Igor Mihajlovics Gyjakonov tézise szerint a sémi-hámi nagynyelvcsalád őshazája Nyugat-Afrikában, a Szahara és a Száhel határán terülhetett el, ami akkoriban még nem volt sivatagos terület. Az első elvándorlók a Kr. e. 8. évezredben az egyiptomi nép ősei lehettek, akik a Nílusnál kerestek új lakhelyet. Ugyanebben az időben egy másik csoport a Csád-tó felé terjeszkedett: belőlük alakultak ki a csádi nyelvek. A következő évezredben vonultak a kusiták ősei az Etióp-fennsík vidékére. A Kr. e. 6. és 5. évezredben kezdődött meg a terület elsivatagosodása, amely a végleges elvándorláshoz vezetett: a sémi népek ekkor telepedhettek le a Közel-Keleten. A sémi népek és nyelvek Gyjakonov feltételezése szerint a Kr. e. 4. évezredre váltak szét.
"Vándorlásaik során a hamita népek eljutottak a déli területekre és az Etióp magasföld keleti (kusita) népei keveredtek a negrid (bantu és szudáni) népcsoportokkal."
"Az újkori történelemben a franciák és az amerikaiak számára a fríg sapka viselete a szabadságot jelképezte. De vajon honnan került a nyugati divatba ez a különleges viselet?"
"...az alternatívoknál nagyon nagy baj, hogy sokszor nem lehet velük vitatkozni, mert a hiányzó adatokat egyszerűen saját fantáziájukkal pótolják. A logikai elveket és a hivatkozási rendet sem tartják be általában ..."
Akkor pedig külön öröm, ha mégis egy nevezőre jutunk.
A keleti népek misztikumai és misztériumai és történetei a nyugatiak szemszögéből, a vadságuk mellett heroikus eszményekké is váltak.
És ki lehetne szabadabb és öntörvényűbb az ókori Európában, mint egy hódító félisten egy hérosz?
Ilyen félelemmel vegyes, babonás rajongás övezte a keleti hódító népeket is.
Lám a magyarokat is a kezdetektől a "szabadság" népeként jellemezték és hiába nyomtak el minket nagyhatalmak, ez mindvégig megmaradt.
Konstantin szerint a kabar törzseket csatlakozásuk után a magyarok idővel „az első törzsek rangjára emelték”; a törzsszövetség kezdetben eszerint hét törzsre tagozódott.
„ A türkök népe régen Kazáriához közel szerzett magának szálláshelyet, azon a helyen, melyet első vajdájukról Levediának neveznek... Abban az időben nem türköknek mondták őket, hanem szabartoi aszphaloinak... A türkök hét törzsből álltak, de sem saját, sem idegen fejedelem felettük soha nem volt. Együtt laktak a kazárokkal három esztendeig... a türkök elűzték Nagy Morávia lakóit és megszállták azok földjét...
A fejfedő csúcsos, vagy kúp formája pedig keleti jelleg, amit már a görögök is beépítették a kultúrájukba és a legendáikból ismertek. Trójai, méd, szkíta motívumok ezek már a görögöknél is. Az egyiptomi fáraó korona sem véletlenül tör az ég felé, ez mindig a szakralitás jelképe. Nyugaton már nem, hiszen oda a meghatározó vallási áramlatok is keletről érkeztek, jócskán átalakulva.
A Kelet mindig szakrálisabb, a Nyugat mindig individuálisabb.
Hogy jon ide Nagy Sandor nepe, akik mar Nagy Sandor elott is ott eltek a sapkahoz?
Amugy ranezesre a sapkanak ket alap formaja van a csucsos es a felgomb es mindenutt elofordul mindketto. Csak azert mert az alap formaja hasonlit, meg nincs kapcsolat (lasd az inka sapkak).
Amugy idezet, az altalad linkelt cikkbol: "...az alternatívoknál nagyon nagy baj, hogy sokszor nem lehet velük vitatkozni, mert a hiányzó adatokat egyszerűen saját fantáziájukkal pótolják. A logikai elveket és a hivatkozási rendet sem tartják be általában ..."
vagy a szabadság jelképe már az antik koroktól kezdve, az keleten szakrális és rangot jelző motívum.
Megkezdted a napi ámok megfutását, miután tegnap minden fronton lenullázódtál.
