Nagy divat már régóta Kovács Antit ekézni. Pedig jó lenne egyfajta nemzeti minimumként megegyezni abban, hogy aki magyar kistermelők boraival foglalkozik az mindenképpen kultúrmissziót visz.
Budapesten van három nemBT/nemVeritas kereskedő akik alapvetően ugyanazon értékrendű termelők boraival foglalkoznak. Nem tudom, hogy komikus vagy szánlamas, de mindenképpen szomorú, hogy a borok eladása melletti fő tevékenysége ennek a három cégnek az a másik kettő folyamatos ekézése.
Mindhárom cég szent meggyőződéssel mondja a másikról, hogy :
- dejszen nekik szar boraik is vannak - hádekérem szóbaállnak azzal a nímad csaló borásszal
- fúrnak minket az ügyfeleinknél.
Ezt így szó szerint hallottam már mindhárom cég képviselőitől. Mindegyiktől... többször.
Nyilván egyik sem tökéletes (kivéve az akivel éppen erről beszélünk) és nyilván van olyan értékrend és ízés ami alapján mindegyik portfóliójában vannak vitatható borok.
Volt még karacsonyrol egy palack Györgykovács hárslevelű.Eddig tartogattam hátha kerekedtek a savak.-;)
Se íze se bűze csak sav.
Vajon savra szuretelhettek?
Ha igen akkor jó munkát végeztek.
Lefolyoerett bort alkottak, 6 ezerért árulták.
Az imént ittam, asztaqrva élmény volt.-;)
2 decit bírtam leengedn a torkomon, többet nem.
Nem vagyok én egy allat, akkor voltam amikor megvettem belőle 2 palackkal
Vajon elsargul-e reggelre a fuvem?
Biztos nagy spiler volt a bacsi (állítólag most a csúcson befejezi) de szépen megfogja a Takler kezét és dudoraszva elhúz balfelen a bánatos...
Van még neki olaszrizlingje a BT-nel, a harslevelut gondolom már elkapkodták.
Az is 6000. Minden 6000.
Ocaaa mondja a kínai bufes.-;)
6000nel rosszabbat nem tud a manyusz. No nem olcsók a savak.
És ha már az imént odapillantottam akkor nagy elégedettséggel töltött el a tudat, hogy végre elobujtak a sauska villányi vorosei, tehát akár vehetek is belőlük.
Valszeg megoldódott az univerzum rejtélye, hogy mi köze kiskorosnek villanyhoz vagy ilyesmi egyéb.
Részben pont a videóban is elhnagzottak miatt sajnos nem. Kevés gazda lakik állandóan a hegyen. Talán a Spigi, de neki van összesen egy vizslája :) Úgy meg nem olyan nehéz. A Kis Tomi is elsősorban a hegyen lakik, de ő is "haza" jár. A Takács Lajosák nyomták a full extrémet három gyerekkel, de nekik is volt egy budapesti menedékük és a negyedik gyerek érkezése előtt a Mónika kerek perec megmondta, hogy ő mindenképpen megy a Lajos meg mehet vele ha akar. :) Akart. :) Mindenki más bejárós. Nyáron persze többen nomádoskodnak :)
Mi az esővízzel gazdálkodunk. Összesen van vagy hat ciszternánk úgy 25m3 kapacitással. Ebből kell megoldanunk a növényvédelemmel kezdve a fürdést, mosást. Ivóvízzel persze jobban állunk mint a magyar lakosság 99.99%-a mert a Séd-forrás vizénél nincsen jobb :) Onnan szoktunk hetente hozni 50-100 litert.
Amúgy pont az infrastruktúra sokat javult az elmúlt tíz évben. Az áram mostanra már stabilabb lett (mondjuk ígyis vannak 2-3 napos áramszünetek évente többször), a sok támfalazás és útépítés óta járhatóbb a hegy az év nagy részében (nagy hó vagy eső után persze továbbra sem megy senki sehova).
Köszi a részletes beszámolót. Margón jegyzem meg apróbetűvel, hogy azért gáz, hogy nem lehet egy boros rendezvényről egy ilyen beszámolót találni a neten.
