Azt mondjátok, hogy csak annak a létezését lehet tagadni, aminek/akinek létezésére valaki bizonyítékot akar elmondani?
Csak azt lehet csak cáfolni, akinek a létezését bizonygatni akarják?
Ebben van némi igazság, de nem ez a teljes igazság.
Ha valaki nekem azt mondaná, hogy bizonyítsam be, hogy az életemben soha nem loptam kabátot, akkor azt mondanám neki, hogy "Te hülye vagy!"
Ha valaki azt mondaná nekem, hogy bizonyítsam be, hogy azt a billentyűzetet, amin most írok senki nem csinálta, csak úgy "lett", akkor mit mondanék neki?
Ugyan azt: "Te hülye vagy!"
De a két lehülyézés (elnézést, hogy ezt a szót használom, de ebben az esetben elmegy ez a szó) között óriási különbség van.
Szerintetek mi a különbség?
Kíváncsi vagyok a véleményetekre.
Mert ebben a különbségben van a válasz arra, hogy nem feltétlenül jogosan háborodtok fel azért, hogy "ami nincs azt nem lehet bizonyítani, hogy nincs".
1. Istenfogalom számos van, az antropomorftól, az elvont transzcendensig. A különböző vallások egymástől különbözően képzelik el. Érvelni csak akkor lehet jól (ellene is), ha jól meg van határozva maga a fogalom. Ez az istenfogalmakra kevéssé jellemző.
2. Az ateisták nagyobb része nem azt állítja, hogy biztosan "nincs isten", hanem inkább azt, hogy "léte (bármilyen értelemben is), valószínűtlen", vagy csak egyszerűen azt (az agnosztikus ateista), hogy ő nem hisz benne.
3. Az istenfogalomnál alapvetőbbek egyrészt a "transzcendens", másrészt a "metafizikai" fogalmai. Minden igazi (mármint a fogalma szerint igazi) isten (legyen az bármennyire is antropomorf) valahol a matafizikai túlvilágban foglal helyet. És ha nagyon megszorongatjuk a hívői nyakát, akkor az ő addig antropomorf istenük is egyből transzcendens lesz. Tehát megfoghatatlan... magyarán adnak a kakának egy pofont...
4. Minden tudásunk a tapasztalatainkra, és a logikára épül. Az istenfogalom (mindegyik) ellentmond mindkettőnek. Az elsőnek az által, hogy nem tapasztaltunk metafizikai dolgokat (sem istenit, sem másmilyet), a másodiknak az által, hogy önellentmondás nélkül nem is tapasztalhatóak transzcendens dolgok.
5. Valaminek a nemlétezését még materiális tárgyak esetén is igen bajos bizonyítani, hiszen az egész univerzumot tűvé kellene tenni a bizonyítás érdekében, ami gyakorlatilag lehetetlen. Egy feltételezett nem materiális (tehát metafizikai- a fizikain túli), sőt, transzcendens (tehát eleve megtapasztalhatatlan) "létező" esetében pedig ez nemcsak fizikai, hanem logikai lehetetlenség is. Ezért hát mindig a "létezést" kell bizonyítani, vagy legalább valószínűsíteni, és nem a "nemlétezést"
6. Az istenfogalmak kialakulásának világos történelmi, társadalmi, pszichológiai okai vannak. Mint ahogy az istenfogalmak elmúlásának is azok lesznek.
Itt a fórumon ki erőszakolja rád a hitét? Nem arról van szó, hogy elmondja miben hisz (esetleg többször is), hanem olyan dolgot tesz veled, amit nem tudsz elkerülni és hátrányod származik belőle?
Ha a szélsőségeseket (akik mindenhol, mindegyik tárborban vannak) kivesszük a képletből, mi okunk lenne bárkinek is beleszólni, hogy miben higgyen.
Ha veszünk egy átlagos békés (erőszakhoz nem folyamodó) hívőt, akkor mit tud ártani neked? Vagy úgy gondolod, hogy nem létezik ilyen?
Ha valaki hozzád lép az utcán és nem tágít, amíg el nem mondja a térítő szövegét jogosan háborodsz fel, de itt nem kötelező követni őket.
Ez persze igaz a másik oldalra is. Ha mindenki betartaná ezt, akkor nem nagyon lenne itt vita, mindenki játszana a saját homokozójában.
1: Az erőszakos térítés miatt. A nagy történelmi vallások mindegyike súlyos és kegyetlen bűnökkel terhelt. Tán a nácikat is hagytuk volna meg a hitükben, mert ők éppenséggel jól érezték magukat a bőrükben?