A baszkok "főnícia" nevű sapkája csak a 15. századtól létezik, Brutus a pénzére pileust és nem fríg sapkát tett, a pileus alakjában/formájában =/= fríg sapka, a szkíta sapkának meg egyikhez sincs köze, csakúgy nincs a magyar honfoglalók fémcsúcsban végződő süvegének sem. A közös bennük: főfödők voltak.
Na, erről a bázisról indíthatsz -- ha eléggé vastag a hámréteg az orcádon ... Ja, és nem feledve: a magyar őstörténeti topikon vagyunk.
"Ancient Greek helmets. Top line, from left to right: Illyrian type helmet, Corinthian helmet. Bottom line, from left to right: Phrygian type helmet, Pileus helmet with an olive branch ornament, Chalcidian helmet. Staatliche Antikensammlungen"
Ebből teljesen egyértelmű, hogy a francia forradalom előtt milyen formájú volt a szabadság jelképe (a római pileusz), és ennek nem sok köze van a szkíták ezerféle fejfedőjéhez. Ezt max. te szeretnéd beleképzelni! ;-)))
"Ebből is látszik, hogy sokféle sityakot viseltek a szkíták, nincs valami egységes a szkíta-szabadság-jelképe-izé."
Szerintem meg van, mégpedig nyugati szemszögből. Ha a csúcsos, ill kúp alakú fejfedőket nézem, ami nyugatról nézve az individuális divatozó jelleg, vagy a szabadság jelképe már az antik koroktól kezdve, az keleten szakrális és rangot jelző motívum.
"Na, pl. ezt a Krímben talált szkíta sisakot utánozhatták a pileusal nyugaton."
Szorgalmasan megtalálod -- mutatja a jelecske a térképen -- a lelőhely melletti falucskát (Zrubnoe, Zrubne), ami Donecktől keletre van 50-70 km-re, a Don környékén. Ez vagy 300 km-re van a Krím-félszigettől!
Tehát nem krími lelet, és nem utánozták, mert a formája a legáltalánosabb sisakforma, ami csak létezik. Az első ilyenek már i. e. 1700-ból ismertek (wiki: Boar's tusk helmet) Dash már mutatott mindenféle szkíta fejfedőket. További adalék.
"Pointed hats were also worn in ancient times by Saka (Scythians), and are shown on Hindu temples (as helmets and metal crowns) and in Hittitereliefs. As described by Herodotus, the name of the Scythian tribe of the tigrakhauda (Orthocorybantians) is a bahuvrihi compound literally translating to "people with pointed hats".
Moga (i. e. kb. 85–i. e. 60) – görög Mauész (Μαυες), kínai Mao vagy Mukua, szanszkrit Moasza – az első indoszkíta király volt.[1]
Moga a szakaurak királya volt. A szakaurak első csoportja i. e. 110. táján, a Karakorum vonulatain, a Khunjerab-hágón átkelve költözött az Indusvölgyébe, illetve a Szvat és a Kabul folyó völgyében fekvő Gandhárába, az indiai görögök birtokaira.[2]
Költözésük útvonalát régészeti leletek – sziklákra festett harcosok, lovasok, buddhista sztúpák képei, valamint szaka és parthus uralkodók kharosti írássalrögzített neve – jelzik Satial, Gilgit és Hunza környékén.[1]
Kezdetben elismerték a görög fennhatóságot, az i. e. 1. század elején azonban felülkerekedtek, és elfoglalták Takszilát, valamint a görög birtokok egy részét.[3] Fővárosuknak Takszilát tették meg, ezért e csoportot takszilai indoszkítáknak is nevezik.[4
Uralkodásának idejéből fennmaradtak ezüst és bronz pénzérméi, valamint az úgynevezett takszilai rézlemez, melyet felirata szerint Moga 78. évében készítettek. Moga kapcsolatban állt, meglehet, rokona volt a vele nagyjából egy időben, Kelet-Iránban uralkodó Vononész indoszkíta királynak.[5]
Az i. e. 80. évtől biztosan Moga uralkodott Takszila környékén.[6]
Pénzérméin – melyek a Takszilában korábban vert görög érméket másolják – Zeusz, Niké és más görög istenek láthatók. Tetradrachmáinak egyike-másika – eltérően a ilyenfajta görög érméktől – elefántot ábrázol.[6] Érméin nagykirálynak (szanszkrit nyelven, kharosti írással, maharajasa Moasa) vagy királyok nagy királyának (görög nyelven, görög írással baszileosz baszileon megalou Mauou; prákrit nyelven, kharosthi írással rajtirajasa mahatasa Moasa) nevezi magát.[7]
Mármint a Maszudi leírása szerint Itilt (mivel könnyen lehet szerintem, hogy mégis az Akhtuba lesz a Bortász folyó...).
