Úgy tűnt, mintha lepattantak volna rólad teljesen a topiktárs máshol szerzett tapasztalatai. De ezek szerint félreértettem - csak tompítani próbáltad a hozzászólás élét, ugye? Örülök, ha (leszámítva a történelemmel kapcsolatos látásmódot) egyetértünk abban, hogy jó lenne (újra...?) mozdulni abba az irányba, hogy a túrázó és szervezet közötti személyes kapcsolat több teret nyerjen.
Más téma, Cserehát:
Köszönöm a képes beszámolót. Én vagy 8 éve, eltöltöttem közel egy hetet a tájegységen, október vége felé - jól visszaadják a fényképek azt a reménytelenséget, amit ősszel tud sugározni. De pont ezért írtam, hogy ha tudjátok, nézzétek meg mondjuk nyár elején. Döbbenetes a különbség, ahogy az ilyenkor csupasz domboldalak megtelnek élettel, és a kultúrtájat is bőven képviselik a lucerna és napraforgótáblák.
Ottjártunk során nekünk az a szerencsénk volt, hogy egy helyi ügyekben szakavatott "vezető" vitt minket (az ő ötlete volt a program). A döbbenetesen szétrabolt templom már akkor is így állt: annyit érdemes hozzátenni, hogy itt ez a falu lett a gyűjtő. Az a hely, amelyet a csereháti cigányság akkor már maga között is így emlegetett. Ha ismerünk olyan történeteket, hogyan akadályozta meg itt-ott az országban a többségi magyar nemzetiségű lakosság egy cigány család beköltözését, akkor a Csereháton elmondható, hogy volt rá példa hogy a cigány családok akadályozták meg egy másik cigány családnak a beköltözését.
A "hétfalu" (Krasznokvajda vidéke), ahol mi a legtöbbet töltöttük: Perecse kapcsán akkor azt emlegették, hogy lesz burkolt út a határ felé, ez ha jól sejtem mai napig csak terv. Kánytól van út a határ felé: ezért konkrétan (újra) a kassai agglomeráció része. A két falu közötti túraszakaszt akkor már teljesítettem. :)
Ahány túramozgalom, annyiféle elbírálás itthon is és gondolom más országokban is. Ez nem magyar, nem szlovák, vagy osztrák sajátosság, hanem mozgalomfüggő.
Kiragadtál közülük egyet, amit arra használtál hogy odabökjél egyet a kéktúra ellenőröknek, mert mint már régebben kiderült, nem értesz egyet a kettős bélyegzéssel és a dátumozással. (akkor miért kezdtél bele, ez alapszabály 50 éve...)
A kéktúrán kívül pedig az összes többi általam ismert MAGYAR túramozgalom bélyegeztetése, igazolása, elbírálása pontosan olyan egyszerű mint ahogyan leírtad a szlovák kapcsán és pontosan ugyanolyan szívesen elbeszélgetnek veled ha elmész, mint a tótok. (Egerben, Szegeden, Ózdon, 'Tarjánban stb) sőt én a kéktúra kapcsán az MTSz-ben is jót beszélgettem 2011-ben Vencel úrral.
Meg kéne ezeket is ismerni, és utána ítélkezni.
Szóval ha már a nemzeti sajátosságokról beszélünk akkor a "szomszéd fűje mindig zöldebb" megállapítás is vastagon megállja a helyét ebben az esetben, éppen úgy mint a patriotizmus teljes hiánya esetenként.
Romániát nem ismerem, de a bezzegország Szlovákiában többször jártam az utóbbi időben én is.
Hagyjuk már... a statisztika sok mindenre alkalmas, csak a lényeget nem mutatja.
Köszönöm, itt a pont! Végre valaki érti miről beszélek.
"Miért ne vehetnénk át tőlük bármit?"
Szerintem ennek legfőbb gátja a magyar virtus: mi mindent mindig jobban tudunk és csinálunk mint mások, akik meg körülöttünk vannak azok minimum hülyék, de haladó szinten nár utálandó és lenézendő népek. Aztán meg lehet nézni meddig jutottunk ezzel a felfogással: lassan már az említett Románia is leköröz mindket...de ez innentől már politikai téma, szóval részemről ennyit erről.
Szanticskáról kutakodva találtam egy 2014-es cikket, amely bár már több elemében nem érvényes mégis egy egészen jó, átfogó képet ad a faluról, egy teljes alakos fotóval szállásadóinkat, Zsoltot és Mónit is bemutatván.
... de ez a szelfizgetés a mindennek a legalja, szerintem én személy szerint nem szeretném, ha terjedne"
Azt hiszem, hogy ezt a gondolatodat többen félreértették. Vagy egyedül én. :-))) Ezt úgy érted, hogy egy túramozgalom esetében ne a fényképes igazolás legyen az egyetlen igazolási lehetőség? Legyen helyette leolvasható kód, ill. saját vagy céges bélyegzővel való igazolás.
