Arra, hogy "semmi esetre sem", azért ne fogadj nagy tétben ;) Az egyik pluszt én tettem rá, mert szerintem is nagyot zenéltek, és ebben Adrian mellett Thorstennek is elévülhetetlen érdeme volt. (Mondom ezt úgy, hogy az elejéről sajnos lemaradtam.)
Nem mindegyik Thorsten-kollaborációt követtem figyelemmel - láttam/hallottam szvsz jobbakat és kevésbé sikerülteket is. Nem tudom, e session-ök üzletileg mennyire sikeresek, az általam hallottak közül 2-3 az, amit többször is élvezettel végig tudnék hallgatni.
A TD létjogosultságával kapcsolatos felvetéseket elgondolkodtatónak tartom, különösen úgy, hogy nem jönnek az Edgar keze nyomát viselő, korábban beharangozott megjelenések. Thorsten, Ulrich és Hoshiko savazását viszont megalapozatlannak és méltatlannak tartom. Diplomatikusra fazonírozott soraimat azzal zárom: továbbra is olvasom a fórumot, de vitázás helyett inkább zenét hallgatok. A témánál maradva: a múltkor egyszerre szereztem be Jerome DM-szériáját, amelyek közül szinte minden nap meghallgatom valamelyiket, az újabb track-eket többször is :)
Miért kéne vigyáznom :-) Igaz akkor már 4 vélemény vs 3 kb. az állás (Bocs Pergamoon is megtisztelt minket 5vs3). Tessék bátran felvállalni ha valakinek más a véleménye és 100% TD élménynek éli meg a számomra szürke eminenciás profi előadó művész zenész tételeit. Nem vetek meg senkit érte, sőt hátha GG-én kívül olvashatok más zenekedvelőtől is kifejtést, hol keressek izgalmat, értéket abban, amiben nem hallok, nem látok! De ha nem is győz meg azt érzékelem sokakat elér ez a fajta zenélés, mert sajnos egyéniséget, zenei védjegyet én nem hallok bele.
Tényleg írjatok többen akik eddig passzív módon olvasva a témát GG érvelésével egyetértve nagyra becsülitek és élvezitek ami 2015-óta születik, történik és ebben a formában!
"De itt az általad egykoron felrakott tök jó banner képet is nézve, nem értem miért rugózunk ennyit ezen a személyen"
Itt tárgyi tévedés van:nem GG rakta fel,hanem onogur nevű topiktárs készítette,és intézte el,hogy az indexesek feltegyék.Tudom,mert az ambient forum logóját is ő csinálta.Ráadásul az előbb volt kész,mint ez.
Egyébként nagyon vicces ez a TQ téma annak függvényében,hogy hétfő óta csak TD classicot hallgatok.:))
Azért GG nincs egyedül - ketten lájkolták a beírását, tehát már legalább 3-an vannak, akik ezt így, ebben a formában elfogadják, úgyhogy vigyázz mit írsz :)))
De nem, mert Yoko Acquaye megalkotta azt a mítoszt, hogy Edgar így akarta, TQ-nak meg passzol. Nem szeretem Ulrich zenéjét, de szerintem nemhiába ö nem a TD névvel páváskodik. Ö mindig is US maradt, nem a TD egyik tagja. Igen, mert neki már nem kell a hírnév, de TQ-nak igen - és jó úton van, hogy meglelje. A kiscsajról nem is szólók - meg se látom az egész kontextusban. Ö csak ott van, mint egy kis pohár saké egy ótvar Nyugat-Európai kisvárosban.
Maradjunk annyiban,ha TQ-ban meg a többi zenészben maradt volna egy szemernyi jóérzés,akkor Edgar halála után önként elhagyják a TD-t.Kár ezt ragozni. Nyílván Te azért is kedveled,mert személyesen ismered,ez sokat számit. Viszont eredeti nincs benne,ez tény és való.Jó zenész,de nem eredeti.
De nem gyűlölöm, csak nem kedvelem a TD brand kihasználását és nem érint meg amit produkál. Nem TD ennyi! GG leírtad ismét ő hatalmas TD szerű élményt adott számodra, ok. Nekem sok más előadó adott TD szerű élményt tetszően élő zenei produkcióban. Azon előadók szimpatikusabbak, mert vállaltan TD követők, de nem burkolóznak a brand-be.