2: A placebo még a hívőre nézve is veszélyes lehet, mert hamis nyugalomba ringathatja olyan dolgokban, melyek ellen meglehet, tehetne valamit. Persze a halált nem lehet elkerülni, de vajon egy öngyilkos vallási terrorista felrobbantaná-e magát, ha rádöbbenne, hogy miután véres húscafattá szakad, egyszerűen nincs tovább neki...???
A placebo lényege, hogy igazi hatóanyag nélkül éri el ugyanazt a hatást (mint a hatóanyaggal rendelkező valami), csupán azért mert hisznek benne.
Elismered, hogy rád nem hat mert, nem hiszel benne. De miért kell másokat "ráébreszteni", hogy (szerinted) ok nélkül érzik jól magukat? Hogy ők se érezzék jól magukat?
A nagy istenhívő vallások mindegyikének árulkodó jellegzetessége a halál túlélésének, vagy túlvilági élet ígérete. Ilyen tekintetben e nagy istenhitek alapja és igazolása a legprimitívebb állati ösztön.
A halált láthatóan senki sem kerülheti el, pedig ez egyben minden dolgok szükségszerű elvesztését is jelenti. Így az ember, amely talán az egyetlen élőlény bolygónkon, mely időben messzebbre lát a soron következő cselekedete körülményeinél, mindenben alapvető kétségekkel terhelt. Ez ellen nyújt az istenhit pszichés védelmet. Bár magától a haláltól nem véd meg, viszont eléri, hogy ez ugyanannyira az eszünkbe se jusson, mint a legprimitívebb állatoknak, melyek így képesek kétségek nélkül előretörni céljaik felé. (Ne feledjük, hogy a hívő szerint őt nem fenyegeti valódi halál, tehát lényegében sohasem hal meg. Amit annak hív, csupán átmeneti állapotnak tekinti, mielőtt nem csak egyszerűen újra élni fog, de minden korábbinál jobb körülményekben lesz része.)
Számomra az istenhit semmit sem adhat, mert nem más, mint placebo, és az csak azoknál hat, akik nem látnak át rajta.
Számomra ismeretlen a szerző, ezért is van idézőjelben, nehogy valaki azt gondolja, hogy plagizálok.
"Hívőként könnyebb élni és könnyebb meghalni. Az emberiségnek csak töredéke tud felelősséget vállalni cselekedeteiért és sorsáért. A többség azt várja, hogy valaki - szülő, tanár, főnök, kormány, állam - átvállalja ezt tőle még akkor is, ha ez egyéni kiteljesedésének gátja lesz.
Ennél is megfelelőbb azonban az, ha a felelősséget olyan személy vállalja át, akit nem ismerünk, tehát gyarlóságait sem vehetjük észre. Emiatt olyan földöntúli hatalommal ruházhatjuk fel, amely minden nehézséget meg tud oldani.
Utóbbi igény testesül meg az emberek vallásosságában, és mivel a civilizáció szédületes fejlődése mellett az emberi psziché az ősember óta nagyon keveset változott, az igény fennmaradása hosszú távon is garantált, legfeljebb eltérő formákat ölt.
A tudomány is lehetne istenség, de alapvető jellegzetessége miatt nem tud azzá válni. A tudomány döngő jellemzője ugyanis a megismerés, a dolgok mélyére hatolás, amely lehámozza az ismeretlenség misztikumát. Ugyanakkor e misztikum nélkül a hit nem lehet teljes.
A tudomány "bevallja", hogy nem tökéletes, mit tud megoldani, mit nem, és megnevezi azt is, amivel szemben tehetetlen. Az emberek viszont igénylik az abszolút (csodás) beavatkozásokat, amit a tudomány nem vállalhat, mert akkor önmagát cáfolná. A tudomány töredelmesen bevallja, hogy nem tud életet teremteni és nem tudja megakadályozni - csak késleltetni - a halált.
A hit igényli a teremtés misztikumát és borzadállyal tekint arra, ami nem biztosítja a túlvilági (örök) létet.
Ugyanakkor a tudomány egyesek számára éppen olyan érthetetlen, mint a vallás egyes tételei, de míg utóbbiak az érzelem szaván szólnak (így közelebb állnak a lélekhez), a tudomány számunkra száraz és sótlan, tehát a vallást nem helyettesíti. "
A topiknyitó kívánsága - valószínűleg! - az volt, hogy neki, mint hívőnek észszerűen bizonyítsa be valaki "miért nincs Isten"! (Megjegyzés: a felkiáltó jelet ő elfelejtette!)
Az egyszerű és minden további hsz-t feleslegessé tevő válasz az lett volna: az egyetlen "érv", hogy előszőr a létezéséről kellene valamilyen támpontot "közölni".