Mi a különbség az közt, hogy te fotózod le magad egy kilátónál, vagy mást megkérsz, hogy csináljon egy fotót? Még sosem készült rólad kép túrázás közben?
"de ez a szelfizgetés a mindennek a legalja, szerintem
én személy szerint nem szeretném, ha terjedne"
Azért ez nem egy selfibotos "majomkodás",hanem a kiíró által kért igazolási mód. Egyébként a kéktúrák is selfis igazolást kérnek ha akadályoztatva van a pecsétgyűjtés.
Ami a terepi igazolásokat illeti nekem a Balaton Körtúra fotós módszere is tetszett. Itt eleve kiírták, hogy hol kell fotózni két pecsételőhely között, és ez az 58 fotó is része a "hangulatnak."
Lehet azért ezt ésszel is csinálni, nem kell túlpörgetni, éjszakában simsonozni, meg ilyesmi.
Nekem Szandaváraljára kellett egyszer kocsival visszamenni, mert nem volt bélyegző, beütöttem, visszadátumoztam oszt jó napot.
Mondjuk én alapból szinte minden bélyegzővel kétszer ütöttem a füzetbe, mert tutista vagyok.
De miért is olyan nehéz dolog ez? Sosem értettem.
Elkezdem a mozgalmat, átolvasom a szabályait, és betartom, ha teljesíteni szeretném. Ha nem akarok a szabályaik szerint teljesíteni, akkor minek kezdek bele??
Nem kötelező belekezdeni, pláne utána a kiírókkal vitatkozni.
Ezt most csak azért nem értem miért nekem mondod, mert tökéletesen egyetértek minden sorával!
Pontosan erről beszélek, ezek szerint talán nem egészen érthetően.
Az utolsó sorokkal pedig csupán a történelmi múlt miatt nem ,de azzal nagyon nem. Még jó hogy nem trianon dicsősége emléktúrát járt be a topiktárs mondjuk Romániában.
A Tátrai és a Felvidéki természetjárás egyéb elemei valóban elismerésre méltóak, a turistajelzéseiket is átvenném például, meg a kis tábláikat is szívesen.
Pont hogy arról szól a topiktárs hozzászólása, hogy a túramozgalom becsületes teljesítése, riszpektje, és nem kis súlyban a természetjáró szervezet(ek) eredményes működése attól is függ, hogyan kezeli a vele kapcsolatba kerülőket!
Talán pont te írtál korábban arról, milyen jól esett átvenni a Kohász jelvényét az illetékes szövetségtől, személyesen. Nos, ez az igény a legtöbb természetjáróban meglenne! Én is szívesebben vittem volna be a füzetemet anno az MTSZ-be, ültem volna le valamely (általam előzetesen nagyra becsült) öreg rókával, aki ott és előttem átfutotta volna, rendben van-e a teljesítés. És - ahogy az emberek általában szeretik ha dícséretet kapnak (erre az igényük a személyes elismerésre), legalább annyira félnek tőle, ha hazugsággal szembesítik őket. Én pont ezért valószínűnek tartom, ha alapvető lenne a személyes közös átnézés, a problémás füzetek egy része nem is jutna el a szakbizottságig.
És nem szabad lebecsülni azt sem, hogy egy személyes kapcsolat mit hoz a túrázónak és a szervezetnek: ha egy túrázó kipanaszkodhatja magát valamely negatívummal kapcsolatban, vagy felemlegethet valamely jó gyakorlatot, az egy jelzés a szervezetnek. És ha a túrázó azt látja hogy törődnek vele, az a legjobb reklám - ami esetleg talán anyagi téren is hozhat pluszt, több tagdíj, adó 1%, vagy egyéb formában. A fiatalabb generációknak azok a természetjáró szervezetek, melyeket nem ők maguk segítettek felépíteni (hála az égnek, ilyenből azért van egy pár), pontosan a kommunikáció gyakori egyirányúsága miatt nem mondanak túl sokat, és nem tudnak kellően eredményesen új tagságot bevonzani.
Az SNP, mint szlovák nemzeti felkelés mozgalma nem hinném hogy Magyarországon mérvadó kell hogy legyen.
Pedig nagyon is. A tátrai természetjárás nagyszerű kezdeteit az elmúlt közel 100 év alatt sikerrel vitték tovább magas szintre, az egész Felvidéken. Miért ne vehetnénk át tőlük bármit?
Sőt még egy halálra ítélt regionális mozgalomnak is vannak terepi igazolópontjai,amelyek szintén nehezítik a trükközést. Ráadásul a mozgalomnak nagyon szép a jelvénye,ha valakit érdekel a megszűnésig van még egy hónap ,hogy teljesíteni tudja. Bár ig.füzet már nem kapható,de ha kell valakinek szívesen segítek.