Valami ilyesmi, már sokadjára. GG írtam már ha nekem valaki elmagyarázza mekkora élmény számára valami és ez remek, az sajnos nem jelenti azt a már felvázolt egyszerű humán zenei szűrő szintemen átjön. Rendre bele szenvedgetek TQ mindenféle produkciójába és nem, egyszerűen nem. És ezen mosolygok GG ügyes vagy :-)
Mert ha TQ általi zenei élményeidet rendre nem osztod itt meg velünk, amiket én elfogadok neked csúcs, de mégis eléred már 100 hasábon elemezzük a csávót a TD fórumon pusztán azért, mert oda meri biggyeszteni ő a TD.
Így soha nem lesz vége :-) Lassan nem olvasnak minket négyünket itt, unalmas lesz a TQ téma. TD fórum, ezért próbálkozom a TD nagy történelmének témáiban is írogatni. Ezt fogadd el TQ nekünk sokunknak nem releváns TD vonatkozásában. Ha egy másik ambient fórumon menne róla az agyalás én nem is olvasom. De itt az általad egykoron felrakott tök jó banner képet is nézve, nem értem miért rugózunk ennyit ezen a személyen?
Nem kell reklámozni, mert láthatóan nem jön be, az eddig megnyilvánuló olvasóság nagyobb része nem fogadja be, akármekkora élmény számodra.
Én mondom már ne TQ-val foglalkozzunk ennyit egy TD fórumon. Tényleg a Shulze vagy bármely felvetett topik érdekesebb lehet és köthető a nagy TD kultuszhoz.
Nem írtam volna már a fentieket, ha azt látnám GG a posztod után x-y vagy min. a forumozók közel 10-20% hasonlóan azonnal ugrana, - igen GG remek, imádom a TD-nek ezt a korszakát és TQ zsenialitását- posztok erősítenék élmény leírásod. De nem látom a rajongás bázist, itt úgy tűnik magadra maradtál vagy legalábbis nem markáns az érdeklődés ezen zenei fejleményekre. Vagy a TQ TD vonalú elismerését, sokan félve kritikus esszink okán, nem merik, nem szeretnék kimutatni. Bár ezt kétlem, inkább nem az embereket kiemelten TQ egy TD fórumban.
Akkor meg minek reklámozni. A világháló TQ-val együtt tucat hasonlót feldob, meghallgatjuk egy-némely új szüleményt, koncert megosztást és véleményezzük. Leírtuk már sokan, ebben az ömlenybe profi zenész módjára TQ tökéletesen beleillik. A profit itt az üzleti szempontra is értem nem csak előadói. De nem kéne állandóan szpottba helyezni, nem akkora zenei hullám indítás amit ő csinál.
Túl sokat beszélünk itt róla, persze ha igény tegyük, én már váltanék témát. Jelzem :-) Persze posztold, szabadság van itt csak bármit bedobsz az ügyben kritikai vélemény alá kerül, mert ez a TD fórum HUN :-)
Ne túlozz, a szégyenfolt túlzás! Maradjunk abban rengeteg TD zenét hallgató emberben visszatetszést kelt, pont azon okból, amiket fel soroltál (teljesen osztom érvelésed), de nem szégyenfolt, hanem egyszerűen out of TD tekintünk 2015 utáni ténykedésére és rosszaljuk, hogy TD-vel próbálja magát promózni. Kiderült, ezzel sokan így vagyunk.
Gyűlölt? Legfeljebb nem köt le amit alkot, de örülök ha zenei élményben részesülsz általa. Mindenki lelje meg kedvenc zenei előadóit, komponistáit és zenei irányzatát. Én is és mások is ezt teszik. Arról nem tehetek neked élmény-katarzis, nekem unalom. De gyűlölettel soha nem írtam róla, leg feljebb pár számomra visszatetsző jelenséget vázoltam fel, amiben ő résztvállal. Hogy nálam miért nem történik meg a csoda alkotói útja vonatkozásában? Nem tudom, nem ér el egyenlőre, sőt távolodik.
