ez utóbbi a Times-nál is jobban olvasható.
"Névjegy" - a sok koreldrós nyomdai vállalkozás között nehéz olyat találni, amelyik hagyományos eljárással (szitázás) is készít névjegyet és árválkodik nála egy igazi betűszedő képzettségű alkalmazott is (nekem még nem sikerült).
tisztelettel
r_bendegúz
Az a bizonyos iniciálé csak egy példa volt.
Három sor magas majdnem, de az alapvonalat csak távolról ismerte és még felül sem igazodott. :)))
Lehetne sorolni a példákat a végtelenségig.
Az alapszabályok valóban nem elégségesek egy jó tördelőszerkesztő (a détépést én leginkább így mondanám, a betűszavakat hanyagolva) munkájához, de ha ezek megvannak és ehhez valamennyi ízlés is társul, némi gyakorlat után lehet _tisztességes_ munkát végezni. Ha odafigyel valaki, ha érdekli az, amit csinál, nem csak odacseszi az asztalra, hogy akkor ez is megvót.
"Kedvenc" névjegykártyám a következő: sötét- és világoszöld szemcsékből álló textúra jellegű háttér előtt bold Brush Script-tel, citromságával és fehér árnyékos feketével írva: XY komputer-grafikus. :))) Ja, plusz fényes fólia.
SaGa,
"És nagyon hiányolom olyankor azt a bizonyos tipográfusi alapot."
Tavaly jelent meg Virágvölgyi Pétertől A tipográfia mestersége - számítógéppel c. könyv (Osiris kézikönyvek, 2450 Ft) az alapfogalmakat megtalálod benne. Nem egyszerű elővadászni, jobb, ha felhívod a könyvesboltot (esetleg a műszaki könyvtárban kölcsönözhető is).
r_b.
Szedő Tördelő:
Az általam idézett névjegyben csak az a szomorú, hogy egy frissen végzett tipográfus követte el, és senki sem vágta pofán, hogy nem jó így ez a névjegy. Ennyit ér az Iparművészeti? Ott nem tanítják, hogy a névjegy információt hordoz, és könnyen olvashatónak kell lenni? Nekem a Nagy Lajos a Ságváriban (Tótfalusi) még így tanította.
Az én névjegyem fehér papíron van, feketével nyomva, és most kapaszkodj meg: Kapitalchen Bodoniból szedve. Imádom a Bodonit, olyan hűvösen elegáns betű. Bár kaptam érte a pofámra, hogy "ilyen névjegyet csak menő ügyvédek csináltatnak", de a művészkedési hajlamaimat nem azon szegény embereken élem ki, akik csak a telefonszámomat akarják tudni.
Az "egérráncigáló kvarkos, koreldrós" népek meg csak egyet nem fognak fel: azt, hogy nem külön szakma az övék, hanem egy hosszú munkafolyamat első eleme. És a Quarkban úgy kell eleve felvenni a dokumentumot, hogy a könyvkötő se szidja azután az anyámat! Tényleg: igazi könyvkötő létezik még??? Nem azokra az öreg bácsikákra gondolok, akik a diplomamunkákat kötik, hanem az utánpótlásra....
Lehet, hogy félreérthető volt amit felvetettem.
Nekem az a gondom, hogy a mai kor igényeihez igazítva a kéziszedő szakmából a fényszedő szakma mintájára megalkották a kiadványszerkesztőt. Pedig a szakma maradhatott volna, csak hozzá kellett volna igazítani a kor követelményeihez.
Létezik a kontárság fogalma, de ezt senki sem veszi komolyan a nyomdaipart illetően.
Nekem ez a problémám. Semmi bajom Józsi bácsival, aki otthon barkácsol, de nem őt keresem meg, ha komoly dologra van szükségem. A kiadványok ún. formakészítési stádiumában viszont csak Józsi básikkal lehet találkozni. Ezt mindenki így tartja jónak.
Mindig is lehetőség volt arra, hogy egy segédmunkásból először betanított munkás, aztán szakmunkás legyen. Tehát nem baj, ha valaki végzettség nélkül próbálkozik. Jelen esetben viszont nem szakmunkások, nem betanított munkások, hanem segédmunkások készítenek kiadványokat. Holott a szakmunkásnak is sokat kell tanulnia, mire azt mondhatja: mester vagyok. El tudsz képzelni mesterkiadványszerkesztőt?
