A belinkelt nyugat európai iszlám "közösségek" eddigi működése túltesz minden hazai "kisebbségi" "megmozduláson".
A kérdés egyszerű: eléggé kijózanító-e ezen példák száma, mennyisége, minősége, vagy szeretnénk mi is megtapasztalni testközelből azokat az eseményeket amelyek mellett a sajnálatos Olaszliszkai eset csak pici csepp a tengerben? Szerintem már nyugat európában olyan pontra érkezett ez a "buli" ahonnan nincs visszaút, a PC nevében önkéntesen mi is lehajtjuk-e a fejünket, vagy itt még van lehetőség nemet mondani?
Az ne zavarjon, hogy a németek a németeknek biztosítottak szabad utat, a sógorok meg azonos kulturális (sőt akkoriban még gazdaságilag sem voltak sokkal előbb, a közelmúltban meglévő államszövetségről már ne is beszéljünk) közegből érkezőket fogadtak be.
Miért van az, hogy ha szóba kerül a kereszténység, akkor mindig megjelenik valamelyik féleszű és a több száz évvel ezelőtti történésekkel példálózik? :P
Ott tévedsz és ott vagy naívul jóhiszemű, hogy Erdogannál nem látod a távlati, egyértelmű szándékot a kúszó, de egyre gyorsuló iszlamizációra! Ez a fószer a maga elmebeteg módján fel akarja éleszteni a török birodalmat - egyelőre politikai módszerekkel! Mivel Szíria, Irak és Líbia gyakorlatilag szétesett, Szaudi el van foglalva Jemennel, a növekvő népesség miatti egyre erősebb belső nyomással, a saját szélső fundamentalistáival, Algéria, Egyiptom és Szudán bármikor robbanhat, a többi vagy síita (fuj!) vagy kicsi vagy messze van tehát Törökország predesztinálva van a regionális vezető nagyhatalom szerepére, ezt viszont egy világi állam sose érheti el.
Európa és az USA vezető "tojásfejei" nem képesek felfogni, hogy az egyetlen megoldás egy azonnali katonai puccs - amíg még van erre alkalmas és hajlandó katona! Ezeknek a népeknek elvinni a demokráciát ugyanaz mint egy HHH gyerekeknek készült óvodába beborítani két kamion töltött fegyvert és pár láda éles kézigránátot!
A vallás az régen a törvényeket helyettesítette. Így semmi különös nincs abban, hogy a mélyen vallásosak számára nincs "világi" törvény. Amíg nem volt ilyen kiépült törvénykezés, addig két lehetőség volt az emberek kordában tartására: 1 erőszak, mint rabszolgatartó társadalmakban, 2 vallás, egy felsőbb, mindenható erő, aminek a szavát senki nem meri megkérdőjelezni, így magára nézve kötelezőnek tartja. A nép mindig buta. Ha azt mondod, egészségtelen a disznóhús, mert koleszterines, vagy káros az alkohol, mert öli az idegsejteket, ez a legtöbb embernek nem mond semmit, mert a többség nem biológus. Ezért be sem tartják. De ha azt mondod, Allah tiltja ezek fogyasztását, akkor már mindenki érti, hogy nem lehet. Így volt haszna régen a vallásnak, amíg nem voltak törvények. Miért erősebb ma az iszlám kultúra, mint a keresztény? Mert a keresztény vallás ma már kamu. Kireformáltak belőle minden korlátot, különvált az államtól, világi törvényektől, így valójában semmilyen befolyással nincs az emberek életére. A képviselői is politikai szélkakasok. Az iszlám kitalálója viszont nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy ne lehessen megreformálni, azaz, haszontalanná tenni a benne lévő fontos intézkedéseket, amik megadják a kulturális keretrendszert. Mert a vallásnak ezeken kívül, van egy "plusz szolgáltatása" kultúrateremtő, megtartó ereje is. Gondolj itt a művészeti irányzatokra, pl. gótika, reneszánsz, többnyire vallási ihletésűek. A vallás összetartja azokat az embereket, akik egyben hisznek. Annyira, hogy megvédik, akár az életük árán is. Lásd, vallási háborúk. Tulajdonképpen az a helyzet, hogy a liberalizmus, vagy a világi törvények, amik napról napra változnak, viszont nem kultúrateremtő/megtartó erő. Mert nem isteni, hanem emberi eredetű. Így az emberek igyekszenek megkerülni, vagy csak annyira betartani, amennyire kényszerítik rá. Ez, ráadásul, az ún. vallásszabadsággal, elég rossz mix. A világi törvények is lehetnének összetartóak, de akkor az összes vallást tiltani kéne. A fejlett emberek már nem hisznek istenben, a kereszténység kamu, az iszlám viszont erős, és szabadon gyakorolható. Ebből elég erősen következik, hogy miért nem lesz képes az Eu fellépni más kultúrák térnyerése ellen, és miért hanyatlik a saját kultúrája.
