Szerbiaiak, akiknek ha máshogy nem, de a vajdasági magyarokkal lehettek tapasztalataik, ők vihették le a hírüket felétek.
A magyar nők a 3 dolog egyike, ami eszébe jutott a helyieknek az országról, akikkel kontaktusba kerültem. Egy kolasini panziós (Djevojacki Most) emlegetett egy fiatal, szőke csajt, aki a motoros barátjával szállt meg nála. Évek múltán is emlékezett rá, annyira szép volt szerinte. Montenegróba talán még nem mennek tömegesen magyarok, hogy egy ledér, könnyen kapható alakuljon ki, mint Horvátországban. (Ami valójában nem országra jellemző, ugyanez van a brit lányokkal Görögországban.)
A másik kettő, ami beugrik nekik: vízilabda és gyógyfürdők. (Nem számítva olyanokat, hogy valaki Mo.-on szokott átutazni, vagy járt csencselni a budapesti piacra, vagy nálunk sokkal magasabbnak gondolják az életszínvonalat hozzájuk képest.)
Valami miatt jo a sajtojuk a magyar noknek itt a kornyekunkon. Az okat, vagy eredetet nem tudom.
A teraszon ulve, annak csupasz beton aljat nezve, a harmadik raki utan, egy falumbeli komuvescsapat (3 testver) egyik tagja, mult heten azt mondta, ha szerzek neki egy MAGYAR csajt, ingyen leburkoljak a teraszt. Mert a magyar csajok nagyon jok- velemenye szerint. Mondtam neki, az elmult evtizedekben nekem csak magyar nőim voltak, tehat en csak tudom!
Én a bankkártya mellé kötök éves külön biztosítást.
Egész évben érvényes (nem napokhoz kötött), közepes fokozat (nem alap és nem szuper prémium) személyenként úgy 10000 Ft körül van, ami kevesebb mint a 2 hetes alkalmi biztosítás összeg. A biztosításhoz adnak egy kártyát amit be kell mutatni az ellátónak, fel kell hívni a kártyán levő segélyhívót és a többit a biztosító intézi az ellátóval. 2 évvel ezelőtt Szerbiában Alexinac-i kórházban a balesetünkkor is teljes ellátást kaptunk (CT-t is beleértve) egy fillér fizetés nélkül.
Mindenki mérlegelheti, köt-e biztosítást. Ahogy írtam, nekem egy alap van, egész évre, automatikusan megújul, nincs rá gondom. Most azt mondom, ez nekem elég, kockázatkerülő vagyok. Tavaly volt a helyi sajtóban, hogy a Durmitorban eltévedt egy belga csoport, egyiküknek a lábával is volt valami. Helikopterrel mentették ki őket. Ha nem volt erre biztosításuk és a montenegróiak nem voltak jófejek, nem csak az illető lába fájhatott utána...
A csajt összehozta a sors egy délceg crnagorác fiatalemberrel, ezért gyakran utazik oda mostanában. Legutóbb 3 hónapot töltött ott, lakást bérelt Niksicben. Most éppen nincs lent, óceánjáró hajón dolgozik. (A történet előzménye nem derült ki, hogy melyik volt előbb, egy tavalyi montenegrói nyaralás vagy a pasi, akit mondjuk a munkája vagy más kapcsán megismert.) Maga a poszt kicsit vérszegény, lehet, lesz folytatása.
Szuper, hogy jól érezted magadat. Budvának megvan a varázsa, nem véletlenül a tengerparti turizmus fővárosa. Már a régi görögök is... Becicit nem ismerem, Budva építkezése kaotikus, a taxis sem talál oda mindenhová, tapasztalat. Volt, hogy elővette a sofőr a térképet... Ilyenkor valamilyen könnyen azonosítható tájékozódási ponthoz vitettem magamat.
Egy ulcinji szállásomon voltak hangyák, kicsit nagyobb, vörös színűek. A hűtőbe, elvileg zárt helyre betett péksüteményt is ellepték. Meleg éghajlat, buja élővilág...
Ízlésekről nem lehet vitatkozni, ha valakinek nem jön be mondjuk Kotor, akkor nem. Kérdés, milyen várakozások voltak. Többször voltam, először szeptemberben. Amikor augusztusban, nagyipari turizmus van. Naponta jön 1 (vagy 2-3) új óceánjáró, sok ezer ember lepi el az óvárost és környékét, majd továbbállnak. Futószalagon jönnek tényleg, gondolom, már májusban is + a normál nyaralók. Nekem ez volt egy negatívum.
Ez az elfogadjak, nem fogadjak kerdes erdekes es jo hogy irtad...
