Csak csigavér! Ismerjük ezt a türelmetlenséget, de azért gondolkodj! SZerintem nem túl jó havonta próbálkozni, még az inszeminációval sem. Egyrészt azért ezek a bevitt hormonok előbb-utóbb felhalmozódnak és összekeverhetik a belső háztartásodat. Másrészt lelkileg sem jó a sok megpróbáltatás. Hidd el, ez a rohanás a siker ellen hat. Nyugodtan hagyj ki egy-egy hónapot a próbálkozások között (Hátha még magától is összejönne... sok ilyet hallottam)
Hat, igazad van.
Probalok lazulni.
A bajok java csak meg abban tetozik, hogy eppen jovo hetfotol meg uj
munkahelyem is lesz es fogalmam sincsen, hogyan adom be a kezeleseimet
es azt, hogy el kell jarnom hetente ket alkalommal (minimum) vizsgalatokra, ultrahangra.
Biztos nem tapsolnanak, ha most megtudnak, hogy a munkan kivul mire hajtok meg...
Es akkor nem beszeltunk a potencialis utazgatasokrol, foleg ha azok egybe esnek a
kezelesi idopontokkal. Hat ez van.Es a probaido harom honap!
Addig semmikeppen nem szeretnem szuneteltetni a dologt, mert
az vegulis harom probalkozas!
Azert egyszer csak sikerul!
Nyugi! Képzeld el, milyen vacak mindez egy lobik-beültetés után, ahol azért nagyobb a tét, mert többet szenvedsz, több gyógyszert szedsz be, és csak öt ingyenes dobásod van! Iszonyat az a két hét. És amikor utána a teszt negatív... Az ember úgy érzi, rászakad a világmindenség. Aztán utána feláll és indul újra. Az, hogy sikerült-e, eléggé alpári móson kiderül: ha megjön, nem, ha nem jön meg, lehet az esedékesség utáni 4-5. napon tesztet csinálni. Ha ez pozitív, akkor újabb napokat várni, és ha addig sem jön meg és még mindig pozitív a teszt, bejelentkezni a dokihoz. Ugye innen itt szinte csak arpg ismeri s ztorit, mert a többiek a rajtvonalhoz lettek utasítva az első tesztnél :-((((((((((
Én egyszer hallottam, hogy valakinek az első inszemináció sikerült. Az egész kórház rajta nevetett, mondván, hogy biztosan nem tudta a párocska, hogyan kell csinálni a dolgot... :-((( Csak, hogy valami felvidítson...
Az orvossal ne törődj, majdnem mind ilyenek. Sajna.
Probalok pozitiv lenni.
Igazabol azert is nehez, mert az orvoshoz sem tudom hogyan
viszonyuljak. Alig mond el valamit. Neha tenyleg kedves, neha ideges
es teljesen elutasito. En megbizom benne, de ez a bizalom talan
megsem olyanfoku, amilyenre szukseg volna!
Tudom, ez meg csak az elso, de remenykedunk.
Hogyan tudhato meg leghamarabb? Csak, mert a profasi Hcg szuri es
ha az a szervezetemben van meg, akkor mindenkeppen pozitivat mutatna
pl. egy teszt. Erdemes egyaltalan tesztelni?
Jo, jo probalok nyugodt lenni - de nagyon lassan vanszorognak a napok!
bubosbanka!
Fel a fejjel, mert
1. Lehetne súlyosabb bajod is.
2. Egy kolléganőmnek a 11. inszemináció sikerült, a napokban szüli meg a makk egészséges, kisfiát!!!
En teljesen uj vagyok ezen a *listan*.
Es erthetoen a tema engem is foglalkoztat, hiszen mi is hasonlo cipoben jarunk.
Most kb. ket honapja jarok kezelesre es a mult heten kaptam ket szurit (Profasi
nevu gyogyszerbol) es ket napra ra csinaltak es inszeminaciot. Azt mondtak,
fajdalommentes lesz, de nekem fajt! Nagyon.
Most varjuk az eredmenyt. Persze, az ember ideges es barmennyire mondjak
szinte minden gondolatom e korul forog. Probalok pozitivan gondolkodni, de biztos
vagyok benne, hogy nagy lesz a csalodas, ha kiderul megsem sikerult.
Utan en is Serophenet kapok es akkor minden indulhat elolrol.
Nem tudom, meddig birja ezt az embert, mert azert idegileg nagy probatetel.
En egyebkent Pecsett jarok kezelesre - van valakinek pecsi hire?
Sziasztok!