"ez itthon sem jellemző hogy kukacoskodna bárki is"
Szemtől szemben valóban nem, de a dátumozósdi tök felesleges, mivel a túra teljesítése szempontjából lényegtelen ki mikor járt és hol. Ezzel szemben szinte napi szintű kérdés az kék fb csoportjában ez is, meg a másik (legfőbb) marhaság a dupla pecsételés, ami semmivel sem igazol többe mint egy. Igen, velem sem kötözködtek, való igaz, csak úgy a túra majdnem felénél jöttem rá, erre a nüanszra, és ezeket pótolgatni a kis Simsonom hátán különböző istenháta mögötti helyeken (pl Bánya hegy sötétben), csak azért mert egyszer valaki kitalálta, hát tudod, kibírtam röhögés nélkül. Na és nem is sikerült mind pótolni, mert nem voltam hajlandó csak ezért elmenni több száz kilométerre, de való igaz, megadták a jelvényt így is, nyilván nyomott a latba a kis papírocskám. Tehát az elbírálás korrekt volt.
Meg mire újra eljutottam Katalinpusztára kocsival addigra már lecserélték a régi bélyegzőt, szóval nyithattam egy új gondolatjelet a 3 oldalas irományomban, hogy mi miért és hogyan volt...és kérdezem én mindezek mégis mire jók? Lehetne ezek nélkül maradéktalanul élni és túrázni. Máshol pecsételsz bármivel egyszer, elfogadják, hogy ott jártál, a dátum meg az égvilágon senkit sem érdekel, mégis teljes értékű a teljesítés. De hát betonba öntött "tradíciókkal" úgysem lehet mit kezdeni ugye...
Saját példa: Arka és Mogyoróska között 2015. februárjában alaposan befürödtem a hóval, mire Mogyoróskára értem besötétedett, így közúton mentem át Regécre, a nagyjából -10 fokban (fain volt a felázott nadrágom megfagyott szárainak kongása a csillagos éjszakában). Tehát Regécen aznap jártam először, viszont nem a kijelölt úton ugye. Eltelt egy hónap, lementünk kocsival, én szigorúan kiszálltam a Mogyoróska táblánál a táskámmal együtt és onnantól átmentem a kijelölt úton (akkor még felújítás alatt álló várat is megnéztem, pont naplementében, szép volt) Regécre. Kérdezem én, ezek után melyik dátum a mérvadó? Mogyoróskán nincsen kétszer pecsételés tehát ha azt mondom az első dátum akkor hazudok, mivel Mogyoróska-Regéc között nem a kéken mentem. Ha viszont a második alkalmat írom be, akkor is hazudok, mivel Boldogkőváralja-Mogyoróska között nem azon a napon mentem végig...ezekre az agyalásokra tényleg szükség van?
"Pláne a kéktúra esetében én még szigorítanék is, mert a markec hatására belekezdő rengeteg teljesítőnek nyugodtan ki merem jelenteni hogy minimum a fele nem teljesíti rendesen."
Egyezik, az ilyen autós hétvégi túrázók és kispistázók életét én is megnehezíteném, legfőképpen az erdő közepére (nem az elágazásokba) rakott igazolási módokkal (kód, pecsét).
"Az SNP, mint szlovák nemzeti felkelés mozgalma nem hinném hogy Magyarországon mérvadó kell hogy legyen."
Hát persze, nehogy változzon bármi is, minden jó úgy ahogyan van...
egyszerű ez mind az 1x1. Pl a Balaton Körtúra érint eldugott helyeket(,Nagy -Berek,Bari-hegy Szt.Donát kápolna) és minden jelentős Balaton környéki hegycsúcsot,kilátót melyek mindegyike fényképes igazolópont. A delikvensnek és a helyszínnek is jól felismerhetőnek kell lennie. ezenkívűl minden érintett településen kötelező a pecsét gyűjtögetés, ami a fotók nélkül mit sem ér. Jó és talán követhető példa.
A Cserehát Turistája mozgalomnak és például a Zempléni Rákóczinak is van pár erdőben, dombháton, azaz terepen lévő kódja, a lehető legjobb igazolási formának tartom, a fixre szerelt vassal együtt, ami például szintén a Csereháton is megtalálható, de akár a Bükkben is.
Fára festve, betonoszlophoz rögzítve, olykor megváltoztatva őket a lehető legjobb igazolási formák.
Perecse
Darvaspuszta, lehet vagy 20+ éves, ha élne a mozgalom akkor esetleg kétévente változtatnám.
Ebben az esetben egyáltalán nem volt igaza a delikvensnek, mert ez itthon sem jellemző hogy kukacoskodna bárki is, soha, sehol nem tapasztaltam, pedig jó néhány túramozgalmat teljesítettem már.
Felesleges magatokra venni.
Pláne a kéktúra esetében én még szigorítanék is, mert a markec hatására belekezdő rengeteg teljesítőnek nyugodtan ki merem jelenteni hogy minimum a fele nem teljesíti rendesen.