Energia az van, de az energia az mindig valakinek/valaminek az energiája kell, hogy legyen, különben nem beszélhetnénk róla.... tehát az energia feltételez valakit/valamit, ahonnan ered - aki/ami tőle független, de mégis AZ azzal azonos - aki/ami kibocsájtja azt. Tudjuk, hogy az anyag energia. Már csak azt kellene tudni, hogy ki vagy mi áll e mögött, magyarán ki vagy mi a kibocsájtó közeg. Mert az anyag/energia már csak logikailag sem lehet önnön eredete és kibocsájtója... ahogy pl. egy 120 kg-os súly nem képes felemelni saját magát. De azt még egy 50-60 kg-os ember sem képes megmozdítani és odébb rakni. Ahhoz legalább egy azonos testsúlyú ember kell... vagy két 50-60 kilós.... egy 200 kg-os ember pedig már könnyedén megemeli, kiváltképpen, ha csupa izom.
(Az aki/ami közül döntsd el melyik a szimpatikusabb, de ehhez vedd figyelembe azt is, hogy az ,,ami" az anyagi vonatkozású. Az ,,aki", pedig szellemi lényt feltételez. Isten pedig túl van ezeken a vonatkozásokon, mert azért mondjuk ki, Ő a kibocsájtó.)
Tulajdonkèppen azt tudjuk hogy valami van ami nem más mint az energia de ezt mindegy hogy hìvjuk istennek is lehet hìvni de ez nem az amit mi istennek hiszünk
nem tudom miért gondolják sokan hogy a földi létben a jóknak kell tovább létezni? Hisz nem írják sehol hogy az itt lét valamiféle kiváltság, épp ellenkezőleg... :)
Abban az ertelemben, ahogyan sok ember gondol ra, ahogy a biblia v mas bemutatja, ugy nincs.
Egy kapaszkodo sok ember szamara, h van vlmi erosebb nalunk, ami iranyit minket es biztonsagot ad. Mert ugye "Isten igazsagos, josagos es konyoruletes, stb."
Azz.. a nagy FASZT AZ!
Nyolc ev alatt ot nagyon kozeli baratomat, csaldtagomat veszitettem el. Teljesen ertelmetlenul, veletlenekbol kifolyolag vesztettek eletuket. Sorscsapasok igaz?!
Millionyi ember van, akik azt sem erdemelnek meg, h egyaltalan levegot vehessenek. Es meg is a "jok", akik oromot, boldogsagot tudnak nekunk nyujtani egyszeru torodessel es szeretettel azok nincsenek tobbe.
Na meg is hol a kurva anyjaba van az a kibaszott kurva isten?! Sehol, mert nincs. Csak egy szar mese.
De oszinten es tiszta szivembol kivanom, h letezzen. Es minel hamarabb talalkozni akarok vele.
Nincs, mert nincs. Nem is volt, nem is lesz, nem is van.
Ha lenne, akkor nem engedné azt a sok borzalmat, ami itt van. Persze, majd a mennyországban jó lesz, ha meghalunk, ugye? Persze. És ekkor beleért a bimbibe a kezed...
Tegnap hazafelé jövet úgy gondoltam, vágyok egy fehér audira, amit a páromnak szeretnék. Csakhogy, tegnap valaki az autópályán már össze is törte azt az autót. Sajnálom, én is segíteni szeretnék az álmok megvalósításában, de nem áramlik hozzám vissza a megfelelő anyagi, vágyaim meg kisiklanak. Az én vágyam nem megfelelő a jó irányhoz. Talán, ha segítenétek, sokkal többen élhetnének jobban hazánkban.
1. Van Isten, de nem a bibliai Isten. Nem egy öreg, jóságos bácsi. Isten, a matematika.
Mindenütt ott van, mindenható, mert mindenhol hat. Képzelj el egy hihetetlenül bonyolult képletet. Na, az az Isten. Mindenhol ott van.
2. Nem a matematika az Isten, ez csak az Ő nyelvezete. Ő így beszél.
Egy rend, egy törvény, melynek nem az a lényege, hogy hogyan van, hanem az, hogy van. Egy entitás.
Ha van, senki soha nem fogja megtudni, mert ha Ő teremtett mindent, akkor eleve teremthetett minket egy olyan világba, ahol Ő nem megérthető. Soha nem fogsz megoldást találni, vagy mindig csak rosszat.
Régi kérdés ez, de talán ennél fontosabb az, hogy miért vagyunk? Mi a cél? Semmi? Az se baj. Rendkívül összetett sorozatok véletlen terméke vagyunk. De mihez kezdünk ezzel a tudással.
Másrészt, lehet, hogy nincs, de ez mellékes. Emberek millióinak ad valamit az életéhez. És ez pont elég ahhoz, hogy a politika és a tudomány megengedje, hogy legyen.