Az hogy "elfogadjak" azt jelenti= ellatjak a problemadat. De nem jelenti azt hogy nem kell fizetni.
Ha csipi-csupi a baj, mi csak a legkozelebbi orvoshoz megyunk. Talan 2-3euro a vizitdij es nincs mas koltseg. Nem erdekli az orvost az Eu kartya, ha nincs akkor is ellat.
Ha nagyobb a baj, akkor Bar. Ha gyors elsosegely kell, akkor a turista ambulancia, az egeszseg hazban, ami mellett ott a mentoallomas(vagy csak 1-2mento oda van kivezenyelve?-nem tudom). Sok mindent nem tudnak, de a leggyorsabbak.
A megoldas a korhaz. Barhol kezded a sort, ha nagy a baj, itt kot ki mindenki. Nekem eddig 2sztorim volt, mindketto legelejen, amikor kiderult hogy magyar vagyok, megmondtak, ismerik a magyar tarsadalombiztositot. Mindent fizetnem kell, amirol ok teteles szamlat adnak, amiert harcoljak majd en a sajat orszagommal, ne ok kinlodjanak, mert a magyar tb nem fizet!
A 2 szotori kozul az egyikben probaltam, a magyar tb-n behajtani egy vicces kb60-80eurot, de nem sikerult.
Szarhazi hozzaallas, a jogszabalyok egyoldalu ertelmezese es a tudatlansag kevereket tapasztalva, feladtam a harcot!
...es Barban az elso pillanatban megmondtak elore: harcoljak en a penzemert.
Tehat aki nyaral, tartalekoljon az ilyen esetekre is!
(Elolvastam mindketto posztot. Lehet nagyon faradt voltam mar az egesz napi munka utan, de a legvegen az nem "jött át" minek van itt a csajszi? Mirol szol a poszt?)
Miért csalódtál Kotorban? Engem elvarázsolt az a négyzetrácstól teljesen elrugaszkodott kisváros (és az öböl), kétszer egy hetet töltöttem ott, imádtam a háromszög alakú városfala közé zárt labirintusában a bolyongást, csak úgy, vagy éppen azért, mert rulettszerűen éttermet választani, vagy épp a saját szállást teljesen más kacskaringóval megközelíteni akartam. Megnéztem az összes körülötte lévő hegy tetejéről, minden irányból, és valószínűleg az idei montenegrói úton is ott lyukadtam volna ki, ha nem térítenek el itt a topikban Ulcinjba, amikor egy igen kellemesnek tűnő apartmamról esett szó itt.
Isteni volt, úgy tervezem, még egyszer kimegyek. Azért is, mert Bar-ba és Ulcinjba nem jutottam el, és azokhoz beterveztem Albániát (durresi) pihivel.
A Wizzair transzfer tökéletes volt, 34 E oda-vissza, az ember ott várt a reptéren, és kb. 3/4 óra alatt elszáguldott Podgoricából Budva(Becici)-be. Ugyan kissé debil volt, nem értett angolul, és este sötétben nekem kellett kiszállnom és megkeresni a szállásomat. (Még jó, hogy a Google Earth-on már előre bemértem magamnak). Hazafelé pedig már 4 órával a repcsi indulása előtt ott volt értem, de türelmesen várt.
A szállásomat szerintem jól választottam ki, bár adódtak kisebb-nagyobb problémák, hangyák a konyhában, macskák, amik állandóan a kinti székemre ültek, a szomszéd ukrán-orosz családnál pedig egerek, stb.....
Viszont közel volt Budvához, ahova többször gyalog, néhe busszal (0,50 E), mentem, és Rafailovicihez (kedvenc fürdőhelyem)
Láttam Risanban a mozaikokat és a római utcákat, Perastot, gyönyönyűek............
Hercegnoviban megmásztam a sok-sok lépcsőt, 15 Euróért egy hajókirándulás keretében (Boka Kotorska). Kotorban csalódtan, Budvában sírtam, és oda visszavágyom!!!!!!!!
Most ennyi, majd még írok, és töltök fel a 240 fotómból.