Egy régi barátnőm Amerikába ment férjhez, de múlt héten itthon volt a 7 hónapos kislányával. Csak véletlenül derült ki, hogy ő is lombik-módszerrel született, mert a barátnőm sem szeretné, hogy mindenki tudjon a dologról. Nem volt időnk kibeszélni, de gondolom, az okok hasonlóak, mint amiket Benyus összeszedett a kiadványban. Egyébként nekik az ICSI-vel sikerült 5. alkalommal. Szóval, ha ezt "minta" értékűnek vesszük, hát ott az USA-ban sem tudnak jobb eredményeket produkálni, mint itthon. Úgyhogy mindenkinek fel a fejjel, itthon is a legjobb kezekben vagyunk(úgy értem, jól lépést tartanak a dokik a fejlődéssel). És ez nagy szó ilyen kis országban, csak az a baj, hogy az a 9 hely, ahol csinálják, már most kevésnek bizonyul. Mi lenne, ha a meddőséggel kapcsolatos tájékoztatás még jó is lenne?
Képzeljétek, egy amator nevu valaki indított egy másik lombikbébi topicot. Nem túl épületes hozzászólásokat kapott szegény, ezért felhívtam a figyelmét erre a tpoicra... :-)))
szia Meli!
Üdv itt:)
noa!
Emlékszem, mikor elkezdtem olvasni ezt a topicot, akkor lettem túl az első sikertelen beültetésen, és amiket írtál, nagyon sok erőt adott..
Nem tudom, hogy idegeskedés nélkül ezeket a dolgokat igazán túl lehet-e élni.. de nanygon remélem, hogy sikerülni fog Neked most noa a baba!!:) és mindenkinek szépen sorban..:) (amen)
Cicvarek, remélem túl vagy a műtéten, és minden rendben!
Bocs, hogy eltűntem, ennek alapvetően három oka van:
1. Nagyon sok a munka.
2. Vacakol a hálózatunk.
3. Mivel közeleg a következő próbálkozás időpontja, elhatároztam, hogy nem foglalkozok annyit a témával, mert a legutóbb is túlidegeskedtem magam.
Szia Meli, üdv a topicban!
Sajnos én konkrétan nem tudok hozzászólni az esetedhez (de majdcsak jönnek a többiek is) egyelőre annyi, nem hiszem, hogy lehetne méricskélni, kinek nagyobb a problémája, gondolom, Neked pont elég a sajátod. Szurkolunk!
Sziasztok!
A múlt héten olvastam végig a topicot, mivel nekem is hasonló problémám van. A különbség talán annyi, hogy én még nagyon az elején tartok. Most abban reménykedem, hogy minél hamarabb összejön a baba es igy nem kell majd hosszú ideig doki bácsihoz járnom. Azért csatlakozom most hozzátok, mert bár nem biztos, hogy eljutok a beültetésekig, azért addig is sok erőt adhat ez a megértő társaság.
A történetem a következő:
Augusztusban határoztuk el a párommal, hogy babát szeretnénk. Előtte 1 hónappal hagytam abba a fogamzásgátlót (Marvelon). Az első menstuációm rendben meg is jött, utána azonban mintha elvágták volna. A nőgyógyászom (I.sz.Női Klinika)Norculot-tal "hozta meg", hogy megnézhessük, hogyan alakul a ciklusom. Ekkor az ébredési hőmérséklet alapján kiderült, hogy valószínűleg nincs peteérésem, ezért nem jött meg. Átküldött Szendei doktorhoz, aki teljes hormonvizsgálatot csináltatott. Az eredmény szerint a prolaktinszintem magas egy kicsit. Elkezdtem szedni a Serophene és Bromocriptin nevű gyógyszereket. Félidőben ultrahang. Eredmény: sok kis tüszőcske, de egyik sem elég érett. Most tovább szedem a gyógyszereket, és várom, hogy vajon megjön-e.
Egyelőre ennyi. Az egészben csak az a rossz, hogy az elején azt hittük, hogy pikk-pakk össze fog jönni (mint a környezetünkben oly sokaknak). Most viszont egyre több bennem a félelem, bár tudom, hogy közületek sokaknak jóval nagyobb problémái vannak, mint a miénk.
Azért jó lenne, ha lenne közületek valaki akinek vannak tapasztalatai hasonló esetekről. Azt is jó lenne tudni, hogy most mi következik.
Előre is köszönöm a segítséget.
Megérkeztünk a sielésből, ami nagyon jól esett, kellett ez a kikapcsolódás. Sem én, sem lánygyermekem nem törte össze magát, minden OK volt.