Ja, a kiadványt nem szerkesztik (mint az rosszul elterjedt), hanem tördelik, tervezik, stb. Ez egy tükörfordítás. A szakma neve helyesen: betűszedő.
Nem vagyok nyomdász, de még csak szakmaközeli sem, csak egy egyszerű számítógépes...
A kezdetek óta "dtp"-zek néha. És nagyon hiányolom olyankor azt a bizonyos tipográfusi alapot. Van valami minimális fogalmam arról, hogy miként kellene kinézzen egy szépen tördelt oldal, többé-kevésbé ismerem a fattyúsor fogalmát is. Sőt régen láttam olyan szakkönyvet, amely nyomdász szemszögből mutatta meg, miként kellene használni az említett programokat.
Szerintem is a nyomdász szakma (és ezzel együtt a szép könyvek) gyilkosa az a "dtp"-zés, ami manapság folyik, de azért ezt nem a számítógépnek rónám fel.
Az egy nagyon jó segédeszköz, arra amit említettél: még a kész oldal összeállítása után is viszonylag kis erőbedobással javítható, ha elrontottunk valamit.
A baj az, hogy ez lustaságra szoktat. Nemrég volt más ügyben egy kis vitám valakivel, hogy miként is kell dolgozni egy PC-vel. Én azt hangoztattam: ha egy géppel szemben ülök, nem tudok több dolgot csinálni egyszerre, akkor sem, ha a gép erre képes, emiatt a mai "multitaszk" nevű csodát nem igazán díjazom. Ő azt hozta fel: össze akar hozni egy kiadványt, nekifog, pakolja egymás mellé a képeket, szövegeket, nem tetszik, letölt másikat, kidob, berak...
Én meg azt vallottam mindig is: addig neki sem fogok, míg minden nincs kéznél, nem látom fejben, mit akarok kihozni, hogyan fog kinézni, mit hova akarok tenni...
Azt hiszem ez hiányzik igazán. A szakma alapjai megtanulhatók, de a gondolkodásmód már vagy kialakul, vagy nem. Az iskolában nem a programkezelést, hanem a megfelelő gondolkodásmódot, a szépérzéket, a nyomdai, szedői szabályokat kellene megtanítani. Azt meg rá kell bízni a delikvensre, hogy az eredményt majd ólombetűkkel, szedőszekrénnyel, vagy számítógéppel, kvarkixpresszel tudja-e produkálni. A dolognak a "mechanikus" része az egyszerűbb, az egerészés könnyen tanulható, a szakmai alapok nem.
A minap keresett valaki dtp programot, én meg javasoltam neki, hogy mellé vegyen föl egy szedőt is, vagy egy hozzáértő korrektort, mert anélkül nem sokat ér az egész...
Ja: néha még ma is meg tudom mondani egy-egy kiadványról a stílusjegyek és jellemző hibák alapján, milyen programmal "tördelték"...
Még valami: ne sirassátok a szakmát, hanem terjesszétek a nyomdász gondolkodást, ahol lehet, akkor talán lesznek még igáényes könyvek, szórólapok, jól tördelt újságok. Nem a programok tehetnek az igénytelenségről, azok csak erősítik a meglévő hajlamot...
Magad vagy a példa a topic megtestesült bizonyítéka, így köszönöm hozzászólásodat.
Tényleg nem tartottam szakmának a fényszedést (így vagyok a DTP-vel is.) Ez nem jelenti azt, hogy nem lehet "szakmásítani."
A másik, amit említettél: nincs kereslet az ilyen szakemberekre (leendő szakemberek). Igen, nincs. És miért nincs? Mert nem ez a felvétel alapja, hanem az, hogy mennyire jól tudja kezelni a számítógépet. Itt visszakanyarodtunk és bezárult a kör. Ha speciális képzést kapnának az iskolában, ami kiemeli a détépéseket a hétköznapi felhasználók közül, akkor nagyobb eséllyel indulhatnának a pályán. Jelenleg nagyon sok tördelő stúdió vagymittudomén nevű cég van. Ezek ki tudja honnan, de munkát szereznek. Nem keresnek nyomdai végzettségű embert, mert nekik sincs. Ha a kötelező Kamara előírná, hogy NEM alkalmazhat egy cég sem nyomdai munkára szakmán kívüli embert ÉS javulna az iskolai képzés színvonala, közelebb kerülnénk a háború előtti úthoz.