Lehet, nekem is nagyon nyugatra lennének már a donnál.
Ezt csak így egy gondolatnak itt hagyom ehhez a burtasz névhez, a baskíroknál a bure a farkas, :
"A burtasz, mint már említettük, a törökök egyik nemzete", írta Maszudi.
Baskhir
бүре • (büre)
(zoology) wolf
In the Bashkir toponomastics, the names with the basis “tash” are connected not only with the natural environment, the features of a mountain landscape, water networks, and economic activities of the people, but many of them have a connection with the spiritual culture of the people.
TOPONYMS DERIVED FROM THE GEOGRAPHICAL TERM “TASH” (STONE) AND ASSOCIATED CULT OF STONES OF THE BASHKIRS
Pl. hogy mit lehet tudni arról, hol is folyt pontosan az Akhtuba folyó és hol ömlött a Volgába ha tett ilyet. Mert akkor már a lenyomozott torkolat és a között a pont között egy viszonylag belátható területen belül lehetne keresni Itilt. Mármint a Maszudi leírása szerint Itilt (mivel könnyen lehet szerintem, hogy mégis az Akhtuba lesz a Bortász folyó...).
Ha már ennyire benne vagy utána átvehetnénk Ibn Fadlant hogy hol is találta meg azokat a baskírokat egész pontosan. Egy csomó ismeretlen folyónevet ír le amiket átkelt, de valahol megjegyzi a szövegben, hogy áradások vannak, ezért azt gondolom, hogy azért kel ő át annyi folyón mert a nagyobb patakok is folyókká duzzadtak, így talán akár a volga bolgároktól visszafelé fejtve meg lehetne találni mikor melyik vízfolyást milyen néven nevezi.
"Valójában egy egész sor különböző szkíta sapka van ám, területről és kortól függően. Itt vannak pl. a Pazyryknél talált konkrét nemezsapik. Ezeknek mondjuk mind van füle... És nem is mind csúcsos."
Erről van szó. Változnak az idők, változik a forma az eredet pedig mégsem kétséges: Anatóliai népek pl. Phrügia, és Urartu térsége.
Bár... ez az infó számomra nagyon érdekes:
Anatóliába a Kr. e. 13. század végétől kezdve több hullámban vándorolt be a Balkánról az akkád nyelvű forrásokban muskiknak nevezett nép, akik saját magukat a brüg népnévvel jelölték, és akiket a görögök pedig phrügöknek (phryges, Φρύγες) neveztek. (Napjainkban a muski-phrüg azonosságot a legtöbb tudós elfogadja, bár vannak, akik egyértelmű bizonyítékok híján óvatosan kezelik a kérdést.) Nagy valószínűséggel ők tehetők felelőssé a Hettita Birodalom Kr. e. 1200 körül bekövetkezett végső elpusztításáért. A görögök szerint a phrügök a trójai háború idején – a bronzkor végén – települtek át Ázsiába, ami lényegében megfelel a valóságnak.
Megtalálhatták Nagy Sándor nyelvrokonait Pakisztánban, ahol a burusó népcsoport nyelvéről azt állítják: indoeurópai eredetű, és azon belül nyugati, európai-balkáni-kisázsiai gyökerei lehetnek.
Az indoeurópai nyelvek nyugati, európai ágába tartozik az angol, a német, a francia, az orosz és a görög is. (A keleti ágat az indoiráni nyelvek alkotják.) A görög mitológia és történelem által ismertté vált kisázsiai phrügök nyelve pedig a nyelvészek szerint a göröghöz áll közel. A phrügök fővárosában, Gordionban a híres gordiuszi csomót Nagy Sándor vágta ketté, nem bíbelődve sokat a megoldhatatlan feladvánnyal.