De annak külön örülök ha saját személyes karrierje kapcsán aktívkodik. Helyes, keresse útját és mint látható lesz, akiknek nagyon tetszik és lesz már kimondottan személyéhez köthető rajongói tábora. Hajrá, sok sikert a produkciókhoz!
Ha hangulat idézés 78 TD az is jó, épp tegnapelőtt hallgattam meg egy 1978 TT bootleg koncert igen pocsék minőségű felvételét három hosszú tétellel. Nagyon érdekes volt a SJ féle dszemmellés KK dobolással, nekem még tetszik is, kicsit terjengős az adott időszak koncert témái, nagyon a jazz formációk működése elvén nyomták. Edgar kapott is miatta kritikát és hiába a FM remek album sikere, megijedvén a vegyes visszajelzés kapcsán a -Quichotte- koncertek idején gyorsan vissza ugrott 77-es önmagukhoz, igaz Schmoeling nyitó zongora futama előrevetítette valami változás mégis lesz. A többit tudjuk a legnagyobb közönségsikert és a TD csúcsát érték el 82-84 között, mely ismételhetetlen.
Szóval érdekes ez a 77-80 közötti TD korszak is pláne, hogy kalózfelvétel is ebből az időszakból a leg kevesebb. Nekem tetszik, de hát én ugye progrock fun is vagyok,de tudom sok TD rajongó a Cyclone albumot eléggé félre sorolja és ritkán hallgatja.
Most, hogy DM4 remixen újból felcsendült a - Rising Runner - ismételten rájöttemén imádom. A lemez B oldalát egy remek tételnek tartom, ott KK dobolásával. Nem kár 78-79-ért sem, kellett a TD történelemben az előrehaladáshoz.
Mint már 100x leírtam, pont ez a baj TQ-val - NEEEEEEEEMMMMMMMMMM EREDETIIIIIIII!!!!!!!!!!!
Semmi innováció nincs abban amit csinál, jó Krautrock-utánzatai, jó Cyclone-Tour utánzatai, jó Mothers of Rain-utánzatai, jó LOART-utánzatai stb. stb. vannak, de SEMMI, DE SEMMI EREDETI!
Mit keres akkor a TD-ben, ami egy folyamatosan magát megújító Project volt (mondjuk 2006-ig - Jerome távozása - biztosan). Aztán egy Edgar szóló Project lett, amit már analizáltunk a Dream Roots Vol. 5 kapcsán, és Edgar halála után meg egy BS / Ktautrock tribute banda lett. Nem hiszem, hogy Edgar ezt szerette volna! :(
Most kérlek ne gyere azzal, hogy a Behind egy TQ szóló Project - ott virít a TD név, azért szeretik az emberek, mert a TD tagja.
A Picture Palace Music-nak mekkora sikere volt, még TQ TD-be való belépése elött és után is? Szinte semmi. Ott volt valahol a többi "saláta"-együttesek között (vagyis keveri a Prog-Rock-ot, a BS-el, meg a Krautrock-al, de azt is rosszul - és TQ ugyanezt csinálja most a TD-ben:(
Húzzon vissza a PPM-jében és azzal érjen el világhírnevet (mondjuk most már lehet sikerülne neki, mivel soha sem felejtené el ráírni a PPM-es cuccokra, hogy "former TD member":(
Engem sajnos nem tudsz meggyözni TQ-val kapcsolatban. Számomra (és szerintem sokak számára) egy szégyenfolt marad a TD történetében :(((
A gyűlölt pária, Thorsten tegnap Adriannal, a dobos barátjával valami iszonyú nagyot zenélt. A srác egyébként itt volt a TD-vel az A38-on is, csak barátságból eljött velük. Az egész teljesen a 78-as turné hangulatát idézte, csak sokkal jobban: hihetetlen lendület és energia, végig.
Nahát! Követlek! Nagyon rég hallgattam az Electonic Meditationt. Én a 90-es évek végén hallottam először. Még a Marx téri kis lemezboltba jártunk zenékért. Akkor jelent meg az Optical Race és nekem még a Le Parc is szinte emészthetetetlenül populárisnak tűnt, TD ami rövid tételekből áll?! A Phaedra és a Poland határolta TD univerzum volt az alap számomra. Nehezen emésztgettem az kezdeti TD-t, de még az év telén teljesen behúzott az első két lemez. Egy TDK chrom 90-es kazira lett felvéve. Egyik téli este elkezdett havazni, fogtam a walkmanomat és elindultam... máig élénken él bennem, ahogy a csendes esti hóesésben a hangok dallamokká álltnak össze, ahogy a hópelyhekből lepel lett. Szóval nosztalgia.