Klassz beszámoló, képek. Igen, a Vranac balkáni szőlő- és borfajta. El tudom képzelni, hogy a hírnévre és a luxusra bazírozva csináltak egy lehúzós helyet Sveti Stefannal. A hotelsziget az ország egyik legismertebb jelképe, ha nem a legismertebb, de nyaralni én nem biztos, hogy pont oda mennék, mármint a partmenti településre. Kotorban korrekt hely az óvárosban a Pizzeria Sara, persze behatárolt, olaszos kínálattal. Jó hír, ha Virpazarban a Pelikán étterem mégis jó, én még nem próbáltam. Netes utazási fórumokon nem a legjobb a hírük, de ebben a hozzá tartozó hotel is benne van, a lehúzós hajótúráik és a tulaj nyomuló, rámenős viselkedése is. Lehet, találkoztál a szőke hajú vajdasági hostess-szel. Budva állandó lakosainak érzékelhető hányada orosz, van orosz iskola, rádió is. A turisták között ukránok, fehéroroszok, közép-ázsiából oroszajkúak is vannak, (számomra) nehéz őket megkülönböztetni.
A Shkodari/Szkadári-tó még mindig felfedezetlen csoda, ráadásul közel a tengerparthoz. Sajnos a luxus üdülőtelephez már dinamittal robbantják a domboldalt, a munkagépek már télen megjelentek. Ki fogják venni a nemzeti park fennhatósága alól azt a kis területet...
időjárás: tenger 24-26 fok körüli, mindenképpen kellemes, hőfokok 28-30 C fok közt napközben.
Meglátogatott helyek:
Kotor
Kotori-öböl
Perast
Budva
Sveti Stefan
Petrovac-Canj
Skadarsko jezero , Skodrai tó
Az ország remek adottságokkal rendelkezik, viszont a környezetvédelem gyerekcipőben jár. Sok a szemét, strandokon üres pet palackok, cigicsikkek, jégkrém csomagolások és társaik.
Az ország igazi arca nem a napernyőkkel és nyugágyakkal menthetetlenül telitűzdelt tengerparton található, hanem beljebb, már a Skodrai-tó térsége is hozza a balkáni feelinget ütött-kupott Yugo autók , birkák-kecskék az úton, szamarak a tóparton, fillerekért árult borok, sajtok.
Dubrovnikból indulva hamar vége szakadt a napsütésnek, Kotor felett felhők gyülekeztek. Az út, ahogyan tovább délre iszonyatosan hosszú, véget nem érő, tele 40-50-60as korlátozásokkal, egymásba érő települések és sok helyütt mindenfelé lejtő út.
Kotor belvárosát látni kell, érdemes felmenni a fellegvárba, a lépcsők olyanok amilyenek, zárt cipő előny. Minden egyes fordulnál penetráns szagok, zsebkendők, törött üvegek.
A Kotori-öböl meglehetősen nemzetközi, sok angol, német skandináv turista, de szép számmal jönnek albánok és törökök is.
Budva az oroszoké, Kelet-Európa nyaral feeling, annak minden előnyével (orosz hölgyek) és hátrányaival ("kultúra"). Budva érdekes képet fest, egymást mellett a modern hotel vagy apartmanház és mellettük igen lepusztult épület a klasszikus kép (ugyanez részint Herceg Noviról is elmondható).
Sveti Stefannak szép a strandja, a fizetős kultúrált, a másik közepesen szemetes, az itt található étterem (Sveti Stefan beachen) kifejezetten sz.r és drága, a vörösbor ihatatlan (Vranac, biztos ebből is van több pincészettől való, és talán jó is..) , olyasmi, amit a vidéki restiben is félve szolgálnak fel. A raki a győri likörgyár "remekeit" idézte, egyszóval felejthető.
Előtte Kotor belvárosában sikerült belefutni egy lehúzó helyre, mindjárt az első napon két negatív gasztró élmény.
Második nap Virpazart és Skodrai tó, érdemes elautózni egészen Donji Muriciig, az út kalandos, lejt a szélrózsa minden irányába, de van pár km felújított szakasz, ahol bruttó 70-80 vihető, egyébként 40-50 (max)
A tó fantasztikus, hatalmas , csendes, tagolt partvonal, sok kis sziget, nagyszerű madárvilág és kellemes víz. Semmi hajóforgalom, egész nap két motorcsónak, az egyik helyi halász a másik rendőrség, olyan mint egy feszített víztükrű medence, hihetetlen élmény. Útközben néhány árus kínál bort, pálinkát, sajtot, ezt-azt fillérekért.
Virpazarban a Pelikán nevezetű étteremben a grilltál, a sajttál first class, bor, pálinka is itatja magát, bárkinek nyugodt szívvel ajánlom. Innen indulnak a kirándulóhelyek, de aki kicsit sportosabb ajánlom a kajakot, de privátok is viszneki ki motorcsónakkal (Donji Muriciban is), utóbbinál a plázs kavicsos, nyomokban tartalma turistákat, de annál több szamarat s kecskét :)
Sveti Stefanra visszatérve: a hegyoldalán van pár templom, onnan a kilátás első osztályú, naplemente pazar, út rossz, alacsony építésű autóval inkább ne.
