Nem, nem voltam éjszakás itthonról brekegtem (szombatról vasárnapra virradóan dolgoztam).
Momentán az amerikai Denro cég headsetjét használjuk (ők szállították az intercomot a MATIAS-ba). Ha bejössz egyszer, megmutatom. Ha Zolibá átjön a ROK-ból neki is. Szétszedni persze... kérdéses.:-))
A géphez oda szokott menni egy másik büféskocsi is, ez a nagyivók miatt jön: sötétsárga, olajos fényű, lassan csordogáló aszúbort töltenek a szárnyba. Régen a ferihegyi kocsikon a Kerozin felirat volt (a Keró vidékén terem a bor), nyugatabbra - biztosan név-kompatibilitási problémák miatt - Jet Fuel néven töltik be.
Aztán jön még egy fagylaltoskocsi, ez furcsa módon nem befelé tölti a fagyit, hanem kifelé engedni. Ez valószínűleg kék szilva, ami a közönséges, földi cukrászdákban is valamiért borzalmas kékeslila színű, mert hiszen a szilva bele, ugye, barna... Na, ebben a szilvafagyiban is van mag, de inkább ne nézd meg.
Aztán jön valami Catering szakszóval jelölt kocsi is, aznnak a rakterér még fel is szokták emelni a jobboldali (kiszolgáló) ajtó magasságába. Ott nyilván alkatrészt, üzemanyagot, ilyesmit adogatnak be, ez gasztronómiailag nem érdekes.
Na, Pilóta barátom, most már szakszerűen fel vagy világosítva, holnap jelentkezhetsz a robotpilóta-tanfolyamra. A tanfolyamot az ACE tartja, a technológiai osztály (van-e még olyan egyáltalán?) Ha hirtelen nem tudnák, miről van szó, nyugodtan hivatkozz rám.
A repülőgépek, attól függően, hogy fel vannak-e szerelve jégtelenítő rendszerrel, különböző kategóriákban sorolhatók. Amelyiknek nincs jégtelenítő rendszere, az nem repülhet tudottan jegesedéssel járó feltételek között, és ha mégis jegesedés volna, azonnal el kell hagynia azt a magasságot vagy területet.
A korszerű utasgépek mind el vannak látva jégtelenítő rendszerrel. Ezek a rendszerek különböző elveken működnek: termikus (a hajtóműtől elvett forró levegővel vagy elektromos izzószállal fűtik a jégtelenítésre szorul részt), pneumatikus (a szárny belépőélét egy gumitömlő borítja, ezt sűrített levegővel periodikusan felfújják), "vegyi" (alkoholt folyatnak a belépőélre), sőt elektromechanikus (erős örvényáram keltette parányi deformáció repeszti le a jeget).
Általában a szárny és a vezérsíkok belépőélét, a hatjómű beömlőnyílásának peremét, a légcsavar belépőélének egy részét és a karburátort fűtik, valamint a pilóták előtt lévő szélvédőüveget tartják melegen. Fűtik még egyes műszerek jeladóit (a statikus- és dinamikusnyomás-vevőket, esetleg az állásszög-adó zászlót).
Mindegyik rendszer közös ismérve, hogy több okból csak repülés közben használható. Egyrészt a menetszél hűtése nélkül a fűtött rész túlmelegedne, másrészt csak azokat a részeket jégtelenítik, amelyek repülés közben eljegesedhetnek, tehát a légáramnak frontálisan kitett részeket. Az egész éjszaka hóesésben vagy ónüs szitálásban megpakolt szárny felső felületéről a havat, jeget csak külső segítséggel lehet eltávolítani. Ezért sok repülőtéren, annak ellenére, hogy indulás előtt jégtelenítik a gépet, még a gurulóút utolsó szakaszánál felállított jégtelenítő kapun is át kellmennie a gépnek, ahol egy "utolsó simítást" kap. A nekifutás során már a menetszél eltávolítja az esetleg időközben a géptestre rakódott havat.
Valószínűleg van rajta, csak az állás közben a szárnyon képződött jeget távolítják így el. Ha jól tudom, közforgalmi gépeken kötelező a jégtelenítő rendszer, meg anélkül elég öngyilkos móka lenne repülni velük.