Azon államok, ahol az iszlám lakosság többségben van, ott egyértelműen a vallás és az állam nincs különválasztva, még a „legdemokratikusabb” Törökország működésének is a Korán az alapja.
Az iszlám hitet valló egyén számára a demokrácia, az egyenlőség, az azonos jogok fogalma ismeretlen, a Korán az alap, annak útmutatásai kötelezőek és felülírnak minden „világi” törvényt!
Ez nem kulturális különbség, ez az iszlámtól eltérő kultúrák és az iszlám egymás melletti élését finoman szólva problémássá teszi bármely olyan országban amelyben létezik iszlám kisebbség, ott ahol iszlám többség van ott egyenesen lehetetlenné.
Ennek a hsz-nek az egésze magas szinten figyelemre méltó, de a lényeg ebben van: ahhoz, hogy egy - az iszlám hitében szocializálódott egyén - a békés egymás mellett élés minimálisan elvárható szintjén alkalmazkodjék egy más kulturális töltésű közeghez, legalább annyira laicizálódott országból kell származnia, mint az a Törökország, ahol egy kivételes látókörű és képességű államférfi, Kemal Atatürk, vas következetességgel választotta el egymástól a vallást, annak intézményrendszerét, és az államot - mert felismerte, hogy országa csak így indulhat el egy, az európaihoz felzárkóztató fejlődés útján.
A török társadalom, hála Atatürk - Magyarország történelmében Szent Istvánéhoz hasonlítható szigorának - mérhetetlenül nagy átalakuláson ment keresztül: megváltozott - és állampolgárivá lett - a nők státusza, a latin betűs írás és az általános tankötelezettség megnyitotta a nemzetközi kultúra véráramába való bekapcsolódás lehetőségét, és általában: minden téren szabadabb mozgást biztosított az embereknek. Az atatürki reformok és a keménység, amellyel a hadsereg őrködött az életben tartásuk, a modern államszerkezet fennmaradása felett, meg is hozták a gyümölcseiket: Törökország anélkül lett gazdaságilag sem lebecsülendő teljesítményt nyújtó nemzet, hogy feladta volna a saját identitását: a hagyományőrzése ugyanis mindenkinek módja volt, ha a társadalom nyilvános szféráiban alkalmazkodott a "haza atyja": Atatürk szabta irányvonalhoz.
Törökország, a török nép mai generációja háta mögött azonban egy 1923-tól máig tartó, megszakítatlan "drill" és kollektív út van: ha úgy tetszik, egy majd' száz éves "átszoktatási" időszak, ami valóban mélyrehatóan modernizálta az emberek gondolkodását és az országot - még akkor is, ha napjainkban, Erdogan kormányzása idején, tapasztalható is bizonyos törekvés a társadalom - legalábbis részleges - újra-iszlamizálására. A hadsereg azonban a helyén van, szerencsére: ezidáig a kormány csak kisebb jelentőségű engedményeket tudott tenni a múltba való visszalépést szorgalmazó erőknek.
Az az iszlám hitben született személy tehát, aki egy ilyen országból települ át keresztény kulturális alapokon működő európai közegbe, jóval nagyobb eséllyel tud ott beilleszkedni, mint az, aki olyan társadalomból érkezik, amelynek minden zegét-zugát áthatja és meghatározza a leghagyományosabb, totalitárius iszlám.
Ilyen ország pedig - Törökországon kívül - egyetlen-egy sincs az egész világon. Egyetlen olyan állam nem ismeretes a "muzulmán térségben", ahol valaha is támadt volna olyan kaliberű vezető, mint Kemal Atatürk, és aki, hozzá hasonlóan, megteremtette volna az európai mintát követő modern, demokratikus államot. Azok az emberek tehát, akik az iszlám gondolatrendszere által minden területen meghatározott muzulmán országokból rajzanak ki és özönlik el Európát, az itt élő lakosságra nem tekintenek másként, mint meghódítandó, leigázandó. a legkegyetlenebb eszközökkel megtörendő tisztátalan hitetlenekre, akiket irtani, büntetni, szolgálatra kényszeríteni az "igazhívő" szent küldetése.