Legutóbb éppen Szanticskán kaptunk ebből egy ízelítőt, szállásadóink mesélték hogy pár hete Abaújszolnokon vettek fel a figurákat, akik a szálláson csúnyán összevesztek azon hogy hol folytassák, Felsővadászra akarták visszavitetni magukat.
Jó kis belekérdezősöket tudnék kitalálni. A gond ezzel kettő: mindenki magát csapja be, továbbá kell a teljesítői darabszám.
Az SNP, mint szlovák nemzeti felkelés mozgalma nem hinném hogy Magyarországon mérvadó kell hogy legyen.
ez mondjuk nem biztos hogy rossz ötlet, az irányjelző táblákra elhelyezni valami kódot
persze nem a pecsételés helyett, hanem mellett
én nagyon szeretném ha megváltozna az, hogy az OKT igazolópontok 90%-a településen van
nem vitatom, szakaszolásnál nagyon jól tud jönni, meg könnyebb a pótlás, a terepen levőeket állítólag jobban megtalálják a rongálók is, elfogadom
De két pecsét között 1-1 tábla oszlopára elhelyezett (esetleg a faoszlopba belemart? hogy ne tudják elvinni) kód az jó lenne
azért nem a táblára írnám, mert azokat szerintem sokan fényképezik.. (csak úgy, mapillaryra, stb) ezért gondoltam a tartóoszlopra, az nem kerül a képre ha a táblákat fényképezik az emberek
(vagy esetleg, a kirakott betonoszlopokból felhasználni egyet-egyet ilyen kódhordozó célra?
szerintem megoldható lenne és emelne a színvonalon
én legalábbis örülnék neki)
jöhetnek az ellenvélemények, mert biztos vagyok benne, hogy lesz :-)
Még néhány, a Cserehátból hozott, a természetjáráshoz nem feltétlenül kötődő, szubjektivitástól sem mentes gondolatmorzsa.
Abaújszolnok.1
A bélyegzést követően, Szanticska irányába baktatva telefonon beszélgetek a feleségemmel. Már a falu közepéhez közelítve veszem észre, hogy túratársam a faluvégen társalog egy idős férfivel a régi OKT bélyegzőt rejtő (nem a „TASZ-os”, hanem az azzal szemközt lévő) ház előtt. Lassan visszabattyogok, közben bevillannak a korábbi intelmek: ebben és ebben a faluban rakd el a telefont, a GPS-t, a fényképezőgépet, a beluga kaviárt, vagy éppen a Koh-I-Noor gyémántot. Ehhez képest én a falu főutcáján csevegek a telefonomon. Igaz, nagyon árnyaltan fogalmaznék, ha azt mondanám, hogy a készülék nem egy kívánatos portéka, nem hogy harapásnyommal díszített gyümölcs, nagyjából semmi sincs rajta. Buta, mint a tök. Volt okostelefonom, gyorsan elmúlt, nem nyűgözött le, hidegen hagyott. Gazda Albert (borszakíróként Albert gazda) találó gondolatát tovább bontogatva: van, akinek arra való a fősodor, hogy legyen mihez igazodnia, van, akinek arra való, hogy legyen mitől különböznie.
Abaújszolnok.2
A falu Szanticska eső végén, a reménytelenségtől némán üvöltő Petőfi utcán hagyjuk magunk mögött Abaújszolnokot. A település szomorú összképével összevetve is riasztóan lepusztult állapotban tengődő házak mellett lépkedünk. Még egy színroma falu végén is találhatunk egy nyomorgó cigánysort.
Nyésta
Kétszer jártam korábban ebben az elnéptelenedés felé araszoló településen. Emberrel – a túratársamon kívül – egy alkalommal sem találkoztam. Harmadszorra az OKT új nyomvonalán – amelynek kijelölésekor, nos, nem kellő alapossággal vették figyelembe a Cserehát talajtani viszonyait – érkezünk Nyéstára. A Fő utca egyik düledező házának dús vegetációjú udvarán népes–hangos romacsalád tüzelőt aprít. Nem kizárt, hogy néhány éven belül benépesedik Nyésta.
Szemere
A Jézus Szíve templom előtt toporgunk, amikor csinos, jól öltözött, úgy negyvenéves romanő lép hozzánk. „Én vagyok a gondnok, és az unokám szólt, hogy két ember talán meg szeretné nézni a templomot.” Korfa szempontjából kétarcúak a csereháti falvak. Egy részük fiatal átlagéletkorú, sok a kisgyerek, de az életkörülmények és az életmód miatt alig van, aki megéli az időskort. Más falvak átlagéletkora reménytelenül magas, néhánytíz idős lakójuk van, akik jellemzően nők.
