Hú, nagyon belecsaptak itt sokan az évbe, pörögnek a kilik! Gábor neked különösen. Hát nekem eddig 35jött össze, gyakorlatilag nem futok.
A tervezett felmérőm mint minden évben a MB (sztem idén a túra). Amúgy csak és kizárólag az örömfaktor. Egyébként most be vagyunk nevezve pár túrasí-versenyre, nagyfiam oda ért, hogy 1ó alatti versenyen max. 5p-t adok neki. Jövőre végem. Most ezt élvezem, hogy szorongat a kölyök. Tervem jópár viszont van, ide is írom, hátha valaki akar csatlakozni. Juli közepéig vagyunk Krumplifaluban, utána megint Nógrádon.
február: Stenar ÉK-i fal (ismétlés, volt egy eltévedős a viharban majdnemmegdöglős mászás, vissza kell menni 1 friends-ért, meg egy csákányért)
április: (vagy hóolvadás után): Karawankák gerinctúra Mittagskogel-Hochobir
április: MB
juni: M115
julius: Kals-Stüdlgrat-Glockner futva
julius: Heiligenblut-adlersruhe-Glockner futva
augusztus: Északi khg bicajjal (cyclocross, itt-ott földút) oda-vissza 2 nap alatt. Nógrád-bercel-jobbágyi-galya-kékes-sirok-répáshuta-tokaj-hollóháza---alszunk---rakaca-szilvásvárad-cered-nagybárkány-bokor-romhány-nógrád.
Hétvégén Szimandl Anitával teljesítettük a Vérkört. Alapból egy klassz pörgős pálya -most az időjárás miatt ez nem igaz- kevés szinttel, jó jelzettséggel szép útvonalvezetéssel. Bátran ajánlom mindenkinek, aki nem riad vissza az önellátó futásoktól/tud szervezni depóst. http://kerektura.blogspot.hu/2017/02/verkor-77-20160205.html
Múlt hét szerdán vásárolt,egyszer használt (kipróbálás,cc.15 kili lehet benne,elmélkedtem azóta,hogy még egyet megyek benne,de valahogy mindig másik jött fel a lábamra) Hoka Mafate 4;43 1/3 eladó.Árban,felteszem,megegyezünk.
Nem szabad elaprózni :) Még nem 100% a dolog, de jó célnak tűnik.
Hogy mire készülök? Az első gyerekre :D
De tényleg! Szerettem volna visszatérni Kazinczyra, de rá 1 hétre van kiírva a feleségem, így nem hagyhatom magára. Talán Vadrózsa 160-al már kárpótolhatom magam.
Az idei cél (ha annak lehet nevezni) a minimalista futások továbbfejlesztése, minden téren (technika, kitartás, sebesség). Vannak nehézségek, főleg hosszú távon, de pont ezeknek a megoldása, vagy a helyes válasz keresése (magyarul a rutinszerzés) ami nagyon izgalmassá teszi ezt az évet.
Korábban minden évben az volt a célom, hogy gyorsabb legyek, mint előző évben. Most ez hátrébb sorolódott, az élvezeti faktor került előtérbe. Azért megyek ki futni, mert jó. Minden más ez után jön.
még épp január, talán belefér ez a kis évkezdő merengés. máshol már megjelent, de mivel itt max 5en olvassuk, felfedhetem az inkognitót :).
Újratervezés
Január a tervezés ideje. Igazából december is már, de ott az ünnepek feledtetik egy időre a naptárt.
Mindig csodáltam azokat, akik csak úgy futnak, minden különösebb cél, vagy irány nélkül. Akik nem készülnek. Csak futnak, hogy jobban érezzék magukat, kondiba legyenek, ne hízzanak, hasonlók. Nyilván ezek nálam is játszanak.
De nekem cél kell. Hogy készülhessek. Hogy tervezhessek. Hogy íve legyen. Hogy beteljesülj(en)ek. Hogy megugorjam. Hogy aztán pihenhessek. És újra készülhessek. Tervezhessek.
A nyári forma télen készül, szól a közhely. De, mint minden ilyen, igaz ez is. Én személy szerint az ősz kezdetéig látok előre ilyenkor. Télen elvetem, tavasszal megöntözöm, nyáron learatom. Elvileg. A valóságban ez úgy néz ki, hogy télen felszántom, tavasszal feltúrom, nyáron kipukkadok.
