"...Egyszer volt s' hol nem volt , volt egyszer egy kicsi falu , ahol egy nagy nádtetős vályogházban működött egy kocsma , mely minden este megtelt vendégekkel , hisz híres volt jó főztjéről . Azonban nagyobb érdeklődés övezte az egyik vendéget , akit Igazmondó Mátyásnak neveztek el . Igazából nem is kellett őt ezzel a névvel felruházni , hisz neve is igen hasonlatos volt , ugyanis Igaz Mátyásnak hívták .
Csodájára jártak , a kocsma tulajdonosának meg csak úgy dagadt a pénztárcája , a vagyona . Egyszer azonban soha többé nem jött el Igaz Mátyás, de a vendégek azóta is visszavárják őt , hallgatni igaz történeteit , igazmondó tanácsaival .
Történt egyszer egy sötét esős őszi este, hogy a teli kocsmába egy kopottas ruhájú férfi lépett be . Az ajtóban megrázta magát , lerázta az esőcseppeket , körbenézett , s' elindult a pult felé . Helyet akart foglalni , mikor a kocsmáros rongyával rácsapva a pultra , s' erélyesen rászól az idegenre :
- Csak ott hátul van üres hely , ezek itt foglaltak !
Az idegen szemével végigmérte az üresen álló székeket , a kocsmáros szemébe nézett , aki teljesen beleborzongott abba . Mintha a lelke mélyéig hatolt volna a tekintete , látszott is zavarodottsága .
- Kérek egy korsó sört – mondta nyugodtan az idegen , majd helyet foglalt az egyik sarokban , hátul a nagy cserépkályha mellett .
Lassan haladt az idő, az emberek is kedvetlenül ültek , nem is beszélgettek egymással . Amolyan igazi őszi este volt . Ekkor kinyílt az ajtó . Egy vidám , széles mosolyú , láthatóan nagyon gazdag férfi lépett be , üdvözölve mindenkit .
- Isten hozott , László bátyám ! – kiáltott fel örömében a kocsmáros . – Rég nem jártál nálam, nálunk !
- Ne is mondd , Károly , teljesen kizsigerelt a legutóbbi munkám . Ám elmondhatom , nem dicsekvés , a végére jártam . Megvan , megszereztem !!
- Nem mondod ! – szólt oda az egyik vendég . – Gratulálok ! – s ezzel kezet fogott , jól megrázta , másik kezével vállon veregette a gazdag férfit .
- Nem tagadom, nagyon nehéz volt , de megérte – folytatta László .
Többen csodálkozva összenéztek , értetlenül tekintettek a kocsmárosra .
- Hát , ti nem tudjátok ? Sikerült a szomszédos tanyát megkaparintania …
- Jaj , de Károlyom ?!.. Mi az , hogy megkaparintani ?? – kérdezte kissé felháborodva a gazdag férf i , majd szemével intett , hogy folytassa munkája gyümölcsének mesélését .
- Tehát , a mi Lászlónk megszerezte a szomszédos tanyát , melynek a környéken volt a legjobb aranykoronája , arról nem is beszélve , hogy a tulajdonosnak számtalan állata is volt . Hogy is történt, László bátyám ? – fordult oda a kocsmáros .
- Semmiség az egész , csak kölcsönért folyamodott hozzám egy nap a tanya tulajdonosa , s' én örömmel , mondom , örömmel adtam neki , aki először vonakodott elfogadni , hisz oly magasra emeltem a kamatot , ám egy kis idő múlva mégis elfogadta . S ahogy ez a mesében is lenni szokott , még több baj tört szegény fejére , s' alig tudott kilábalni gondjaiból . Nem húzom , tehát , eljött az utolsó részlet fizetésének az ideje , de hiába vártam, az csak nem akart megérkezni . Tudjátok nagyon türelmes vagyok , de három nap után már én is kezdtem ideges lenni. S' felhasználta , kölcsönkértem egy kis erőt , máris enyém lesz az egész , már hivatalosan is az . Itt vannak a papírok a kocsimban , csak alá kell írni . Kaphatok már valamit , kocsmáros ??
A kocsmáros rongyával letisztogatta a már amúgy is fényes pultot , hellyel kínálta a vendégét, vitte is gyorsan a kedvenc italá t.
- Ma a vendégem vagy , László bátyám – mondta alázatos hangon a kocsmáros .
S a gazdag férfi lassan kortyolgatni kezdte italát. Ekkor a hátsó sarokban ülő, kopottas kabátú jövevény felállt , fogta poharát, visszavitte azt . Majd fennhangon megszólalt :
- Csakhogy a tanya tulajdonosa betegsége miatt nem tudta kifizetni az utolsó részletet, s a verőlegényei még azt is elvették , földönfutóvá tették őt .
- Tűnj innen el, te rongyos! – kiáltott fel a kocsmáros .
- Csak kérdezze meg a barátjától! Ha nem igaz, elmegyek, ha az, itt maradok .
- Mit akarsz te tőlem? Mit mondjak el ? – kérdezte zavartan a gazdag férfi.