Egy hozzá nem értô kérdése: a közelmúltban repültem elôször F70-esen, és egy (számomra) meglepô dolgot vettem észre: felszállás elôtt egy DE-ICING feliratú autó jött a géphez, és lespriccelte a két szárnyat valami narancssárga lötyivel. Teljes angoltudásom latbavetésével és a körülmények elemzésévl kitaláltam, hogy a lötyi valami jégtelenítô vagy jégképzôdést akadályozó izé lehet. Erre azért van szükség, mert a gépen magán egyáltalán nincs jégtelenítô rendszer? Ha így van, nem veszélyes ez egy kicsit? Vagy van rendszer, csak az kevés?
Amerikai repülőgépek itt állomásozzanak állandó jelleggel, mondjuk Taszáron, egy nagy túrót.
Ez lenne az ideiglenesen hazánkban állomásozó amerikai amerikai csapatok Magyarországon. Hogy a koszovói balhé miatt itt voltak Taszáron oké, bár a tankergépeknek egyáltalán nem örültem Ferihegyen való tartozkodásuknak.
De hol is hallottam ezt ? Ideiglenesen hazánkban tartozkodó... :)))
Hát ha a ruszkik irányából támadás érne szerintem pár óra alatt földre küldenék a 27 darab MiG 29-est, a 21 biszekről nem is beszélve. Utána nézhetnénk. És mig Aviánóból ideérnének a NATO gépek.
A másik azért én a Jugoktól mégf most is tartanék ha lassan egy éve meg is leckéztették őket, Legalább is ha az ország déli részén, mondjuk Szeged környékén laknék nem lennék nyugodt.
T. FLY!
Nem gondoltam hogy az egyik katonatiszt tanítványom által előadott 0 rep . órás gépek ilyen komoly vitát indukálnak a topic- ban.
Repülővásárlásról az a véleményem, hogy a NATO-.n belüli feladatmegosztás fogja eldönteni, hogy kis hazánk milyen rendszert /eket fog üzemeltetni. Lehet, hogy csak szállítórepülőink lesznek valamint kiképzőgépeink.
Valamint a Gripen gyártásban való részvételünk tárgyában is nagy lett a csend mostanában,
lehet, hogy a svédek maguknak fogják csak azt a tipust gyártani?
Honvédelmi költségvetésünkben sem valószínű, hogy akár használt MIG 29 -re futná nemhogy komolyabb(?) tipusra?
Magánemberként annak örülnék a legjobban ha a HM vitorlázórepülőke,t műrepülőket, kisteljesítményű JET-eket vásárolna és ezzel folytatna esetleg (bérmunkában) kiképzést nyugati partnereikkel összehangoltan, mert ennek a feltételeinek sok hazai reptér kis ráfordítássl megfelelne.SŐT a MIG 21.- es is jó rá!
Vajon valaki tudja,hogy egy használt CESSNA üzembehelyezésének mik a feltételei?
KÜLÖNBEN JÓ REPÜLŐIDŐ VAN!!!!!!!!!!!!!!!
Devon: Nincs mit! Ahogy, ma reggel dolgozni jöttem, meg kellett állapítsam, hogy ha leszálló gépet akarsz fényképezni az általam javasolt helyről, akkor a reggel, vagy délelött a megfelelő időpont. (nem süt szembe a nap)
lborli: Nincs még egy felesleges légtértérképed? :-))))
A cső alakú mikrofonról: Személyesen még nem aprítottam szét ilyet, de vannak elképzeléseim arról, hogy hogyan is működhet. A cső alapvetően az irányítottságot biztosítja. Mert a száj elé, vagy közelébe lóg. A benne lévő légoszlop vezeti a hangot a megfelelő rezgésátalakítóhoz. Az sokféle lehet. A cső másik szerepe a szűrés lehet. Ugyebár mindenki hallott sípokról, üregrezonátorokról. Szóval ezek hangolhatók. Megfelelő anyag, méret, stb. esetén ez a cső is működhet a beszéd hangfrekvenciáját áteresztő sávszűrőként. Bennem ilyen elképzelés állt össze a dologról. Ha valaki tud konkrétumot, azért kíváncsi lennék én is. (De, ha adtok egyet, majd én szétszedem. :-))) )
A cső formájú mikrofonra én is kíváncsi lennék. Én ilyet csak messziről láttam. Az irányítók milyet használnak?
