Nem lesz modellfrissítés a Saucony Nomadból. Hiába zseniálisan jó a talpa ösvényen és aszfalton egyaránt, annyira újszerűen néz ki, hogy nem fogyott eléggé. A kifutó széria most elég jó áron (webshoptól függően szállítással együtt akár 55-90 €-ért) kapható, pl. itt:
Elvileg heti egyszer van visszatöltés, ez mondjuk nem tudom mennyire jó az agynak, mármint mennyire borítja meg az embert. :S
Haha, az előbb megvettem az országban egyetlen elérhető Inov8 napellenzőt. Valamiért csak ennyit rendeltek a boltba. :D:D:D Lassan tényleg sokkal jobbak lesznek a cuccaim, mint a futásom. Na jó, már rég jobbak, kb az első cipőm megvásárlása óta.
Szerintem természetes körülmények között igen könnyen előfordulhat "spontán ketogén diéta", amennyiben a ketózis egy magától értetődő alkalmazkodás az éhezéshez.
Nem úgy értetted, hogy civilizációs körülmények között mesterkéltnek hat? :)
Néhány hét alatt az agy megszokja a ketontesteket, és onnantól jobb, mint azelőtt. Szerintem inkább az a baj, hogy a belek megrenyhülnek, ha nem jutnak közvetlenül a tartalmukból szénhidráthoz.
Ez a tervezés dolog nálam is megvan. Csinálok egy mini domborzati itinert magamnak, evés-ivás tervet, összefoglalót a versenykiírás alapján, csomagóló listát, külön az odaúthoz való viseletről, a táskám tervezett tartalmáról, és a futüómellényemről a hordhelyek megadásával, ahová az adott cuccot el fogom tenni, és az indulás előtti 5 perc teendőiről. Ezeket mindig az előző versenyre összeírtakról másolom át, és tökéletesítem az előző versenyről írt futónaplóm alapján...
(Lehet, hogy ez már talán túlmutat a normalitás határain, de én imádom csinálni.:)))
a ketogénnek én az égvilágon semmi értelmét nem látom, annyira természetellenes.
Én 90-130 gramm között tartottam a napi adagot, fogyáshoz jó, de annál kevesebb esetén már gyakran ingerült voltam, főleg, ha aznap mozogtam is valamit.
Nagy lelkesen álltam neki pár hónapja a ketogén diétának. Kb 2 napig bírtam :(
Durva lejönni a CH-ról, plusz egy ilyen váltás teljesen felborítja a kajálási szokásokat, kezdve a reggeli fehérje+zab kombóval amit tejjel iszok és ebből minden CH gazdag.
Persze ha ON akarnék lenni, akkor inkább arról kéne írnom, hogy.
Tegnap reggel itt a munkahelyemen meghallgattuk Lubics Szilvit, aki volt oly kedves és elfogadta a cég meghívását, hogy legyen ő a példa előttünk. Úgy mondták, hogy a kitartásra, de mint az hamar nyilvánvaló lett, valójában ennél több szempontból is. Elmesélte a Spartathlont, aztán válaszolt a kérdéseinkre. Nagyon bele tudtam élni magam, bár én csak hosszútávú teljesítménytúrákon tudok hasonlót, persze a "győzelem" élményétől távol, de a saját határaimmal hasonló viszonyban (amúgy mondta is, hogy a Spartathlon neki bizonyos értelemben olyan, mint egy edzetlen embernek 100km gyaloglás). Nagyon bírtam, amit a tervezésről mondott, ezt én is hasonlóképp szoktam szorosnak ígérkező túrákra, csak excellel.
És aztán délután itt volt az Eötvös5 futás. A legbeváltabb cipőm modelljének egy vadiúj példányát avattam hozzá, mertem odaverni, és jól egyensúlyoztam azon a pulzuson, amit a hajráig tarthatónak éreztem. Ha akadályoztak (ami azért jellemző volt a keskeny járdákon, a tömegben), azt úgy fogtam fel, hogy épp erőt gyűjtök. A reggeli élmény hatása alatt szárnyakat kapva éreztem magam, és végül nagyjából beállítottam a három évvel ezelőtti, akkor 8kg-mal soványabban megfutott évezredes PBmet 5km-en.
Sajnos én is. Nyolc hónapig nem ettem édességet, de pont ez alatt az idő alatt jöttem rá, hogy függő vagyok. Aztán jött a karácsony, amit még sikerült emberi módon abszolválnom, de a húsvét komoly visszaesést hozott.
Meg kellene alapítanunk az Anonim szénhidrátfüggők klubját. Lennének ilyen körbe leülős találkozók. :)
Nincs olyan, hogy csak egyet eszek meg, ha a többi ott marad és várja hogy valaki vegyen még és még. Minden káros szenvedélytől rég megszabadultam, de ez az egy nem megy, sajnos drogos vagyok szénhidrát szempontból. Hónapokig kibírom tisztán, de aztán egy megingás elég, és jönnek a zabálós hetek-hónapok.
Ez olyan, mint ahogy egy gyógyulni igyekvő alkoholistának sem előnyös bárban lakni.
Azt hiszem, szájhősködés helyett inkább most a hétvégén majd meg is teszem, amit írtam :)
A világért se vedd kioktatásnak vagy valami prédikációnak, amit írtam - egyszerűen nálam ez nem fér bele.
Attól bajod tuti nem lesz, ha egyet megeszel, aztán azt mondod, jaj, de tele vagyok :)
Ami a háziasszonyságot illeti: nekem pl. különféle okok egyik nagymamám se nagyon sütött, gyakorlatilag semmit, ráadásul apám nem szereti az édességet, így nálunk azok a nagy, rengeteg süteményes ünnepek kimaradtak. Totál újdonság volt felnőtt fejjel, a feleségem családjában ennek az ellentétét látni, és örülök, hogy a gyerekeim már ebben nőnek fel.