A Macquarie Egyetem nyelvtörténésze, Ilija Casule szerint a szintén megfejthetetlen eredetűnek tartott észak-pakisztáni burusaszki a phrügiaihoz hasonló indoeurópai nyelvből ered. Casule úgy véli, hogy a burusaszki ugyanis a balkáni nyelvekkel, pontosabban azok paleo-balkáni őseivel és azon belül a phrügiaival rokonítható.
Burusaszki nyelven ma körülbelül 90 ezer ember beszél, több nyelvjárása létezik, és próbálták már rokonítani őket a jenyiszeji (szibériai), a baszk és a kaukázusi (grúz) elszigetelt nyelvekkel is. Ők maguk úgy tartják, hogy Nagy Sándor katonáitól származnak.
Nagy Sándor katonái makedónok voltak, és göröghöz közeli nyelvjárást beszéltek. A burusók azonban már Nagy Sándor ázsiai hódításai előtt is a mai Pakisztán környékén élhettek. Ha Casulénak igaza van, akkor a görög-makedón-phrüg kulturális és esetleg nyelvi kapcsolatok valamiféle lenyomata lehet a leszármazási elmélet a körükben.
Casule tanulmánya a Journal of Indo-European Studies című tudományos lapban jelenik meg. Ha igaza van, akkor legalább félszáz nyelvész eddigi munkáját lehet félretenni, és újragondolni a burusaszki eredetét.
---
A burusaszki nyelv Pakisztán északi részén, a Karakorumban a burusók által beszélt szigetnyelv. Három fő nyelvjárását a Hunza-, Jaszin- és a Nagar-völgyben beszélt nyelvjárások. Legismertebb közülük a hunza.
A burusók vagy hunzák (burusaszki nyelven: ہنزہ) körülbelül 80-90 000 fős etnikum. Pakisztán Gilgit–Baltisztán régiójának legészakibb részén, a Karakorum hegységben, a Hunza-, Nagar- és Jaszin-völgyben, egy nehezen megközelíthető hegyvidéki részen (7900 km²) élnek, a pakisztáni, indiai és kínai határ találkozásánál olyan hegyek között, amelyek átlag magassága hat-hét és fél ezer méter.[3] Nyelvük, a burusaszki nyelv, az izolált nyelvek közé tartozik. Többnyire muzulmánok. Legismertebb nyelvjárásukat beszélő csoportjuk a hunzakutok.[4] A hunzakutok, magas hegyi emberek a Nyugat-Karakorum hegyeiben, Észak-Pakisztánban élnek, rendelkeznek sámánisztikus hagyománykörrel is, vallási szakembereik Bitan néven ismertek.[5]
Nyelvük, a burusaszki nyelv izolált nyelv, nem nyert bizonyítást, hogy kapcsolatban áll más nyelvekkel.[6] Három nyelvjárása a Hunza-völgyben beszélt hunzai, a Nagar-völgyben beszélt nagari és a Jaszin-vülgyben beszélt jaszini burosó.
Egyes feltételezések szerint egy hun csoport leszármazottai a magyarul sokszor helytelenül hunzáknak írt, valójában hunzakutok. Az utóbbi években divatossá vált az ősmagyarokkal fennálló rokonságuk feltételezése, amit semmilyen tudományos vizsgálat nem támaszt alá.
És egy "finnugorbarát" kutató, aki a hunzáknál is járt....