Magam is az érettségi utáni kétéves szakmunkásképzést végeztem, igaz én "fényszedő-betűszedő" volnék. Amint látható, már az elnevezés is magába foglalja a fényszedést, azaz a számgépes nyomdai munkát. Igazság szerint, bár tanulgattunk betűszedést, vagy szakszóval melegszedést (btw hidegszedés=fényszedés, számgép), lényegében számítógépes nyomdászok lettünk, ami vitatható, hogy jó-e. Mellesleg az a rendszer, amint tanultunk, már akkor min. 10-15 éve volt, nagy lószar, így szerintem összességében használhatatlan képzést kaptunk. Persze, modern generációként azért nem volt idegen tőlünk másféle számgépes program sem, így egykori osztálytársaim ma is valamiféle kiadványszerkesztéssel foglalkoznak, bár ebben nem vagyok teljesen biztos, mert már legutoljára is régen találkoztam velük, azóta bármi történhetett. Én meg szégyen ide, szégyen oda, nem ilyesmivel foglalkozom, mivel már elhelyezkedési szinten sem volt nagy lehetőség ez a végzettség. Elsősorban gépmestert keresnek a nyomdák (ha és egyáltalán), meg talán montőrt. Fényszedőt nemigen, de ez nem azt jelenti, hogy sok fényszedő van, csak azt, hogy viszonylag kevés státusz és azok is be vannak töltve.
Szóval SZVSZ még a mai nyomdász-képzések adta végzettségre sincs nagy kereslet, klasszikus nyomdászokat (pl. melegszedőket) meg már lassan nem is képeznek.
Most ha megköveztek is érte, leírom: az elérendő cél szempontjából nem csoda, hogy a dolgok átmennek számgépes megvalósításba. Számgéppel minden jobban megszerkeszthető, megkomponálható, pl. egy szöveget Word-ben ezerszer átszerkeszthetsz, melőtt nyomtatnád (igaz, így is maradhatnak benne hibák, de ez most egy kicsit más kérdés), ha kiszedem és körülkötöm az ólombetűket, és mondjuk elb@sztam, szét kell szedni a körülkötött betűket, majd korrigálni és újrakötni. Durva! Na meg az ólom nagyon egészségtelen is... A moncsi max. szemproblémákat okoz, de ez meglehetősen védhető (szűrő, mifene). Ez, még ha sajnálatos is, így van, ma tendencia mindent számgéppel csinálni, mert az gyors, meg minden (lásd a Word példáját). Ez kivédhetetlen, és sok régi foglalkozásnak vág alá ilyetén módon.
Igen, igen. Itt komoly tévedések vannak. A névjegy nem cégkártya. Feladata az információ közlése. Még a szocializmusból örököltük, hogy kevés pénzből sokat kell kihozni. Lásd Budapesti Piac. Vagy a kirakatok. Mi akkor megyünk be egy üzletbe, ha a kirakatban látunk valamit. Pedig a kirakatnak tényleg dizájnosnak kellene lenni. De ebbe ne menjünk bele. (Persze erről is lehet vitatkozni.)
A kilövés, hát igen. Egalizálás! Na azt kérdezd meg. Meg azt, hogy hány tengely lehet egy akármiben. Jó esetnben kiröhögnek. Bár beszélgethetsz vele az Lab színrendszerről, esetleg így: patkógörbe. Mit szólnál egy betűkeveréshez? Hiszen még a font és betűtípus közötti különbségről sem hallottak.
Neked melyik a kedvenc betűtípusod? Nekem a Garamond főleg a kurzív. Ja, megkérdezheted, hogy Nagy Zoltán betűtípusait ismerik-e. Szívesen venném, ha valaki digitálisan feldolgozná legalább az Ecsetírást.
Szívemből szóltál, Szedő Tördelő!
Nyomdaipari iskolát végeztem, bár "csak" érettségi utáni 2 éves szakmókust (még Ságvárinak hívták a sulit), és "festékes kezű bunkó gépmesterként", azóta DTP-vel foglalkozom, hiába, az idők szava... Amit Te a bevezetődben írtál, azt szinte szó szerint előadtam néhány amatőr egérráncigálónak, és jó, hogy nem köptek szembe, viszont kinevettek a "nyomdászsovinizmusom" miatt. Szakmai gyakorlaton még voltam magasnyomó gépteremben, tanultam kilőni, formát zárni... Kérdezd meg bármelyik "koreldróst" hogy mi fán terem a kilövés! Talán 100-ból 1, ha tudja!!!