Reggel azon gondolkodtam,hogy mikor jelent meg az Electronic meditation napra pontosan.Erre kiderült,hogy pontosan 50 éve.Legalábbis a google szerint. Ilyet! Most hallgatom.Asszem TD hetet tartok ennek tiszteletére.:)
Élvezettel olvastam végre háttérbe helyeződve az érdekesebbnél, érdekesebb gondolat füzéreitek. Néha jobb csak olvasónak lenni :-)
Két érintett témához elmélkednék én is, próbálom nem túlzott bő lére ereszteni, pláne végül általatok szinte kifejtésre is került hol az egyik, hol a másik topik társ által alap gondolatom.
TD vs Shulze ( nem is szabadna vs hanem nevezzük úgy párhuzam)
GG-vel egyetértve nem is szabad a direkt összevetés, az egyik egy sok személyiség által formált pulzáló műhely, míg a másik egy karakter és személyiség egyéni produkciója szintén pulzálással.
Mindkét label zenetörténeti alap és ne feledjük együtt kezdték (Electronic Meditation) és együtt kerestek új zenei irányt. Abban is osztom GG véleményét inkább, mind Denon-X -ét, hogy noha a KS diszkográfia is sorakozik nálam is, sőt pont tegnap előtt hallgattam meg egykori kedvencem a Mirage albumot, és igaz KS napjainkban is alkot elmélyült dolgokat, de ő meg pulzálva sokszor ezt rengeteg felhígító album közé hozza be. Állítom a KS diszkográfia súlyosabb lenne ha lecsontoznánk 20-25 jelentős albumára. Sajnos a többi tucat épp olyan munkásság hígító, devalváló (GG után) , miként Edgar tette életművével a 2000-es években. Nem véletlen KS esetén is nálam a klasszikusabb érdemlegesebb albumok forognak időnként.
Saját hozzáfűzésem, hogy amellett nem szabad a két féle alkotói kört direktben összevetni, KS réteg maradt a rétegzenében. Az tény TD-t sokkal többen hallgatnak mint KS-t. KS pont a 82-es budapesti koncert előtt az egykori IM magazinban szólt be a BS chip fesztiválon szintén fellépő TD-nek, hát van aki letért az útról és a közönségsiker felé fordult. Ugye Chip Festival 82 mindketten felléptek. Erre akkor is mondtam magamban, savanyú a szőlő. Igen a TD akkor került a közönségsiker csúcsára és már arénákat megtöltöttek és kösz ha olyan az útról való letérés amelyet a Schmoeling korszakban tettek igen prog rockból->poposabb irányba az nekem OK 100-ra bejön :-) Szóval KS mohikán harcos, tisztelem, de nem véletlen nem tudott a rétegen belüli rétegből jobban kitörni. A TD lett a zászlóvivője a BS-nek!
Noha a 70-es években még a TD is színház termekig jutott el, miként KS is.
Itt térnék át az USA témára, melyhez van még gondolatom.
Vegyünk egy tehetséges kicsit avantgard formációt: ami egy budapesti romkocsmában 40-50 felpaprikázott fiatal érdeklődő, az Amszerdamban vagy Londonban ect. egy 500-1500 fős klubkoncert izgatott hallgatókkal (pl. A38 szint) , az az USA legkisebb államának közepes városaiban is 2-4000e fős kis aréna vagy színház nézőtérrel. Ez a helyzet, az arányok és amit lentebb taglalok tovább.
Tehát a 70-es évekbeli TD USA tour nagy siker volt, kajálták a Yenkik akkor még az analóg gótikát, de nem nagyobb arányban mint Európában csak hát ott minden más. Sok európai csapat tehette meg tömeget mutató színházfotókkal a sikerük bemutatását, de a gyakorlatban USA mércével ezek apró események voltak.