Elolvastam az összes kimaradt levelet és én is úgy vagyok vele mint Wagner úr, olvaslak benneteket minden nap, de mostanában semmi korszakalkotó, bölcs tanácsra nincs szükségetek úgyhogy hallgatok. (Igazából baromi sok munkám van.)
Remélem hamarosan szerveztek ujabb találkozót, amin már én is résztvehetek.
Buksi!
Igen, a Hetényibe készülök. Netán ismerős vagy arrafelé?
Noa!
Ha minden jól megy hétvégén már itthon is leszek, utána meg gondolom kb. egy hetet otthon fogok vergődni (ezt még pontosan nem tudom így előre). De ha nem leszek nagyon elplattyanva, akkor talán majd benézek.
Ha a hasadból rágógumi-automata lesz, rosszabb esetben azt hívják túlstimulálásnak és az maga a borzalom. Reméljük nem fogsz ilyen hevesen reagálni a gyógyszerekre. Sajnos nekem is úgy belőtték legutóbb az "automatáimat", hogy nem hagyták abba a dolgot, valószínű, hogy ezért nem maradtak meg a beültetett embriók sem. Azokat a pokoli görcsöket nem kívánom ellenségemnek sem...
Nemrég értem vissza Szolnokról a kórházból. Most már biztos, hogy kedden fekszem be és szerdán műtenek. Ha minden igaz, hétfőn még egyszer utoljára "benézek" Hozzátok, aztán egy darabig nélkülözni lesztek kénytelenek amúgy roppantul szórakoztató társaságomat... :-)))
Szerencsére a Marvelonnal nincs semmi bajom, észre sem veszem, hogy szedem (a szervezetem sem!):))
Most azt jutott eszembe, hogy ha a petefészkek működését alapvetően gátolni akarták és ennek örömére mindkettőben érik tűsző, mi lesz akkor ha majd stimulálnak. A hasamból "rágógumiautomata" lesz??:)))))
Szia Buksi!
Rá se ránts, az ember lassan megszokja az efféle meglepetéseket.
Marvelon. Én azt hittem, hogy ez az egész Marvelonosdi nagyon fontos. Erre legutóbb, amikor a következő stimulációt megbeszéltük Bernard-dal, mi történt? Kicsit panaszkodtam a Marvelonra (hányinger, vérzés stb.), mire kis hümmögés után áthúzta tollal a papírnak azt a részét, mondván, hogy jó, akkor nem kell a Marvelonos szakasz, nem olyan fontos... Egyből belevágunk az injekciókba, leállítva nem lesz semmi. Azt mondja, még jobb is lesz, mert kevesebb injekció kell majd, ha a szervezet már magától is "beindult". Na, ezen menjen el valaki...
Nemrég értünk vissza a Kaáli-ból és egy kicsit le vagyok törve, mint a bili füle.:(
Illetve az egyik szemem sír, a másik nevet.
Sajnos az akcióval csúszunk 1 hónapot, mert hiába szedem a Marvelont mindkét petefészekben növekszik 1-1 szép tűsző. Azt mondta a doki, hogy érdemes várni egy hónapot, természetesen tovább kell szednem a Marvelont, hátha a következő hónapban már nem lesz semmi és akkor tiszta lappal kezdhetjük a stimulációt. Ez azért fontos, mert ezekből a tűszőkből könnyen lehet ciszta és akkor többet ártunk, mintha várnánk egy hónapot. Így most április 9-re vagyok beírva akciózni.
Annak viszont örülök, hogy legalább ezen alkatrészem "rendesen" működik, mert fogamzásgátló ide vagy oda egyszerre két petesejt is érik, így talán a stimuláció folyamán nem lesz gond...:)
Persze tudom, hogy ez az 1 hónap ide vagy oda már teljesen mindegy ennyi várakozás után, de már annyira beleéltem magam, hogy márciusban már megpróbálhatjuk....
Hát majd árpilisban. Addig is szedem a Marvelont.
Sziasztok!
Otthon elvonultak a fellegek és újra süt a napocska! :-)
Kaáli: úgy néz ki, hogy ápr. 2-9 között lesz a beültetés. Olyan jó, hogy történik vmi, illetve a tudat, hogy próbálnak segíteni rajtunk! Kiderült, hogy nekem meg alacsony az FSH hormon szintem.
Jó, hogy nálatok is minden OK, remélem egy-két hónap múlva együtt drukkolhatunk mindannyiunknak.
Kár volt elnézést kérned azért, amit írtál, mert szerintem ezen a topicon úgysem stílus az egymásra való megharagudás.