Az Iparművészeti Főiskoláról meg csak annyit, hogy ha egy frissen végzett tipográfus a névjegyén KESKENYÍTETT-ÁRNYÉKOLT számokkal írja fel a telefonszámát, mert az úgy "dizájnos", viszont nem lehet tudni, hogy az hármas-e éppen, avagy nyolcas, akkor sz*rt nem ér az egész!!!
Na, nem is folytatom, mert mindjárt szétverek valamit (vagy valakit).....
Üdv, és sok sikert a szélmalomharchoz, én is azt csinálom évek óta!
Z67
Az a helyzet, hogy ez nem amolyan tanfolyamos ügy. Bárki elvégezhet tahát tanfolyamot nem lesz tőle sem szedő, sem tipográfus. A kettő, mint tudod, nem ugyanaz. A szedő "mesterség" többéves tanulás eredménye volt mindig.
Van Budapesten 1, azaz egy db szakmunkásképző ill. szakközépiskola. Itt tanulnak kiadványszerkesztést. Sajnos - véleményem szerint - rosszul kialakított tanmenettel. Nem a programok ismerte a lényeg, hanem a tipográfiai alap, színtani ismeretek stb.
Aztán van még vidéki iskola is, de a tantervről, tanmenetről nincs információm, kis eltéréssel megegyezik a budapestiével gondolom.
Van főiskola és egyetem, és ott van az Iparművészeti Főiskola, ami tiszta tipográfia.
Amit említettél, az nem a szakmunkásoknak szólt, hanem a tördelőszerkesztőknek.
Összefoglalva: nem tudok iskolát ajánlani. Csak az említetteket. Meg tudja még keresni a kevés "öreget" és őket nyaggatni. Meg van néhány könyv és cikk. (Pl. Magyar Grafika). Azt a viaszt, ami állítólag spanyol nem kell már feltalálni. Ott van a fejekben és szívekben. Hm... Azért nem mindenkiében.
Még annyit, hogy azt a bizonyos iniciálét nagyon sokféle módon el lehet ám helyezni. Biztos, hogy rossz volt? Nem lehet, hogy egyszerűen csak szokatlan? Az alapszabály egyébként nem elég.
Szedő Tördelő,
Teljesen igazad van a helyzetfelmérésben.
De ki biztosítja a kezdőknek a szakmai alapokat?
Nem elég a Printinfoban megjelentetni néhány oldalt a tördelés alapszabályairól (azt úgysem azok járatják, akiknek szüksége van rá), a munkáltatóknak kellene gondoskodni arról, hogy a diákmunkáról ott maradt srácok kezét ne az effects menü, hanem az ízlés és legalább az alapszabályok (nincs azért belőlük olyan sok) vezéreljék.
A tipográfiai tanfolyamok inkább programismeretet oktatnak, mintsem beleverik a delikvens fejébe; amíg papíron _ceruzával_ nem született meg a terv, addig hozzá se nyúljon az egérhez.
Milyen iskolát tudnál ajánlani egy kezdőnek, aki nem a nyomdaiparit választotta magának? Bár hülyeségeket mondok, nem egy tördelővel találkoztam, aki ezt végezte, mégsem tudott egy iniciálét korrekt módon elhelyezni.
A MUOSZ-nak régebben elég jó volt a laptervező-képszerkesztő tanfolyama (igaz, nem is gépen kellett megcsinálni a feladatokat, hanem tüköroldalon kellett szerkesztgetni-rajzolni.
Én azért bízom abban, hogy a NULLÁK lassan eltűnnek a színről...
A megrendelők egyszerűen nem engedhetik meg maguknak hosszú távon, hogy emboss-os, Shogun-nal szedett anyagaikból áradó kissszerűségükkel elriasszák a vevőiket.