A képes oldalakat önhatalmúlag kineveztem egyfajta színes, képes repülési havilapnak; a havi frissítést talán merem vállalni. Szöveg csak annyi, amennyi a képek alá van írva. Eddig ezeket a magyarázó szövegeket szándékosan lerövidítettem, de kár információt veszíteni. Akit nem érdekel, az ne olvassa; akit meg igen, az szeretne minél többet tudni.
Sajnos, néhány képnél elveszett a forrás, illetve nem ügyeltem külön, hogy meglegyen. Még midnig él bennem a macintoshos reflex, ott ugyanis bármit mentek el a netről, a fájlban megjegyzésként benne marad az URL. Mindig vissza lehet keresni: akár azért, mert hibás volt a letöltés, akár azért, mert még valamit meg akarsz tudni vagy szerezni arról az oldalról.
Szóval címe nincs, ISBN száma nincs, de a második számtól minden folyóirat nagykorú: mostantól új repülős újság van Magyarországon. Később majd leválasztom - persze, csak lazán - a képeslap-küldésről, de egyelőre a saját szárnyán még nem élne meg. Így a levlap.com oldalvizén - bocsánat, szárny-vortexén - elvitorlázgat valahogy.
Megtisztelő, hogy Lucifernek nevezel; ez a szerep talán menne is nekem. Arkangyal vagy pláne Atyaúristen a világ minden kincséért sem lennék. Na jó, egy iskolakörrel esetleg meg lehet vesztegetni.
Bizony sok mindenről volt már szó (hála Istennek), de a kérdésem a cső formájú (headset) mikrofonról csak megválaszolatlan maradt eddig még. :-)))
A képeket (a többiek nevében is, bár nem hatalmaztak fel erre) köszönöm/-jük.
Kedves témanyitó Laci, nyissál csak nekünk újabb topicokat, avagy Madách-csal szólván: "vezess új utakra Lucifer".
Semmi gond.
Így igaz, max. hülye válasz. Az itteni késedelmes válasz oka, hogy éppen a légiforgalmi irányítók topicban igyekeztem ott feltett kérdésedre válaszolni.
Off:
Kedves Madárember!
Nagyon szépen köszönöm, hogy engem is a törzsgárdához számítasz, együtt olyan "nagy halakkal", mint a "nagy mogulok", akiket említesz velem együtt, jobban mondva inkább engem velük együtt. Ez a világ hálójába keveredve a legnagyobb "kóved", ami eddig engem ért. (Elnézést a jiddis kifejezésért illetve a korrekcióért, nickem igazából lborli vagyis "el borli". Persze ez nem valami spanyol nemesi előnév. Az L szimplán egy zuglói Lászlót takar.)
On
Maradva a kötélszakadás témájánál: nálunk évszakfüggő volt a dolog. Télen felraktuk a friss drótkötelet, a tavaszi táborban vígan lehetett tépni a botot, kellő szélben, hosszú kötélnél örülni az 500 méteres csörléseknek. Ősszel pedig majd minden hétvégén elment 2-3 óra azzal, hogy kötelet fontunk, utána pedig szedeggettük ki a kezünkből a dróttüskéket. Akkor már nem volt annyira örömteli a csőrlőkezelő élete...
Mindenesetre kiváló szülőriógató téma a kötélszakadás, ennek ellenére egy szakadásből sem következett be esemény. Egyfelől a Góbé jóindulatú jószág, másfelől a csörlés elején, amikor még nincs magasság, finoman kell kivezetni a gépet. Ha nagyritkán teljesítménygépet csőröltünk, lehetett hüledezni, 5 méter magasan már a farkám állt vitorla. Na, ha ekkor szakadt volna a kötél, nem úsztuk volna meg géptörés nélkül...
A kötélszakadási gyakorlat azért nálunk nem múlott az oktató gonoszságán, be volt tervezve szépen, ha előszedném a naplómat, talán még a számát is megtalálnám, I/7, vagy 8. Nem tudom pontosan.