Fáj
A kastély igazi kis gyöngyszem – lehetne. Csak az a hitvány pénz, abból nem jut soha elég. Vagy egyszerűen csak mindig más irányba gurul. És ott van a tiszteletre méltó cigányember, Horváth Dezső, aki gondnok, biztonsági őr, kertész és idegenvezető egy személyben. Sok évszázada a trubadúrlíra énekelte volna meg a hősiességét, amint önzetlenül őrzi a Csipkerózsika álmát alvó kastélyt. És, bár ezt a gondolatmorzsát már nem a Cserehátból ragadtam el, hadd mondjak ellen én is Bikk Pubinak: nem hiszem, hogy az Isten többet törődne Fájjal, mint Csenyétével, de ez az ember mégsem ragadt meg a Maslow-piramis alapjánál. Sőt, én úgy érzem, számára a kastély bemutatása már egyfajta önmegvalósítás, a piramis csúcsa. És még egy gondolat a Maslow-piramisról. Az emberré válás feltételének tekintem azt, hogy korai ősünk e piramis egy magasabb szintjére merészkedett. Ha csak az alapoknál, kizárólag az élettani igények kielégítésénél ragadt volna, nem létezne a Notre-Dame, a Bűn és bűnhődés, vagy éppen a Dávid-szobor, legfeljebb még egy nagytestű majomfaj az afrikai szavannán.
"delikvensek bizonyítottan végigjárják az országos kék túramozgalmakat"
Szerintem ennek nem feltétele sem a dátumozás, sem a dupla pecsételés, sem az, hogy hetekig ott legyen a füzet. Persze nem azt mondom, hogy valaki legyen ott 0-24-ben aki 3 oldalba belelapozás után már nyújtsa is a jelvényt, de szerintem lehetne némi könnyítés ebben az egészben. Ahogyan említettem is, egyeztetés után mentem, tehát nem állítom azt, hogy bármikor beesik valaki oda akkor azonnal foglalkoznak vele. Sétálós és a túratársam is emailezett velük és nekik sem volt gondjuk. A lényeg: megbíznak azokban akik oda mennek, hogy teljesítették a túrát és nem kételkednek ennek a tényében. Hozzáteszem, hogy szerintem sokkal kevesebb is a simlis és csaló hajlamú "teljesítő" arrafelé, tehát ez így ott tud működni.
Én az OKT teljesítésekor egy 2 vagy 3 oldalas mellékletet írtam arról, hogy mi miért van úgy a füzetben, nem is volt semmi fennakadás, ha belekérdeztek volna azzal sem lett volna baj, mivel végigjártam. Erre odakint nem volt szükség mivel személyesen zajlott az egész. A DDK-nál nem írtam semmit, azzal sem volt baj.
Ha már külföldi igazolásról van szó, köztes megjegyzésként szúrom közbe, hogy az osztrákokkal egyelőre nem sikerült felvennem a kapcsolatot jelvényátvétel ügyben pedig kiérdemeltem már a Zentral bronzjelvényét, de egyszerűen sehonnan nem írnak vissza, pedig még az ÖTK-nak is írtam ez ügyben, tehát ez egyelőre nem túl pozitív így. Jövőre terveim szerint teljesítem az ezüst fokozatot (1. kötet végigjárása), akkor majd jobban rá fogok állni erre a témára, szerintem telefonálnom kell majd.
"Tudnál idézni az SNP kiírásából, hogy az mit tartalmaz a teljesítéssel és igazolásmódjával kapcsolatban?"
Mivel az ígéret arra, hogy lefordítsák nekem az elejét a füzetnek azóta is csak ígéret marad, ezért leírom a lényeget: a mozgalomnak saját bélyegzője nincsen, a pecsételésre kijelölt helyeken céges vagy bármilyen lenyomat megteszi (legtöbbször: peciatka organizácie s názvom obce: szervezet bélyegzője melyen szerepel a település neve). Ezen kívül a másik fő igazolási mód az ún. opís text, azaz az útjelző táblák (smerovej tabulky vagy röviden csak smerovnik) felső adatainak bejegyzése a füzetbe, mivel ha az ember ezt tudja akkor ott is járt, tehát igazolva van az ott léte. Néhány fent van a neten, de tényleg csak pár darab, aki csalni akar sokra nem megy velük, időnként cserélik is őket újjabbakra, akkor változnak a leírandó adatok is. Ezen kívül a változtatás joga ott is fent van tartva, volt hogy nem volt smerovnik ahol kellett volna (pl. Zdiarske nyereg, de itt előtte a menedékházban pecsételtem), volt ahol meg nem jelölte semmi, mégis volt, ez utóbbi gyakoribb, tehát inkább több volt mint kevesebb. Ha nem sikerült pecsétet szereznem (ez nekem 3 helyen nem sikerült a 769 km alatt: Dobrá Voda, Chata Erika, Nizná Pisaná), akkor az opís text ugyanúgy játszik, plusz én mindhárom helyen lőttem igazolóképeket magamról a táblákkal. Ehhez az igazolási módhoz persze kellenek a smerovnikok, melyeket a netes és papír alapú térkép is jelöl. A rájuk írt adatok pedig életszerűek és nem tűzifa szintűek mint itthon.