Az amerikai olvasztótégelyben a sokféle náció és kúltúr mix egy nagyon nyitott és befogadó hallgatóságot jelent, ott senki nem hökken meg egy extrémebb avantgard produkció végett, miként az utcán is bármit felvehetek nem bámulnak meg. Ez egy nagyon pozitív dolog és sok európai művész kiélvezhette. Lásd The Beatles. Párizsban fanyalogtak, majd az USA-ban arénákban tomboltak rájuk. Ez ami nagyon jó az USA-ban és rengeteg zenészt elvarázsol aki oda viszi művészetét.
De jön a kettősség és fekete leves. Mint írtam csak amíg nagyon új friss megy a zsezsgés és becsapósak a telt házak az ország népességéhez viszonyítva, másrészt mihelyst két-három embernél több jobban érdeklődik a produkció iránt azonnal ráfonódik az üzlet és azonnal kiöli azt az egészből, amit az adott előadó hozott magával más kontinensekről, nagyon kevés kivétellel. Ez történt a TD-vel is amikor Edgart bekebelezte az USA tömeg filmgyártás és zene igénye és igaz bevétel jelent meg az addig igen gyenge költségvetésű formációnál, ellenben levette a fókuszt mint mindenkinél szinte az alap művészi tevékenységről! Ez a fekete leves, főleg a hallgatók és rajongók oldaláról nézve. Ebbe az ipart szolgáló zenélésbe fáradt bele Schmoeling és Franke is.
Vicces, mert a BS egyik fő törekvése volt, hogy túl az afrikából érkező és amerikán átszövődő blues alapú zenén valami teljesen európai modern kortárs dolgot hozzanak létre! Ez sikerült is akár az Atem-et vagy akár a Rubycont hallgatjuk. A Cyclone és FM már progrock elemeket vonultat fel és 80-tól meg TD módjára felültek a POP vonatra. Na ez mind az amerikai mételyezésnek köszönhető.
Rengeteg zenészt mint a narkó által fertőződött meg az USA métellyel, pár magyar könnyűzenei példa: Bartha Tamás, Laux József, Horváth Charlie ect. a vége a legtöbb esetben beszürkülés vagy targédia lett kint vagy hazatérés. Vagy Haslinger, Baumann bevétel egzisztencia tehát siker, de hová tűnik a művészet. Ez a gondom az USA métellyel, amikor az üzlet rárepül egy értékre.
Zárásnak a TD-t azért szeretem, mert azért mégis európai tudott maradni a pop-rock betétek ellenére, ezt igazolja a Dante trilógia és sok más és valljuk be az USA siker az arányok miatt nem volt soha akkora számukra és ez is kb. 77-88 közé tehető. Onnantól Európában és érdekes Ausztráliában volt sok koncert, mert várták a formációt. Ázsia és Dél-Amerika (hiába a Live Miles-en a Buanosz Nouches :-) ) szerintem marginális dolog volt.
Szóval Amerika szememben a valóban nyitott lehetőségek országa, de vigyázz narkotikum is és ha beszippant pusztán az alapidentitásod veszítheted el :-) Az USA-ban szocializálódott nagy művészek egy más izgalmas tészta. (Al' di Meola stb.)
Ezért is lepett meg pozitív Haslinger-Baumann Neuland projektje, mert számomra világzenei dolog és nem érezni, hogy több évtizede már ott élnek, kiugrott belőle egy apró európai BS gyökér :-)
Élvezetes a topik, folytassátok az izgalmas témákat!
Hú, mindenkivel részben egyetértek a Roots 1,3 egy csoda számomra. Megunhatatlan! Pergamoon tökéletesen jellemezte a trackeket. De nekem az Underwater-Tyger is az! Szerintem ez utóbbiakat azért is nem követték trendek, mert utánozhatatlanok. Egyszerűen remekművek ahol minden hang a helyén van, minden dallam és harmónia tökéletesen organikus egységet alkot. Ebben Franke szerepe szerintem nagyon nagy volt és a kezdeti szólólemezei is ezt a vonalat követik (dallamorientált finom harmóniák).
Nekem a TD amerikai stílusa nagyon bejön, sőt általam a legtöbbet hallgatott lemezek (Lily, Optical, Destination, Man Inside, Dead Solid... ha nyomott a kedvem csak felrakom őket és feltöltenek.