Annyival kiegészíteném (szarkazmus következik), hogy törjük össze a kütyüket, dobjuk ki a TV-t, ne használjuk sportszereket, mert sokszor ezek is feleslegesek, vagy legalábbis rossz irányba befolyásolhatnak. Ráadásul nem is szeretetből próbálják ránk tukmálni!
Nyilván rettenetes dolog ha valaki feleslegesen dolgozik - pont ezért lehet érdemes ezzel radikálisan szembesíteni az illetőt, hátha máskor nem teszi. Ha megeszed a sütijét, azzal csak biztatod, hogy csináljon máskor is :)
De talán ez nem is munka nekik, hanem szórakozás. Vagy öröklött kényszer, egy mém: "a jó háziasszony időnként finom sütikkel kényeztet".
Én ezeket olyan élethelyzetnek látom, amikor mások szerint hálát kéne éreznem azért, amit nemcsak hogy nem kértem, de szerintem valójában árt nekem. Azért biztatlak benneteket is lázadásra, hátha ezzel közvetve el tudom ezt a szemléletet terjeszteni :)
Na, a második részben van az igazság, szerintem. Én 44 évesen kezdtem futni, ha foylamatosan full gázon tolnám akár csak a 10 kilométereket is, egy hét futásra, 3 hét kényszerszünet jönne.
Kindl Gábor egyik előadása volt. Ő amatőr szinten a rövidebb, de intenzív edzések mellett van, mert azt tartja a leginkább célravezetőnek egy amatőrnél rendelkezésre álló, család és munka miatt, jelentősen korlátozott időkeretben.
2014-ben 45 évesen 3 órás maratont tudott futni IM versenyen, úgy hogy lehet abban valami amit mond.
(Azt mondjuk nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy Ő már milyen mennyiségű és minőségű edzésmunkát végzett az elmúlt 30-35 évben és milyen eredményeket ért el aktív versenyzőként, mert azóta is gyakorlatilag folyamatosan formában tartja magát, versenyez, és csak eü gondok miatt tartott kényszerpihenőt)
Na éppen ezért nem jó CSAK alacsony intenzítású futásokat csinálni. Én úgy szoktam hogy heti 2x futok alacsony pulzuson, egyszer intervallt, vagy tempófutást és egyszer terepet. Ha ötször futok, akkor 3 alacsony pulzusos van.
Én is ilyen gondokkal küzdöttem/küzdök (a + kilókon kívül).
Éppen az éjszaka néztem meg egy anyagot, amiben arról beszélt az előadó, hogy az egyenletes tempóhoz a szervezet úgy is adaptálódik, hogy csak a legszükségesebb izomcsoportok dolgozzanak és ilyen edzéseknél a gyors izomrostokat nem dolgoztatja a szervezet. A hegyre fölfelé viszont az erős dinamikus haladáshoz a gyors izomrostok is kellenének, amelyek ezek szerint az egyenletes MAF intenzitáson semmit nem dolgoznak/fejlődnek, inkább leépülnek.
Az alacsony intenzitású futások idején lehet súlyzós vagy csak saját testsúlyos comb erősítést kellene végezni, mert az alacsonyabb pulzuson is kellően terhelné a gyors izomrostokat.
Nem jossz holnap kobanyara? Van hosszu, egyenes, sik rekottan ahol kiserletezhetsz ezzel, a vegen pedig ott lesz a frissites, igy egybol ihatsz, vagy varhatod a mentot az asztal alatt.
Nekem tegnap volt hegyi kardiobaszkurálás baromi melegben majd kiugrott a szívem. A maffetone annyit segített csak hogy gyorsabban helyrejöttem lefelé de felfelé halál volt ahhoz képes amit tavaly tudtam.
Márciusban futottam utoljára strides-okat, és most visszanézve az akkori méréseket a 2:50-es tempó volt akkor a maximum, jobb egyszer sem volt. Azóta csak a szigetről az Árpád hídra felvezető emelkedőt futom erőből, de ott 3:30 a plafon jelenleg.
Gratula! Szerintem nekem is sikerülni fog idővel. Egyelőre olyan érzés ilyen gyorsan futni, mint amikor a futógépen sprinteltem. Igazából nem is a testem hajtása az izommunka benne, hanem úgy érzem, mint amikor üresben pörgetnek egy motort.
Lehet, hogy jobban előre kell dőlnöm közben, hogy ne csak pörögjek. Vicces lenne látni videon, hogy mit csinálok ilyenkor.
Egyszer már próbáltam, akkor nem sikerült nekem sem.
Ma ismét megpróbáltam egy 8 kilis futás végén 3 perces iram fölé kerülni.
Most az 5:15 körüli tempóról egy 20 másodperces kb 100 méteres gyorsítással sikerült 2:51 ig gyorsulni. Kb 30 métert haladtam 3:00-nál gyorsabban.
Hát ez az iram egészen más dimenzió, mint ahol én mozgok mostanában.... De jól esett, ahogy a gyorsítás közben kénytelen vagyok az addigi csoszogós "ülvefutó" stílusomból "kiemelkedni" és igazi repülő fázist is tartalmazó léptekkel haladni.
Azt hiszem gyakrabban beszúrok ilyet a futó edzéseim végére, hátha szépen lassan lesz a 30 méterből 400m, majd 800m azután 1km és ha eddig eljutok, akkor már a hosszabb távok is sikerülhetnek ilyen iramban :-)))) .