Azon csodálkozom, hogy miért kellett kiszervezni a Winelovers-nek ezt a rendezvényt. Látszik, hogy sajtóviszhangot, közösségimédiafelhajtást és értő hoszteszeket nem tudnak szervezni. De akkor mi más lenne a dolgok? Asztalaik és poharaik a Zwack-nak is vannak :)
Kiváncsi vagyok, hogy hívnak-e engem majd a télire, ha egyáltalán lesz olyan. Nekem sok éven keresztül a kedvenc bulim volt. Évente maximum pár ilyen nyilvános kóstolót szoktam vállalni... a Mitisztolt meg a ZwackOpen-t.
Régebben ingyen volt, aztán pénzért, amit levásárolhattál a Shopban (lehet, hoyg csak egy részét). Aztán 3-4000 Ft volt, amiben volt egy üveg olcsóbb bor. Most kiadták a Winelovers cégnek a rendezést (mégiscsak profik ) így lett 6500 Ft, amiben egy üveg (1400 Ft-os) bor is benne volt.
Kis zavar volt a térben, mert minden bor meleg volt, Szaszi standnál pl. kértek bennünket, hogy majd jöjjünk vissza a másik olaszrizlingre, mert még hűteni kell. Palkó pince (Abaújszántó, egész érdekes volt a holgy a Bardon borásza volt 2011-ig), dettó jöjjünk majd vissza OK, fehérből emlékezeteset nem ittam, néhány pince bora teljesen OK volt, legjobb talán a Figula (Chardonnay selectio, Gella 2015 és Sóskút 2015 OR) borok voltak. Szintén jó volt a Dobogó Furmint 2015. Nem rossz a Centurió OR 2017. Légli Géza borai (Irsai-Zenit 2017, Balatonbor OR 2017, Matacs Ch 2017, Jánoshegy Riesling 2016, Kislak 2015 vörös) most nem fogtak meg.
Vörösből jobb felhozatal volt. Kifejezetten tetszett a Centurio Összetett bora 2016, Figula vöröse (amelyiken a Balaton van). Kiemelkedően jók Rácz Miklós Tamás borai CF 2016 és PN 2016. Apropó végre megértettem, hoyg az Izabella PN 2013 miért került az Auchanba (miután megkóstoltam).
A Tüske pince vörösei új, drágább palackokba kerültek és reménytelenül gyengék (Kadarka 2016, KF 2015, CF 2012).
Maurer Oszkár pultjánál egy csinos fiatal hölgy állt, megkérdeztem rokona-e a borásznak, nem a Winelovers csapatból van. CS-Merlot kaptunk, kiváló bor, miután néhány dolgot elmondtam a pincéről a barátomnak a fital hölgy megkérdezte tőlem, hogy a Délvidéken belül melyik részen is borászkodik Oszkár. Csakhogy ha jönnek még érdeklődők, tudjon mondani valamit Én magamban értékeltem a hozzáállását.
Ja és üzenem a Pomo Doro-nak, hogy nem volt rossz a kóstoló táluk (2400 Ft-ért), de az azon tálalt mortadella kockák (!) hmm. Ennél sokkal jobbat veszek még az Auchanban is.
"Ezeknél nem csak a termőhely az ami a tipicitást adja, hanem a borász maga is csinálhatja nagyon egyedire a bort. Vagyis simán lehet egy szabványos bazaltos fél hektáros vágót kinevezni "Cseresznyefás" szőlőnek és ezt az OEM termékleírásba rögzíteni. Leírni, hogy csak az adott helyrajzi számokról szürelet szőlőből készülhet és akár teljesen egyedi technológiát is lehet hozzá rendelni."
Innen indultunk az elején - egyedi bor, borászhoz kötődik/kötődhet - értelemszerűen már bevezetett márka, mert igényli a védelmet (azaz hamisítják). Nem létező dolgokat nem véd általában senki.
De tulajdonképpen egyetértünk, bármi szerepelhet a termékleírásokban, amíg rendes ellenőrzések nincsenek pehelysúlyú az egész.
"Onnantól hogy a Csodajó egy eredet védett márka, [...] a borvidék felelős azért, hogy a lefektetett eljárások ellenőrzötten és rendben meg is történnek."
Pontosan. De ez miért baj?
"ez elmehet odáig, hogy évente többször (zöldmunka, szüret, szőlőfeldolgozás) független szakértőkből bizottságot kell szervezni, kivonulni szemlézni és hosszadalmasan jegyzőkönyveket felvenni."