Schulze. Nagyon sokat hallgatom és szerintem is több klasszikus lemezt alkotott, mint bárki. Minden korszakában! Egyetértek a nagy hármassal, nekem közülük az Are you Sequenced? a kedvencem (szerintem minden idők egyik leg...).
Igenigen, én is az 1-3-ra gondoltam, tulajdonképpen kömpozícióknak ezek nevezhetők a lemezről, Franke dalai. Elképesztő gyönyörű két szám, nekem inkább az első a kedvencem, szekvenszeres mestermunka, végtelenszer hallgatható. Nagyon jön rajta Franke személyisége, tulajdonképpen akár folytatása is lehetne a Force Majeure második felének, ami Franke életének szerintem másik csúcspontja - ez volt az első komolyabb zenedarabja igazán komplex digitális szekvenszeren, a Roland akkor megjelent MC-4-es, négysávos gépén, ami itt van egyébként:
Franke integritását jelzi, hogy mennyire hasonló hangulat jött ki a kezei közül ezen a kis primitív gépen, és a Valley of the Sunban is, ami pedig már az Atari ST-szekvenszerkorszak terméke.
Nem véletlen azonban szerintem, hogy a Valley nem került sorlemezre. a nyolcvanas évek közepének társadalmi-művészeti kontextusából ez a hangzás olyan mértékben kilógott, hogy Edgar szerintem ezért nem vállalta be, és döntött az Underwater-Tyger hangzásvilág mellett. Ami egyébként szintén nem bizonyult telitalálatnak, enyhén szólva, de a rajongótábor legalább úgy érezte, nyert vele, elfogadta. Arról beszéltél korábban, hogy a TD 1987-ig volt TD - ezt én leszűkíteném inkább 1985-ig, mert már ez a két lemez sem gyakorolt semmilyen hatást a TD-univerzumon kívüli világra.A Schmoelling-korszak viszont, bár szintén sok válságjelenséget mutatott fel egyébként (Franke a távozását pont ezekkel indokolta), összességében mégis átemelte a Berlin Schoolt egy másik szintre, és előkészítette annak két és fél évtizeddel későbbi mainstream sikereit.
Azt hiszem a „The Dream Roots Collection [Disc 5]” a legjobb példa, hogy lássuk, kinek milyen szerep volt a zenék megalkotásában a Tangerine Dream-ben. A borító tökéletesen alátámasztja Denon x4300 felvetését. Nem véletlen, hogy az 1. és 3. számnál Frankét, míg a 2. és 4. számnál Froeset jelölték meg első szerzőnek. De ez tökéletesen hallatszik is a zenén.
A „Valley of the sun” az egyik legszebb Tangerine Dream szekvenzeres szám, nyilvánvaló, hogy „Mr. Sequncer” alkotása. Kár, hogy kb. 8 perc körül kifullad.
A „Beach bay bunker” tipikus Froese féle akkordozgatás, váratlan – néha már naiv - akkord váltásokkal. Nem valami izgalmas kompozíció, úgy is mondhatnám kifejezetten ötlettelen töltelék szám.
A „Vanishing blue” messze a legjobb szám a lemezen. Ez ismét a Frankéra jellemző ötletgazdag, finom zenei ötletekkel teli csodálatos mű. Egyben az is érződik, hogy már nem Tangerine Dream, hanem Christopher Franke szám. Akár a „Pacific coast highway”-en is lehetne.
A „Red morpho” számomra hallgathatatlan.
Azt gondolom, hogy ez a lemez úgy születet, hogy Franke távozása után volt a szalagokon néhány ki nem adott felvétel. Ezekhez kellett valami töltelék anyagot kreálni egy teljes lemezhez és az lett a „Beach bay bunker” és a „Red morpho”.
Ez a lemez nem igazán Tangerine Dream lemez. Ez egy lemez, amin van két Franke és két Frose szám, de nincs komoly közös munka és ez mind a négy számon hallatszik.