Példa a Nagy-Meszesről, mely nem igazolópont: felül a mozgalom neve, alatta a földrajzi név a magassággal, alatta a "szponzor", bal sarokban a tábla kihelyezésének dátuma, jobb sarokban a tábla kódszáma/jele. Én ebben az elhelyezkedésben írtam be az egészet a füzetbe ahol kellett. Csere esetén a kihelyezés dátuma minimum változik, de előfordulhat, hogy a kód is. Egy tíz éves netes képről ha valaki leírja, akkor kilóghat a lóláb ha komolyabban belenéznek.
Az igazolófüzet első oldalainak egyike, bal oldalt lent látható, hogy mit kell begyűjteni a jelvényekhez.
Részletesebben:
- első, fehér jelvény: 40 pont, melyekbe beleszámít a túrócszentmártoni és besztercei plusz helyeken beszerzett pecsét (itt érezhető a történelmi vonzata is a túrának)
- második, kék jelvény: 80 pont, amibe benne kell lennie a slavíni és duklai pecséteknek is (mindkét helyszín szintén kapcsolódik a felkeléshez)
- harmadik, piros jelvény: mind a 119 ponton igazolás
Alatta pedig írják, hogy a jelvények ingyenesen járnak a teljesítőknek.
Másik példa, az igazolófüzet egy oldalán bemutatva: bal oldalt a színes térképen jelölve az útvonal a falvakkal és az igazolópontok helyével és számával, jobb oldalon pedig a pecsétetek és opís textek helye. Az eredeti füzet amúgy A5-ösnél kisebb méretű. Mindegyik igazolópontnál szokott lenni egy egy-két mondatos kommentár.
- Vápecs: opís text a nyeregben a kék-piros jelzés találkozásánál (ezt takarja a c x m, cervená-piros, modrá-kék, x-elágazás), ez gyakorlatilag a sedlo Palúch nevű tábla adatainak leírását jelenti, amely a csúcs alatt található
- Gyurcsekovci: köztes pont a Vápecs és Zsolt falu között, egyszer csak az út szélén egy smerovnikkal, nehogy valaki kihagyja ezt a tizenvalahány kilométeres, nem túl érdekfeszítő szakaszt. Sétálósnak tavaly még nem volt kint ez a tábla, de mi szeptemberben már találkoztunk vele, a dátuma egyébként 2016-os, Sétálós pedig korábban járt erre, igaz ő még a régi füzetet használta.
- Zsolt: a már említett klasszikus peciatka organizácie s názvom obce, azaz olyan szervezet pecsétje melyen a település neve szerepel, ez egyértelmű
- Strázsó: opís text a csúcson, ez egy pár száz méteres kitérőt jelent, de megéri kimenni a csúcsra, a piros nem sokkal alatt a megy el a Lúka pos Strázovom (rét a Strázsó alatt) pontnál
- Csicsmány: hasonlóan Zsolthoz itt is céges bélyegzés, itt külön írja Kastély éttermet, de én nem konkrétan itt pecsételtem, ezt nem kell túl komolyan venni, elég tényleg egy olyan lenyomat amin a településnév látszik
Remélem tudtam segíteni annak akit érdekel ez a téma!
Ha van rá mód személyesen is szívesen elbeszélgetek bárkivel erről, akár az MTSZ-ben, akár egy korsó sör mellett. Egyszer majd úgyis beviszem az AK füzetet ha megcsináltam, persze a magyar elvárások betartásával. Az igazolófüzetet elküldöm bárkinek mailben akit érdekel, de a KST honlapján is megtalálható. Pozsonyban pedig 1 euró fejében megvásárolható.
"Összességében nagyon tetszett ez a hozzáállás és ügymenet, amely a magyar gyakorlatnak az ellenkezője: egyszer elég volt elmenni, nem kellett otthagyni a füzetet, sem magyarázkodni bármi miatt is, ingyen voltak a jelvények és az egész nem tartott tovább fél óránál, ha nem vittem volna el a képeimet, még lehet 20 percig sem vagyunk ott. Tehát le a kalappal előttük!"
Hát, idehaza már csak ilyen, hozzánk hasonlóan raplis ellenőrök bírálják a kéktúra füzeteket, akik elvárják, hogy a delikvensek bizonyítottan végigjárják az országos kék túramozgalmakat! Tudnál idézni az SNP kiírásából, hogy az mit tartalmaz a teljesítéssel és igazolásmódjával kapcsolatban? Csak hogy okosodjunk mi is! :-)
A teljesítés után a jelvényátvétel nem sokat váratott magára. Néhány elektronikus levélváltás után a mozgalmat kiíró KST (Klub Slovenských Turistov) illetékesével egyeztetve 2017. augusztus 10.-én egy éjszakás műszak után a barátnőm társaságában útra is keltünk Pestről Pozsonyba átvenni a jelvényeket. A kiválasztott EC járat Szobon és Érsekújváron át érte el a fővárost (megjegyzem a szobi határátmenettel SNP-zés kapcsán egyszer éltünk a túratársammal, amikor Dóvalból jöttünk hazafelé júniusban, amúgy mindig a rajkai, komáromi és hidasnémeti határátmenetet használtam, kivéve egyszer amikor kocsival jöttünk és mentünk a Hédeli nyerges túráról/ra), eseménytelen út után érkeztünk meg a főpályaudvarra, majd a 2-es villamosra szállva a külváros felé vettük az irányt. A negyed órás jegy pont elég volt erre az utazásra (többek között itt is zónás jegyrendszer működik, ami a magyar szabályozással szemben egyszerűbb és igazságosabb szerintem), a Polus City Center megállótól egy kis gyaloglás következett a Záborského utca 33. számhoz, ahol a KST központja található. Ikonikus módon a kerítés mellett egy smerovnik áll, amely egy jelzett út kezdete/vége, ezen a kék jelzésen az SNP által érintett Kamzík érhető el.
