Új bejegyzésnek írom, mert többeteknek (szép szó) szól. Most döntsétek már el, hogy hová is érkezzek!!! Szeptemberig sarokra érkeztem, nem bírta a térdem, azóta talpközépre, a lábszáram és a bokám igencsak fáj! :D :D :D Még az elején tartok (500km), talán javítható a folyamat!
Biztos velem van a baj, de én a lassabb futókról készített lassított videóban látható futókat sem látom annyira csúnyán sarokra érkezőnek. Egy vagy kettő van, de az egyik pont belesétál.
A szerző a Denver félmaraton első 6 futóját filmezi, a 15-16 km között, ki vannak lassítva.
Megnéztem az eredményeket, 1:07 és 1:10 között értek be, tehát 3:10 illetve 3:19-es perc/km tempóval futnak.
Az első, a negyedik, az ötödik és a hatodik futóról azt állítja ez a pali, hogy sarokra érkeznek.
Elég nehéz kivenni, nem az a tipikus sarokra érkezés, de néhánynál jól látszik, hogy tényleg a sarka ér le előbb.
Egy 5000 vagy 10000 méteres versenyen valószínűleg nem látnánk ennyi sarokra érkezést.
Sarokra érkezés ide vagy oda, azt a 3:10-es tempót elfogadnám 5 km-en is :)
A cikk végén aztán a 2:10 körül célba érkezetteket filmezi. Túlzott fel-le mozgás, túl sok egyéb felesleges mozdulat, és elpazarolt energia. Tehát nem hatékony. Nyilván náluk nincs meg az izomerő és koordináció fenntartani egy jó formát a végére. Lehet, hogy már az elején sem volt sokkal jobb. DE gyakorlással mindez tanulható, ahogy sokan írtátok.
Ami pedig a proprioceptív nyelvtörős sarokra érkezést illeti: a sarkad ér le előbb, de nincs rajta teljes terhelés, amíg a talp teljes hosszában le nem ért vízszintesbe. Magyarul ahogy én és Bozótkutya is futunk :)
(Egy pillanatra úgy tűnt, mert kezdted végre nem kiragadva megközelíteni, de most megint leszűkíted a talajfogás sorrendjére.)
Szerinted a sarokra érkezés már önmagában problémát rejt és sérülésveszélyesebb, mint a többi leérkezés, ezért kerülendő, át kell térni minél előbb másra.
Ez nem annyira egyértelmű, a viszonylag friss cikkek, tanulmányok szerint nincs összefüggés önmagában a talajfogás sorrendje és a sérülések között. Haladnod kéne a korral! :)
Arra vannak bizonyítékok, konkrét mérések, hogy a sarokra érkezésnél a becsapódás erejét főleg a térd és a csontozat veszik fel (ezért is kisebb az energiaigénye az ilyen futásnak), középtalpra érkezésnél meg inkább a talpboltozat, bokaízület és a lábszár izomzata (ezért ennek nagyobb az energiaigénye, de ez most lényegtelen is, nem ezen van a vita közöttünk).
Ebből logikusan következik, hogy akinek az egyik stílus által erőteljesebben terhelt területeken problémája van, az próbálkozzon meg a másik stílussal.
Nagyon fontos minden futónak felhívni az alapvető tartási hibákra, de a sarok elsőként leérkezése nem tartozik ezek közé.
Kicsit kezd az egész arra emlékeztetni, mint amikor egyes pedagógusok megpróbálták a balkezes alsósokat átszoktatni jobb kézzel írásra.
Kérem itt boszorkányüldözés folyik! Vegyük észre :)
Szeretnék bedobni a végére egy ma hallott kifejezést, ami zene füleimnek: 'proprioceptív sarokra érkezés' :)))
A cipőpróbás kamiont hol lehet követni, hogy mikor merre jár? Van valami internetes cím vagy bármi ilyesmi? Az sem baj ha csak jövőre indul újra.