Fotózás: létezett még a légirendőrség régebben, ha pl. újságban akart valaki légifotót megjelentetni, akkor nekik kellett bemutatni az anyagot. A legjobb az volt, amikor a helyi lapnál jöttek reklamálni a rendőrök az előző napi címlapfotó miatt, s nem akarták elhinni, hogy az bizony az egyik szállóda tetejéről készült, nagylátószögű objektívvel...
A szupernyolcast nem nézték végig. A 15,24 méter film minden egyes 8 mm-es kockáját elég hervasztó is lett volna... :-)) Elég vad felvételeket adtam be hívatni anno, de ezt inkább majd egyszer IRL mesélem el.
Persze, mert szerintem eszükbe sem jutott, hogy valaki az Ofotértnél hívatja elő a kémfelvételeit. Az Ofotért csak a kilátszó cicikre volt felkészítve (olló). (Nem a cicit, a képkockát.)
Hoppá! Ezt ilyen pontosan nem tudtam, de azt igen, hogy valami engedély kellett volna hozzá. Azt még nem is mondtam, hogy más lehetőségem nem lévén a filmeket szépen bevittem az Ofotért kecskeméti utcai boltjába előhívatni. Kissé izgultam, hogy nem lesz-e belőle baj, de nem lett.
Abban az időben a légi fényképezés szigorú engedélyezési eljáráshoz volt kötve. Először is elvi engedélyt kellett kérni, a pontos útvonaltervvel. Mivel azt is tilos volt tudni, hogy hol van olyan dolog, amit nem szabad fényképezni, csak vaktában próbálkozhattál. Ha mázlid volt, és semmi titkos nem esett útba, akkor megkaptad az elvi engedélyt.
Ekkor az engedéllyel és a betárazott fényképezőgéppel be kellett menni valahová, talán a Néphadsereg térképészeti hivatalához, és ott a te saját fényképezőgépedet lepecsételték. A repülés után a lepecsételt gépet le kellett adnod ugyanott, őt kivették és előhívták a filmet, átnézték, és ha most sem találtak rajta semmi kivetnivalót, akkor visszakaptad a filmet és a gépet. Ha mégis, akkor csak a gépet, esetleg a szétvagdalt film maradékát.
Ezt így most végighallgatva én is azt mondanám, hogy ez akkora hülyeség, hogy nincs ki a négy kereke annak, aki ezt meséli vagy elhiszi. Pedig így volt.
Nos akkor még hozzátenném, hogy egy másik alkalommal is kikönyörögtem a repülést, ezalkalommal egy NDK gyártányú 8 mm-es filmfelvevővel felfegyverkezve. Ettől apám említett kollégájának nem volt teljesen őszinte a mosolya. Hümmögött valamit, hogy filmezni azért nem kéne, de aztán egye fene, ő nem látott semmit. (Hátul ültem a Góbéban, hogy jó legyen a súlypont.) Így lettem gazdagabb kb. másfél percnyi jellegtelen fekete-fehér felvétellel, melyen kismértékben a Szekrényes nevű hegy, nagyobb mértékben a pilóta tarkója volt látható. Ez sajnos már nincs meg, a közben eltelt csaknem 30 év alatt elveszett valahol.
Kedves Madárember, örülök, hogy ideszálltál közénk.
Ezek szerint te lennél a legfiatalabb madárember, aki egy "éles" kötélszakadást átélt? Gondolom, sokan irigyelnek ezért. Mivel "abban" a korban már én is erősen rövidlátó voltam - nálam jobban rövidlátó csak az MHSZ és a repüléssel foglalkozó hatóságok voltak -, nekem is csak egészen kevés vitorlázórepülős élmény jutott.
Az egyik viszont egészen kívülállóként, amikor Hármashatár-hegyi (egészen pontosan: az Újlaki-hegy lábánál elterülő) vitorlázórepülőtére melett sétálva, mint királnduló, néztem végig egy szintén "éles" kötélszakadás folymánaként 25-30 méter magasan repült "hosszúfalat", a majdnem földig lógó szárnnyal végzett helyben-megfordulást, majd a szinte pontosan a leszállójelre, csak ellenkező irányból végrehajtott tökéletes leszállást.