A magyarság, mint a szkíta-hun kultúrkör része
"Csáji László Koppány 2007-ben megjelent könyvében (A sztyeppei civilizáció és a magyarság) bizonyítja, hogy mind a finnugor, mind a szkíta-hun kapcsolatok megférnek egymás mellett a magyarság eredetében. A „sztyeppei civilizáció” tézisének alapja egy társadalmi hálózatelemzési modell, felhasznált segédanyagként identitáselméleti, régészeti, folklórkutatási, történelemtudományi stb. adatokkal kiegészítve. Csáji az őstörténetünkben a bronzkortól kezdődő szakaszra a „sztyeppei civilizáció” fogalmának bevezetését javasolja, melynek részei mindazok az önmagukat íjfeszítő, vagy kerek-sátor (értsd: jurta) alatt lakónak meghatározó népek, melyek a sztyeppe-zónán a nyelvi, politikai, kulturális sokszínűség ellenére organikus, a szomszédos kultúrköröktől elütő hálózatot hoztak létre Eurázsiában - időszakos eltérésekkel a Kárpát-medencétől Mandzsúriáig -, a bronzkor végétől. Az itt élő, külön népnevek alatt megjelenő népeket (szkíták, hunok, avarok, magyarok, ogur- és oguz-törökök, mongolok, stb.) kultúrájuk, etnikai viszonyaik, szokásaik egy nagy történelmi folyamattá állítják össze. Mindez nem új őshaza-elméletet jelent, hanem eltérő szemléletet, a "rokonság" és "ethnosz" újragondolásával. A szerző szerint az elmúlt évtizedek új kutatási eredményei alig jelennek meg a magyar köztudatban, pedig azok nagyban hozzátesznek modelljéhez. Az orosz területeken zajló munka a magyar őstörténetet közvetlenül érinti: korábban magyarnak tekintett sírok kerültek elő például a Szinyeglázovo tó partján, néhány héttel ezelőtt pedig Délnyugat-Szibéria, az Urál és a kazak sztyeppe kontaktzónájában találtak hatalmas honfoglaláskori temetőt."
Ethnic Levels and Ethnonyms in Shifting Context: Ethnic Terminology in Hunza (Pakistan). Hungarian Historical Review 2018, 7(1) 111-135.
This paper constitutes an attempt to unravel the complexity of ethnic levels and ethnonyms, and to outline the ambiguous roles of “origin,” “language,” “locality,” and “social solidarity” in the ethnic identities of the Hunza, using the methods of anthropological studies on ethnicity, discourse analysis and cognitive semantics. The former kingdom of Hunza (now in the Pakistani controlled Kashmir). It is not obvious what one can call the ethnic level in Hunza. Ethnonyms do not have set definitions. There are overlapping categories of ethnic and quasi-ethnic perspectives. The notion that an ethnic group is based on a strict unit of origin, language, and territory seems to be false. Ethnic levels appear in constantly changing registers of personal knowledge (they only partially overlap each-other). However, the discourse in which the inhabitants of Hunza express and experience their ethnic perceptions is an existing communicational frame, even if it contains relatively fluid and constantly changing elements of narratives, experiences, emotions, and values. The notion of Hunzakuts is seemingly a politonym, but it is also a local unit. The Burusho, Dom, Xik, Shina etc. are seemingly language based endonyms, but kinship, cultural relations, historical coexistence, administrative frames, language, and religiosity can all influence these ethnic perspectives. I delineated the essence of my explanation in a table, showing the complexity of ethnonyms used in social interactions. A native speaker has all these concepts in his or her mind, and in any particular situation, the relevant meanings are called forth. Ethnic identity is a set of different attachments, as frames of a person’s ethnic perceptions and behavior. Ethnicity is a kind of knowledge: participating in a discourse, sharing more or less common narratives, emotions, experiences, and values. Ethnicity is also a recognition: placing someone in the social environment, and it is also the foundation for meaningful and relevant relations. Finally, ethnicity is a practical tool of communication: ethnic perceptions and categories appear in conversation nearly always for a particular purpose.
It was made of either wool or felt and the top slumped forward. This Phrygian cap, as we call it today, was a way of identifying easterners like Amazons, Dacians (of modern Romania and Serbia), or Phrygians. Ancient artists often depicted mythological figures said to be from the eastern Mediterranean in this headware, men like the Trojan Aeneas, Ganymede, or Perseus.
Kylix with the head of an Amazon wearing a dotted Phrygian Cap and laurel wreath (fourth century BCE), ceramic (image via Walters Art Museum, CC0)
The cap was also part of the iconographic clothing worn by the god Mithras, an eastern deity born from a rock who would later become popular in the Roman Mediterranean during the second and third centuries CE. Mithras was an Indo-Iranian god at the center of a mystery cult — meaning that initiates kept many of the rites and beliefs secret. He was fashioned as a sun-god and bull killer within his Roman context."
HOL csinálja ezt a szkíta sapka?
Túl azon hogy fület/tarkót/homlokot/nyakat véd, mint egy sisak?
Mondhatni mondhatod, de minek: a fríg és a szkíta sapka közti különbséget még hegedülni is lehet, és nem cincogó szonáta, de hegedűverseny lesz belőle.
#/media/File:Five_Ancient_Greek_helmets.jpg){kind=link}