A cipővel kapcsolatba nem tudom eldönteni, hogy idomul-e a lábamhoz vagy kicsit már szűk. Az írásaitok alapján arra jutottam, hogy a hosszával nincs gond. Azt nem tudom eldönteni, hogy kis lábujjnál nem feszül-e túlságosan. Ha végigtapintom a cipő oldalát akkor érezni, hogy a kis lábujjhoz érve egy nagyon minimálisat kidudorodik a szövet. Nem tudom, hogy ez miatt nem fog-e ott gyorsan kilyukadni vagy pár km futás után nyomni vagy vízhólyagot csinálni, véresre súrolni. A ti cipőtöknél ha kicsit is de hozzá ér a szövet a kis lábujjhoz úgy, hogy már picit kitapintható?
budai10- A terpeszállásos próba szerint tényleg normál a lábtartásom.
krilin által említett Asics megerősítés "csíkja" alatt van nekem az a minimális szövetkidudorodás amit feljebb említettem. Engem nem zavar mert két lábujj közé esik. A vékonyabb zoknis tipp valahogy eszembe sem jutott. Van egy Asics-es zoknim az meg tényleg nem a legvékonyabb. A technikai résznek amit írtál utána fogok nézni és igyekszek megtanulni dolgokat. Mivel sportolok már sajnos párszor éreztem a saját bőrömön, hogy a nem megfelelő technika stb. stb. tudnak gondokat okozni. Mondjuk ezek főleg a kezdetekkor fordultak elő. Amire néha nem figyelek oda az a túledzés és az elég alvás. Elég rossz kombináció, de javulok.
Nagyon szépen köszönöm mindenkinek az írását, elolvastam többször is és rengeteg segítséget adott!
én lassú futásokon is gyakoroltam a kis lépés, dőlést, mert fontosnak tartottam, hogy ne azért fussak lassan, mert szanaszét esik a mozgásom és beleülök, hanem azért, mert szépen, de kisebb lépésekkel futok.
olvass egy kicsit gondosabban :D a probléma forrása a futás... :-) minden amit elkezdünk probléma forrása lehet. A sarokra érkezés, a középtalpra érkezés, vagy az elsö részre érkezés is probléma forrása lehet. Más kérdés az, hogy kinél mi és hogyan jelentkezik, vagy egyáltalán jelentkezik e? Ami nálam beválik a másik 100 embernél esetleg nagy gondot okozhat. Amúgy amiben egyetértek az a folyamatos és sok gyakorlással történö átformálás amit valószínü nem a hosszú távú futásokon lehet elérni hanem az ismétlésekkel, amit elbír, amíg elbírja a fizikumunk lazán csak addig csinálva. Abban a pillanatban, hogy a eröltetett menetre vált a gyakorlás abba kell hagyni, mert az kárára lesz a stílusnak amire törekszel. Erre alkalmas a futóiskola, erre alkalmasak az intervall futások.
Az eröltetett stílusváltás valóban sérülést okozhat, de igenis szükség van arra, hogy a futók tudják, hogy a sarokra érkezés problémaforrás és nem csak annyiban, hogy nem tudnak gyorsulni. Nem kell stílus VÁLTANI azt nem is lehet, de folyamatosan tudatosítani kell, hogy van egy jobb, sérülésmentesebb és gyorsabb futóstílus. Ha ezt elkezdi gyakorolni, akkor szép lassan, folyamatoas átformálódik a futóstílus és mivel a testünk okos, így ez lesz majd a természetes alap mozgás. Sokan mondják, hogy ezt CSAK futósikolával lehet elérni, ez nem igaz. A futóiskola a szuperintezív tanfolyam ebbőla szempontból, de maga a _tudás_ a fontos, hogy egyáltalán létezik jó technika és az egyáltlaán nem elérhetettelen, bonyolult és macerás.
Nem szabad elkenni azzal, hogy "ha nem futsz gyorsan, meg sokat, akkor futhatsz rosszul", pont a lassan és keveset futóknál jön ki a sérülésveszély akkor, amikor a rossz futóstílussal elkezdenek egy nagyobb távra, rendszeresebben készülni.