Mivel udvariasan szóvá tették, hogy ez a téma néha nagyon elmegy szakmai irányba, és a kívülállók számára sokszor érthetetlenné válik, nos, a vitorlázó- és egyéb repülést nem ismerők számára elmondom, hogy mivel a kötélszakadást teljes biztonsággal elkerülni nem lehet, mint a repülésben minden előre látható "váratlan" helyzetre, erre is ki vannak dolgozva a megfelelő eljájrások, és ezeket nem csak tankönyvből kell megtanulni, hanem bizony gyakorolják is. A növendék soha nem tudhatja, hogy oktatója melyik felszállásra tartogatja számára a "kellemes" élményt, amikor is a kis piros kar meghúzásával idő előtt leoldja a kötelet, imitálva ezzel a kötélszakadást. A Góbénak majdnem mindegy, hogy a kötelet leoldották-e vagy elszakadt, vészesen csökkenni kezd a sebessége, és ha a pilóta pillanatok alatt nem nyomja le az orrát (t.i. a Góbéét), akkor már nem is tudja, mert az egészen lelassult gépnél már a magassági kormány sem működik. Ezért gyakorolják a helyzet azonnali felismerését és a megfelelő eljárást. A lenyomott orrú gépmadár sebességet gyűjt, és akkor már lehet - villámgyorsan - dönteni, hogy elég-e a reptér túlsó végéig hátralévő táv a leszálláshoz és a kiguruláshoz, vagy pedig tovább kell repülni, megfordulni és visszafelé - esetleg, ugye, hátszélben - leszállni.
Régóta olvasom ezt a topicot, fantasztikus. Először is mentegetőznöm kell a nick miatt, nem azért van, mert olyan jól tudnék repülni. Más az eredete, de ez off lenne. A repülést csak amatőrként csodálom.
Gondolom a topicnak megfelelően úgy illik, hogy bepötyögjem legnagyobb repülős élményemet. Ez egy már-már elfelejtett dolog, olyan régen volt. Kb. 10-11 éves lehettem, amikor apám egy kollégája Góbéval felvitt Farkashegyen. Nem tudom mennyire volt ez szabályos, de nagyon élveztem. Igen ám, de az egyik csörlés közben elszakadt a kötél. Én persze nem tudtam, hogy mi történik, de éreztem, hogy valami nincs rendben, mert a gép leadta az orrát, a gyomrom fel, a föld meg közeledett. A kolléga kiváló tapasztalt vitorlázó volt, letette a Góbét baj nélkül. Anyámék is végignézték a dolgot a fűből, eléggé fehérek voltak, amikor visszaérkeztünk az UAZ-zal.
Ennek ellenére rohantam volna repülni, amikor 15 éves lettem, de már akkor is erős szemüvegem volt, azt mondták ne is kísérletezzek :-((
Üdv az egész törzsgárdának, Újlaki, zolibá, iborli, pancho és mindenki - örülök, hogy itt lehetek...
Kedves olvasók, kedves törzs- és alkalmi hozzászólók! Ez a mi kedvenc témánk lassan a másfél ezredik hozzászólás felé közelít, és a közelmúltban szó volt benne űrrepülőgépről, torlósugárhajtóműról és csőlégcsavarról, a hangsebesség átlépéséről, izgalmas leszállásokról, a szuperszonikus repülésről, a szovjet- és utód-repülőgépgyártás múltjától, jelenéről és jövőjéról. Ezekhez a kérdésekhez kapcsolódik az a kis képeskönyv vagy fotógyűjtemény vgy diaporáma, amit korábbi a repülős-képeslapos oldalam bővítéseként készítettem, hiszen
"...meglepetés e költemény
csecse
becse:
ajándék, mellyel meglepem
e kávéházi szegleten
magam
magam."
Az évek száma ugyan nem stimmel, de még a nap sem
"...Tejfoggal kőbe mért haraptál?
Miért siettél, ha elmaradtál?"
mert természetesen én még erről is lekések. De hát nem ez a lényeg, hanem a képek. Mindenkinek szeretettel: a témanyító, Újlaki László