Az épületben Dusán V. Úr fogadott, aki egy nagyobb terembe vezetett minket, ahol középen a az összetolt asztalokat körbe a falakon képek, jelvények borították, a szekrényekben túrázós könyvek és kiadványok, térképek tucatjai pihentek. Akárcsak az e-mailekben, élőben is angolul kommunikáltunk, a füzetem átnézésében egyáltalán nem volt sem részletekbe menő, sem kikérdezős szemlélet, inkább amolyan átfutás jellegű volt. Titkolni valóm persze nem lett volna amúgy sem, a három helyet ahol nem tudtam pecsételni már első levelemben jeleztem, az opís textek is hiánytalanok és a valóságnak megfelelőek voltak. Ezek után bekerült a nevem és címem egy kockás füzetbe, majd megkaptam a teljesítésért járó három jelvényt, plusz még egy KST jelvényt, két KST felvarrót és egy füzetet amiben a 2017. évi szervezett, döntő többségében teljesítménytúrák adatai szerepeltek és mindezt teljesen ingyen!
A három jelvény három teljesítési szintet takar: a fehér 40 felkeresett pont után jár, a kék 80 után, az egész útvonal végigjárásáért pedig a piros, ez a három szín együtt adja ki a szlovák zászló színeit.
A füzet a túraútvonalon kívül kettő, a Szlovák nemzeti felkelés által érintett helyet ír még elő pecsételőhelyként, az egyik Túrócszentmárton (egy autós Magas Tátra túra után ugrottunk be pecsételni egy gyógyszertárba itt), a másik pedig Besztercebánya (ide pedig magamtól mentem el télen egy vonatozós, utazgatós nap keretein belül), ezek is szükségesek a három jelvény megszerzéséhez.
Mivel készültem egy képválogatással, ezt be is mutattam egy irodai számítógépen, egy-egy megjegyzést hozzáfűzve (kitérők, Zdiarské nyeregnél az Alacsony Tátrában nincs smerovnik stb), majd egy euróért vettem egy eredeti SNP füzetet, a „best of” túrák igazolása céljából. Még váltottunk pár szót: rákérdeztem például a folyamatban lévő Nájvyssie mozgalomra, de ezt nem ők szervezik, illetve arra, hogy hányadik magyar teljesítő vagyok. Sétálós kollégát megelőzte valaki, mert ő a második, én pedig a harmadik! Büszke vagyok rá, hogy egy ilyen kis létszámú közösség tagja lehetek mostantól. Ezek után pár kedves szóban még sok-sok túrakilométert kívánt Dusán Úr, majd elköszöntünk. Összességében nagyon tetszett ez a hozzáállás és ügymenet, amely a magyar gyakorlatnak az ellenkezője: egyszer elég volt elmenni, nem kellett otthagyni a füzetet, sem magyarázkodni bármi miatt is, ingyen voltak a jelvények és az egész nem tartott tovább fél óránál, ha nem vittem volna el a képeimet, még lehet 20 percig sem vagyunk ott. Tehát le a kalappal előttük!
1.-2. KST székház a smerovnikkal
3. díjazások: egy KST jelvény, a két felvarró egyike, és a lényeg a 3 SNP jelvény
Pár kötelező kép elkészült még az épület előtti smerovnikkal, majd az utca túloldalán pár lépéssel feljebb lévő kocsmában egy-egy adag sör társágában ünnepeltük a teljesítésemet. Szép pillanatok voltak ezek is, akárcsak sok-sok másik is a túra során. Nemsokára visszavillamosoztunk a városközpontba, majd egy kis kitérőt tettünk a Pozsonytól nem messze lévő Záhorská Vesben végződő mellékvonalon. Visszatérve a pozsonyi főpályaudvarra szembesültünk vele, hogy a Prága felőli érkező EC-k tetemes késéssel közlekednek a kinti vihar miatt, így a betervezett Szob irány helyett, Komárno felé tértünk haza.