Igen, elmehet. De ez a borvidék és a helyi termelői közösség ügye. Két dolog van, az eredetvédelmi előírások és azok végrehajtása.
"a Csodajó márka létrehozójáról..."
Várjál, félreértesz valamit. A márkát _NEM_ a termelő hozza létre, hanem a borvidéki termelők közgyűlése.Vagyis a termékleírásban rögzített eredetvédett márkák tulajdonosa nem egy-egy termelő, hanem hegyközség és tulajdonképpen az egész eredtvédelmet szervező adminisztráció. Ez egy EU-s szintű rendszer.
"igazolja hitelt érdemlően az eredetét"
Nem az eredetvédelem az ami a hitelességet biztosítja. A termékleírások csak egy alapot raknak le.
Az egésznek értelmet a hegyközségi adminisztráció és ellenőrzés adna. A jelenlegi agybeteg rendszerben viszont a legjobb termékleírásnak is csak bemondásra lehet megfelelni... mert nincs olyan hegybíró az országban akinek kellő pénze lenne arra, hogy bármit ellenőrizzen.
Értem a gondolatmenetet, de továbbra is egyoldalúnak érzem a történetet. Fő indokom a következő:
- Addig amíg a Csodajó márkajelzés csak egy termelő saját bulija elég egyszerű a történet - a termelő mindent elkövet, hogy a bora Csodajó legyen - majd reklámozza - és a vevő felfigyel rá és elégedett és fizet.
- Onnantól hogy a Csodajó egy eredet védett márka, ami borvidéki szinten definiált nem csak a területben de készítési eljárásában - nos onnantól az én értelmezésemben a borvidék felelős azért, hogy a lefektetett eljárások ellenőrzötten és rendben meg is történnek. Attól függően, hogy a Csodajó-bor milyen komplikáltan van az eredetvédelemben megfogalmazva, ez lehet egy egyszerű vagy egy igen komplex feladat is a borvidék számára. Minimum feladatként önbevallással igazoltatni kell a termelő, hogy tényleg megcsinálta-e a definiált technológiát - de ez elmehet odáig, hogy évente többször (zöldmunka, szüret, szőlőfeldolgozás) független szakértőkből bizottságot kell szervezni, kivonulni szemlézni és hosszadalmasan jegyzőkönyveket felvenni.
- Különösen pikáns az a felállás, amikor a Csodajó eredetvédelemhez csatlakozni akar két vágóval arrébbról egy másik termelő. Míg a Csodajó márka létrehozójáról kb. feltételezhető, hogy betartja a saját márkája eredetvédelmét - addig egy új szereplő munkáját komolyan ellenőrizni kell. Csomó vitás és peres lehetőség felmerülhet pl.: megtagadhatja-e az eredeti Csodajó termelője, hogy az adott új termelő csatlakozzon? Kétes minőségű Csodajó palackok felmerülésekor ki a felelősség hordozója? A Csodajó márka kitalálója perelheti-e ez esetben a borvidéket mert lerontották az eredetvédelem hiányos ellenőrzésével az ő Csodajó-márkáját... stb. stb.
Szóval igazán nem kötekedni meg értetlenkedni akarok, de ez komplexebb kérdés mint hogy instant duplaplusszjó legyen - bár valóban elismerem, hogy nagy a potenciál benne.
Annak jobban látom az értelmét, hogy a borvidék valami csúcsbor törekvésnek mögé áll oly módon, hogy igazolja hitelt érdemlően az eredetét (nem bemondásra mint most) és megszab egy termesztés és feldolgozás technológiád - de az egész nyitott marad az egész borvidékre és az egyéni márkanév nem védett. De szerepel a címként hogy Single Vinyard Wine from Somló vagy mi... Így néhány jogi csapda elkerülhető bár az adminisztratív teher továbbra is fennáll, de hát ennek az elvégzésére fizetnek a termelők elvileg tagdíjjat.
így fejből nem tudom, de akinek van ott Grand Cru területen szőlője az onnan palackozhat Grand Cru bort. Szerintem minden magára valamit adó menő pince törekszik erre.
Az egyértelmű, hogy bármilyen értékes és keresett márka csak jó az egész borvidéknek. Én a borvidéken dolgozom, tehát ott foglalkoztatok, ott fogyasztok, oda viszem a pénzem. Ha egy termelőnek jó akkor az közvetve jó lesz az egész borvidéknek. Ez az alap.
