Tippek és tanácsok a Jáva, Szumátra, Kalimantan (indonéz Borneó), Sulawesi (Celebesz), Nusa Tenggara (Kis Szunda-szk), Maluku és Pápua (indonéz Új-Guinea) iránt érdeklődők számára. Mivel a csak Balira utazóknak már van egy régóta pezsgő téma, arról inkább oda érdemes írni!
Wanbo utleirasahoz kepest kicsit elore ugorva megjegyzem, hogy egyik kozos kiranduladunkon Mansuar szigeten egeszen kulonleges homestayre bukkantunk.
Sauwandarek falu Mansuar deli reszen mar regota egyik kedvencem Raja Ampat ezen reszen, mert gyonyoru feher homokos strandja van festoi hegyek kozt, mi tobb az egesz falu feher homokra epult es par hagyomanyos, leveltetos haz is van meg benne.
Itt korabban is probalkoztak mar homestayek nyitasaval, de a faluba turistak nem jarnak, a stayrajaampat honlap is mindig ignoralta oket, igy sosem jartak sikerrel.
A legujabb probalkozas azonban egeszen kulonleges, nemhogy Raja Ampaton, de egesz Indoneziaban nem lattam hozza foghatot.
A szokasos egyszeru bambuszbungalok helyett egy jokora hazat epitettek tobb terrel, 2 haloszobaval, hutoszekrennyel es sajat belso furdoszobaval, ami azonban igazan kulonleges, hogy az egesz tele van hagyomanyos papua faragasokkal, kezi szovesu matracokkal, kagylokkal. Eloszor megpillantva tavolabbrol azt hittem, muzeum epult a faluban, az egesz ugyanis inkabb az oceaniai szigetek hagyomanyos faluhazaira emlekeztet,mint a megszokott raja ampati homestayekre.
Tavaly nyilt meg, es egyelore sehol sincs fennt a neten igy persze uresen allt, ennek ellenere 2 idos papua nenike epp makulatlanul tisztara suvickolta padlojat, mikor beneztunk.
Szerintem egeszen kulonleges elmeny lenne itt tolteni par napot.
A szallas iranyara 500.000/fo volt, de gyorsan mondtak, hogy ebbol lehet alkudni is,igy gondolom inkabb 400.000 lesz.
Elerhetosege:
Asai Bori Homestay
Sakaria Mambrasar (a tulaj)
0823-9966-8923
A faluban csak elvetve van terero bizonyos helyeken, igy talan inkabb SMSben erhetok el, hivas eseten pedig angoltudasra ne szamitsunk! :-)
Bulából kb. hajnali fél 5kor sikerült csak elindulnunk (a tervezett éjfél helyett), a hajó ugyanis a már említett kisebb szigetekről érkezett - késve. A hajójegy 150 ezerbe került, itt viszont kivettünk egy kabint plusz 300 ezerért. Az út csak kb. 5 óra, éjjel viszont nem tudtunk aludni semmit, így megérte.
Fafanlapban szálltunk le, ami az első megálló (kb. délelőtt fél 10re értünk be) ide beszéltük ugyanis le a transzfert a Yaganan island homestayből. Eredetileg úgy volt, hogy itt már 4-en leszünk, de G4bro-ék végül lemondták Raja Ampatot, úgyhogy csak ketten maradtunk.
A Yaganan kicsit úgy tűnt, hogy nem igazán készültek fel az érkezésünkre (előzőleg elég sokat kellett változtatni a tervünkön, például az érkezésünk dátumán), nem lennék meglepve, ha azt hitték volna, hogy nem is jövünk. A kaja nagyon egyszerű volt (de éhezni sosem éheztünk és csak két napot voltunk, úgyhogy nekem mindegy is volt, bár a szállás ára azért húzós, szóval joggal lehetne követelni jobbat). A szállás 500 ezer egy főre egy éjszakára, de a szoba nagyon jó. És a strand sem rossz.
A kirándulás viszont itt a lényeg, két napunk volt csak és más a környéken sem volt, úgyhogy 3 és fél millióba került a másfél napi hajóbérlés, de abszolút megérte. Misool hihetetlenül gyönyörű és sehol senki nem volt rajtunk kívül, ami azért is furcsa, mert az utazás Soronból nagyon egyszerű. Nekem a Balbulol nevű öböl tetszett talán a legjobban, de a kilátó, a medúzás tó és a hatalmas barlang (amin sötétben átúszva egy hegyekkel körülvett tóhoz jutunk) is egészen egyedi hangulatot keltettek. De a táj mindenhol gyönyörű, nem győz az ember fényképezni a hajókirándulás során.