Meghalt Gara Miklós. Az ő neve összefonódott hosszú időn át a nyomdaiparral. Sokan szerették, még többen tisztelték, igaz akadtak olyanok is, akik egyáltalán nem kedvelték. Megpróbálta a magyarországi nyomdaipart összefogni. A világháború előtt a nyomdászok a munkásosztály elitjének számítottak. Aztán több mint 40 év volt arra, hogy lealacsonyítsák a szakmát. Visszafogták a fizetéseket, és sztahanovista futószalagmunkásokká akarták degradálni a szedőket. Majd volt egy rendszerváltás, és ez a helyzet csak még rosszabb lett. Ma már ott tartunk, hogy a szedő szakmát felváltani igyekvő DTP "szakma" az amatőrök, pancserek gyűjtőhelye lett. Ha valaki semmi máshoz nem ért, csak ügyesen kezeli a programokat, az elmegy détépézni. A szedő szakmához nem konyít, de kit érdekel! Fattyúsor? Mi az? Ki a fenét érdekel, igaz? A lényeg, hogy jól tudjon koreldrózni, meg kvarkozni és fotósoppozni! (Nem én írom rosszul ezeket a szavakat, tőletek hallottam így!) Nem azt kérdezitek: szedő vagy-e?, hanem azt: tusz koreldrózni? Mert ma már azt hiszik ezek az amatőrök, hogy egy program megtanulása azonos egy szakmával. Más szakterület elítéli a kontárokat. Ebben a szakmában lassan csak kontárok dolgoznak. Ma mindenki détépézhet! Senki sem kér tőlük szakmunkásvizsga-bizonyítványt. Szegény Gara Miklós! Végig kellett néznie, ahogy egy szakma szétesik, eltűnik és dilettánsok martalékává válik.
Ti hihetetlen amatőrök, kik lenézitek a jó öreg szedőket! Ti gyenge kis semmirekellők! Ti azt sem tudjátok ki volt Gara Miklós igaz? A soresési szabályokról nem is hallottatok, mi? Elfoglaljátok a szakemberek helyét, azok meg takarítanak, kisegítőnek mennek, mert nehezebben tanulnak meg koreldrózni. Ebben az országban a minőség senkit sem érdekel. A kultúra kezd megszűnni. A tévében, a színházban nem lehet művészi darabot, filmet adni, mert nincs rá vevő. Az újságok, könyvek tele vannak helyesírási hibával, a tipográfiai szabályok sárba tiprásával. A lényeg a pénz! Ki tud valamit minél hamarabb megcsinálni. Legyen jó színes az újság, aztán kész. Névjegyek, meghívók? Minél giccsesebb, annál jobb. Mert mindenki ezt igényli. Ezt a "színvonalat" terjesztitek.
Megszűnt egy szakma, amire most is nagy szükség lenne. Azért szűnt meg, mert: egyrészt későn és rosszul próbálták alkalmazni a megváltozott feltételekhez, másrészt sok remek szakember az utcára került, hisz nem tudta kellő gyorsasággal megtanulni a számítógép alapjait. Ezeknek a szakembereknek a véleményére soha, senki sem volt kíváncsi. Mostanra a détépé egy olyan "szakmát" jelöl, ahol az a legsikeresebb, aki a programokat a leggyorsabban tudja használni. A tipográfiai előképzés nem feltétel, sőt! Aki a minőséggel túl sokat foglalkozik, az lassúnak számít és senkinek sem kell. Mert sietni kell ám mindennel! Ez egy olyan szakma, amihez nem kell vizsga. A DTP a kontárok "szakmájává" vált tehát. Ezt a helyzetet mostanra csak kormányzati úton lehetne megváltoztatni.
Ti hihetetlen amatőrök! Tudjátok, hogy Magyarországon még drágának számít a számítógép, azt hogy kevés embernek van otthon gépe, és ki is használjátok ezt. Felépítettetek egy misztikumot a számítógép köré, laza csuklóval hirtelen mozdulattal veritek a billentyűzetet, mert erre vevő a nép. Lássa mindenki: mennyire értetek a számítógépezéshez! Így aztán senkinek sem tűnik fel, hogy a szedő szakmáról soha sem hallottatok. Lenézitek a szedőket, mert keveset tudnak a CPU lelkivilágáról, mert nekik a számítógép csak egy eszköz, amivel az elképzeléseiket meg lehet valósítani. Mert nekik még lennének elképzeléseik, illetve lettek volna, ha ti meg nem jelentek. A ti nyelvetekből hiányzik a ciceró és mittel, a winkel és a blikkfang. Ti vagytok a jövő! Jövő? Milyen jövő? Ezt nevezitek jövőnek? Amatőrök, pancserek, kontárok! A "munkáitokra" nézek és szégyellem, hogy szedő vagyok, voltam. Igen, szedő voltam, vagyok és ÉN leszek is!