A legjobb formám hosszú ideje már tavaszra tetőzik, nagyjából május végéig tart. Aztán jön a kizökkenés, útkeresés, a nagy behalások. Őszre újra kiegyenesedek. Feltámadok.
Összefüggésbe lehet ez az időjárással. Mivel hogy nem bírom a meleget.
De idén máshogy lesz. Figyelek magamra. A jelzésekre jobban, mint máskor. Habár a sok kilométer télen elnyomja ezeket. A hideg tompítja az érzéseket. A nyár kihegyezi.
Szeretek télen futni, a sötét reggeleket is. Ilyenkor érzem, hogy valamikor pár éve, futó lettem. A hétköznapjaimévá vált, kell a napi jólétemhez. Hogy "mindenki nyugodjon le", futottam. A célok még messziek, de most kell az elhatározás. Jó kis mazochista dolog. De hát azok vagyunk, valljuk be.
A tavasz felpörget, felenged a test, kiengednek az érzések. "Szerethetnékem volt, szaladhatnékom lett". Kóstolgatós versenyek. Saras terepek, meleg, lágy szellők. Itt már nem az újratervezés, hanem újjászületés van.
Aztán a nyár, izzadós, eléhezős, görcsölős futások. Hegyek, hegyek, magas hegyek, finom meleg éjszakák, vánszorgós kánikulák. Új helyek, új tájak. Meg az izzadtság. No meg a célok beteljesülése.
Hát így jutunk el őszig. Az már egy másik ív. Ennyire előre még excel zsenik sem terveznek ilyenkor talán.
Nálam is mosolygós homály fedi még, pont annyira van messze, hogy bízhatok benne, minden ott lesz a legnagyobb rendben.
Nahát így. Rakom egymásra a kis köveket. Ne számolom mennyi, csak pakolom. Kiegyensúlyozom, ha kell. Mint a hegyen fent a kis kőrakásokat, amik a helyes irányt mutatják.
Sajnos legközelebb márciusban lesz lehetőségem 100 felett futni. Lehet pótlás gyanánt Kiss Péter emléktúra utnán bevállalok egy kitörést, még úgysem voltam rajta.
Barcikára iden nem tudok menni, pedig kedvelem :( Ha voltál már akkor készülj arra, hogy kiírás szerint megfordult az útvonal, ha kienged, akkor pedig borítékolható a sár.
Légyszi, a Téli Mátráról írj má' vmi hevenyészett összeállítást, milyen volt a 40 kili tömény hó -ha van kedved/időd! Köfi (tegnap csak a tarkői-háromkői 28km-em után is alig él a derekam ma reggelre)
Azóta voltam egy kicsit hosszabb kiruccanáson a Bakonyban. Ez egy igazi "minimalista" hétvége lett. Nem csak cipő szempontjából, hanem ellátás és jelzettség szempontjából is. Szerencsére mindennel tisztában voltam előre (a szervező így hirdeti meg), így azt kaptam, amiért mentem.
elnézést, de első olvasásra a szükséges gyógymód kapcsán egy hatalmas klasszikus ugrott be, de tudom, hogy ez komoly nem akartam elviccelni, de kihagyni sem bírtam :))
Csatlakozom Ermak-kollegához, nekem süldő koromban volt sífutás közbeni térdsérülésből adódóan hasonló fájdalmam és tünetek, és kb. egy évig nem tudtam rendesen futni, ill. bringa-úszás kombóval jöttem ki belőle.
Igaz egyre jobban benne vagyunk már az „új évben”, de talán így lassan január végére még nem ciki egy 2016-os évértékelő.
A történetemben visszakanyarodnék oda, hogy amikor 2015 augusztus.7.-én összelegózták a combcsontomat megkérdeztem a kb. velem egyidős sebészt, hogy nagyságrendileg mikor futhatok legközelebb. Akkor azt mondta, hogy 12 hét múlva. Abban igaza volt, hogy valóban tudtam futni, bár nem biztos, hogy ezt így másfél év távlatából futásnak nevezném. 1,3 km-t sikerült megtennem, és utána kb. 24 órán keresztül tudtam volna aludni egyfolytában. Bringázni, és úszni viszont tudtam, és rendszeresen jártam is, ami nagyon sokat segített. Nagyjából ezzel a „gödörből csak kifelé lehet mászni” hozzáállással kezdtem meg a tavalyi évet. A 2015-ös évhez képest fejlődésnek azt a célt tűztem ki, hogy erőnlétben, és teljesítményben visszatérjek oda, ahol a balesetem előtt voltam.