Az összes média hangos, a menekültekkel kapcsolatosan percenként jelennek meg különböző hírek, vélemények, „pártállástól”, érdekektől függően.
Ez jelenleg a legnagyobb „politikai biznisz”.
Minden „oldal”, párt, állam próbálja az „égés” romjain sütögetni a saját kis pecsenyéjét, egyéni frusztrációját kielégíteni, lehetőség szerint „mocskolni” a másik oldalt, revansot venni, kicsinyes érdekek, vélt vagy valós sérelmekért, magasabb szinten politikai tőkét kovácsolni és alapvetően a ki nem mondott cél hogy a hatalmat vagy megtartani, vagy megszerezni a legfontosabb, sokszor olyan vehemenciával, hogy az ellenfél ne csak belebukjon, hanem lehetőség szerint „el is töröltessen a föld színéről”.
Ami jelenleg folyik, az a látszat. Nagyon kevesen merik megpiszkálni, az egyéni, kicsinyes érdekeken túllépve a PC mázat megkapargatva, a lényeget feszegetni.
A liberális, jogvédő hozzáállás a PC, aki attól bármilyen irányban eltér, az náci, gyűlöletkeltő, akasztani való szemét, pont.
Valójában mit is jelent a menekültügy, a menekültek „befogadása”?
Kik is ezek a „menekültek”?
Sok országból érkeznek, mivel nem PC megkérdezni, netán ellenőrizni, hogy milyen vallásúak, ezért csak becsülni lehet(nők ruházata, élelem, ital elfogadása), hogy 90%-ban, vagy a fölött az iszlám hitet vallják.. Akinek van róla pontos adata, ne kíméljen.
Nyugati „demokrataként”, ideértve a keresztény kultúrkört, józan, értelmes ember úgy gondolja, hogy a vallásszabadság az alapvető emberi jog, mindenki szabad akarattal dönt, hogy milyen vallást, hitet követ. Ezzel úgy gondolom senki nem vitatkozik, de van egy icipici probléma. Az ember egy olyan speciális „állatfajta”, amely úgy gondolkodik, hogy ami számára egyértelmű és természetes, az a másik számára is az, ebben benne van a közösség, kulturális háttér, világnézet, emberi jogok, világlátás, törvények, korlátok stb., ahova született, alapvetően meghatározzák és ezen „szemüvegen” keresztül látja a világot, a többi embert , ítéli meg, vagy éppen ért egyet vele.
„Nyugaton” a vallás és a világi(állami) törvények, rendelkezések 1792-től kezdődően a szétválás útjára léptek, az 1900-as évektől kezdődően mondhatni teljesen különváltak.
Azon államok, ahol az iszlám lakosság többségben van, ott egyértelműen a vallás és az állam nincs különválasztva, még a „legdemokratikusabb” Törökország működésének is a Korán az alapja.
Az iszlám hitet valló egyén számára a demokrácia, az egyenlőség, az azonos jogok fogalma ismeretlen, a Korán az alap, annak útmutatásai kötelezőek és felülírnak minden „világi” törvényt!
Ez nem kulturális különbség, ez az iszlámtól eltérő kultúrák és az iszlám egymás melletti élését finoman szólva problémássá teszi bármely olyan országban amelyben létezik iszlám kisebbség, ott ahol iszlám többség van ott egyenesen lehetetlenné.
Mint minden közösségben itt is vannak „deviánsok”, ha rendelkeznek elég vagyonnal, hatalommal, akkor „megszeghetik” ezen előírásokat sunyiban, vagy olyan környezetbe költöznek ahol ezt nem lehet ellenőrizni, de ez nagyon elenyésző mennyiség a többséghez, az „átlaghoz” képest.
A véleményem egyébként az volt és ma is az, hogy Magyarországnak nincs szüksége az iszlám elmaradott, agresszív világszemléletét és - különösen jelenlegi változatában - a nem muszlimokkal szemben minden türelemtől mentes kultúráját hordozó bevándorlók befogadására, sem kvóták alapján (amelyek soha nem maradhatnának állandóak, mivel ma még úgy tűnik: a bevándorlás, amelynek megállítására az EU semmit sem tesz, éveken át folytatódni fog), sem nélkülük.