Szerintem a Schulze-TD még messze nincs lejátszva, van miről beszélni. Alább amit én látok. (Ugyanis én is ismerem, egészen véletlenül belefutottam itt-ott :)
Vezetői összefoglalóba azt írnám, hogy Schulze legjobb lemezei (ami nekem a Timewind és a Trancefer, élőben pedig a Dziekuje Poland) elképesztő koncentrált munkák, sokkal nagyobb elismerést érdemelnének, és valóban a TD legjobbjaival vannak egy szinten. Emellett viszont az életmű tele van egy sor odakent, odahányt valamivel - ilyenek miatt mondja többek közt Hortobágyi, hogy az ember egy kamugép. Én ezt tagadom, a csúcspontok miatt, de tényleg rengeteg a blöffje.
A másik oldalon Edgar lényegesen fejlettebb személyiség, koncentráltabb alkotó, elképesztő (néha rossz) koncepciókkal, zéró blöffel.
Schulze nagyon jó tudott lenni csapatban is, a Dark Side-sorozatban vele egyenrangú és nem beosztott művészekkel tett le egy hihetetlen sorozatot.
De valóban, összességében Edgar főnök volt, komplex koncepciókban és tervekben tudott gondolkozni, Schulze pedig magányos harcos volt legtöbbször, és ilyenkor az ember sokszor eltéved lelkileg. Kell a külső kontroll. Edgaron pedig még Baumann is kontroll volt, nem kötötte az ebet a végtelenségig a karóhoz, nem makacskodott. A zenekar remek szűrő volt.
És igen, nem kell 90 lemezt megcsinálni egy életben. (Igazából Edgar is túldolgozta magát.)
Hogy Edgar egy kaptafára dolgozott volna, az eddig még nem merült fel, a TD összes stílusváltása ugyanis neki volt köszönhető. (A Dream Roots 5-ön lévő számok, amiket említesz, legjobb tudomásom szerint Franke munkái, elég erősen rajta is vannak az ő naiv stílusának a jegyei. És nagyon jók.)
Amerika pedig szerintem nem kurvulás, nem a sátán birodalma, hanem a hely, ahol szuper jó és erős, intellektuális rajongói bázisa lett ott a TD-nek, azok az emberek minőségben semmivel sem maradnak el az európaiak mögött, a mai napig ott vannak rengetegen a zenekar mögött.
És ne felejtsük azt se el, hogy Amerika az a hely, ahol a Berlin School 2010-től kitört a rétegzenei státuszból, és mainstream műfaj lett, nagyszínpados előadókkal, milliós rajongótáborral, és hát azokkal a lesajnált Grammy- és Oscar-díjakkal.
Annyit még a Schulze témához, hogy a 90-es években, amikor, mint említve volt már majdnem minden nagy elektronikus zenész majdnem kiégett (Vangelis, Jarre, Kitaro és szerintem a TD-ben is csak Jerome tartotta a lángot), akkor 1995-1997 között Schulze megalkotott 3 elektronikus mestermüvet (sok más nagyon jo zenéje is van, de ez a 3 simán ver mindent - az In Blue dupla lemezröl (majd 160 perc kemény elektronika), az Are You Sequenced?-röl ill. a Tradition and Vision-röl (ami mai napig számomra a 90-es évek legjobb elektronikus zenei lemeze) beszélek).
Elötte pár évig Schulze-nak volt egy sampling periódusa (1990-1994) amit nagyon kritizálnak, de ott is születtek számomra mestermüvek (Beyond Recall, The Dome Event, Trancelation, Picasso Geht Spazieren - ismét egy dupla lemez és ismét majd 160 perc!). Aztán meg érdekes, hogy Schulze-t kritizálják, de pl. a KLF-et meg a The Future Sound of Londont (akiknek a zenéjükben nagyítóval kell keresni valami eredetit - a FSOL Lifeforms-a egy nagy sampling saláta - van benne Schulze, Fripp, de még Conrad Schnitzler sampling is!). Akkor hogy is van ez??? Úgy, hogy Schulze nem volt soha mainstream, de a többiek igen, viszont az, hogy sikeresek voltyak nem jelenti automatice azt is, hogy müvészetileg nagyot, eredetit alkottak, és akkor ez az én számomra semmit sem jelent!)
