Hozzám a jövő héten jöttek volna a német barátaim, ahol meghalt a férj, közel 60 éves a barátságunk és nem tudtam kimenni a temetésre. A barátnőm sírt tegnap a telefonba és én se voltam messze tőle.
A saját októberi utunkat is tegnap mondtam le, nem kis anyagi vesztességgel. De ez az én bűnöm is, mert soha nem kötök lemondási biztosítást.:-(
Husa válogatja. Volt, amikor az én panírom nem maradt a helyén:))
Ma húsleves volt főtt hússal, és csináltam vagy 12 kaszinó tojást, meg sült paprikát délutánra, de a lányoméknak túl nagy kedvük nem volt enni. Holnap indultak volna Szlovéniába nyaralni. Sikerült az arbnb-t lemondani némi anyagi veszteség árán, na meg sikerült a jövő hétre a Bükkben találniuk némi pihenési lehetőséget.
Nem. Nem vagyok nagy konyha zseni de azt tudom, hogy ebben az esetben nincs leitatva a nedvesség a húsról, mégha az be is van sózva. Sőt, sózás után le kell itatni a nedvességet.
Az a bibi, hogy saját nevelésű disznó étteremben nem fordul elő (kivéve néhány modortalan felszolgálót)
Ezzel együtt kis odafigyeléssel bármilyen tenyésztésű sertésből lehet, és kell is tudni hibátlan rántott húst készíteni.
Hét végére több vas is van a tűzben; zöldbab vagy tökfőzelék, paprikás szűzérme/disznópörkölt - a maradékából húsos töltött palacsinta, és van egyben sült fasírt is, ez bármihez jó.
Ma ezzel együtt tagliatelle, genovai pesto sok parmezánnal, dinnye.
A mi emlékeink 2-3 évesek, de szintén szörnyű. Egy disznóból készült rántott szelet, amiről pillanatok alatt levált az összes panir és feltehetően tökéletesen sómentesen készült. Már nem emlékszem Lényem mit evett, de az övé se volt jó. Majd egyszer az éhhalál szélén leszünk, akkor oda megyünk.
Tulajdon képen nagy kár, mert közel van és régen, nagyon régen nagyon jó volt. A helyet még a szocialista időkből ismerem. Barátom ott lakott és mindig a Makk hetesben ettünk.
Tavaly kipróbáltuk, és szörnyű volt. Nem tudom elképzelni, hogy azóta megváltozott volna, hacsak ki nem rúgtak onnan mindenkit és új személyzet lenne a konyhán is, meg mindenütt.
Ez nekem messze van, bármilyen finom is. Mellesleg a Böszörményi úton is láttam a villamosból egy kifőzdét, valami Magyaros ízek konyhája címen. Ha vállalkozó kedvedben vagy, kipróbálhatod. Ha jól láttam csak elvitelre van a dolog.
Egyébként tegnap lelkesedett valaki a Makk hetesért, de kétségeim vannak.
Mi meg tegnap kipróbáltuk az " Erdélyi ízek utcája" nevű helyet Budaőrsön. Neked nem merném ajánlani, mert annyira már ismerlek, de mi nagyon élveztük. Utcára kirakott 4 nagy kecskelábú asztal. A kaját benn kell megrendelni és kihozzák. Vannak készételek és frissen sültek. Péter birkapörköltet, én sertéssültet ettem. Nagyon jóízű volt mindkettő. Aztán cukor ide, meg oda, hazahoztunk két vargabélest. Nem tudom, hogy ettem-e már ennyire finomat valaha az életben:))
pizzánál szerintem az egyik legfontosabb, hogy minél melegebb legyen a sütő - az ideális egy külön sütőlap - előmelegített tepsi lenne, és arra a tésztát, hogy ropogós legyen a tészta
nálunk a legegyszerűbb, kevés olajat is tartalmazó tészta vált be
Ki fogom próbálni. Lényem itthon azért nem eszi a pizzát, mert neki túl vékony. No majd a házi nem lesz az. Majd még kolbászt is szeletelek rá, mint az amerikaiak.
Nincs okod mentegetőzni, mert fogalmad sincs arról, hogy mi vár rád:)
Gyakorlatilag egy főétellel nagyon elégedett vagyok. A súlyom ezáltal nem csökken, de mondjuk talán nem is nő. Ha levest eszünk, akkor azt legalább fél órával korábban, mint a főételt. Egyszóval a gyomrunk befogadóképessége a korral arányosan csökken:))
Ezzel én sem vagyok / voltam tisztában.....? Jó, én még 'csak' 56 vagyok, de az étvágyam nem változott egyáltalán. Délben simán megeszem három fogást, ha elémrakják, bár persze alapból nem szoktam, sőt ide bentre egy db. kisadag főételt rendelek, mivel nem akarok elálmosodni.
Este viszont se nem tudok, se nem akarok több fogást benyomni. Sőt, még egy nagy se igen esik jól, csak tatárból tudok valamiért hatalmas mennyiséget megenni paradicsommal és lilahagymával. :)
Nálunk, otthon, minden nap kötelező volt levest enni. Mikor 30 évesen külhonba távoztam, megmondtam, hogy én soha többet. Nem is volt ezzel sehol gond, mert ez a leves evés egy kifejezetten magyar szokás.
Persze szoktam, elég ritkán, levest főzni, de akkor nálam az az ebéd, mindig van hús benne valamilyen formában.
Sok helyen nincsenek tisztában azzal, hogy az idősebbek nem tudnak egy háromfogásos ebédet meggenni. Részemről sok esetben a két fogás is sok, holott ha valaki rám néz( jó súlyban vagyok), ezt el sem tudja képzelni.