A Yalepale HS-t közelről láttam, a Harfat Jayát távolról, ami a szobák komfortját illeti, a Yaganan nézett ki a legjobbnak. A strand is sokkal jobb a Yaganannál. A kaja nálunk nem volt nyerő, de szerintem ez egy olyan dolog, amit meg lehet velük beszélni. A faluba ingyen átvisznek, ha kell valami (pl. hideg ital, durian, vagy banán, stb.). Összességében meg vagyok elégedve a Yaganannal, a kaja lehetett volna jobb, de a kirándulások szuperek voltak, és ami még extra lehet, az az, hogy volt egy srác, aki jól beszélt angolul, ő jött velünk mindenhová. Merülni is lehet velük, viszont idő hiányában ez nekem kimaradt.
A merüléshez: a Misool – Sorong hajón találkoztam egy kínaival, aki hozzánk hasonlóan csak két napot töltött Misoolon, viszont kirándulások helyett csak búvárkodva, viszont csalódott Kri után. Képeimet látva megbánta, hogy merülés helyett nem kirándulni ment. Állítólag a Misool Resort környékén vannak szuper búvárhelyek, viszont a fő kirándulóhelyekhez közel (a resorttól távol) nincs semmi extra. A legtöbb sziget környékén homokos a tenger alja, korall alig van, úgyhogy sznorkelezni sem voltam. A víz feletti táj viszont kárpótol ezért.
Folytatnám az utunk leírását, immáron Sorongból, Raja Ampatot már megjártuk, de net csak össze-vissza volt, úgyhogy nem akartam idegesíteni magam a fényképek iszonyat lassú feltöltésével, na meg jobb dolgunk is volt, de erről majd később.
Legutóbb Burunál hagytuk abba:
Következő megállónk Sawai volt Ambonon keresztül. Bururól gyakorlatilag minden nap megy hajó Ambonba, reggelente, 165 ezer rúpiát fizettünk egy VIP jegyért (az út kb. 6-7 óra volt), a hajó VIP része egyébként egészen parádés lett volna (tágas ágyak, kevés ember), viszont elég sok csótány járt-kelt az ágyak végében.. Nem baj, kibírtuk. Ambonban eltöltöttünk egy éjszakát, Sawai ugyanis nagyon messze van, az utazás majdnem egy egész napot vesz igénybe Ambonból. Ambonban a tavalyi évhez hasonlóan a Penginapan The Royalban szálltunk meg, 225 ezerért egy forró vizes, légkondis szobát kaptunk, gyors wifivel, abszolút megérte. És a központhoz (pl. a piachoz, ahonnan a bemok indulnak minden felé) közel van, jó kajáldákkal a környéken, úgyhogy csak ajánlani tudom.
Másnap elindultunk Sawaiba, reggel 9kor indult kb az autó (addig utasokat keresett), kb. délután 4re értünk Sawaiba. Sawaiba egyébként autók nem mennek, némi felárért rá kell beszélni a sofőrt, hogy vigyen be a faluba a főútról. 400 ezer volt az Ambon – Sawai út fejenként, de tényleg nagyon hosszú a táv.
Sawaiban a Lisar Bahari már 300 ezerbe kerül fejenként, a korábbi leírásokhoz képest én úgy vettem észre, hogy erőteljesen bővítik, manapság már van vagy 20 szobájuk. Nem számoltam meg, de jó nagy a hely. Vendég is volt rajtunk kívül vagy 7-8 fő, ami persze nem a világ vége, de azért malukui mércével nem rossz, főleg úgy, hogy messze van mindentől. A kaja bőséges és finom volt (főleg hal, de különböző variácókban). Ami fura volt, hogy itt már „package”-ként árulják az egész napos hajókirándulást, mint mondjuk Thaiföldön vagy a Fülöp-szigeteken, fix megállókkal. Társaságnak baromi jó lehet, 800 ezer egész napra a hajó, ebéddel (bár ez a szálláson is járna). Elvileg 4 helyen kellett volna megállni, minket viszont csak 3 helyre vittek – az utolsó, egy közeli folyó falujánál mutatták volna meg elvileg a sago növény feldolgozását, kimaradt, de a kirándulás így is megérte. 2 sziget van benne (igény szerint sznorkelezéssel), illetve a híres Ora beach (Ora Beach Resort, belépő 25 ezer per fő), ahol mi eltöltöttünk vagy 4 órát, tényleg nagyon szép.