A te példáddal élve ha én kitalálok egy egyedi technológiát ami olyan csúcsbort eredményez amiért két kézzel dobálják utánam a dollár bündliket a világ mislencsillagos vendéglősei akkor az egyértelműen jó lesz nem csak nekem, de a borvidéknek is. Nem kérdés, hogy a borvidéknek jó ha én nem 3 eurós olaszrizlinget hanem 30 eurós bármi mást csinálok.
Na, a termékleírás lehetőséget ad, hogy az én innovációmat levédjük. Kimondjuk, hogy csak ezen és ezen a helyajzi számon szüretelt szőlőből az én egyedi technológiámmal lehet mondjuk Csudajó nevű single vinyard bort palackozni. Innentől, sehol a világon (na jó, az EU-ban legalábbis) Csudajó néven bort nem lehet csinálni. Ezzel meg is védtük a találmányunkat. Illetve nevet, mert a technológia használatát nem lehet tiltani csak a védett név használatát.
Ha a szomszédnak vagy bárkinek a borvidéken megjön a kedve, hogy ő is ilyen bort csináljon akkor két lehetőség van:
1) Csatlakozik a saját területeivel a már védett kategóriához. Kibővítik a helyrajzi számok felsorolását a termékleírsba
2) Kitalál egy új nevet, lemásolja a termékleírás adott fejezetét ezzel az új névve.
Mindkét esetben egy cirka 20 perces adminisztratív melója lesz aminek az eredményét a soorn következő közgyűlés megszavazza és a hegybíró felküldi a minisztériumba, hogy szentesítsék a változást.
Ezt akár évente egyszer meg lehet csinálni. A termékleírás bővíthető, módosítható. Attól nem esünk kétségbe, hogy az amúgy fingfűrészeléssel időt töltő minisztériumi bürokraták évente egyszer érdemi munkát is kényetelenek végezni.
A dolog eredménye a legrosszabb esetben is egy folyamatosan növekvő volumenű és jó piacú termék megjelenése a brovidékről. Duplapluszjó :)
Le tudnád vezetni, akár a SAP-ot mint példát felhasználva, hogy a felvázolt single vineyard koncepciód hogyan lesz hasznos a borvidéki közösségnek, aminek a társadalmi-jogi kreditjét használva kap védettséget a termelő?
Lehet tényleg én vagyok tompa ehhez, de sajnos nem értem. Az világos, hogy miért jó a termelőnek, de az nem, hogy ez miért éri meg borvidéknek egy adott "egyedi" technológiát egy adott területre levédeni.
Ha Zoltán két helyrajzi számon egy nagyon vad technológiával készít egy olyan bort, hogy sorba állnak érte Ajkáig a pince előtt a mislencsillagos éttermek beszerzői - és József két helyrajzi számmal arrébb megcsinálja ugyanazzal a technológiával a hasonlóan karakteres egyedi és kifejező és jó borát, akkor:
1.: Józsefet bepereli Zoltán mert az ő védett technológiáját használta, igaz más területen
2.: József borát is levédi a borvidék, hiszen más terület. András és Ferenc is sorban áll - a hegybírót agyvérzés kerülgeti, Brüsszelben gutaütés kapnak
3.: Egyszerűen levédik a technológiát az egész borvidékre és aki elég bátor próbálhat a nyomukba lépni...
Azt én sem hiszem, hogy más borrégiókat is egybe kellene vonni. De ha jobban megnézed a térképet akkor a Balatoni régió inkább Tokajjal van egy méretben. A Somló meg a többi baztalthegy inkább a hegyaljai települések szőlőivel vannak egy kaliberben.
Szóval Tokaj jó méret brovidéknek és meg is van a saját kultúrális zártsága. Én csak azt mondom, hogy szerintem a Balatonnak is ugyanilyen borvidéknek kellene lennie.
A BalatonBor Olaszrizling egy külön történet. Én nem tartom igazán jó ötletnek, de megértem hogy mások viszont látnak benne fantáziát. Szerintem a csúcsbort kellett volna előszőr megcsinálni. Vagyis a Balaton Grand Cru bort. de abban is van ráció, hogy az alapoktól kell építkezni. A legnagyobb bajom a BalatonBoral az, hogy amiket én kóstoltam azok unalmasak vagy gyengék voltak.