Minél többet akartam terepen, és lehetőleg szintes pályákon futni, így ennek megfelelően egy helyi ultrafutó munkatársam – cimborám javaslatára neveztem a március végi Vértes terepmaratonra. Mivel elég „szellős” szintidők voltak a távokhoz rendelve, a szinte 0 téli edzésre bevállaltam egy félmaratoni távot. Hát mit ne mondjak, nem ment gyorsan, sem erősen, de szintidőn belül megoldottam. 2014-15-ben már részt vettünk több közepes távú terepfutóversenyen, amiket nagyon megkedveltünk, a profi szervezés, illetve a családias légkör miatt. Így 2016-ban is neveztem a Muzsla Trailra, a BHM félmaratoni távjára, valamint a Kaptárkövek trail hosszabb távjára is. A Muzslát még nagyon megszenvedtem, de már éreztem, hogy erősödök, és a combjaim is elkezdtek vastagodni. A Bükki hegyi (fél)maratonon 11 perccel jobbat tudtam futni mint 2014-ben, a Kaptárkövek viszont kb. ennyivel sikerült lassabban. De ekkorra már eltűnt a küszködés belőlem, egyre jobban ment a futás, és a fotókon tudtam mosolyogni is. :-) Futottam még ezeken kívül néhány alföldi terep félmaratont, illetve részt vettünk 1-2 (nekünk) hosszabb hegyi teljesítménytúrán. Októberben Kassán futottam egy maratont, bár ez aszfalton történt, és az év végére a koronát a Mátra és a Budai traillal tettük fel. Az edzésnaplóm szerint 1001 km-t futottam 2016-ban, ami nem túl sok, viszont májusig havi 2-4 edzést engedett csak a lábam, illetve a gyógytornász. Az idei év már biztosan sokkal termékenyebb lesz. Aminek viszont nagyon örültem, hogy 12 versenyen tudtam részt venni, amiből már csak 2 rendezvény volt aszfaltos. Ezt a tendenciát idén szeretném tovább javítani a terepfutás javára. :-D Erre az évre még maradok a 20-40 km közötti tartományokban, és tovább szeretnék erősödni, gyorsulni. Az év második felére célul tűztem ki 2 hosszabb teljesítménytúrát, azokat jó lenne kipipálni. Az egyik a Kékes 4x, mert tavaly csak 3x sikerült. A másik a Vadrózsa 50. Ha minden jól fog menni akkor 2018-ban végre neki merek „ugrani” a Mátrabércnek. Köszi hogy elolvastátok, kívánom, hogy mindenkinek sikerüljenek az idei évre kitűzött céljai. :-)
Kétezertizenhat ami 2015 decemberében megfutott Tortúrával kezdődött. Jó futás, jó társaság, szar idő, kivéve Tar-kőn, de mint tudjuk ott mindig süt a nap. Nálam viszont beborult, baljós felhők takarták a napot egész március közepéig. Máig nem tudom miért fájt a lábam, mindent IS kipróbáltam, még pipamocsokkal is bekentem de nem segített. Március közepén múlni kezdett a fájdalom, lassan kocogni kezdtem, elkezdődött az év számomra.
A kihagyott Téli Mátra valamint Bükki Hard után jött a Mátrabérc ahol az asztal másik oldalán álltam. Az Eco Marathont lemondtam mert oda nem megyek félig felkészülten, így elfogadtam Csanya meghívását, hogy lássam hol is tartok. Az UTH 55 km-es távjára Carlos-szal és Ádámmal mentünk iletve Tomika a 33-at nyargalta végig. Jól működött a csapategység, de az erőnlét kívánnivalót hagyott maga után mert az utolsó 10 kilin leszakadtam Carlosról.
Ha június akkor Bükki Hegyi Maraton. Háziverseny, mindenki ott van aki csak egy kicsit is kocog Miskolc környékén. A pálya munkás, nem lehet sokat pihenni rajta, elég lesz a két kör, így a félmaratoni távon futottam egy kellemeset, jó volt a sok ismerőssel, baráttal találkozni. Ez a verseny erről szól, szólt.