A TD is elkurvult Amerika felé, mert Edgar tudta, hogy csak így jöhet a pénz meg a hírnév. Ezt soha sem tette volna meg a TD elsö évei alatt. Schulze soha sem tette meg - soha sem alázkodott meg a pénz ill. hírnév miatt (OK, talán egyszer, amikor átdolgozta Vangelis Conquest of Paradise-át, ami legalább annyira szörnyü mint a This Train:). Schulze-nak már 1979-ben saját lemeztársasága volt, nem nyögött a Virgin béklyói alatt! Az, hogy ez tönkrement nem Schulze hibája (ezt nem ragoznám, mert hosszú sztori).
Szóval ismerni kellene Schulze zenei életútját, sokszor meghallgatni a lemezeit és aztán párhuzamot vonni a TD-vel meg kritizálni … szerintem … De ok, tudom, hogy Schulze zenéj nem mindenkit indít meg, de akkor ne beszéljünk róla, és föleg ne kritizáljuk … szerintem
A This Train csak egy kis epizód volt a Schulze történelemben, tényleg egy nagyon gyenge húzás volt. Biztosan kirázta a kisujjából kb. 30 perc alatt.
Inkább ebbe a Schulze dologba ne menjünk bele. Én imádom mind a TD-t, mind Schulze-t (őt talán kicsit jobban, mivel mindvégig hű maradt az elveihez, más szóval nem cserélte le a művészetet bizniszre, mint sajnos a TD tette). A másik dolog meg, hogy a TD csapatként volt sikeres. Szólóban, mint már szó esett róla, nem sok vizet zavartak a tagok, ha maradandó alkotásokat számítunk. Froese Epsilonja marad mind a mai napig szvsz a legidőtállóbb szóló lemez. Sok jó van közöttük, de időtálló nemigen. Schulze mindent egyedül csinált (ha valakivel kollaborált, akkor az illetőt csak session zenész szinten foglalkozatatta. A legjobb példa erre Rainer Bloss).
Az időtálló lemezeinek nagy részét egy szesszióba vette fel (pl. Timewind, Mirage, X nagy része, Body Love nagy része) és elektronikus zenei körökben ezeket a lemezeket egynapon emlegetik (persze azok, akik elektronikus zene rajongók és nem csak TD rajongók) a Phaedraval, Ricochetval, Encore-al. Persze ezek a lemezek mások, Schulzenál a szintik / szekvenszerek másképp szólnak. Pl. a Dune c. számban használ Yamaha CS80-at, de még nem hallottam valakit, aki meg tudná fejteni, hogy hol.
Tényleg nem akarok ebbe a Schulze / TD témába belemenni, de szvsz Edgar sehol sem lett volna szólóelőadóként (persze, most megint fel lehet hozni, hogy ő volt a producer, meg az összetartó erő meg stb.stb., de most nem ez a kérdés. Hanem az, hogy ha neki kellett volna kb. 90 lemezt megcsinálnia mint Schulzenak, lett-e volna annyira nívós, avantgárd, magas művészeti értékű mint Schulze lemezeinek nagyon nagy része). Őszintén szólva én nem hiszem - talán a legjobb példa erre a Dream Roots 5. lemezen levő két Froese szám, amit valamikor 1986 és a 90-és évek eleje között komponált. Jól halllatszik, hogy onnantól kezdve Froese stílusa nem változott, szinte egykaptafára készültek a Froese számok egészen a haláláig. Ha volt valami eredetiség, variáció, az Haslingernek meg Jeromenak volt köszönhető. Közben Schulze minimum 5-6 perióduson ment át 1972-től (OK, 2010-től neki sem nagyon változott a stílusa, de mondjuk az utolsó lemeze eléggé jóra sikeredett szvsz a maga minimalizmusával).
De én ezt itt le is zárnám, mert ez a Schulze / TD párhuzam egy neverending sztori és ahhoz, hogy hozzá szólhasson valaki szerintem Schulze munkásságát eléggé behatóan illene ismerni, nemcsak egy félóra alatt összedobott elcseszett remix alapján megítélni.
Schulze ment volna Amerikába, pl. David Lynch segítségét, aki nagyon jó barátja volt, többször igénybe vette - az utolsó művelet éppen 2010 körül volt, de a közösen elkészített anyaggal végül semmit nem kezdtek, és én vettem meg a Coca Colának, hogy ne menjen kárba a dolog legalább anyagilag. (nem volt jó egyébként)