Az egész túrát nehéz összefoglalni pár szóban, azon túl, hogy természetesen ajánlom mindenkinek, hogy akár részben (pl. Alacsony Tátra gerinc) akár egészben végigjárja. A szokásos érveken (sportolás, kihívás, emberek stb) túl, sokat emel az élményen a Magyarországon meg nem tapasztalható magasságú hegyeken való túrázás valamint az útvonal helyenkénti viszonylagos elzártsága, például ha Pezinská Babát nem számoljuk, mint útmegszakítási lehetőséget, akkor Pozsonytól Jókőig (Dobrá Voda) 80 km hosszan nem megy lakott területen a túra, de máshol is az itthon megszokottaktól jócskán több a gyéren lakott területek aránya, sokkal több a Kohász kék nyugati feléhez hasonlítható életérzés. Az eldugottság számomra legalábbis vonzerővel bír, persze azért nem minden mérték nélkül. Ennek kapcsán út jelentős részén, konkrétan Pezinská Babától Dóvalig és az utolsó túrán, Ördöglakodalom hágótól Garamfőig cipeltem a nagyzsákot és a sátrat, amely kapcsán behatóbban ismerkedhettem meg a túrázás ezen módjával annak minden előnyével és hátrányával együtt, ez sok nehézséggel és sok tanulsággal járt. A többi szakaszon meg tudtam oldani a dolgot sátor nélkül, közepes vagy kis zsákkal, itt viszont a szállások leszervezése és a napi fix etapok teljesítése adta fel a leckét, a közlekedési feladványok mellett. Összességében arra jutottam, hogy inkább áldozok be egy kicsivel többet az anyagiakban, minthogy a megerőltető cipekedés elrontsa az élményt, mivel elsősorban azért megy az ember ilyen helyekre a mozgás mellett.
A túrázás Szlovákiában nagyon jól tervezhető az általában jól karbantartott jelzett utakon és a smerovnikoknak köszönhetően könnyen és reálisan (persze ez időjárásfüggő is) tervezhető utakra ad lehetőséget, ez a rendszer nekem nagyon bejön. Ehhez kapcsolódóan a mapy.hiking.sk teszi fel az i-re a pontot amely előtt megint csak le a kalappal a naprakészség, információtartalom, jó használhatóság, országos lefedettség és dizájn kapcsán. Sajnos se itthon, se Ausztriában nincsen ilyen jellegű jó háttér a túrázáshoz és annak megtervezéséhez. Ezen kívül kapható az egész országot lefedő papír alapú, lefűzött turistatérkép, ami szintén nagyon jó dolog (Azóta a telefonomra letöltöttem a mapy.cz offline térképét, amely ugyancsak nagyon jól használható).
Végezetül, október 24-én délután a magyar lakhelyű teljesítők ¾-e, az az én, Sétálós és a túratársam (ő ekkor érkezett meg frissen Pozsonyból a jelvényeivel) összeültünk egy közös délutáni ebédre és beszélgetésre egy belvárosi étteremben. Sétálós már korábban meg is jegyezte, hogy az itthoni teljesítők 75%-a xy tanfolyamról került ki, ugye ott értesültem az SNP létezéséről tőle először, ekkor indul el útjára a vezérhangya aminek apropóján összeültünk. A túratársam beváltotta az ígéretét, miszerint a kedvenc ételemből (rántott hús krumplival) annyit rendel, amennyit nem bírok megenni. Hát ez sikerült, az első kör finom óriás bécsi szeletet még fennakadás nélkül eltüntettem, azonban a másodiknak csak nagyjából a feléig jutottam (legközelebb másnap dél körül ettem), így a maradék nekik jutott. A csapolt Budweiser sör is nagyon ott volt a szeren. Mivel Sétálós ment éjszakára dolgozni, ő csak alkoholmentes italt fogyasztott.
Ezek után elkészültek az általam várt képsorozat a 9 jelvényről együtt és a közös fotók is rólunk és az asztalon az igazolófüzeten lévő jelvényekről, a barátnőm által, aki közben befutott.
4. az ígéret szép szó
5. 3 magyar teljesítő 9 jelvénye egy képen az eredeti füzeten, Magyarországon először. Reméljük bővül majd újabb teljesítőkkel a kör idővel!
Összességében itt a sztori vége. Szinte naponta jutnak eszembe, akárcsak egy röpke pillanatra is helyek ahová akár most is visszamennék. Remélem lesz majd lehetőségem legalább ezeket a helyeket felkeresni újból és újra koptatni egy kicsit a leghosszabb szlovák piros jelzést.
Azért az egyházak belső világában is van egy kis probléma, - szerintem. Értékes műemlékeinket elzárják, a templomok - Isten háza - aminek állandóan nyitva kellene lennie szinte mindenhol bezárva állnak még napközben is.
Pécsvárad viszonylag nagy hely és mégsem tudtunk bejutni hétfőn, kora délután a műemlék templomba. Értem én, hogy féltik de hát Ők (is) nevelik az embereket, de mire is?
Perecse