Nincs baj a sarokra érkezéssel, de aki e stílust gyakorolja, sajátítja el annak kevésebb esélye van hosszabb távon gyorsabb sebbességü futásra. Ez ugye viszonylagos, vagyis könnyebben behatárolódik a sebbességét km/perc illetöen. Jó futók csakis az elülsö talprészre érkeznek és ennek megvan az oka. A futás sebessége nagymértékben meghatározza a leérkezésünk mivoltját. Szerintem akinek nincs ambiciója az futóidejét folyamatosan minél jobb eredményre javítani tehát sebbességorientáltan futni az fusson nyugodtan lassabban és a sarkára is érkezhet. Nem érdemes azért stílust váltani csak azért mert a jobbak úgy futnak, vagy azt hallottam, hogy az az egészséges, vagy úgy sikkesebb a futás. Az lesz az eredménye, hogy lesérültök. Az eröltetett stílusváltás csak sérülést okozhat és elkedvetlenít. A tapasztalataim szerint a futás rendszerességével, annak sebességének megválasztásával, esetleg több intervall(ambició esetén) edzéssel mindenki felveszi a saját testére szabott egyéni stílust, amit egy kis futóiskolázással (ez ugye a fontosabb izommegerösítésekkel együtt jár) megerösíthet. vagyis tökéletesíthet.
Hát a gyaloglásnál nem a levegőből csapódunk egyetlen lábba a sarokra, hanem az egyik lábról billenünk át a másikra, szóval ott nem akkora probléma, nincs akkora erőteljes, sérülésveszélyes behatás, de már a nordic walkingnál is arra törekednek, hogy a dőléssel, lendítéssel és tolással ne maguk elé lépve a sarokra érkezzenek, hanem a csípő alá, a súlypont körül. Ettől olyan könnyű az nw, hogy sérüléssel küzdő futók, idősebbek és túlsúlyosak is problémamentesen űzhetik.
Igen egy kicsit érzem, de inkább futás napon pihenés után, és csak a jobb lábnál... Ezt betudom a cipőnek hogy másabb egy kicsit, és nincs hozzászokva a lábam... A legnagyobb problémám a kopással van amit mutattam is múltkor...
Igen egy kicsit érzem, de inkább futás napon pihenés után, és csak a jobb lábnál... Ezt betudom a cipőnek hogy másabb egy kicsit, és nincs hozzászokva a lábam... A legnagyobb problémám a kopással van amit mutattam is múltkor...
Mintha lenne egy elírás a cikkben. Azt írja, h elit futóknál azt találták, hogy X tempóig gyorsítva kizárólag a futólépés hosszát növelik, majd onnantól már csak a futólépés hosszát. Gondolom az elsőnél frekvenciát akartak írni.
Én meg mindig elmondom, hogy talán önmagában nem a sarokra érkezés a baj :) Gyalogolni szinte csak úgy tudunk és mégis elég jól működik :) Ha amúgy megfelelően gördül tovább a talp akkor miért ne lehetne a gömbölyű sarkunkat tenni le először? Egy időben tök sokat játszottam ezzel, nem jutottam semmire, max, hogy így is lehet meg úgy is :)
Nagyon jó amit írsz! Tulajdonképpen sokkal jobban elmondtad amit én "sarokra érkezés" szindróma alatt értek. A kezdő futóinknak én mindig sarokra érkezésről beszélek, mint technikai problémáról és a javításnak három (amúgy chifutós) technikát javaslok, mutatok, tanítok: rövidebb lépések, magasabb lépésszám, dőlés. Ez szerintem az alap, és ekkor automatikusan nem sarokra érkezik, vagyis Dr Genya kilőve.
"If the heel-strike runners would have shortened their strides the same amount as the Chi and Pose runners, they more than likely would have had the same reduction in impact forces, even if they were running with the worst running form possible"
Én olyan kutatást nem találok amelyik végre nem kívülről nézegetné a futókat, hiszen még kikockázva is alig állapítható meg olykor, hogy pontosan mi is ér le előbb, stb. Annyira fejlett a tudomány, nem képesek érzékelőket tenni egy cipő talpába (elöl hátul középen mindenhol ) amivel x km hosszan, különféle tempókban meg lehetne tutira állapítani, hogy hova érkezik, milyen erővel, milyen sorrendben, et cetera. És ehhez hozzá lehetne tenni a videófelvételt, ami azt is megmutatja, hogy a súlyponthoz képest hova, meg még a többi testrész mozgását is (további érzékelőkkel a karok, törzs, csípő, etc "útját" is egyszerűen lehetne ábrázolni, mérni)
Én egy abszolút laikus vagyok, az okosoknak ez nem jutott eszébe még??