Nagyon szép a táj Sawai körül, viszont ezen a programon túl gyakorlatilag sok egyéb nincs – esetleg még a Manusela nemzeti park lehet érdekes, de az viszont időigényes. Nekünk tökéletes megálló volt Buru – Ambon és Misool között, ugyanis el sem tudom képzelni, hogy az Ambon – Bula (ahonnan a hajó indult Misoolra) táv mennyire fárasztó lehet. Csak Sawaiból Bula is volt egy jó 5 óra kocsival. Ezt mi ingyen tudtuk letudni, ugyanis szerencsénkre egy olyan autó vett fel, ami nem taxiként üzemelt, és szívesen elvittek magukkal. Mondjuk aki ide készül, hozzánk hasonlóan Bulába is elmenne, az készüljön fel arra, hogy a legtöbb autó Seram nyugati részén, pl Masohiban már megtelik, így útközben, pl. Sawai körül nehéz olyat leinteni, amiben még van hely. Mi pl. kb. 4 órát voltunk kénytelenek az út szélén várakozni.
Bula kelet-Seram központja, 1 napunk volt, mert a hajó csak éjfélkor indult (volna, e helyett csúszott egy kb. 4 és fél órát...). Itt annyira nincs turista, hogy minket felkeresett a helyi turistairoda két embere, és megajándékoztak egy helyi magazinnal és DVD-vel kelet Seram látnivalóiról. Seram keleti oldalán egy sor apró sziget található, képeken tök jól néznek ki, de az utazás itt azért időigényes. Bővebb infó W.L. honlapján található. Bulában van egy strand, aminek érdekessége, hogy pálmafák helyett fenyőre hajazó fák állnak a strand mögött, a homok viszont inkább barnás, és gondolom sokaknak ez nem túl impozáns. Egy képet azért felrakok róla. (Az utolsó lesz az.)
Mi pont 2 napja neztunk be a Yenenasba, es helyileg szerintem talan a legjobb Gamon strand es szep korall kombinaciojara, bar a szomszedos spanyol buvarudulovel valo viszony nemileg ront a hangulaton.
Prima helyileg a Kabui-obol es Hidden Bay kirandulas megkezdesere is, de jopar rovidebb sznorkelezokirandulashoz (Batu Lima, Friven Wall) is jo kiindulopont.
Sziasztok! Mi is megerkeztunk Gamra 2 hosszu nap utan. Mar most latom,hogy megerte a hosszu utat. A Yenanas nevu helyen szalltunk meg. Nincs osszehasonlitasi alapunk,de a hely tiszta, kozos a zuhanyzo, WC (szinten tiszta).Tegnapi vacsora eszmeletlen finom volt es boseges. A tulaj az elso benyomasok utan kedves,segitokesz. Kirandulasokra meg nem tudjuk honnan megyunk,korbekerdezunk.ITT csak kis hajo van (mi most oten vagyunk + 2 fo csatlakozna meg).
W.L.,ha meglatsz valahol egy 5 fos Magyar tarsasagot,szolits meg,meet vendegunk vagy par sorre. Sokat segitettel! :)
A Yalapale nekem nagyon tetszik! Hangulatos, kedves család, tiszta kis szoba asztallal ventillátorral, a fürdő is korrekt. Lelkesek, tegnap éjszaka is a parton kerestek nekünk setálócápát( lehet hülyeséget irok) kókuszrákot hozott ki, meg vmi táncoló halat keresett de az nem lett meg :)
Teltház van máig, ma megy el mindenki, nem várnak mást, viszont most a Yaganan van zárva napok óta, szóval szerintem erre érdemes az előre foglalás, sőt ajánlott szerintem.
Tegnap a teltház miatt nem itt főztek, de nagyon jó volt, bőséges nagy választék, hal csirke tofu saláták, minden volt.