- Hogy földönfutóvá tette azt a szerencsétlent! Pedig minden egyes részletét rendben odaadta, befizette, de maga alig várta, hogy legalább egy napot, de késsen az .
- Mondtam, hogy türelmes embernek tartom magam .….
- Egy napról lett volna szó ! Csak egyetlen egy napról !
- Mindegy , most már az enyém .
- Igen, mert kiverte belőle, azaz kiverette .
A gazdag férfikörbe nézett, azt figyelve, mennyire szavahihetőnek tűnik, mármint a szegény ember .
- Csak nem hisztek ennek a jött-mentnek? – tette fel remegő hangon a kérdést .
- Mondd a szemembe – kérte meg a gazdag férfit .
Ezzel levette fejéről a kapucnit, mindenki elborzadt. A szegény ember bal szemére vak volt. Látszottak még a friss hegek, nem rég történt balesetet bizonyítékaként.
A gazdag ember torkára szaladt utolsó kortya , köhögött, prüszkölt, kezét segítségért nyújtotta, de senki sem mozdult .
- Mondd a szemembe, amelyet kiverettél , s akkor elhiszem a történeted .
A gazdag férfi felállt , kirohant az ajtón , szemében mély rettegés volt látható . A szegény ember is megfordult , az ajtó felé vette az irányt, mikor a kocsmáros megszólalt :
- Tényleg verőlegényeket küldött ellenen ?
A szegény ismét levette fejéről a kapucnjáit , de nem válaszolt . A kocsmában álló - ülő vendégek szomorú pillantásokat vetettek rá , egyesek , akik kezet ráztak a gazdag férfival , tenyerüket dörzsölgették a ruhájukon .
Mikor a szegény ember megfogta a kilincset , a kocsmáros vállára tette a kezé , majd ezt mondta :
- Felajánlom a pultos helyet, legyen a tied !
- Miért tennéd ? Mondtad már, hogy foglalt !
- Van egy javaslatom . Ismertem apádat, gyönyörűen tudott mesélni, sokat hallgattam őt én is gyerekkoromban . Ha esténként eljössz , és mesélsz , kapsz tőlem vacsorát , s hozzá italt is elege .
- Rendben,.. de én csak az életről tudok mesélni .
- Tedd azt ! – mondta erre a kocsmáro . – A te neved Igaz Mátyás ?
- Az – válaszolta egykedvüen .
Ettől kezdve minden áldott este . Igaz Mátyás igaz történeteit hallgatták a vendégek. Az egyik szomorú , a másik még szomorúbb történet volt , a rossz emberek viselt dolgait mesélte el . Alig akadt benne vidám történet .
Azonban senkit sem nevezett nevén , ám oly szépen írta le jellemüket , hogy kimondatlanul is ráismertek , vagy magukra ismertek . Voltak , akik szerették , voltak, akik gyűlölték szókimondó szavaiért ,... történetei miatt .
Egy nap azonban üresen maradt a pultnál az Igazmondó Mátyás széke , pedig már várta őt itala . Sokáig várták , abban reménykedve , hátha csak késik, de nem jött . Éjfél után maga a kocsmáros kérte meg vendégeit , hogy térjenek haza . Azonban a pultra helyezett italt nem tette el , ott hagyta , titokban még a kocsma ajtaját sem zárta be kulccsal. Reménykedett , nagyon .....
Másnap reggel , nyitáskor , semmi sem változott , a teli pohár ital ott várakozott , várta hogy elfogyasszák , a szék is üres volt .
Teltek - múltak a napok , Igazmondó Mátyásnak se híre , se hamva ....
Az egyik hűvös estvén , mikor már havas eső szitált kint , egy fiatal fiú rohant nagysietve be a kocsmába . Szemében a bánat rémülettel keveredett .
- Jöjjenek !!.. Megtaláltam ! Segítsenek ! – kiáltozta minduntalan .
- Kit találtál meg ? – kérdezték szinte egyszerre a kocsma vendégei .
- Igazmondó Mátyást . Egy kocsiban , egy terepjáróban. Szerintem, meghalt .
Az emberek hátra hagyták italaikat , mentek a fiú után . Tényleg , egy kiégett kocsiban két holttestet pillantottak meg . Mindenki tudta , a gazdag emberé , s' mellette ott volt egy másik . Félig elégett ruháját felismerték , tudták , ő az. Igazmondó Mátyás volt az . A kocsi körül szétszóródott papírok , aláírás nélkül . Felszedegették . Elrakták .
Azóta minden este a kocsmáros kirakja Igazmondó Mátyás italát a pultra , helyét leporolja . Így lett vége egy igazmondó ember életének .
Egy nap fiatal idegen tért be a kocsmába . Egyenesen a pulthoz ment , fogta az oda helyezett italt , leült , és mesélni kezdett . Mesélt az életről , az emberekről . Senki sem kérdezte , tudták , Igazmondó Mátyás legidősebb fia volt az ."
azt mondják kukori-kotkoda..tojásból lesz a csoda :)