A single vinyard dolognak hatalmas huzata van a nagyvilágban. Lényegében ez a dűlős bor.
Az, hogy akár termelőkre szabva is lehet ilyen single vinyard termékdefiníciót adni az űberkirályság. Gondolj bele, hogy simán lehet ezzel EU szintű védelmet adni egy-egy márkának, ingyen! Ugyanezt szólóban megcsinálni tízmilliós nagyságrendű jogi projekt.
A borvidék végső soron bortermelők közössége. Ha egy bortermelő akar csinálni egy csúcsbort amit egy adott területhez tud kötni akkor annak miért is ne csinálnánk közösen védelmet. A csúcsborok viszik legjobban előre a borvidéket.
A lényeg az ilyen single vinyard márkákban az, hogy szigorúbbnak kell lennie a szabályaiknak mint az alattuk levő OEM szabályoknak. Ezzel garantálnánk, hogy fos lőrét ilyen módon ne védjen a borvidék.
Azzal egyet tudok érteni, hogy a jelenlegi borvidéki rendszer szükségtelenül széttagolt. De szerintem ez nem szakmai hanem borász-belpolitikai kérdés. Kicsit gondolkodva rajta: túl sokat nem segítene a marketing kommunikáción ha Észak-Magyarország egy borvidék lenne a Neszmélytől-Tokajig - a fennálló fajta és stíluskáosz továbbra is fennmaradna minden bortermelő vidéken, a döntéseket továbbra is helyben szeretnék meghozni a boros emberek, annyi történne csak hogy rátelepedik egy plusz vízfej az egészre meg menne a pozícióharc az irányításért.
Hogy a Balaton egy borvidék legyen, a hármas Balaton-, Hegy- és Dűlőbor tagolással, illesztve hozzá az Északi part hegyoldalainak Grand Cru területeit, az innen messziről egy tetszetős és progresszív gondolat. Néha elmerengek rajta nem fog-e ezáltal a Balaton környéki bortermelés lesüllyedni az üdítően friss ámde mérhetetlenül unalmas BalatonBor Olaszrizling poklába, de aztán ellhessegtetem ezt a gondolatot gyorsan.
A "single vineyard" koncepciódat nem tudom értelmezni - az én meglátásom szerint egy hivatalos eredetvédelemnek nem szabad egyéni termelők egyéni technológiáit levédeni. Az egyedi brandok és fantázianevek védelme legyen az azokat felfuttató termelők dolga. Egy terület, vagy borkultúra alapú eredetvédelemnek a dolga az adott terület borászati egyediségének védelme a külső hamisítás és a belső lerontás ellen - már amennyiben ez a borászati egyediség létezik és megkülönböztethető egyáltalán. Első lépésként ide volna jó eljutni.
A Grand Cru területeknek még lenne értelme. De nem ilyen kis léptékben.
Például szerintem semmi létjogosultsága nincsen az észak-balatoni borvidékeknek. Nem kellene, hogy legyen Baladocs, Somló, Füred, Csopak, stb borvidékeknek lenniük. Egy borvidék kellene, hogy legyen, a Balaton borvidék. Arról lehetne vitázni, hogy egybe lenne-e az északi-déli vagy külön.
Ebben a Balaton borvidékben lenne egy belső Grand Cru kategória amit a tanúhegyek lejtős oldalai adnának egyben.
Vagyis a "Balaton Grand Cru - Somló" és a "Balaton Grand Cru - Csobánc" lenne a felsőbb kategória.
Ennél kisebbet nem erőltetnék, de ha valahol indokolt a kisebb felbontás akkor uccu neki. De ezt a termőhely alapos vizsgálatával és nem bemondásra kellene csinálni. Legfőképp pedig nem úgy, hogy a borvidék befolyásos nagybirtokosai a saját területeikre szabják a jól hangó kamu dűlőneveket.
Amúgy, az, hogy Csopakon vannak vörös homokköves területek, meg meszes márgás területek az nem baj. Ha precízen le tudják a helyi termelők határolni a különböző tulajdonságú területeket akkor hajrá.
De ha jobban megnézed pont a Csopaki OEM térképeket akkor azt látod, hogy nagyon elnagyoltak ezek a dűlők.