Kirándulással még alkuban vagyunk, majd arról is irok, de a szállást tudom ajánlani.
Immar Raja Ampaton vagyok, ahol sikerult ugy egyeztetnunk, hogy osszefussunk es par napot egyutt toltsunk wanboekkal is. Ennek tervezett es 3-4 hete mar elore lefoglalt hehelyszine a regen bevalt Diva lett volna, am meglepo es roppant felhaborito modon az erkezesunk elotti ejszakan (!) lemondta foglalasunkat (ennyit az elore foglalas hasznarol) es helyete a Yendebabo Guesthouseban kotottunk ki, tole par km-re delre. Itt 350-ert szokatlanul tagas, furdoszobas bungalokat kaptunk ilyen strandon:
Hivatkozhattok, de persze o nem WL-kent ismer. :-)
Egyszeru (!) angolt hasznalva irjatok es ha elakadtok, szolj es segitek.
Meg eszembe jutott egy erdekes megallo, Nganjuk es Solo kozott Trinil ostorteneti muzeuma a javai eloember egyik legfontosabb lelohelyen. Az uttol 3 km-es kitero, ha kicsit is erdekel, annyit meger.
Mi pedig ugy csinalnank, ahogy Te csinalnad. :) Oriasi segitseg vagy, egy ideje mar varialtuk ide-oda ezt a reszt. Ha irunk Ajibnak (WA), akkor hivatkozhatunk Rad, hogy errol mar beszeltetek? Koszonjuk!
1. Repterrol Candi Gunung Gangsir, Madakaripura vizeses, Cemoro Lawang
2. Bromo, Trowulan, Nganjuk (Solo tul messze lenne)
3. Sedodo vizeses, Solo
4. Solo, Candi Ceto es Sukuh
5. Boyoalin at Borobudur, Prambanan, estere Yogya (kezdjetek koran!)
6. Ajib vissza, reggel kivihet persze a repterre, de ha maradtok delutanig akkor delelott megnezhetitek a yogyai palotat, aztan taxi a repterre
Ebben igy benne lenne 2 nagyon jo vizeses, egy turistamentes kisvaros, es tobb turistak altal ritkan latogatott templom is. Ezek szerintem siman karpotolnak Ijenert.
Az 5. napon ha nem banjatok a rohanast megnezhetitek a yogyai palotat is es akkor ujra Soloban alhattok, nem kell koltozkodni.
Talan beleferhet mind 5 napba, a hatodikon meg reggeli Bromo utan elvihetne Banyuwangiig is, de ebben van 3 nagyon hosszu autozos nap, amikkel az osszkoltseg talan tobb lenne a szokasos napidijanak, ami ugye inkabb nezelodos-autozos napokra van kiszamolva, nem egesznapos sokszaz km-es autozasokra.
A hetedik nap szervezett kirandulassal megnezhetnetek Ijent aztan mehetnetek at Balira komppal.
Az elso nap delelott erkeztek es ebed utan mentek a meduzas to, kilatopont es Dafalel (karacsonyfa sziklas obol) szakaszt megnezni. Ezek ugyan helyileg a masnapi hosszu kirandulas kozepen vannak, de abbol legkozelebb Harapan Jayahoz, ellenben a 2 elso maszassal kicsit idoigenyes, igy elore megcsinalva oket konnyebb volt masnap a hosszu utvonalat teljesiteni.
Az en erzesem szerint Yalepalenal a teljes nap 2 milliobol, a fel nap 7-800ezerbol kijohet, de persze ezt csak saccolom.
Mas turistak legjobb esellyel a Harfat Jayaban lennenek.
Még azt megmondanád,hogy hogy nézett ki a Wanboék 1,5 nap kirándulása,hogy állítottátok össze?
Mert a múltkor beszéltük,hogy mi férhet bele egy napba de úgy necces a Tomolol barlang azt írtad,és most próbálunk egyre tervezni (mert a 3,5 milliót kicsit húzós kettőnkre),aztán azon még változtathatunk ha találunk még legalább 1-2 embert.
De én bízok benne,hogy lesz még arra 1-2 turista :)
Ugy ertem a Yogyakarta kihuzasat, hogy magaban a varosi forgatagban csakugy ide-oda nezelodni maradhat ki. Persze a kornyezo templomokat mindenkepp bele szeretnenk venni. Most kicsit megzavardodtam, hogy akkor szerinted egy Bromo es Yogyakarta (templomok), sem fer bele 5 napba? Annyi, hogy visszamennenk Ajibbal Surabaya-ba, hogy onnan megoldjuk vonattal az Ijent. Balibol csipegetunk folyamatosan, jelenleg mar csak az a 4 vagy 5 nap maradt arra. Mondjuk nem is Bali volt a fo cel (hanem Raja Ampat), de oda sikerult jo araon jegyet vennunk. Plusz harmunk kozul mar ketten voltunk ott, csak a 3.szemelynek kene egy kis Bali kostolo.
Most azon gondolkodunk, hogy 5 nap Ajibbal egy Surabaya indulas es Surabaya vissza korrel Ijen nelkul, ami abba belefer (pl. Yogyahoz kevesbe ragaszkodunk,ha ki kell huzni vmit) . Majd Surabaya-bol vonattal Karangasem es onnan megkozeliteni az Ijent, majd vissza Balira komppal. Tudom, hogy igy sem usszuk meg a "sok idot elutazunk" dolgot, de azt sztem nem tudjuk elkerulni se igy, se ugy, ha latni akarjuk az Ijent. Vagy ez egy nagyon rossz terv?
Az egyszeruseg kedveert felhivtam Ajibot es a napi 650-ert plusz az egy napi ures visszaautozas kifizeteseert (tehat a 6 napot Yogyaban befejezve 7-et kene fizetni, mert onnan hosszu tav es plusz egy nap neki visszamenni Surabayaba) elvallalna az adott idore, egy kulonbseggel.
Ijent ki kene hagyni 3 okbol. Nagyon kilog az utvonalbol a Yogyaval ellentetes iranyba igy idoben is nehezen fer bele, a nagy tav miatt neki nagyot dobna a benzinkoltsegen, es az ijeni soformaffia a hegyre kulso autost nem enged fel, max Bondowosoig vagy Banyuwangiig vihetne o.
Szerintem is ki kene hagyni, esetleg a Tumpak Sewu vizesest nezzetek meg helyette a Bromo utan, aztan Malangon at irany Solo es Yogya.
Elnézést a majdnem egy hetes szünetért. Itt vagyok az indonéz út második harmadának beszámolójával, aminek során Sulawesin töltöttünk el egyel több napot, mint eredetileg terveztünk. Az okáról majd lentebb írok, mindenesetre így 5 naposra nyúlt a torajai tartózkodás. Utunk ezen részét nagy részben az motiválta, hogy párom antropológiával foglalkozik és érdekelték a toraja népek hagyományőrző és rendkívül érdekes szokásai és egyedi építészeti stílusuk. Engem pedig azért nem kellett sokáig győzködni az úti cél miatt, mert gyönyörű a természet ezen a vidéken, robogóval bejárni a környéket nagyon bejött. Előző írásomat ott hagytam abba, hogy Makassarba érkeztünk az esti órákban, ahonnan éjszakai busszal mentünk tovább Rantepaoba. Itt volt egy kis szívás, mert a buszt előre lefoglalta nekünk torajai guideunk Damita, azonban fals infót kapott a pick up ponttal kapcsolatban, így hiába vártuk a buszt órákig, nem akart megérkezni. Miután nagy küzdelmek árán rájöttünk, hogy mi történt, felültünk egy másik buszra. Ennek az ára persze borsosabb lett, de a fáradtság keményen támadott addigra, így örültünk mikor hátra döntöttük az üléseket és végre elindultunk északnak. Ha emlékeztek a jávai írásra, elég hosszú és élményekkel teli nap volt mögöttünk, így gyakorlatilag az egész busz utat átaludtuk. Egyébként 8 órát ment nagyjából a busz, de mi a reptér közeléből indultunk, Makassarból még hosszabb. Kanyargós, döcögős útra kell számítani és tolja neki rendesen a sofőr. Aki nem bírja az ilyesmit, az jobban jár egy bérelt autóval. Voltak jó páran akik kidobták a taccsot. Reggel kissé azért gyűrötten toppantunk be a Pias Poppiesba, ami az egyik kedvenc szállásunk volt. Van több robogó is a háznál, így a közlekedésünk általában meg volt oldva. Reggeli közben találkoztunk Damitával, akivel két napban egyeztünk meg, hogy vele töltjük. Itt a fórumon is voltak már vele utazók és a visszajelzés általában az volt, hogy túl sokat beszél, de egyébként aranyos és képben van a dolgokkal. Ezt én is csak megerősíteni tudom. Őszintén, nekem túl sok volt amit leadott, de barátnőmnek hasznos volt az információ, tekintve hogy szeretne írni a torajákról. A guide egyébként nem kötelező, de javasolt. Ki lehet deríteni kísérő nélkül is, hogy hol vannak a temetések, de még is csak elég tré dolog egy ilyen eseményre meghívás nélkül érkezni. Mi Damita által elég rendesen bekerültünk az események közepébe. Ezen a napon a vendégek fogadása történt, táncok, énekek és néhány malac + bivaly levágása közben. A gyászoló család meghívott minket maguk közé, így teljesen VIP-nek érezhettük magunkat. A temetésről hazafele még beugrottunk Kete Kesu-ba, ami egy kötelező falu a környéken. Mi sem bántuk meg, hogy meglátogattuk. Itt főleg tongkonanokat láthat az ember, ami a tradicionális toraja ház. Másnap az áldozati napra voltunk hivatalosak, ahol – ha jól emlékszem – 8 bivalyt vágtak le. Nekem a fogadási naphoz képest ez csendesebb, visszafogottabb hangulatot hozott, azt hittem nagyobb lesz az izgalom a mészárlás közben. Kora délután miután elintézték a család által megnevezett bivaly mennyiséget, mi odébb álltunk és elment szétnézni a buffalo piacon. Ez talán nem annyira érdekes a magunkfajta vidéki embereknek. Én Debrecenből, barátnőm Zalából származik, szóval láttunk már jószágokat pesti lakos létünkre. A piac előtt beugrottunk Damitával egy nem túl bizalomgerjesztő helyre kajálni. Én sült angolnát, párom valamilyen halat evett. A két kajában az volt a közös, hogy ugyanabban a barna szószban volt, amit egy helyi gombából készítenek és mint utólag kiderült, nem mindig tesz jót a nyugati ember gyomrának. Ezzel akkor szembesültem, amikor másnap hajnal 3-kor arra keltem, hogy nagyon erős hányingerem van. Egy elég masszív, nagyjából 8 órás hasmenés-hányás etap következett. Hirtelen jött a nagy gyengeség és aznap nem is nagyon tudtam felállni az ágyból. Délután elugrottunk kajálni, ahol én persze rizst ettem magában, de az a kis kiruccanás is teljesen lefárasztott. Következő nap reggelre már jobban voltam, így hajnalban keltünk és Lolai faluból néztük meg a napfelkeltét, avagy land above the clouds, ahogy a helyiek hívják. Ajánlom a programot annak, aki a környéken jár. Rantepaoból nagyjából 20 perc mocizás és gyönyörű látvány tárul elénk fentről. Ezután reggeli, majd elindultunk északra kirándulni, Batutumonga környékén gyönyörűek a hegyek és a táj. Útközben megnéztük Bori falut, ahol megalitok, baba sír és tongkonanok is vannak. Délutánra terveztük a délen található falvakat megnézni és épp akkor értünk Lemoba, amikor barátnőmön is kijött ugyanaz a gyomorrontás (?), mint ami rajtam. Annyira rosszul volt, hogy nem is tudott velem robogóval visszajönni a szállásra, autót kellett neki hívni. Elindult nála is a hasmenés-hányás kombó, de Ő rosszabbul viselte mint én, ezért este be kellett mennünk a rantepaoi kórházba, hogy infúzión vizet kapjon kiszáradás ellen. Egész korrekt körülmények voltak és gyorsan ellátták, írtak fel gyógyszert is és pár óra múlva mentünk is haza. Az aznap éjszakai tovább haladást viszont el kellett halasztanunk másnapra, mert utazni még nem volt képes. A másnap végig pihenéssel, olvasgatással telt. Este aztán felszálltunk az éjszakai buszra, hogy hajnalra a makassari reptérre érjünk. Első géppel repültünk Ambonba, ahonnan elindult az indonéz utunk Maluku része. Erről egy harmadik epizódban fogok mesélni. Addig is nézzétek meg a képeket, amiket barátnőm készített, aki lelkes fotós.