Valamennyire valószínűleg önmagában a futás is erősíti a stabilizáló izmokat. Ahogy erősödik a láb, úgy lesz egyre ruganyosabb a mozgás, és kevesebb a látványosan elpazarolt energia.
De a legtöbb szakember azért talán nem véletlenül ajánlja az egyéb, pl oldalirányban stabilizáló izmok fejlesztését. Ahogy egyre erősebb az ember a futástól, annál inkább előtérbe kerül ez a téma ('muscle imbalance').
A sarokra érkezés nekem inkább dr Genya kopasz fejbőre.
Lehet, hogy nem szép, és sok más filmben is gonosz a negatív karakter, de nem emiatt gonosz (lásd Kojak:)).
Ha minden más rendben volt a tartást tekintve nálad és az ismerőseidnél a sérülések előtt, akkor ez egy elfogadható érv a sarok ellen. De a nagy számok törvénye alapján sokkal valószínűbb, hogy mindenkinél volt egy kis ez az . Egy kis overstride, alacsony lábfordulat, esetleg nyújtott térddel leérkezés, hajlíott törzs, leeső csípő, beforduló térd, egyebek. Ezer ilyen, a sarokra érkezéssel összefüggésbe nem hozható dolog van. Hány amatőr futó figyel a lábfordulatára, csipő, térd, egyebek tartására amíg sérülésmentes? Nagyjából szerintem sehány, hacsak nem olvas ilyen topikokat :)
Mindenki fut ahogy jól esik, aztán vagy lesérül mert eléri a genetikai küszöbét vagy soha nem sérül le rossz technikával sem, mert egyszerűen nem fut annyit.
A chi futás és hasonlók pl azért jó rendszerek, mert ezeket megtanítanak korrigálni. Nem véletlenül nem csak annyiból állnak, hogy 'Ne fuss sarokkal!' (úgy sz@rt sem érnének szerintem), hanem mondanak még mellé 10 másik dolgot, amik az én meggyőződésem szerint sokkal hatásosabbak és ha megtartaná az ember a sarokra érkezést, még akkor is működnének.
Én azt mondom, aki évekig sérülésmentes a sarokra érkezés mellett, és rendben vannak az egyéb, sokkal fontosabb tartással kapcsolatos dolgai (nem a túledzés!), az simán évekig sérülésmentes is maradhat.
Elit futók közül is sokan futnak így, nem csak ultrában. Minél rövidebb a versenyszám, nyilván annál kevesebb az arányuk, mert gyorsabb tempónál náluk is csökken a sarok dominanciája.
Ha összehasonlítok egy profi atlétát egy kezdő futóval, akkor nekem az egyik legszembetűnőbb, hogy a profi nagyon egyben van, bizonyos pontokon borzasztó stabil a tartása, alig van pl csípő fel-le mozgás. Ezzel szemben a kezdő meg mintha bármelyik pillanatban szét akarna esni darabjaira. Jó hogy az alkatrészek nem potyognak belőle, mint egy sérült robotból egy rajzfilmben. Bizonyos pontokon meg esetleg túl merev.
Ahol meg kellene hajlítani egy ízületet ott nem hajlik meg, ahol meg nem kellene ott meg hajladozik.
Szerintem ezek okozzák a sérülést, ezeken kellene első körben változtatniuk, stabilizáló izmokat erősíteniük, nem azon, hogy mi ér le előbb.
nem, ilyenem nincs, csak ezt látom, tapasztalom minden megsérült futó ismerősömön, illetve magamon. nekem ez elég, de belátom, hogy bosszantóan radikális és egyoldalú a nézetem ebből a szempontból. :)
mindamellett teljesen egyetértek azzal sérülési listával, amit te írtál, csak fontos kiemelni, hogy a sarokra érkezés a Dr. Genya. a túledzés pedig a Kicsi Én. :)