A Petrovac , Buljarica , Canj partszakad csodás, főleg a vízről nézve. Buljaricán a kemping mellett van egy jó kis étterem olcsó árakkal. Restora Plaza Buljarica, 5-6 euró grillhús körettel, 1-2 euró kecskesajt (tálon), 1 euró a pálinka...
Illetve több olyan partszakasz , ami csak vízről közelíthető meg, ezeken szeptemberben senki vagy max 1 motorcsónak volt, a víz kristálytiszta, sok hal, tengericsillag, snorkelezni szuper.
Összeségében jó kis ország a főszezonon kívül korrekt árakkal, balkáni bájjal fűszerezve.
Mi is a Boat Milica családi vállalkozást választottuk
Örülök, hogy a beszámolóm hasznos volt. Azt nem is írtam annak idején, hogy a kolostorban egy palack Vranac és almalé várt minket, kedves gesztus volt. Lehet, hogy borszakértők húznák a szájukat, de nekem a testesebb vörösbor is jól esett a kánikulában (pontosabban bent a hűvösben). Érdekes, a szerzetes nem beszélt, nem viszonozta a köszönést, lehet, némasági fogadalmat tett. Közben a hegytetőn már szélkerék termeli az áramot a XV. századi kolostornak. A kilátás pedig a tóra világszínvonalú látványosság.
Most olvasom, lehet, rendelője válogatja, elfogadják-e az EU kártyát. Gyanítom, hogy a kifejezetten turistákra szakosodott ambulanciák, rendelők inkább nem fogadják el, de ez csak sejtés. Szervezkedő régebben írt már talán a bari kórházzal kapcsolatban, hogy ők sem.
Utasbiztosítás: szerencsére még nem kellett használnom. Amik a bankkártyák egy részéhez szoktak automatikusan járni, nem a legjobbak, fapados verziók. Én egy kompromisszumos megoldást választottam, a bankomnál kötöttem külön. Háromféle csomagból lehet választani, ezért jobban személyre lehet szabni, mint az automatikus típust. Egy főre talán 8 ezer forint, egész évre. A családi verzió olyan 15 ezer lehet, szintén egész évre, most nem néztem meg újra az OTP honlapját. Aki többször utazik, nem csak Montenegróba, annak ez megéri.
Az EU-s TAJ kártya amúgy is ki van váltva, ezért viszem, de az itt leírtak alapján nem sokat ér a gyakorlatban. Azt hogy elfogadják lent, egyetlen egy helyen lehet olvasni a neten, ez óvatosságra int, sehol máshol nem írnak róla...
Monetenegrói sajátosság, hogy a helyiek is fizetnek bizonyos alapdíjakat: vizitdíj, kórházi napidíj, receptfelírási díj. Ezért ha véletlenül elfogadnák az EU-s kártyát vagy a magyar OEP-es nyomtatványt, akkor is nekünk kéne ezt zsebből fizetni elvileg. De az utasbiztosítás ezt fedezi - elvileg.
Én most a Telekomnál vettem egy új SIM-kártyát, ennek az ára 3 EUR, ezt fel kell tölteni további 5 euróval, és ebből meg lehet venni egy egyhónapos 1.5 GB internetet
Ez a normál vagy a turista verziójú kártya?
Közérdekű infó, hogy aki trafikban veszi meg a SIM-et, pár napon belül amúgy is meg kell látogatnia egy Telekom irodát, hogy regisztrálja magát, rögzítsék a hiteles személyes adatait. Én tavaly megszívtam, pont akkor akartam hívni helyi számot, amikor ez a türelmi idő lejárt...
Sajnos vannak ilyen alamuszi alakok (tudom is, hogy ki az illető, de én nem akarom megnevezni), akik nem merik magukat vállalni, inkább próbálnak az ismeretlenség homályából vádaskodni.
A publikus e-mail címemből könnyű volt a kilétemet nyilvánoságra hoznia, amit soha nem titkoltam, mivel bármilyen netes hozzászólásomért mindenkor névvel és címmel vállaltam a felelősséget.
"Vágy-álom!"-nak, pedig üzenem, érezze magát jól Montenegróban, szerezzen minél több tapasztalatot és a hasznos tanácsait ezentúl próbálja meg a valódi nicknevén közzétenni.
Ha az ulcinji térséget hasonlitom pl. a Krk sziget, holdbéli hangulatához, az kb. olyan mint a pogácsa és a rétes között eldönteni, ki melyiket szereti jobban!
1: