Én ezt egy általánosabb és régóta zajló változás részének vélem: a földrajzi nevek toldalékolásában a -ban/-ben átadja a helyét az -on/-en/-önnek. Bornemisza még úgy sóhajtott, hogy "Vajjons mikorleszön jó Budában lakásom!" - azóta ez a -ban/-ben már csak a történelmi Magyarországon kívüli helyszégnevekben tartja magát szilárdan (meg az ny, m, n végűekben). Szerintem ez a változás érkezett meg a fasorba is. Az utcát is ragozzák már így, sokszor hallottam már olyasmit, hogy a "Petőfi utcán lakok"
Elég, ha az MTA foglalkozik a kérdéssel, vagy a MAÉRT elé terjesszem?
(Gyengébbek kedvéert: ez most irónia akart lenni (tudjátok, olyan vastag ceruzaféle))
Az, hogy a nyelvészek nem figyelnek tátott szájjal az utcán, villamoson, már régebben is így volt. Nemcsak a lecsó eredete bizonytalan, de ugyanez a későbbi (tán hatvanas évek második fele) a csocsó. Aztán fél évszázad múlva szobatudósok, fotelnyelvészek találgatják a katedrán.... Mindez nekem abszurd és tragikumikus..
Üdv. Amikor pár éve először hallottam rádió-közl. hírekben a bemondótól, hogy "fasoron", az általam használt "fasorban" helyett, többször is, tehát nem véletlenül, beírtam a topikba. Néma csend volt a válasz, holott a nyelv változása érdekes téma, (s mert nem jegyzik fel, mikor történt, később csak találgatják.) De a nyelvészek, úgy látszik, hallomás után nem jegyeznek fel semmit.
--- A változást mutatja, hogy az ismert mondás: "a fasorban sincs" - még a régebbi használatot tükrözi.
Nahát, hogy ne csak hallomás legyen, bemásolom a mai Indexből:
Tűz ütött ki egy villamosmegálló fából készült épületében Budapesten, a Szilágyi Erzsébet fasoron.
Szerintem ha nem is konkrétan egy nyelvjáráshoz köthető, de tájnyelvi változat az "otthol" (én pl. a keleti országrészben hallottam gyakran, biztos máshol is van, de pl. a fővárosban nem túl jellemző). Van egyébként "itthol" is. Ha minden igaz, az "otthon" összetétel, tehát a helyragos "padon"-hoz nem sok köze van. Talán a "sehol", "valahol" analógiája alakította ezeket ki?
Na, akkor egy egész más, de számomra érdekes magyar nyelvi kérdés.
A magyarul beszélők egy része a szokásos "otthon" helyett az "otthol" szót használja. NEM nyelvjárás! Nyelvjárástól függetlenül. Érdekes, hogy ez a változás csak ebben az egyeeten szóban fordul elő. Sem "itthol", sem pl. "a padol" (padon helyett) nem létezik.
Szerintem 3x arra céloz, hogy az atlant- nem tő külföldiül, a gard- meg az. (Ami egyrészt nem teljesen igaz, mert az atlant- ugyanolyan fiktív és néha valós tő sok másik európai nyelvben is, másrészt nincs jelentősége, mert az atlantit melléknévként használó beszélők nagy része csak magyarul tud, főleg óvodás/kisiskolás gyerekként, amikor megtanulja a szót helyesen használni.)
De hát pont ez a lényeg, hogy nem az abszolút szótő része, mert az az Atlant-, csak az önálló szóként nem létezik, de szótőként ezért igen. Megismétlem, vannak a magyarban fiktív és passzív tövek, amelyek ugyanúgy nem léteznek önmagukban: a füröszt és a fürdik nyilvánvalóan igék, és rajtuk az –öszt, és a –dik nem az abszolút szótő része, hanem mindkettő esetén az az für-: még ha ilyen önálló szó nincs is, de szótő van.
A Dinári-hegységrendszer előtagja mellett ott van a Dinárok szó, amely felfedi a Dinár- tulajdonnévi tövet. A Balti-tenger mellett ott a Baltikum, az Atlanti-óceánhoz ott van az Atlantikum, ill. az atlantikus. S í. t.
Azonkívül nem szabad elfeledkezni rumci tesztjéről: ami úgy hápog, mint a kacsa, az kacsa. Amit melléknévként használunk, az melléknév: atlanti paktum, azori jázmin, balti nyelvek, dinári rassz s í. t.
Éppen ez volt a bajom, ti. hogy az -i végződés ezekben az esetekben a szótő része, és nem képző, ha pedig nem képző, akkor mitől melléknév és nem tulajdonnév?
*Azor sincs, mégis van melléknévi előtagú Azori-szigetek, *Balt sincs, mégis van Balti-tenger (sőt balti nyelv), használjuk a Dinári-hegységrendszer, ill. a Dinárok kifejezést, jóllehet a *Dinár földrajzi név nem létezik s í. t. Sok ilyen félfordítással létrejött földrajzi név van, amelyek működnek, mert a magyar nyelvben egyébként sem ismeretlenek az ún. fiktív tövek, amelyek önmagukban nem léteznek, de a képzők elvétele után elvonhatók. A gardíroz attól még működő ige, hogy nincs se *gard, se *gardír szó.
Nem nagyon kell rájátszani, mindkettő Atlasz nevéből ered. Az Atlantic a latin Atlanticus, görög Atlantikosz 'atlaszi' szóból jön. Mivel az angolban az -ic elég gyakori melléknévképző, erősen érződik egy Atlant- tő a szóban. Ugyanígy a francia Atlantique. Gondolom, ezek mintájára jött létre német Atlantisch és a magyar atlanti, formailag egyértelműen -i képzős melléknévként.
Már hogy ne lenne az atlanti melléknév? Ezek mire példák akkor? (A magyar nyelv nagyszótára atlanti mn szócikkéből hozom a példákat. A nagybetűs példák az egykori leírók szándékát tükrözik a szótár szerint ezek is kis kezdőbetűvel írandó melléknevek lennének.)
Amerika legészakibb atlanti világító tornya
átkelt az Atlanti vizeken
atlanti kábel
atlanti lazacot
atlanti delfin
atlanti barometrikus minimum
atlanti szellőktől
atlanti front
mélytengeri atlanti áramlatok
Afrika atlanti partjain
az Egyesült Államok atlanti partvidékén
Észak-Amerika atlanti patakjait és folyóit szegélyező mocsarak
Bocsánat, ha lenne a kérdésemhez illő szaktopik, de miután 4-5 percnyi keresgélés után nem találtam élő helyesírási fórumot, ide hoztam a problémát.
Adva van a helyesírási szabályzat 176. pontja, mely a földrajzi nevek írását rögzítni, és amely úgy rendelkezik, hogy "ha az alapforma előtagja tulajdonnév, ennek nagy kezdőbetűjét megtartjuk" -i képzős formájában, más esetben kis kezdőbetűt kell használnunk. Tiszta sor, Csendes-óceán, de csendes-óceáni. Node akkor miért nem Atlanti-óceáni? Az Atlanti - bár -i végződésű - nem melléknév, Atlant tulajdonnév nincs. Más összetételben is azt látom, hogy Atlanti fal (miközben: kínai nagy fal), vagyis tudott dolog az Atlanti tulajdonnévisége. Ehhez képest a Helyesírási tanácsadó szótár (Akadémiai Kiadó, 1999) szerint atalnti-óceáni. Miért?
