> Ha 1009-ben Alba civitas egy 1055-ös okiratban Feherwaru alakban jelenik meg, akkor mi okunk volna kételkedni a civitas szó vár értelemben használt volta ellen?
Itt szerintem fogalmi inkompatibilitás van. Attól, hogy X nyelv az A és B fogalmakat nem különíti el, ezek még külön fogalmak lehetnek az Y nyelvben. Épp most olvasgattam egy másik ügy miatt Anonymus Gestáját, világosan elkülöníti a civitas-okat és a castrum-okat. Nitr(i)a citivas, Hung castrum, mégis mindkettő comitatus központja (Anonymus korában). Lodomer és Galicia is civitas (nem castrum).
Egyébként pedig nem értem a mostani kérdésedet, hiszen az 1000-esben éppen te írtad, hogy „Bihács nem vár volt, hanem királyi város (civitas)”. Anonymus Nyitrája is város volt, miként Vlagyimir és Halics is, volt persze váruk, de a latin elnevezés szempontjából nem ez a lényeges, hanem a települési funkciók. A korai magyar nyelv másként osztályozott (talán a még elő szteppei tradíciók okán). De ettől a latinban szereplő különbséget nem lehet összemosni. Magyarban persze éppen, hogy elmondhatnók, hogy Bihács vár volt, ha már az említetted Fehér (Alba) is vár.
Nem értem tehát az álláspontodat: amikor én magyarul, magyar értelemben használom a vár szót (pl. a váruradalom kifejezésben), akkor te a latin értelmet tekinted, amikor pedig a latin eredetit követem le szöveghűen, akkor a magyar értelmezést kéred számon.
Ui. A latin castrum ’vár’: civitas ’város’ megkülönböztetés a Balkánon a magyar államalapításig (és utána is) fennmaradt, vö. albán kështjellë ’vár, erődítmény’ : qytet ’város (mint település és közösség)’. Ezekben a városokban természetesen volt erődítés (vár), de mint az albán is mutatja, a települési, közösségi funkció nélküli vár nem volt város. Ezt a sémát tükrözi a Gesta latin szóhasználata is.
A kettő nem választható szét, a középkori szövegeket nem lehet egy sima latinszótár felütésével, átlagos klasszikus tudás birtokában lefordítani. Pláne az oklevélszövegek, az egy külön tudomány. Nem ismerem a fórumtársat, lehet, hogy ő egy középkortörténész, de ha nem, akkor akár tévútra is vezethet a legjobb szándék mellett. Elnézést a megjegyzésért, én is középkorral foglalkozom egyébként, de mivel nem vagyok történész, nem merek a kérdéseidre választ adni.
Nem kétlem. De nem gonoszkodni akartam, tényleg vannak, akik csakis ezzel a korral foglalkoznak, és biztos választ tudnának adni arra, hogy melyik szót milyen értelemben használták. Akármilyen jól tud valaki latinul, ha nem középkortörténész is, akkor csak a sötétben tapogatózik.
Bocs, hogy beleszólok, de bármelyikőtök medievista történész? Nem elég az egyik. :) Csak mert ha nem, akkor esetleg közülük kellene megkérdezni valakit, nem pedig egy internetes latin fórumon tapogatózni a sötétben.
> Bihács nem vár volt, hanem királyi város (civitas) erődítménnyel (fortalicium).
A nevével ellentétben a váruradalom sive várispánság központja nem vár volt, hanem curia. A vár előtagot itt a magyar csak pars pro toto használja, mert nincs összefoglaló megnevezés.
A korai államszervezet (tudtommal) háromféle felső szintű egységből állt, ezek szokásos megnevezése: királyi vármegye, erdősipánság, határispánság. Ezek élén volt egy-egy ispán, és a közös elnevezés, amelyet én használok rájuk, az ispánság, amely a latin a comitatus tükörfordítása. (De elemezhető magyar alapról is, vö. király > királyság, herceg > hercegség, gróf > grófság.)
Ezek közül az első és a harmadik területén több vár is állhatott. Ezek területére jobb név a váruradalom, mint a várispánság, mert ez utóbbi többek közt az erdőispánság-gal azonos jogállást implikálna; holott nem, mert beosztott egységről van szó. Ezen szint latin neve a curia.
Akárki, akármilyen terminológiát is használ, az entitások közti kapcsolat kitetszik a leírásból. Az első (felső) szintű egység több második szintű (beosztott) egységből állt. Mindkettő élén comes állt: első szintű comes és második szintű comes. Mindkét szintű comes-t, ha pontosítani kellett a tituluson kiegészítették a szinttel: 1. comes comitatus (etc.), 2. comes curialis.
De ez más nem latin, hanem magyar történelem, szerintem, nem való ide.
öszönöm 