Lassan jött vissza a forma, átruccantunk Egerbe Balogh Petiékhez a Kaptárkő Trailre. Hangulatos verseny, szeretem. Csabikával és Levivel toltuk a hosszabb távot, egészen jól ment a futás de be kellett érnem egy bokaficammal és a célbaérés örömével.
Augusztusban lecsúsztam a Magas-Tátrai Tatranska Selma Ultraról, így az egy héttel korábban megrendezett Tatra Fest Biegre esett a választás. Ez egy könnyűnek látszó alattomosan kemény pálya. Az első 15-20 kili éppen csak emelkedik, technikailag nulla, gyorsan lehet rajta haladni, hogy utána megkapja az ember a Tátra velejét. Megmászod az első hegyet, majd a másodikat és így megy a végtelenségig. Legalább is úgy tűnik, hogy sosem lesz vége a gyönyörű gerinceknek, ugrálsz a sziklák között, élvezed a futást. Végül elindulsz lefelé és a helyi futók agyonvernek. Meg kell tanulni lefelé futni.
Volt még egy Barátság Maratonon feladott aszfaltos, esős rohanás. Valahogy semmi nem jött ki aznap. Rossz napot fogtam ki, pedig a csapat megint jó volt.
Szóval ez az év inkább az edzésről, felkészülésről szólt mint a versenyekről. Sokat mentünk a srácokkal, koptattuk a Bükk útjait, a tapolcai aszfaltot, az egyetemi rekortánt. Jó csapat verődött össze, örülök, hogy a tagja lehetek.
Számszerűsítve a matematikusoknak: majdnem négyezer. :)
Egyszer síelés közben térddel ütköztem valakivel. Kezelés nem kellett, de fél-egy évig éreztem.
Továbbá pár éve túlerőltettem a csuklómat, plusz alighanem "meg is fázott" az ízület (ház felújítás hideg időben, sokat volt hidegben a kezem, időnként még vizes is volt - plusz hűtés). 1-2 év volt, mire rendbe jött, pedig volt közben pihentetés (sín), gyógyfürdő, porcerősítő tabletta.
Ha megtalálod a megfelelő orvost (meg esetleg gyógytornászt is), jó eséllyel rendbe jön, de idő, az kell hozzá.
Azt szeretném kérdezni, hogy járt-e már valaki közületek hasonlóképpen mint én és mi a tapasztalat mire számítsak a jövőben.
A sztori: október elején egy 24km-es futás kb. 16-ik km-ében rosszul fogtam talajt, a bal térdem nem tudott berugózni és olyan volt, mintha strucc módjára inkább hátrafelé próbált volna. Fájdalmat nem éreztem, csak kellemetlen volt, futottam tovább. 2 nappal később nagyon elkezdett feszülni a térdem, orvoshoz mentem, aki szerintem nem volt a helyzet magaslatán, azt mondta, hogy nem vagyok már 20 éves biztos porckopás (pedig trauma), viseljek térdrögzítőt és szedjek hialuron kapszulát. 1 hónapot kihagytam a futásból, pihentettem, szedtem a kapszulát, de csak nem lett tünetmentes, igy visszamentem hozzá. Készült röntgen (minden oké) és UH (az ízületben folyadék látható és echodens szemcsék) erre a válasz az volt, hogy menjek fizikoterápiára: 6 alkalom Voltarenes iontophoresis és 3 alkalom UH.
Ennek holnap lesz vége, de továbbra sem oké.
Érdekes, hogy a futást az 1 hónap pihenő után óvatosan újrakezdtem (rövid távok, nem feszegetve az időt) és volt, hogy amikor futottam jobb volt a térdem, mint amikor pihentettem.
A térdem napról-napra változóan önálló életet él. Vannak szinte problémamentes napok, amikor időnként pici kattanás jelzi, hogy valami nem oké, de van hogy a kattogás gyakori és erőteljes és rádásul a feszítő érzés is megvan.
Február elejére van időpontom a Sportkórház ortopédiára.
Volt már hasonló valamelyikőtöknek?
Ilyen lassan gyógyul? Vagy nem így kellett volna kezelni? Vagy ez már örökre ilyen marad?