Aminek értelme van az a "single vinyard" kategóriának. Ez lehet akár egy párszáz négyzetméteres vágó is. Ezeknél nem csak a termőhely az ami a tipicitást adja, hanem a borász maga is csinálhatja nagyon egyedire a bort. Vagyis simán lehet egy szabványos bazaltos fél hektáros vágót kinevezni "Cseresznyefás" szőlőnek és ezt az OEM termékleírásba rögzíteni. Leírni, hogy csak az adott helyrajzi számokról szürelet szőlőből készülhet és akár teljesen egyedi technológiát is lehet hozzá rendelni. De ez nem dűlős bor és nem a talaj faggatása, hanem egy fantázianév termékleírásban való védelme.
Hát volt itt akkoriban (és még most is) egy érzékelhető Burgundia fétis, mind fehér mind vörösboros vonalon. Talán ebből származik ez a kényszeres Grand Cru dezignációs vágy...
Nem vagyok a dűlőnév, mint minőséget jelző kifejezés, kialakulásának szakértője - de valahogy úgy képzelem a dolgot, hogy minden ilyen területen először csak megnevezték a földrajzi területeket (itt tartunk mi Magyarországon most) majd amikor évtizedek, évszázadok után megfigyelhetően az adott terület bora valami minőségileg jobbat mutatott felfigyeltek rá először a kereskedők majd a fogyasztók és a földrajzi megjelölés minőségi értelmet nyert.
Értem, hogy a fejődés szempontjából alapvető fontosságú lenne a borvidéki esetleg település szintű borstílusok meghatározása és csak utána rátérni dűlők boncolgatására, de mivel a folyamat rengeteg időt igényel a maga természetes menetében valahogy meg tudom érteni azt az igényt is, hogy meg akartak termőhelyeket különböztetni már viszonylag korán (túl korán). Aztán majd az idő és a piac eldönti, hordoznak-e hozzáadott értéket azok a dűlőnevek.
Mi a te megítélésed? Tokajon kívül nem volna szabad település szintnél finomabb bontásban a származási helyet megjelölni? Somlón és a tanúhegyeken még megértem mivel a talaj attól függően milyen magasan vagy a hegyen kb. egynemű, de pl. pont Csopakon vannak vörös homokköves területek, meg meszes márgás területek - ezek megkülönböztetése lehet indokolt szakmailag, vagy ott van a Nagy-Eged Egerben ami talajképző kőzetében is elült a környezetétől. És akkor nem beszéltünk még a különböző fekvések hatásáról - lásd. a Szecskő Tamás fenomenális szürkéjét az Ördöngős tetőről ami észak felé tekint inkább.
Egyrészt a dűlő szónak (dülő, düllő, dűllő) több értelme is volt. Sok helyen tényleg azt jelölték vele, hogy merre dől egy adott terület :) Lásd: Szőllősi utra dűlő, hegyutra dűlő.
A jelenlegi tudásom szerint valószínűleg kizárólag Tokajban voltak a dűlők a helyi bortermelésben minőségi besorolás alapja. Mindenhol máshol vagy nem is használták ezt a kifejezést vagy csak helymeghatározó célból használták.
A nem használták az azt jelenti, hogy mondjuk egy területet Rókabőrősszőllők néven jegyeztek és nem Rókabőrős dűlőnek. Az 1857-es kataszteri térképen a Somlón és környékén 23 földrajzi megnevezést jegyeznek. Ebből 12 dűlő (két különféle írással), de ebből vagy 4 van a hegyen. A dűlők többsége a hegy alatti szántókon van. A hegyen használt 4 dűlőnév pedig mind a dobai oldal, borszörcsöki részén volt.
Nagyjából ugyanezt láttam a többi balatoni régiós borvidéken is. Ráadásul a legtöbb ilyen földrajzi hely ahogy te is írod egy-egy birtokos nevét jelzi. Ezek a nevek pár generációnként, ahogy a birtokviszonyok is változtak ugyanúgy jelentek meg és tűntek el.
A kérdés az az, hogy ki volt az ostoba pöcs, aki a kétezres végén Magyarországon kitalálta, hogy a Földrajzi megjelölés nélküli -> Régiós -> Borvidéki minőségi piramis csúcsára minden borvidékre ráerőlteti a dűlős borok kategóriáját. Akkor is ha ilyen kategória az adott régióban sosem létezett és a brovidék területeinek ilyen dűlős besorolása sem létezett, sőt az OEM termékleírásokban használ dűlőneveket 90%-a abban a formában sosem használta senki.