Az én véleményem a következő arról, amit megpendítettél: Ez az egész meddőségi ügy és a lombikprogram meglehetősen VÉGES, ami az infokat illeti. Ez azt jelenti, hogy itt pár száz hozzászólás után már mindenki mindent tud a gyógyszerekről, a központokról, a dolgok menetéről. Már nem lehet ötszázadszor leírni, hogy én most nem szedek Marvelont, meg hogy a Duphaston hogy kitolt velem, mert már a fülén jön ki mindenkinek. Elolvastunk minden neten fellelhető szakcikket, megvitattuk stb. Ráadásul ez egy olyan dolog, hogy az emberrel hónapokig nem is történik semmi, a napi kapcsolattartásra viszont szüksége van a lelkünknek. A témák, amikről írtál, nagyon is ide kapcsolódnak, persze a "második" körben, amikor a lombik már kimerült. Sajnos a meddőséghez tartozik az is, amikor már csak az örökbefogadás vagy a petesejt-adományozás stb. marad valakinek lehetőségként. A vallásnak is nagyon sok köze van ezekhez a dolgokhoz, itt többünknek napi probléma ez is (mivel nem mindenkinek, ezért csak érintettük). Szóval örüljünk, hogy ezek egyelőre nem a mi gondjaink, de sajna eljöhet még az is...
Amikor elkezdtem az Indexben a "működést" nagyon megörültem, hogy találtam egy ilyen topicot, ami ezzel a problémával foglalkozik. Akkor mindenki a tapasztalatairól beszélt, a gyógyszerek mellékhatásairól (ami náluk előfordult), a lombikprogram menetéről, időigényéről, tapasztalatairól, hogy ki hol tart éppen, meg ilyesmikről. Lehetett kérdezni bármit és nagyon szívesen válaszoltak azok, akik már esetleg túlvoltak egy-egy szakaszon.
Aztán történt egy váltás. Elmaradoztak azok akik aktívan résztvettek mindennap a topicban, előkerültek olyan témák mint pl. a vallás, az örökbefogadás, statisztikai adatok, a "kölcsönkapott" petesejtek ügye, stb. Ez engen nem is nagyon érdekelt, nem is nagyon tetszett, ráadásul a kialakult vitát is "értelmetlennek" tartottam. Nem akartam senkivel sem vitatkozni, bennem (és úgy gondolom másokban is) kialakult már egy terv, egy elhatározás, hogy ki "meddig megy el" és én a saját elképzelésem helyességéről nem akartam másokat meggyőzni, illetve nem akartam, hogy mások győzködjenek.
Mindig elolvastam a beírásokat, nyomonkövettem az eseményeket, de nem írtam. Akikkel szorosabb kapcsolatot alakítottam ki, azok tudták, hogy éppen mi van velem, hol tartok a folyamatban.
Ne értsetek félre, és természetesen nem szeretnék senkit sem megbántani ez csak az én véleményem.
A "felkészülésben" most a Marvelon szedésnél tartok, szerencsére nem okozott semmilyen problémát, mellékhatást. Holnap megyek a Kaáli-ba, lesz egy kis vérvétel, természetesen az elmaradhatatlan ultrahang, és az orvosom felírja az injekciókat, a gyógyszereket meg még ki tudja mit, ami kell. Ha minden jól megy március 19-26 között lesz az első próbálkozás.
Mégegyszer kérlek benneteket, hogy ne haragudjatok ha olyasmit írtam amivel nem értetek egyet, de ez van, én így gondolom.
Csak gondoltam, megosztom veletek:
egy régi kolléganőmnek (lombik programmal) kisbabája születetett. A csaj 36 éves, ez volt az 5. lombik dobásuk, az a bizonyos "na most aztán mindent bele". Tíz éve házasok, azóta akartak gyereket, és totálra bele voltak betegedve, hogy nem jön össze. Én ezt éltem vele végig, amíg együtt dolgoztunk. A tökéletes házasságot, tökéletes boldogságot és szerelmet, ami fölött csak egyetlen hatalmas nagy fekete felleg volt: a gyermektelenség.
És amikor már majdnem feladaták, és lemondóan legyintettek, hogy "nem merek én már hinni a sikerben", akkor épp az uccsónál összejött. A gyerek csodás, karácsony előtti héten született, láttam a fotóit... istenem, de nagyon irigyeltem!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! :-)
(Én meg csak számolgatom, hogy mikor telik már le a 6 hetem... de még mindig majdnem egy hónap van hátra. :-/ S persze mindig ilyenkor telik lassan az idő!!!)
